KULT
A Rovatból

A horrorok királyán élősködik Az ördögűző: A hívő – Az eredeti film rendezője megígérte, hogy megszállja a 2023-as változat direktorát

Az eredeti film zsenialitását azonban nem éri el a 2023-as. Ha egy folytatásban az a legjobb, amikor felcsendül benne az eredeti, jelen esetben az 1973-as Az ördögűző fantasztikus és kultikus zenéje Mike Oldfieldtól, akkor nagy a baj… A hívő azonban tényleg nem szolgál sokkal többel.


50 éves Az ördögűző, minden idők talán legfélelmetesebb és legjobb horrorfilmje. William Friedkin alkotása 1973-ban óriási kasszasiker lett, hosszan kígyózó sorok álltak az Egyesült Államok mozijai előtt, az emberek akár órákat is vártak, hogy beülhessenek a filmre, amiről akkoriban mindenki beszélt. 11 millió dolláros költségvetésére 441,3 milliót keresett, ami még ma is szép összeg lenne, hát még 50 évvel ezelőtt! Ha az inflációt figyelembe vesszük, ez ma már több mint kétmilliárd dollárt jelentene, ezzel pedig Az ördögűző minden idők 16. legsikeresebb filmje lenne még most, 2023-ban is.

Na de minek volt köszönhető a film által kiváltott szenzáció?

Sokak szerint annak, hogy William Peter Blatty forgatókönyvíró (illetve az eredeti regény szerzője) és William Friedkin rendező (aki egy évvel korábban kapott Oscar-díjat a Francia kapcsolatért) egy olyan horrort alkottak, amire addig még nem volt példa. Bátor volt, véres, merész, ráadásul a sok-sok szörnyűséget egy 12 éves kislánnyal végeztették el, ami tovább fokozta a borzalmakat.

Az akkori közönség nem volt ilyesmihez szokva, sokan lettek rosszul a vetítések alatt, felfordult a gyomruk, vagy elájultak a sokktól.

S természetesen hatással volt a horror műfajára is, elindította az ördögűzős filmek cunamiját, amelyek azóta is özönlenek Hollywoodból és a világ minden tájáról, ám nem meglepő módon egyik sem tudott az 1973-as remekmű nyomába érni. Még Az ördögűző-franchise darabjai (1977: Az ördögűző: Az eretnek, 1990: Ördögűző 3, 2004: Az ördögűző: A kezdet, 2005: Ördögűző: Dominium) is többségükben silányra sikeredtek, kezdve a minősíthetetlen második résszel (a harmadik egész jó volt), a véget nem érő koppintásokra pedig kár szót/időt vesztegetni. Talán csak Scott Derrickson 2005-ös filmje, az Ördögűzés Emily Rose üdvéért említhető jó szívvel, hiszen az legalább ügyesen vegyítette az exorcizálós horrort a bírósági drámával, de itt meg is állt a tudomány.

Mivel azonban már régen kaptunk filmet a franchise-ból (18 éve), a horrorokban sikerrel utazó Blumhouse Productions az utóbbi öt évben mozikba küldött új Halloween-trilógia sikerén felbuzdulva gondolt egy merészet, potom 400 millió dollárért megszerezte Az ördögűző jogait, és belement abba is, hogy ebből is egy trilógiát készít, szóval akármennyit is hoznak a filmek, mindenképp három részt kapunk. Jaj nekünk!

A rendezésre pedig a modern Halloween-filmeket is levezénylő David Gordon Greent kérték fel újfent, aki, úgy tűnik, régi, klasszikus horrorok feltámasztására tette fel az utóbbi időben a karrierjét, noha korábban inkább komédiákban (Ananász expressz, Király!, A bébisintér) és egész jó független drámákban (Áramlat, Prince Avalanche – Texas hercege, Joe, Bostoni erő) utazott. A 2018-as Halloween azonban meglepően jól sikerült, s úgy tűnt, Green tiszteli az eredetit, és az ősrajongók kielégítése mellett képes a modern kor elvárásainak is megfelelni.

A 2021-es Gyilkos Halloweenel és a 2022-es A Halloween véget érrel azonban sajnos visszakanyarodott a műfaj posványába, a felesleges folytatások pöcegödrébe.

Az ördögűző: A hívő pedig ismét bebizonyította, hogy David Gordon Green nem érzi a horrort. A sztori szerint, ahogy a valóságban, úgy a filmben is 50 év telt el Chris és Regan MacNeil georgetowni pokoljárása óta. Victor Fielding (Leslie Odom Jr.) egyedül neveli a 13 éves lányát, Angelát (Lidya Jewett), aki egy nap a közeli erdőbe merészkedik a barátnőjével, Katherine-nel (Olivia O’Neill), majd eltűnnek. Három nappal később kerülnek elő, de egyikük sem emlékszik arra, hogy mi történt velük, sőt, úgy gondolják, csupán néhány órát hagytak ki. A szülők öröme azonban nem tart sokáig, a lányok ugyanis egyre furábban viselkednek, az ördögűzős témában jártas nézőknek pedig gyorsan leesik: őket bizony igencsak megszállták. Victor tehetetlenségében felkeresi az eredeti film főszereplőjét, a hasonló borzalmakat átélt Chris MacNeilt (Ellen Burstyn első ízben tért vissza a franchise-hoz), aki azóta írt egy könyvet az esetükről, ami miatt a lánya, Regan (Linda Blair) megszakította vele a kapcsolatot. Chris tapasztalatai talán segítenek kiűzni a démon(okat) a lányokból, az egyház ugyanis nem igazán akar foglalkozni az esettel.

Nos, A hívőre egyáltalán nem igaz az, amit David Gordon Green és első Halloweenje kapcsán írtam fentebb, nevezetesen, hogy tiszteli az eredetit, és sikeresen hangolta át a mai igényekre.

Az legalábbis kevés a tisztelethez, hogy beleerőszakolta Chris MacNeil karakterét a sztoriba, amúgy teljesen feleslegesen (ráadásul a 90 éves Ellen Burstyn bevallotta, hogy csak és kizárólag a neki felajánlott igen szép gázsi miatt mondott igent a felkérésre, a fizetéséből azonban egy ösztöndíjat finanszírozott az Actors Studio számára a Pace Egyetemen), és hogy egy montázsjelenetben Mike Oldfield Tubular Bells című csodás szerzeményének egy feldolgozását hallhatjuk, ami eszünkbe juttatja, mennyire jó is volt az eredeti, és hogy inkább azt kéne sokadszor újrázni.

A hívő egy Haitin játszódó prológussal indít, ahol a fotós Victor és terhes felesége, Sorenne (Tracey Graves) nyaralnak, majd földrengés, halál és vágás 13 évvel későbbre, amikor már csak apára és lányára (persze Angelának, azaz angyalnak kellett elnevezni a gyermeket az ördögűzős sztoriban) fókuszálhatunk. S igazából ekkor kezdődik a jó hosszú felvezetés, ami nagyjából a film felét kiteszi az eltűnéssel, a megkerüléssel, az első furcsa jelekkel, majd kapunk egy szép hosszú exorcizálást is. A hívő abban próbált más lenni az előző daraboknál, hogy ezúttal nem egy, hanem mindjárt két lányt száll meg a Lamashtu nevű démon (akinek a nevét csak a végefőcímből tudhatjuk meg, a filmben nem hangzik el), illetve hogy ezúttal nem az ördögűzést elvégző pap vagy papok vannak előtérben, hanem a szülők (Odom Jr.-on kívül Jennifer Nettles és Norbert Leo Butz), illetve a helyi közösség idevágó tagjai: az apácának készült, szomszédban lakó nővér (Ann Dowd), a helyi lelkipásztor (Raphael Sbarge), egy javasasszony (Okwui Okpokwasili) és Victor jó barátja (Danny McCarthy). Szóval itt most nem Isten szolgái, hanem a közösség lép fel együttesen a gonosz ellen, hiszen abban rejlik az igazi erő!

Sajnos egyik frissítés sem tett hozzá az amúgy ezerszer látott és semmi emkékezeteset, félelmetest vagy meghökkentőt nem prezentáló képsorokhoz. A hívő egy újabb lusta és ötlettelen koppintása Az ördögűzőnek, ami nem méltó rá, hogy a franchise része lehessen.

S nem véletlen talán az sem, hogy William Friedkin nem sokkal az idén augusztusban bekövetkezett halála előtt a következőket nyilatkozta David Gordon Green készülő filmje kapcsán: „A fickó, aki az új Halloween-folytatásokat csinálta, most készít egyet Az ördögűzőhöz is. Így van, az egyik fő művemet az az ember fogja kibővíteni, aki az Ananász expresszt rendezte. Nem akarok ott lenni, amikor ez megtörténik. De ha létezik szellemvilág, és vissza tudok térni, akkor azt tervezem, hogy megszállom David Gordon Greent, és pokollá teszem az életét.” Űzzük is ki gyorsan A hívőt az emlékeinkből!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Isztriai tengerparti hangulat a Városmajorban – különleges színházi est vár Budapesten
Igazi horvátországi tengerparti hangulat lesz a Városmajori Szabadtéri Színpadon a Zentai Magyar Kamaraszínház kiváló színészei jóvoltából!


Nem kell tehát a tomboló hőségben órákat várakozni az autópályán, hogy átéljük az Isztria hangulatát, a városmajori nézők ugyanis lírai-groteszk tengerparti társasutazáson vehetnek részt, hiszen augusztus 25-én Budapestre érkezik a Szedjetek szét!

Közel van a Vajdaság, valahogy sokaknak mégis távol: az, ami az ütemes tempóban megújuló zentai színházzal történik, feltétlenül figyelemre érdemes. A Dévai Zoltán és Mezei Kinga vezette teátrum gyorsan felkerült újra a délvidéki magyar színházak összetéveszthetetlen esztétikája iránt rajongók belső térképére. Kicsi, de erős – talán így lehetne leírni legrövidebben azt, ahogyan és ami itt történik.

Merész vállalásokból nincs hiány, és erről megbizonyosodhat az, aki ellátogat a nagy vajdasági költő, Domonkos István műveiből készült, 2024-ben bemutatott előadásra.

Aminek van előtörténete, többféle is. Egyrészt a hosszú színházi memóriával rendelkezők emlékezhetnek Mezei Kinga korai, nagy visszhangot kiváltott Via Italia-rendezésére, melyet „Domi” szövegei nyomán álmodott színpadra. Néhány éve a Zenta melletti szomszédvárban, a szabadkai Kosztolányi Dezső Színházban született meg az első Szedjetek szét, szintén Mezei rendezésében. Az egykori szereplők közül Hajdú Tamás, Mészáros Gábor és Pálfi Ervin az újragondolt változatban is részt vesz, de a színpadon látjuk még többek között a rendezőt magát, vagy a Budapestről Zentára szerződött Vilmányi Benettet is.

Domonkos István költészete alapélmény számtalan vajdasági alkotónak. A Szedjetek szét kiindulópontja A kitömött madár című regény, majd a rá néhány évre, 1971-ben publikált Kormányeltörésben című vers. Ez utóbbi jelentőségéről Keresztury Tibor irodalomtörténész így fogalmaz: „az idegenség, a magány, kitaszítottság, a nyelvvesztés, a hazához fűződő viszony, az elveszített otthon, a sehová sem tartozás... keserű himnusza ez, melynek végetérhetetlen avantgárd sodrását, áradását visszatérő motívumok strukturálják... Élő, működő, aktuális, frissnek ható matéria: éppúgy meggyőződhet erről Domonkos régi híve, ismerője, mint az, aki ezt a verset, ezt a költőt most fedezi magának fel.”

És a felfedezéshez, illetve újraismerkedéshez tökéletes matéria a zentai színház előadása. Az isztriai tengerparton vagyunk a hetvenes években, a zenészek az üdülők szórakoztatására kitartóan húzzák a talpalávalót. Közben pedig a véletlen által egymás mellé sodort, karakteres és emlékezetes figurák élővé és átélhetővé varázsolják a horvát (rém)álmot. Négy monológot hallunk, és mindnek központi témája a menni vagy maradni kérdése – Domonkos szomorú varázslata, hogy a kérdés aktualitása mit sem kopott az elmúlt négy és fél évtizedben ezen a vidéken...

Ahelyett, hogy az apró történéseknél leragadnánk, érdemes egy nagy levegőt venni, és úgy elmerülni ebben a különös világban. Aki nem szakértője a vajdasági kultúrának és gondolkodásnak, annak sem kell aggódnia, hiszen az előadás jófajta humorral mutat görbe tükröt a mindig abszurd világnak. Eljön az a pillanat is, amikor a nevetés megszakad, és minden elsötétül egy pillanatra, de a keserű valóság is szerethetővé nemesül a fináléban.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Vecsei H. Miklós az SZFE-s tanáráról: Büszke voltam rá, hogy az én farkamat fogja
A színész az Ördögkatlanon beszélt a színházi közeg visszaéléseiről vagy családja megosztottságáról. Az interjúban arról is beszélt, miért utasított vissza egy állami díjat.


Vecsei H. Miklós az Ördögkatlan fesztiválon beszélgetett Veiszer Alindával, az interjú Veiszer Patreon-oldalán jelent meg, amelyet a Telex szemlézett. A színész-rendező többek között a Nemzeti Színházhoz való szerződéséről, a családja megosztottságáról, az SZFE-s éveiről és egy visszautasított állami díjról is beszélt.

Elmondta, hogy mesterei és szakmabeli barátai közül senki nem beszélte le arról, hogy elfogadja Vidnyánszky Attila ajánlatát. A döntés előtt kikérte Jordán Tamás, Molnár Piroska, ifj. Vidnyánszky Attila és gyimesi nagymamája véleményét is. Hozzátette, hogy közülük csak

nagymamája nevezhető Orbán Viktor „véres szájú hívének”. Vecsei hangsúlyozta: ő a Nemzeti Színházban hisz, nem valamelyik igazgatójában.

A beszélgetésben arról is szó esett, hogy mennyire megosztottnak látja Magyarországot. Vecsei úgy fogalmazott: imádja az országot, de sírnia kell, milyen állapotban van. Példaként említette, hogy

a családja egyik része a Pride-on van, a másik fele pedig a nagymamájánál nézi a csíksomlyói búcsút.

Az interjúban felidézte az SZFE-n töltött éveit is. Azt mondta, hogy öt évig volt ott hallgató, és teljesen természetesnek számított, hogy egy hatvanas férfi tanár fogdosta őt, miközben instruálta. Szavai szerint:

„Sőt, még büszke is voltam rá, hogy az én farkamat fogja, és nem a másokét, mert akkor engem akar instruálni.”

Vecsei arról is beszélt, hogy az SZFE modellváltásával nem értett egyet. Éppen ebben az időszakban kapta volna meg a kormánytól a Fiatalok a Polgári Magyarországért Díjat. Írt egy levelet az akkor még államtitkár Novák Katalinnak, amelyben jelezte: a kitüntetést csak akkor veszi át, ha beszélhet vele az ügyről. „Nem válaszolt nekem Novák Katalin. És nem is fogadott. És akkor én sem fogadtam el ezt a díjat” – mondta.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Ez a férfi tényleg egy félisten élőben is – megvadult nőstényhordák ellenére is elsöprő volt Jason Momoa koncertje
A hisztérikus követelőzések ellenére sem vetkőzött, viszont felszabadultan zenélt Jason Momoa a bandájával a budapesti Akváriumban. A meglepetés-fellépő a 16 éves fia volt, aki szintén nagyon átélte a teltházas bulit.


Amióta megláttam a Trónok Harcában Khal Drogóként belovagolni Jason Momoát (akiről valljuk be, nők millióinak szintúgy a lovaglás jut eszébe), híresen elfogult lettem. Úgyhogy amikor kiderült, hogy Budapesten koncertezik a nyelvbotlásnak vagy dadaizmusnak is beillő, Öof Tatatá nevű bandájával, fél órán belül öten küldték el nekem a hírt.

2019-ben már voltam olyan koncerten, amelyen ő is ott volt, ugyanis pont a Dűne első részének budapesti forgatása alatt turnézott utoljára a Slayer. De Momoa akkor sajnos nem a küzdőtéren pogózott, mint nemrég Ozzy búcsúbuliján a Pantera riffjeire, hanem a színpad mellől élvezte a show-t.

Jól tettem, hogy fénysebességgel lecsaptam egy jegyre, mert egy nap alatt 80%-ban el is fogytak a jegyek, és utána hamar teltházas lett a buli. Nyilván rengetegen úgy voltak vele – kétségkívül én is –, hogy kit érdekel, Jason milyen zenét játszik, ha az Old McDonalds had a farm dallamára olvassa fel a telefonkönyvet, akkor is izgalmas lesz látni, hogy milyen a kisugárzása ennek a tesztoszteron-hegynek.

Amikor rákerestem a 2024-ben alakult Öof Tatatá-ra, annyit tudtam meg elöljáróban, hogy Mike Hayes énekes-gitáros és Kenny Dale dobos a két zenésztársa, és többek közt Metallica, Black Sabbath, Led Zeppelin és Jimi Hendrix feldolgozásokat adnak elő.

Erre mondjuk nekem, mint rock-metal fanatikusnak extrán fel is csillant a szemem, a műfajt nem kedvelő gruppie-k meg majd elvonatkoztatnak a zenétől, úgysem azért lesznek ott.

A késő esti klubkoncertet illetően arra számítottam, hogy csipketangákat csúzlizó csajok lepik majd el az Akvárium területét, és lesz pár Temu-köpenyes Aquaman, aki így próbál majd a helyszínen csajozni. Sokat nem tévedtem. Két órával a 22.30-ra kiírt koncert előtt már beengedték a sorokban kígyózó keménymagot: valóban volt köztük egy nagydarab kamu-Momoa, számtalan rocker, néhány Momoa-pólós rajongó, szuperhős-fan srácok, és persze zömében állig felnyomott dekoltázsú, kikent-kifent, elszánt lányok, illetve idősebb nők egyaránt. Volt, aki a párjával érkezett, de a többség csapatostul, hiú reményekkel telve portyázott.

Az Akvárium nagytermébe lejutva végtelenítetve vetíteni kezdték – az első sorokat rögtön elfoglaló rajongótábornak – a színész vodkareklámját. Amely elsőre szexinek hatott, ezredszerre már vallatásnak. Az pedig még inkább, hogy ennyi ideig kellett felfokozott hangerővel ovuláló hölgyek locsi-fecsijét hallgatnom, akik már attól önkívületben sikítottak, ha egy road bement letenni egy setilstet a földre.

Amikor végre elkezdődött a koncert, egyébként a kiírt időben, én instant hormonsokkot kaptam a belépő Jason Momoától, mert ez a férfi tényleg egy félisten élőben is. Huncut mosolygások, magabiztos közvetlenség, laza haj- és fenékrázás, gyakori közönséghez dumálás és karizmatikusság (nos, a karizma sem utolsó).

Aki pedig a – nemrég a forgatás miatt történt – szakrális szakálltalanítás miatt izgult, annak jelentem, hogy azóta kellemes borostája nőtt, amely remekül áll neki.

Maga a koncert számomra kifejezetten hangulatos és élvezetes volt, mintha egy blueskocsmában lettem volna, ahol a régi haverok előadják a kedvenc rock-metál slágereiket. Kenny jól dobolt, Mike pedig ugyan nem a legjobb énekes, viszont igazán kiváló gitáros, valamint egy tüneményes és szerethető figura. A trió néha kibővült Nakoa-Wolffal, Momoa 16 éves fiával, aki szintén az apjával együtt forgat nálunk. A srác nem csupán a szülei vonásait örökölte (bár lágyabb kivitelben, puttó angyalkás fürtökkel), hanem az apja zenei tehetségét is, mert már most jól gitározott, és látványosan élvezte a reflektorfényt, szinte fürdőzött a sikerben.

Az apja-fia páros még vokálozott is egyet közös mikrofonba a Rebel Yell alatt. A közönség láthatóan nem tudta értékelni a jammelős blues-részeket és a keményebb metálszekciót sem, csak a populárisabb slágerekre indult be az éneklés, mint amilyen a Red Hot-féle Can’t stop meg a Zombie vagy a Purple Rain.

A buli közben azonban egyre inkább szégyelltem, hogy nő vagyok, annyi lealjasodást láttam és hallottam. Ennyi malacvisítás konkrétan a vágóhídon nincs. Hol hörögve skandálták a családjuktól elszabadult asszonyok, hogy „Shirt off! Shirt off!”, hol magyarul vinnyogták, hogy „Rajtad van a póló, mi van veled?!" vagy "Aquaman gyere ide!". Volt momoás felnőttszínező is valaki kezében (na jó, az nekem is megvan), és egy molinón az első sorban a "Can I have a dickpic?" állt.

A koncert közepén majdnem agyontaposott-rúgott két ittas hölgyemény, hogy egy méterrel közelebb lássák az idoljukat. A (velem is) durván verekedő, megvadult egyedet végül a szekus szedte ki a sorból. Mintha egy nagyszabású lánybúcsún lettem volna – nem csoda, hogy Momoa végül nem vette le a trikóját, becsültem is érte, hiszen nem chippendale műsorral érkezett.

Az éjjel fénypontjaként még a dobverőt is elkaptam a végén, pedig én nem is nyúltam utána, mint száz másik kéz, csak hallottam, hogy a földön koppan, és pont be tudtam slisszolni a lábak közé, hogy felvegyem.

És az a harci helyzet, hogy Momoa és az egész bandája rendkívül szimpatikus és megnyerő volt a műsor alatt. Pedig én tényleg szerettem volna fogást találni ezen a pasin. De nem sikerült - sajnos semmilyen értelemben.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Tóth Gabi: kimegyek mindjárt, azt kint valakit agyonverek – A Megasztár előzetese szerint bőven lesz feszültség a tehetségkutatóban
Herceg Erika könnyeit törli, Curtis kiakad és káromkodik, Marics Peti pedig kiabálni kezd.


Hamarosan érkezik a Megasztár idei évada. A csatorna egy előzetest is megosztott, melyből kiderül, hogy bőven lesznek megint feszültségek, sértődések, könnyek.

A műsorban új mesterek is érkeznek. A zsűri tagjai: Tóth Gabi, Herceg Erika, Curtis és Marics Peti. Ördög Nóra pedig új társat kap a műsorvezetéshez, Till Attila helyett Szépréthy Roland lesz a partnere.

VIDEÓ: A Megasztár beharangozója


Link másolása
KÖVESS MINKET: