A Zodiákustól a Kennedy-gyilkosságig – a legjobb, valós bűnügyeken alapuló filmek
Nagymenők (1990)
Martin Scorsese egyik – ha nem a – legjobb filmje eredeti történetmesélői fogásokkal és időugrásokkal, valamint feszültséggel teli mozi. Igazi klasszikus gengszter-opusz Henry Hillről (Ray Liotta) és a maffiában töltött éveiről. Ezt a filmet csakis Martin Scorsese készíthette el, s ez az a mozi, amihez, talán míg világ a világ, minden gengszterfilmet hasonlítani fognak majd.
Az elnök emberei (1976)
Ha valaki hajlandó újranézni ezt a remekbeszabott klasszikust, pár perc után rájön, hogy hiába az írógépek kattogása, a beszélő emberek és az első pillantásra zavaróan unalmas belső, irodai terek: Az elnök emberei az egyik leghátborzongatóbb nyomozástörténet, amit valaha vásznon láttunk – s az egyik legdiadalmasabb, ami a való életben megtörtént. Hiszen tényleg két újságíró, Carl Bernstein és Bob Woodward fedezte fel és görgette végig a Watergate-ügy mögött megbúvó, a legmagasabb szintekig vezető bűnszériát, s buktatta le és meg végül Nixont.
JFK (1991)
Oliver Stone igazi badass rendező, talán nincs is nála vakmerőbb direktor a mai napig a világon, aki többször egymás után készített olyan történelmi témájú filmeket, melyek az amerikai történelem egy-egy egészen érzékeny pillanatát boncolgatták. A John F. Kennedy elleni merénylet kapcsán olyan kérdéseket tett fel, sőt, állított, melyeket előtte senki sem mert a nyilvánosság előtt vállalni. A film egyébként meg zseniálisan feszült, pörög, és folyamatosan dolgoztatja a néző agyát is.
Rillington Place 10 (1971)
Még mielőtt Richard Attenborough naiv, télapószakálló John Hammonddá lényegült volna a Jurrasic Parkból - eljátszott egy olyan szerepet, amitől még a legedzettebb thriller-rajongóknak is feláll a szőr a hátán. John Reginald Christie egy brit úriember volt, aki 1940 és 1953 között nyolc nőt gyilkolt meg, s a legváltozatosabb módokon szabadult meg a holttesteiktől. Attenborough már-már zavarbaejtően hiteles a pszichopata gyilkos szerepében, akinek egy abortuszműtéttel indul a "pályafutása."
Spotlight (2015)
Szintén a tényfeltáró újságírás erejét mutatja meg a Spotlight, A Boston Globe által leleplezett egyházi gyermekmolesztálási ügyek felgöngyölítését meséli el, melyek terméke, a cikksorozat 2003-ban Pulitzer-díjat hozott az újságnak. Gyönyörű példája annak, hogy a rég szőnyeg alá söpört ügyek is elnyerhetik az igazságot. Ízléses, okos film, alázatos, visszafogott játék a legnagyobb színészektől egy fontos történet szolgálatában.
Zodiákus (2007)
David Fincher talán legjobb filmje sokkal több, mint egy nyomozástörténet a hírhedt Zodiákus-gyilkos után. A fantasztikusan korhű, minden részletében tűpontos vizualitású mozi atmoszférájában, ritmusában is eltalálja a hatvanas-hetvenes évek Amerikáját, s megmutatja, mit nem tehet egy kisember, esetünkben egy képregényrajzoló a San Fransisco Chronicle-nél, ha okos, de sokkal nagyobb akadályokba ütközik. A múló időbe, a saját kisemberségébe s az emberi gonoszság megváltoztathatatlanságába.



