KULT
A Rovatból

A történelem legdrágább mozijegye – 40 érdekesség a 40 éves Brian életéről

Idén 40 éves minden idők egyik legnépszerűbb, legmegosztóbb és legismertebb vígjátéka, a Brian élete. Mi összeszedtünk 40 érdekességet a Monty Python csapat filmjéről.


1979. augusztus 17-én mutatták be a Brian életét Amerikában, amely azóta is sok vitát kavar, de ma már talán elmondható, hogy sokkal több rajongója van, mint bírálója. Azt valószínűleg mindenki tudja, hogy a filmet eredetileg támogató EMI az utolsó pillanatban, napokkal forgatás előtt közölte, mégsem adnak pénzt, mert a forgatókönyvet istenkáromlónak tartják. Amikor a csoport barátja, George Harrison ezt megtudta, megalakította a Handmade Films stúdiót, és biztosította a film elkészítéséhez szükséges pénzt, egyszerűen azért, mert azt mondta, ő ezt a filmet látni akarja.

Eric Idle meg is jegyezte, hogy még soha senki nem fizetett ennyit egy mozijegyért.

(A Handmade Films később a Monty Python tagok több filmjét is finanszírozta, például a Terry Gilliam által rendezett Időbanditákat, a Michael Palin főszereplésével készült Magánpraxist és az Eric Idle nevével fémjelzett Apócák a pácbant.) A 40. évforduló alkalmából megpróbáltunk összeszedni néhány ismer és kevésbé ismert tényt a filmről.

1. A korai koncepciók egyike szerint Brian a 13. apostol lett volna, aki lemarad Jézus életének összes fontos eseményéről.

2. Volt olyan elképzelés is, hogy Jézus, aki ugyebár egy ács fia, elégedetlen a kereszt minőségével, amire felfeszítik.

3. A fiúknak igazán jó dolguk volt: a Karib-tengerhez utaztak megírni a forgatókönyvet.

4. Nem sokkal a Brian élete forgatása előtt fejezte be Tunéziában Franco Zeffirelli A Názáreti Jézus című sorozat forgatását, így a Monty Pythont lényegében kész díszletek várták.

5. Az olasz mester a díszleteken kívül statisztákat is „átörökített” a Brian életére. Az egyikük meg is mondta a rendező Terry Jonesnak: „Franco Zeffirelli nem így csinálná!”

6. A film egyik legendás jelenete, amikor Pontius Pilatus színe előtt a katonák mindent elkövetnek, nehogy elnevessék magukat, amikor kimondja a barátja „Fikusz Kukisz” (eredetileg Biggus Dickus) nevét. A statiszták nem színleltek: azt mondták nekik, bármit is csinál Palin, nem szabad nevetniük, különben nem kapnak fizetést.

7. Pontius Pilatus figurája a brit arisztokrácia paródiája, akik között a rokonok közti házasságok miatt sok volt a „terhelt” utód, például igen gyakori volt az arisztokraták között a beszédhiba. Ezért raccsolt Pilatus.

8. John Cleese szerette volna eljátszani Briant, nagyon prózai okból: 38 éves volt, és még sosem játszhatott filmfőszerepet. De a többiek azt akarták, hogy a Gyalog galopphoz hasonlóan most is Graham legyen a főszereplő. Annál is inkább, mert akkor John nem játszhatta volna el Reg, a Júdea Népe Front vezetőjét, vagy a centuriót. A főszerepnek ára van. Graham összesen három karaktert játszott a filmben: Briant, Fikusz Kukiszt és egy bölcset. John hamar belátta, hogy jól döntöttek.

9. Terry Jones és Terry Gilliam nagyon sokat vitatkozott a Gyalog galopp forgatása alatt, amit közösen rendeztek. Ezért úgy döntöttek, hogy az új filmnek Jones lesz a rendezője, Gilliam pedig a látványtervező. Két részletet azért így is ő rendezett: a nyitó jelenetet, amikor a bölcsek rossz ajtón mennek be, és azt, amikor az űrlények elrabolják Briant.

10. Terry Gilliam egy interjúban azt mondta, a sci-fi jelenetet a Csillagok háborúja ihlette.

11. A történet szerint az űrhajó végül lezuhan. Ehhez a jelenethez a falakat bekenték fekete festékkel, hogy imitálják a robbanás nyomait. Gilliam azt hitte, a felvétel után a sötét foltokat könnyen lemossák, de tévedett. Végül az éj leple alatt lefestették a kövek eredeti színére hasonlító festékkel, és reménykedtek, hogy senki nem jön rá.

12. Ha már Csillagok háborúja: a Jézust alakító Kenneth Colley nem más, mint a Birodalom visszavág és a Jedi visszatér Piett admirálisa.

13. Eredetileg azt szerették volna, ha Jézust a James Bond szerepében ismertté vált George Lazenby játssza, hogy a filmet így reklámozhassák: „George Lazenby maga Jézus Krisztus!” Sajnos az ausztrál színész épp másutt forgatott.

14. A 40 éves filmben a Monty Python 6 tagja összesen 40 karaktert játszott.

15. A filmben egy rövid cameo erejéig feltűnt a fiúk nagy példaképe, Spike Milligan író-komikus, aki véletlenül épp Tunéziában nyaralt.

16. Egy rövid villanásra feltűnt a mecénás, George Harrison is. A karakterét úgy hívták, Mr. Papadopolous.

17. A filmben szerepelt volna a The Who dobosa, Keith Moon is, egy prófétát játszott volna. Sajnos azonban még a forgatás előtt meghalt. Terry Gilliam vette át a karakterét.

18. Emlékezetes jelent, amelyben Graham Chapman és Eric Idle egy állszakállra alkuszik. Idle igazán profi lett az alkudozásban. „A legemlékezetesebb, amikor nagyon szerettem volna megvásárolni egy szőnyeget. Két órán át alkudtam, azután elmentem ebédelni, majd visszatértem. Az árus megint más árat mondott. megmondtam, hogy annyit fizetek, amennyit ebéd előtt ajánlottam, plusz meghívom egy kávéra. Beleegyezett.”

19. Graham Chapman orvosi egyetemet végzett, ezért a forgatási szünetekben „rendelést” kellett tartania, a stábból mindenki hozzá fordult a panaszaival.

20. Az egyik legtöbb nehézséggel járó jelenet az volt, amikor Graham Chapman, mint Brian meztelenül kitárja az ablakot, és ott találja a tömeget. Majdnem botrány tört ki, mivel a statiszták között sok muszlim volt, és a muszlim nőknek tiltja a vallása, hogy idegen férfit meztelenül lássanak. Apropó statiszták. Emlékezetes pillanat a filmben, hogy amikor a tömeg azt kiabálja "Mind egyéniségek vagyunk", az egyik szereplő megjegyzi: "Én nem!" Ezt a mondatot állítólag a statiszta rögtönözte, és annyira tetszett a stábnak, hogy felemelték a fizetését.

21. Más nehézség is adott ennél a jelenetnél. Alig kezdték el a felvétel, amikor Terry Jones leállította, és közölte a meztelen Chapmannel:

– Baj van, látjuk rajtad, hogy nem vagy zsidó.

Mivel mohel nem volt kéznél, végül egy gumipánttal oldották meg a problémát.

22. A filmben lett volna egy fanatikus csoport, akit a pszichopata Otto (Eric Idle) vezet, akinek a szimbóluma egy horogkereszttel kombinált Dávid csillag volt. Végül kivágták a jeleneteiket, mert féltek, az amúgy is megosztó filmben a nácik és a szélsőséges cionisták összemosása már túlzás lenne.

23. Az egyetlen karakter, aki mind a négy Monty Python-mozifilmben feltűnik, Isten.

24. A film vezető operatőre, Peter Biziou olyan nagy sikerű kultuszfilmeken dolgozott, mint A fal, a Lángoló Mississippi, a 9 és fél éhét, az Időbanditák vagy a Truman Show.

25. A film végén hallható „Always Look on the Bright Side of Life” dal az egyik legnépszerűbb temetési zene Nagy-Britanniában.

26. John Cleese-nek először nem tetszett a dal, de elismerte, hogy remekül működött a filmben. „A tanulság: nem velem kell meghallgattatni a dalokat.” Michael Palin szerint viszont a dal nagyon jól megragadja a brit szellemiséget: történjen bármi baj, te csak mosolyogj.

