hirdetés

KULT

A legjobb Jóbarátok-háttérsztorik: Charlie Sheen remegett a félelemtől, Bruce Willis egy fogadás miatt szerepelt

Végre ismét látható streamingen a sorozat, ezért most megosztunk pár elképesztően vicces történetet a szereplőkről.
Szajki-Vörös Adél, fotó: HBO GO - szmo.hu
2021. április 15.

hirdetés

Ismét elérhető streaming-platformon a Jóbarátok, a kedvelt magyar szinkronnal is, az HBO GO kínálatában. Összegyűjtöttük a legviccesebb színfalak-mögötti sztorikat róluk.

Charlie Sheen parája

A Két pasi, meg egy kicsit előtt a Jóbarátokban debütált Sheen mint sitcomszínész egy vendégszereppel. Phoebe szerelmét alakította, akit egy hétvégére meglátogat, ám mindketten bárányhimlősek lesznek, ezért együtt vakaróznak nagyokat. Mivel a felvételeket élő közönség előtt rögzítették, Sheennek nehéz dolga volt, mert nem volt ehhez hozzászokva. Annyira remegett a lába, hogy le kellett állni.  Aztán megnyugodott és vidáman vakarózott tovább.

 

Aki elbukott egy fogadást: Bruce Willis

Willis egész sok epizód erejéig volt Ross szerelmének apja, majd Rachel partnere is, ami jól illusztrálja a sorozat presztízsét, hiszen ennyire menő volt egy A-kateriás színésznek a Jóbarátokban játszani. A legenda szerint a Chandlert játszóMatthew Perry és Willis fogadást kötöttek a Bérgyilkos a szomszédom forgatásán: Perry úgy gondolta, hogy a film megszerzi az első helyet a bevételi listán, Willis azonban nem. A mozi végül több hétig vezette a box-office-listát, így a vesztes Willis elvállalta Paul szerepét.

Danny DeVito alig várta, hogy vetkőzhessen

Phoebe lánybúcsúján Danny DeVito játszotta a rendőrnek öltözött sztriptíztáncost, aki apró termetével inkább nevetésre késztette a csajokat, mint izgalomra. A színész úgy került a sorozatba, hogy akkoriban - ez a tizedik évad volt - épp Jennifer Aniston volt a szomszédja, aki szimplán rákérdezett, nincs-e kedve beugrani egy szerepre. Naná, hogy volt, sőt, a veterán színész állítólag ki sem hagyta volna, hogy a csinos főszereplő hölgyek előtt vetkőzhessen. Az eredmény: egy hosszúra nyúlt és végtelenül vicces sztriptíz. Állítólag még tovább is vetkőzött volna.

hirdetés
Matt LeBlanc és a húsos süti

Rachel az egyik részben egy trüffelt készít, de mivel a szakácskönyv lapjai összeragadtak, két receptet és két ételt kever össze, így kerül a vaníliasodós-tejszínhabos finomságba marhahús és bab. Joey és Ross azonban egy csajos buliba készülnek, ezért gyorsan le akarják tudni a közös zabálást. Matt LeBlanc egy interjúban elmesélte, hogy a jelenet felvételekor David Schwimmer annyira intenzíven tömte magába a kaját - ami amúgy valami banános cucc volt, nem olyan borzalom, mint Rachel sorozatbeli főztje - , hogy ki kellett köpnie egy részét, amikor épp nem őt mutatta a kamera. A forgatáskor Matt elvette Schwimmer részét is, tovább ette - tehát  jóízűen elfogyasztotta, amit kollégája kiköpött, miközben nem állt le a felvétel. LeBlanc a záróbuliig nem tudta, hogy ez történt, de aztán a bakivideót nézve rádöbbent, miért röhög annyira mindenki körülötte.

David Schwimmer nemet mondott Rossra

Egy éve árulta el Schwimmer Jimmy Fallonnak, hogy valójában egy rossz szakmai tapasztalat miatt épp a Jóbarátok meghallgatásai előtt fogadta meg, hogy soha többé nem vesz részt sitcomban. Ekkor hívták fel Ross szerepével, de nemet mondott, majd amikor a Taxi című vígjátéksorozat legendás rendezője is felhívta, hogy "muszáj találkoznod a többiekkel", nem mert neki nemet mondani. Aztán a helyszínen kiderült, hogy a Jóbarátok kreátorai, David Crane és Martha Kauffman pont rá írták Ross szerepét. Ez hogy történhetett? Hát úgy, hogy Schwimmer egy évvel korábban castingon volt náluk egy sorozatra, melynek hat barát volt a főszereplője...

Chandler bénázása a nőkkel Matthew Perry-n alapult

Olyannyira, hogy még konkrét randis szerencsétlenkedéseit is beleírták az alkotók a show-ba. Sőt, a magánélete olyannyira összekapcsolódott a sorozattal, hogy volt idő, amikor az egy epizód erejéig vendégszereplő Julia Roberstszel is járt. Perry egy alkalommal így fogalmazott: "Ezek a karakterek meglehetősen eltúlzottak, ugyanakkor a saját személyiségünk sokkal szórakoztatóbb verziói".

A diétás kólareklám

David Crane két dolgot nagyon bán a Jóbarátokkal kapcsolatban: azt a részt tartja a leggyengébb epizódnak, melyben Rachel az új munkahelyén rászokik a cigire, hogy  közelebb kerüljön a főnökéhez. A másik, hogy rávette a szereplőket, szerepeljenek több Diet Coke reklámban, miután az első szezon hatalmas sikert aratott a tévénézők körében. Crane később azt mondta, hatalmas kockázattal terhelte a show-t a reklámokkal, melyek szerencsére eltűntek a süllyesztőben, a Friends viszont nem. A reklámokban a szereplőket a rendőrség hallgatta ki egy eltűnt kólával kapcsolatban.

Joey mint Ross és Monica mint Rachel?

Amikor a pilotot írták, Crane és Kauffman eredetileg úgy érezték, a két fő-főszereplő, azaz a szerelmi szál két karaktere Monica és Joey lesz majd. Ugye milyen furcsa lett volna? Joey ráadásul egyre feljebb került volna színészi karrierjében, de aztán a kreátorok szerencsére rájöttek, hogy ez így elég uncsi, Joey-t viccesebbre írták, és az egész szerelmi szálat kikukázták Monica és közte. Ross és Rachel pedig ikonikus tévés szerelmespárrá váltak.



hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
KULT
A Rovatból
hirdetés

Egyre kegyetlenebb terroristavezérré válik az egykor ártatlan szolgálólány

Túl a negyedik évad felén sajnos kijelenthetjük, hogy A szolgálólány meséje egyre unalmasabb. Meg is mondjuk, miért. Spoileres kritika!
Orosz Emese cikke, Képek: HBO Go - szmo.hu
2021. május 15.

hirdetés

Nem akartam az első részek alapján kritikát írni, de túl az évad felén már kijelenthetjük, hogy A szolgálólány meséje negyedik évadában is maradt sajnos a lomha történetmesélés, a patetikus lelkizés, és a belassított jelenetek túltolása. Igaz, legalább a helyszínek gyakran változnak, de sajnos a sztori ettől még nem túl érdekfeszítő. Mondhatni sablonos.

Már a harmadik évad is olyan vontatott volt, hogy különösebben nem vártam az ideit. A vírushelyzet miatt - sok más sorozathoz hasonlóan - A szolgálólány meséje is késett. Az amerikai premier végül április 28-ra csúszott, azóta pedig már 5 epizódon is túl vagyunk. Mostanra az ígéretesnek induló sorozat visszafordíthatatlanul átcsúszott a Walking Dead kategóriába: nézem, mert épp nincs jobb, de közben inkább Candy Crushozok, még a legfelkavaróbbnak szánt jelenetek alatt is.

De mi is történt eddig? A harmadik évadtól ott búcsúztunk el, amikor June vakmerő tervének köszönhetően az Angyaljárattal több mint nyolcvan gyereket menekítettek ki Gileádból. Néhány társnőjével ő viszont hátramaradt, hiszen elsőszülött lányát is meg akarja menteni. Ráadásul meg is lőtték, és a záró képsorok azt sejtették, nem biztos, hogy életben marad.

Figyelem! Giga SPOILER: nem hal meg! Ki gondolta volna!

A negyedik évadban a szökött szolgálólányok egy olyan farmon kapnak menedéket, amit a Maydayjel szimpatizáló nagyon fiatal Mrs. Keyes irányít. Mrs. Keyes következetesen mérgezi férjét, az öreg Keyes parancsnokot. Mint kiderül, erre jó oka van. Férje ugyanis arra kényszerítette, hogy más parancsnokok szexuális játékszere legyen.

hirdetés

Miután June felgyógyul, felismeri, hogy hiába várnak arra, hogy az ellenállás megmentse őket: ők maguk az ellenállás, magukon kell segíteniük.

June jellemfejlődése különben egyre jobban eldurvul, mármint szó szerint.

Az egykori ártatlan családanya a negyedik évadra szociopata terroristavezérre avanzsál.

Mindenféle lelkifurdalás nélkül - just for fun - megszervezi jónéhány bordélylátogató parancsnok megmérgezését. A szinte még gyerek Mrs. Keyest pedig gyakorlatilag arra biztatja, hogy az őt megerőszakoló egyik parancsnokot úgy mészárolja le, akár egy disznót. A vérrel borított fiatal lánnyal aztán bensőséges összemosolyognak.

Értem én, hogy mee too, de ezt a fajta elborult kegyetlenséget én már túlzásnak és mesterkéltnek éreztem, még ebben a borzalmas szituációban is.

June-t végül elfogják, de lényegében a haja szála sem görbül annak ellenére, hogy mostanra a legveszélyesebb terroristaként kezelik Gileádban. A korábbi évadokban ennél jóval kevesebbért más szolgálólányokat megvakítottak, megcsonkítottak vagy fel is akasztottak. Tudom, hogy nem dokumentum sorozatot nézünk, de

a főszereplő szuperhősöket megszégyenítő szerencsés sérthetetlensége egyszerűen hiteltelenné teszi az eseményeket.

Még akkor is, ha olyan segítői akadnak, mint szerelme, a parancsnokká kinevezett Nick Blain, vagy Lawrence parancsnok (aki egyébként szintén fantasztikus módon megmenekül a megtorlástól, sőt befolyásos pozíciója is megmarad).

June-nak csak egy kis vizes vallatást kell kiállnia, és bezárják egy szűk cellába, illetve inkább dobozba. Félreértés ne essék, nagyon is hálás vagyok, hogy nem kellett Trónok harca szintű kínzásokat végignézni.

Ezek a módszerek különben nem is törik meg June-t. A társait végül akkor dobja fel, amikor idősebb lányával zsarolják meg. A rémült Hannah-t látva a rendíthetetlen forradalmár egy szempillantás alatt törik össze.

Elisabeth Moss színészi játéka egyébként továbbra is zseniális. Nagyon hitelesen játssza June rendkívül sokszínű karakterét. Szinte percenként képes váltani a fásult, elszánt, pimasz, szerelmes, megtört, irgalmat nem ismerő tekintetei között.

Ami azonban színészileg lenyűgöző, az korán sem az a történet szempontjából. June hangulatingadozásai ugyanis olyan gyakoriak, hogy néha követni sem tudjuk.

Sokszor pedig az sem világos, hogy épp megjátssza-e magát, vagy tényleg ennyire hirtelen omlott össze vagy vált ismét elszánttá.

A harmadik részben June és az által elárult szolgálólányok ismét megszöknek. Nem igazán értem, hogy vajon miért csak egy fegyveres kíséri ezeket a terroristaként kezelt, veszélyes szolgálólányokat? A menekülést mindenesetre csak ketten élik túl.

June és Janine Chicago felé veszik az irányt. Arra számítanak, hogy a rebellis tartományban csatlakozhatnak a Mayday-hez. Egy tejet szállító vagon belsejében a két szolgálólány fulladozva, később ücsörögve lelkizik egy sort June árulásán.

Közben Janine múltjából is megtudunk egy újabb szeletet. Bepillantást nyerünk abba, miként kezelték az abortuszra jelentkező nőket, abban az időben, amikor hirtelen megcsappant a terhességek száma.

A lázadók egy csoportja kimenti őket a vagonból, de "semmi sincs ingyen". Valamelyik szolgálólánynak szexuális szolgáltatásokat kell nyújtania cserébe azért, hogy maradhassanak. June realizálja, hogy hiába jutott ki Gileádból, Chicagoban ugyanolyan megaláztatásokban van része, mint a Waterford családnál. Sőt itt még fenszi háztartás sincs, csak egy lepusztult háborús övezet, ahol élelem is alig akad.

Janine végül magára vállalja a feladatot, és kicsit bele is szeret a lázadók vezérébe. Kis huzavona után azonban mégis June-nal folytatja az utat.

Eközben Kanadában (szintén) lényegtelen dolgok történnek a főbb mellékszereplőkkel. Miközben a bírósági tárgyalás előtt álló Waterford házaspár egymásra acsarkodik, kiderül egy megdöbbentő tény: Serena terhes. Ez tényleg csoda, ugyanis ha jól emlékszem, neki nem az egész világot sújtó betegség miatt nem lehetett gyereke.

A sorozat készítői elfelejtették, hogy egy baleset következtében vált meddővé?

June férje továbbra is aggódik, a Gileádból szabadult Emily és Rita pedig traumáikkal küzdve próbálnak visszatérni a normális életbe.

Kanadában az egyetlen elgondolkodtató szál az Angyaljárattal hazatért gyerekek sorsa. Hiába tűnik nemes tettnek a mentés, a gyerekek szenvednek attól, hogy kiszakították őket addigi életükből. Hiányzik nekik szerető gileádi családjuk, hiszen sokan közülük nem is emlékeznek már vér szerinti szüleikre, akiktől eredetileg elrabolták őket.

Gileádban mindeközben igazi sakkjátszmák folynak. Lydia néni, Lawrence és Blain parancsnok egymáson segítve, mégis átgázolva igyekeznek elérni céljaikat. Lydia néninek sikerül visszakerülnie eredeti pozíciójába, és ismét ő tarthatja kézben a szolgálólányok nevelését. Lawrence parancsnok Lydia néni információival tarthatja sakkban a többi parancsnokot. Blainnek viszont nem sikerül megakadályoznia a lázadók területének lebombázását, ahol szerelme is bujkál.

Az 5. rész záró képsoraiban egy nem várt találkozásra kerül sor. A bombázás után magához térő June a porfelhőn át meglátja barátnője, Moira alakját, aki a kanadai segélycsapatokkal érkezett a helyszínre.

Mindent összevetve a sorozat egyedi, borongós hangulata megmaradt, de ez a borongás vontatottá és unalmassá vált. Ugyan minden részben fellelhető valami fordulat, de az ezeken való lassított lelkizések inkább csak lagymataggá teszik a sorozatot.

A szolgálólány meséje pont úgy járt, mint Az éhezők viadala vagy Az útvesztő filmek. Az érdekes utópia bemutatása után teljesen érdektelenné vált a folytatás. A sablonossá váló történettel a sorozat képtelen fenntartani az érdeklődést, és

valamiért az elcsépelt forradalom szálat erőltetik, ahelyett, hogy Gileád bugyraiba kalauzolnának bennünket.

Holott A szolgálólány meséjében mindig is az volt a lebilincselő, hogy fokozatosan egyre többet ismertünk meg Gilead abszurd hétköznapjaiból, és az eszelős diktatúra működéséről. A negyedik évad azonban eddig ebből sajnos keveset hozott. Éppen csak mutatóban csepegtetett el egy-egy ilyen érdekességet.

A következő rész május 20-án érkezik. Ha addig nem bírod ki a szolgálólányok nélkül, vagy csak részletesebb képet akarsz kapni Gileád világáról, mint amennyit a sorozatból kapsz, akkor inkább olvasd el a történet írójának második könyvét.

Margaret Atwood: Testamentumok (A szolgálólány meséje 2.) című regénye három gileadi nő elbeszélésére alapozva – 15 évvel June szökése után veszi fel a fonalat. A könyv így nem spoilerezi a sorozat eseményeit. Maximum egy-két főbb szereplőről derül ki, hogy (nem meglepő módon) túlélték ezt az időszakot. Cserébe viszont sokat megtudhatsz a gileádi diktatúra kialakulásáról, és részletesen megismerheted a feleségek és nénik kiképzésének, nevelésének folyamatát is.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
KULT

Robert Pattinson 35 éves - Most megmutatjuk, miért jó színész

Május 13-án ünnepli születésnapját a következő Batman, akiről a Twilight-folyam után nehezen hittük el, hogy erős tehetség. Most itt az alkalom.
Szajki-Vörös Adél, fotó: Netflix - szmo.hu
2021. május 13.

hirdetés

Az Alkonyat-saga mind Pattinson, mind Kristen Stewart karrierjére rányomta a bélyegét - nem beszélve a magánéletükről.  Nem véletlen, hogy a nagy felhajtás és a kritikai fogszívások után mindketten a kisebb vagy függetlenfimek irányába indultak. Az is érdekes, hogy épp egyszerre térnek vissza a mainstearmbe: Pattinson lesz Batman az újabb denevéremberes moziban, Stewart pedig Diana hercegnő bőrébe bújik majd.

Batman szerepe azért érdekes, mert ezt a figurát általában nagy kaliberű színészeknek szokás adni - emlékezzünk például Michael Keaton vagy Christian Bale Batmanjeire - , így egyértelmű, hogy Pattinson most jutott el karrierjének arra a pontjára, ahol ezzel a jó presztízsű szereppel megkínálják. Most megmutatunk pár szcénát, melyek alapján a jó időre nyálas, egyszínű tehetségként beskatulyázott Pattinson a helyére kerülhet.

A világítótorony

Kezdjük mindjárt az egyik legkeményebbel, ez a 2019-es A világítótorony. A film az 1890-es években játszódik, egyik főhőse pedig Pattinson karaktere, a világítótorony őre, aki társával együtt igyekszik megőrizni lelki épségét, mi több, a józan eszét. Igazi színészi kihívás, és ő rendesen meg is felelt neki.

V. Henrik

hirdetés

A Netflixen elérhető remek moziban a főhős a Timothée Chalamet által alakított angol király, aki új szerepkörben találja magát apja halála után. Pattinson ínyenc mellékszerepet kapott, ő volt a francia ellenség feje, és megfelelően ellenszenvesre játszotta a figurát. Hol van már a jóképű, igéző tekintetű Edward Cullen, gondolhatjuk alakítását látva.

Mindig az ördöggel

2020-ban készült ez a szintén király film, amiről nem esett olyan sok szó, annak ellenére, hogy csodás a dramaturgiája, erős a suspense-e, egyedi a sztorija és nagyszerűek az alakításai.

Érdemes végignézni a szereplőgárdát, mert a fiatal angolszász színészek legjava játszik a moziban, Pattinson pedig ismét egy ellentmondásos mellékszereplőt alakít: egy papot. Érdemes megfigyelni, hogy a brit származású színész az egyes szerepekben milyen erősen változtat a hangján és a dialektusain.

Emlékezz rám

Ebben a 2010-es nosztalgikus, a kilencvenes évek fiatalságát, egyéni traumáit és a 9/11-el érkező kollektív traumát megéneklő filmmel Pattinson még nem bizonyította egyértelműen, hogy sokkal többet tud mutatni a Twilight egydimenziós Edwardjánál, de azt igen, hogy több van benne, mint egy B-filmes vámpírsrácban. És hogy tud nagyon természetes lenni a vásznon.

Bel Ami

A nálunk forgott kosztümös filmben Pattinson 2012-ben már azt az arcát mutatta, amit azóta is kedvelnek a rendezők: van egy olyan színészi énje, ami képes hisztérikus, dühös, bosszúálló, kicsinyes karaktereket kiválóan életre hívni. A Batman már ennek a kiélesedése lesz: az ő Batmanje lehet, hogy sötétebb lesz, mint korábban bármelyik.

Jólét

Ahogy végignézzük a filmográfiáját, egyértelmű, hogy Pattinson kompenzál a szerepeivel a Twilight hősszerelmes karaktere óta, azaz az ellentétes oldalt próbálja színészileg képviselni inkább, annyira megcsömörlött a giccstől. Na, hát a 2017-es Jólét erre remek példa, nyilván itt sem jófiút játszik, de nem is akárhogy. A főhős börtönbe került testvérét próbálja a filmben kiszabadítani, miközben egyre mélyebbre süllyed a New York-i alvilágban.

Országúti bosszú

A 2014-es film tíz évvel a globális gazdasági összeomlás után játszódik, Pattinson országúti partnere a furcsa road movieban Guy Pierce. Ez az egyik legkifinomultabb alakítása Pattinsonnak.

Tenet

Tökmindegy, hogy értjük-e vagy nem Christopher Nolan filmjét abból a szempontból, hogy minden színész a legtöbbet hozta ki a szerepéből, még Pattinson is. Még akkor is, ha ők sem értették.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
KULT

Martin Garrix és Bono hozta össze a foci Eb hivatalos dalát

Vajon a We're The People című szerzemény is slágerré válik, mint a legutóbbi Eb-dal?
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2021. május 14.

hirdetés

Egyre jobban közeledik a tavalyról elhalasztott labdarúgó Európa-bajnokság, ezt mi sem jelezhetné jobban, mint az, hogy már megjelent a kontinenstorna hivatalos dala is.

A legutóbbi, 2016-os Eb-re David Guetta írt egy számot Zara Larsson énekesnővel, és azon a nyáron a This One's For You című dal folyt már a csapból is.

Az idei kontinensviadal dalát is egy dj, Martin Garrix készített el a U2 frontemberével, Bonóval és a rockzenekar fő háttér vokálosával, The Edge-dzsel közösen, akik egyébként nagy futballrajongók.

A szám címe We're The People lett (Mi vagyunk azok az emberek), mivel a refrén sokat ismételgetett sora magyarul úgy hangzik, hogy "mi vagyunk azok az emberek, akikre vártunk".

A dalhoz készített videóklipben azt láthatjuk, hogy mindenhol jelen van a foci valamilyen formában, és mennyire összehozza az embereket a világ egyik, ha nem a legnépszerűbb sportja.

VIDEÓ: A foci Európa-bajnokság hivatalos dala

hirdetés

Az Európa-bajnokságon 2016-os hasonlóan ezúttal is részt vesz a magyar válogatott, két mérkőzésüket is a budapesti Puskás Arénában játsszák majd.

Előbb a portugálok ellen fociznak június 15-én, majd 19-én Franciaország legjobbjaival küzdenek meg. A harmadik, németek elleni csoportmeccs helyszíne pedig az ellenfél hazájában, Münchenben lesz.

A Puskás Aréna a magyarok két hazai mérkőzésén kívül a Portugália-Franciaország összecsapásnak is otthont ad, és az egyik nyolcaddöntőt is itt rendezik majd.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
KULT
A Rovatból
hirdetés

Nem elég szeretni Hitchcockot, érteni is kellene – Kritika: Nő az ablakban

A Nő az ablakban című krimi-thriller egyáltalán nem rossz film, de sajnos a műfaj(ok) lehetőségeit egyáltalán nem mindenhol aknázza ki, így a körmünket sem tudjuk tövig rágni rajta.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2021. május 15.

hirdetés

„Csak az a vég! Csak azt tudnám feledni...”

Frappánsan írhatom a fenti Madách-idézetet kritikám elejére, de nagyon örülnék neki, ha csak az utolsó előtti, látványosnak és izgalmasnak szánt, de inkább megmosolyogtató jelenettel lett volna gond Joe Wright legújabb rendezésében, a Nő az ablakban című krimi-thrillerben. De sajnos elég sok dolog félrecsúszott ahhoz, hogy azt mondhassuk, jó film sikeredett A. J. Finn azonos című regényéből.

Magam a könyvet nem olvastam, és mikor a filmre készülve mégis a kezembe vettem átfutás céljából, hamar rá is jöttem, hogy miért kerülhetett el. Az alapmű (a filmhez hasonlóan) nem rossz, de messze nem fog meg annyira, amennyire akár az alapötlettől várni lehetne. Ebből persze még nem következik egyenesen, hogy ne lehetne belőle jó filmet csinálni, de ahhoz sokkal nagyobb alázattal kellett volna fordulni mind a krimi, mind a thriller műfajához.

A sztori dióhéjban: adott egy agorafóbiás (nyílt terektől betegesen irtózó) gyermekpszichológus, Anna Fox (Amy Adams), aki napjait régimódi New York-i házába bezárva tölti. Családjával (férjével és 8 év körüli kislányával) csak telefonon tartja a kapcsolatot (aztán már úgy sem, de csitt!, no spoiler), de hogy ne csavarodjon be végleg, hetente találkozik saját pszichológusával, és kiadja alagsorát egy szabadlelkű, sármos fiatalembernek, Davidnek (Wyatt Russell).

Emellett aktuálisan azzal tölti napjait, hogy figyelgeti szembeszomszédait, különös tekintettel az újonnan beköltöző Russellékre. Szép lassan a család összes tagjával megismerkedik, de nem mindenkiben lesz köszönet... Első látásra sem klappol neki minden a Russell családdal kapcsolatban, gyanúja pedig hamarosan beigazolódni látszik.

hirdetés
Innen nagyon sok felé el lehet kanyarodni, és ami azt illeti, a sztori egyáltalán nem halad rossz irányba, lesz itt rendes rejtély, izgalom, tetőpont, fordulat... csak valahogy az egész kicsit kiszámítható.

És a feszültség cseppet sem kézzelfogható, pedig az előkép nem akárki. John Wright rendező nem is titkolja, hogy egyik követendő példaképe Alfred Hitchcock, a mester filmjei többször megjelennek a háttérben, jellemzően akkor, amikor Anna az ébrenlét és az álom különös határán az utóbbiba csúszik. A bibi csak ott van, hogy a Nagy Előd hatásvadász és meglehetősen gagyi jelenetek nélkül is hátborzongató atmoszférát tudott teremteni majd' minden filmjében, míg Wrightnak ez most nem sikerült. Bár efféle elemekből nem sokat tett a filmbe, épp eleget ahhoz, hogy valódi, borzongató thrillerből időnként bazári ökörködéssé váljon a műve.

A színészi játékra nem lehet panasz, igaz, lényegében egyedül Amy Adams játszik a filmben, a többiek nem is mellékszereplők, hanem szinte csak statiszták. Egyedül Davidnek jutott karakter, és az ő változásait a filmben Wyatt Russell teljesen jól le is zongorázza. A szomszéd, fiút, Ethant játszó Fred Hechinger egyáltalán nem rossz, de ahhoz képest, amekkora szerepe van a karakterének a történetben, meglehetősen kevés lehetőséget kapott, hogy amúgy szintén változó jellemét kijátszhassa.

A többiek, köztük az Oscar-díjas Gary Oldman olyan kis szerepet kaptak, hogy még azt sem lehet mondani rájuk, hogy jók, ahogy egy tesztautóról sem tudom megmondani a menetteljesítményét, ha a biztonsági öv bekapcsolása után rögtön ki is szállítanak. Hát, mit mondjunk, John Wright kicsit jobban bízott az angol színészben A legsötétebb órában – meg is lett az eredménye... Na jó, azt azért el kell ismerni, hogy Julianne Moore kisebb, de jelentős szerepében igen meggyőző. És Punch, a cica teljesítménye sem elhanyagolható.

Szerintem egy nagyobb szabásúra tervezett krimi-thrillerben az sem oké, ha a valódi gonosz a mű utolsó jeleneteinek egyikében, 3 percben magyarázza el tettének és jellemtorzulásának okát, ahelyett, hogy azt tisztességesen kidolgozták volna.

Főleg, hogy karaktere egy Gyilkos elmékbe vagy Mindhunterbe illő pszichotikus személyiség csíráját rejti magában. Sajnos máshol is előfordul, hogy bizonyos dolgokat túlságosan az arcunkba tolnak, így egy-két helyen a film semmilyen rejtélyt nem hagy egy olyan nézőnek, aki életében legalább három krimit látott (vagy olvasott) már.

Innen kellene visszajönnöm, és elhitetnem az olvasóval, hogy a Nő az ablakban egyáltalán nem rossz film, csak a benne rejlő lehetőségeket nem mindig aknázza ki – némelykor meg épp ellenkezőleg, jócskán túllő a célon.

Az így kijövő átlag meg olyan, mintha a túlsózott levest egy túlcukrozott túrós tésztával akarnám feledtetni. Ha John Wright Alfred Hitchcockot nem csak a háttérben futó díszletként, hanem követendő, egyszersmind meghaladandó példaképnek használta volna, az én kritikám is elismerőbb lett volna. Így marad a javaslatom: ha valaki egy unalmas estén közepesen jót akar borzongani egy alapvetően jó sztorijú filmen, az ki ne hagyja a Nő az ablakbant, ami péntek óta látható a Netfilxen. Mindenki másnak ott van Hitchcock.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: