KULT
A Rovatból

A nő, aki milliárdos lett a traumáidból: a 72 éves Oprah Winfrey újraírta a hatalom fogalmát

Oprah szerint minden lehetséges. Kivéve, ha szegény vagy és nő. Vagy esetleg akkor is?


Amikor 1986-ban egy Mississippi államból jött, traumákban edzett, karizmatikus nő leült a kamera elé, hogy elindítsa saját talkshow-ját, kevesen gondolták volna, hogy nem csak egy új műsor, de egy új nyelv, új világértelmezés és egy újfajta hatalom is születik. A The Oprah Winfrey Show nem egyszerűen szórakoztatott – létrehozott egy globális nyelvezetet, amely azóta is él. Ma, 72 évesen Oprah Winfrey már nem kérdez. Irányít.

Az „elrontott” keresztnévből brand lett

Oprah Gail Winfrey 1954. január 29-én született a Mississippi állambeli Kosciusko városkában. A „Oprah” név egy nyelvbotlás terméke: eredetileg „Orpah” lett volna, a Biblia Ruth könyvéből, de a család és a környezet folyton rosszul ejtette. Így lett belőle Oprah – egy hiba, ami védjeggyé vált.

A sorsa is ilyen: bántalmazásokkal, tinédzserterhességgel, veszteségekkel terhelt gyerekkor, Oprah élete már a rajtnál tele volt törésekkel.

Mississippi államban született, a szegregáció utórezgéseiben, mélyszegénységben. Gyerekkorának nagy részét a nagymamájánál töltötte, aki egyszerre jelentett menedéket és szigorú fegyelmet, de ez sem védte meg attól, amit később maga Oprah nevezett nevén: rendszeres szexuális bántalmazást.

Előbb egy unokatestvér, majd egy családi ismerős, végül egy felnőtt férfi – mindez még azelőtt, hogy tizenéves lett volna.

A trauma nem „egy esemény” volt, hanem folyamatos állapot. Oprah később többször beszélt arról, hogy gyerekként nem volt nyelve arra, ami történt vele. Nem volt környezet, amely felismerte volna a jeleket, és nem volt intézmény, amely közbelépett volna. A bántalmazás következményei viszont gyorsan jelentkeztek:

14 évesen teherbe esett, majd megszülte gyermekét, aki röviddel a születése után meghalt.

Erről évtizedekig hallgatott – nem azért, mert el akarta titkolni, hanem mert nem volt narratíva, amibe ezt akkor bele lehetett volna mondani. Ez a veszteség és a szégyenérzet hosszú időre meghatározta. Végül egy másik férfi volt az, aki képes volt őt ebből kivezetni.

Az apja segített megértenie, hogy van második esély az életben. Oprah ekkor tett egy ígéretet magának: bebizonyítja mindenkinek, hogy mire képes.

Édesapjával Tennessee-be költözött, ahol kitűnő tanuló lett, és végül ösztöndíjat nyert a Tennessee Állami Egyetemen, ahol a WVOL rádióállomás is alkalmazta, hogy részmunkaidőben beolvassa a híreket.

Miközben kortársai tinédzserproblémákkal küzdöttek, Oprah már túl volt olyan tapasztalatokon, amelyeket a legtöbben egy életen át sem dolgoznak fel. Az iskolai évei ezért egyszerre voltak menekülési útvonalak és túlélési gyakorlatok: a beszéd, a szavalás, a nyilvános szereplés lett az a tér, ahol kontrollt gyakorolhatott a saját története felett.

Később – amikor már országos ismertségű műsorvezető volt – tudatos döntést hozott: nem elhallgatni, hanem újrakeretezni a múltját. Nem áldozati történetként, hanem tapasztalatként beszélt róla. Ez akkoriban radikális lépés volt egy amerikai talkshow-ban, ahol addig a trauma vagy szenzációként, vagy szégyenként jelent meg.

Oprah ezzel megnyitotta azt a nyilvános nyelvet, amelyben a bántalmazásról, a veszteségről és a mentális sérülésekről nem suttogva, hanem kimondva lehetett beszélni.

Ez a gyerekkor nemcsak az élettörténetének része lett, hanem a médiamodelljének alapja. Innen ered az a különös hitelesség, ami miatt emberek milliói érezték úgy, hogy Oprah „érti őket”. Nem azért, mert mindent átélt, hanem mert nem tett úgy, mintha semmi sem történt volna. És ez a különbség máig érezhető.

Az Oprah-hatás: amihez hozzáér, az bestseller lesz

A '80-as évek Amerikája Reagan után, AIDS-krízis és crack-járvány közepette nem sokat kínált a kollektív feldolgozásra – Oprah viszont igen.

A képernyőjén nem celebek bohóckodtak, hanem hétköznapi emberek ültek le, hogy beszéljenek bántalmazásról, gyászról, identitásról.

Oprah nem kérdezett, hanem visszatükrözött, keretezett, és ezzel valójában élő terápiát közvetített millióknak. Így született meg a „confessional TV” műfaja, ahol a kamera nem a titkot, hanem a közös traumát világította meg.

1996-ban elindította az Oprah’s Book Club nevű szegmenst. Ami eleinte könyvajánlónak tűnt, hamar intézménnyé vált:

ismeretlen szerzők váltak világhírűvé egyetlen említés nyomán, a kiadók pedig elkezdték „Oprah-kompatibilisre” hangolni kínálatukat.

Aztán jöttek a diétás termékek, önsegítő könyvek, spirituális guruk, és minden, amihez Oprah hozzáért, ezoterikus bestseller lett. 2007-ben például A Titok (The Secret) című könyv révén a „vonzás törvénye” az amerikai popkultúra része lett – Oprah-n keresztül az ezotéria belépett a nappalikba és a reklámkampányokba.

2011-ben Oprah bezárta 25 év után a show-t, és megcsinálta saját csatornáját: az OWN-t (Oprah Winfrey Network). Itt már nem csak szereplő volt – döntéshozóvá vált. A csatorna műsorai – traumafeldolgozástól női történeteken át spiritualitásig – az „oprahizált” világképet tolták a középpontba. Innen már nem riporterként tért vissza időről időre, hanem morális referenciapontként. Amikor 2021-ben leült Harry herceg és Meghan Markle közé, abból nem interjú, hanem kultúrtörténeti esemény lett. Azon ma már érdemes elgondolkodni, hogy ki használt fel kit, ki nyert nagyobbat azon a bizonyos beszélgetésen.

72 évesen: új felismerés az elhízásról

Idén januárban, a 72. születésnapján Oprah már nem múltba néz, hanem előre. Egy friss People interjúban vallott arról, hogy GLP-1 típusú, elhízás kezelésére használt gyógyszereket szed – de tavaly radikálisan leállt velük, hogy megértse a saját testét.

Visszahízott 9 kilót, és azt a következtetést vonta le: az elhízás krónikus állapot, nem karakterhiba.

Ez a felismerés ahhoz is vezetett, hogy kilépett a WeightWatchers igazgatótanácsából, ahol egy évtizede stratégiai szereplő volt. Az érdekeltségeit pedig – figyelem – nem eladta, hanem a washingtoni Nemzeti Afroamerikai Történeti és Kulturális Múzeumnak adományozta. Nem márkát épít többé, hanem örökséget.

Oprah nettó vagyona jelenleg 3,2 milliárd dollár.

A Harpo Studios révén minden tartalom felett tulajdonosi jogai vannak, és ez a kontroll biztosítja azt a függetlenséget, amit kevesen engedhetnek meg maguknak. Producerként, csatornatulajdonosként, íróként és filantrópként is aktív. A Dwayne Johnsonnal közösen létrehozott Maui segélyalap 60 millió dollárt gyűjtött, 8100 károsultnak adott hathavi, közvetlen készpénztámogatást. A saját nevét viselő dél-afrikai leányiskolára eddig 40 millió dollárt költött, a Morehouse College ösztöndíjalapjába 25 milliót tett be. De a legmeghatározóbb még mindig a könyvklub: 120 könyvet juttatott a csúcsra – olyanokat is, amelyek sosem kerültek volna reflektorfénybe.

Az új Oprah elevenebb, mint valaha

2023-ban új könyvvel jelentkezett: Enough: Your Health, Your Weight, and What It’s Like To Be Free egy endokrinológussal közösen írt, tudományos igényű, de személyes tónusú mű arról, hogyan lehet a testszégyentől megszabadulni. Az ausztrál és új-zélandi turnéján már arról beszélt, hogy végre szórakoztatónak érzi az öltözködést. Ez nem csak életkor, hanem narratívaváltás: a kontroll, a trauma és az ítélet után most a szabadság és a játék ideje jön. És ha Oprah ezt mondja, akkor a világ újra figyelni kezd.

Oprah szerint igen. Tavalyi születésnapján egy Instagram-posztban emlékezett vissza nagymamájára, aki mindig azt mondta:

„Isten gyermeke vagy. Minden lehetséges.” Ő pedig elhitte. És azóta dollárban, könyvben, show-ban és emberi sorsokban is ezt ismétli újra meg újra.

„Légy hálás azért, amid van – és meglátod, még több lesz. Ha arra koncentrálsz, amid nincs, mindig kevésnek fogod érezni, amit kapsz” - állítja ma is magabiztosan.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Negyvenéves lett az Olsen ikerpár, akik a tévéből egy 300 milliárdos birodalmat építettek
Mary-Kate és Ashley Olsen a 40. születésnapjukat ünneplik, miután a gyerekszínészi karrierjüket egy divatbirodalomra cserélték. A The Row nevű márkájuk a „csendes luxusra” épül, és szakmai díjakkal is elismerték.


Negyven éve születtek, kilenc hónaposan már egy ország ismerte őket, tizenévesen egy saját médiabirodalom élén álltak, ma pedig a „csendes luxus” egyik legbefolyásosabb márkáját irányítják a nyilvánosságtól szinte teljesen elzárkózva. Mary-Kate és Ashley Olsen 1986. június 13-án kezdődött története nem egy hollywoodi tündérmese, hanem a fegyelmezett stratégia, a makacs perfekcionizmus és a diszkréció mint legfőbb érték diadalának üzleti esettanulmánya. Az útjuk a Bír-lak (Full House) című sitcom ikonikus gyerekszerepétől a The Row nevű divatházuk kifutójáig bemutatja, hogyan lehet a gyereksztár-brandet egy felnőtt, globális presztízsű luxusvállalkozássá konvertálni, miközben a reflektorfényt tudatosan a termékre, nem pedig az arcukra irányítják.

Minden 1987-ben indult, amikor a csecsemő ikerpár megkapta Michelle Tanner szerepét az ABC családi sorozatában. A gyerekszínészekre vonatkozó szigorú munkaügyi szabályok miatt a testvérek felváltva játszották a karaktert egészen 1995-ig, ezzel egy egész generáció „tévétestvéreivé” válva. A nevük a családi televíziózás szinonimája lett, és ez a hírnév megalapozta a későbbi üzleti sikereket.

A képernyős korszakuk utolsó nagy közös dobása a 2004-es New York Minute című mozifilm volt, amely már egyfajta átmenetet jelzett a felnőtt karrier felé, és egyben le is zárta a közös színészi pályafutásukat. A film világszinten 21,3 millió dollárt, vagyis közel 6,5 milliárd forintot hozott a kasszáknál a The Numbers adatai szerint. A képernyős siker azonban önmagában nem lett volna tartós, ha a család nem épít köré egy professzionális üzleti struktúrát már a kezdetektől.

A család és Robert Thorne menedzser 1993-ban hozta létre a Dualstar Entertainment Groupot, amely ernyőként fogta össze az ikrek egyre bővülő portfólióját. A cég gyártotta a rendkívül népszerű, közvetlenül videókazettára kiadott filmjeiket és kezelte a nevükkel fémjelzett termékvonalakat.

A kontroll megszerzésében a 2004. június 13-i, 18. születésnapjuk jelentette a fordulópontot, amikor hivatalosan is a vállalat társelnökei lettek. A Dualstar-katalógus értéke pedig időtállónak bizonyult: 2015-ben a Viacomhoz tartozó Nickelodeon megszerezte a teljes archívum sugárzási jogait, ezzel igazolva, hogy a korai tartalmak generációkon átívelően is vonzóak – derül ki a Paramount hivatalos közleményéből.

Miközben a múltjukat sikeresen monetizálták, a jövőjüket már egy teljesen más iparágban, a divat zárt és elitista világában tervezték. 2006-ban New Yorkban megalapították a The Row márkát, amelynek genezise egyetlen ruhadarab, a „tökéletes fehér póló” megalkotásának vágya volt. A céljuk az volt, hogy a termék önmagáért beszélhessen, ne pedig a hírnevük adja el.

„Nem akartunk előtérben lenni, sőt, azt sem feltétlenül szerettük volna, ha tudják, hogy mi vagyunk mögötte” – magyarázta Ashley Olsen egy ritka, a márka 15. évfordulójára készült interjúban.

Ez a diszkréció és a minőség iránti elkötelezettségük lett a védjegyük. Mary-Kate a munkamoráljukat emelte ki, ami a logómentes, időtálló szabásvonalakban és a legkiválóbb anyagok használatában ölt testet.

„Azt hiszem, nagyon maximalisták vagyunk és keményen dolgozunk; mindig is így volt” – tette hozzá, rávilágítva a „csendes luxus” esztétikájának alapjaira, amelyet évekkel a trend felkapása előtt tökéletesítettek.

A piac és a szakma egyaránt igazolta a váltás sikerét. A The Row alapítói több alkalommal is elnyerték az amerikai divatszakma Oscar-díjának számító CFDA-trófeát: 2012-ben és 2015-ben az év nőiruha-tervezőinek, 2018-ban pedig az év kiegészítő-tervezőinek választották őket a CFDA hivatalos közlései szerint.

A piaci bizalmat jelzik azok a 2024-es sajtóértesülések is, amelyek szerint a Chanelt tulajdonló Wertheimer család és a L’Oréal-örökös Françoise Bettencourt Meyers vagyonkezelői is kisebbségi részesedést vásároltak a cégben, a tranzakciót egymilliárd dollár, azaz több mint 300 milliárd forint körüli cégértékelés mellett emlegetve – közölte elsőként a Bloomberg. A márka már a korai években sem félt a luxus legmagasabb szintjét megcélozni: egyik első, nagy sajtóvisszhangot kapott termékük egy kézzel varrott aligátorbőr hátizsák volt, amelynek 34 ezer dolláros (mai árfolyamon több mint 10 millió forintos) árcédulájáról a Time is írt.

A márkaépítésük kulcsa a következetes diszkréció, amely nem csupán személyes preferencia, hanem tudatos üzleti stratégia. Ritkán adnak interjút, és a magánéletüket teljes mértékben elzárják a nyilvánosság elől. Ez a hozzáállás a közösségi médiára is kiterjed; demonstratívan távol tartják magukat egy olyan korban, ahol a személyes márkaépítés szinte kötelező. Ashley egy 2017-es interjúban, amit az ABC News is szemlézett, így foglalta össze a filozófiájukat: „Nem merülünk el abban a [közösségi] világban; nincs Instagramunk vagy Facebookunk.”

Ez a távolságtartás egyfajta misztikumot és exkluzivitást kölcsönöz a márkájuknak: a termék beszél helyettük, miközben védőpajzsot vonnak maguk köré a celebkultúra zajával szemben. Ez a következetesség mutatkozott meg abban a döntésükben is, amikor nemet mondtak a Bír-lak 2016-os folytatására, a Fuller House-ra. A rajongók és a készítők is szerették volna, ha Michelle Tanner visszatér, de az ikrek elutasították a felkérést, ezzel végleg lezárva életük színészi korszakát.

Bob Boyett, a produkció egyik vezetője a People magazinnak idézte fel Ashley indoklását: „’17 éves korom óta nem álltam kamera előtt, és nem érzem komfortosnak a színjátszást’…”

Mary-Kate pedig az időzítést nevezte rossznak. Ezzel a döntéssel megerősítették új, divattervezői identitásukat, és elkerülték a nosztalgia csapdáját, amely visszarántotta volna őket a gyereksztár-skatulyába.

A képernyős korszakuk öröksége azonban pénzügyileg is jelentős maradt. Az 1995-ös Ketten az úton (It Takes Two) című filmjük 19,5 millió dolláros (kb. 5,9 milliárd forintos) mozibevételt ért el, a házivideó-forgalmát pedig 75 millió dollárra (kb. 22,8 milliárd forintra) becsülik. Ezek a számok is mutatják, mekkora üzleti gépezet épült a nevük köré már tinédzserkoruk előtt.

A kulturális hatásuk pedig kettős: egyrészt a korai munkáik a mai napig a nosztalgia tárgyát képezik, másrészt a The Row révén a divat legmagasabb köreiben is referenciaponttá váltak. A márka lényegét talán Gigi Hadid modell foglalta össze a legjobban, aki szerint a ruháik viselése felszabadító érzés: „Ettől sikkesnek és védettnek érezhetem magam.”

Kreatív univerzumuk a The Row mellett más projektekben is testet öltött. 2007-ben elindították az Elizabeth and James nevű, megfizethetőbb, kortárs márkát, amelyhez később sikeres parfümlancolat is társult. 2008-ban pedig megjelentették Influence című könyvüket, amelyben olyan ikonokkal beszélgettek, mint Karl Lagerfeld vagy Lauren Hutton, feltérképezve saját vizuális és kulturális inspirációikat. Mégis, a popkulturális státuszukat talán leginkább az a korai elismerés szimbolizálja, amikor 2004. április 29-én, alig 18 évesen közös csillagot kaptak a hollywoodi Hírességek sétányán a televíziós kategóriában, a walkoffame.com hivatalos oldala szerint. Ez a csillag egyfajta emlékműve lett annak a korszaknak, amelyet éppen maguk mögött hagytak, hogy egy új, általuk írt fejezetet kezdjenek.

A 40 éves Olsen ikrek pályafutása azt bizonyítja, hogy a hírnév nem végcél, hanem eszköz, amelyet tudatosan lehet formálni vagy akár háttérbe is lehet szorítani egy nagyobb cél érdekében. A reflektorfény helyett a minőségbe fektetett makacs munka és a következetes diszkréció az ő esetükben nemcsak egy működő üzleti modellnek bizonyult, hanem egyfajta ellenkulturális állásfoglalásnak is a mindent kipakoló, közösségi médiára épülő celebvilággal szemben. Ezzel pedig egy teljesen új iskolát teremtettek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Váratlanul elhalasztották az egyik hazai fesztivált - meglepő ajánlattal álltak elő a szervezők
A Kolorádó szervezői bejelentették, hogy az új, kálozi helyszín nehézségei miatt elhalasztják a fesztivált. A jegytulajdonosokat a Sziget szervezőinek segítségével egy csütörtöki napijeggyel kárpótolják.


A Kolorádó szervezői egy Facebook-posztban jelentették be kedd este, hogy az idei fesztivált elhalasztják, és csak jövőre rendezik meg. A döntést az új, kálozi helyszín fejlesztésével kapcsolatos nehézségekkel és a váratlanul megugró költségekkel indokolták.

Felidézték, hogy miután tavaly el kellett hagyniuk a nagykovácsi helyszínt, rengeteg energiát fektettek az új otthonuk megtalálásába. Bár Kálozon rátaláltak egy ígéretes területre, az előkészületek során egyre több akadályba ütköztek.

„Az új fesztivál megszervezésének és a helyszín kialakításának váratlanul növekvő költségei, valamint a teljes fesztiválipart sújtó piaci nehézségek elvezettek oda, hogy a nagykovácsi helyszínünkhöz nem méltó folytatást tudtunk volna csak összehozni” – írták.

A szervezők szerint ezekkel a kompromisszumokkal nem tudták volna azt az élményt nyújtani, amit a közönség megszokott tőlük, ezért a halasztás mellett döntöttek. „Nagyon sajnáljuk, hogy csak most húzzuk be a féket, de az utolsó pillanatig azon voltunk, hogy meg tudjuk csinálni” – tették hozzá.

A már megvásárolt jegyek automatikusan érvényesek lesznek a jövő évi rendezvényre.

„A felmerült nehézségeinket látva a Sziget szervezői a segítségünkre siettek, és felajánlották, hogy aki nem váltja vissza most a belépőjét, annak sem kell egy évet várnia: ajándékba kaphat egy csütörtöki Sziget-napijegyet, hogy idén se maradjon senki fesztiválélmény nélkül.”

A visszaváltás menetéről és a további részletekről minden jegyvásárlót e-mailben értesítenek a jövő hét végéig.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Az X-akták és a Harmadik típusú találkozások után loholó Spielberg megint a földönkívüliekkel játszik, A leleplezés napja azonban 20-30 évet késett
Gondolatolvasás, telepátia, agymanipuláció, ufótempó – Steven Spielberg szerint az igazság ideát van.


Steven Spielberg sokat pihent rendezőként legutóbbi és eddigi legszemélyesebb filmje, a 2022-es A Fabelman család óta. Négy év után pedig, a 35. egész estés filmjénél visszakanyarodott ahhoz a tematikához, amely igen régóta foglalkoztatja, és amellyel a karrierje egyik legnagyobb sikerét is aratta: a földönkívüli élethez. A nagy sikerű Harmadik típusú találkozásokkal (1977) rögtön a világhírnevet meghozó A cápa (1975) után rukkolt elő, amelyben tanúi lehettünk annak, hogy miképpen zajlik le a kapcsolatfelvétel a bolygónkra látogató űrlényekkel. Majd 1982-ben, az E.T. – A földönkívüli már egy jóval szélesebb közönségnek szóló és családbarátabb felfogásban fogant egy hazatérni kívánó lény és egy kisfiú között. Mondanunk sem kell, óriási kasszasiker lett, világszinten még a Star Wars IV. rész: Egy új remény bevételét is megelőzte. 2005-ben aztán a Világok harcában a földönkívüliek egy kevésbé barátságos oldalát mutatta meg a Földet kolonizálni, az emberi fajt pedig kiirtani igyekvő alienekkel, három évvel később pedig, az Indiana Jones és a kristálykoponya királyságában (2008) ismét előjött ez a tematika, bár sokak szerint egyáltalán nem illett a sci-fis szál egy Indy-filmbe.

Azóta azonban, tehát már 18 éve Spielberg erősen hanyagolta kedvelt űrlényeit, így ideje volt már kicsit visszatérnie a kezdetekhez. Főképp, mivel A leleplezés napja sok szempontból a Harmadik típusú találkozások nyomdokain halad.

Ezúttal is átlagemberek keverednek a földönkívüliek felfedezésének kalamajkájába, akiknek vízióik vannak, és maguk sem tudják, hogyan kapcsolódnak ehhez az egészhez.

Az egyikük a matekzseni Dr. Daniel Kellner (Josh O’Connor), aki egy Wardex nevű cégnek dolgozott, akiktől ellopott egy csomó eltitkolt videófelvételt, amelyeken a Földre érkezett földönkívüli lények láthatók az utóbbi 70 évből, illetve egy nem e világból származó „eszközt” is eltulajdonított terhelő bizonyítékként. A barátnőjével, Jane-nel (Eve Hewson) együtt menekülni kényszerülenk a sötét, nagyhatalmú cég elől, amely a nyomukban lohol a vezetőjük, Noah (Colin Firth) vezetésével.

A másik szálon pedig megismerünk egy tévés időjóst, Margaretet (Emily Blunt), akin egy nap egy kardinális pinttyel való találkozás után furcsa tünetek jelentkeznek: folyékonyan beszél számára ismeretlen nyelveken (orosz, koreai stb.), tisztán látja az emberek gondolatait és emlékeit, ráadásul éppen adás közben egy nem evilági nyelven is megszólal… amit csak és kizárólag Daniel ért meg.

A szálak tehát szépen, lassan kezdenek összeérni, miközben a háttérben, egy raktárépületben egy bizonyos Hugo Wakefield (Colman Domingo) egyengeti hőseink útját, hogy mindketten épségben odajussanak hozzá.

Igen, elég nagy katyvasznak tűnik, és A leleplezés napja első hibája kapásból az, hogy túl sokáig tartja bizonytalanságban a nézőt. Jó ideig nincs fogalmunk arról, mi történik itt, miről beszélnek a szereplők, és miért csinálják azt, amit, így pedig, fogódzkodók híján inkább fárasztanak a történések, ahelyett, hogy izgalommal töltenének el. A film végére (majdnem) minden kitisztul, de addigra lehet, elveszítjük az érdeklődésünket. Mindenesetre Spielberg ezúttal sem hazudtolta meg önmagát, és egy pörgős, gyönyörűen fotografált, érdekes és emlékezetes filmet tett le az asztalra, azzal legalábbis számtalan hibája ellenére sem lehet vádolni, hogy sok ilyet láttunk volna. Talán az X-aktákhoz lehetne még hasonlítani a sztorit, „az igazság odaát (vagy ideát?) van” rigmus ugyanis itt is létfontosságú.

Arra azonban készüljünk fel, hogy A leleplezés napja Daniel és Margaret kálváriájáról szól, a küzdelmükről, hogy felfedjék a földönkívüli élet létezését a világ előtt, vagyis inkább az összeesküvős-menekülős szál az erős, nem pedig a sci-fis, nem sok alient láthatunk majd az amúgy hosszú, két és fél órás játékidő alatt.

De nem is ez a lényeg itt, ahogy a Harmadik típusú találkozásoknál sem az volt: a hangsúly az odavezető úton van, amely ezúttal is emlékezetes jelenetekkel van kikövezve. Akcióból mondjuk nem kapunk sokat, de ami van, azok legalább izgisek és látványosak, főként a vonatos szekvencia pumpálja majd fel bennünk az adrenalint.

Sajnos azonban tele van a film logikátlanságokkal és cselekménybeli hiányosságokkal, amelyekről nem tudunk anélkül írni, hogy ne lőnénk le fordulatokat a történetből, ezért inkább legyen elég annyi, hogy David Koepp (aki régi cimborája Spielbergnek, hiszen együtt dolgozott vele a Jurassic Park 1-2-n, a Világok harcán, illetve a negyedik és az ötödik Indiana Joneson is) forgatókönyvét még igazán átfuthatták volna párszor Spielbergék, mielőtt nekiálltak volna leforgatni az abban leírtakat.

A leleplezés napja épp ezért mindenképpen csalódás, hiszen a mestertől, pláne ebben a tematikában sokkal jobbra számítottunk, egy olyan sztorira, amely továbbviszi a Harmadik típusú találkozásokban látottakat a XXI. századba, ehelyett azonban olyan, mintha Spielbergék még mindig a hetvenes években élnének, a modern kor vívmányait legalábbis nem szívesen használják, nem tudni, miért (ma játszódik a sztori, így kábé 10 percig tartott volna az egész film, ha Daniel és Hugo használták volna mondjuk a Twitch-et…). Megijedni azonban nem kell, hiszen még így is szórakoztató, és a nézők figyelmére érdemes A leleplezés napja, sajnos azonban már kissé idejétmúlt, 20-30 éve sokkal nagyobbat ütött volna.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Négy év után újra kamera előtt Kulka János – szívszorító őszinteséggel a sztrók utáni életről
A Nemzet Színésze az *Az utolsó betyár* című filmben tér vissza a vászonra. Egy friss interjúban afáziájáról is beszélt, és elárulta, a betegség egyfajta nyugalmat is hozott az életébe.
DP, kép: youtube - szmo.hu
2026. június 15.



Négy év kihagyás után újra forgat Kulka János. A Nemzet Színésze Csuja László Az utolsó betyár című filmjében állt kamera elé, és a forgatás kapcsán a Blikk által szemlézett Kontroll-interjúban beszélt arról, hogyan éli meg a tíz évvel ezelőtti sztrókja utóhatásait. Bár a filmezést csodálatosnak tartja és a stábot kedvesnek, a betegség következményeivel a mai napig küzd.

A színész őszintén beszélt a megváltozott állapotáról. „Már tudok járni, tudok beszélni, persze nem úgy, mint régen” – mondta, hozzátéve, hogy a betegség egyfajta nyugalmat is hozott az életébe. Az afázia, amivel Bruce Willis is küzd, a személyiségét is átformálta: „Elment a humorom, de belül vicces vagyok.”

Kulka megrendítően fogalmazott a belső vívódásairól is. „Megérdemeltem, ami történt velem. Állandóan szégyellem magam, nem tudom miért. Jó színész voltam” – mondta múlt időben magáról.

A személyes küzdelemhez és a megváltozott képességekhez a stáb is teljes mértékben alkalmazkodik. Csuja László rendező elmondta, a forgatókönyvet kifejezetten Kulka János állapotára szabták.

„A forgatókönyvet direkt úgy írtuk meg, hogy az ő súlyos betegségével, az ő afáziájával együtt el tudja ezt tökéletesen játszani” – jelentette ki a rendező.

Csuja László szerint a színész indokolatlanul beszél magáról múlt időben, mert színészi ereje ma is ugyanolyan, mint régen. A stáb folyamatosan figyeli, mely mondatokat tudja a színész természetesen és hitelesen megszólaltatni.

A kamera mögötti odafigyelés mellett a mindennapokban is vannak kapaszkodói. Bár azt mondja, fizikailag „állandóan fáradt”, továbbra is dolgozik és alkot. Ebben fontos társa a 15 éves kutyája, aki a betegsége óta mindenhová elkíséri.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk