KULT
A Rovatból

„Én is sakkozom a nézővel” – Interjú Szentgyörgyi Bálinttal, A besúgó író-rendezőjével

Egy ütős, felnövéstörténetbe és történelmi tablóba csomagolt krimit tett le az asztalra A besúgó rendezője, akinek sorozatát most a fél világ nézi, és akinek szakmai karrierje is szinte filmbe illő. És aki még harminc éves sincs. Interjú.


Április 1-jén került fel az HBO Max kínálatába A besúgó, ami nemcsak az HBO első, teljesen saját gyártású produkciója, de amit a magyar premierrel egy időben a világ több mint negyven országában tekinthetnek meg a nézők. Forgatókönyvírója és rendezője, a még nem egészen 30 éves Szentgyörgyi Bálint története már magában is csodába illő: szinte nulla filmes tapasztalattal kopogtatott be az HBO-hoz, ahol azonnal igent mondtak neki, néhány év múlva pedig nem csak első sorozata világpremierjére készül, de egy neves amerikai ügynökség is leszerződtette. Vele beszélgettünk többek között a 80-as évekről, filmkészítésről és felnövésről.

– A te személyes történeted röviden úgy néz ki, hogy volt egy ötleted, „dühből” megírtad, bekopogtattál vele az HBO-hoz, most pedig ott tartasz, hogy a sorozatod bemutatják, te magad pedig egy komoly ügynökségnél fogsz dolgozni. Ez tényleg ennyire álomszerűen ment?

– Igen. Ami realisztikusabb benne, hogy összesen négy év alatt történt ahogy összeraktuk a pilotot és ahogy az HBO ezt lezöldlámpázta. Amikor bevittem, egy „sufnituning” pilot volt, amit haverokkal raktunk össze. A következő lépés az volt, hogy a Google-ből kinéztem az HBO központi telefonszámát, ott a portásnak mondtam el, hogy mit szeretnék, elkezdtek kapcsolgatni az épületben, és egy idő után eljutottam valakihez, akit sikerült meggyőzni, hogy adjanak egy időpontot – végül két hónappal későbbre kaptam.

Megértettem, hogy két hónap múlva lesz egy rés a pajzson, és ezt az időt azzal töltöttem, hogy felkészültem előre a legjobb eshetőségre, arra, hogy ha tetszik nekik a leforgatott pilot, tudni akarják majd, hogy mi a további terv.

Nem akartam egyszerű vázlatot írni, komoly munkát szerettem volna beletenni. Én abban hiszek, hogy az ember dolgozzon: nem elég az, hogy vannak képességeink, abba legalább annyi munkát is bele kell fektetni. Úgyhogy elkezdtem éjjeleken és hajnalonta írni a folytatást úgy, hogy senki nem kérte és senki nem fizetett érte. Ahogy írtam a forgatókönyvet, ott lebegett előttem a Rocky és Sylvester Stallone esete, aki ezt hasonlóan csinálta. Lerakott az asztalra egy olyan forgatókönyvet, amit akart annyira egy stúdió, hogy utána már tudott ő is feltételt szabni.

Levetítettük a pilotot, utána azt mondták, nagyon tetszik nekik, van-e ötletem, hogy mi a folytatás. Én pedig mondtam, hogy nem ötletem van, hanem kinyitottam a kis hátizsákom, és megmutattam a második, a harmadik és a negyedik epizód forgatókönyvét. Egy fél évad volt tehát az asztalon, ők látták, hogy ez meggyőző. Mondtam nekik, hogy én rendezni szeretnék, ez csak így eladó, meg is állapodtunk.

24 éves voltam ekkor, óriási kockázatot vállaltak, hatalmas bizalom és nyitottság volt bennük. Aztán teltek-múltak az évek, én megírtam a további négy részt – hiszen nyolc részes az első évad –, szereztem gyakorlatot két kisjátékfilmben és egy dokumentumfilmben. Ez már azután történt, hogy megállapodtunk az HBO-val, tehát az első filmkocka, amit én leforgattam író-rendezőként, az volt, amit eladtam nekik.

Négy év azért hosszú idő volt, és természetesen az ember sokszor kerül olyan helyzetbe, hogy azt érzi, hogy ez már majdnem meghaladja a képességeit (adott esetben néha meg is haladja), és akkor indul be valahogy az igazi flow-élmény. Amikor azt érzem, hogy ez már túlmutat rajtam, ezért lehet küzdeni, verekedni, és fel is tudom magam szedni a földről. Az első dolog, amit megtanultam az, hogy ebben a szakmában az első tíz év arról szól, hogy mennyire akarod. A másik pedig, hogy minél gyorsabban, mint a keljfeljancsi fel tudd magad húzni. Minél előbb, minél erősebben mész neki, annál hamarabb jön meg az eredménye a munkádnak.

Szentgyörgyi Bálint

– Amikor odamész egy forgalmazóhoz, és különösebben nagy filmes tapasztalat nélkül azt mondod, hogy ezt te fogod rendezni, akkor ők minden további nélkül azt mondják: „oké, csináld”?

– Igen, ez így történt. Persze kérdeznek egy csomó mindent: hogy képzeled el vizuálisan, hogy akarod mozgatni a kamerát... Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy amikor írok, fejben már snittelek, látom magam előtt azt, hogy hogyan szeretném megvalósítani. Körülbelül 75 százaléka annak, ami végül leforgott, az a mozi, ami a fejemben volt, amikor írtam. A maradék 25 százalék az, amikor azt látod a helyszínen, hogy amit kitaláltál, az úgy nem működik, és elkezdesz improvizálni. Ez is egy képesség, egy „izom”, amit fejleszteni kell, hogy ha azt látod, hogy az elképzelt terv nem működik, akkor azt helyben kitaláld. És ehhez nagyon jó partner Szatmári Péter operatőr és fantasztikus partnerek a fiatal színészek, akik a produkcióban szerepelnek.

Azon múlt szerintem a siker, hogy egy kompakt víziót tudtam lerakni az asztalra, nemcsak forgatókönyv szintjén, hanem vizuálisan, karakterépítésben, kormegidézésben, ritmusban is. Hónapokkal azelőtt, hogy elkezdtünk forgatni, annyira felkészült voltam, hogy kiálltam egy budapesti utcába, mai forgalomban, és végigvittem a stábot, megmutatva, hogy „itt lesz a kamera, innen jön a színész, vágni fogunk egyet, ide jön a másik színész, így fog kinézni az egész” stb. És azt hiszem, hogy ez a fajta felkészültség, ami egy civil embernek túlkészültségnek is tűnhet, az, ami igazából ajtókat nyit.

– 1985-ben játszódik a történet, ez hét évvel van a születésed előtt. Neked tehát nincs közvetlen élményed erről a korról. Mi volt, ami miatt mégis ezt választottad témának?

