KULT
A Rovatból

A melleit mutogatta egy talkshow-ban, allergiás a parfümre, és soha nem nézi meg a filmjeit – 50 dolog, amit nem tudtál az 50 éves Drew Barrymore-ról

A róla szóló portrék általában a gyerekkori drogozásáról, alkoholizmusáról, öngyilkossági kísérletéről és elvonókúráiról szólnak, mi most megpróbáltunk más érdekességeket felkutatni a szülinapos színésznőről.


1. Amikor Drew megtudta, hogy egy 23 éves lány szerepelni akart az MTV I Want a Famous Face (2004) című műsorában, és plasztikai műtétet akart végeztetni magán, hogy úgy nézzen ki, mint ő, felvette a kapcsolatot a lánnyal, és sikeresen meggyőzte, hogy ne végeztesse el a műtétet.

2. Eredetileg felajánlották neki a Sikoly (1996) főszerepét, de inkább a csupán a nyitányban szereplő Casey Becker szerepét választotta, mert úgy gondolta, az szórakoztatóbb lesz.

3. Egy 1995. április 12-i David Letterman-showban való megjelenése során az akkor 20 éves Barrymore sokkolta az általában rendíthetetlen műsorvezetőt azzal, hogy felmászott az asztalára, táncolt, és melleket villantott neki (háttal a kamerának) a 48. születésnapja alkalmából.

4. Steven Spielberg egy paplant ajándékozott neki a születésnapjára azzal a felirattal, hogy „takard be magad”. Mellékelt egy példányt a Playboy magazin 1995. januári számából, amelyben Drew meztelenül pózolt, a képeket pedig Spielberg művészeti osztálya úgy módosította, hogy teljesen felöltözve jelent meg rajta.

5. Steven Spielberg egyébként a keresztapja, sőt, egyben Gwyneth Paltrow-é is.

6. Soha nem fejezte be a középiskolát.

7. 15 évesen törvényesen függetlenítette magát a szüleitől. 2009-ben a 60 Minutes című tévéműsorban elmondta, 9 évesen tudta meg először, hogy ilyesmi lehetséges, amikor szerepelt a Kibékíthetetlen ellentétek című filmben (amelyben a karaktere „elválik” az őt hanyagoló szüleitől).

8. Allergiás a fokhagymára, a méhcsípésre, a parfümre és a kávéra.

9. Hétévesen ő volt és maradt is azóta a legfiatalabb ember, aki a Saturday Night Live című, idén 50 éves komikus szkeccsműsort vezette.

10. Sőt, 2009. október 10-én ő lett a Saturday Night Live addigi leggyakrabban visszatérő női műsorvezetője, akkor már a hatodik alkalommal volt házigazda. Azóta Tina Fey behozta őt.

11. 1990-ben, a Little Girl Lost (Elveszett kislány) című önéletrajzi könyvének befejezésekor mindössze 14 éves volt.

12. Keresztanyja a néhai Kurt Cobain és Courtney Love lányának, Frances Bean Cobainek.

13. 2004. február 3-án csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán, csatlakozva híres rokonaihoz, Ethel Barrymore-hoz, John Barrymore-hoz és Lionel Barrymore-hoz, akik megkapták ezt a kitüntetést.

14. Drew keresztanyjai: Sophia Loren és Anna Strasberg.

15. Korábban vegán volt, de abbahagyta ezt az életmódot: „Nem eszem rengeteg húst, és nem hordok rengeteg bőrt, de már nem szabok magamnak szigorú korlátokat” – mondta erről.

16. Több mint egy évig az ismert zenésszel, David Crosbyval és annak feleségével élt együtt.

17. Cameron Diaz a legjobb barátja a Charlie angyalai (2000) óta. Cameron és Drew is nagy rajongója a Ratt nevű heavy metal együttesnek.

18. Egyik nagy hobbija a fotózás.

19. John Drew Barrymore és Jaid Ildikó Barrymore lánya; Jessica, Blyth Dolores és John Blyth Barrymore féltestvére; Diana Barrymore színésznő unokahúga; Maurice Costello némafilmszínész és Mae Costello dédunokája; a híres színészek, Ethel Barrymore és Lionel Barrymore dédunokája.

20. Ötévesen olvasta Stephen King Tűzgyújtó című könyvét, amelynek filmadaptációjában később főszerepet játszott (8 évesen).

21. Két hónapos terhes volt a kislányával, Frankie-vel, amikor befejezte a Kavarás (2014) című filmje forgatását.

22. Amúgy két lánya van: Olive Kopelman 2012. szeptember 26-án született, Frankie Kopelman pedig 2014. április 22-én a volt férjétől, Will Kopelmantől.

23. 2001 februárjában a hárommillió dolláros Beverly Hills-i villája kigyulladt, miközben ő és vőlegénye, Tom Green odabent aludtak. A pár biztonságban ki tudott jutni, de a ház tönkrement.

24. Nagy rajongója a Beach Boysnak, és szerepelt a Rock and Roll to the Rescue című klipjükben, valamint elénekelte a Wouldn't It Be Nice című dalt Az 50 első randi (2004) című filmjében. További kedvenc zenészei közé tartoznak: Daft Punk, Lauryn Hill, Coldplay, Ratt és Beck.

25. Saját filmgyártó cége a Flower Films, amely felfedezte Az 50 első randi forgatókönyvét, amit Adam Sandler cégével közösen készített el. Mivel a Nászok ásza (1998) című filmben szívesen dolgozott vele együtt, mindenképp részt akart venni ebben a filmben.

26. Egyébként három filmben játszott Sandler oldalán: a Nászok ászában (1998), Az 50 első randiban (2004) és a Kavarásban (2014).

27. Gyerekként meghallgatáson vett részt Carol Ann Freeling szerepére a Poltergeist: Kopogó szellem (1982) című filmben, amelyet a néhai Heather O'Rourke kapott meg.

28. Meghallgatták a Gyilkos játékok (1988), A rock 'n' roll ördöge (1989), a Cry-Baby (1990), az Ollókezű Edward (1990), a Drakula (1992) és a Cape Fear – A rettegés foka (1991) című filmekhez is, de egyik szerepet sem kapta meg, ráadásul ezek közül négyet Winona Ryder csaklizott el előle.

29. A The Rosie O'Donnell Show-ban való szereplése során azt mondta, hogy soha nem nézi meg azokat a filmeket, amelyekben szerepel.

30. Kétszer volt kapcsolatban Justin Longgal (Die Hard 4.0 – Legdrágább az életed, A barbár). Az első kapcsolatuk 2007 augusztusától 2008 júliusáig tartott, majd 2009 júniusában egy Disneyland-i kirándulást követően kibékültek. 2009 augusztusában kezdtek el együtt élni, de három hónappal később szakítottak.

31. Az ENSZ Világélelmezési Programjának éhínség elleni nagykövetévé nevezték ki 2007-ben.

32. Felajánlották neki Nomi Malone főszerepét a Showgirls (1995) című filmben, amit visszautasított, mert kényelmetlenül érezte magát a forgatókönyvben megjelenő explicit meztelenség miatt.

33. A Szívem csücskei (2005) című film forgatása alatt vált a Boston Red Sox baseballcsapat nagy rajongójává.

34. Az első házasságát a walesi születésű Jeremy Thomasszal kötötte, aki egy Los Angeles-i bárpultos volt. Mindössze hat hete ismerték egymást, mielőtt összeházasodtak volna. A rögtönzött helyszín Thomas bárjában, a Cahuenga Boulevardon található The Roomban volt, nem sokkal hajnali 5 óra után, 1994. március 20-án. Állítólag mindketten józanok voltak. A lelkész egy telefonos látnok volt, aki fél órán belül megérkezett, miután felhívták. 1995 februárjában váltak el.

35. Hosszú távú kapcsolatban volt a The Strokes dobosával, Fabrizio Morettivel 2002 júniusa és 2006 decembere között.

36. Will Kopelman művészeti tanácsadóval 2011 februárja óta volt kapcsolatban, amikor a férfi 2012. január 5-én megkérte a kezét egy színtelen, 4 karátos gyémánt eljegyzési gyűrűvel az idahói Sun Valley-ben töltött vakáción.

37. A People magazin 1997-ben beválasztotta őt a világ 50 legszebb embere közé.

38. Meghallgatták Satine szerepére a Moulin Rouge! című filmben (2001). Azonban Nicole Kidman kapta meg helyette a munkát, aki később Oscar-jelölést is kapott az alakításáért.

39. Öt hónappal a kislánya, Frankie születése után ment vissza dolgozni, hogy elkezdje a Máris hiányzol (2015) forgatását.

40. Édesapja angol, ír és német felmenőkkel rendelkezik, édesanyja pedig magyar származású. Első csókját a színész Breckin Meyertől kapta, amikor mindketten általános iskolába jártak (ő 10, a fiú 11 éves volt).

41. 2000 februárjában kezdett kapcsolatot a komikus Tom Greennel, majd 2000 júliusában eljegyezték egymást. 2001. július 7-én házasodtak össze, de 2001 decemberében, mindössze öt hónapnyi házasság után szakítottak. Válásukat 2002 októberében véglegesítették.

42. A kedvenc költője E.E. Cummings.

43. Sokakkal ellentétben rajong a Grease 2. (1982) című filmért.

44. Több más színésszel együtt szóba került Mary Jane Watson szerepére a 2002-es Pókemberben. A producerek azonban úgy gondolták, hogy 26 évesen túl idős a szerepre, így az akkor 19 éves Kirsten Dunstot választották helyette.

45. Ő volt Tony Scott első választása Alabama szerepére a Tiszta románcban (1993), de akkoriban épp nem volt elérhető (a szerepet végül Patricia Arquette töltötte be).

46. A színész Jamie Walters jegyese volt 1992 májusától 1993 novemberéig.

47. Amikor a Carolco stúdió 1990-ben megvásárolta Vlagyimir Nabokov Lolita című regényének jogait, a rendezést vállaló Adrian Lyne őt szerette volna a címszerepre. Amikorra azonban végül elkezdődhetett a forgatás, már túl idős volt a szerepre, ezért helyette a 15 éves Dominique Swain lett a befutó.

48. Felmerült Joyce Lakeland szerepére A gyilkos bennem él (2010) című filmben, de helyette végül Jessica Albát választották.

49. Sosem jelölték Oscar-díjra, de az E.T.-ért kapott egy BAFTA-nominációt, a Két nő – egy ház című 2010-es tévéfilmért pedig Golden Globe-díjban részesült 2011-ben. Szintén Golden Globe-ra jelölték a Kibékíthetetlen ellentétek (1985) és a Fegyvermánia (1993) című filmjeiért.

50. Délelőtt 11:51-kor született.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Káosz, szerelem, olasz temperamentum - fergeteges Goldoni-vígjáték érkezik a Városmajor színpadára
Ha egy igazán lendületes, szórakoztató nyári estéhez keresel programot, ne menj messzire: a Miskolci Nemzeti Színház színészei igazi mediterrán életérzést varázsolnak a budai lombok alá. A Csetepaté Chioggiában friss szemlélettel, remek szereposztással és rengeteg humorral kel új életre.


A nyári színházi élmények egyik fénypontja lehet idén Carlo Goldoni Csetepaté Chioggiában című darabja, amely a Miskolci Nemzeti Színház és a Városmajori Szabadtéri Színpad közös produkciójaként érkezik Budapestre. Az 50-es évek Olaszországát idéző, klasszikus komédia élénk karakterekkel, pergő párbeszédekkel és igazi mediterrán temperamentummal érkezik.

Chioggia egy kis halászfalu, ahol a tenger, a halászat és az emberek indulatai határozzák meg a mindennapokat. A férfiak a tengeren dolgoznak, míg a parton maradt asszonyok pletykákkal, féltékenységgel és kiszámíthatatlan érzelmi reakciókkal tartják mozgásban a közösséget. Egy apró félreértés elég, hogy a falu teljes lakossága egy nagy csetepaté kellős közepén találja magát.

Goldoni zsenialitása abban rejlik, hogy a konfliktusok sosem öncélúak: az egymásnak feszülő érdekek, érzések és szavak végül mégis a megértés, a közösség és a szeretet felé mutatnak.

Az előadás különlegességét nemcsak az alapanyag, hanem az alkotói szemlélet is meghatározza. Rusznyák Gábor rendező, aki a díszletet és a dramaturgiát is jegyzi, érzékenyen, mai szemmel közelít Goldoni világához, miközben tiszteletben tartja a klasszikus formaelemeket. Azon gondolata, miszerint „ahhoz, hogy a színház ne csak egy produkciógyárat jelentsen, bizalmi légkör kell,” végigkíséri az előadást: érződik a színészi játékban, a színpadi tér használatában, sőt, a karakterek viszonyainak alakulásában is.

Az olasz miliőt költői egyszerűséggel idézi meg a színpadkép: egyetlen tér, amely hol halászfaluként, hol hivatalos közegként, hol otthonként működik. Ebben a sűrített világban zajlanak a veszekedések, szerelmek, kibékülések – az élet minden színe. A Városmajori Szabadtéri Színpad természetes környezete pedig tökéletes hátteret biztosít ehhez a hangulathoz:

egy meleg szellős, nyári estén, lombkoronák alatt nézni egy mediterrán vígjátékot – ez már önmagában is a nyár legizgalmasabb élményének ígérkezik.

A szereplőgárda kiváló: Lajos András, Varga Andrea, Mészöly Anna, Tegyi Kornél és Farkas Sándor vezetésével a miskolci társulat nagy energiával kelti életre Goldoni karaktereit. Figuráik túlzóak, de mégis ismerősek: olyan emberek, akiket akár a saját utcánkban is láthatnánk – csak éppen most olaszul beszélnek, harsányabbak, és még a legkisebb sérelmet is képesek drámává felnagyítani.

A Csetepaté Chioggiában üdítően emlékeztet arra, hogy a legnagyobb zűrzavar mögött is emberi vágyak, félelmek, szeretet és megbocsátás rejtőzik. A darab könnyed, mégis rétegezett: a nevetés mögött mindig ott húzódik az emberi természet kiszámíthatatlansága, a kapcsolataink törékenysége – és az a lehetőség, hogy mégis lehet jól csinálni.

Az előadás bemutatóját 2025. július 3-án tartják, és július 4-én lesz még látható a Városmajori Szabadtéri Színpadon. Aki a nyári kánikulában egy sodró lendületű vígjátékkal hűsítené magát, és egy kicsit Itáliára vágyik Budapest közepén – annak ez az este garantált feltöltődést kínál.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Nyugdíjba vonul Csuja Imre: Muszáj pihenni, kertet kapirgálni, unokázni egy kicsit
A legendás színészt az Örkény Színház évadzáróján búcsúztatták megható pillanatok közepette. Csuja a régi szerepeiben még színpadra lép, de új kihívásokat már nem keres.


Csuja Imrét az Örkény Színház évadzáróján búcsúztatta a társulat. A Jászai Mari-díjas színész nyugdíjba vonul, de nem tűnik el teljesen a színpadról. Megtartja jelenlegi szerepeit, de újakat már nem vállal. Az Örkény Színház Facebook-oldalán számolt be a hírről.

A színész már tavaly bejelentette, hogy 2025-ben szeretne visszavonulni. Színházi szerepei mellett olyan filmekben és sorozatokban is játszott, mint az Üvegtigris, a Valami Amerika 2. vagy A mi kis falunk. Csuja az Örkény Színház alapító tagja.

„Játszom a meglévő szerepeimet, de egy pár évig nem akarok újat vállalni. Tényleg végigvágtáztam az életemet, és most nem akarok panaszkodni, mert szerettem, ez a hobbim, jólesett csinálni. Csak arra is gondolok, most így, vénségemre, nem lehet mindent odaadni, muszáj pihenni, kertet kapirgálni, unokázni egy kicsit”

– mondta Csuja Imre.

Idén tavasszal viszont arról beszélt, hogy talán mégis folytatná, amíg Kossuth-díjat nem kap.

„Számomra is talányos, ki mi alapján nyeri el. Nem tudom, még mit kellene tennem a Kossuth-díjhoz, de azt gondolom, mindent elkövettem, hogy én is megkaphassam. Előbb-utóbb csak összejön. Hazudnék, ha azt mondanám, nincs hiányérzetem. Az a fakk még üres a szekrényemben” – fogalmazott akkor a színész.

(via Blikk)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
A halálba vitte őket a milliomos álma – A Titan tengeralattjáró tragédiája mögött sötétebb történet húzódik, mint azt gondoltuk
A Titan: Az Oceangate katasztrófa egy feszültséggel teli, részletes dokumentumfilm a 2023-as tengeralattjáró tragédiáról, amely feltárja egy megalomán vállalkozó bukását és a háttérben húzódó vállalati hibákat.
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2025. június 20.



A Titan: Az Oceangate katasztrófa című 2025-ös Netflix dokumentumfilm szinte elkerülhetetlen alkotás volt. A 2023-as tengeralattjáró tragédia a közvélemény figyelmét hetekre megragadta: egy modernkori katasztrófa, amelyet valós időben követhetett a világ. A film nem csupán az események kronológiáját mutatja be, hanem átfogó képet ad a háttérben húzódó okokról, a vállalati kultúráról, és arról a megalomániáról, amely végül öt ember életét követelte.

A nyitány erős: a feszült zenei aláfestés és a vágások dinamikája gyorsan berántja a nézőt.

Még akkor is, ha pontosan tudjuk, mi lesz a történet végkimenetele, a feszültségkeltés működik, ami részben annak is köszönhető, hogy egy jól dokumentált eseményről van szó, sok archív anyag és visszaemlékezés állt rendelkezésre az alkotók számára. Emellett sok korábbi dolgozó állt a kamerák elé, hogy elmondják a történetüket. A kétórás játékidő alatt végig sikerül fenntartani a figyelmet, a dramaturgia tudatos, a tempó kiegyensúlyozott.

A film különösen erős abban, ahogyan bemutatja az Oceangate cég belső működését. Volt dolgozók – köztük mérnökök és a merülésekért felelős szakemberek – osztják meg tapasztalataikat, s teszik ezt megdöbbentő őszinteséggel. Egyesek nyíltan beszélnek arról, hogy már évekkel korábban látták az intő jeleket, és ezért döntöttek úgy, hogy elhagyják a céget. Volt, akit be is perelt a vállalat, mert fel merte vetni a biztonsági problémákat. A dokumentumfilm egyik legmegrázóbb része, amikor az egykori alkalmazottak tüzetesen mesélnek a cégben töltött időről, hogy mennyire toxikus légkörben kellett dolgozniuk, és arról, hogyan vált egy álom rémálommá. Stockton Rush, az Oceangate vezérigazgatója egyre inkább olyan karakterként jelenik meg, akinek ambíciói, már-már rögeszméi, felülírták a józan észt és ezzel nemcsak saját, hanem mások életét is veszélybe sodorta.

A film külön fejezetet szán a tengeralattjáró fejlesztésének és a tesztelések történetének.

Látjuk, hogyan épült fel a vállalkozás az ötlettől a megvalósításig, majd hogyan omlott össze a rendszer a túlzott önbizalom és a spórolás miatt. Ilyen például az innovációnak szánt szénszálas hajótest, mely elsősorban anyagi és súlycsökkentési okokból került előtérbe, ám végül ez vezetett a tragédiához. Különösen hátborzongató visszanézni az archív felvételeket, ahol Stockton Rush mosolyogva vezeti az eszközt egy vezetéknélküli videojáték kontrollerrel, mindezt abban a tudatban, hogy néhány hónappal/évvel később ez a szerkezet már nem tér vissza a felszínre.

A film kronológiája egy ponton visszaugrik a cég alapításáig, és innen követhetjük végig Stockton Rush ambícióit, amelyek egyfajta „tengeralatti Jeff Bezos” víziójába torkolltak. Az elképzelés, hogy hírességekkel, turistákkal merüljön a Titanic roncsaihoz, eleinte úttörő ötletnek tűnt, később azonban kiderül, hogy a megfelelő biztonsági háttér és szakmai kontroll teljes hiánya súlyos következményekkel járhat.

A tragédia utáni eseményeket, a mentőcsapatokkal történő keresést és a híradások levegőtartalék visszaszámlálását különösen megrázó nézni.

Hiszen már mi tudjuk, hogy a tengeralattjáró valójában már pillanatokkal a kommunikáció megszakadása után összeroppant a mélytengeri nyomás alatt. Ez fokozza a drámaiságot, bár olykor kissé túljátszott, de összességében hatásos, nem zavaró a túldramatizált amerikai pátosz.

Hiányosság talán, hogy az áldozatokat nem igazán mutatja be,

a fedélzeten elhunyt öt személy közül csak P.H. Nargeolet-ról, a híres francia felfedezőről kapun mélyebb ismertetőt, az ő lánya is megszólal. A többi utas – köztük egy üzletember apa és fia, valamint egy milliárdos vállalkozó – szinte teljesen háttérbe szorulnak, valószínűleg jogi megfontolásokból. Ez azonban azt eredményezi, hogy a néző kevésbé tud azonosulni az áldozatokkal, és a film szinte kizárólag a cégre, illetve annak bukott vezérigazgatójára koncentrál. Míg technikailag kiváló az alkotás, az emberi történetek hiánya csökkenti az érzelmi hatást.

A dokumentumfilm erősségei közé tartozik, hogy bemutatja a nemzetközi vizsgálat eredményeit, és választ ad a legfontosabb kérdésre is: miért történt a katasztrófa? Emellett egy, az utóbbi időben egyre több kritikával illetett nagyvállalat, a Boeing is előkerül. Ugyanis a mostanság inkább hírhedt cég segített a tengeralattjáró terveiben. A cég nem biztos, hogy örül annak, hogy egy történetbe került a tengeralattjáró katasztrófával. A Boeing is most súlyos minőségellenőrzési hibák miatt került reflektorfénybe, ami nem tesz jót a cég amúgy is megtépázott reputációjának.

Összességében a Titan: Az Oceangate katasztrófa egy megrázó, informatív és sok szempontból hatásos dokumentumfilm, amely alaposan bemutatja a háttértörténetet, és kendőzetlenül tárja fel a megalománia következményeit.

A nézőben azonban hiányérzet marad, főként az áldozatok emberi oldalának elhanyagolása miatt. A film így inkább egy vállalati bukástörténet, mintsem egy emberi dráma, de abban, amit vállal, kiválóan teljesít. Egy „őrült” milliomos híres akart lenni, ez sikerült neki, mely megtekinthető a Netflix kínálatában.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Gengsztervilág: Véresen jó szórakozás a londoni alvilágból – A színészek játéka elsőrangú, a történet komplex, a rendezés letisztult és professzionális
A Gengsztervilág a SkyShowtime brutális gengsztersorozata, amely már az első részek alapján is lebilincselő karakterekkel, feszült történettel és meglepő színészi alakításokkal ragadja magával a nézőt. A modern londoni maffiaháború hátterében egy eltűnt fiú rejtélye húzódik.
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2025. június 18.



A SkyShowtime legújabb sorozata, a Gengsztervilág már az első részek alapján is úgy fest, hogy az utóbbi idők egyik legszórakoztatóbb gengsztertörténete. Sőt, nem túlzás azt mondani: az elmúlt években kevés ilyen magabiztosan induló, lendületes és jól összerakott maffia-széria látott napvilágot.

Egy könyörtelen modern kori, londoni háború ez, ahol maffiacsaládok vívják halálos harcukat a hatalomért és a pénzért,

mindezt olyan profizmussal, hogy szinte sajnálja az ember, hogy eddig csak az első epizódok érhetőek el. A néző azonnal folytatná tovább, falná, mint egy jó házi bolognait: egyszerre laktató és addiktív. Szerencsére hetente érkeznek az új részek.

A történet középpontjában a Harrigan-család áll, akik vaskézzel uralják a londoni alvilágot. Conrad Harrigan (Pierce Brosnan) birodalma azonban meginog, amikor eltűnik egy rivális család sarja – Ritchie Stevenson (Geoff Bell) fia. A gyanú természetesen rögtön a Harrigan-klánra terelődik, és a bosszúszomjas Stevenson nem késlekedik. Módszerei brutálisak, és a következmények beláthatatlanok. A hatalmi viszonyok meginognak, a korábban kőbe vésett szabályokat eltiporják, és a nagy kérdés, hogy ki fogja túlélni a következő napokat? Ki fogja uralni a várost?

A sorozat első két részét Guy Ritchie rendezte, bár meglepő módon ez nem igazán érződik. Nincsenek az ismerős, túlhúzott montázsok, a már-már öncélú, vagánykodó stíluselemek vagy a megszokott rendezői fogások.

Ritchie itt inkább egy profi iparosként tette le a névjegyét, visszafogott, precíz munkát végezve. Ez pedig kifejezetten jót tett a sorozatnak. Azok, akik a rendező stílusától idegenkednek, most fellélegezhetnek, mert az első két epizód után más veszi át a stafétát. Ugyanakkor azok, akik Ritchie védjegyeit keresik, talán csalódnak, de ez legyen a legnagyobb baj. A Gengsztervilág ugyanis Ritchie megszokott stílusa nélkül is piszok jó lett. Sőt!

A sorozat igazi ereje a szereplőkben rejlik. A színészgárda egészen parádés. Pierce Brosnan hosszú idő után végre ismét igazán ütős szerepben látható. Egy hideg, számító és brutális maffiavezért alakít, aki nem ismer kegyelmet – és nem is ad. Az ír színész ritkán ennyire félelmetes, mint most a képernyőn. De még őt is felülmúlja Helen Mirren, aki Conrad felesége, Mavieve Harrigan szerepébe bújt. Mirren jéghideg eleganciával hozza a birodalom valódi irányítóját, bár látszólag a férj a főnök, de ismerjük a mondást, így minden döntés mögött ő is ott van. Mirren egyszerűen brillírozik szerepében.

És akkor jön Tom Hardy. Nos, Hardy annyira Hardy, amennyire csak lehet.

Ő játssza Harry Da Souzát, a Harrigan család intéző emberét, Conrad jobbkezét, ha úgy tetszik, véres öklét. Hardy annyira testhezállóan, ösztönösen hozza a szerepet, hogy az ember néha el is felejti, hogy ez egy sorozat, és nem a valóság. Aki szerette őt a Birmingham bandáiban, az most újra örülhet – csak itt még mormogósabb, még sötétebb és félelmetesebb. Érződik, hogy élvezte a karaktert, elképesztően jó benne, és nem csak a csekkért jött.

A mellékszereplők is nagyon rendben vannak. Paddy Considine (a Sárkányok háza rajongói örülhetnek) kiváló választás a Harrigan-birodalom örökösének szerepére. Anson Boon pedig a fiát alakítja, valami egészen zavarba ejtően. Az ő karaktere annyira tenyérbemászó, hogy az ember szinte örülne, ha pofon vágnák – és ez a színész teljesítményének ékes bizonyítéka. Joffrey Baratheon-féle gyűlöletfigurához tudnám hasonlítani, akit öröm nézni, mert tudjuk: előbb-utóbb nagy árat fog fizetni. Legalábbis reméljük.

A sztori nemcsak bandaháborús puskaporos hordó, egy nyomozós szál is feltűnik a háttérben.

Az eltűnt fiú ügyében Harry kezd el nyomozni, ám a Harrigan család egyre szorultabb helyzetbe kerül. Ez a bűnügyi szál jól fut a fő cselekmény vonalán, nem erőltetett, hanem természetes része a történetnek. Sőt, Harry feladatát a rendőrség is megnehezíti, ugyanis a bűnszervezet ellen éppen egy komoly nyomozás zajlik. Minden működik, a pofonok, az feszültség, az atmoszféra, tényleg beszippant.

Az akciók nem túlzóak, de annál hatásosabbak. A sorozat nem hollywoodi módon akarja túllicitálni önmagát, hanem földhözragadt, reális brutalitással mutatja meg az erőszakot. Korrekt módon véres is. Ez így van jól. Itt nem hősök harcolnak, hanem kegyetlen emberek, akikkel szemben mégis nehéz nem érezni valamiféle furcsa rokonszenvet.

A sorozat minősége persze nem meglepő, ha megnézzük az alkotóit.

Ronan Bennett neve már ismerős lehet a minőségi sorozatok kedvelőinek. Ő jegyezte többek közt A sakál napját is, szintén a SkyShowtime színeiben. Ott is hasonlóan érezhető az átgondolt történetvezetés és a jól kidolgozott karakterépítés. A Gengsztervilág pontosan tudja, mit akar mondani, és hogyan akarja elmesélni.

Az egyetlen fájó pont az, hogy jelenleg csak kevés epizód érhető el magyarul. Ez a sorozat ugyanis tipikusan olyan, amit az ember azonnal végig akar nézni. Minden rész végén ott a cliffhanger, az újabb kérdés, a feszültség fokozódása. Ritka, hogy egy sorozat már az első percektől ennyire magával ragadja a nézőt, de a Gengsztervilág ezt a bravúrt simán hozza.

A Gengsztervilág egy elképesztően szórakoztató, brutális, vérbeli gengsztersorozat, amely nem csak a műfaj rajongóinak kötelező darab.

A korhatár azért erősen 16+-os. A színészek játéka elsőrangú, a történet kellően komplex, a rendezés letisztult és professzionális. Ha ez a színvonal kitart a folytatásban is, akkor a SkyShowtime igazi klasszikust adott a nézőknek. Bár még csak két rész alapján ítélhetünk, az már most biztosnak tűnik: a Gengsztervilág feliratú vonatra érdemes felszállni. És kapaszkodni, mert ez a menet gyors, zajos és könyörtelen.


Link másolása
KÖVESS MINKET: