A halandó múzsa
A Csinszka szerelmeiről szóló kötetet a Noran Könyvkiadó jelentette meg „Ady özvegye, Babits szerelme, Márffy hitvese” címmel. S valóban, ebben a hármas összefüggésben ismerjük az egykori szépasszonyt, kinek varázsos lénye máig könyvírásra ihlet.
Csinszka többnyire, mint Ady múzsája jelenik meg a köztudatban, akik pedig kicsit beavatottabbnak érzik magukat élettörténetében, nagyvonalúan hozzáteszik, hogy Ő volt az a némber, aki túlságosan hamar dobva el az özvegyi fátylat, sikertelenül próbálta megkörnyékezni Babits Mihályt, igyekezett kisemmizni Ady Endre édesanyját, majd házasságra lépett, de szeretetlen kapcsolatban élt Márffy Ödönnel.
Vagyis Csinszka utókorra gyakorolt legnagyobb bűne, hogy – saját meghatározása szerint - nem lett a „nemzet özvegye”. Amit pedig mindenki elvárt volna tőle.
Rockenbauer Zoltán mást is talált kutatómunkája során. Találta azt, hogy Boncza Berta a képzőművészt hasonlóan fontos művek alkotására ihlette, mint Adyt a Csinszka-ciklus verseiben - vagyis az irodalom mellett a magyar képzőművészet számára is fontos periódusa kötődik a múzsa és a festő nevéhez. Ugyanakkor nem találta a köztudatban élő rosszindulatú véleményeket, legfeljebb azok alapjait.
Lehet, hogy Csinszka hisztérika volt, és tény, hogy szerelmével ostromolta az eleinte húzódozó Babitsot, de az később nyíltan viszonozta Adyné érzelmeit, és sután véget ért kapcsolatukból mindketten gyorsan más házasságba menekültek. (Babits felesége szerint férje babonából nem vette nőül Csinszkát, mert félt attól az átoktól, mit Ady szórt az utána lépő fejére.) Igaz, hogy Csinszka harcolt elődeivel, s minden nővel, akiben vetélytársat látott. De akiben nem, azzal határozottan jó, szinte testvéri viszonyt ápolt. Az Ady körüli pereskedésre pedig a család is alapos indokot szolgáltatott.
Vagyis az átolvasott dokumentumok után a szerző más álláspontra jutott. A tárgyilagosság érdekében előtérbe helyezte a Csinszka és kortársai által írottak szó szerinti idézését, s csak azokhoz fűzi hozzá saját értelmezéseit.
Így a könyv valóban azt a nőt mutatja be, aki ugyan maga is jeleskedett a művészetekben, tehetsége mégis abban volt legnagyobb, miként tudta több művészeti ágban tevékenykedő, rangos alkotók figyelmét felkelteni, majd megszerezve hódolatukat, inspirálni őket.
A könyv Boncza Berta életének delét, hódításának legaktívabb korszakát meséli el, mégis attól a szakasztól indítva, amire már nem terjed ki az emberek többségének figyelme: Ady temetésétől veszi fel a fonalat. "Ez a történet temetéstől temetésig tart: Ady ravatalától Csinszka koporsójáig" – írja Rockenbauer Zoltán az előszóban.
Csinszka Adyval való házassága rövid négy évig tartott, s bár irodalomtörténeti szempontból csodálatos dolog volt, valójában betegápolásból állt. Fiatal nő volt még, s ledérségét cáfolja, hogy Márffy oldalán 14 évig élt, egészen fiatalon, 40 éves korában bekövetkező haláláig, ami erősen megviselte férjét. Igaz, közben voltak fellángolásai „ezüstfejű fiúk”, azaz idősebb urak iránt, de ezek kialvását kevésszavú férje mindig józan türelemmel várta ki, mert tudatában volt annak, hogy neje közben az ő karrierjét is meglendíti.
A festmény a Haas Gyűjtemény tulajdonában van
Csinszka eszközölte ki számára amerikai bemutatkozását, ő intézte képeladásait, könyvillusztrációit, kiállításait. Ő szervezte társasági életüket, s vezette nem minden gondoktól mentes nagypolgári háztartásukat. Ezekre is hűen kitér a könyv, mint ahogy Csinszka halálának körülményeire, az azt övező mendemondákra, s a történet utóéletére is.
Múzsáról írni hálás feladat – gondolhatjuk, mert mi más lehetne, ha egyszer sikerül megragadni légies, örökkévalóságba vésett alakjukat. Múzsáról írni azonban hálátlan feladat, gyötrelmes vállalkozás, ha önjelölt írójához nem kegyes, és nem lehel csókot homlokára. Itt azonban erről szó sincs, noha azért felsejlik, hogy a szerző maga is főhősnője pártján áll, illetve olvasóit diszkréten ez álláspont tereli.
S milyen jól teszi, hiszen a könyv sosincs kiolvasva, valamiért mindig vissza kell lapozni, elidőzni kicsit. Arra ösztönzi olvasóját: induljon el valamelyik elvarratlan szálon, forduljon figyelme Csinszka előélete, Márffy munkássága, Babits költészete, a kor művészélete felé, majd térjen vissza e könyvhöz, hogy elégedetten lapozgassa e szerteágazó, befejezhetetlen és igaz történetet.
