Ismét hatalmas izgalmakat hozott a Sztárbox: a 6. versenynapon két negyeddöntőt és egy elődöntőt rendeztek.
A férfi könnyűsúly negyeddöntőjében Pachert Balázs és Sánta Laci lépett ringbe. Utóbbi négy menetben egyhangú pontozással jutott ez elődöntőbe.
A férfi középsúlyban Herceg a negyedik menetben technikai KO-val búcsúztatta Király Viktort. Férfi henézsúly elődöntőjében Noszály Sándor Pulai Imrével mérkőzött meg. Kettőjük csatája az első menetben dőlt el, amikor Noszály Sándor kiütötte ellenfelét, így ő jutott tovább a Sztárbox november 3-i döntőjébe.
November elsejétől emelte a jegyárakat a Cinema City mozihálózat, írja az IGN. Legutóbb tavaly decemberben drágultak a plázamozik jegyárai Budapesten.
A legtöbb jegy ára 200 forinttal lett drágább, de bevezették a junior jegyeket is, amelyeket 16 év alatti fiatalok válthatnak meg.
Ezek a jegyek 12 év alattiak számára ajánlott filmekre érvényesek. Továbbra is él a szerdai kedvezmény, amikor a mozikban 2200 forintért lehet jegyet venni a 2D-s filmekre, kivéve ünnepnapokon.
A budapesti Cinema City mozikban az új jegyárak így alakulnak, vidéken azonban más az árképzés:
2D felnőtt jegy: 3100 Ft (korábban 2900 Ft)
2D diák/szenior/fogyatékkal élő jegy: 2600 Ft (korábban 2400 Ft)
3D felnőtt jegy: 3300 Ft (korábban 3100 Ft)
3D diák/szenior/fogyatékkal élő jegy: 2800 Ft (korábban 2400 Ft)
2D IMAX játékfilm: 3500 Ft (korábban 3200 Ft)
2D IMAX diák/szenior/fogyatékkal élő: 3000 Ft (korábban 2700 Ft)
3D IMAX játékfilm: 3700 Ft (korábban 3400 Ft)
3D IMAX diák/szenior/fogyatékkal élő: 3200 Ft (korábban 2900 Ft)
4DX 2D felnőtt jegy: 4600 Ft (korábban 4200 Ft)
4DX 2D diák/szenior/fogyatékkal élő jegy: 4100 Ft (korábban 3700 Ft)
4DX 3D felnőtt jegy: 4800 Ft (korábban 4400 Ft)
4DX 3D diák/szenior/fogyatékkal élő jegy: 4300 Ft (korábban 3900 Ft)
ScreenX 2D felnőtt jegy: 4000 Ft (korábban 3600 Ft)
ScreenX 2D diák/szenior/fogyatékkal élő jegy: 3500 Ft (korábban 2500 Ft)
Az RTL kedden bejelentette, hogy 2025-ben visszatér a népszerű üzleti műsor, a Cápák között, immár a nyolcadik évaddal, írja a 24.hu.
„Elképesztő pitchekben ezúttal sem lesz hiány, ahogy a Cápák befektetési éhsége sem változik. A Cápák összetétele azonban igen: dr. Varga Eszter, Moldován András és Sárospataki Albert ugyanis nem vesznek részt a nyolcadik évadban befektetőkként.”
Varga Eszter elmondta, hogy több más projekt miatt nincs ideje a műsorra. Moldován András így fogalmazott:
„A hetedik évad utolsó forgatási napján tudtam, hogy nekem ez nagyjából megadott mindent, amire nekem szükségem volt belőle – és én is megpróbáltam megadni mindent, amit akartam.”
Sárospataki Albert pedig hozzátette, sokat gondolkodott a folytatáson, de végül az időbeosztása nem tette lehetővé a közös munkát.
Az RTL később közli, kik veszik át a három megüresedett helyet az új évadban.
Tilla új filmje nem tesz úgy, mintha az alkoholizmus egy apró jellemhiba lenne - És mi van Tomival? kritika
Ahogy Till Attila korábbi filmjeiben megszokhattuk, ismét egy fontos társadalmi problémát feszeget kendőzetlen nyíltsággal, nagyszerű színészekkel. Úgy, hogy minderre az állam egy fillért sem adott, mondván, a közönséget nem érdekli a téma.
Till Attila zavarba ejtő figura a magyar médiában. Talán nincs még egy sztár Magyarországon, aki ennyire simán járna ide-oda a gagyi bulvár és az igényes kultúra között. Bár első és máig futó műsora, a Propaganda üdítő kivétel, Tilla országos ismertségét a Big Brothernek köszönheti. Annak a valóság show-nak, ami tulajdonképpen megtestesít mindent, ami rossz a kereskedelmi tévézésben.
Azóta is folyamatosan képernyőn van olyan műsorok arcaként, mint a Megasztár, a Sztárban sztár, és még sorolhatnánk.
Ráadásul hűen kitartott a TV2 mellett, hiába a politikai hátterű tulajdonosváltás.
És Tilla mindezek ellenére valahogy nem lett „celeb”, legalábbis abban a kissé pejoratív értelemben, ahogy ezt a szót egy Győzikére vagy Kiszel Tündére használjuk.
Van valami hiteles és szerethető a személyiségében, amitől egyszerűen elfogadjuk úgy, ahogy van.
Talán ez lehet az oka, hogy amikor 2008-ban bemutatta első filmrendezését, a Pánikot, nem kapott a szívéhez senki. Pedig nincs kínosabb annál, mint amikor a kereskedelmi média botcsinálta sztárjai elhiszik magukról, hogy mindenhez is értenek, lásd az énekesi karrierről álmodó pornósztárokat vagy a könyveket ontó műsorvezetőket.
Tilla kifejezetten jó és népszerű filmeket készít, ráadásul mindig kényes témákhoz nyúl. A Pánikban a hétköznapi neurózist járja körül, a Csicskában a modernkori rabszolgatartást, a Tiszta szívvel fókuszában pedig kerekesszékes bűnözők állnak.
Mind olyan téma, amit nagyon könnyű ízléstelenül megragadni, és a színészek számára épp annyi buktatót rejt, mint az írónak és a rendezőnek.
Tillának többlé-kevésbé sikerül elkerülnie a sekélyességet, nem fulladnak olcsó poénkodásba a filmjei. Igaz, ebben fontos alkotótársai a remek színészek, akikkel körülveszi magát. Ilyen szempontból az És mi van Tomival? is a legjobb tillai hagyományokat folytatja.
Az új film - aminek az elkészítéséhez azért nem adott a Nemzeti Filmintézet egy fillért sem, mert szerintük "a közönséget nem érdekli a téma", - az alkoholisták komor világába kalauzol minket. Sanyi (Thuróczy Szabolcs) bábszínész, akinek egész pályafutására rányomja a bélyegét, hogy apja országosan ismert sztárszínész volt, és súlyos alkoholista. Felesége (Fodor Annamária) és lánya (Tóth Zsófia) az örökös rettegést megelégelve elhagyja őt, miután egy veszekedés odáig fajul, hogy a lány dulakodás közben hasbaszúrja az apját.
Sanyi nehezen, de szembenéz a problémájával, amiben nagy segítségére van új szerelme (Sodró Eliza). Segítséget kér, és hamarosan egy anonim alkoholista csoport tagja lesz. Egy alkalommal feltűnik neki és a liftszerető Palinak (Polgár Tamás), hogy napok óta nem látták egyik társukat, Tomit (Patkós Márton). Alkoholistáknál ez általában azt jelenti, hogy az illető visszaesett és újból inni kezdett.
Furcsa nyomozás veszi kezdetét, amiben nem csak Tomi hollétét nyomozzuk ki, hanem apró mozaikonként kiderül, hogyan alakult Sanyi élete az elmúlt években, és milyen az alkoholisták élete.
Az És mi van Tomival? nagyon kemény film, ami semmit nem akar szépíteni, nem romantizálja a témát.
Nem tesz úgy, mintha az alkoholizmus holmi apró jellemhiba lenne csupán, hogy könnyebb legyen szeretnünk a főszereplőket.
Sőt! Pont attól lesz olyan erős, hogy az amúgy aranyos, kedves, rejtői alakok egy pillanat alatt válnak fenyegető agresszorrá, tomboló örültté, aki mellett az ember az életét félti. Ráadásul a film minket sem ment fel a felelősség alól, szembesít vele, milyen nehéz egy őszintén megtisztulásra váló betegnek talpon maradni egy olyan társadalomban, ahol perceként éri a kísértés.
A barátkozni próbáló idegen, aki sértésnek veszi, amiért Sanyi nem akar inni vele egyet. Tomi anyja (Básti Juli), aki lazán odatol pármilliót a ficsakájának, hogy elszakítsa az anonim alkoholistáktól, mert szerinte nincs semmi baja. A barátnő aspiráns, aki Sanyi tiltakozását – nem szabad innom – semmibe véve győzködi, hogy „egy korty mit számít”?
Azt is láthatjuk, hogy ezek a súlyos alkoholisták mennyire a társadalom szélére sodródnak, Palinak például elég annyi, hogy szakít vele a barátnője (a nagyszerű Szilágyi Csenge), és már is a hajléktalanok közt találja magát.
Fontos eleme a filmnek az operatőri munka. Tilla most először nem Juhász Imrével dolgozott, hanem Győri Márkkal. A film „Jancsó-snittekkel” operál – bár Jancsó Miklós előtt többek között már Orson Welles és Antonioni is szívesen dolgozott ezzel a megoldással –, amitől sokkal életszerűbbek a jelenetek. Nem ringat a „mindenütt jelenvalóság” illúziójába. Úgy kerülgeti a kamera a színészeket a legpörgősebb jelenetekben is, mintha ott állnánk közöttük.
Thuróczy Szabolcs ijesztően hitelesen játssza az alkoholista főszereplőt annak minden fáziásban. Polgár Tamástól Tóth Zsófián át Sodró Elizáig mindenki hozza, amit kell, se többet, se kevesebbet.
A filmben apró szerepekben olyan óriási színészlegendák jelennek meg, mint a már említett Básti Juli, Cserhalmi György vagy Ujlaky Dénes.
Külön ki kell emelnem Fodor Annamáriát, akire sokáig nem figyeltem fel. Persze láttam a Munkaügyekben, sőt, egy időben a Rádiókabaréban is megfordult – habár sajnos az én jeleneteimben amennyire tudom nem játszott –, de nem szenteltem kiemelt figyelmet neki.
Pedig – ahogy a Pintér Béla társulat előadásaiban is – ebben a filmben is megmutatja, hogy a legjobb színésznőink egyike.
Egyetlen pillantásába bele tudja sűríteni a szerencsétlen sorsú nő minden szenvedését, aki nem egyszerűen egy tomboló állatot hagyott ott, amikor úgy döntött, minden kapcsolatot megszakít az alkoholista Sanyival, hanem a szerelmét.
Aki igazságtalanságnak éli meg, amikor megtudja, hogy férje tényleg felhagyott az ivással és új életet kezdett egy másik nő oldalán, aki hamarosan gyereket szül neki. Mellette miért nem tudott megtisztulni? Miért másnak jut az új életet kezdő Sanyi, aki talán most megint hasonlít arra az emberre, akit ő szeretett, és talán szeret a mai napig? Mindezt nem mondja ki, de ott van minden rezdülésében.
Az És mi van Tomival? nem hibátlan film. Például határozottan az volt az érzésem, hogy a forgatókönyvet jegyző Tilla és Kapitány-Föveny Máté egy ponton elfeledkezett Tomiról, aztán hirtelen ráébredt, hogy most már ki kéne találni, mi a válasz a film címétben feltett kérdésre. Az ő rejtélyes eltűnésének a feloldása bennem hagyott hiányérzetet.
Ezzel együtt, jó és fontos film született, ami talán segít abban, hogy megértsük, az alkoholizmus sem fekete-fehér történet. És talán néhány nézőt sikerül meggyőznie arról, hogy jobb nem megismerni, milyen az élet ebben a pokolban.
Az X-Faktor idén meglehetősen elnyújtotta a válogatókat, cserébe úgy döntött, nem lesz mentorház, hanem a székesfeladat végére a mentorok ki is választják a csapatukat az élő show-ba. Az előző héten Majka és Gáspár Laci rakta össze a teamet, most pedig Tóth Andin és Valkusz Milánon volt a sor.
Eddig sem titkoltam, hogy számomra Andi a legszimpatikusabb a mentorfelhozatalból. Bár kapható a hülyéskedésre, van humora, sokkal következetesebb és profibb a hozzáállása, mint a fiúknak. Az is tetszik benne, hogy míg Majka azt vallja, az egyéniség és a színpadi a legfontosabb, Lacinál pedig – saját bevallása szerint – 95% az ének, addig Andi sokkal inkább azt képviseli, amit hiányolni szoktam: legyen jó énekes, és legyen jó színpadi jelenléte is. Nála 30-70% az arány az éneklés javára. Ráadásul a Tábor első körében ő választotta magának a legkevesebb versenyzőt.
Mindez azt sugallja, hogy tudja, mit akar.
Fica Johanna nem aprózta el, Roberta FlackKilling Me Softlyját énekelte, amit sokan nagyon nagy dalnak tartanak. Én nem tartozom közéjük. Elismerem, van egy fülbemászó refrénje, de összességében tömény unalom. Laci szerint Johanna kicsit ízléstelenül énekelt, Milánt sem nyerte meg. Majka ettől függetlenül adott volna széket, ha csak átmenetileg is.
Andi is hiányolta a vért a produkcióból – persze azt, hogy mennyire volt gyenge mi, nézők csak abból sejthetjük, hogy milyen nyúlfarknyira vágták az előadást a tévések –, de azért egy billegő széket adott Johannának.
A Duo Melody Katona Kláritól a Vigyél elt adta elő elég halványan. Majka és Laci nagyon győzködte Andit, hogy ültesse le őket, de hiába, a mentorhölgy nem kegyelmezett nekik. Az sem ingatta meg, hogy Laci megkérdőjelezte a döntését.
„Fel voltam rá készülve, hogy az élő fába is belekötnek mentortársaim.”
Balázs Kamilla is Lacinak tetszett jobban, de hát sajnos ez most Andi csapata. Anna és Dawyd produkciójánál Andi már egyenesen úgy érezte, hogy Laci trollkodik vele, ennek ellenére ők sem kaptak széket.
Takács Marcsi a Good Morning Sunshine-t énekelte. Laci már a produkció közben odasúgta Milánnak, hogy erre széket kell adni. Én nem tudom, Laci melyik műsort nézte, a tévé előtt ülve nagyon rossznak tűnt. A kiejtés egy dolog, de a hangok sem voltak a helyén, és az egészben volt valami nagyon cringe, hogy gyermekem szavajárásával éljek.
A mentortársak szemmel láthatóan nem tudták feldolgozni, hogy Andi nem akar buszmegállót játszani: csak azokat ülteti le, akikről adott pillanatban tényleg úgy gondolja, hogy vinné az élő show-ba.
Számomra a 17 éves Zilincki Nóra Hanna volt az első, akit leültettem volna. Már a válogatón is szétszedte a házat a Proud Maryvel, és most, a Livin’ on a Prayerrel sem vallott szégyent. Andi egyenesen tíz évvel korábbani önmagát látta benne.
Kivételesen a mentorok közt sem volt vita. Mondjuk Milán kicsit furcsa hasonlatot használt: Te voltál a kiscica, aki játszott a gombolyaggal, és a gombolyag volt a Livin’ on a Prayer. Nem tudom, hogy juthatott eszébe erről a produkcióról kiscica. Inkább egy tigris. Andi leültette – Nórát, nem Milánt – és még Lacival is kibékült.
Kundra István Zsombor a Felszarvazottak balladájával próbálta elvarázsolni a mentorát – kicsit túlripacskodva –, Boer Enikő Anna pedig Charliedupla whiskyjével. Enikő már csak aranyos személyiségével is meggyőzte Andit. Zsombor erős kritikát kapott, de Andi ezzel együtt széket adott neki. Az elsőként leültetett Johanna bánta.
Johanna búcsúzóul még megajándékozott minket a nap mondásával:
„Az álmom az ugyanúgy az, hogy fejtegessem magam, mint egy kis babot.”
Beteltek tehát a fehér székek, de senki sem ülhetett nyugodtan, hiszen hátra volt az évad egyik nagyágyúja, Monika Pike, azaz Csuka Mónika, aki rögtön azzal kezdte, hogy a piros székre pályázik.
Mónika Zöld erdőben jártam című saját dalát hozta, és jól tette. Kezdem úgy érezni, hogy a helyszínen más hangot hallanak a mentorok, mint mi a tévé előtt. Laci oda súgta Majkának, hogy „hamis”, amit én egyáltalán nem érzékeltem. Korábban viszont olyan énekeseket ajnároztak, akik otthonról nagyon hamisnak tűntek.
Laci és Majka szétszedték Mónikát, Milán piros széket adott volna neki. Andi Móniban látta a legnagyobb motivációt a versenyzők közül, ezzel győzte meg, és Milánnal egyetértve rögtön a piros székre ültette.
Jánosnak és Ancsinak nem volt könnyű helyzete, Andi kereken meg is mondta, hogy azok, akik a székeken ülnek, mozdíthatatlanok, de azért hajrá. A mentortársak hiába győzködték, Ancsit haza is engedte. Jánosnak adott egy esélyt: párbajoznia kellett Zsomborral. Zsombi bármennyire is szimpatikus karakter, a párbajban kiderült, hogy János sokkal jobb énekes. Andi viszont a szívére hallgatott, Zsombiban lát többet, ezért őt választotta.
Kovács Zoltán Zakeus maradt utoljára, aki saját dallal érkezett. Jó karakter és dalszerző, de nagyon hamisan énekelt. Andi konkrétan oda akart menni megpofozni. Le is állította, és adott neki még egy lehetőséget: énekeljen másik dalt. Sajnos ez sem segített, most is nagyon hamisan énekelt, ezért számára véget ért az X-Faktor.
Elérkezett az igazság pillanata. El kellett dönteni, hogy a három fehér székes versenyzőből ki menjen haza.
Andi céltudatosságát mutatja, hogy összesen egyetlen egyszer cserélt versenyzőt.
Nem okozott meglepetést, hogy Nóri és Enikőnek kellett párbajoznia. Enikő a dalválasztásával belopta magát a szívembe. Nem is emlékszem, hogy valaha hallottam volna zenei tehetségkutatóban Creedence Clearwater Revivalt. De aztán jött Nóri az I’m Still Standinggel, és akkorát énekelt, hogy nem volt kérdés, neki kell továbbjutnia.
Andi ugyan kritikus volt, szerinte Nóri kicsit túljátszotta a dalt, de úgy érezte, sokkal jobban akarja a továbbjutást, Enikő kicsit elengedte.
Így tehát kialakult Andi csapata: Mónika, Nóri és Zsombi.
Már csak a Milán-csapat volt hátra. Valkusz Milán nagy kérdőjel számomra. Bár alapjában véve szimpatikus fiatalember, és az elején sokat vártam tőle, mostanra úgy érzem, hogy még nem áll készen a mentori szerepre.
Folyamatosan az a benyomásom, hogy próbál valamilyen lenni, de maga sem tudja még, mit akar.
Mondhatnák, hogy persze, fiatal még, de Andi három évvel fiatalabb nála, mégis ezerszer határozottabb.
„Olyan embereket keresek, akiket a nézők szívesen néznének, rajongani tudnak értük, és tudnak saját dalt hozni” fogalmazta meg az ars poeticáját.
Milán helyzetét nehezítette, hogy egy versenyzőt elhozott Majka csapatából, így a szabályok szerint Krisztián már széken ülve kezdte ezt a fordulót. Kicsit csalódott voltam, azt hittem, hallhatunk tőle még egy saját nótát.
Az amerikai Steve Major – akár csak korábban Monika Pike – mindjárt a piros széket célozta meg. Az AerosmithDream Onja alkalmas is arra, hogy valaki beénekelje magát az élő show-ba. Majka szerint Steve-ben pont megvan az az előadásmód, mint amit másoknál hiányolt. Laci soknak érezte. Milánnak tetszett, úgyhogy ha a piros szék nem is jött össze, de Steve leülhetett.
A biztató kezdetet kiábrándító folytatás követte. Milán sorra szórta ki a valóban nem túl meggyőző énekeseket. Többek között Czeglady is elvérzett.
Egyedül a 14 éves Kovács Dorina Cintia nehezítette meg a dolgát, azzal, hogy magázta Milánt, aki viszont teljesen belezavarodott, hogy akkor ő hogy is szólítsa a fiatal lányt. Milánnak ez a tegezés-magázás tényleg nem erőssége, amikor interjúztam vele, engem például nem mert visszategezni.
Szappanos Kata – aki tavaly a Voice-ban is megfordult – dalválasztása annyira nem jött be Milánnak – Lana Del Rey-től a Videogames –, de ennek ellenére kapott széket. Igaz, nem örülhetett soká.
Suhai Soma azzal vált emlékezetessé a válogatóban, hogy ő az a srác, aki mostantól csak Nóra nevű lányokkal randizhat, hogy illeszkedjenek a dalaihoz.
Egész pontosan az történt, hogy elkezdett írni egy dalt Nóra nevű barátnőjéhez, akivel közben szakítottak, de megtetszett neki egy másik lány, akit hogy, hogy nem, ugyancsak Nórának hívnak. Ezért most már neki szól a dal. Hogy Nóra mit gondol, nem tudjuk, Katának viszont fel kellett állnia.
Innentől kicsit szürreális irányt vettek az események. Következett az ukrajnai Tronko Alina, művésznevén Allymuse, és felrobbantotta a színpadot a Wrecking Ballal. Mindenkit levett a lábáról – kivéve Milánt. Soma bármilyen aranyos és tehetséges, Alina más szintet képviselt, nyugodtan cserélhettek volna.
Milán azonban nem így érezte, megmakacsolta magát, és elküldte Alinát. Majka jóformán az adás végéig nem tért magához a döbbenetből. A mentorok innentől kezdve kicsit levették a kezüket Milánról, aki sorra küldte el a jobbnál-jobb énekeseket.
Mondjuk Szula János Benjamin alaposan mellényúlt a dalválasztással. Már maga Presser Gábor is megmondta annak idején a Megasztár egyik válogatójában, hogy a Neked írom a dalt nem tehetségkutatóra való. Mivel a dal nagy részében ugyanazon az egy hangon kell énekelni, nem alkalmas arra, hogy egy énekes megmutassa a kvalitásait.
Kiesett Dorina is, akit még a Tábor első felében leválasztottak párjáról, Szabiról. Anyukája alaposan meg is mondta a magáét a stúdión kívül:
„Nem négy ember fogja megmondani, ki a legjobb!”
Itt és most? De.
Ekkor következett az egész Tábor talán legnagyobb húzása, Milán végre megcsillogtatta, hogy pár év edződéssel még akár jó képernyős figurává is válhat.
Történt ugyanis, hogy a rapper Darab Viktor „Vade" meggyőzte, viszont fel is adta a leckét: kit állítson fel?
Milán végül egy váratlan húzással közölte:
„Krisztián, kérlek, állj fel!”
A mentorok és a MOM közönsége egy emberként hördült fel. De Milán még nem fejezte be:
„Krisztián, ülj le a piros székre!”
Igaz, az összehatást némileg gyöngítette, hogy Milán felállt, és megtapsolta saját szellemességét.
Henter Mónika az Uptown Funkot hozta, ami az utóbbi tíz év egyik legjobb dala, nem csoda, hiszen két zseni áll mögötte, Bruno Mars és Mark Ronson. Mónika konkrétan legyilkolta a dalt. Gáspár Lacival értek egyet: ez nem éneklés volt, bárhogy is tiltakozott Majka és a közönség.
Somogyi Mihály József Dean MartinMambo Italianóját énekelte. Andinak bejött, úgyhogy előállt az a ritka pillanat, amikor nem értek vele egyet. Nem volt rossz, de azért messze nem éreztem benne azt a tüzet, ami az eredeti előadóból áradt, vagy akár Komár Lászlóból, aki itthon vitte sikerre a dalt.
Gyarmati Jázmin Chrsitina Aguilera dalával érkezett. A dal második fele kicsit unalmasra sikerült, de a képességei alapján ezzel együtt széket érdemelt. Milán is így gondolta, de még mindig nem volt hajlandó elengedni Somát. Így Steve-nek kellett távoznia annak ellenére, hogy sokkal jobb énekes Sománál.
Kovács Attila rappelt, valahol érthető, hogy a másik rappert, Viktort váltotta. Majka szerint ő a legjobb rappes a műsorban.
Peterpost X Leo két igazi őrült fazon, akik halál lezseren érkeztek a mentorok elé. Bár nem vagyok rapszakértő, de nekem túlságosan lötyögyő volt a produkció. Majka meg is állapította, hogy ha tovább akarnak lépni, kell bele valami rendszer.
Milán nem tudott dönteni, ezért a duót párbajoztatta Attilával, végül Attilát küldte haza.
Hogy még bonyolultabb legyen a képlet, a végére megérkezett Henn egy meglehetősen érdekes, eklektikus számmal, amivel én nem nagyon tudtam mit kezdeni, de a mentoroknak nagyon tetszett. Azért, hogy leültethesse, Milán a két énekest párbajoztatta.
Soma sokkal jobb volt, mint az első körben.
Vidéki lány című slágerével megnevettette a jelenlévőket, különösen a „Ne gyere fel Pestre, itt szexelned kell este” sorral.
Milán rövidre zárta a dolgot. Úgy döntött, Hennt mindenképp viszi magával. Így Jázmin, Soma és Peterpost X Leo közül kellett kiválasztania a harmadik versenyzőjét. Valkusz végül a szívére hallatott, és a rapduót választotta. Erős kétségeim vannak, hogy igazán jó énekes nélkül meddig fog jutni a Milán-csapat az élő show-ban, bár az is igaz, hogy Bye Alex háromszor is rapperrel nyert.