A halál Hawaii-n is utolér, akárcsak a nihil – a nyár legviccesebb sorozata
Az HBO GO új szériájából ugyan egyelőre csak az első rész került fel – július 19-én jön a második -, de már most nagyon lelkes vagyok, hogy valaki – méghozzá a szintén „fehér nevű” Mike White megkreált egy ilyen különleges sorozatot, ami tükröt tart a kortárs nyugati társadalomnak. Itt aztán lesz first world-problem bőven, de természetesen nemcsak luxusproblémák, hiszen, ahogy halad előre a széria, úgy bújnak elő a drámák és komoly gondok a szőnyeg alól.
A repülőtéren egy koporsóban holttestet helyeznek a Hawaii-ról visszafelé induló repülőjáratra.
Megtudjuk, hogy a halál a Fehér Lótusz exkluzív üdülőhelyen történt, majd hamarosan az is világos lesz, hogy valójában a sorozat egyik kiemelkedő figurája fog valamiképp elhalálozni az egy hét alatt. Az egyik emberileg legtisztább karakter.
Mert a többieknek bizony van takargatnivalója a hotelben a fehér köntösök alatt. Az egyik hereráktól tart, a másik az anyja hamvait akarja elszórni a tengerben, de úgy általában szinte azt sem tudja, hol van, a harmadik egy bunkó, aki nem bír túllépni azon, hogy a nászutaslakosztály helyett „csak” az elnökit kapta… stb. És közben ott a személyzet, akik megpróbálják a maximumot nyújtani, és mindig széles vigyorral fogadni a legbárgyúbb, infantilis kérését a vendégnek. Hiszen belőlük élnek. De közben gyűlölik, amit csinálnak, és gyűlölik a saját műmosolyukat is.
A Downtwn Abbey-szerű miliő jól felrajzolja a társadalmi különbségeket egy luxushotel falai és az esti szélben baljósan lengedező pálmái közt (nem beszélve a filmzenéről, ami remekül eltalált, de a hátam is borsódzik tőle). Mindenki a saját egzisztenciális problémáival küzd.
A széria egyszerre ijesztő, drámai és szürreális, vicces és elborzasztó – sok benne az irritáló karakter, de direkt, hiszen az alkotónak épp ez a célja, hogy rámutasson: milyen üres a világunk és az emberi kapcsolataink -, és sokszor nagyon elgondolkodtató. Hogy valójában egy nyaralás mit hoz elő belőlünk, ami igazából egy kényszerű összezártság. A legőszintébbek, ugyanakkor a legirritálóbbak a tinilányok például, akik az okostelefonjukból fel sem nézve dumálnak egymással, és gonoszul kielemzik a számukra ismeretlen vendégeket már az első napon. És persze a személyzetet sem kell félteni. A szatirikus hangvételhez a szuper színészek is hozzájárulnak, akik közül sokakat láttunk már, és gyanítom, többeket később is látni fogunk még.
Izgalmas utazás a The White Lotus az emberi szeretetlenség, ridegség, manipuláció és leplezett tragédiák világába egy olyan helyszínen, ahol azt hinnénk, elillannak a gondok egy mohito mellett a feszített tükrű, tengerre néző medencében.