KULT
A Rovatból

A szülei internátusba küldték, a válása után hat éven át volt depressziós, és ő volt az első „tömegszörfös” – Peter Gabriel 75 éves

Sokan a Genesis egykori énekeseként hivatkoznak rá, szólóban azonban sokkal nagyobb karriert futott be: Peter Gabriel saját zenei stílust és műfajt alkotott.


Amikor Peter Gabrielt egyszer egy tévéműsorban megkérték arra, hogy egy 20 kifejezésből álló listából válasszon öt olyat, amelyek a leginkább jellemzik őt, ő a „gonosz”, a „nyitott”, a „kreatív”, a „humoros” és a „kedves” kifejezéseket választotta… Lássuk, ezek mennyire helyénvalóak!

Peter Brian Gabriel 1950. február 13-án született az angliai Surrey megyében található Chobhamben. Nemesi családból származik, az egyik őse, Sir Thomas Gabriel 1866 és 1877 között London polgármestere volt. Az apja villamosmérnökként dolgozott, és a találmányairól volt ismert (ő találta fel például az interaktív kábeltévé-hálózatot még a hatvanas években). Vagyis Peter a muzikális beállítottságát az édesanyjától örökölte, aki például tökéletesen zongorázott. A felső középosztálybeli családnak volt egy vidéki háza egy szomszédos farmmal Wokingban, ez a terep pedig sok szabadságot adott Peternek gyermekkorában.

Már az általános iskolában felfigyeltek a tanárai az énektehetségére, de ő inkább zongoraleckéket vett az édesanyjától, és a dobolás iránt mutatott még érdeklődést. Első dalát, a Sammy the Slugot 12 évesen írta.

A nagynénje ez idő tájt adott neki pénzt profi énekórákra, de ő ehelyett a The Beatles debütáló albumát, a Please Please Me-t vásárolta meg belőle, amely éppen akkor jelent meg.

A gondtalan élet végül 13 éves korában ért véget, amikor Petert a Charterhouse nevű internátusba küldték a szülei, amely egy elit egyetemekre, például az Oxfordra és a Cambridge-re felkészítő iskola volt. Peter okos, bár kissé félénk fiú volt, így természetesen megpróbált kitörni ebből a szigorúan tekintélyelvű, az érzelmeket nem támogató légkörből. A zene volt az ő menekülési eszköze: több iskolai zenekarba is beszállt dobosként. Imádta az angol himnuszokat a számos iskolai istentiszteleten, és ezek hatással is voltak később a Genesis korai stílusára.

Három évvel az érettségi előtt, 1966-ban néhány iskolai zenekar koncertet adott. Peter (kaftánban, rózsaszirmokat szórva a tömegbe), Tony Banksszel és Chris Stewarttal játszott az egyik bandában, míg Anthony Phillipsszel és Mike Rutherforddal a másikban. Alig pár hónappal később, 1967 januárjában ez az ötös egyesítette erőit, és megalakították közös zenekaruklat, a Genesist.

Genesis-évek

Néhány év, lemezszerződések, felállásbeli változások (Phil Collins pl. 1970-ben csatlakozott a Genesishez dobosként) és új stílusok felfedezései után a Genesis kultikus zenekarrá vált, bár az eladott lemezeik száma nem volt éppen kiemelkedő. A koncertjeikről azonban egyre nagyobb dicshimnuszokat zengett a sajtó. A stílusuk az úgynevezett „művészi rock” volt, ennek egyik védjegye pedig az egész zenekar által komponált, kb. tízperces eposzok voltak, amelyek szürreális történeteket meséltek klasszikus mítoszokról. A zenéjük szinte példa nélküli volt akkoriban, akusztikus és elektromos hangszerek keveréke, amelyre egy német műsorvezető az „elektrolore” (azaz elektromos folklór) kifejezést alkotta meg.

Az élő koncerteken Peter végül megtanulta legyőzni a félénkségét. Elkezdte megszemélyesíteni, eljátszani a dalok furcsa hőseit, és saját maga által kitalált bevezető történeteket is mesélt a közönségnek, amelyeknek a dalokhoz nem sok köze volt.

Az éneklés mellett Peter fuvolán, oboán, tamburán és lábdobon is játszott, bár az utóbbi hangszer ritmusát kevésbé az ütemhez, mint inkább az érzelmi intenzitáshoz igazította. A koncertjeik így végül olyanok lettek, mint a színházi darabok: voltak maszkok és jelmezek is. A zenekarban azonban később feszültségek keletkeztek, amelyek 1975-ben a feloszlásukhoz vezettek.

Ideje volt lelépni

Petert még ma is gyakran nevezik a „Genesis egykori énekesének”, és sokan továbbra is kíváncsiak a távozásának okaira. Ez azonban több komponensből állt. Először is a zenekaron belüli feszültségek állandó hatalmi harcokat eredményeztek, főleg azzal kapcsolatban, hogy ki mennyi ötletét rakhatja bele a dalokba. S mivel Peter egy album összes dalszövegét maga írta, ez arra késztette őt, hogy inkább a saját dolgait csinálja a jövőben. Emellett ekkor már édesapa volt, és első gyermeke, Anna-Marie eléggé betegeskedett, annyira, hogy sokan letettek az életben maradásáról is (szerencsére később felgyógyult). A zenekar azonban nem hagyott neki elég időt a családjára. A banda ugyanakkor arra sem volt felkészülve, hogy eltűrje az olyan mellékprojekteket, mint például a filmiparba való belépés (erről bővebben később), ráadásul a Genesis és a koncertjeik stílusa is megszokottá, unalmassá vált a számára. Peter ezért úgy döntött, hogy zenei irányváltásra van szüksége.