– Egyrészt ez egy nagyon izgalmas kor. Másrészt nincsen túl távol a gyerekkoromtól, de mégis – annak ellenére, hogy csak egy évtized telik el a film története és a kiskorom között – elsüllyedt közben egy világ, és annak a romjain felépült egy vadonatúj. Amikor én felnőttem, azt láttam, hogy a szüleim generációja, akiket a rendszerváltó generációként is szoktak aposztrofálni, egyszerre ismerkednek a kilencvenes évek szabadpiaci vadnyugatával és nevelnek fel minket mindeközben. Az én generációmat jól jellemzi, hogy a szüleink sem igazán ismerték a világot, amiben mi gyerekek voltunk. Ezért engem óhatatlanul elkezdett érdekelni, hogy vajon mi volt közvetlenül előtte? Mi az, amire visszautalnak? Nem is a szüleim, hanem inkább még a nagyszüleim, akiknek tényleg a komfortzónájuk volt a '45-től '89-ig tartó időszak. Ez a korszak, a nyolcvanas évek közepe feldolgozatlan, legalábbis azon a módon, ahogyan én, a saját reflexeimmel hozzá szerettem volna nyúlni.

Amikor szemben állunk egy könyvespolccal, olykor vannak foghíjak, ahol egymásnak dől két könyv, mert onnan hiányzik valami. Engem ez inspirál, hogy pontosan tudom, melyik könyv kellene, hogy ott legyen, amit én el szeretnék olvasni, de azt még nem írta meg senki. Ez ragadja meg a figyelmem, hogy tudom, ez az a projekt, amivel el szeretnék indulni.

– Megvolt a sztori, de – főleg az életkorodból adódóan – nem tudhatsz minden apró részletről az időszakból. Sokan voltak a kor szakértői vagy egyszerű tanúi, akik segítettek abban, hogy a film minden apró részletében korhű és hiteles legyen?

– Amikor ezt elkezdtem írni, arra döbbentem rá, hogy az egész addigi életemben mindenkivel, aki ezt a korszakot megélte, én már úgy beszélgettem, mintha anyagot gyűjtenék. Akkor, 14, 18 vagy 20 évesen még nem tudtam megmondani, hogy lesz egy első filmem, ami erről fog szólni, de éreztem egy érdeklődést. És azt is éreztem, hogy a generációmat alapvetően nem érdekli, hogy hol ebédeltek az emberek akkoriban, hogy milyen autót vezettek, honnan szereztek farmernadrágot vagy hol vettek cigarettát. Ezek a dolgok sokak számára abszolút érdektelen részleteknek tűnnek, amikkel maximum a nagyszülők traktálják az unokákat, de ez engem mindig kifejezetten izgatott.

Amikor elkezdtem írni, olyan volt, mintha összeállnának széttört tükörcserepek a gyerekkoromból egy nagy képpé. Erre nagyon jól tudtam támaszkodni.

A sorozat érinti a formálódó demokratikus ellenzék születését, ennek valós szereplőit pedig ismerjük, sokan ma is aktívak még. Nem tartasz attól, hogy sokan így nézik majd a filmet? Hogy felismerik (vagy felismerni vélik) némelyik, valóságban is létező személyt? Esetleg a szereplőket az ő személyükből „gyúrtad” össze?

– Én azt a szót használnám, hogy játékosság. Semmilyen olyan tudatosság nincs benne, hogy van egy valóban élt személy, aki bele van csatornázva bármelyik karakterbe. Van egy korszellem, vannak ennek a kornak olyan fiataljai, akik mozgatórugói az ország későbbi történésének. Nagyon jó játék, hogy bizonyos jellemvonásokat, elemeket, referenciákat, gondolatokat az ember itt-ott beledolgoz. Ugyanakkor közben ez egy fikció. És én nagyon is szabadon is kezeltem a dolgokat, azt tehát elképzelhetetlennek tartom, hogy bárki magára ismerjen. A valós háttér viszont ad egy plusz ízt az egésznek. Mert egyrészt az egész egy felnövéstörténet, amibe belekevertem az én felnövéstörténetem is. Én vagyok Száva Zsolt, én vagyok Demeter Geri... mondjuk Dugovics Máté figurája a legjobb barátom, Varga Ádám, az nem én vagyok! Ő egyébként az életben is teljesen olyan, mint a filmben. De Száva dühe, Demeter magánya, Kata dilemmája, ez mind az én szívemből jön, egyes szám első személyben.

Ugyanakkor egy nagyon izgalmas krimi is akar lenni – remélem, hogy ez sikerült. Amiben drukkolsz mindenkinek, olykor zavarba is jössz, hogy ennek vagy annak a szereplőnek miért szurkolok még mindig. Vagy épp valakinek szeretnél, de már nem tudsz neki, mert ennél bonyolultabb karakter. Krimi tehát, ami hozzányúl a magyar közelmúlt történelméhez, mint például az általam nagyon kedvelt Costa-Gavras a régi, politikai jellegű filmjeiben. Nagyon szeretem, amikor valaki úgy mer játszani a világgal, hogy a múlt közben száz százalékban hiteles maradjon.

Mindig mindenkinek azt mondtam, azt szeretném, hogy olyan legyen a film, mintha egy kulcslyukon keresztül néznénk a múltat.

– A fiatal szereplőket olyan színészek játsszák, akiknek nagy részét kevésbé ismerjük még filmekből, viszont remekül működnek a képernyőn. Rájuk hogyan találtatok?

Amikor írtam a forgatókönyvet, felraktam magam elé a falra két szót: az egyik az volt, hogy „saját”, a másik, hogy „generációm”. A középgeneráció gyakorlatilag Radnai Csillában és Ördög Tamásban jelenik meg, rajtuk kívül öreg rókák és fiatal oroszlánok vannak a filmben. A fiatal oroszlánok estében egy óriási castingot csináltunk, ha jól emlékszem, több mint kétszáz fiatal színészt láttam. Nem csak arra törekedtem, hogy egyesével beazonosítsam, ki melyik szereplő lesz, hanem arra is, hogy mindenkit megnézzek mindenkivel, még akkor is, ha közös jelenetük kevés van a sorozatban. Mert arra volt szükségem, hogy egy valós kohézió és egy valós közösség jöjjön létre. A sajtónapon is lehetett látni, hogy tényleg barátok lettünk. A filmbe hoztam egy részről a nagyon közeli barátaimat, akik már a pilotban is ott voltak, másrészt pedig bevontuk ebbe a közösségbe az újakat is. Mindig azt mondtam nekik, hogy a brazil fociválogatott nem csak akkor csodálatos, amikor gólt rúgnak, hanem a közönség már attól le van nyűgözve, ahogy passzolgatnak.

