A John Vardar vs. a galaxis sokkal jobb lenne, ha merne balkáni lenni
John Vardart épp kirúgták az állásából, Mikulás volt egy plázában, és nehéz eldönteni, ő idegesítette jobban a gyerekeket vagy fordítva. A botcsinálta színész az utcára kerül a legnagyobb télben, és a fagyhalál fenyegeti, amikor elrabolják az űrrobotok és az űrhajó kapitánya, Zark intergalaktikus „állatkertjébe” kerül.
Kiderül, hogy Zark ámokfutása alatt egy földönkívüli faj, a gonosz brutoszok meghódították szinte az egész galaxist, céljuk, hogy ellopják az űrhajóról az univerzum legveszélyesebb fegyverét, a V.M.K-t (Valóságmódosító Készülék), amelyet Zark fejlesztett ki. Zark azonban, hogy elrejtse a fegyvert, John tudta nélkül annak fejébe ülteti, így attól kezdve minden, amit John kimond, valósággá válhat…
Amint látható, a macedón, magyar, bolgár és horvát koprodukcióban készült egészestés rajzfilm történetét nehéz volna röviden összefoglalni. Olykor nézőként sem könnyű követni. És a John Vadar vs. a galaxis nem csak emiatt zavarba ejtő.
Van itt minden: aki gonosz, hirtelen megjavul, a barátok néhány perc alatt ellenséggé válnak. Kicsit nehéz számon tartani, hogy végső soron ki kivel van. John Vardar mindeközben úgy válik hőssé és a film kulcsfigurájává, hogy nem ért semmit, tulajdonképpen nem is csinál semmit, csak sodródik az eseményekkel.
John Vardar igazi antihős, mégis körbeutazza a világűrt, megnyer egy űrpárbajt, megszerzi a jó nőt, és mintegy mellesleg megmenti a galaxist a pusztulástól.
Amint az észak-macedón Goce Cvetanovski rendezőtől megtudhattuk, az összességében 8 év alatt elkészült, 85 perces filmből 22 perc animáció magyar team munkája, illetve a teljes utómunka Magyarországon történt.
Ha van valami, amire Magyarországon büszkék lehetünk, az a rajzfilm szcéna. Nagyszerű animációsfilm-készítőink voltak és vannak, akik a művészi igényű alkotásoktól a szórakoztató mesesorozatokig mindenütt maradandót alkottak. Cakó Ferenc, Dargay Attila, Ternovszky Béla, Nepp József, Jankovics Marcell életműve páratlan, Rófusz Ferenc pedig még Oscart is kapott legjobb rövidfilm kategóriában A légy című animációs filmjéért. De említhetném a Nyóckert és a Cojot négy lelkét jegyző Gauder Áront is. A világszerte népszerű Mr. Bean rajzfilmsorozatot pedig a magyar Varga Stúdióban készítették.
Összességében egyértelműen az amerikai sikerrajzfilmek nyomdokán próbál haladni. Animációs stílusa a Cartoon Network világát idézi, nekem főleg a Phineas és Ferb valamint Genndy Tartakowsky rajzfilmjei jutottak eszembe róla.
Viszont ez az utánzás néha furcsára sikerült. Van például a rajzfilmben betétdal – egyetlen egy darab. Hogy e mögött pontosan milyen alkotói szándék húzódik meg, azt nehéz eldönteni. Poénnak tűnt, hogy a gonosz robotparancsnok dalra fakad, és ennyi? Vagy nem volt büdzsé több dalt íratni?
A humort leginkább a főhős kétbalkezes csetlés-botlása hívatott biztosítani, ezért fölösleges olyan finomságokat keresni benne, mint Romhányinál. Az intellektuális humort leginkább az easter eggek képviselik, de ezek sokszor kicsit erőltetetten vannak elhelyezve. Egyebek mellett felidézik A taxisofőrt, a 2001 űrodüsszeiát, a Terminátort, az Avatart a Star Warst, sőt még az Űrgolyhókat is.
Utóbbi a magyar változatban kicsit sutára sikerült. Yoda híres szállóigéje valahogy így hangzik a John Vardarban: Ne próbálgasd, hanem csináld vagy ne csináld. Ha a fordító Star Wars rajongó volna, tudná, hogy helyesen: „Tedd, vagy ne tedd, de ne próbáld.”
Lényegében összeszedték a legközhelyesebb popkulturális utalásokat. Hány filmben csendült már fel a Kék Duna keringő? Hány filmszereplő mondta a tükör felé fordulva: „Hozzám beszélsz?” Az „Hasta la vista, baby”-ről nem is beszélve.
Nekem itt-ott kicsit vontatott volt a történet, pedig a több díjat is bezsebelő rendező videoklipeket is rendezett, dolgozott Ed Sheerannel és a Faith No More-ral, tehát a tempós vágás mint olyan nem ismeretlen számára.
A magyarul beszélő, egészestés futurisztikus animáció a barátságról, a toleranciáról, a szerelemről és a béke fontosságáról szól, ami persze szép és jó. Ami a legjobban hiányzik a belőle, az eredetiség.
Ezzel együtt összességében szórakoztató, egyszer érdemes megnézni, de azért egész biztosan nem fogjuk annyiszor újra nézni, mint a Macskafogót vagy a Hófehért.
