"A hit különösen fontos egy művész számára" – képes beszélgetés a Liszt-díjas Balázs Jánossal
Balázs János nemzetközi koncertsorozattal ünnepeli meg harmincadik születésnapját. A sorozat első hazai állomása a MOM Kulturális Központ lesz szeptember 27-én, zárásképp pedig a Müpában hallhatjuk majd Liszt, Rachmaninov és Chopin műveit a Cziffra-átiratok mellett. A többek között Kanadát, Kolumbiát, Németországot és Franciaországot is érintő turnén a zongoraművész elsőként adja elő Dubrovay László Boldogság Szonátáját, amit a zeneszerző Balázs Jánosnak komponált.
A művészt készülődés közben kérdeztük.
"Az órát Salvador Dali Az elfolyó idő című festménye ihlette, már négy éve a zongorám fölött van. Amikor ránézek, úgy érzem, érdemes megfogni az adott pillanatot, ami a zenében kifejezetten fontos. Arra motivál, hogy ne hagyjuk az időt eluralkodni magunkon. Annak ellenére, hogy az óra a szürrealista világot képviseli, visszatérít engem a normális értékrend kialakításához. A szürrealista gondolkodásmód mindig nagy hatással volt rám. A kedvenc rendezőm Luis Bunuel, akinek a filmjeit a kottáim között tartom."
"Vukán Györggyel nagyon érdekesen ismerkedtem meg. A Facebookon bejelöltem a művész oldalát, a kezelői pedig rögtön vissza is igazoltak. Írtam nekik egy üzenetet chaten, hogy kifejezzem a tiszteletemet Vukán György munkássága és életműve iránt. Leírtam, mennyire értékelem azt, ahogy a jazz és a klasszikus zene világa között mozog, és kértem, hogy továbbítsák az üzenetemet a művész úrnak. Másodperceken belül érkezett válasz, amiben Vukán György személyesen írt nekem, és meghívott az aznap esti koncertjére. Legnagyobb meglepetésemre pedig az unokatestvéremmel, Balázs Elemérrel játszott együtt. Fantasztikus kapcsolat alakult ki közöttünk. Vukán György nemcsak a zenei, hanem a szellemi társam is volt, dedikált Prelűdjeit pedig azóta is nagy becsben tartom."
"Egy koncertem után kaptam a rendezőktől nagyrabecsülésük jeléül a budavári Nagyboldogasszony-templom cserépdarabját. Azt viszont csak otthon vettem észre, hogy a Mátyás-templom felújítás előtti épületének eredeti cserépdarabja volt a csomagolásban, amit átadtak. A Mátyás-templom nagyon kedves a szívemnek, legtöbbször oda jártunk a felségemmel misére. A hit pedig vallástól függetlenül különösen fontos egy művész számára."
"Ez a dedikált lemez – Cziffra György Magyar Rapszódiák lemeze – nemcsak a Cziffra Györgyhöz fűződő kapcsolatom miatt különleges számomra, hanem azért is, mert az 1970-es években egymilliót adtak el belőle. Ez pedig klasszikus zenében elképesztő teljesítmény."
"A marcipánt az esküvői tortánkról "mentettem meg" öt éve. Azóta átvészelt már telet, nyarat, költözést. Nem szerettük volna megenni, hiszen olyan különleges számunkra. A feleségemmel felcseréltük a szerepeket, ezért ő zongorázik, én pedig laptopozom a marcipánon."
"A zenetanárnőmtől, Emődi Györgyitől kaptam ajándékba a A zenei életút térképét. A tanárnő már általános iskolás korom óta velem van, és támogat. A kézzel preparált képre készített egy térképet, amin bejelölte az országokat, ahol addig játszottam, a kedvenc zeneszerzőimet, a számomra fontos tanáregyéniségeket, művészbarátokat. Az esküvőnkön az ének-zene tanárnőm vezényelte a kórust, így ennek a kottarészlete is rákerült."
"A nászutunk alkalmával vásároltam Görögországban egy karkötőt. Ez sajnos elszakadt, így két éve pótoltam egy ugyanolyanra, amit azóta sem vettem le egyetlen alkalommal sem. Zongoristaként nehéz volt megszokni, de ma már az lenne a furcsa, ha nem lenne rajtam."
"A nagyobb Liszt Ferenc-szobor szobor Szókontor Pál alkotása. Nagyon megható volt számomra, hogy a szobrászművész végrendeletében nekem ajándékozta, annak ellenére, hogy nem voltunk személyes kapcsolatban.
A kisebb Liszt-szobrot (ez Kóbor Henrik alkotása) Császár Jenő bácsitól kaptam, aki 8 éves korom óta aktív látogatója a koncertjeimnek. A bazilikai fellépésem után Jenő bácsi megvárt engem a hidegben, és átadta ezt a szobrot, mert úgy gondolta, én vagyok a méltó tulajdonosa. Azóta fontos helye van az életterünkben, minden egyes nap ránézünk."
