A szexualitás, az erőszak és a tabutémák vonzották, és majdnem kigolyózta Brad Pittet és Tom Cruise-t a filmjéből – Neil Jordan 75 éves
Neil Jordan, az ír filmművészet kiemelkedő alakja, 2025. február 25-én ünnepli 75. születésnapját. Pályafutása során számos emlékezetes filmet alkotott, melyek közül több is nemzetközi elismerést vívott ki.
Jordan 1950. február 25-én született Sligo megyében, Írországban. Édesanyja, Angela festőművész, édesapja, Michael Jordan egyetemi tanár volt. Tanulmányait a dublini St. Paul’s College-ban végezte, majd az University College Dublin intézményében szerzett diplomát angol irodalom és ír történelem szakon.
Így emlékezett vissza gyerekkorára:
"Családunk meglehetősen művelt volt, alsó-középosztálybeliek voltunk, anyám festő volt, apám tanár. De nem vágtam fel a többiek előtt ezzel. Nagyon furcsa világ volt.
Egyetemi évei alatt aktívan részt vett a diákszínjátszásban, ahol megismerkedett Jim Sheridan rendezővel is. Jordan először íróként vált ismertté: 1976-ban jelent meg “Night in Tunisia” című novelláskötete, amely elnyerte a Guardian Fiction Prize díjat 1979-ben.
Nem csak a film vonzotta fiatalon: „Szívesen lettem volna profi zenész. Gyerekkoromban klasszikus gitáron játszottam, 24-25 éves koromban zongorán és szaxofonon is. És beleszerettem Charlie Parkerbe.”
Filmes karrierje és nemzetközi sikerei
A filmiparba John Boorman „Excalibur” című filmjének forgatásakor kapcsolódott be, ahol kreatív tanácsadóként működött közre. 1982-ben debütált rendezőként az „Angel” című filmmel, amelyben Stephen Rea játszotta a főszerepet. A ’80-as években Jordan olyan filmeket rendezett, mint a „The Company of Wolves” ( Farkasok társasága - 1984) és a “Mona Lisa” (1986). Utóbbiért Golden Globe-díjra jelölték a legjobb forgatókönyv kategóriában, és Quentin Tarantino szerint minden idők egyik legmenőbb filmje.
Ezt követően rendezte az „Interview with the Vampire” (Interjú a vámpírral - 1994) című filmet, amelyben Tom Cruise és Brad Pitt alakították a főszerepeket. 1996-ban a “Michael Collins” című történelmi drámájáért elnyerte a Velencei Filmfesztivál Arany Oroszlán díját.
Így nyilatkozott a Michael Collinsról:
„Egyedülálló lehetőség volt. Miután elkészítettem az Angelt (1982), David Puttnam megkért, hogy írjak forgatókönyvet Michael Collinsról, de nem akarták a Warnernél elkészíteni. Eltűnt a páncélszekrényekben. Aztán az Interjú a vámpírral után megkérdezték tőlem: Mit szeretnél ezután csinálni? Én azt mondtam: „Van egy forgatókönyv, amit évekkel ezelőtt írtam”. 25 vagy 30 millió dollárt adtak rá, ami akkoriban nagyon sok pénz volt. Nagyon érdekes film volt ez 1995-96-ban.
Rendezői stílus és filmkészítési módszerek
Jordan munkásságában gyakran visszatérő elem a szokatlan szexualitás és az ír történelem ábrázolása. Filmjeiben mély empátiával mutat be olyan karaktereket, akik a társadalom peremén élnek, és gyakran foglalkozik a nemi identitás kérdéseivel. Ezek közé tartozik a „The Crying Game” és a „Breakfast on Pluto” (Reggeli a Plútón - 2005) is. Rendezői stílusát a műfaji határok feszegetése és a formával való kísérletezés jellemzi, miközben erős hangsúlyt fektet a vizuális történetmesélésre és a nyelvi kifejezésmódra.
Jordan szerint a filmkészítés során fontos, hogy mindent előre megtervezzenek, és addig forgassanak, amíg minden részlet a helyére nem kerül, beleértve az időjárást és a rendelkezésre álló fényt is. Egyik aranyszabálya, hogy a rendező felelősséget vállal mindenért, ami a kész filmben megjelenik, ezért nem szabad elhinni, ha valaki azt mondja, hogy valami nem számít.
Állítása szerint korai filmjeire a hollywoodi B kategóriás filmek és a német mozi hatott, főleg Wim Wenders és Fassbinder.
Érdekességek és forgatási történetek
Jordan gyakran dolgozik együtt Stephen Rea színésszel, aki szinte minden filmjében szerepet kapott, ami hosszú távú szakmai kapcsolatukra utal.
2009-ben ő is aláírta azt a petíciót, amelyben Roman Polanski szabadon engedését követelték, akit Svájcban tartóztattak le azzal a váddal, hogy 1977-ben bedrogozott és megerőszakolt egy 13 éves kislányt.
Későbbi munkái és televíziós projektek
A 2000-es években Jordan továbbra is aktív maradt a filmiparban. Rendezett olyan filmeket, mint az „Ondine” (2009) és a „Byzantium” (2012). Emellett a televízióban is maradandót alkotott: ő volt a „The Borgias” (A Borgiák - 2011–2013) című sorozat alkotója és vezető producere.
Magánélete és elismerései
Jordan magánélete nem olyan viharos, mint a filmjei szereplőié. Első feleségétől, a jogász Vivienne Shieldstől ugyan elvált, második feleségével, Brenda Rawnnal 2004 óta együtt vannak. Összesen öt gyermeke van a két házasságából. 1996-ban a francia művészeti és irodalmi érdemrenddel, az Ordre des Arts et des Lettres kitüntetéssel ismerték el munkásságát. Emellett számos egyetem, köztük a Trinity College Dublin és a University College Dublin díszdoktorává avatta.
Jó barátai, Bono és felesége, Ali Hewson róla nevezték 1989-ben született első fiukat Jordannek.
Neil Jordan öröksége és hatása
Neil Jordan életműve egyedülálló az ír és nemzetközi filmiparban. Művei nemcsak műfaji sokszínűségük miatt maradandóak, hanem azért is, mert képesek mély érzelmeket kiváltani a nézőkből. Filmjei gyakran egyensúlyoznak a valóság és a fantázia határán, miközben tabutémákat boncolgatnak. A karaktereire jellemző belső konfliktusok, az identitáskeresés és a társadalmi konvenciók megkérdőjelezése mind visszatérő motívumai.
Jordan mindig is fontosnak tartotta, hogy filmjei ne csupán szórakoztassanak, hanem provokáljanak, kérdéseket tegyenek fel és kihívások elé állítsák a nézőket. Úgy véli, hogy a filmkészítés egy olyan művészeti forma, amely képes hatni az emberek gondolkodására és érzéseire, és ennek felelősségét mindig szem előtt tartja. Egyik legismertebb idézete szerint:
Bár az évek során Jordan több műfajban kipróbálta magát, és televíziós munkái is sikert arattak, igazi ereje mindig a nagyjátékfilmekben rejlett. Művészete és történetmesélése időtálló, és még ma is inspirálja a fiatal filmeseket, írókat és alkotókat világszerte.
