„A legjobb felesleges folytatás, amit valaha láttam” – Epikus mennyiségű fejlövés és akció a John Wick 4-ben
Nem gondoltam volna, de a John Wick negyedik része a legjobb felesleges folytatás, amit valaha láttam. Ennek a filmnek nem szabadna léteznie. Az első John Wick egy egyszerű, kis költségvetésű filmremek volt, papírvékony karakterekkel és kilencven perc tömény akcióval. A második és harmadik rész próbálta jobban bemutatni ezt a bűnözővilágot, telepakolták felesleges szabályokkal és tradíciókkal a filmeket, kissé túlmagyarázták az egészet. Mindezt egyre hosszabb kiadásban, a rövidke első etap után a második már kétórás volt, a harmadik pedig két óra tíz perc.
A negyedik eresztés ezen a téren is emeli a téteket, John Wick legújabb ámokfutása szolid 170 perc környékén ér véget.
Ez nagyon sok idő a darálásból. Márpedig ez a film nem más, mint véget nem érő erőszak és gyilkolás. Az a legszomorúbb az egészben, hogy közben hihetetlenül szórakoztató. Tipikus férfifantázia, egy átlag férfinek olyan megnézni a John Wick 4. felvonását, mint egy Alkonyat-rajongó hölgynek a filmadaptációkat. Mindenki pontosan tudja, mi-mikor fog történni, tudjuk, hogy buta és agyatlan, amit látunk, de nem tudjuk levenni a szemünket a vászonról. A felesleges is egy jó kifejezés a filmre.
John Wick annyit akciózik, ugrál, esik-kel, hogy egy-egy epikus akciójelenet közben a néző fárad el helyette. Embertelen, amit a kaszkadőrök és a színészek megvalósítanak ebben a filmben.
Chad Stahelski rendező maga is kaszkadőrként kezdte a szakmát, ami meg is látszik művein, olyan magas szintre emelte a „gun-fu” és kaszkadőrtrükkök színvonalát, hogy arra nincsenek jelzők. A filmben van négy hihetetlen nagyszabású akció-jelenetsor. Ezek mind-mind egyre komplikáltabbak, hosszabbak és szórakoztatóbbak. A párizsi kergetőzést kapásból betenném a legjobb kaszkadőr-teljesítmények közé Hollywood történelmében.
Ahogy megkomponáltak ugyanis egymás után két vágás nélküli jelenetet, azt tanítani lehetne filmes iskolákban. Nem tudom, milyen arányban áll a tényleges felvétel és a számítógépes effekt, de ez a jelenetsor beleégett a kis filmkocka-agyamba.
Keanu pont olyan, mint eddig. Tökéletes a csendes gyilkológép Wick szerepében, amíg ő bírja szusszal, addig lesznek John Wick-filmek. Visszatérnek régi ismerősök is, Winston szerepében a mindig szórakoztató Ian McShane, a hajléktalanok királya Laurence Fishburne előadásában, vagy a nem oly régen
Sajnos nincs nagy szerepe Reddicknek, de az alkotók méltóképp köszöntek el a karaktertől. Hatalmas veszteség, mert nemcsak remek karakterszínész volt, de kiváló ember is.
De ne aggódjunk, érkezett pár újonc is a csapatba. Aktuális főgenyónkat Bill Skarsgård adja elő, akin látszik, hogy élvezte a forgatás minden pillanatát. Sokszor annyira túljátssza a szerepét, hogy szinte leesik a vászonról. Élmény volt nézni, ahogy az érdekes arcú svéd színész dühöng, tör-zúz, vagy csak a szemével gyilkolna. Donnie Yen a Zsivány Egyes után ismét egy vak harcművészt játszik, ami már teljesen természetes.
Találkozunk Hiroyuki Sanada nevével is, aki Hollywood egyik legfoglalkoztatottabb japán színésze, a híres harcművész/kaszkadőr Scott Adkins is beköszön elképesztő mennyiségű műanyag maszk alatt, de a Harry Potterből ismerős Natalia Tena is Wick mellé áll. Számomra a széria legszórakoztatóbb új belépője Shamier Anderson Nyomkövetője és kutyája volt. Velük akár egy spin-off sorozatot is el tudnék képzelni.
Nagyon messze kerültünk az első rész már-már kisstílű lövöldözéseitől.
A párizsi Diadalívnél az autós kergetőzés pont olyan, mintha egy ilyen játékadaptációt néznénk, az ellenfelek vég nélkül, egyesével özönlenek Wickhez, ő irtja őket, elveszi a fegyverüket, lőszereiket, majd jön egy miniboss, miközben a „nem játékos karakterek” az autóikban körülöttük köröznek és ütik el a nem figyelő rosszfiúkat vagy éppen a szerencsétlen főhősünket. Senki sem viselkedik úgy ebben a világban, mintha éppen egy lövöldözést látna, a rendőrség nem jön ki, egy trance klubban lévő darabolás közepette a tömeg csak nyugodtan táncol a harcoló felek körül.
Ha már említettem a diszkójelenetet: a film zenéje az elektronikus dalok szerelmeseinek szól. Nem találtam meg még a hivatalos dallistát, de ha meglesz, biztos, hogy megy a kedvencek közé. A film első felében nem nagyon tűnik ki a zene, inkább csak a túlkevert hangeffektek, aztán megérkezünk az említett klubba, vagy a híres párizsi Sacré-Coeur templom lépcsőihez, és megszólal a filmzene.
a hideg futkosott a hátamon, annyira menő az egész. A világ egyik leghosszabb videoklip-gyűjteménye is lehetne a John Wick 4. felvonás, a szó legjobb értelmében. Menő, stilizált, egyértelműen a stílus uralkodik a tartalom felett, és ezzel nincs is semmi baj, ha tudjuk a helyén kezelni.
Nem tudom eléggé dicsérni az alkotókat, az egész stábot, kiemelten a kaszkadőröket, de azért meg kell említeni sok problémát is. A CGI-effektek, vérfröccsenések még mindig gagyik. Értem, hogy a vérpatronokkal, tényleges praktikai effektekkel sokkal nagyobb büdzsé elment volna, de sajnos így elég béna megoldás született (mondjuk ez a hiba az első rész óta megvan). A 18-as karikát szerintem csupán az erőszak mennyisége követelte meg, mert egy-két keményebb kivégzést láthattunk csupán, amiknél már 16-os korhatáros filmekben is láttunk durvábbat.
talán ezért adhattak 18-ast rá. A történet is ezer sebből vérzik. Túlkomplikálják ezt a bérgyilkos-társadalmat, miközben a normál világ infrastruktúráját elfelejtik. Nincs rendőrség, se kommandósok, még a kávézókban is zömmel orgyilkosok ülnek békésen várva arra, hogy a főhős megérkezzen és jól legyilkolja őket. De mindez egyáltalán nem zavaró, sőt ez az absztrakt világkép még jót is tesz a filmnek. A második óra felére már teljesen elfogadjuk, hogy a bérgyilkosoknak saját rádióállomásuk van az Eiffel-torony tetején, ahol van egy DJ-jük, aki csak nekik játszik zenét, miközben narrálja az eseményeket.
Aki csak a John Wick első részét szerette, annak nem a negyedik felvonás lesz a kedvence. Viszont akinek a folytatások is bejöttek, azok megnyalják mind a tíz ujjukat a legújabb után, jómagam már most eldöntöttem, hogy mikor nézem meg újra. Úgy gondolom, nem túlzás kijelentenem,
Viszont nem kell tartanunk tőle, hogy sokáig wicktelenek leszünk: még idén bemutatatnak egy angol címén még csak Ballerinának keresztelt spin-off mozit, melyben Keanu valami John Wick nevű fickót fog játszani, illetve már az ötödik részt is bejelentették. Érdekes kérdés, hogy miről fog szólni, hiszen a jelenlegi epizód tökéletesen lezárta Mr. Wick pusztításának balladáját. Azt viszont sosem szabad elfelejteni, hogy a pénz nagy úr, lesz itt még folytatás, pedig ez egy lassan tízéves sorozat, de még mindig friss, kegyetlen és szórakoztató.
