A sorozatgyilkos elrabolja a pszichológusát – Segít így a terápia a kényszeres gyilkolási vágyon?
A Disney+ műsorán szerényen bújik meg ez a miniszéria, ami fordulataival, dramaturgiai fogásaival, rendezésével és színészi játékával epizódról epizódra egyre durvábban hat a nézőre. A sztori high concept, de egyszerű: egy kényszeresen mániákus sorozatgyilkos pszichológushoz kezd járni, majd elrabolja a terapeutáját, aki másnap arra ébred, hogy odaláncolták egy ágyhoz. Jaj, ne, ugye nem egy Fűrész-parafrázist látunk, gondolhatnánk, de maximum eddig tarthat az ijedelem.
Sam, a sorozatgyilkos ugyanis bezárja emberünket a pincéjébe, ahol enni-inni ad neki, és közli vele, hogy mivel muszáj meggyógyulnia - máris egy újabb mániákus működés, ami nyugtalanítóan hat a nézőre -, ezért a legjobb megoldás az, ha ők itt ketten, szépen, a pincében folyamatosan elterápiázgatnak. Sam, a pszichopátiás spektrum végpontján elhelyezkedő "beteg" a gyógyulást várja, mint eredményt.
Ébreszthető-e az empátia? Képes-e önreflexióra egy, a dühét kifelé exponáló, elferdült személyiség, a kognitív tudatosítás érhet-e el eredményt egy ilyen súlyos esetben, és megszabadulhat-e a saját béklyóitól? Ki a fogoly valójában és ki van a saját elméje csapdájában? Folyamatosan teszi fel és válaszolja meg finoman, nem didaktikusan a pszichológiai oldalról okosan végiggondolt sorozat a kérdéseket.
Steve Carell (a pszichológus) nemrég a The Morning Showban mutatta meg, hogy milyen fajsúlyosan képes egy komplex figurát, konkrétan egy metoo-val vádolt karaktert annak minden színében, árnyalatában és nyomorában megmutatni, nem egyszerű ragadozóként. A Foxcatcherben a maszk is rásegített John du Pont életre keltésére, de ahhoz is a mélységhez és az ő érzékenysége kellett, hogy a zavart elméjű, realitástól teljesen eltávolodott valós személyt életre keltse.
Ezeknek a karaktereknek mélységben ellentéte, de szakmailag egyenes folytatása a The Patient főszerepe. Még ilyen erősnek sosem láttuk a játékát, minden rezdülése pontos, az alkotók pedig bátran rábízzák magukat a két színészre: róla és Domhnall Gleesonról, a sorozatgyilkosról is olyan közeliket kapunk a képünkbe, amit csak olyan színészről használ egy alkotó, akinek egyetlen pislogásával sem vállal kockázatot. És itt nincs kockázat: mindkét színész olyan teljesítményt nyújt, mintha maratont futnának,
A Patient két tartópillére a forgatókönyv és a színészi játék, és el is viszi, tökéletesen működteti mindkettő. Alan Strauss, a sorozatbeli zsidó származású pszichológus gyötrődő ember, felesége halála utáni feldolgozatlan gyászával, magányával, gyermekeihez fűződő zűrös, rendezendő kapcsolatával. Van min dolgoznia. Hogy egy idő után a pincébe zárva a saját belső terápiája is önkéntelenül beindul, miközben a sorozatgyilkossal dolgozik annak kétséges gyógyulásán, egyszerre váratlan és törvényszerű fordulat. Hogy ki tudnak-e ők ketten mászni ebből gödörből - szó szerint - nyilván nem árulom el, mindössze annyit, hogy a lezárás méltó, kíméletlen és katartikus.
A forgatókönyvnek hála ugyanis eddigre már megismertük annyira a két figurát, hogy értjük, mit miért tesznek, és miközben annak drukkolunk, hogy a pszichológus kijusson a börtönéből, valahol annak is, hogy megtörténjen a lehetetlen: eljussanak a kényszeres gyilkolási vágytól addig, hogy Sam pszichéje minimum egy egészségesebb irányt vegyen.
És innentől lesz izgalmas macska-egér játék a történet, többszörös csavarral. Alan, a terapeuta agyába ugyanis még a néző sem lát bele, és nemcsak a gyilkos kiszámíthatatlan, hanem ő is. Igazi sakkjátékosként előre gondolkodik, hogyan szabadulhatna ki, ugyanakkor mennyire lehet reálisan köze a szabadulásának ahhoz, hogy Samet jobb pszichés útra terelje terápiával. Pontos kérdések, kiszámíthatatlan válaszok. A terapeuta agyában a a kiszámíthatatlanul viselkedő gyilkos reakciójához folyamatosan alkalmazkodó, állandóan változó tervek. Izgalmas, a vége felé már végletekig feszültséggé fokozott küzdelem. A felszínen egy jó thriller a The Patient, a mélyén egy sorsszerű találkozás és annak kataklizmaszerű hatásai a két pszichére. Erős lezárással és feloldozással.
