A szeretnivaló bohém író, aki fütyült a való élet nehézségeire – 50 éve halt meg P. G. Wodehouse
Február 14-én a nyugati (és nyugat által megfertőzött) világ jelentős része a Valentin-napot ünnepli. Sok férfi ilyenkor kéri meg a barátnője kezét, még több férfi ilyenkor kerül bajba, mert elfeledkezett róla. És persze ne feledkezzünk meg azokról, akik tizenkilencre lapot húzva ekkor tartják az esküvőjüket… A virág- és csokiárusok nagy napja, amikor egy nap alatt keresnek annyit, mint máskor egy hónapban.
De van a világon egy furcsa (több milliós) kisebbség, akinek ez a nap egészen más miatt emlékezetes: 1975-ben ezen a napon hunyt el 93 évesen a világ talán leghíresebb humoristája, P. G. Wodehouse, becenevén „Plum”. Tisztelői között olyan hírességek is akadnak, mint Agatha Christie – aki egyik Poirot-történetét Wodehouse-nak ajánlotta –, Rudyard Kipling vagy Stephen Fry.
Fantasztikus életművet hagyott maga után. Első novellája 1902-ben jelent meg, és még a halálos ágyán is dolgozott. Több mint kilencven könyvet, negyven színdarabot, kétszáz novellát és egyéb írást köszönhetünk neki. Utolsó, félbe maradt regényének címe stílusosan Sunset in Blandings (Naplemente Blandingsben, fordította Kövesdi Miklós). Az idős mester nyilván érezte, hogy közeleg az végállomás, és szeretett volna leghíresebb szereplőivel búcsúzni tőlünk. Az a megtiszteltetés ért, hogy 12 Wodehouse-kötetben működhettem közre fordítóként, ezért fontosnak éreztem, hogy megemlékezzem egyik legfontosabb szerzőm halálának 50. évfordulójáról.
A kezdetek
1881. október 15-én született az angliai Guilfordban. Nevéről így nyilatkozott egyszer:
Gyermekkora mai szemmel meglehetősen mostoha volt. Apja Hong Kongban szolgált, ezért Plumot és bátyjait lényégében dajkák nevelték. Két éves volt, amikor a fiúkat visszaküldték Angliába. Attól fogva Wodehouse alig látta a szüleit, teljesen elidegenedett tőlük. Tanulmányait bentlakásos iskolákban végezte (ez a világ számos írásában visszaköszön). Ennek ellenére úgy emlékezett vissza, hogy összességében boldog gyerekkora volt.
Wodehouse az írás mellett a sportokban is kitűnt: krikettezett, rögbizett és bokszolt. Armine nevű bátyját követve az Oxfordi Egyetemre készült, ekkor azonban a család anyagi körülményei rosszabbra fordultak, ezért egyetem helyett Plum kénytelen volt munkába állni a Hongkong és Shanghai Banknál. (1939-ben az Oxfordi Egyetem tiszteletbeli doktori címet adományozott Wodehouse-nak). A fiatal Wodehouse azzal vigasztalódott, hogy szabadidejében írt. Eleinte komolyabb hangvételű cikkekkel próbálkozott. Első humoreszkje 1900-ban jelent meg a Tit-Bits magazinban. A banknál eltöltött két éve alatt összesen nyolc írása jelent meg kilenc különböző magazinban. Első regénye The Pothunters (magyarul Bűntény a gimnáziumban, fordította Abrudán Katalin) címen 1901-ben jelent meg. Ekkor hagyta ott a bankot, hogy főállású író legyen.
Wodehouse, a nácibarát?
Wodehouse sikert-sikerre halmozott, 1914-ben megtalálta élete párját, akivel haláláig együtt maradt, meghódította a Broadwayt és Hollywoodot is. Kevesen tudják, de Molnár Ferenc Játék a kastélyban című darabját is ő ültette át amerikai színpadra. Pályafutásának azonban van egy máig vitatott epizódja, amiről ritkán esik szó. A harmincas évek vége felé Wodeohuse Franciaországba, La Touqet-be költözött – egyesek szerint a kedvezőbb adózás miatt –, itt érte a második világháború, majd a német megszállás.
A megszállás után két hónappal a németek internáltak minden 60 év alatti ellenséges férfi állampolgárt. Wodehouse börtönből börtönbe került, míg végül a sziléziai Toszekbe vitték (a mai Lengyelország területére). 1940-ben a sajtó és több befolyásos személy nyomást gyakorolt a németekre az író szabadon engedésére. Bár nem engedték el, enyhítettek a fogva tartása körülményein, sőt még egy írógépet is kapott. Ekkor írta meg Pénz a bankban (Money in the Bank, fordította Poór Bálint) című regényét.
Ebben az időben Wodehouse levelezőlapokat küldött amerikai irodalmi ügynökének és arra kérte, küldjön 5-5 dollárt különböző kanadai családoknak, megemlítve az ő nevét. Ezek kanadai hadifoglyok családjai voltak, akikkel az író így tudatta, hogy a fiaik életben vannak.
1941-ben, néhány hónappal a 60. születésnapja előtt váratlanul átszállították Wodehouse-t egy berlini luxushotelbe. Látszólag tehát kiszabadult, de nem hagyhatta el Németországot, a szállodában a saját költségén kellett élnie, és a nácik „megkérték”, hogy készítsen öt műsort a német rádióban, amit aztán a propagandagépezet Nagy Britanniában sugárzott. Ezekben az adásokban az író a saját derűs humorában számolt be a fogvatartásáról.
Hazájában sokakat felháborított, hogy Wodehouse szerepet vállalt az ellenség rádiójában. Kollaboránsnak, hazaárulónak bélyegezték. Sok könyvtárban levették a könyveit a polcokról. Bár több barátja, köztük A. A. Milne is próbált a védelmére kelni, a támogatók leveleit helyhiányra hivatkozva nem hozta le az újság. A megengedőbb hangok csak meggondolatlanságnak vélték Wodehouse tettét, a BBC pedig mindenkit arra intett, meg kell várni, amíg kiderülnek a pontos tények, hisz az is lehet, hogy nem önszántából cselekedett. Később Orwell is megvédte egy cikkben az írót, szerinte Woedehouse-t legfeljebb hülyeséggel lehet vádolni.
A „vádlott” maga így írt erről életrajzában:
Wodehouse és felesége – aki utána utazott Berlinbe – 1943 őszén térhetett vissza Franciaországba, de Nagy-Britanniába nem mehetett haza, mert sokáig félő volt, hogy letartóztatnák. Végül 1947-ben New Yorkba hajóztak. Wodehouse soha többé nem tért vissza a szülőhazájába, még akkor sem, amikor halála előtt nem sokkal lovagi címet kapott.
Wodehouse Magyarországon
A brit szerzőnek itthon is nagy rajongótábora van, amiben elvitathatatlan érdeme van a remek fordítóinak. Közülük is kiemelném Révbíró Tamást – az ő pártfogásának köszönhetem, hogy én is Plum fordítója lehettem –, Devecseriné Guthi Erzsébetet – és érdekességként érdemes megemlíteni, hogy Szerb Antal is fordított Wodehosue regényt. A kommunizmus idején is népszerű volt, még tévéjáték is készült a műveiből.
A rendszerváltás után nálunk is nagyon népszerűvé vált A Hugh Laurie és Stephen Fry főszereplésével készült Majd a komornyik című sorozat, amely Wodehouse Jeeves és Wooster történeteit dolgozza fel.
A Wikipedián megtalálható magyarul megjelent könyveinek listája. Bármilyen hosszú is, sajnos a teljes Wodehouse életmű még mindig nem elérhető teljesen magyarul, és mivel jelenleg egyik kiadó sem foglalkozik vele, kérdés, változik-e a helyzet.
Wodehouse-ban az a csodálatos, hogy a humora így, közel 140 évvel a születése, és 50 évvel a halála után sem poros. Ő maga így írt ars poetikájáról:
Wodehouse az előbbi utat választotta, amiért sokan bírálják, de én a magam részéről roppant hálás vagyok neki érte. Lehet, írásai nem mélyek olyan értelemben, mint Tolsztoj vagy Thomas Mann művei, mégis: Plum nagyon is ismerte az emberi természetet, a gyarlóságainkat, és el tudta érni azt, amire csak a legnagyobbak képesek: hogy ne másokon nevessünk, hanem önmagunkon.
