A legnagyobb mélypont után Judy Garlandként tért vissza a csúcsra – Renée Zellweger-portré
A kétezer-tízes évek közepe táján a színésznő saját bevallása szerint telítődött az őt körülvevő ingerekkel. Egyrészt rengeteget dolgozott. Ha épp nem forgatott, a vörös szőnyegen csillogott, és úgy érezte, munkáiban is önmagát ismétli.
Erre ráadásként jött egy fotózás 2014-ben, melynek végtermékét darabokra szedte a sajtó: a bulvársajtó címlapjai a színésznőről készült képekkel voltak tele, a szalagcímek pedig arról szóltak, hogy annyira megváltozott az arca, hogy biztosan több szépészeti beavatkozásnak vetette alá magát.
Zellweger hiába vállalta magát és ráncait, sőt, egy, a Huffington Postnak írt nyílt levelében értekezett arról, hogy másként kellene bánnunk egymással és a nőkkel, a média továbbra sem engedte el a csontot. Ekkor úgy döntött, szünetet tart. Ez azonban nem azt jelentette, hogy hat évig nem csinált semmit - ugyanis hat hosszú éven át távol tartotta magát a nyilvánosságtól -, hiszen bevallása szerint különböző projekteken dolgozott.
2019-ben aztán eljátszotta élete szerepét. Egy vele készült interjúban elárulta, először nem értette, miért őt kérték fel az Óz, a csodák csodája (1939) főszereplőjének, Judy Garlandnak a szerepére a Judy című életrajzi filmben. Hiszen Garland zenei-énekes ikon, ő pedig magát nem tartja annak, akármennyire is leénekelt mindenkit a vászonról Roxy Hart szerepében a Chicagóban. Mégis azt mondja, életében nem érezte magát még ilyen jól forgatáson, mint a Judy munkálatai közben.
Pedig nehéz film a Judy és nehéz volt a szerep: a sztori a világhírű színésznő - gyógyszertúladagolásban halt meg, s alkoholproblémákkal is küzdött, valamint depressziós volt - életének végét meséli el. Azt az időszakot, amikor még mindig a reflektorfényben érezte a legjobban magát, de már küzdött az egészségéért, és a családjával, gyermekeivel való normális viszony fenntartásáért.
Garland halála után így segített Zellwegernek a legnagyobb magasságokba emelkedni: alakítása megrázó és már-már ijesztően hiteles. Azt mondja, hónapokig gyakorolta a tükör előtt Garland gesztusait, mimikáját, miközben a róla készült felvételeket nézte, s folyamatosan ugrott be neki, melyek azok az ismétlődő minták, amiket a sztár ösztönösen követett. Egy biztos: a filmben egy pillanatra sem látjuk Renée Zellwegert, hanem Judy Garlandot, akivé csodásan átlényegült.