Skywalker kora – Nem ezt a Star Wars lezárást érdemeltük

A szerencsétlen magyar keresztségben a Star Wars: Skywalker kora címet kapó kilencedik Csillagok háborúja rész rendezője szinte lehetetlen feladat előtt állt.

Le kellett zárnia egy korszakalkotó filmsorozatot, úgy, hogy kielégítse az eredeti trilógia rajongóit, az új filmek amúgy is megosztott rajongótáborát, és a Disney vezetőséget is.

Szeretném azt írni, hogy J.J. Abrams ezt a lécet megugrotta, de sajnos nagyon-nagyon sok sebből vérzik a film.

VIDEÓ: a trailer

A történetről spoilermentesen írni szinte lehetetlen. Az első pillanatában van egy csavar, ebből bontakozik ki a cselekmény. A részletekkel azonban a forgatókönyvírók nem sokat vessződtek. Hőseink sok-sok kalandban vesznek részt, rengeteg bolygón járnak – mindenhol eltöltenek 5-10 percet, majd valaki továbbküldi őket egy következő helyszínre. Mindig van egy következő állomás, valaki a háttérből mindig megtalálja az aktuális kérdésre a megoldást.

kicsit erőtlen az egész.

Úgy érezni, minth a forgatókönyvet a forgatás alatt, egyik jelentről a másikra írták volna. Inkább emlékeztet a Baljós árnyak kalandszösszenetére, mint egy igazi, jól sikerült Star Wars mozira.

Könnyen lehet, hogy az igazi Csillagok háborúja rajongók el fognak ájulni a filmtől – nem a minőségétől, hanem attól, hogy milyen

veszélyes szintre emelkedett a „fanservice”.

Meg merem kockáztatni, hogy a Skywalker kora minden jelenetében volt egy-egy rejtett utalás, beszólás, amire a fanok felszisszenhettek/felnevethetnek.

Ami igazán szörnyű, hogy ezzel csak leplezni próbálták az amúgy silány történetet. Nem ezt érdemelte az új trilógia. Érezni, hogy a film alkotói hatalmas rajongói a Star Wars világának (gondoljunk csak a szintén J.J. Abrams által rendezett hetedik részre, ami gyakorlatilag az Új remény újrázása), de a végeredmény nem egy epikus zárórész lett, inkább csak egy személyes kis Star Wars történet Rey főszereplésével.

Nem merték folytatni Az utolsó Jedik által felvezetett sztorit,

nem mertek elszakadni a Skywalkerektől. Visszatér minden klisé, kérdés, amit a hetedik részben feldobtak, így gyakorlatilag a nyolcadik rész egy felesleges epizóddá vált a Skywalker Saga-ban. Mindent visszavonnak, amit abban lefektettek, még a legmenőbb jelenetbe is belerúg egyet a készítő gárda – aki látta a nyolcadik részt, az tudni fogja, melyik részre gondolok.

Ez önmagában talán még nem is tenné tönkre teljesen az élményt, de emellett mindenáron epikus történetet akartak forgatni: hatalmas űrcsatákkal, fénykard-párbajokkal, kalandok sokaságával.

A cselekmény egy pillanatra sem áll meg, és mégis úgy érezzük, hogy leül és unalmassá válik.

Bénácskák az űrharcok és unjuk a sokadik ugyanolyan fényszablyás kaszabolást. A főszereplőket komolyabb „plot armor” védi, mint a Trónok harca utolsó évadának összes főbb karakterét: Poe és Finn minden lövése talál, a rohamosztagosok továbbra sem tudnak célozni, és még egy fűszál is felnyársalja őket. Rey pedig annyira hihetetlenül erős, hogy egy pillanatig se féltjük. Pedig J.J. Abrams ért az akcióhoz, mégis minden erőtlen és unalmas. Látszik, hogy a költségvetés hatalmas volt,

ennyi űrhajót nem láttunk még sohasem vásznon,

és mégsem tudnak egy értelmes égi küzdelmet rendesen megmutatni. Hol van már Az ébredő erő Poe Dameronjának egy snittes lövöldözése? Vagy a stilizált, de jól működő harcjelenet Snoke hajóján Az utolsó Jedikből? Sehol, ilyen jelenet nincs a filmben, nem tudok kiemelni egy kimagaslóan jó jelenetet sem, ami mérhetetlen szomorúsággal tölti el egy rajongó szívét.

Technikailag sem kimagasló alkotás a Skywalker kora, de

vizuálisan szép, egy-egy jelenet kimondottan látványosan van fényképezve.

Természetesen Mr. Abrams elmaradhatatlan lens flare-jeivel tele van, de nem zavaróan. A zene hozza a 87 éves John Williamstől elvárható színvonalat.

Egy-egy jó időben megszólaló ismerős dallam vagy zenei téma megmelengeti a klasszikus trilógia rajongóinak a szívét,

de ikonikus új zenéket nem tudok kiemelni. Az ébredő erőben például Rey témáját sokszor meg tudtam hallgatni, itt csak a régi zenék tűntek fel.

A színészek teszik a dolgukat. Én kedvelem Daisy Ridleyt, akármeddig nézném a vásznon, akármiben, de Rey semennyire nem érdekes.

Adam Driver nagyon jó színész, de ez a sztori Kylo Ren nélkül is teljesen megállta volna a helyét, majdhogynem felesleges volt,

pedig a nyolcadik rész végén ő lett a főgenyó, itt ezt is visszaszívták. Úgy tűnik, mintha J.J és a Disney a hetedik rész után valamit építeni akartak volna, amit a nyolcadik rész szétpofozott, a kilencedikkel pedig csak tüzet tudtak oltani, és egy felemás katyvasz lett az egész.

Billy Dee Williams visszatér, hogy újra eljátsza élete nagy szerepét, Lando Calrissiant – teljesen korrekten. Carrie Fishertől pedig méltón köszön el a film: nem túl giccses, nem erőltetett,

Leia Organa a legszebb búcsút kapta az új trilógiától a három eredeti főszereplő közül.

Poe Dameron és Finn tovább „tesóskodnak”, de minimál-lángon égnek. A legjobb kémia Rey és Kylo karaktere között van, az ő kapcsolatukra építhetett volna valamit a film, és meg is próbálta, de nem sikerült. Mint egy kártyavár, úgy omlik össze a záróepizód.

Eddig savaztam szegény utolsó részt, pedig a legszebb az egészben, hogy mint rajongónak,

minden hibájával együtt nekem tetszett.

Jól éreztem magam, miközben néztem, de komoly hiányérzettel távoztam a moziból. Annyira biztonsági megoldásokra épül az egész, hogy nem volt szinte semmi érzelem bennem a végén. Egy Harry Potter vagy egy Gyűrűk Ura lezárása fényévekkel hatásosabbra sikerült. Egy kilenc részt lezáró Star Wars finálénak legalább ezt a szinten kellett volna hoznia, nem pedig a Hobbit vagy a Grindelwald bűntettei szintjét.

Nagyon szomorú látni az elvesztegett színészeket (Oscar Isaac, Domhnall Gleeson, John Boyega), a pocsék történetet, és csalódás az élmény, amit a film nyújt. Jómagam meg fogom nézni még legalább egyszer, de

ajánlani tényleg csak azoknak tudom, akik képesek minden hibán, logikátlanságon és klisén átlépni,

és elhinni, hogy van itt valami érték. Még nem találtam ugyan meg, de bizakodom, hogy a következő nézésnél meglesz.