Ekkoriban teljesen hátat fordított a zeneiparnak. Egy évig csak kertészkedett és gyereket nevelt. A Martin Hall szövegíróval való néhány közös munka mentette meg a remeteléttől és az önmagával kapcsolatos kétségeitől. Kiadtak együtt egy kislemezt, s bár nem fogyott jól, de újra felébresztette Peterben a zene és a szólóprojektek iránti vágyat.

Szólóban működik

1977-ben adta ki az első szólólemezét. A következő három albumhoz hasonlóan ez is cím nélküli volt, de a rajongók „Car”-nak nevezték el, mert a borítón egy szinte felismerhetetlen Peter Gabriel volt látható, amint egy esőtől nedves autóban ül. Az album zeneileg a lehető legtávolabb állt a Genesis-stílustól. A dalok egészen másképp szóltak, és néhány közülük slágerré is vált, pl. a Solsbury Hill vagy az apokaliptikus Here Comes The Flood.

Alig egy évvel később jelent meg a következő, cím nélküli lemez. Mivel a borítón Peter a lefényképezett arcát (és így a borítót) vakargatta, a lemez nem hivatalos címe Scratch lett. Az olyan gyöngyszemek ellenére, mint a Mother Of Violence (amelynek dallamát Peter akkori felesége, Jill írta), a White Shadow és az Indigo, ez az az album, amellyel Peter saját bevallása szerint a legkevésbé elégedett.

Ezután lassan kialakult Gabriel zenekarának magja olyan zenészekkel, mint Tony Levin (basszusgitár), Larry Fast (szintetizátor), Jerry Marotta (dob) és később David Rhodes (gitár). Gabriel maga is játszott fuvolán, ütős hangszereken és időnként még billentyűs hangszereken is. A zenéjében döntő változást jelentett, amikor 1980-ban megjelent a „Melt” (Peter arca a borítón mintha elolvadt volna).

Ez volt az első album, amelyet nem a dallamra, hanem a ritmusokra alapozott. Az 1982-es negyedik, szintén cím nélküli album pedig a világzenei koncepciójának a csúcsát jelentette. Az Egyesült Államok-beli lemezkiadója azonban ragaszkodott egy rendes albumcímhez, így a lemez ott Security néven vált ismertté.

Ezen volt például Gabriel első dala is, amely a DJ-k és a diszkók kedvence lett: a Shock The Monkey.

A lemez turnéja két újdonságot is hozott: egyrészt a híres majomsminket, valamint azt, hogy Peter „crowdsurfingolt”, azaz „tömegszörfözött” (ami akkoriban teljesen új ötlet volt, Iggy Pop csinált csak hasonlót előtte 1970-ben) a Lay Your Hands On Me című szám közben. A művész és a közönség közötti távolság átlépése volt az, ami arra késztette Petert, hogy belevesse magát a tömegbe. Azt mondta: „Iggy Pop már előttem is beugrott a közönség elé, de ő még nem csinálta azt a dolgot, hogy a hátán feküdt, és az emberek a kezükön hordozták őt. Az ötletet egy terápiás csoporttal játszott játékból vettem, ahol hanyatt kellett esni, és bízni abban, hogy a mögöttem álló elkap. Egy chicagói szabadtéri koncerten egyszer körbevittek, és az alsónadrágom kivételével minden ruhadarabom eltűnt. Volt egy kis izgalom ebben, mivel az ember egyrészt azért imádkozott, hogy épségben visszaérjen a színpadra. Ugyanakkor mindig is szerettem a csiklandozást. Talán azért ugrok a tömegbe, hogy kapjak némi csikizést.”

Mozgóképmánia

A nyolcvanas évek közepén kezdett Peter érdeklődni a filmzenék iránt is. Számos dalt írt vagy dolgozott át olyan filmekhez, mint a Széllel szemben (Walk Throught The Fire) és a Szörnyecskék (Out Out), az előző kettővel azonos évben (1984) bemutatott Madárka című Alan Parker-filmhez pedig ő írta a teljes zenei aláfestést.

Később olyan egész estés mozgóképek zenéit szerezte, mint a Krisztus utolsó megkísértése (1988), az 1200 mérföld hazáig (2002), a Words with Gods (2014) vagy a Madarat tolláról (2017), a WALL-E-hoz (2008) írt betétdaláért (Down To Earth) pedig megkapta eddigi egyetlen Oscar-jelölését.

Egyéb dalait pedig olyan filmekhez és sorozatokhoz használták fel többek között, mint a Szebb holnap (1986), az X program (1987), a Miami Vice, a Mondhatsz bármit (1989), a Philadelphia: Az érinthetetlen (1993), a Született gyilkosok (1994), A csodabogár (1996), az Angyalok városa (1998), a Babe 2: Kismalac a nagyvárosban (1998), A csontember (1999), a Gagyi mami (2000), A vörös bolygó (2000), a Vanília égbolt (2001), a New York bandái (2002), a Hölgyválasz (2004), A meztelen dobos (2008), a Dokik, a The Walking Dead, a Dr. House, A túlélő (2013), a Snowden (2016), Az ifjú Sheldon, a Foglalkozásuk: amerikai, a Deadpool 2 (2018), a Stranger Things, a Feketelista vagy A siló. E listából is látható, milyen nagy hatású zenésszé lett karrierje több mint 50 éve alatt.

1986-ban Peter végre elérte az abszolút áttörést, ekkor jelent meg az ötödik szólóalbuma, a So, rajta olyan nagy slágerekkel, mint a Sledgehammer, a Don’t Give Up vagy a Big Time. Kevésbé volt kísérletező kedvű, mint az elődei, de Peter végre elérte, sőt, felül is múlta azt a sikert, amit egykori Genesis-társai. A videóklipjeiben is kialakított egy stílust: előszeretettel használt extravagáns stop-motion animációt (a Sladgehammerhöz és a Big Time-hoz), vagy korai CGI-t, azaz számítógépes effekteket (pl. az 1992-es, Us című albumon lévő Steamhez). Hatodik albuma, az Us után még négy lemezt adott ki (eddig): az Upot tíz év szünet után 2002-ben, a Scratch My Backet 2010-ben, a New Bloodot 2011-ben és az I/O-t 2023-ban.

Mindig lesz körülötte egy zongora

Peter Gabriel kétszer nősült meg életében, és négy gyermeke van összesen. Mindössze 21 éves volt, amikor feleségül vette Jill Moore-t, Philip Moore báró lányát. Két lányuk született, akik közül az egyik, Anna-Marie filmrendező lett, Melanie pedig zenész (2002 és 2011 között háttérénekes volt apja zenekarában). Mindketten szerepeltek a Sledgehammer videóklipjében.

Peter és Jill házassága azonban egyre feszültebbé vált, ami Moore viszonyában csúcsosodott ki David Lorddal, Gabriel 4. stúdióalbumának társproducerével. Miután 1987-ben elváltak, Gabriel depresszióba esett, és hat éven keresztül terápiás kezelésekre járt.

A válása után egy ideig Rosanna Arquette amerikai színésznővel (Ponyvaregény) élt együtt. Ezután csak 2002-ben nősült újra, akkor Meabh Flynnt vette el, akitől két fia született: Isaac 2001-ben és Luc 2008-ban (Peter ekkor már 58 éves volt). Idén, júniusban ünneplik a 23. házassági évfordulójukat. A család egyébként évek óta Wiltshire-ben él, és onnan igazgatják a Gabriel által alapított Real World Studios nevű hangstúdiókomplexumot.

S most, hogy Peter 75 éves lett, kérdés, hogy vajon mire számíthatunk tőle az elkövetkező években. Még 1981-ben a Melody Makernek adott interjújában kifejtette: „Mindig is késztetést fogok érezni arra, hogy zenét játsszak és írjak, függetlenül attól, hogy van-e karrierem, és az emberek hallgatnak-e rám vagy sem. Biztosan mindig lesz egy zongora körülöttem. Tíz év múlva már nem akarok még mindig rendszeresen turnézni és ilyesmiket csinálni... Egy csomó más dolgot látok, ami érdekelhet.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Jani, nem jön a vonat!” – a Bankrupt új dala a MÁV-ot állítja célkeresztbe
Alig néhány hónappal azután, hogy megénekelték „Repülős Petit”, újra támad az utóbbi évek talán legtöbb politikai-közéleti dalát szállító zenekar. Premier!
L.D. - szmo.hu
2025. november 19.



„Ez a szám egy rendőrautóban fogant, útban a veszprémi vasútállomás felé, ahová a járőrnek kellett négyesével bevinnie a sztrádán lerohadt vonatpótló busz utasait. Amióta a Batidai Vámpír kezében a MÁV, bárki gazdagodhat hasonló élményekkel, ha kénytelen igénybe venni a vasúti szolgáltatást, így nem lesz nehéz azonosulni a dalszöveggel.”

A Bankrupt frontembere, Sarkadi Balázs a fenti szavakkal mutatja be a zenekar legújabb dalát, ami egyben a zenekar idei termését összefoglaló új négyszámos EP címadója is.

Nem jön a vonat:

No Train’s Coming:

Spotify-ra és a többi streaming platformra november 28-án érkezik, a lemezbemutató koncert pedig november 29-én az Instantban lesz, ahol a legmenőbb osztrák punk rock zenekar, a DeeCracks lesz a vendégünk. Ezen kívül számos vidéki városban is lesz alkalmunk bemutatni a Fish! és a Kozmosz zenekarokkal már javában zajló turnén. A felvétel ezúttal is a Grenma Stúdióban készült Botlik Mátyással, a borítógrafika pedig ismét Vass Richárd alkotása.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Az X-Faktorban is reagáltak a Megasztár heti balhéjára, Curtis több beszólást is kapott – megnéztük az X-Faktor 3. élő showját
Most sem az esett ki, aki a legrosszabb volt, viszont megvan az év női hangja, Majka pedig továbbra is verhetetlen mentornak bizonyul.


Az X-Faktor 3. élő show-ja Gáspár Laci produkciójával indult, sőt, egyenesen dal premierrel: „Minden jó, minden szép”. Kicsit drukkoltam, hogy értékeljék a mentorok, de persze erre nem került sor.

Szerintem rossz volt a dalválasztás, és nem építkezett eléggé az előadásmód, de örülök, hogy Laci megmozdult.

Én még emlékszem olyan X-Faktor évadra is, ahol Miller Dávid énekelt az élő show-k elején, szerencsére abból sem lett hagyomány, reméljük, ebből sem lesz az.

A rendhagyó kezdetet rendhagyó folytatás követte. Dávid egyedül lépett a stúdióba, és előadta, hogy fogalma sincs, hol van Pápai Joci, amit persze senki nem hitt el neki.

Joci úgy döntött, a plafonról belógatva érkezik, a Mission Impossibble zenéjére. De ezzel még nem volt vége a mókának. Ugyanis hiába konferálták be a mentorokat, egyedül Tóth Andi érkezett meg. Aztán egyesével szállingózni kezdtek a többiek.

Mindenki mindenféle viccesnek szánt kifogással állt elő, hogy miért késett. Az egész csak egy nagy piszkálódás volt, utalva a Megasztár és Curtis „botrányára”.

Ezen a héten a TV2 kreatívjai azt találták ki, hogy eljátsszák, Curtis – akinek kiesett az utolsó versenyzője is – ki akar szállni a műsorból, az sem érdekli, ha kötbért kell fizetnie.

Aztán persze az utolsó pillanatban nagy kegyesen megérkezett a Megasztár stúdiójába, elnézést kért, és minden ment tovább a maga útján.

Majka a kis közös produkció végén le is vonta a tanulságot:

„Teljesen értelmetlen úgy csinálni valahol, hogy nem jössz el, ha valójában el akarsz jönni”.

Most, hogy ez is megvolt, szeretném felhívni rá a figyelmet, hogyan változik a világ. Dávid a TV-nézők mellett most már az RTL+ prémium nézőit is köszöntötte. Ez a jövő, lehet, néhány év, és tévénézők már nem is lesznek.

Ezen az estén hat versenyző lépett színpadra, és minden úgy zajlott, ahogy az utóbbi évadokban megszokhattuk. Mindenki két dallal készült. Az első körben ezúttal elmaradtak a székek, vagyis a mentorok nem menthettek meg senkit. Utána a nézői szavazatok alapján egy versenyző kiesett, vagyis ő már nem is énekelhette el a második dalát. A második körnek értelemszerűen öten vágtak neki, itt már bekerült két szék is, és a végén ismét kiesett egy versenyző. A jövő heti elődöntőbe négyen kerültek be. Már csak két hét, és megtudjuk, ki az ide X-Faktor győztese!

Elsőként Majka rapper tinijei, a Tonix Honix lépett színpadra. Majka legfőbb tanácsa az volt, hogy most már muszáj mozogniuk, show-t csinálni.

Valkusz Milán szerint a srácok "megérkeztek az élő show-ba". Dicsérte az energiát, de kicsit kaotikus volt a dal, sok volt benne a pörgetés, és sokszor nem értette a szöveget. Andi is az érthetőséget hiányolta, szerinte a kevesebb néha több. Laci viszont azt kapta, amit várt, külön megdicsérte, hogy pihenő nélkül tolták végig a rendkívül pörgős, energikus számot a fiúk.

Istenes Márkóról megtudhattuk a kisfilmjéből, hogy traktorozik, a következő pillanatban pedig felszántotta a színpadot. Szerencsére nem traktorral. Tóth Andi énekese magasra tette a lécet. Elvis Presley dalait nem gyakran hallhatjuk a tehetségkutatókban, talán nem véletlenül, hiszen a pop történelem egyik legnagyobb ikonjáról beszélünk, akit lehet szeretni vagy nem szeretni, de a "királynak" olyan hangja és energiája volt, aminek a mai napig kevesen érnek a nyomába.

A Trouble egy beolvasós dal a King Creole című filmből. Súlyosságát így utólag némileg rontja, hogy a filmben Elvis annak a Walter Matthau-nak olvas be, akit a vígjátékai után nehéz komoly fenyegetésnek tekinteni.

Márkó nem hozott szégyent a rock n' roll királyára.

Nekem kicsit Elvis utánzásnak tűnt a produkció, főleg a mozgás, de ilyen fiatalon így lehozni ezt mindenképpen nagy fegyvertény.

Laci elmondta, hogy minden látszat ellenére ez a műfaj nagyon nehéz, ő akkor tanulta ezt meg, amikor a Fáraó szerepét játszotta a Madách Színházban a József és a színes, szélesvásznú álomkabátban.

Andi azt emelte ki, hogy amit a színpadon láthattunk, azt Márkó nem tanulta, ez ő maga.

A mai este számomra a félresikerült feldolgozások jegyében telt. Varga Imi Szekeres Adrien slágerrel érkezett, és szerintem kicsit laposra sikerült. Utóbb kiderült, hogy Imi torokfájással küzd, valószínűleg ez okozta a hiányérzetet. Félre értés ne essék, nem volt rossz produkció, csak Imitől láttam már ennél erősebbet. Ez most "egynek elment".

Andi egyedül azt említett negatívumként, hogy Imi egyszer bakizott, és ez kizökkentette egy pillanatra. "Ne lássam rajtad" jött a tanács. Bevallom, én visszanézve sem tudtam elkapni azt a pillanatot, amire az énekesnő utalt.

Minden estre az biztos, hogy Imi nagyszerű énekes, aki Caramel vagy Kökény Attila nyomdokaiba léphet.

Majka ezen az estén kicsit nehezen viselte a kritikákat, nehezményezte, hogy az amúgy szerinte tökéletes produkcióból Andi kiemelte ezt az apró bakit.

„Játszottál egy futballmérkőzést, rúgtál 12 gólt, és a 3. percben megbotlottál, és most arról beszél az Andi”.

Nazira következett, de mielőtt Gáspár Laci felkonferálta volna, még kiszólt ByeAlexnek, aki a Facebookon az adás közben "entellektüel szecessziós tájképfestőnek" titulálta Laci öltözékét. Laci válaszában elmondta, hogy valóban tájképeket festeget szabadidejében, és Alex tanulhatna tőle stílust.

„Milán, nem úgy nézek ki, mint egy francia-cigány festőművész?” – fordult Laci megerősítésért mentortársához.

„Cigasso” – felelte Milán, amin mindenki jót kacagott.

Nazira Pápai Joci Özönvíz című dalát énekelte. Ez a produkció sokkal jobban tetszett, mint a múlt heti Nótár Mary sláger, és ezzel nem voltam egyedül.

Majka, nyilván Jocinak szánt bökdösésként megjegyezte, hogy ez a dal "túl egyszerű" volt. Peti azt is elmondta, hogy bizony Nazira is komoly beteg, erősen begyógyszerezve tudott csak színpadra lépni. Laci megköszönte neki, hogy ezt elmondta.

Tóth Andi a múlt héten azt mondta Nazirának, ő várna tőle ismét egy olyan pillanatot, amilyet a válogatón okozott, és ez most olyan volt. Milán szerint Nazira zseniális, egyáltalán nem vette észre rajta, hogy beteg.

Pápai Joci természetesen elmondta, milyen megtisztelő, hogy Laci versenyzője az ő dalát választotta, még soha nem hallotta ilyen jól elénekelve.

Gáspár Lacinak sikerült még kipréselnie magából egy nagyon furcsa gondolatmenetet arról, hogy ez a dal azért nehéz, mert férfihangra lett írva, kell hozzá „az őserő, és ez egy nőnek nehéz”.

Whitney Houston és Cserháti Zsuzsa odafent a mennyekben most felhúzta a szemöldökét.

Tóth Andi rappere Belano viszonylag minimalista beattel operált, és nem volt rossz, de szerintem a refrén nem ért össze a verzék hangulatával. Inkább rádiózene ez nekem, amit elhallgatok a kocsiban, de koncerten unnám.

Az est legnagyobb csalódását Farkas Ancsi okozta nekem. Az is hozzá tartozik, hogy Dés László és Bereményi Géza szerzeménye, a Nagy utazás személyes okokból az egyik legfontosabb dal számomra. Ettől persze lehet belőle feldolgozást készíteni, és nem csak Presser Gábor előadásában szól jól, hiszen Malek Andrea is remekül énekelte.

De ez a változat nagyon nem sikerült jól. Gáspár Laci teljesen szívemből szólt, amikor hangot adott csalódottságának.

Az talán nem a legszerencsésebb megfogalmazás a részéről, hogy Ancsi „ízléstelenül” énekelt– Majka jogosan háborodott fel a kemény fogalmazáson –, de az biztos, hogy az egész nagyon nem volt a helyén.

Ezzel végéhez ért az első kör, eljött az idő, hogy valaki kiessen. Az ilyenkor szokásos időhúzás végén kiderült, hogy Nazira kapta a legkevesebb szavazatot. Kár érte, nagyszerű ügynök volt. Én biztos nem őt küldtem volna haza, Ancsi rosszabbul teljesített, és tudom, boomer vagyok, de azért egy jó énekesnő számomra mindig is érdekesebb lesz, mint bármelyik rapper.

Ezzel két dolog eldőlt: Milán után Laci is versenyző nélkül maradt, és Farkas Ancsi lett 2025 legjobb női hangja. Ha figyelembe vesszük, hogy olyan kollégákat ütött ki a nyeregből, mint Patai Anna vagy Mohácsi Anett, igazán büszke lehet magára.

A második forduló Varga Imivel indult és az RGO-val. A Szeretlek is meg nem is nem az a dal, amiben nagyot lehetne énekelni, talán a "kedélyes" a legjobb szó arra, amit láttunk. Koncerten egynek elmenne a repertoárba, de nem igazán versenydal. A mentorokat persze meggyőzte, meg hát nem is mernék lehúzni Szikora Robi slágerét, úgyhogy négy igennel Varga Imi leülhetett.

Istenes Márkó második produkciója a Kaleo No Goodja volt.

Én most először éreztem igazán azt, hogy mégiscsak van „Márkó stílus”, nem egy Kaleo utánzást hallottunk, hanem autentikus saját változatot.

Laci és Majka is úgy érezte, hogy Márkó folyamatosan ugyanazt csinálja, és ez kicsit egyhangú. Nem feltétlenül értek egyet velük, minden esetre Laci kivételével mindenki igennel szavazott, ezért leülhetett.

Belano következő produkciójában Majka a prozódiai hiányosságokat emelte ki, viszont pozitívumként beszélt arról, hogy a produkció őszinte, belülről jövő volt. Milánt és Lacit meggyőzte. Egyedül Majka szavazott nemmel, így leülhetett. Ami meglepő volt, hogy Varga Imi állt fel, pedig a korábbi fordulókban azt szoktuk meg, hogyha ő leült, úgy maradt.

Farkas Ancsi ismét egy feldolgozással készült. Ezúttal a U2 One-ja került terítékre sajátos feldolgozással. Mondjuk látvány terén ezúttal nem erőltették meg magukat az X-faktorosok, a kettétört szív egy iskolai Ki mi tud?-on még jó is lenne, de itt egy kicsit fapados elgondolás.

Gáspár Laci ezúttal elégedett volt a hallottattakkal, egyedül azt kifogásolta, hogy végig egy hangtartományban maradt a dal. De Majka szerint azt egyszerűen nem tudta volna kiénekelni Ancsa.

Ami valljuk be, nem túl hízelgő az év női hangjára nézve.

Tóth Andi épp ezért vontatottnak is találta az előadást. Milán pedig bevallotta, ez az egyetlen U2 dal, ami tetszik neki, ami kicsit megnehezíti a továbbiakban a viszonyomat vele, de ez legyen az én bajom.

Andi nemmel szavazott, de a másik három mentor leültette Ancsit. Ezúttal Márkó állt fel.

A Tonix Honix kezdte az estet és ők is zárták. Andinak sokkal jobban tetszett ez a daluk, mint az első, Milán felrótta, hogy nem értette a szöveget. Laci viszont kijelentette, ő már az elején tudta, hogy a srácoknak a döntőben van a helye. Mind a négy mentor igennel szavazott, ezért leülhettek. Ancsi adta át a helyét.

Ezzel eldőlt, hogy Belano és Majka rapperei biztos ott lesznek az elődöntőben. Istenes Márkó, Varga Imi és Farkas Ancsi között dőlt el, ki esik ki.

A ma esti teljesítmények alapján Ancsi volt hármuk közül a leggyengébb. Az pedig, hogy Iminek kellett hamarabb felállnia a székekről, azt sugallta, hogy Márkóra többen szavaztak ezen az estén.

Persze sokszor hangsúlyozzák Miller Dávidék, hogy általában minimális szavazat dönt a versenyzők között, és ez most is így lehetett. Végül Farkas Ancsi nevét mondták ki először, mint továbbjutót, utána pedig Varga Imi örülhetett. Így hát Tóth Andi versenyzője, Istenes Márkó búcsúzott.

Ez azt is jelenti, hogy a mentorok közül Majkának egyedül megvan még mind a három versenyzője. Talán csak szerencse, de az is lehet, hogy az ózdi rapper mégiscsak tud valamit.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Gerendai Károly a Sziget megmentéséről: A politikusok azt a játékot játszották, hogy ki rántja el előbb a kormányt
Az üzletember szerint a politikai szereplők akkor szembesültek a helyzet súlyával, amikor a Sziget elmaradása valós veszéllyé vált, és ez komoly indulatokat korbácsolt.


Gerendai Károly volt a Della, a 24.hu gazdasági podcastjának vendége, melyben többek között arról beszélt, hogy miért és hogyan vette vissza a Sziget Fesztivált.

Az üzletember azt mondja, nem tervezte, hogy újra „szigetezni” fog, egyszerűen azzal a ténnyel szembesült, hogy az eddigi tulajdonosi kör kivonul a magyar piacról és nem folytatják tovább a fesztivált sem. Amikor felkínálták neki a lehetőséget, hogy a helyükre lépve megmentheti a Szigetet, akkor szembesült ezzel a kihívással.

Az interjú rögzítésekor még nem volt végleges döntés a Fővárosi Közgyűlés részéről a közterület-használati szerződésről, ami a fesztivál megrendezésének kulcsa. Gerendai Károly elmondta, bizonytalansági tényező még van, de bizakodó, mert a frakciók jelezték, hogy a legutóbbi kérelmüket már támogatni fogja a többség. A közgyűlésben zajló vitákat egyenesen pejoratív jelzővel illette.

„Tudom, hogy milyen jó szó erre, ez a tényleg cirkusz, kutyakomédia, nem tudom micsoda, mert nekem tényleg egyszerűen abszurd volt, hogy miközben mindenki arról beszél, hogy legyen Sziget, meg kell menteni a Szigetet, a végén gyakorlatilag az volt az érzésem, hogy azt a játékot játsszák, mint amikor két autó megy egymással szembe és kirántja el előbb a kormányt, és a végén ugye egyik se rántotta el a kormányt, aminek az lett a vége, hogy majdnem nem lett Sziget”

– fogalmazott. Szerinte végül utólag történt egyfajta „kormány elrántás”, ami oda vezetett, hogy újra be tudták adni a kérelmüket.

Gerendai elmondása szerint a szavazás másnapján találkozott Magyar Péterrel, ahol megegyeztek azokról a feltételekről, amelyekkel a TISZA Párt frakciója is támogatni tudja az előterjesztést. Arra a kérdésre, hogy Magyar Péter politikai haszon reményében járt-e el, Gerendai úgy felelt:

„Én inkább úgy fogalmaznék, hogy szerintem ő nem politikai haszonszerzés, hanem politikai kármentés reményében tette ezt a lépést szerintem.”

Úgy véli, a politikai szereplők akkor szembesültek a helyzet súlyával, amikor a Sziget elmaradása valós veszéllyé vált, és ez komoly indulatokat korbácsolt.

„És valószínűleg ez volt az a pont, ahol ők is azt felmérték, hogy ez rájuk éghet ez a helyzet, hogy akkor a végén esetleg a Tisza-szavazók egy része azt gondolja, hogy ez mégse szimpatikus ez a politikai formáció számára, hogyha egy ilyen kérdésben nem álltak ki és elkaszálják”

– mondta, hozzátéve, hogy a TISZA és a Fidesz-frakció is tartózkodott, ami majdnem a Sziget végét jelentette.

Állítása szerint a közgyűlésen egyedül Karácsony Gergely főpolgármester, illetve az ő emberei kérdezték meg arról, hogy mit gondol a pártok által benyújtott módosító indítványokról. Ezek között szerinte egészen furcsák is voltak, például hogy a Sziget vegyen buszokat vagy adjon aranyrészvényt a fővárosnak.

„Abszolút azt éreztem, hogy itt majd zajlik a kampány, és egyszerűen mindenki elfelejtkezik arról, hogy hát közben ott a sok bába között mi lesz a gyerekkel”

– jellemezte a helyzetet.

A jobboldali médiában megjelent narratíváról, miszerint egy ukránokat pénzelő amerikai tőkealaptól veszi vissza a Szigetet, Gerendai azt mondta, ez a „ne sírjak vagy nevessek” kategória. „Tényleg egyszerűen abszurd, hogy milyen ötleteket tudnak egyáltalán kitalálni” – jelentette ki. Hozzátette, elkeserítőnek tartja, hogy nehéz elképzelni, hogy valaki egyszerűen csak meg akarja menteni a fesztivált, ami szerinte a főváros, az ország, a fiatalok, a kultúra és a turizmus közös érdeke.

A korábbi, saját időszakát érő kritikákra is reagált, miszerint a Sziget nulla közeli eredményt hozott, a pénzt pedig a járulékos vállalkozásokon keresztül vették ki. Gerendai szerint ez egy „klassz összeesküvési elmélet”. Állítása szerint visszanézve a 17. Szigetig, kilenc nyereséges, négy nullszaldós és négy veszteséges évük volt. Feltette a kérdést:

„Mi értelme van, hogy kilopjam a saját cégemből egy másik cégembe a pénzt? Így is úgy is adót kell fizetni utána.”

Elmagyarázta a sokat kritizált nagykereskedelmi modelljüket is: eszerint a nagyker árrésébe építették be a vendéglátósok által fizetendő díjat, ami így a forgalomtól függött. Ez egyfajta kockázatmegosztás volt, és a bevétel a Sziget kasszájába folyt be.

Gerendai kritikusan beszélt a korábbi külföldi tulajdonosok stratégiájáról. Szerinte a probléma az volt, hogy egy kaptafára próbálták működtetni a nyolcvanvalahány fesztiváljukat. A Sziget esetében ez a stratégia, ami a sztárfellépőkre (line-up) épült, nem működött.

„Ez egy kis lélekszámú, nem annyira fizetőképes piac, ahol nagyon nehéz lesz csak napijegyekből sokat eladni a fellépők neveire”

– magyarázta.

Rámutatott, hogy a külföldi látogatókat nem lehet csak a fellépőkkel becsábítani.

„Hogyha valaki csak azt tudja, hogy ki lép fel egy fesztiválon, akkor azért mondjuk egy angol fiatal föl fog ülni egy repülőre, hogy egy angol zenekart nézzen meg, hát azt otthon is megkapja.”

Ezzel szemben ők korábban a Sziget egyediségét, a sokszínűséget és Budapest vonzerejét kommunikálták.

A stratégiaváltás hatását számokkal is alátámasztotta. „Még mondjuk a 2010-es évek vége felé, tehát még az utolsó években, amikor még mi is részt vettünk, akkorról tudom a számokat, akkor nagyságrendileg 50-60 ezer bérletet adtunk a szigetre, és ennek a 85%-át külföldön. Most 22.800 bérlet volt már az utolsó évben eladva, és már ennek is csak a 70%-a külföldön.” Szerinte a magyar látogatók száma nem esett vissza, a külföldieké viszont jelentősen. Ennek egyik konkrét okaként a 26 országban működő képviselői hálózatuk leépítését nevezte meg, ami szerinte „életveszélyes döntés” volt.

A jövőbeli tervekről elmondta, mindenképpen meg akarják erősíteni a fesztivál kulturális kínálatának egyéb lábait, és nemcsak a programokra, hanem a szolgáltatásokra, a kommunikációra és a látványvilágra is több forrást szánnak. Célja, hogy a fesztiválélményt erősítsék, mert a legnagyobb előadók már kevésbé preferálják a fesztiválokat.

„Nekünk abban a modellben kell újra visszakormányozni a szigetet, amilyen régen is volt, tehát hogy mi 60-70%-át úgy adtuk el a jegyeknek, hogy még nem hirdettünk programot”

– vázolta fel a célt. Emellett szeretnének nyitni a régebbi, 30-40-es korosztály felé is, nem csak a Z-generációra fókuszálni.

Az üzleti háttérről elmondta, a Sziget Zrt.-t visszavásárolták, de a Sziget brand a korábbi tulajdonosnál maradt, amiért licencdíjat fizetnek. A fesztiválszervező csapat megmarad, Gerendai elsősorban a stratégiai irányok meghatározásában vesz részt. Heti két napot tervez a Sziget-irodában tölteni, ami miatt leginkább az utazásairól kell lemondania, de a vendéglátós érdekeltségeinek napi működését egy felépített menedzsmentcsapat viszi tovább. Az új projektek indítását azonban újra kell gondolnia.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Hiába tűnik propagandafilmnek a milliárdokból készült Sárkányok Kabul felett, a magyar háborús film azért meglepett minket
A Sárkányok Kabul felett nagy elvárásokkal, hatalmas állami költségvetéssel és még nagyobb kételyekkel érkezett, de meglepően sokszor bizonyul izgalmasnak és működőképesnek. Bár messze nem hibátlan a magyar akciódráma, időnként kifejezetten magával ragad, még akkor is, ha néha botladozik.
B.M.; Fotók: port.hu - szmo.hu
2025. november 20.



A Sárkányok Kabul felett könnyen megkaphatná a „hadseregpropaganda” címkét, sőt első ránézésre szinte kínálja magát erre a besorolásra, de ez csak a felszín. A film sokkal összetettebb, és jóval kevésbé egyszerű, mint amilyennek az előzetesek vagy a témaválasztás alapján tűnhet. Bevallom, sokkal rosszabbra számítottam.

Ez egy komolyabb akció-dráma, amely megpróbálja a feszült mentőakcióra és az emberi drámára építeni a cselekményét, miközben Magyarország egyik legdrágább államilag finanszírozott háborús produkciója is egyben.

Nem teljesíti maradéktalanul a saját elvárásait, azonban nem egyszer valóban képes magával ragadni, meghatni vagy épp felpörgetni a nézőt.

A történet alapja egy rendkívül erős témaválasztás. 2021-ben az amerikai csapatok kivonulása után Afganisztán szinte összeomlik, és ez olyan kaotikus állapotot teremt, ahol rengeteg ember kerül életveszélybe. A kabuli reptér az egyetlen menekülési útvonal, a nemzetközi erők pedig törékeny egyezséget kötnek a tálibokkal: nem lépnek be fegyveres erők Kabulba, cserébe a járatok szabadon felszállhatnak.

A tálibok próbálják elkapni a szerintük bűnös hitetlenek afgán segítőit, miközben a nemzetközi erők igyekeznek őket élve kijuttatni Kabulból.

Ebbe az őskáoszba érkezik meg a Magyar Honvédség mentőkülönítménye, amelynek feladata mintegy kétszáz magyar állampolgár és a magyar katonákkal együtt dolgozó afgánok kimenekítése. A tét óriási, folyamatosan emelkedik, a politikai háttér valós, a dramaturgiai alaphelyzet pedig feszült és hálás.

Ezért is kár, hogy a Horváth Áron forgatókönyve nem elégszik meg ezzel az eleve izgalmas alapkonfliktussal. Kapunk egy második, mellékszálnak tűnő történetet Bálint, a katona (Jászberényi Gábor) és Eszter, az orvos (Mészáros Blanka) menekülési és megmentési kálváriájáról. Papíron ez mélyíthetné az érzelmi rétegeket, ám ez film gerincévé váló „B-történet” valójában gyengébb, mint az eseményeket mozgató nagy történelmi háttér.

Sokkal jobb lett volna az egész, ha a repteres főkonfliktusra helyezik a hangsúlyt.

Eszter karaktere különösen problémás: a forgatókönyv szinte Teréz anyaként állítja be, de döntései gyakran nehezen érthetők, sokszor kifejezetten irracionálisak, ami megnehezíti, hogy a néző igazán kötődni tudjon hozzá. Emiatt Mészáros Blanka alakítása is kevésbé működik, hiába igyekszik a lehető legtöbbet kihozni a szerepből. A másik nagy problémám a forgatókönyvvel a befejezés. Valahogy túl „amerikai”, még akkor is, ha igaz történeten alapul.

Ennek ellenére film teljesen élvezhető. A katonai szereplők, Jászberényi Gábortól Trokán Nórán át Dietz Gusztávig, meglepően hitelesek. A legjobb talán a Herczeg alezredest alakító Borovics Tamás.

Ám aki, Stohl András neve miatt vált jegyet a filmre, azt figyelmeztetnem kell, kb. 3 jelenete van a színésznek.

A csapatdinamika jól működik, az összetartás és feszültség ábrázolása pedig pontosan azt a hangulatot hozza, amelyet a műfajban várnánk. Dyga Zsombor rendezése alapvetően magabiztos: bár a kézikamerás megoldások néha túlzottan hektikussá tesznek egy-egy jelenetet. A feszült pillanatok jelentős része jól működik, megfelelő a ritmus és a tempó.

A harcjelenetek inkább korrektnek mondhatók, mint kiemelkedőnek. Nem érnek fel a Hollywoodban megszokott, több tíz- vagy százmillió dollárból készült látványakciókhoz, de a magyar átlaghoz képest kifejezetten színvonalas.

A több, mint ötmilliárd forintos összköltségvetés (melyből körülbelül négymilliárd közvetlen gyártási állami támogatás volt) látszik ugyan a vásznon, de nem feltűnően.

Amerikai mércével továbbra is kisköltségvetésűnek számít a produkció, és a nézői szemek azért inkább azokhoz szoktak hozzá. Nem sok akció van, de amit kapunk, az se igazán emlékezetes. Inkább a feszültség építésén, a drámán van a hangsúly, ez viszont nagyon működik. Mindezzel együtt is jóval élvezetesebb a látványvilág, mint sok más, hiperrealisztikus háborús filmben...khmm, mint például az idei Hadviselés… – abban már zavaró volt a túlzásba vitt realizmus.

A film hangvétele próbál mély és drámai lenni, sőt, néha kifejezetten pátoszos. Ez sokakat zavarhat, engem speciel nem. A legmeglepőbb, hogy időnként működik is ez a pátoszos hangnem: van olyan jelenet, amikor valóban hatásos, ahogy a felfokozott helyzetből kiemelkednek az emberi sorsok vagy a morális dilemmák.

Ám, amikor mellé megy, akkor nagyon mellé megy: a legérzelmesebb jelenetek néha túlzóak, olyankor gejl, csöpögő szinte a pátosz, már-már szappanoperának tűnnek, és teljesen kizökkentik a nézőt.

Én a teljes Eszter közlegény megmentése vonalat kihagytam volna...de akkor csak kb. 45 percnyi filmünk lenne.

Ami abszolút pozitív meglepetés: a propagandától való félelem viszonylag alaptalannak bizonyul. Lehet persze, hogy csak engem nem zavart. A film meglepően ügyesen egyensúlyoz a hősiesség, a katonai szakmaiság és a háború borzalmainak bemutatása között.

Az üzenetek ugyan kőegyszerűek, de legalább nem károsak.

Nem próbálja nyíltan toborzásra inspirálni a nézőt, és nem dicsőíti mértéktelenül a haditechnikát sem. Bár bemutatja a tömeggyilkolásra alkalmas gépeket, nem él vissza velük. Semmi szempontból nem hasonlítható egy Michael Bay-filmhez a katonaságpornó. Egy olyan történetet mesél el, ahol a katonák átlagemberek, akik nehéz döntéseket próbálnak meghozni rendkívüli helyzetben.

A Sárkányok Kabul felett összességében egy hullámzó, de alapvetően szórakoztató produkció.

Az írói hibák, a felesleges mellékszál, túltolt drámaiság mellett a rendezés korrekt, jól működik színészgárda és a feszült hangulat.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk