A klímának jót tenne, ha mind egy kicsit Aspergeresek lennénk - Én vagyok Greta kritika
Nincs is sokatmondóbb annál, mint amikor Greta szenvedélyes beszédet mond Brüsszelben, Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság akkori elnöke pedig a vécélehúzás roppant fontos problematikájáról kezd el beszélni, vagy Angela Merkel inkább a telefonját nyomkodja. Greta egyik beszédében rá is kérdez: be van kapcsolva a mikrofonom? Hallják, amit mondok?
A lány ugyanis hallatja a hangját, de a látványos klímakonferenciákon csupán üres fülekre talál, ahol láthatóan sokkal inkább csak kirakatkellék, akivel jó szelfizni.
És ebben rejlik az egész Thunberg-jelenség ambvivalenciája: éppen azok nem hallják a hangját, akik kiültetik őt egy mikrofon elé. Cserébe viszont millió olyan embert vitt utcára, akik szintén a szívükön viselik a környezetvédelmet. De abban is, hogy ha valakin, pont ezen a lányon látszik, mennyire nem kér a kéretlen hisztériából körülötte, ám képes meghozni érte az áldozatot – még ha az egy kéthetes hánykolódós hajóút is az Atlanti-óceánon át, vagy a normális gyerekkor és magánélet teljes elvesztése.
Az Én vagyok Greta jóval melankolikusabb és pesszimistább film, mint a témában nemrég bemutatott másik nagyon fontos alkotás, David Attenborough Egy élet a bolygónkon című dokumentumfilmje. A két személyiség nem is állhatna távolabb egymástól: Attenborough, aki a maga 94 évével, aggódó optimizmusával és szokásos lehengerlő stílusával kér minket a változásra, és a magánakvaló tinédzser Greta, aki legszívesebben otthon dögönyözné a kutyáit, ha nem aggasztaná annyira a nyakunkon levő apokalipszis.
A céljuk azonban közös: felnyitni azokat a szemeket is, amelyek nem akarják meglátni azt a rendkívül rossz irányt, ami felé a bolygónk jelenleg halad.
Az Én vagyok Gréta Magyarországon először a 17. Verzió Filmfesztivál jóvoltából látható.
Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!