27. A dal éneklése közben Eric Idle megjegyzi: „Bernie, én mondtam, hogy sosem hozza vissza a pénzt.” Ez Bernard Delfontra utal, ő volt az az úriember, aki az utolsó pillanatban visszavonta a film finanszírozását.

28. 1982-ben, a falklandi háború a brit HMS Sheffield hajót súlyos rakétatalálat élte. A legénység, miközben a megmentésre várt, az Allways Look on the Bright Side”-ot énekelte.

29. A dal annyira sikeres volt, hogy Eric Idle úgy érezte, nem hagyhatja ki a Gyalog galoppból írt musicaljéből sem, így a Spamalotban is felcsendül.

30. A filmet nem véletlenül Amerikában mutatták be először. Bár a Monty Pythonnak akkoriban sokkal több rajongója volt Nagy-Britanniában, a fiúk sejtették, hogy a film sok kritikát kap majd, az USA-ban viszont – hazájukkal ellentétben – nem volt blaszfémia törvény.

31. Sokan azzal vádolták a csapatot, hogy Brian Jézust testesíti meg – hiába mutattak rá a fiúk, hogy Jézus maga is megjelenik a filmben. Ahogy John Cleese mondta: „...annak a jó kis jelenetnek a film elején, amelyben a három napkeleti bölcs rossz istállóba megy be, az a célja, hogy tisztázzuk: Brian nem Krisztus, őt csak messiásnak nézik.”)

32. Az első vallási alapú kritikákat mégsem keresztényektől kapták, hanem rabbiktól. A kövezés jelentet kifogásolták, egyrészt amiért gúnyt űz abból, hogy a zsidók nem ejtik ki Isten nevét, másrészt mert John Cleese a jelenetben szent imasálat visel. Azt a jelenetet egyébként John Cleese és Graham Chapman írta, és kikérték egy plébános tanácsait is Jehova nevének használatával kapcsolatban.

33. Nagy-Britanniában több helyhatóság megtiltotta a filmvetítését, köztük egy olyan is, amelyiknek a fennhatósági területén nem is működött mozi.

34. Írországban 1987-ig tiltólistán volt a film blaszfémia miatt. A devoni Torbay területén 2008 szeptemberéig nem mutathatták be. A walesi Aberystwythben 2009-ben oldották fel a tiltást, amikor a film egyik szereplőjét, Sue Jones-Daviest polgármesterré választották. Bornemouth volt a legkitartóbb: ott 2015-ben vetíthették le először legálisan a filmet.

35. John Cleese elmondása szerint, miután a film akkora felháborodást keltett a keresztények között, Michael Palinnel gyakran vicceltek azzal, hogy 2000 év után nekik végre sikerült egyesíteniük őket.

36. Miután Norvégiában betiltották a filmet, Svédországban így reklámozták: „Ez a film annyira vicces, hogy Norvégiában be is tiltották”

37. Terry Jones így jellemezte a filmet: „Eretnek, de nem istenkáromló!” John Cleese viszont nem ért egyet vele. „Mi nyilvánvalóan azt figurázzuk ki, ahogy az emberek követik a vallást, nem magát a vallást.”

38. A Rowan Atkinson nevével fémjelzett Not the Nine O’clock News című sorozatban a „Monty Python Worshippers” (Monty Python-hívők) című jelenetben tisztelegtek, amelyben a Brian életével kapcsolatos vitákat figurázták ki. A jelenetben a Monty Python-hívők vezetője kikéri magának, hogy a „Krisztus élete” című film gúnyt űz a Monty Pythonból, hiszen a központi figura, „Jesus Christ” egyértelműen a komikus messiást, John Cleese-t parodizálja.

39. A Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon 2006 óta a film tiszteletére Brian-díjjal jutalmazzák azokat a filmeket, amelyek a racionális gondolkozás, demokrácia, az emberi jogok és az emberek közti egyenlőség értékeit képviselik.

40. A Spamalot sikerén felbuzdulva Eric Idle és John DuPrez 2007-ben a Brian életét is feldolgozta zenés formában. A Nem a messiás – Csak egy nagyon haszontalan fiú oratóriumot Kanadában mutatták be. A Monty Python sorozat 40. születésnapjára emlékezve a londoni Royal Albert Hallban Eric Idle mellett Michael Palin, Terry Jones és Terry Gilliam is szerepelt az előadásban. A darabot 2015-en Magyarországon is bemutatták, Eric Idle és John DuPrez is színpadra lépett.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Negyvenéves lett az Olsen ikerpár, akik a tévéből egy 300 milliárdos birodalmat építettek
Mary-Kate és Ashley Olsen a 40. születésnapjukat ünneplik, miután a gyerekszínészi karrierjüket egy divatbirodalomra cserélték. A The Row nevű márkájuk a „csendes luxusra” épül, és szakmai díjakkal is elismerték.


Negyven éve születtek, kilenc hónaposan már egy ország ismerte őket, tizenévesen egy saját médiabirodalom élén álltak, ma pedig a „csendes luxus” egyik legbefolyásosabb márkáját irányítják a nyilvánosságtól szinte teljesen elzárkózva. Mary-Kate és Ashley Olsen 1986. június 13-án kezdődött története nem egy hollywoodi tündérmese, hanem a fegyelmezett stratégia, a makacs perfekcionizmus és a diszkréció mint legfőbb érték diadalának üzleti esettanulmánya. Az útjuk a Bír-lak (Full House) című sitcom ikonikus gyerekszerepétől a The Row nevű divatházuk kifutójáig bemutatja, hogyan lehet a gyereksztár-brandet egy felnőtt, globális presztízsű luxusvállalkozássá konvertálni, miközben a reflektorfényt tudatosan a termékre, nem pedig az arcukra irányítják.

Minden 1987-ben indult, amikor a csecsemő ikerpár megkapta Michelle Tanner szerepét az ABC családi sorozatában. A gyerekszínészekre vonatkozó szigorú munkaügyi szabályok miatt a testvérek felváltva játszották a karaktert egészen 1995-ig, ezzel egy egész generáció „tévétestvéreivé” válva. A nevük a családi televíziózás szinonimája lett, és ez a hírnév megalapozta a későbbi üzleti sikereket.

A képernyős korszakuk utolsó nagy közös dobása a 2004-es New York Minute című mozifilm volt, amely már egyfajta átmenetet jelzett a felnőtt karrier felé, és egyben le is zárta a közös színészi pályafutásukat. A film világszinten 21,3 millió dollárt, vagyis közel 6,5 milliárd forintot hozott a kasszáknál a The Numbers adatai szerint. A képernyős siker azonban önmagában nem lett volna tartós, ha a család nem épít köré egy professzionális üzleti struktúrát már a kezdetektől.

A család és Robert Thorne menedzser 1993-ban hozta létre a Dualstar Entertainment Groupot, amely ernyőként fogta össze az ikrek egyre bővülő portfólióját. A cég gyártotta a rendkívül népszerű, közvetlenül videókazettára kiadott filmjeiket és kezelte a nevükkel fémjelzett termékvonalakat.

A kontroll megszerzésében a 2004. június 13-i, 18. születésnapjuk jelentette a fordulópontot, amikor hivatalosan is a vállalat társelnökei lettek. A Dualstar-katalógus értéke pedig időtállónak bizonyult: 2015-ben a Viacomhoz tartozó Nickelodeon megszerezte a teljes archívum sugárzási jogait, ezzel igazolva, hogy a korai tartalmak generációkon átívelően is vonzóak – derül ki a Paramount hivatalos közleményéből.

Miközben a múltjukat sikeresen monetizálták, a jövőjüket már egy teljesen más iparágban, a divat zárt és elitista világában tervezték. 2006-ban New Yorkban megalapították a The Row márkát, amelynek genezise egyetlen ruhadarab, a „tökéletes fehér póló” megalkotásának vágya volt. A céljuk az volt, hogy a termék önmagáért beszélhessen, ne pedig a hírnevük adja el.

„Nem akartunk előtérben lenni, sőt, azt sem feltétlenül szerettük volna, ha tudják, hogy mi vagyunk mögötte” – magyarázta Ashley Olsen egy ritka, a márka 15. évfordulójára készült interjúban.

Ez a diszkréció és a minőség iránti elkötelezettségük lett a védjegyük. Mary-Kate a munkamoráljukat emelte ki, ami a logómentes, időtálló szabásvonalakban és a legkiválóbb anyagok használatában ölt testet.

„Azt hiszem, nagyon maximalisták vagyunk és keményen dolgozunk; mindig is így volt” – tette hozzá, rávilágítva a „csendes luxus” esztétikájának alapjaira, amelyet évekkel a trend felkapása előtt tökéletesítettek.

A piac és a szakma egyaránt igazolta a váltás sikerét. A The Row alapítói több alkalommal is elnyerték az amerikai divatszakma Oscar-díjának számító CFDA-trófeát: 2012-ben és 2015-ben az év nőiruha-tervezőinek, 2018-ban pedig az év kiegészítő-tervezőinek választották őket a CFDA hivatalos közlései szerint.

A piaci bizalmat jelzik azok a 2024-es sajtóértesülések is, amelyek szerint a Chanelt tulajdonló Wertheimer család és a L’Oréal-örökös Françoise Bettencourt Meyers vagyonkezelői is kisebbségi részesedést vásároltak a cégben, a tranzakciót egymilliárd dollár, azaz több mint 300 milliárd forint körüli cégértékelés mellett emlegetve – közölte elsőként a Bloomberg. A márka már a korai években sem félt a luxus legmagasabb szintjét megcélozni: egyik első, nagy sajtóvisszhangot kapott termékük egy kézzel varrott aligátorbőr hátizsák volt, amelynek 34 ezer dolláros (mai árfolyamon több mint 10 millió forintos) árcédulájáról a Time is írt.

A márkaépítésük kulcsa a következetes diszkréció, amely nem csupán személyes preferencia, hanem tudatos üzleti stratégia. Ritkán adnak interjút, és a magánéletüket teljes mértékben elzárják a nyilvánosság elől. Ez a hozzáállás a közösségi médiára is kiterjed; demonstratívan távol tartják magukat egy olyan korban, ahol a személyes márkaépítés szinte kötelező. Ashley egy 2017-es interjúban, amit az ABC News is szemlézett, így foglalta össze a filozófiájukat: „Nem merülünk el abban a [közösségi] világban; nincs Instagramunk vagy Facebookunk.”

Ez a távolságtartás egyfajta misztikumot és exkluzivitást kölcsönöz a márkájuknak: a termék beszél helyettük, miközben védőpajzsot vonnak maguk köré a celebkultúra zajával szemben. Ez a következetesség mutatkozott meg abban a döntésükben is, amikor nemet mondtak a Bír-lak 2016-os folytatására, a Fuller House-ra. A rajongók és a készítők is szerették volna, ha Michelle Tanner visszatér, de az ikrek elutasították a felkérést, ezzel végleg lezárva életük színészi korszakát.

Bob Boyett, a produkció egyik vezetője a People magazinnak idézte fel Ashley indoklását: „’17 éves korom óta nem álltam kamera előtt, és nem érzem komfortosnak a színjátszást’…”

Mary-Kate pedig az időzítést nevezte rossznak. Ezzel a döntéssel megerősítették új, divattervezői identitásukat, és elkerülték a nosztalgia csapdáját, amely visszarántotta volna őket a gyereksztár-skatulyába.

A képernyős korszakuk öröksége azonban pénzügyileg is jelentős maradt. Az 1995-ös Ketten az úton (It Takes Two) című filmjük 19,5 millió dolláros (kb. 5,9 milliárd forintos) mozibevételt ért el, a házivideó-forgalmát pedig 75 millió dollárra (kb. 22,8 milliárd forintra) becsülik. Ezek a számok is mutatják, mekkora üzleti gépezet épült a nevük köré már tinédzserkoruk előtt.

A kulturális hatásuk pedig kettős: egyrészt a korai munkáik a mai napig a nosztalgia tárgyát képezik, másrészt a The Row révén a divat legmagasabb köreiben is referenciaponttá váltak. A márka lényegét talán Gigi Hadid modell foglalta össze a legjobban, aki szerint a ruháik viselése felszabadító érzés: „Ettől sikkesnek és védettnek érezhetem magam.”

Kreatív univerzumuk a The Row mellett más projektekben is testet öltött. 2007-ben elindították az Elizabeth and James nevű, megfizethetőbb, kortárs márkát, amelyhez később sikeres parfümlancolat is társult. 2008-ban pedig megjelentették Influence című könyvüket, amelyben olyan ikonokkal beszélgettek, mint Karl Lagerfeld vagy Lauren Hutton, feltérképezve saját vizuális és kulturális inspirációikat. Mégis, a popkulturális státuszukat talán leginkább az a korai elismerés szimbolizálja, amikor 2004. április 29-én, alig 18 évesen közös csillagot kaptak a hollywoodi Hírességek sétányán a televíziós kategóriában, a walkoffame.com hivatalos oldala szerint. Ez a csillag egyfajta emlékműve lett annak a korszaknak, amelyet éppen maguk mögött hagytak, hogy egy új, általuk írt fejezetet kezdjenek.

A 40 éves Olsen ikrek pályafutása azt bizonyítja, hogy a hírnév nem végcél, hanem eszköz, amelyet tudatosan lehet formálni vagy akár háttérbe is lehet szorítani egy nagyobb cél érdekében. A reflektorfény helyett a minőségbe fektetett makacs munka és a következetes diszkréció az ő esetükben nemcsak egy működő üzleti modellnek bizonyult, hanem egyfajta ellenkulturális állásfoglalásnak is a mindent kipakoló, közösségi médiára épülő celebvilággal szemben. Ezzel pedig egy teljesen új iskolát teremtettek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Váratlanul elhalasztották az egyik hazai fesztivált - meglepő ajánlattal álltak elő a szervezők
A Kolorádó szervezői bejelentették, hogy az új, kálozi helyszín nehézségei miatt elhalasztják a fesztivált. A jegytulajdonosokat a Sziget szervezőinek segítségével egy csütörtöki napijeggyel kárpótolják.


A Kolorádó szervezői egy Facebook-posztban jelentették be kedd este, hogy az idei fesztivált elhalasztják, és csak jövőre rendezik meg. A döntést az új, kálozi helyszín fejlesztésével kapcsolatos nehézségekkel és a váratlanul megugró költségekkel indokolták.

Felidézték, hogy miután tavaly el kellett hagyniuk a nagykovácsi helyszínt, rengeteg energiát fektettek az új otthonuk megtalálásába. Bár Kálozon rátaláltak egy ígéretes területre, az előkészületek során egyre több akadályba ütköztek.

„Az új fesztivál megszervezésének és a helyszín kialakításának váratlanul növekvő költségei, valamint a teljes fesztiválipart sújtó piaci nehézségek elvezettek oda, hogy a nagykovácsi helyszínünkhöz nem méltó folytatást tudtunk volna csak összehozni” – írták.

A szervezők szerint ezekkel a kompromisszumokkal nem tudták volna azt az élményt nyújtani, amit a közönség megszokott tőlük, ezért a halasztás mellett döntöttek. „Nagyon sajnáljuk, hogy csak most húzzuk be a féket, de az utolsó pillanatig azon voltunk, hogy meg tudjuk csinálni” – tették hozzá.

A már megvásárolt jegyek automatikusan érvényesek lesznek a jövő évi rendezvényre.

„A felmerült nehézségeinket látva a Sziget szervezői a segítségünkre siettek, és felajánlották, hogy aki nem váltja vissza most a belépőjét, annak sem kell egy évet várnia: ajándékba kaphat egy csütörtöki Sziget-napijegyet, hogy idén se maradjon senki fesztiválélmény nélkül.”

A visszaváltás menetéről és a további részletekről minden jegyvásárlót e-mailben értesítenek a jövő hét végéig.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Az X-akták és a Harmadik típusú találkozások után loholó Spielberg megint a földönkívüliekkel játszik, A leleplezés napja azonban 20-30 évet késett
Gondolatolvasás, telepátia, agymanipuláció, ufótempó – Steven Spielberg szerint az igazság ideát van.


Steven Spielberg sokat pihent rendezőként legutóbbi és eddigi legszemélyesebb filmje, a 2022-es A Fabelman család óta. Négy év után pedig, a 35. egész estés filmjénél visszakanyarodott ahhoz a tematikához, amely igen régóta foglalkoztatja, és amellyel a karrierje egyik legnagyobb sikerét is aratta: a földönkívüli élethez. A nagy sikerű Harmadik típusú találkozásokkal (1977) rögtön a világhírnevet meghozó A cápa (1975) után rukkolt elő, amelyben tanúi lehettünk annak, hogy miképpen zajlik le a kapcsolatfelvétel a bolygónkra látogató űrlényekkel. Majd 1982-ben, az E.T. – A földönkívüli már egy jóval szélesebb közönségnek szóló és családbarátabb felfogásban fogant egy hazatérni kívánó lény és egy kisfiú között. Mondanunk sem kell, óriási kasszasiker lett, világszinten még a Star Wars IV. rész: Egy új remény bevételét is megelőzte. 2005-ben aztán a Világok harcában a földönkívüliek egy kevésbé barátságos oldalát mutatta meg a Földet kolonizálni, az emberi fajt pedig kiirtani igyekvő alienekkel, három évvel később pedig, az Indiana Jones és a kristálykoponya királyságában (2008) ismét előjött ez a tematika, bár sokak szerint egyáltalán nem illett a sci-fis szál egy Indy-filmbe.

Azóta azonban, tehát már 18 éve Spielberg erősen hanyagolta kedvelt űrlényeit, így ideje volt már kicsit visszatérnie a kezdetekhez. Főképp, mivel A leleplezés napja sok szempontból a Harmadik típusú találkozások nyomdokain halad.

Ezúttal is átlagemberek keverednek a földönkívüliek felfedezésének kalamajkájába, akiknek vízióik vannak, és maguk sem tudják, hogyan kapcsolódnak ehhez az egészhez.

Az egyikük a matekzseni Dr. Daniel Kellner (Josh O’Connor), aki egy Wardex nevű cégnek dolgozott, akiktől ellopott egy csomó eltitkolt videófelvételt, amelyeken a Földre érkezett földönkívüli lények láthatók az utóbbi 70 évből, illetve egy nem e világból származó „eszközt” is eltulajdonított terhelő bizonyítékként. A barátnőjével, Jane-nel (Eve Hewson) együtt menekülni kényszerülenk a sötét, nagyhatalmú cég elől, amely a nyomukban lohol a vezetőjük, Noah (Colin Firth) vezetésével.

A másik szálon pedig megismerünk egy tévés időjóst, Margaretet (Emily Blunt), akin egy nap egy kardinális pinttyel való találkozás után furcsa tünetek jelentkeznek: folyékonyan beszél számára ismeretlen nyelveken (orosz, koreai stb.), tisztán látja az emberek gondolatait és emlékeit, ráadásul éppen adás közben egy nem evilági nyelven is megszólal… amit csak és kizárólag Daniel ért meg.

A szálak tehát szépen, lassan kezdenek összeérni, miközben a háttérben, egy raktárépületben egy bizonyos Hugo Wakefield (Colman Domingo) egyengeti hőseink útját, hogy mindketten épségben odajussanak hozzá.

Igen, elég nagy katyvasznak tűnik, és A leleplezés napja első hibája kapásból az, hogy túl sokáig tartja bizonytalanságban a nézőt. Jó ideig nincs fogalmunk arról, mi történik itt, miről beszélnek a szereplők, és miért csinálják azt, amit, így pedig, fogódzkodók híján inkább fárasztanak a történések, ahelyett, hogy izgalommal töltenének el. A film végére (majdnem) minden kitisztul, de addigra lehet, elveszítjük az érdeklődésünket. Mindenesetre Spielberg ezúttal sem hazudtolta meg önmagát, és egy pörgős, gyönyörűen fotografált, érdekes és emlékezetes filmet tett le az asztalra, azzal legalábbis számtalan hibája ellenére sem lehet vádolni, hogy sok ilyet láttunk volna. Talán az X-aktákhoz lehetne még hasonlítani a sztorit, „az igazság odaát (vagy ideát?) van” rigmus ugyanis itt is létfontosságú.

Arra azonban készüljünk fel, hogy A leleplezés napja Daniel és Margaret kálváriájáról szól, a küzdelmükről, hogy felfedjék a földönkívüli élet létezését a világ előtt, vagyis inkább az összeesküvős-menekülős szál az erős, nem pedig a sci-fis, nem sok alient láthatunk majd az amúgy hosszú, két és fél órás játékidő alatt.

De nem is ez a lényeg itt, ahogy a Harmadik típusú találkozásoknál sem az volt: a hangsúly az odavezető úton van, amely ezúttal is emlékezetes jelenetekkel van kikövezve. Akcióból mondjuk nem kapunk sokat, de ami van, azok legalább izgisek és látványosak, főként a vonatos szekvencia pumpálja majd fel bennünk az adrenalint.

Sajnos azonban tele van a film logikátlanságokkal és cselekménybeli hiányosságokkal, amelyekről nem tudunk anélkül írni, hogy ne lőnénk le fordulatokat a történetből, ezért inkább legyen elég annyi, hogy David Koepp (aki régi cimborája Spielbergnek, hiszen együtt dolgozott vele a Jurassic Park 1-2-n, a Világok harcán, illetve a negyedik és az ötödik Indiana Joneson is) forgatókönyvét még igazán átfuthatták volna párszor Spielbergék, mielőtt nekiálltak volna leforgatni az abban leírtakat.

A leleplezés napja épp ezért mindenképpen csalódás, hiszen a mestertől, pláne ebben a tematikában sokkal jobbra számítottunk, egy olyan sztorira, amely továbbviszi a Harmadik típusú találkozásokban látottakat a XXI. századba, ehelyett azonban olyan, mintha Spielbergék még mindig a hetvenes években élnének, a modern kor vívmányait legalábbis nem szívesen használják, nem tudni, miért (ma játszódik a sztori, így kábé 10 percig tartott volna az egész film, ha Daniel és Hugo használták volna mondjuk a Twitch-et…). Megijedni azonban nem kell, hiszen még így is szórakoztató, és a nézők figyelmére érdemes A leleplezés napja, sajnos azonban már kissé idejétmúlt, 20-30 éve sokkal nagyobbat ütött volna.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Négy év után újra kamera előtt Kulka János – szívszorító őszinteséggel a sztrók utáni életről
A Nemzet Színésze az *Az utolsó betyár* című filmben tér vissza a vászonra. Egy friss interjúban afáziájáról is beszélt, és elárulta, a betegség egyfajta nyugalmat is hozott az életébe.
DP, kép: youtube - szmo.hu
2026. június 15.



Négy év kihagyás után újra forgat Kulka János. A Nemzet Színésze Csuja László Az utolsó betyár című filmjében állt kamera elé, és a forgatás kapcsán a Blikk által szemlézett Kontroll-interjúban beszélt arról, hogyan éli meg a tíz évvel ezelőtti sztrókja utóhatásait. Bár a filmezést csodálatosnak tartja és a stábot kedvesnek, a betegség következményeivel a mai napig küzd.

A színész őszintén beszélt a megváltozott állapotáról. „Már tudok járni, tudok beszélni, persze nem úgy, mint régen” – mondta, hozzátéve, hogy a betegség egyfajta nyugalmat is hozott az életébe. Az afázia, amivel Bruce Willis is küzd, a személyiségét is átformálta: „Elment a humorom, de belül vicces vagyok.”

Kulka megrendítően fogalmazott a belső vívódásairól is. „Megérdemeltem, ami történt velem. Állandóan szégyellem magam, nem tudom miért. Jó színész voltam” – mondta múlt időben magáról.

A személyes küzdelemhez és a megváltozott képességekhez a stáb is teljes mértékben alkalmazkodik. Csuja László rendező elmondta, a forgatókönyvet kifejezetten Kulka János állapotára szabták.

„A forgatókönyvet direkt úgy írtuk meg, hogy az ő súlyos betegségével, az ő afáziájával együtt el tudja ezt tökéletesen játszani” – jelentette ki a rendező.

Csuja László szerint a színész indokolatlanul beszél magáról múlt időben, mert színészi ereje ma is ugyanolyan, mint régen. A stáb folyamatosan figyeli, mely mondatokat tudja a színész természetesen és hitelesen megszólaltatni.

A kamera mögötti odafigyelés mellett a mindennapokban is vannak kapaszkodói. Bár azt mondja, fizikailag „állandóan fáradt”, továbbra is dolgozik és alkot. Ebben fontos társa a 15 éves kutyája, aki a betegsége óta mindenhová elkíséri.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk