KULT
A Rovatból

„Én is sakkozom a nézővel” – Interjú Szentgyörgyi Bálinttal, A besúgó író-rendezőjével

Egy ütős, felnövéstörténetbe és történelmi tablóba csomagolt krimit tett le az asztalra A besúgó rendezője, akinek sorozatát most a fél világ nézi, és akinek szakmai karrierje is szinte filmbe illő. És aki még harminc éves sincs. Interjú.

Link másolása

Április 1-jén került fel az HBO Max kínálatába A besúgó, ami nemcsak az HBO első, teljesen saját gyártású produkciója, de amit a magyar premierrel egy időben a világ több mint negyven országában tekinthetnek meg a nézők. Forgatókönyvírója és rendezője, a még nem egészen 30 éves Szentgyörgyi Bálint története már magában is csodába illő: szinte nulla filmes tapasztalattal kopogtatott be az HBO-hoz, ahol azonnal igent mondtak neki, néhány év múlva pedig nem csak első sorozata világpremierjére készül, de egy neves amerikai ügynökség is leszerződtette. Vele beszélgettünk többek között a 80-as évekről, filmkészítésről és felnövésről.

– A te személyes történeted röviden úgy néz ki, hogy volt egy ötleted, „dühből” megírtad, bekopogtattál vele az HBO-hoz, most pedig ott tartasz, hogy a sorozatod bemutatják, te magad pedig egy komoly ügynökségnél fogsz dolgozni. Ez tényleg ennyire álomszerűen ment?

– Igen. Ami realisztikusabb benne, hogy összesen négy év alatt történt ahogy összeraktuk a pilotot és ahogy az HBO ezt lezöldlámpázta. Amikor bevittem, egy „sufnituning” pilot volt, amit haverokkal raktunk össze. A következő lépés az volt, hogy a Google-ből kinéztem az HBO központi telefonszámát, ott a portásnak mondtam el, hogy mit szeretnék, elkezdtek kapcsolgatni az épületben, és egy idő után eljutottam valakihez, akit sikerült meggyőzni, hogy adjanak egy időpontot – végül két hónappal későbbre kaptam.

Megértettem, hogy két hónap múlva lesz egy rés a pajzson, és ezt az időt azzal töltöttem, hogy felkészültem előre a legjobb eshetőségre, arra, hogy ha tetszik nekik a leforgatott pilot, tudni akarják majd, hogy mi a további terv.

Nem akartam egyszerű vázlatot írni, komoly munkát szerettem volna beletenni. Én abban hiszek, hogy az ember dolgozzon: nem elég az, hogy vannak képességeink, abba legalább annyi munkát is bele kell fektetni. Úgyhogy elkezdtem éjjeleken és hajnalonta írni a folytatást úgy, hogy senki nem kérte és senki nem fizetett érte. Ahogy írtam a forgatókönyvet, ott lebegett előttem a Rocky és Sylvester Stallone esete, aki ezt hasonlóan csinálta. Lerakott az asztalra egy olyan forgatókönyvet, amit akart annyira egy stúdió, hogy utána már tudott ő is feltételt szabni.

Levetítettük a pilotot, utána azt mondták, nagyon tetszik nekik, van-e ötletem, hogy mi a folytatás. Én pedig mondtam, hogy nem ötletem van, hanem kinyitottam a kis hátizsákom, és megmutattam a második, a harmadik és a negyedik epizód forgatókönyvét. Egy fél évad volt tehát az asztalon, ők látták, hogy ez meggyőző. Mondtam nekik, hogy én rendezni szeretnék, ez csak így eladó, meg is állapodtunk.

24 éves voltam ekkor, óriási kockázatot vállaltak, hatalmas bizalom és nyitottság volt bennük. Aztán teltek-múltak az évek, én megírtam a további négy részt – hiszen nyolc részes az első évad –, szereztem gyakorlatot két kisjátékfilmben és egy dokumentumfilmben. Ez már azután történt, hogy megállapodtunk az HBO-val, tehát az első filmkocka, amit én leforgattam író-rendezőként, az volt, amit eladtam nekik.

Négy év azért hosszú idő volt, és természetesen az ember sokszor kerül olyan helyzetbe, hogy azt érzi, hogy ez már majdnem meghaladja a képességeit (adott esetben néha meg is haladja), és akkor indul be valahogy az igazi flow-élmény. Amikor azt érzem, hogy ez már túlmutat rajtam, ezért lehet küzdeni, verekedni, és fel is tudom magam szedni a földről. Az első dolog, amit megtanultam az, hogy ebben a szakmában az első tíz év arról szól, hogy mennyire akarod. A másik pedig, hogy minél gyorsabban, mint a keljfeljancsi fel tudd magad húzni. Minél előbb, minél erősebben mész neki, annál hamarabb jön meg az eredménye a munkádnak.

Szentgyörgyi Bálint

– Amikor odamész egy forgalmazóhoz, és különösebben nagy filmes tapasztalat nélkül azt mondod, hogy ezt te fogod rendezni, akkor ők minden további nélkül azt mondják: „oké, csináld”?

– Igen, ez így történt. Persze kérdeznek egy csomó mindent: hogy képzeled el vizuálisan, hogy akarod mozgatni a kamerát... Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy amikor írok, fejben már snittelek, látom magam előtt azt, hogy hogyan szeretném megvalósítani. Körülbelül 75 százaléka annak, ami végül leforgott, az a mozi, ami a fejemben volt, amikor írtam. A maradék 25 százalék az, amikor azt látod a helyszínen, hogy amit kitaláltál, az úgy nem működik, és elkezdesz improvizálni. Ez is egy képesség, egy „izom”, amit fejleszteni kell, hogy ha azt látod, hogy az elképzelt terv nem működik, akkor azt helyben kitaláld. És ehhez nagyon jó partner Szatmári Péter operatőr és fantasztikus partnerek a fiatal színészek, akik a produkcióban szerepelnek.

Azon múlt szerintem a siker, hogy egy kompakt víziót tudtam lerakni az asztalra, nemcsak forgatókönyv szintjén, hanem vizuálisan, karakterépítésben, kormegidézésben, ritmusban is. Hónapokkal azelőtt, hogy elkezdtünk forgatni, annyira felkészült voltam, hogy kiálltam egy budapesti utcába, mai forgalomban, és végigvittem a stábot, megmutatva, hogy „itt lesz a kamera, innen jön a színész, vágni fogunk egyet, ide jön a másik színész, így fog kinézni az egész” stb. És azt hiszem, hogy ez a fajta felkészültség, ami egy civil embernek túlkészültségnek is tűnhet, az, ami igazából ajtókat nyit.

– 1985-ben játszódik a történet, ez hét évvel van a születésed előtt. Neked tehát nincs közvetlen élményed erről a korról. Mi volt, ami miatt mégis ezt választottad témának?

– Egyrészt ez egy nagyon izgalmas kor. Másrészt nincsen túl távol a gyerekkoromtól, de mégis – annak ellenére, hogy csak egy évtized telik el a film története és a kiskorom között – elsüllyedt közben egy világ, és annak a romjain felépült egy vadonatúj. Amikor én felnőttem, azt láttam, hogy a szüleim generációja, akiket a rendszerváltó generációként is szoktak aposztrofálni, egyszerre ismerkednek a kilencvenes évek szabadpiaci vadnyugatával és nevelnek fel minket mindeközben. Az én generációmat jól jellemzi, hogy a szüleink sem igazán ismerték a világot, amiben mi gyerekek voltunk. Ezért engem óhatatlanul elkezdett érdekelni, hogy vajon mi volt közvetlenül előtte? Mi az, amire visszautalnak? Nem is a szüleim, hanem inkább még a nagyszüleim, akiknek tényleg a komfortzónájuk volt a '45-től '89-ig tartó időszak. Ez a korszak, a nyolcvanas évek közepe feldolgozatlan, legalábbis azon a módon, ahogyan én, a saját reflexeimmel hozzá szerettem volna nyúlni.

Amikor szemben állunk egy könyvespolccal, olykor vannak foghíjak, ahol egymásnak dől két könyv, mert onnan hiányzik valami. Engem ez inspirál, hogy pontosan tudom, melyik könyv kellene, hogy ott legyen, amit én el szeretnék olvasni, de azt még nem írta meg senki. Ez ragadja meg a figyelmem, hogy tudom, ez az a projekt, amivel el szeretnék indulni.

– Megvolt a sztori, de – főleg az életkorodból adódóan – nem tudhatsz minden apró részletről az időszakból. Sokan voltak a kor szakértői vagy egyszerű tanúi, akik segítettek abban, hogy a film minden apró részletében korhű és hiteles legyen?

– Amikor ezt elkezdtem írni, arra döbbentem rá, hogy az egész addigi életemben mindenkivel, aki ezt a korszakot megélte, én már úgy beszélgettem, mintha anyagot gyűjtenék. Akkor, 14, 18 vagy 20 évesen még nem tudtam megmondani, hogy lesz egy első filmem, ami erről fog szólni, de éreztem egy érdeklődést. És azt is éreztem, hogy a generációmat alapvetően nem érdekli, hogy hol ebédeltek az emberek akkoriban, hogy milyen autót vezettek, honnan szereztek farmernadrágot vagy hol vettek cigarettát. Ezek a dolgok sokak számára abszolút érdektelen részleteknek tűnnek, amikkel maximum a nagyszülők traktálják az unokákat, de ez engem mindig kifejezetten izgatott.

Amikor elkezdtem írni, olyan volt, mintha összeállnának széttört tükörcserepek a gyerekkoromból egy nagy képpé. Erre nagyon jól tudtam támaszkodni.

A sorozat érinti a formálódó demokratikus ellenzék születését, ennek valós szereplőit pedig ismerjük, sokan ma is aktívak még. Nem tartasz attól, hogy sokan így nézik majd a filmet? Hogy felismerik (vagy felismerni vélik) némelyik, valóságban is létező személyt? Esetleg a szereplőket az ő személyükből „gyúrtad” össze?

– Én azt a szót használnám, hogy játékosság. Semmilyen olyan tudatosság nincs benne, hogy van egy valóban élt személy, aki bele van csatornázva bármelyik karakterbe. Van egy korszellem, vannak ennek a kornak olyan fiataljai, akik mozgatórugói az ország későbbi történésének. Nagyon jó játék, hogy bizonyos jellemvonásokat, elemeket, referenciákat, gondolatokat az ember itt-ott beledolgoz. Ugyanakkor közben ez egy fikció. És én nagyon is szabadon is kezeltem a dolgokat, azt tehát elképzelhetetlennek tartom, hogy bárki magára ismerjen. A valós háttér viszont ad egy plusz ízt az egésznek. Mert egyrészt az egész egy felnövéstörténet, amibe belekevertem az én felnövéstörténetem is. Én vagyok Száva Zsolt, én vagyok Demeter Geri... mondjuk Dugovics Máté figurája a legjobb barátom, Varga Ádám, az nem én vagyok! Ő egyébként az életben is teljesen olyan, mint a filmben. De Száva dühe, Demeter magánya, Kata dilemmája, ez mind az én szívemből jön, egyes szám első személyben.

Ugyanakkor egy nagyon izgalmas krimi is akar lenni – remélem, hogy ez sikerült. Amiben drukkolsz mindenkinek, olykor zavarba is jössz, hogy ennek vagy annak a szereplőnek miért szurkolok még mindig. Vagy épp valakinek szeretnél, de már nem tudsz neki, mert ennél bonyolultabb karakter. Krimi tehát, ami hozzányúl a magyar közelmúlt történelméhez, mint például az általam nagyon kedvelt Costa-Gavras a régi, politikai jellegű filmjeiben. Nagyon szeretem, amikor valaki úgy mer játszani a világgal, hogy a múlt közben száz százalékban hiteles maradjon.

Mindig mindenkinek azt mondtam, azt szeretném, hogy olyan legyen a film, mintha egy kulcslyukon keresztül néznénk a múltat.

– A fiatal szereplőket olyan színészek játsszák, akiknek nagy részét kevésbé ismerjük még filmekből, viszont remekül működnek a képernyőn. Rájuk hogyan találtatok?

Amikor írtam a forgatókönyvet, felraktam magam elé a falra két szót: az egyik az volt, hogy „saját”, a másik, hogy „generációm”. A középgeneráció gyakorlatilag Radnai Csillában és Ördög Tamásban jelenik meg, rajtuk kívül öreg rókák és fiatal oroszlánok vannak a filmben. A fiatal oroszlánok estében egy óriási castingot csináltunk, ha jól emlékszem, több mint kétszáz fiatal színészt láttam. Nem csak arra törekedtem, hogy egyesével beazonosítsam, ki melyik szereplő lesz, hanem arra is, hogy mindenkit megnézzek mindenkivel, még akkor is, ha közös jelenetük kevés van a sorozatban. Mert arra volt szükségem, hogy egy valós kohézió és egy valós közösség jöjjön létre. A sajtónapon is lehetett látni, hogy tényleg barátok lettünk. A filmbe hoztam egy részről a nagyon közeli barátaimat, akik már a pilotban is ott voltak, másrészt pedig bevontuk ebbe a közösségbe az újakat is. Mindig azt mondtam nekik, hogy a brazil fociválogatott nem csak akkor csodálatos, amikor gólt rúgnak, hanem a közönség már attól le van nyűgözve, ahogy passzolgatnak.

Én pedig így szeretnék dolgozni, hogy amikor átvágok az egyik szereplőről a másikra, a másikról a harmadikra, mintha labdát passzolgatna egy új generációnyi focista egymás között. És a „gól”, például egy epizód végi cliffhanger, már csak a hab a tortán.

Fontos volt azt az érzést is keltenem, hogy itt színre lépett egy új generáció. Remélem, hogy sikerült.

– Beszéltél arról, hogy végigjártál sok olyan helyszínt, ami nem, vagy alig változott a Kádár-korszak óta. Mennyi munka volt még ezekkel a helyszínekkel, hogy valóban a '80-as évekbe kerüljünk vissza?

Láng Imola és Tasnádi Zsófi munkáját dicséri ez, akik fantasztikus látványtervezői voltak a produkciónak. Az első szabály, amit lefektettünk, hogy nincs stúdiódíszlet. Nem építünk meg semmit egy üres szobában, hanem azokat a tereket keressük, ahol a valódi élete folyt ennek a generációnak, például a kollégiumban. Ezt pedig megpróbáljuk megtölteni régi bútorral, plakáttal, itt-ott egy falfestéssel. De alapvetően nem a semmiből hozzuk létre a múltat, hanem inkább kicsit visszaállítunk mindent azokra az időkre, amilyenek akkor voltak ezek a helyszínek. Nagyon érdekes volt a helykeresés is, már csak azért is, mert ebben a fázisban én már fejben snitteltem. Sokszor pontosan tudtam, honnan hova akarok vágni, és aszerint kerestük a helyszínt, hogy hogyan lehet a kameramozgás szempontjából is ezt úgy lebontani, ahogy szeretném.

Nagyon érdekes nehézségek is voltak. Például az, hogy ebben a korszakban egy igazi neonvilág volt Budapesten. A filmben vannak olyan jelenetek, ahol van fenn neon az utcán, de a valóságban ezek már nincsenek ott. Ezeket nem is felszerelni borzasztóan nehéz, hanem nagyon drága újra működésbe hozni. Ezt digitálisan kellett odarakni utólag. Szatmári Péter operatőr fantasztikus volt, mert ő találta ki, hogy úgynevezett Astera csövekkel megcsinálja az alapvilágítását a neonnak. De azok csak csövek, amik előtt játszanak a színészek, és utólag, számítógéppel rakjuk rá azokat a neonokat, amik akkor ott voltak. Ez volt az egyetlen erősebb utólagosabb belenyúlásunk. Ezen kívül én abban hiszek, hogy helyben, egy létező térben, gyakorlatban hozzunk létre mindent.

– A fejlődéstörténet nagyon jól nyomon követhető a karakterek fejlődésében is, negatív és pozitív, vagy legalábbis ilyennek látszó irányokban egyaránt mozognak a karakterek. Ennek kidolgozása mennyi munkát igényelt?

– Tudatos volt, hogy amikor felírtam magamnak, hogy „saját generációm”, akkor a sokszor ennél kétdimenziósabb szerepeket játszó fiatalokat olyan lehetőségek elé akartam állítani, amikben sokkal több dimenzióban tudnak játszani. Nagyon érdekes és élvezetes játék volt meglepni a nézőt a karakterfejlődésekkel. Tulajdonképpen már az első rész meglepetést okoz azzal, hogy milyen személyiség Száva Zsolt, akitől azt várjuk, hogy egy klasszikus hős, és kiderül, hogy ennél sokkal árnyaltabb. Miközben az is nagyon meglepő, hogy Demeter egy nagyon bátor fiú, de egy olyan történelmi szerepben van, amit a gyávasággal azonosítunk – leegyszerűsítve, bár sokszor persze helyesen.

Amikor írok, nagyon sokszor gondolkozom azon, hogy ha én játszanék, mikor érezném azt, hogy elég muníciót ad nekem a forgatókönyvíró ahhoz, hogy nagyon sok színt tudjak mutatni, ne csak feketét és fehéret. De ha már itt tartunk: van egy sakk-motívum is az egész sztoriban. Demeter Geri eleve egy sakkozó, és aki figyelmesen nézi a sorozatot, észreveheti, hogy a sakk színei sokszor visszaköszönnek. A kor padlómintázatában, a ruhákban, egyes szereplők ruházata „sötétül” a részek alatt, míg másé éppen ellenkezőleg.

Ráadásul Demeter Geri és Száva Zsolt között is egyfajta sakkjátszma folyik – a legnagyobb öröm pedig, hogy közben én is sakkozom a nézővel.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Az egész hazai sztárvilág gyászolja a 36 évesen meghalt Ferich Balázst: „Mérhetetlen fájdalom”
Tóth Gabi, Czutor Zoltán és a Carson Coma is kifejezte együttérzését. A Supermanagement társtulajdonos-ügyvezetője csütörtök hajnalban halt meg hosszú betegség után.

Link másolása

Az egész hazai zenei világ gyászolja a 36 évesen meghalt Ferich Balázst, a Supermanagement nevű kiadó-menedzsment társtulajdonos-ügyvezetőjét.

A zenei szakember számos hazai sztárnak, köztük Azahriah-nak, a Wellhellonak és Dzsúdlónak volt a menezdzsere.

Ferich Balázsról a Supermanagement másik alapítója, Tóth Gergő megható sorokkal búcsúzott a Facebookon.

„2012-ben vettük be a Blind Myselfbe basszusgitározni. Pillanatok alatt lettünk barátok. Rengeteget segített a zenekar dolgainak intézésében. Veleszületett tehetsége volt a menedzseléshez.”

A Supermanagement Facebook-oldalán csütörtök délután közzétett bejegyzésére azóta több mint ezer hozzászólás érkezett, köztük számos hazai sztár is kifejezte a részvétét. A Carson Coma zenekar egy fekete szívvel fejezte ki együttérzését, az AWS gitárosa, Brucker Bence pedig egy érzelmes üzenettel köszönt el Ferich Balázstól.

„A folyamatos profi és maximalista hozzáállásod mindig irigyeltem és nagyon nagy hatással volt rám! Ha nem ismerlek, bizony nem lennék ott ahol. Mindig emlékezni fogok rád!”

- írta többek között a zenész.

„Őszinte részvétem” - írta a hozzászólások között Azahriah gitárosa, Szabolcsi Fészek.

„Őszinte részvétem Gergő, sok erőt a családnak mérhetetlen fájdalom…” - írta Tóth Gabi.

„Végtelenül sajnálom, sok erőt kívánok Gergő!” - üzente megrendülve Czutor Zoltán.

Antal Timi énekesnő egy korlátozott ideig elérhető Instagram-sztoriban, egy fekete-fehér fotóval emlékezett meg, a képhez pedig azt írta:

„Ég Veled, Balázs!”

via Blikk


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Teljes a káosz: az RTL úgy cserélgeti a főműsoridős műsorait, hogy erről már nem is szól
Teljes a fejetlenség a csatornánál, néhány nap alatt két fontos műsor ismétlése is csődöt mondott. Így hétköznap este ismét jöhetnek a pajkaszegiek.
Maier Vilmos - szmo.hu
2024. április 19.


Link másolása

Ember legyen a talpán, aki követni tudja az RTL hétköznapokat érintő műsorváltozásait. A csatorna láthatóan nem tudja, mihez kezdjen Az álommeló második évada utáni sávval, ahol egyre-másra bedőlnek a korábbi műsorok ismétlései.

A március 25-én indult álláskereső reality után először a Gólkirályság első évadát ismételték, elfogadható eredményekkel, írja a Sorozatwiki. Április 8-tól Az Árulók – Gyilkosság a kastélyban első évadát tűzték műsorra ugyanott, katasztrofális nézettség mellett.

Ezért most hétfőtől ebben az időpontban a Házasodna a gazda tavaly őszi, 6. szezonjának ismétlését kezdték el, ami két nap után szintén beleállt a földbe. Így péntektől, vagyis április 20-tól inkább egy újabb bőrt lehúznak Pajkaszeg lakóiról, és elkezdik A mi kis falunk hatodik szezonjának újravetítését.

A magyar sorozat után az RTL Híradó – Késő esti kiadás 10 perccel korábban, 22:40 helyett, 22:30-kor lesz látható a csatornán. Ezt követően a Gyilkos elmék 23:15 helyett, 23:05-kor kerül majd képernyőre.

A műsorváltozás a szombati és a vasárnapi napokat nem érinti.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Barátja és kollégája megható szavakkal búcsúzott a néhány napja meghalt magyar menedzsertől
Ferich Balázs Azahriah mellett a Wellhello, a Follow The Flow vagy az Anna and the Barbies partnere is volt. Az egész zenei szakma megrendülten búcsúzott a szakembertől.

Link másolása

Ferich Balázs halálát mi is megírtuk. Tóth Gergő, a menedzser üzlettársa és barátja jelentette be közösségi oldalán a hírt, egy rendhagyó megemlékezéssel. Ebből idézünk.

2012-ben vettük be a Blind Myselfbe basszusgitározni. Pillanatok alatt lettünk barátok. Rengeteget segített a zenekar dolgainak intézésében. Veleszületett tehetsége volt a menedzseléshez. Együtt találtunk ki minden hülyeséget is, nagyon egy húron pendültünk, ami a poénkodást illeti. Néha nem voltak határaink ebben, sokan nem is értették a vicceinket. Mi viszont nagyokat nevettünk együtt. A Blind egy underground banda volt, de a Bazsival töltött időszak volt az egyik legsikeresebb korszaka.

Amikor felvettek a Magneotonba és belekezdtem a zenekarok menedzselésébe, minden áldott nap a melómról beszéltem vele. Ő ajánlotta a Cloud 9+-t, én pedig megmutattam a főnökeimnek. (...) Amikor megalapítottuk a Supermanagementet, hatalmas kockázatot vállaltunk. A mai napig hatalmas hálát érzek a Wellhellónak, hogy bíztak bennünk, hiszen feladtak egy nagykiadós hátteret két fekete humorú hülyegyerek által összegrundolt, no name vállalkozásért. Velünk tartottak az újrakezdésben. Egy pici lakásban volt az első irodánk, Bazsi albérletében. Az első pár hétben csatlakozott az Anna and the Barbies és leszerződtettük a Follow the Flow-t. Aztán egyre nagyobb lett a cég. Megszállottként dolgoztunk, 24/7-ben. Egyre nagyobb irodákba kellett költöznünk, egyre több szuper, aranyos kollégánk lett. A cloudos Biksi Gabi beajánlotta nekünk Dzsúdlót, Szakács Geri a Follow-ból pedig Azahriah-t és Desht. A kis független kiadónkból, menedzsmentünkből komoly vállalkozás lett. (...) Bazsinak hatalmas szíve volt. Imádta a gyerekeit és feleségét, Dittát, a legjobb apuka volt, akit valaha ismertem. Soha nem emelte fel a hangját gyerekei jelenlétében, olyan kedves volt velük, hogy mindig ő lesz az egyik legnagyobb inspiráció számomra gyereknevelésben. (...) Persze voltak vitáink is. Egyszer nagyon megsértettem, és hiába kértem bocsánatot, egy darabig nem volt minden perfekt közöttünk. A kapcsolatunk akkor vált újra tökéletessé, amikor 3 évvel ezelőtt a legrohadtabb betegséggel diagnosztizálták. Az elmúlt időszakban soha semmin nem vitáztunk, mindent teljes egyetértésben csináltunk. Már most iszonyatosan hiányzik.

Nagyon szeretlek Bazsi.

– zárta megemlékezését Tóth Gergő.

Ferich Balázs három évig harcolt az életéért súlyos betegségével.

A zenésszakma részéről többen is búcsúztak a szakembertől:

Jajj, srácok... megrendülve állunk. Sok-sok szeretettel gondolunk Bazsira, a családjára és rátok, Geri. Őszintén együttérzünk és sok erőt kívánunk Nektek, az egész zenekar, a stáb nevében” – Anna and the Barbies.

Őszinte részvétem, Gergő, sok erőt a családnak, mérhetetlen fájdalom...” – Tóth Gabi.

Végtelenül sajnálom, sok erőt kívánok, Gergő!” – Czutor Zoltán.

Döbbenet, részvétem” – Molnár Tamás, fekete szíves emojival.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Híres szülei szigorúan nevelték, szeret jóban lenni az exeivel és a zene miatt passzolná a filmezést – Kate Hudson 45 éves
Kate Hudson a kilencvenes évek vége óta a mozik vásznainak éke. Goldie Hawn lányaként jött a világra, így elkerülhetetlennek tűnt, hogy őt is beszippantsa a filmes világ.

Link másolása

Kate Garry Hudson Goldie Hawn színésznő és Bill Hudson humorista gyermekeként született 1979. április 19-én, Los Angelesben, így tőle már a kezdetektől fogva nem volt idegen a hírnév és a reflektorfény.

Szülei már egészen kicsi korában elváltak, Hudsont pedig ezután az édesanyja, valamint annak új szerelme, a filmszakmában szintén eléggé ismert Kurt Russell nevelték fel. Ilyen felmenők mellett azt hihetnénk, hogy Kate felcseperedése tele volt hollywoodi csillogással, de ez nem is állhatna távolabb az igazságtól.

Hudson a Miami Heraldnak mesélt részleteket a gyerekkoráról:

„Nem volt teljesen normális, de szerintem annyira földhözragadt volt, amennyire csak lehetett. Los Angelesből Coloradóba (Aspen mellé) költöztünk kiskoromban. Általában terepmotoroztunk, túráztunk, a természetben voltunk, vagy házimunkát végeztünk."

És mint minden gyereknek, Hudsonnak is viselkednie kellett: „Igazából elég kemény szüleim vannak. Nagyon nyitott család vagyunk, mindent megosztottunk egymással, nem titkolóztunk, semmit nem söpörtünk a szőnyeg alá. Viselkedés, udvariasság, kemény munka: ezeket mind nagyon komolyan vették."

Nem akart beszélni a szüleiről

Colorado államban felnőve Hudson nagyon aktív életmódot folytatott. Ahogy a Los Angeles Timesnak leírta, emlékezett családi biciklitúrákra, síelésre, sportolásra és táncra. Sőt, a tánc volt az egyik kedvenc tevékenysége gyermekkorában, e szenvedélye azóta is megmaradt. „Táncolva nőttem fel! Semmi sem tesz boldogabbá, mint amikor táncolok” – magyarázta.

Hudson először 1995-ben gondolta úgy, hogy a színészet az igazán neki való elfoglaltság, amikor 16 évesen részt vett a Williamstown Színházi Fesztiválon. „Gyakornok voltam. Én építettem a díszleteket, egy mező közepén rendezték meg a produkciókat. Ez igazából egy nagy hippi színház volt, egészen hihetetlen!” Néhány évvel később, amikor Hudson számára eljött az idő, hogy a főiskolán gondolkodjon, felvették a New York-i Egyetemhez tartozó Tisch Schoolba. Ő azonban egy évet akart halasztani, hogy a színészetre koncentrálhasson. „Elszánt voltam. Nem akartam iskolába járni, ezért inkább munkát kerestem” – mondta Kate, aki független filmekben kezdett el játszani, hogy beindítsa a karrierjét. Egyáltalán nem támaszkodott a szülei sikerére, hogy ezzel megteremtse a saját lehetőségeit. Elmondása szerint híres felmenőkkel rendelkezni nem mindig könnyű, ha az ember be akar kerülni az iparba:

„Egy ideig úgy éreztem, hogy bocsánatot kell kérnem ezért, még a karrierem elején. Nem akartam beszélni róluk.”

Nem csak majdnem híres

Bár egészen 1992, tehát 13 éves kora óta feltűnt mozgóképekben (sokan nem tudják, de első statisztaszerepét a Reszkessetek betörők 2-ben alakította, ő volt az egyik kórista lány Kevin és Buzz kórusában), első nagy szerepét a 2000-es Majdnem híres című filmben alakította 21 évesen: „Cameron Crowe-t (a Majdnem híres író-rendezőjét – a szerk.) megkérdezte a sajtó, hogy tudta-e, kik a szüleim, amikor kiválasztott a szerepre. Azt mondta: »És akkor mi van? Azt hiszik, hogy Goldie és Kurt megjelentek a castingon, és követelték, hogy alkalmazzam a lányukat? Ez nem így működik.«"

Amikor Hudson lehetőséget kapott arra, hogy részt vegyen a Majdnem híres szereplőválogatásán, tudta, hogy mindenképp játszani akar benne. „Fogalmam sem volt, hogy milyen filmre pályázom. Csak annyit tudtam, hogy Cameron Crowe filmet készít. Azt gondoltam: »Cameron, a rabszolgád leszek, kérlek, hadd szerepeljek a filmedben!« Bármit megtettem volna. Statiszta? Egysoros szerep? Mindegy volt. Ennyire nagy rajongója vagyok."

Azóta persze tudjuk, hogy nem csak egy sort kapott a filmben. Crowe kiválasztotta ugyanis Hudsont Penny Lane szerepére, aki azt pillanatok alatt a sajátjává tette. „Kihívás volt megalkotni a karaktert Cameronnak és nekem is. Hosszú folyamat volt, de olyan bensőségesen és csodálatosan dolgoztunk együtt, hogy végül egy olyan embert alkottunk meg, akibe mindketten beleszerettünk. Élveztem, hogy ennyire elkötelezett lehetek egy karakter iránt."

Kate kemény munkája pedig meghozta gyümölcsét: mindössze 21 évesen, 2001-ben megkapta érte a Golden Globe-ot, valamint első és eddig egyetlen Oscar-jelöltését a legjobb női mellékszereplők közt.

Bár végül nem ő vitte haza a díjat (Marcia Gay Harden lett a befutó a Pollockért), de akkor örökre megváltozott az élete, erre pedig Hudsont a saját mostohaapja döbbentette rá: „Valamit mondott nekem Kurt az Oscar-gálán, miután vesztettem: »Gratulálok! Most már mehetsz a karrieredért.«”

Három gyerek, három apa

A másik nagy szerep, amire Hudson korán rábólintott, az anyaszerep volt. Első fia, Ryder 2004-ben született, ekkor a színésznő 25 éves volt, második fia, Bingham pedig 2012-ben. Kate nyíltan beszélt a szülői stílusáról, és arról, hogy reméli, hasonlóan fogja nevelni a gyerekeit ahhoz, ahogy őt nevelték: „Azt hiszem, a módszereim eléggé hasonlítanak az én szüleiméhez. Gyönyörű gyerekkorunk volt. Remélem, hogy sok mindent tudok utánozni abból, amit a szüleink adtak nekünk, és talán van néhány dolog, amit nem annyira szeretnék követni, de a legtöbbször tényleg tudták, mit csinálnak."

Hudson egyébként jó kapcsolatot ápol az exeivel, mivel főként arra koncentrál, hogy a csemetéinek feszültségmentes, boldog gyerekkort biztosítson. Első és eddigi egyetlen férje a Black Crowes zenekar tagja, Chris Robinson volt (2000-2007), akitől Ryder nevű fia született. Hét év házasság után váltak el. A második fia, Bingham pedig a Muse zenekar énekesétől, Matt Bellamytól van, vele négy évig (2010-2014) volt együtt a színésznő. A 36 éves Hudson 2015-ben mesélt az Allure-nek Bellamyról és arról, hogy a szakítás után is kapcsolatban akartak maradni a fiuk érdekében.

„A kapcsolatok vége fájdalmas, és dönthetsz úgy, hogy ezt hordozod, vagy úgy, hogy átformálod. Ha Matt és köztem minden rendben lett volna, még mindig együtt lennénk, de úgy döntöttünk, hogy továbblépünk, mert más elképzeléseink voltak arról, hogyan akarjuk élni az életünket. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem építhetünk fel újra valamit, ami a legjobb lenne a gyerekeknek.”

A harmadik gyermeke, egyben első lánya, Rani pedig már jelenlegi párjától, Danny Fujikawától született 2018-ban.

A romkomok királynője

Ahogy Hudson magánélete folyamatosan virágzott, úgy virágzott a karrierje is. Bár a Majdnem híres és a 2002-es A gyávaság tollai (amiért passzolta a Pókemberben Mary Jane Watson szerepét) után mindenki azt hitte, marad ezen a vonalon, vagyis a drámai alakításoknál, ő mégis inkább a romantikus vígjátékok koronázatlan királynője lett az ezredforduló után. Erre pedig egy 2003-as nagy mozisiker sarkallta, a Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt Matthew McConaughey-vel. És bár volt időnként egy-egy kivétel (pl. A titkok kulcsa, Kilenc, A gyilkos bennem él), de az olyan filmeknek köszönhetően, mint az Alex és Emma – Regény az életünk (2003), a Kisanyám – Avagy mostantól minden más (2004), az Én, a nő és plusz egy fő (2006), a Bolondok aranya (2008), A spanom csaja (2008), A csajok háborúja (2009) vagy a Szerelem kölcsönbe (2011), ő lett a 2000-es évek Meg Ryanje, csak ő ezekkel a szerepekkel nem sok nyomot hagyott a filmtörténelemben.

h

A 2010-es évek második felére elege is lett ebből a skatulyából, és elkezdett érdekesebb projektekre rábólintani. Na nem a 2021-es direktori bemutatkozásáról beszélünk, a Music ugyanis pocsék lett, hanem mondjuk a Mélytengeri pokolról (2016), a Marshall – Állj ki az igazságért!-ról (2017), a Mona Lisa and the Blood Moonról (2022), a Tőrbe ejtve: Az üveghagymáról (2022) vagy a Truth Be Told című sorozatról. A színészkedés egyébként az utóbbi években egy kissé háttérbe szorult az életében…

Másban is aktív

Még 2013-ban Hudson megmutatta, hogy képességei nemcsak a szórakoztatóiparban, hanem a fitnesz- és ruhabizniszben is megállják a helyüket. 2013 októberében indult útjára a Fabletics nevű cége, amely prémiumminőségű női sportruhákat kínál megfizethető áron.

„Az az igazság, hogy mindig is egy nagyon aktív ember voltam, egészen kiskorom óta. Már csak a saját tisztánlátásom miatt is szükségem van arra, hogy aktív legyek, és ez egyszerűen egy életforma számomra. Amikor pedig az emberek odajönnek hozzám, és azt mondják, hogy a Fabletics miatt kezdtek el aktívak lenni, az egy csodálatos dolog” – mesélte erről.

Emellett pedig a könyvkiadói világba is belevágott. Pretty Happy címmel 2016-ban életmódkönyvet adott ki: „Lelkes olvasója vagyok az önsegítő, oktató- és tisztítókönyveknek. Tudom, hogy a holisztikus szó egy kicsit elriasztja az embereket, de én így látom a világot.”

És ha mindez nem lenne elég, még a zene is bekerült az életébe. Olyannyira, hogy lehet, feladja a színészkedést…

Visszavonulna?

Kate Hudson ugyanis nemrég bejelentette, hogy debütáló kislemezének megjelenésével eltávolodik a filmezéstől. A színésznő ugyanis szerződést kötött a Virgin Music Grouppal, új kislemezét, a Talk About Love-ot pedig jelenlegi párjával, Danny Fujikawával és Linda Perry producerrel közösen írta. „A zene olyan, mintha mindig is az árnyékom lett volna. Egy olyasvalami, amit nem látsz, de folyamatosan veled van, és a részed. Mindig is volt egy szobám a zongorámnak, amióta egyedül élek. Szóval tudtam, hogy valamikor fontos szerepet tölt majd be az életemben. Számomra ez az idő most jött el" – lepte meg a rajongóit pár hónapja.

Azért persze nem kell megijedni, Hudson a zene felé való elmozdulása ellenére továbbra is színészkedik. Bár legutóbbi filmje, a 2023-as Kegyes kis hazugság Michael Shannonnal és Don Johnsonnal nem sok vizet zavart, legközelebb például a Shell című sci-fi-thrillerben láthatjuk majd Elisabeth Moss és Kaia Gerber (Cindy Crawford lánya) partnereként, majd Mindy Kaling új, egyelőre cím nélküli Netflix-sorozatának főszereplője lesz.

Link másolása
KÖVESS MINKET: