KULT
A Rovatból

A minőségi sorozatkészítés már rég nem az HBO, hanem az Apple égisze alatt virágzik – Indult a meglepően furcsa Sugar második évada

Az első évad végén a Sugar húzott egy olyat, amelyen a nézők egy része még mindig nem tette túl magát. Most itt a folytatás, és a sorozat úgy tesz, mintha minden rendben lenne. Colin Farrell ismét remek, a noir hangulat továbbra is fantasztikus. Csak az a kérdés, hogy sikerül-e végre értelmet adni annak a bizonyos nagy fordulatnak.
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2026. június 23.



Kevés sorozat hagyott maga után akkora kérdőjelet az elmúlt években, mint a Sugar. Az Apple TV+ neo-noir nyomozós szériája első ránézésre egy stílusos, magánnyomozós történetnek tűnt, amely Los Angeles árnyékos oldalát mutatja be nekünk. Kiváló atmoszféra, remek zenei válogatás, klasszikus film-noirok megidézése, lassan kibontakozó rejtély és egy karizmatikus főhős. Minden adott volt egy modern nyomozós sikerhez. Aztán az első évad végén történt valami, amire valószínűleg senki sem számított.

Ezt a hatalmas csavart pedig nem feltétlenül jó értelemben sikerült implementálni.

Az első szezon utolsó előtti epizódja olyan fordulatot húzott elő a kalapból, amely egyszerre volt merész, abszurd és teljesen váratlan. A probléma nem az volt, hogy meglepte a nézőt, hanem az, hogy szinte semmi nem készítette fel rá igazán. Visszagondolva több korábbi furcsaságra is magyarázatot adott, mégis inkább tűnt egy hirtelen ötletnek, mint egy gondosan felépített történeti elemnek. Különösen azért zavarba ejtő, mert a sorozat maga sem kezdett túl sok mindent ezzel az új helyzettel. Mintha ledobták volna az atombombát, majd gyorsan továbbsétáltak, mintha mi sem történt volna.

Éppen ezért meglepetésként érkezett a hír, hogy a Sugar második évadot kap. Nemcsak a megosztó fordulat miatt tűnt kérdésesnek a folytatás, hanem azért is, mert Colin Farrell neve nem feltétlenül egy több évadon át futó televíziós produkcióval kapcsolódik össze. Mégis sikerült összehozni a következő felvonást, és John Sugar visszatér Los Angeles utcáira, hogy rendet tegyen a jó és rossz harcában egy teljesen új üggyel.

Az új szezon bölcs döntést hoz: nem próbálja görcsösen folytatni az előző ügyet, ami viszonylag egy kerek történet, még egy kvázi lezárást is kapott.

Ha nem folytatták volna, se maradt volna igazán kérdőjel a nézőben. Ehelyett egy másik rejtély kerül a középpontba, amely ezúttal LA ázsiai alvilágába vezeti főhősünket. Egy eltűnt, problémás dél-koreai sportoló utáni nyomozás szolgáltatja az alapot a kalandnak, miközben a sorozat visszatér azokhoz az elemekhez, amelyek az első évad legerősebb pillanatait adták.

Menő sportautó, gyanús alakok, sötét titkok, talponálló hangulat, az éjszakai Los Angeles vágóképei, emellett hosszú belsőmonológok és klasszikus filmekből bevágott jelenetek. Ezek mind A Sugar legjobban működő elemei, amikor csak egyszerűen noir akar lenni. Ebben még mindig kifejezetten erős, jó nézni. Az alkotók elképesztően jól megragadják Los Angeles árnyékos hangulatát. A város szinte külön szereplő, a fényképezés pedig továbbra is elegáns és visszafogott. Néha olyan érzésünk támad, mintha egy modernkori Szigorúan bizalmas és egy klasszikus magánnyomozós film keverékét néznénk.

A stílusnak súlya van, a hangulat pedig beszippantja a nézőt, klasszikus nyomozás: nevekkel dobálóznak, fel alá rohangászunk és beszélgetünk.

Mindemellett Colin Farrell is stabil mozgatórugója a produkciónak. A karaktere egyszerre karizmatikus, melankolikus és szerethető. Könnyedén elhiteti velünk, hogy órákon keresztül akarjuk követni, amíg újabb és újabb nyomokat kutat fel LA legveszélyesebb negyedeiben. Éppen ezért válik még furcsábbá a sorozat másik arca.

Mert a Sugar továbbra sem tud igazán mit kezdeni azzal a bizonyos nagy ötlettel, amelyet az első évad végén vezetett be.

APRÓ SPOILER!
A noir és a sci-fi keveréke papíron izgalmasan hangzik. Jelen példánkban azonban a két műfaj között továbbra sincs meg az igazi összhang.

A nyomozós szál szervesen épül a történetbe. Az ügyek, a karakterek és a városi környezet természetesen illeszkednek egymáshoz.

A sci-fi elem viszont még mindig inkább egy különálló alkatrész, amelyet utólag csavaroztak rá a sorozatra. Nem teszi rosszabbá az élményt, de ritkán érezzük úgy, hogy valóban szükség lenne rá.

A legérdekesebb talán az, hogy még spoilerekkel sem lenne könnyű sokkal többet mondani erről a fordulatról. Nem azért, mert annyira összetett vagy zseniális lenne, hanem mert a történet jelentős része a nagy reveláció nélkül is ugyanúgy megállja a helyét.

Sokszor inkább egy kényelmes forgatókönyvi eszköznek tűnik, amely segíti a főhőst bizonyos helyzetekben, mintsem a narratíva szerves részének.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy a második évad ne lenne élvezhető. Sőt! Az első epizód alapján kifejezetten szórakoztató visszatérésről beszélhetünk. Az ügy érdekes, a tempó kellemes, a szereplők működnek, és az egész produkció továbbra is magabiztosan építi azt a különleges noir világot, amely miatt eredetileg szerethetővé vált.

A Sugar még mindig az egyik legfurcsább sorozat a streamingpiacon. Egyszerre klasszikus magánnyomozós történet és valami egészen más, amit nem fejthetek ki. Nem minden ötlete működik, és nem vagyok meggyőződve arról, hogy a sci-fi irány jót tett-e neki. Ugyanakkor kevés olyan produkció van jelenleg a televízióban, amely ennyire egyedi hangulattal rendelkezik. Nem véletlenül ezt a sorozatot is pont az AppleTV+ kínálatában találjuk.

A minőségi sorozatkészítés már rég nem az HBO, hanem az Apple égisze alatt virágzik.

Ha valaki nyitott a különleges műfajok fúziójára, szereti a noir történeteket, és nem riad vissza néhány meghökkentő alkotói döntéstől, annak a Sugar továbbra is könnyen a kedvencei közé kerülhet. Csak reméljük, hogy ezúttal a sorozat inkább a nyomozásra koncentrál, és kevésbé akarja újra feltalálni önmagát.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Elhunyt Simor András író
Vasárnap, 88 éves korában meghalt Simor András költő, író és pedagógus. Életműve a spanyol és latin-amerikai líra magyarországi megismertetésében, valamint a magyar klasszikusok spanyolra ültetésében is kulcsfontosságú volt.


Életének 88. évében, vasárnap elhunyt Simor András költő, író, műfordító és pedagógus, a magyar–hispán irodalmi kapcsolatok egyik legfontosabb alakja – írta a Szombat Online. Munkássága a hazai kulturális élet és a folyóirat-kiadás több területén is meghatározó volt.

Simor András 1938. július 5-én született Budapesten.

Irodalmi pályája az 1960-as évek elején, a Tűz-tánc-antológiában indult, első verseskötete pedig 1962-ben jelent meg Tereld a felhőket címmel. Terjedelmes költői életműve mellett számos tanulmányt és esszét is írt, időnként pedig a szépirodalmi prózával is kísérletezett.

Pályájának későbbi szakaszaiban a szatírikus költészet nagymesterévé vált, amit a Z-füzetek sorozatában és önálló versesköteteiben publikált művei is bizonyítanak.

Irodalomszervező tevékenységének csúcsa az Ezredvég című folyóirat volt, amelynek főszerkesztőjeként szellemi műhelyt és publikációs felületet biztosított mind az idősebb, mind a pályakezdő írógenerációnak. A lapot mindvégig a kritikus, társadalomközpontú szellemiség jellemezte.

Kulcsszerepet játszott abban, hogy a magyar olvasók megismerhessék a spanyol nyelvű költészetet, de hatalmas munkát fektetett abba is, hogy a magyar klasszikusok verseit spanyolra ültesse át.

Műfordítóként a spanyol klasszikusok, valamint a huszadik századi spanyol és latin-amerikai líra egyik legjelentősebb hazai tolmácsolója volt. Kétirányú kultúraközvetítő tevékenységét nemzetközileg is elismerték, többek között a Kubai Írószövetség érdemrendjével, valamint a Venezuelai Köztársaság rangos érdemrendjével is kitüntették.

Pedagógusként több mint négy évtizeden át tanított spanyol nyelvet: 1962-től 1977-ig a Szinyei Merse Pál Gimnázium és Általános Iskolában, majd 2004-es nyugdíjba vonulásáig a Táncsics Mihály Gimnáziumban. Tankönyvírói munkássága, köztük a korszakos jelentőségű Spanyol nyelvkönyv, generációk számára számított alapműnek.

Gazdag életművét számos díjjal ismerték el. Megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet, a Táncsics-gyűrűt, a Nagy Lajos irodalmi díjat és az MSZOSZ-díjat is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
„Kicsit olyan, mintha a szádba hánynál” – Anya-fia csók csattant el a Sárkányok házában, még a főszereplők szerint is sokkoló a jelenet
A nézők igencsak kiakadtak a Sárkányok háza harmadik évadának premierjében látott jeleneten. Az Aemondot alakító színész, Ewan Mitchell és az Alicent karakterét megformáló Olivia Cooke is elmondta, mit gondolnak a polgárpukkasztó anya-fia csókról.


„Kicsit olyan érzést kelt, mintha a szádba hánynál” – így jellemezte az Aemond Targaryent alakító Ewan Mitchell azt a jelenetet a Sárkányok háza 3. évadának premierjében, amelyben karaktere szájon csókolja az édesanyját, Alicentet. A főszereplők a People magazin exkluzív interjújában reagáltak, miután a nézők igencsak kiakadtak a sorozat eddigi legmerészebb jelenetén.

A sorozat harmadik évadának vasárnapi amerikai premierjében Aegon király eltűnése utáni káoszban Aemond egy feszült beszélgetés során csókolja meg anyját. Mitchell szerint a jelenet „elég sokkoló” volt, ugyanakkor lehetőséget adott arra, hogy karakterét új oldaláról mutassa meg.

„Elég nehéz falat, nem? Szájon csókolni az anyádat, pláne így” – mondta a színész.

Úgy véli, Aemond torz szeretetkifejezése a gyermekkori elhanyagoltságban gyökerezik.

Az Alicentet alakító Olivia Cooke szerint a jelenetnek „ödipuszi aláfestése” van, amiről karaktere, Alicent mit sem sejt. A színésznő szerint a helyzet rendkívül veszélyes, mivel Aemond kiszámíthatatlan.

„Tudja, hogy egy rossz arckifejezés, egy vélt elutasítás az életébe kerülhet. Úgyhogy nagyon-nagyon óvatosan próbál lépkedni” – mondta Cooke.

Ewan Mitchell szerint Aemond anyja iránti rendíthetetlen hűsége az első évad egyik kulcsjelenetére vezethető vissza, amikor a fiú elvesztette a szemét, és egyedül Alicent állt ki mellette. „Azt a pillanatot biztosan soha nem fogja elfelejteni. Örökre hozzá van kötve” – fogalmazott a színész.

A sorozat ezzel a jelenettel rögtön beváltotta a korábbinál is kegyetlenebb évadra vonatkozó ígéreteket. Az események lassú építkezése nem új, hiszen már az első évadot is sokan egy hosszúra nyúlt bevezetőnek tartották. A történetet jegyző George R. R. Martin korábban úgy nyilatkozott, a teljes cselekmény elmeséléséhez legalább négy évadra lenne szükség.

A Sárkányok háza új részei Magyarországon hétfőtől láthatók az HBO-n és a Max streaming-szolgáltatón.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Hallásveszély, avagy a srác esete, aki túl jól hallott, ezért felcsapott széftörőnek – A zongorahangoló az idei nyár nagy filmes meglepetése
Niki White akár egy tragikus szuperhős is lehetne, hiszen van egy különleges képessége, ami épp annyi fájdalmat okoz neki, mint amennyi haszna van.


Elöljáróban annyit, hogy talán a 2019-es A metál csendje (A fém hangja címen is ismert) óta nem volt ennyire fontos a hang használata egy egész estés filmben. Ez pedig nem véletlen, hiszen mindkét film főszereplőjének módosult a hallása az átlagemberekéhez képest. A metál csendje dobosa, Ruben (Riz Ahmed) fiatalkora ellenére szép lassan kezdi elveszíteni a hallását, zenész létére pedig ezt első körben el kell fogadnia, majd meg kell vele birkóznia. A zongorahangoló Nikije (Leo Woodall) pedig épp ennek az ellenkezőjét tapasztalja. Neki ugyanis hiperakúzisa, avagy túlhallása van, ami fokozott hangérzékenységet és a környezeti zajok alacsony tűrőképességét jelenti. Vagyis hősünknek minden hangos, éles zaj nagy fájdalmat okoz, így a nap 24 órájában füldugó van a füleiben, a számára extrémebb helyzetekben (mint például egy forgalmas utcán sétálva) pedig még egy zajcsendesítő fülhallgatóval is megspékeli a lárma visszafogását.

Niki egykor csodagyerek volt, már gyerekkorától kezdve zongoravirtuóznak számított, a betegsége miatt azonban fel kellett hagynia a zenéléssel, így azóta zongorahangolóként dolgozik a mesterével, Harryvel (Dustin Hoffman). Egy nap azonban rádöbben, hogy a különleges képességével szinte játszi könnyedséggel ki tud nyitni bármilyen széfet, hiszen minden apró, csak speciális eszközökkel fogható kattanást jól ki tud venni.

Amikor pedig az idős Harry – aki a feleségével, Marlával (Tova Feldshuh) tetemes mennyiségű adósságot halmozott fel – kórházba kerül, Niki úgy dönt, csatlakozik egy bűnbandához, akik biztonsági cégnek adják ki magukat, hogy gazdagok széfjeiből csórjanak el ezt-azt. Közben hősünk életébe még a szerelem is betoppan, amikor megismerkedik a zongorista Ruthie-val (Havana Rose Liu), aki egy elismert maestro (Jean Reno) asszisztensi állására pályázik, ezért éjt nappallá téve gyakorol. Persze a bűnözés csak rövid távon kifizetődő, a sors pedig nem foglalkozik azzal, hogy egy alapvetően jó ember tért le a helyes ösvényről…

A zongorahangoló végső soron egy első film, bár a rendezője és társírója, Daniel Roher 2023 óta már Oscar-díjas. Roher ugyanis a mozgóképes karrierje kezdete, vagyis 2011 óta rövidfilmeket és dokumentumfilmeket készített, az utóbbi műfaj terén pedig annyira tehetségesnek bizonyult, hogy 2023-ban Oscart nyert a Navalnij című filmjéért a Legjobb dokumentumfilm kategóriájában. Azóta készített még egy doksit, a 2024-es Pillantást (amelyben egy apa és egy anya nagy utazásra viszik a gyerekeiket, mielőtt azok elveszítik a látásukat egy ritka genetikai rendellenesség miatt), majd elérkezettnek látta az időt, hogy elkészítes az első egész estés játékfilmjét.

A zongorahangoló tavaly mutatkozott be a Telluride-i Filmfesztiválon, majd a torontói mustrán választották az év 10 legjobb filmje közé, ezután pedig végigfesztiválozta a világot Londonon és Zürichen át Vancouverig és a Sundance-ig. Idén került a mozikba világszerte, és micsoda szerencse, hogy Magyarországon is a nagyvásznon lehet megnézni Daniel Roher filmjét, amely a nyár egyik nagy meglepetése lett.

A zongorahangoló cím, amelyet a magyar keresztségben kapott, ugyanakkor megtévesztő lehet, mivel egy európai művészfilmet sugall (valljuk be, nem hangzik túl izgin), miközben egy ügyes műfaji elegyről van szó: a leginkább talán heist film (rablófilm), de éppúgy hangsúlyos benne a dráma, a romantika és valamennyire a thriller is.

Megspékelve klasszikus zenékkel, pergő, dinamikus snittekkel, kiváló színészi alakításokkal, izgalmakkal és fordulatokkal. Jól hangzik, nem? Daniel Roher filmje egyszerre játszik a nézők megannyi billentyűjén, amelyek a legkülönfélébb reakciókat és hatásokat hívják elő belőlük.

A főszerepben látható Leo Woodall a jövő nagy filmsztárja. Bár szerepelt a Tom Holland-féle Cherry: Az elveszett ártatlanságban (2021) is, a szélesebb közönség A Fehér Lótusz 2. évadában ismerhette meg Jackként. Majd a 2024-es Egy nap című minisorozatban kapott először főszerepet, 2025-ben pedig magát Renée Zellwegert hódította meg a Bridget Jones: Bolondulásigban, ahogy Rachel Weiszt is a Vladimir című idei netflixes soriban.

Woodall pedig rendre bizonyítja, hogy sokkal több van benne egy szimpla szépfiúnál, akit amúgy imád a kamera, A zongorahangoló fizikailag és lelkileg is sérült Nikijét is kifogástalanul hozza.

Az először hűvös, majd szép lassan feloldódó és elvihatott Ruthie-ként Havana Rose Liu is méltó társa (őt egyébként a szintén nemrég mozikba került Életem legjobb számában is látni lehet egy kisebb szerepben), ahogy a sokadik jutalomjátékát adó Dustin Hoffman is, aki ezúttal is bizonyítja, hogy még közel a kilencvenhez is (jövő augusztusban tölti be) egy színészisten.

A zongorahangoló tehát abszolút javallott mindazoknak, akik torkig vannak az ötlettelen és jellegtelen hollywoodi blockbusterekkel, és inkább valami olyasmit néznének a moziban, ami valóban próbára teszi a szemeiket, a füleiket (Oscart a hangmérnököknek) és az agyukat is. Érdemes ráhangolódni erre a filmre.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt a Jóbarátok rendezője, megható sorokkal búcsúzik tőle Ross és Joey
James Burrows, a legendás sitcom-rendező 85 éves korában elhunyt. A stábtagok, köztük David Schwimmer és Matt LeBlanc is, személyes hangvételű posztokban emlékeztek a pilotot is jegyző szakemberre.


Elhunyt James „Jimmy” Burrows, a 85 éves rendező, aki a Jóbarátok pilot epizódját is a pályára állította. A hírre a sorozat több főszereplője is reagált. A Ross-t játszó David Schwimmer egy apafiguraként emlékezett a rendezőre, aki mellett a stáb biztonságban érezhette magát.

„Melegség, alázat, nagylelkűség jellemezte. Biztonságban éreztük magunkat körülötte, mintha egy család lennénk” – írta Schwimmer.

Joey karakterét megformáló Matt LeBlanc az Instagramon köszönt el tőle. „Jimmy, szavakkal nem lehet kifejezni, mekkora hatással voltál ránk és mindenki másra, akit az a szerencse ért, hogy ismerhetett. Igazi ikon vagy, oly sok téren. Hiányozni fogsz. Isten áldjon.” Lisa Kudrow (Phoebe szerepében láthattuk) egy közös fotóval emlékezett egykori kollégájára az Instagramon – írta az Associated Press.

Burrows szerepe a sorozat indulásánál kulcsfontosságú volt. Ő rendezte a pilot epizódot, és a stábtagok szerint neki volt köszönhető az a tempó és kémia, ami a Jóbarátokat a kezdetektől sikeressé tette. A többkamerás sitcom-formátum mesterének számított, ami biztonságot adott a fiatal színészeknek.

A rendező családja a People magazinnak adott közleményében azt írta, Burrows pénteken, szerettei körében, békésen távozott.

Kiemelték, hogy ritka képessége volt arra, hogy mindenkit jobbá tegyen, és a stáb minden tagját névről ismerte.

Burrows a Cheers társalkotójaként írta be magát a tévétörténelembe, de a nevéhez fűződik a Taxi, a Frasier és a Will & Grace számos epizódja is. Pályafutása során több mint ezer sorozatrészt rendezett, munkáját tizenegy Emmy-díjjal ismerték el. 2016-ban az NBC külön gálaműsorral tisztelgett életműve előtt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk