A legkomorabb 007-es film - Megnéztük az új James Bondot
Éppen a születésnapomon, szeptember 30-án kerül a magyar mozikba a legújabb James Bond-film, mely a Nincs idő meghalni címet kapta.
Ahogy beültem a moziba, azon gondolkodtam, miért is vagyok itt tulajdonképpen – már azon kívül, hogy ezért fizetnek. Nagy a kísértés, hogy a szofisztikált értelmiségi pózából, finoman eltartott kisujjal fintorogjunk az efféle csihi-puhi filmekre, de bevallom, nekem ez nem megy. Olykor szívesen beülök rájuk, és képes vagyok 2 órán keresztül hagyni, hogy szórakoztassanak.
Talán azért, mert James Bond ugyanúgy a gyerekkorom része, mind Piedone, vagy Lütyő őrmester. Persze a James Bond-filmek sokat változtak – ahogy maga James Bond is. Én még Sean Connery-n és Roger Mooron szocializálódtam, meg egy picit Pierce Brosnanen.
Így már érthetőbb, miért vártam a vetítést. Daniel Craigre is kíváncsi voltam. Emlékszem, amikor átvette a stafétát Brosnantől, sokan kritizálták a filmalkotók választását.
Nagyon nehéz a filmről írni, mert szigorú spoilertilalom van érvényben. Annyit talán azért el lehet árulni, hogy mindenki kedvenc titkosügynöke komoly dilemmák elé kerül: meg kell küzdenie magánéleti problémákkal, meggyűlik a gondja a helyére pályázó feltörekvő tehetségekkel, és kis híján sikerül a CIA-t és a brit titkosszolgálatot is összeugrasztania. Megvan minden, ami elengedhetetlen egy Bond-filmben: csábos nők, lövöldözés, menő kocsik, szép helyszínek, gonosz orosz tudós.
Na és kiváló színészek. Visszatér az előző filmekben megismert Madeleine, azaz Léa Seydoux, aki Enyedi Ildikó A feleségem történetében megmutatta, milyen szenzációs „komoly” filmben is. Míg régen Ursula Andress volt a Bond-lány archetípusa – szép, szexi, lehetőleg minél kevesebb ruhában –, addig Madeline összetett személyiség, akinek a múltjáról is sok minden kiderül. Úgy általában elmondható, hogy mostanra sokat fejlődtek a női karakterek. Még Miss Moneypenny is kilépett az írógépe mögül, és egyszerű, James Bondért epekedő titkárnőből aktív szereplővé vált, aki van olyan keménykötésű, mint bármelyik akciósztár.
Judi Dench már csak festmény formájában jelenik meg az egyik snittben, hisz a helyét még a Skyfallban új „M” vette át Ralph Fiennes személyében. Bevallom, bármilyen remek színész, az ő esetében nehezemre esett nem Voldemortot látni magam előtt.
Léa Seydoux mellett a legjobban Rami Malekre voltam kíváncsi. Nagyon féltettem, hogy örökre Freddie Mercury marad. De Lyutsifer Safinként minden aggodalmamat eloszlatta, a Bond-széria egyik legjobb főgonosza.
Nem hibátlan film, vannak benne számomra érthetetlen mozzanatok, amikor azt éreztem, az alkotóknak egyszerűen nem jutott eszébe semmi jó, valahogy megoldották, hogy tovább rugdossák a cselekményt.
Az elmúlt években sok találgatás napvilágot látott őfelsége titkosügynöke sorsáról. Csak annyit mondhatok erről, hogy számomra egyvalami biztossá vált: a 007-es élt, él és élni fog...