A kilencvenes években tombolt az eredetiség – Kovács Gellért Filmszerész és Koltai Róbert a korszak mozijáról
Neked mi a kedvenc filmed a 90-es évekből? A Reszkessetek, betörők!, a Jurrasic Park, a Hetedik, A függetlenség napja, a Szemtől Szemben, a Harcosok klubja, a Pokoli lecke, a Ha eljön Joe Black, a Szerelmes Shakespeare, a Mátrix, netalán a Toy Story?
Ugye, mennyi jó film készült a 90-es években, számos stílusban, zseniális rendezőkkel, lenyűgöző színészek főszereplésével. Ebben az évtizedben futotta ki magát igazán Spike Lee, David Fincher, Tim Burton, ekkor szembesült a világ Quentin Tarantino zsenialitásával, de élete egyik legjobb szakaszának mondhatja a kilencvenes éveket Barry Levinson, Michael Mann vagy Steven Spielberg is. És akkor még szót sem ejtettünk olyan felfedezettekről, mint Brad Pitt, Johnny Depp, Leonardo DiCaprio, Jim Carrey, Ethan Hawke, Keanu Reeves vagy Will Smith. Felfutása volt ez az animációs filmeknek is: jött az Aladdin, majd az Oroszlánkirály, és radikálisan megújította a műfajt a Toy Story, majd nyomában Zé, a hangya és az Egy bogár élete. És akkor még csak az igazi kasszasikerekről beszéltünk...
Az 1990-es évek kétségtelenül színes és izgalmas időszaka volt a hollywoodi filmvilágnak. Az utolsó évek, amikor még futószalagon jöttek az igazi klasszikusok minden műfajban, még ha be is csúszott közéjük számos – máshogyan klasszikus – Steven Seagal-, Dolph Lundgren- vagy Jean-Claude Van Damme-alkotás is. De ezeket is szerettük nézni, jellemzően kódolatlan hétvégéken vagy „okosban” beszerzett HBO-dekóderrel – és persze a három utcánként felbukkanó videótékákból kölcsönözve.
Ahogy vendégünk, Kovács Gellért Filmszerész fogalmazott, volt egyfajta giccs (sőt olykor akár ízléstelenség) a 90-es évek hollywoodi filmjeinek egy jó részében (elég, ha csak a Több mint testőr vagy a Titanic Oscar-díjaira gondolunk), de emellett olyan alkotások is megszülethettek, mint a világról radikális dolgokat állító Harcosok klubja, a sokkoló Hetedik, a közönség véleménye alapján a világ legjobb filmjévé avanzsált A remény rabjai vagy az évtizedet (minden szempontból) lezáró Mátrix. Ahogy fogalmazott:
VIDEÓ: 90-es évek filmjeit idézzzük fel Koltai Róbert színész-filmrendezővel és Kovács Gellért Filmszerész filmkritikussal
Hozzátette azt is: a korszak és a mai filmipar közötti alapvető különbség, hogy a '90-es években a rendezők sokkal inkább kommunikáltak a nézőkkel, mintsem kiszolgálták őket.
Kovács Gellért az adásban mesélt arról is, hogy kritikusi pályafutása előtt már tizenévesen beleszeretett a filmek világába, amihez nagyban hozzájárult, hogy egészen korán egy videótékában dolgozott. Az szinte természetes, hogy a 90-es évek filmjeiről szóló adásban szóba kerültek ezek a tékák is – némi defnícióval is szolgálva a fiatalabb hallgatóknak, akiknek könnyen lehet, hogy nem is annyira egyértelmű, hogy valaha létezett ilyen intézmény.
Gellértel szóba került még az animációs filmek forradalma, a hazai filmgyártás mostoha helyzete az 1990-es években, és beszéltünk arról is, miben és mennyire hozott újat az évtized egyik nagy felfedezettje, Quentin Tarantino.
Ha körülnézünk a 90-es évek felbolyduló és nyüzsgő Magyarországán, a helyzet már korántsem olyan rózsás mint a tengerentúli filmgyártásban. Míg divatban, gasztronómiában, zenében, fesztiválokban, és úgy általában: fogyasztásban tombolt a berobbanó kapitalizmus színes világa, a filmművészet egyértelműen az évtized mostohagyereke volt. Egy-egy évből jó, ha egy kiemelkedő, de legalábbis jónak mondható magyar filmet tudunk mondani. Alternatív és művészfilmes vonalon érezhető volt némi pozitív változás, de a nagy (1998-tól már plázás multiplex) mozikat jellemzően nem a hazai alkotásra kíváncsi nézők töltötték meg.
Ezért is volt üdítő kivétel az addig a Kaposvári Színházban és számos filmben színészként már addig is brillírozó Koltai Róbert rendezői próbálkozása: a Sose halunk meg 1993-ban mondhatni finoman szólva is nagyon „összeállt”. Egy letűnt korszakot bemutató „coming of age” filmként azonnal belopta magát a haza nézők szívébe, Koltait pedig egy csapásra az egyik legkomolyabban veendő rendezővé tette.
A művésszel beszélgetve kiderült, hogy a film ötlete már jóval korábban megfogant, csak a vajúdás és a megszületés volt hosszas és nehézkes. Volt olyan időszak, amikor a később Oscar-díjra is jelölt film elkészülte finoman szólva sem tűnt biztosnak, és Simó Sándor – szó szerint – jó szimata kellett hozzá, hogy végül elfoglalja méltó helyét a magyar filmtörténelemben. Koltai Róbertet pedig hogy elindítsa azon a rendezői pályán, amin később elkészül majd a Szamba vagy épp a Csocsó.
És ha már Koltai Róbert: nem lehetett elmenni szó nélkül a rendszerváltás utáni magyar filmgyártás azóta is legsikeresebb magyar műve, A miniszter félrelép mellett – nem is mentünk. A Koltai mellett rendezőként Kern András által rendezett film radikálisan új szemléletet hozott a magyar közönségfilm műfajába – erről is beszélgettünk Koltai Róberttel.