Én pedig így szeretnék dolgozni, hogy amikor átvágok az egyik szereplőről a másikra, a másikról a harmadikra, mintha labdát passzolgatna egy új generációnyi focista egymás között. És a „gól”, például egy epizód végi cliffhanger, már csak a hab a tortán.

Fontos volt azt az érzést is keltenem, hogy itt színre lépett egy új generáció. Remélem, hogy sikerült.

– Beszéltél arról, hogy végigjártál sok olyan helyszínt, ami nem, vagy alig változott a Kádár-korszak óta. Mennyi munka volt még ezekkel a helyszínekkel, hogy valóban a '80-as évekbe kerüljünk vissza?

Láng Imola és Tasnádi Zsófi munkáját dicséri ez, akik fantasztikus látványtervezői voltak a produkciónak. Az első szabály, amit lefektettünk, hogy nincs stúdiódíszlet. Nem építünk meg semmit egy üres szobában, hanem azokat a tereket keressük, ahol a valódi élete folyt ennek a generációnak, például a kollégiumban. Ezt pedig megpróbáljuk megtölteni régi bútorral, plakáttal, itt-ott egy falfestéssel. De alapvetően nem a semmiből hozzuk létre a múltat, hanem inkább kicsit visszaállítunk mindent azokra az időkre, amilyenek akkor voltak ezek a helyszínek. Nagyon érdekes volt a helykeresés is, már csak azért is, mert ebben a fázisban én már fejben snitteltem. Sokszor pontosan tudtam, honnan hova akarok vágni, és aszerint kerestük a helyszínt, hogy hogyan lehet a kameramozgás szempontjából is ezt úgy lebontani, ahogy szeretném.

Nagyon érdekes nehézségek is voltak. Például az, hogy ebben a korszakban egy igazi neonvilág volt Budapesten. A filmben vannak olyan jelenetek, ahol van fenn neon az utcán, de a valóságban ezek már nincsenek ott. Ezeket nem is felszerelni borzasztóan nehéz, hanem nagyon drága újra működésbe hozni. Ezt digitálisan kellett odarakni utólag. Szatmári Péter operatőr fantasztikus volt, mert ő találta ki, hogy úgynevezett Astera csövekkel megcsinálja az alapvilágítását a neonnak. De azok csak csövek, amik előtt játszanak a színészek, és utólag, számítógéppel rakjuk rá azokat a neonokat, amik akkor ott voltak. Ez volt az egyetlen erősebb utólagosabb belenyúlásunk. Ezen kívül én abban hiszek, hogy helyben, egy létező térben, gyakorlatban hozzunk létre mindent.

– A fejlődéstörténet nagyon jól nyomon követhető a karakterek fejlődésében is, negatív és pozitív, vagy legalábbis ilyennek látszó irányokban egyaránt mozognak a karakterek. Ennek kidolgozása mennyi munkát igényelt?

– Tudatos volt, hogy amikor felírtam magamnak, hogy „saját generációm”, akkor a sokszor ennél kétdimenziósabb szerepeket játszó fiatalokat olyan lehetőségek elé akartam állítani, amikben sokkal több dimenzióban tudnak játszani. Nagyon érdekes és élvezetes játék volt meglepni a nézőt a karakterfejlődésekkel. Tulajdonképpen már az első rész meglepetést okoz azzal, hogy milyen személyiség Száva Zsolt, akitől azt várjuk, hogy egy klasszikus hős, és kiderül, hogy ennél sokkal árnyaltabb. Miközben az is nagyon meglepő, hogy Demeter egy nagyon bátor fiú, de egy olyan történelmi szerepben van, amit a gyávasággal azonosítunk – leegyszerűsítve, bár sokszor persze helyesen.

Amikor írok, nagyon sokszor gondolkozom azon, hogy ha én játszanék, mikor érezném azt, hogy elég muníciót ad nekem a forgatókönyvíró ahhoz, hogy nagyon sok színt tudjak mutatni, ne csak feketét és fehéret. De ha már itt tartunk: van egy sakk-motívum is az egész sztoriban. Demeter Geri eleve egy sakkozó, és aki figyelmesen nézi a sorozatot, észreveheti, hogy a sakk színei sokszor visszaköszönnek. A kor padlómintázatában, a ruhákban, egyes szereplők ruházata „sötétül” a részek alatt, míg másé éppen ellenkezőleg.

Ráadásul Demeter Geri és Száva Zsolt között is egyfajta sakkjátszma folyik – a legnagyobb öröm pedig, hogy közben én is sakkozom a nézővel.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Évek óta küzd a mellrákkal, az exférjét többszörös szexuális erőszakkal vádolták, a fia milliárdos apja pedig magára hagyta őket – Linda Evangelista 60 éves
A modellszakma egyik legragyogóbb csillaga volt, a magánéletében azonban egyik tragédia követte a másikat: erőszak, vetélés, bírósági per, halálos betegség – mindenből kijutott.


Linda Evangelista 1965. május 10-én született egy szigorú munkáscsaládba, St. Catharinesben, a kanadai Ontarióban. A szülei, Marisa és Tomaso Evangelista (2014-ben elhunyt) az olaszországi Pignataro Interamna városából emigráltak Kanadába 1957-ben. Tom a General Motors vállalatnál dolgozott, Marisa pedig könyvelőként. Linda a középső gyerek, két fiútestvérrel.

A modellkedés egészen kiskorától kezdve érdekelte, hiszen az adottságai is megvoltak hozzá. 12 éves korában már egy modelliskola tanfolyamára járt, ahol olyan dolgokat tanult, mint a tartás és az etikett.

Azt tanácsolták neki, hogy vegyen részt egy profi modellkurzuson.

A Denis Morris katolikus gimnáziumba járt, és tizenévesen kezdett el modellkedni, akkor még csak a környékükön. 1981-ben részt vett a Miss Teen Niagara szépségversenyen, ahol, bár nem nyert, felkeltette az Elite Modellügynökség képviselőjének figyelmét. 16 évesen már Japánba repült egy munka miatt, ahol azonban kellemetlen élmény érte: egy ijesztő fotós azt akarta, hogy vetkőzzön le meztelenre. Természetesen nem vállalta, és a kanadai nagykövetséghez fordult, hogy mielőbb hazarepülhessen. A „japán kaland” annyira megrémítette, hogy úgy döntött, feladja a modellkedést. Ezután visszatért Kanadába, és eltelt két év, mire az édesanyja szorgalmazására úgy döntött, újra megpróbálja. Le is szerződött a New York-i Elite ügynökséghez.

1984-ben Párizsba költözött, de a jó munkák nem jöttek könnyen, és három évbe telt, mire megkapta az első megbízását a Vogue-tól.

A kifutó csúcsán

Valójában egy hajvágás hozta meg Evangelista nagy áttörését. Több éven át modellkedett „közepes” munkáért, körülbelül 600 dollárt kapott egy-egy fotózáson, mígnem hosszú, világosbarna haját ragyogó rézszínű fiús rövidre (bobra) cserélte. El is veszített emiatt sok megbízást, mígnem a British Vogue felkapta az új megjelenéséről készült fotókat, és Linda karrierje rendesen beindult. Divatot teremtett. „Az volt az új születésnapja” – nyilatkozott erről a Chanel mestere, Karl Lagerfeld. A karrierje csúcspontján el is híresült Linda mondása egy interjúban, miszerint: „10 000 dollárnál kevesebbért nem kelek ki az ágyból.” Ez a mondat a divattörténet részévé vált.

Ezután a Fendi egyik nagy divatkampányának arca lett, és kétszer is ő került a brit Vogue címlapjára, az amerikai Vogue főszerkesztője pedig kijelentette: „Lindánál ragyogóbb szupermodell nem létezik.”

A kilencvenes években Evangelista Claudia Schiffer, Cindy Crawford, Christy Turlington és Naomi Campbell mellett az iparág egyik legnagyobb modellje volt. Az arca több mint 600 címlapon jelent meg, többek között az Elle, a francia Vogue, a W és a Harper's Bazaar magazinokban, illetve olyan divatházaknak dolgozott, mint a Chanel, a Versace, a Christian Dior, a Valentino, a Hermès és a Dolce & Gabbana. A 2016-ban elhunyt George Michael annyira odáig volt érte, hogy két videóklipjében, a Freedomban és a Too Funkyban is szerepeltette, Lindát, aki Naomi Campbell-lel és Christy Turlingtontal együtt alkotta éveken át a divatszakmában csak „Szentháromságnak” nevezett triót.

Férjem, a szexuális ragadozó

A magánélete eléggé viharos volt. 1987-ben, 22 évesen ment férjhez, az Elite Modellügynökség vezetőjéhez, az akkor 37 éves Gerald Marie-hoz. „Tetszett, hogy milyen határozott volt. Nagyon ösztönzött és inspirált a munkára” – nyilatkozta később a Marie-val való első találkozásáról. Hat éven át, 1993-ig volt házasok, ekkor döntöttek a válás mellett. Később Marie-t megvádolták azzal, hogy állítólag legalább 13 Elite-modellt erőszakolt meg, egy volt alkalmazott szerint azért, mert úgy gondolta, hogy „a szüzek nem fotogének”. A vádlók azt is állítják, hogy a férfi egy bizonyos napi kokainadaggal tartotta karcsúként az áldozatait, miközben bántalmazta őket. Az egyik állítólagos áldozat szerint naponta „felírtak” neki egy ampulla kokaint, hogy ne hízzon. A „divatipar Harvey Weinsteinjeként” is emlegetett Marie ma 75 éves, és Ibizán él. Mindezek mellett még leánykereskedelemmel is megvádolták, ám ő mindig tagadta az ellene felhozott vádakat, a perek a francia elévülési idő miatt pedig már lezárultak.

A Guardian Weekend magazinnak 2022-ben adott interjújában Evangelista elmondta, hogy hisz a nőknek a Marie-val kapcsolatos élményeikről, aki több mint három évtizeden át a divatipar egyik legbefolyásosabb alakja volt.

„A kapcsolatunk alatt semmit sem tudtam a vele szembeni szexuális vádakról, ezért nem tudtam segíteni ezeknek a nőknek. Most, hogy hallom őket, a saját tapasztalataim alapján úgy gondolom, hogy az igazat mondják. Megszakad a szívem, mert ezek olyan sebek, amelyek talán soha nem gyógyulnak be, és csodálom a bátorságukat és az erejüket, hogy ma megszólaltak.”

1992 és 1998 között a színész Kyle Machlachlan (Twin Peaks, Szex és New York) barátnője volt, el is jegyezték egymást 1995-ben, ám még az esküvő előtt szakítottak. 1997-ben bejelentette visszavonulását a modellkedéstől, majd egy évvel később összejött a francia labdarúgóval, Fabien Barthezzel. A pár bejelentette, hogy gyermeket várnak, a szupermodell azonban sajnos hat hónapos terhesen elvetélt, ami után depresszióba esett. Nehéz időszak volt ez a számára, a gyermeke elvesztését a legnehezebb dolognak nevezte, amit valaha átélt.

A legnagyobb tartásdíj

Három évvel később azonban visszatért a modellkedéshez (36 évesen), és jobban keresett, mint valaha. Az anyaság továbbra is prioritás maradt az életében, mígnem 2006-ban a 41 éves kifutócsillag bejelentette, ismét gyermeket vár, az apa kilétéről azonban hallgatott. Még abban az évben világra is hozta a kisfiát, Augie-t, akit nem volt hajlandó az apa nevére venni, ebből már sokan arra következtettek, hogy egyedül fogja nevelni a kicsit.

Az illető személyéről csak 2011 júniusában hullt le a lepel, amikor Evangelista beperelte François-Henri Pinault milliárdos üzleti mágnást a gyermektartásdíj fizetésének elmulasztása miatt.

Eleinte havi 46 000 dollárt kért a Gucci és YSL márkákat tulajdonló, ma Kering néven ismert vállalatcsoport akkori vezérigazgatójától. A megdöbbentő összeg még a bírót is sokkolta, aki szerint ez „a családbíróság történetének legnagyobb tartásdíjítélete” lenne. 2012 májusában nagy nyilvánosságot kapott a bírósági per, amelyben mindkét fél mocskos részleteket árult el kapcsolatukról.

Pinault azt állította, hogy szakított Evangelistával, miután megtudta, hogy terhes, és azt állította, a rövid románcuk alatt csak hét napot töltöttek együtt. Linda ügyvédje szerint a milliárdos arra kérte a nőt, hogy szakítsa meg a terhességet. A két fél végül peren kívüli egyezségre jutott, az összeg nem került nyilvánosságra. Pinault ma Salma Hayek színésznő férje.

A legnagyobb harc

Az elmúlt néhány évben a legendás szupermodell sokkoló egészségügyi problémáiról számolt be. Először 2021-ben, amikor elárulta, hogy 2015 és 2016 között egy népszerű zsírfagyasztó eljárás, a kriolipolízis után maradandó deformitás maradt a testén. A WWD magazinnak adott interjúban pedig elárulta, hogy 2018 óta küzd a mellrákkal. „Ez mindig is szívemhez közel álló jótékonysági ügy volt, és ironikus módon végül én magam is mellrákot kaptam. Kicsit több mint három éve diagnosztizáltak” – árulta el. „A kilátások nem voltak jók, és más egészségügyi tényezők miatt habozás nélkül a kétoldali masztektómia mellett döntöttem mert mindent magam mögött akartam hagyni, és nem akartam ezzel foglalkozni. Azt hittem, rendben vagyok, és az életem rendeződik, a mellrák nem fog megölni.”

Sajnos azonban 2022 decemberében kiderült, hogy a rák visszatért, ezúttal a mellizmába. „Ásson egy lyukat a mellkasomba” – mondta elmondása szerint az orvosának. „Nem akarom, hogy szép legyen. Ásson ki mindent! Amikor végzett, egy lyukat akarok látni a mellkasomban. Megértett? Nem fogok belehalni.” Remélhetőleg, mielőbb végleg maga mögött hagyhatja a gyilkos kórt, és megélheti élete harmadik „születésnapját” is!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Neki köszönhetjük a Monty Pythont, két világrekordot tart, és csupán egyetlen állatot utál – 29 érdekesség a 99 éves David Attenborough-ról
Több mint 70 éve ténykedik a tévéiparban, több mint 360 filmben és tévéműsorban vett részt, és több mint 30 diplomája van.


1. Sir David Frederick Attenborough 1926. május 8-án született Isleworth-ben, London nyugati részén. II. Erzsébet királynő mindössze 17 nappal korábban, április 21-én jött a világra.

2. Bár Londonban született, David gyermekkorának nagy részét az angliai Leicesterben töltötte, mivel az apja ott dolgozott egyetemi rektorként. Bátyja, Lord Richard Attenborough (1923-2014), sikeres színész, Oscar-díjas rendező és filmproducer lett, akit a legtöbben a Jurassic Park (1993) John Hammondjaként ismernek, ám olyan filmekben is szerepelt, mint A nagy szökés (1963), A Főnix útja (1965), a Homokkavicsok (1966), A csodatévő (1969), a Csoda New Yorkban (1994) vagy az Elizabeth (1998), direktorként azonban még sikeresebb volt, hiszen Oscar-díjat nyert a 1982-es Gandhiért, illetve ő vezényelte le többek között A híd túl messze van (1977) című háborús klasszikust, vagy az 1992-es Chaplint.

3. Ahelyett, hogy a bátyja nyomdokaiba lépett volna, David inkább természettudományokat tanult a brit Cambridge-i Clare College-ban. 1947-ben végzett, majd két évig a Királyi Haditengerészetnél teljesített katonai szolgálatot, mielőtt egy oktatási kiadónál kezdett volna dolgozni.

4. 1952-ben gyakornokként csatlakozott a BBC Televisionhöz, ahol 1954-ben elindította híres televíziós sorozatát, a Zoo Questet, amely élő állatokról szólt a vadonban és az állatkertben egyaránt. Davidnek amúgy még tévéje sem volt otthon, bár ez akkoriban nem volt kirívó.

5. Igazi polihisztor, szolgált a Királyi Haditengerészetnél, rendezőként, televíziós műsorvezetőként, narrátorként és íróként is dolgozott, és számos díjnyertes műsort és könyvet szerkesztett/írt.

6. Sir David két Guinness-világrekordot is tart: az egyik a leghosszabb televíziós természetfilmes karrierért jár neki, a másik pedig a leghosszabb televíziós műsorvezetői pályáért.

7. Eredetileg 1985-ben lett Sir, amikor II. Erzsébet királynő lovaggá ütötte a televíziózás terén végzett munkájáért. 2020-ban azonban, 94 éves korában a királynő egy második lovagi címet is adományozott neki: a Szent Mihály és Szent György Rend nagykeresztes lovagjává nevezték ki. Ez a cím elismerése David televíziós műsorvezetői és természetvédelmi tevékenységének.

8. Több londoni neves intézmény és kiállítás kurátora, többek között a British Museumé, a Science Museumé és a Kew-i Királyi Botanikus Kerté, valamint számos jótékonysági szervezet névadó védnöke.

9. Az 1979-es Élet a Földön című dokumentumfilm-sorozat forgatása során Sir David egy csoport hegyi gorillával találta magát szembe Ruandában. Az emberszabásúak azonban nem támadták meg, sőt befogadták maguk közé, és azt is hagyták neki, hogy játsszon a csemetéikkel.

10. 1998-ban, A madarak élete című doksiszéria forgatása közben véletlenül belépett a skóciai Highlandsben egy siketfajd (a fajdok legnagyobbika) területére. A madár, hogy megvédje a „birtokát”, elkezdte üldözni Davidet, és végül fel is lökte őt.

11. Bár Sir David híres a természet iránti szeretetéről, nem mondaná magáról, hogy „állatbarát”. „Nem vagyok állatbarát, már ha ez azt jelenti, hogy azokat a dolgokat tartod aranyosnak, amiket meg akarsz és meg lehet simogatni. Engem az állatok elbűvölnek” – nyilatkozta.

12. A BBC programigazgatójaként sok újítást hozott a televíziózásba, többek között a komédia világába is. Ő volt az ugyanis, aki megrendelte a Monty Python Repülő Cirkusza című kultikus szkeccsműsort, amely sztárt faragott John Cleese-ből, Michael Palinből, Terry Jonesból, Eric Idle-ből, Graham Chapmanből és Terry Gilliamből. A műsor világszerte jelenség lett, és generációknak adott inspirációt szerte a világon.

13. Egyetlen állatot nem bír elviselni, sőt kifejezetten utálja. „Halálos pókokat, kígyókat és skorpiókat fogtam meg anélkül, hogy megrezzentem volna, de ha patkányt látok, én futok el elsőként” – mondta e fóbiájáról.

14. Több évtizedes munkájának tiszteletére a tudósok eddig csaknem 20 különféle növényt neveztek el róla. Sőt, akad még egy Attenborosaurus nevű dinoszaurusz is (egy kb. 5 méter hosszú, vízben élő őshüllő volt), ami szintén az ő nevét kapta meg.

15. A BBC-nek adott interjújában Sir David elárulta, hogy ha bármilyen állat lehetne, ő bizony lajhár lenne a leginkább. Szerinte ugyanis a lajhárok nagyon lazán állnak mindenhez.

16. A madarak élete című dokumentumsorozatának elkészítése során becslések szerint több mint 400 000 kilométert tett meg összesen a világ minden táján. Nem csoda, hogy vonzó ötletnek tűnik számára a lajhárélet.

17. Nincs és soha nem is volt jogosítványa, nem tett vezetői vizsgát, sőt autója sincs. De ha az ember éveket tölt repülőgépeken és a bozótban növényeket és állatokat vizsgálva, akkor valószínűleg nincs is rá ideje.

18. 11 éves volt, amikor zseniális módszert talált ki a zsebpénzkeresésre: gőtéket adott el egy leicesteri egyetemnek, amiket az intézmény közeli tavából fogott ki.

19. Élete során összesen 32 tiszteletbeli diplomát szerzett az Egyesült Királyság különböző egyetemein, többek között Oxfordban és Cambridge-ben is.

20. A BBC éppen csak elkezdett színes adást sugározni (addig fekete-fehérben ment minden), és Sir David ötlete volt, hogy snookert sugározzanak a tévében. Akkoriban ő volt a BBC2 vezetője, és úgy gondolta, ez remek módja lenne az új technológia bemutatásának. Rátapintott valamire, hiszen egy fekete-fehér snookermérkőzést elég nehéz lenne követni.

21. Járt a Nagy-korallzátony alján! Az Ausztrália partjainál található Nagy-korallzátony körülbelül akkora, mint Olaszország, és több mint 1500 halfaj, 600 korallfaj és 30 különböző bálna- és delfinfaj otthona. David pedig egy új típusú tengeralattjáróra szállt, amely kb. 300 méter mélyre vitte őt a tenger alá, hogy közelebbről megnézhesse e természeti csodát.

22. Hosszú karrierje során számos BAFTA-díjat (a Brit Filmakadémia díja) kapott, és például ő az egyetlen a világon, aki elnyerte ezt az elismerést fekete-fehérben, színesben, HD-ben, 3D-ben, 4K-ban és virtuális valóságban forgatott műsorral is.

23. 2018-ban egy sarkkutató hajó azzal vált híressé, hogy a közvélemény szavazással elnevezte Boaty McBoatface-nek. A hajót a British Antarctic Survey, egy sarkkutatásra szakosodott tudóscsoport tervezte. Végül azonban úgy döntöttek, hogy a hajó a RRS Sir David Attenborough nevet kapja. Ezzel a természettudós 90. születésnapját akarták megünnepelni, elismerve a természet világának feltárásáért végzett munkáját. Azért a közönség eredeti (nyilván trollkodó) választását is megtisztelték azzal, hogy a hajó saját tengeralattjárója megkapta a Boaty McBoatface nevet.

24. 1994-ben, A növények magánélete című sorozata forgatásán Szumátra trópusi erdőiben rátalált a világ legnagyobb virágos (és igen ritka) növényére. „Hullavirágnak” is hívják, mivel a szaga a rothadó húséhoz vagy a kutyakakiéhoz hasonlít, és csak néhány évente egyszer, egy-két napig virágzik. Sir David találta ki a növény hivatalos nevét: Titánbuzogány! A forgatás során ő és a csapata fedezte fel először, hogy a virágot főként apró karcsúméhek porozzák be.

25. Bár úgy tűnik, hogy nem öregszik, Sir David 2013 júniusában szívműtéten esett át, és pacemakert kapott. A műtét miatt le kellett mondania egy telt házas előadókörútját Ausztráliában. Két évvel később mindkét térdét megműtötték, hogy járni tudjon, elmondása szerint pedig rendkívül hálás azért, hogy még mindig végezheti a munkáját. „Ha szénbányászként kerestem volna a kenyerem, nagyon örülnék, ha abbahagyhatnám. De nem így van. A világot járva a legérdekesebb dolgokat csodálhatom meg. Micsoda szerencse!”

26. A szülei (Mary és Frederick) mindketten humanitáriusok voltak, és a II. világháború alatt befogadtak az otthonukba két zsidó lánytestvért, Helgát és Irenét. A fiatalok a Kindertransport program keretében érkeztek Nagy-Britanniába, hogy kimeneküljenek a náci Németországból, és összesen hét évig maradtak a családnál. Saját szüleik halála után Attenborough-ék örökbe fogadták őket.

27. Népszerűsége ellenére a tévés ikon azt mondja, hogy nem szereti, ha sok ember veszi körül, mert ezt meglehetősen félelmetesnek találja. „Utálom a tömeget, a legalacsonyabb közös nevezőre redukált dolgokat” – ismerte el. „Az emberek bármivel kapcsolatban hisztérikusan viselkednek, legyen az egy focimeccs vagy egy nemzeti ünnep. Mert nem racionálisak. A focihuligánok például nagyon ijesztőek tudnak lenni.”

28. Sir Davidnek és néhai feleségének, Jane Ebsworth Orielnek két gyermeke született, Robert és Susan, akik mindketten híres apjuk nyomdokaiba léptek. Robert egy ausztrál egyetem antropológus docense, míg az egykori általános iskolai igazgató Susan az apja mellett dolgozik. Édesanyjuk, Jane sajnos 1997-ben, 70 évesen elhunyt (agyvérzésben). 47 éves házasságuk alatt a férje mellett dolgozott, és nagyon erős csapatot alkottak. Bár a magánéletét nagyon óvja, Sir David (akinek két unokája van) korábban bevallotta, mitől retteg a világon a legjobban: „Félek, hogy szörnyű terhet fogok jelenteni a gyermekeimnek.”

29. 99 évesen is aktív. Sir David folyamatosan ír, rendez, producerkedik, szervez és narrátorkodik. Az utóbbi három évben olyan filmjei és sorozatai jöttek ki többek között, mint a Zöld bolygó, A fagy birodalma II, a Vad szigetvilág, a Prehisztorikus bolygó, az Our Planet – Bolygónk csodái, a Bolygónk, a Föld III, a David Attenborough: Életem, A hangok titokzatos világa, az Emlősök, Az orángutánok titkos élete, vagy már 2025-ben a Simon Schama’s Story of Us és a Nature című sorozat új epizódjai. Illetve még idén a közönség elé kerül az Ocean with David Attenborough is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Dennis Quaid remek sorozatgyilkos – sajnos ez talán az egyetlen erénye A mosolygós gyilkosnak
Elég jó ötletfelvetéssel és erősen kezd a sorozat, nézeti is magát, de valami nem stimmel vele… Értőbb kezekben sokkal többet is ki lehetett volna hozni egy ilyen szériából. Kritika.
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2025. május 10.



A SkyShowtime-on mutatják be Jennifer Cacicio legújabb nyomozós sorozatát. Ez immáron a showrunner negyedik sorozata, de mégis olyan érzést kelt, mintha ez lenne az első projektje. Valahogy fura az egész ritmusa és hangulata. Nem azt mondom, hogy nem szórakoztató, mert a megszokott sémákat ügyesen követi, csak ezeket a mintákat távolról látni.

Pontosan lehet tudni, mi lesz a következő nagy felfedezés. Márpedig szinte minden rész cliffhangerrel ér véget, hogy a néző várja a következő epizódot.

Ez egy-két alkalommal még elmegy, de ha az összes rész végét így fogják megoldani, hamar unalmassá válik. Három rész került fel a SkyShowtime streaming platformra, és a továbbiakban minden héten érkezik majd újabb.

Miért nézzük? Viszonylag egyszerű. Szórakoztató és egy ügyes felvetésen alapul. Főszereplőnk, Melissa (Annaleigh Ashford) profi sminkes egy valós bűnügyekkel foglalkozó TV műsornál. Amit senki nem tud, hogy Melissa valójában maga is áldozat. Apja Keith (Dennis Quaid) egy elítélt sorozatgyilkos, akit nyolc lány megölése miatt életfogytig tartó börtönbüntetésre ítéltek.

A lány emiatt teljesen megszakította a kapcsolatot apjával, mert fiatalkorában, miután az apja lebukott, a közösség kitaszította és bántalmazta őt.

Testvérével és anyjával alig tartja a kapcsolatot és próbál túllépni saját traumáján. Közben Keith mindent megpróbált már, hogy felvegye a kapcsolatot lányával, ám ezek a kísérletek sikertelennek bizonyultak. Egészen eddig.

Keith ugyanis bevallott egy eltitkolt kilencedik áldozatot, de csak lányának és lánya főnökének, Dr. Greggnek (David Harewood) hajlandó elmondani a TV műsor keretein belül. Itt jön az első logikai buktató… a rendőrség ezt hogyan engedheti meg? Teljesen logikátlan, hogy egy TV műsor nyomoz egy olyan esetben, ami egy folyamatban lévő üggyel foglalkozik. Ugyanis a gyilkosságban, amit Keith bevallott, van gyanúsítottja, sőt el is ítéltek egy embert, és egy hónapon belül ki is végzik.

Tehát Melissa megmenthet egy életet, ez az egyetlen motivációja, hogy bemenjen az apjához.

A színészek szódával elmennek, kivéve a főszereplőt. Sajnos nekem Annaleigh Ashford nagyon lapos. Semmit nem ad hozzá a szerepéhez, előbb tudnám elképzelni egy vígjátéksorozatban vagy egy éneklős déli drámában. Szegényke sokszor szinte szenved a karaktere súlya alatt. Dennis Quaid jól hozza a mentálisan instabil sorozatgyilkost, de rajtuk kívül szinte senkit sem tudok még ennyire sem kiemelni. A remek hangú David Harewood mint a főnök, voltaképpen csak egy Dr. Phil karikatúra, semmi több. Melissa családja is csak azért kell, hogy legyen valami tétje a történéseknek és kellett több B-szál, hogy menjen a játékidő.

Nem tudom jó szívvel ajánlani A mosolygós gyilkost. A hangulata jó és alapvetően szórakoztató, de valahogy nem áll össze az egész. Kicsit időpazarlónak érzem, nem biztos, hogy a harmadik rész után folytatni fogom. A főszereplőt sokan nem fogják szeretni, a történet pedig rettenetesen klisés.

Tele van red herringekkel – olyan elterelések, amiknek igazából semmi értelmük, csak a szereplőket küldi el fel-alá rohangálni.

A cliffhangerek fárasztóak, ha tényleg minden rész végére kitalálnak is valamit. Már sejtem mi lesz a nagy csavar, de nem akarom lelőni. Egy biztos, akarnak második évadot, szóval már most tudjuk, mi lesz Keith történetszálának vége: semmi, mert érkezik a folytatás.

Ez egy olyan nyomozós széria, amit olyan ember készített, aki imádja a valós bűncselekményeken alapuló doksikat. Érezni, hogy valami hasonlót próbálnak elérni itt is, csak sajnos sikertelenül. A forgatókönyv Melissa Moore 2018-as podcastjén alapul, ahol a saját élettörténetét mesélte el.

Az epizódok elején is kiírják, hogy valós cselekményeken alapul, de nem a szokásos szófordulattal „based on” fogalmaznak, hanem „inspired by”, tehát nagy esély van rá, hogy sokat változtattak az eredeti történtekhez képest.

Valószínűleg a drámaibb hangvétel miatt. A mosolygós gyilkos sajnos nem sikerült úgy ahogyan elképzelték az alkotók, pedig volt benne potenciál. Ennek ellenére megtekinthető a SkyShowtime kínálatában.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Soha nem gondolta, hogy a vakság hátrány, 9 gyermeke született 5 nőtől, és Dél-Afrikában betiltották a zenéjét – Stevie Wonder 75 éves
Nem csak a zenéjével tette nagy hatást a világra. A világ egyenlőségéért küzdő lelkiismeretes bűnözőnek vallotta magát, amikor 1985-ben letartóztatták egy tüntetésen.


Stevie Wonder 1950. május 13-án született Stevland Hardaway Judkins néven Michigan államban, a Detroittól körülbelül 160 kilométerre lévő Saginaw-ban. Nem érkezett meg könnyen erre a világra. A tervezettnél hat héttel korábban jött, a nem eléggé fejlett csecsemő ezért egy oxigéndús inkubátorba került, ami valószínűleg hozzájárult a szemproblémájához – a koraszülöttek retinopátiájához (retinaleválás) –, ami a vakságához vezetett. Ő egyébként mindig is könnyedén vette a dolgokat. „Tudja, ez vicces, de soha nem gondoltam, hogy a vakság hátrány, sőt, azt sem, hogy a fekete bőrszín hátrány. Az vagyok, aki vagyok. Szeretem magam! És ezt nem egoista értelemben mondom. Szeretem, hogy Isten megengedte, hogy azt, amim van, felhasználjam, és valamit alkossak belőle” – nyilatkozta Stevie a The Guardiannek.

Négyéves volt, amikor az édesanyja elvált az apjától, és három gyermekével Detroitba költözött.

A kis Stevland a Whitestone Baptista Templomba járt, ahol a kórusban énekelt, amelyben már nyolcévesen szólista lett. Azonban nem csak az éneklés érdekelte, mellette már gyerekként megtanult zongorázni, harmonikázni és dobolni is.

Egy barátjával együtt utcákon, partikon és táncmulatságokon léptek fel Stevie és John néven.

Később egy iskolatársa, Gerald White elhozta a bátyját, Ronnie White-ot a The Miracles együttesből, hogy megnézze Stevland tehetségét, aki akkor még csupán 11 éves volt. White-ot azonnal lenyűgözte a kissrác, s el is vitte őt a lemezkiadó Berry Gordyhoz, aki rögvest leszerződtette a Motown Tamla nevű lemezcégéhez, és ő találta ki a művésznevét, a Little Stevie Wondert is. Az első albumát 1962-ben, 12 évesen adta ki The Jazz Soul of Little Stevie címmel, majd ezután a Michigani Vakok Iskolájában (Michigan School for the Blind) folytatta tanulmányait.

Élete legnagyobb teljesítménye

Tinédzserként Wonder az alabamai Motown Revue-ban lépett fel. Ez volt az első alkalom, hogy a szegregációval találkozott. Később visszaemlékezett arra, hogy valaki rálőtt a zenészek turnébuszára, és a golyó éppenhogy elkerülte a benzintartályt.

15 évesen részt vett a Chicago Freedom Movement gyűlésén, ahol megismerkedett a hősével, Martin Luther King Jr. tiszteletessel. „Megkérdeztem tőle, hogy miért nem szeretik a színes bőrű embereket? Mert én mindig nem látom a különbséget. Azt válaszolta: »Tudod, miért? Mert nincs különbség”« - emlékezett vissza.

1968. április 4-én este Stevie a vakok iskolájából tartott épp hazafelé Detroitba, amikor a rádióban bejelentették, hogy Martin Luther Kinget Memphisben meggyilkolták. A sofőrje azonnal kikapcsolta a rádiót, a hazafelé vezető út hátralévő részét pedig sokkban és csendben tették meg. Öt nappal később Wonder Atlantába repült, hogy csatlakozzon a polgárjogi hős elvesztését gyászoló több ezer emberhez. A temetés után támogatta John Conyers afroamerikai kongresszusi képviselő törvényjavaslatát, miszerint King születésnapját nemzeti ünneppé nyilvánítsák. Ezt nem volt egyszerű elérni. A konzervatív politikusok ellenállásának leküzdése érdekében Wonder szüneteltette a zenei karrierjét, és az ország egyik partjától a másikig tüntetéseket szervezett, milliókat mozgósítva és lobbizva a kongresszusnál a törvényjavaslat elfogadásáért.

A ténykedései végül (sok évvel később) sikerrel jártak, a Martin Luther King-napot 1983 novemberében fogadták el először, és 1986 óta minden év január harmadik hétfőjén ünneplik. 2000-re mind az 50 amerikai állam elismerte az MLK-napot. Wonder az MLK-nap létrehozásához való hozzájárulását tartja élete egyik legnagyobb eredményének, még a hihetetlen számú, 25 darab Grammy-díjánál is nagyobbnak.

Egy életen át tartó jótékonyság

De ez nem az egyetlen alkalom az amerikai történelemben, amikor Wonder hatása mindenki számára érezhető volt. 1985-ben ő is tagja volt az USA for Africa nevű szupercsapatnak, amely felvette a We Are the World című jótékonysági slágert (olyan társak mellett többek között, mint Michael Jackson, Bruce Springsteen, Lionel Richie, Paul Simon, Kenny Rogers, Cyndi Lauper, Tina Turner, Billy Joel, Diana Ross, Willie Nelson, Huey Lewis, Bob Dylan, Dan Aykroyd vagy Bette Midler), amely több mint 63 millió dollárt gyűjtött össze az afrikai éhínség enyhítésére, sőt, még ma, 40 évvel később is jelentős bevételt hoz a jogdíjakból. Ugyanebben az évben részt vett egy másik jótékonysági dal felvételében, a That's What Friends Are Forban, amelynek bevételét az AmFAR nevű AIDS-kutató alapítvány kapta.

Stevie az 1980-as években egyfajta politikai villámhárítóként működött.

1984-ben Oscar-díjat nyert a legjobb betétdal kategóriában az I Just Called to Say I Love You című számáért, amely A piros ruhás nő című Gene Wilder-filmben hallható, a díjat pedig Nelson Mandelának ajánlotta, aki akkor még a Pollsmoor börtönben raboskodott. Ezért pedig az akkori dél-afrikai kormány betiltotta a zenéjét.

(Később még közreműködött néhány filmben zene- vagy dalszerzőként, például az 1991-es Dzsungellázban, az 1996-os Pinokkióban vagy az 1999-es Wild Wild West: Vadiúj vadnyugatban.)

A következő évben Wondert letartóztatták egy csoport apartheidellenes tüntetővel együtt a dél-afrikai nagykövetség előtt, ahol azt állította, hogy ő „a világ egyenlőségéért küzdő lelkiismeretes bűnöző”. Emellett száműzött dél-afrikai zenészeket is felkért, hogy játsszanak az It's Wrong (Apartheid) című dalban, amely az In Square Circle című 1985-ös albumán jelent meg.

Kilenc kicsi Morris

Wonder háromszor nősült eddig. 1970-től 1972-ig a Motown-beli énekes-dalszerző és gyakori együttműködő partnere, Syreeta Wright volt a felesége, akivel a válásuk után is közeli barátok maradtak, és továbbra is együtt dolgoztak (Syreeta énekelt például jóval később, az 1995-ös Conversation Peace című albumán is). Stevie ezután 2001-ben vette el a divattervező Kai Millardot, akivel nyolc évig voltak férj és feleség, 2009 októberében szakítottak, de az énekes csak 2012 augusztusában adta be a válókeresetet, és csak 2015-ben mondták ki a válásukat.

A harmadik házasságára 2017-ben került sor, akkor Tomeeka Robyn Bracyt vette feleségül, akivel máig együtt vannak, júliusban ünneplik a 8. házassági évfordulójukat.

Wondernek eddig összesen kilenc gyermeke született, összesen öt nőtől. Kettő édesanyja Yolanda Simmons, akivel a zenész akkor találkozott, amikor a nő titkárnői állásra jelentkezett a kiadójához. Simmons 1975. február 2-án szülte meg Wonder lányát, Aisha Morrist (az énekes ugyanis addigra hivatalosan is lecserélte a vezetéknevét Morrisra). Aisha ihlette Stevie slágerét, az Isn't She Lovely? című dalt. Ma már ő is énekesnő, aki sokat turnézott az apjával, és kísérte is őt különféle felvételein, többek között 2005-ös albumán, az A Time to Love-on. Wondernek és Simmonsnak 1977-ben egy Keita nevű fia is született.

1983-ban Melody McCulley hozta világra Mumtaz Morris nevű fiát, illetve van egy lánya, Sophia és egy fia, Kwame egy nőtől, akinek a kilétét sohasem hozták nyilvánosságra. Rajtuk kívül két fia született a második feleségétől, Kai Millardtól: az idősebbik, Kailand időnként dobosként lép fel az apjával, a fiatalabbik, Mandla pedig 2005. május 13-án látta meg a napvilágot, vagyis épp az apja 55. születésnapján).

Wonder nyolcadik és kilencedik gyermeke már a mostani feleségétől, a nála 25 évvel fiatalabb Tomeeka Robyn Bracytől születtek: Zaiah 2013-ban, Nia pedig 2014 decemberében. Utóbbinál egyébként olyan pletykák keringtek, hogy Tomeeka hármas ikreket hoz majd a világra, ez azonban nem igazolódott be.

Stevie egyébként már amerikai-ghánai állampolgár, 2024. május 13-án, vagyis épp egy évvel ezelőtt, a 74. születésnapján Ghána elnöke, Nana Akufo-Addo állampolgárságot adományozott neki. Az énekes hűségesküt tett, az állampolgársági okiratát pedig Ghána fővárosában, Accrában vette át.

Wonder saját elmondása szerint a mai napig a zenét használja a nagyobb célok érdekében és mások inspirálására: „Művészként az a célom, hogy olyan üzeneteket közvetítsek, amelyek mindannyiunk életét jobbá tehetik.”


Link másolása
KÖVESS MINKET: