“Azt hiszem, az én példám egy kuriózum. Ahogyan éltem, és amiket megjártam, nem volt mindennapos” - kezdi Tóth Zsé Ferenc, a Tündérkör Alapítvány elnöke. A férfi ma Kelet-Magyarország legnagyobb gyermeksegítő szervezetét vezeti, ám ezt annak idején senki nem nézte volna ki belőle: szegénységbe született, állami gondozásban élt, és régen csak a rendőrségi ügyeivel hívta fel magára a figyelmet.

“Súlyos fogyatékkal születtem meg ’79-ben: a bal szemem teljesen vak, és a jobb is fokozatosan romlik. Hatan vagyunk testvérek, és mi, a három legnagyobb tesó állami gondozásba kerültünk. Apámat alig láttam életemben” - mondja a debreceni férfi, aki akkoriban a gyengénlátók iskolája és a Lóverseny utcai bentlakásos intézet közt ingázott.

Mindez az úgynevezett “jojó-korszakban” történt, amikor ugyan hivatalosan már demokráciában éltünk, még jelen volt a szocializmusban bevettnek számító testi fenyítés az iskolában.

Habár intézetben lakott, a szülei hivatalosan nem mondtak le Feriről, így a fiú néha hazajárt az édesanyjához. “Az intézetben farkastörvények uralkodtak, mégis jobb volt, mint hazamenni és éhezni. Nem volt víz, és nyolcan laktunk körülbelül 15 négyzetméteren. Amikor anyámmal napokra összevesztem, megtapasztalhattam, milyen az utcán kóborolni a -16 fokos télben, szédelegve az éhségtől.”

Az ilyen helyzetekben persze megvoltak a praktikái: lépcsőházban aludt, és az iskolatársaknál fürdött, ahol a szülők sokszor megsajnálták és befogadták.

Feri mégsem volt soha a tápláléklánc alján. 15 évesen már szemétszedőként dolgozott a debreceni piacon, megvett és eladogatott apróságokat, így fedezte a napi étkezését.

16 évesen már thai boxolt: ugyan szembetegsége miatt nem lett volna szabad nagy súlyokat emelnie, sem a derekánál mélyebbre hajolnia, nem hallgatott az intelmekre, így a látása egyre romlott. Végül 18 évesen, a nagykorúságot elérve kikerült az utcára, ahol megtapasztalta, hogy egy intézeti gyereknek onnantól senki nem fogja a kezét.

Kidobóként helyezkedett el egy diszkóban, amihez jól jött a tekintélyt parancsoló, 198 centis tesmagassága. Night clubokban és bordélyházakban dolgozott, az éjszakai életben pedig szinte vonzotta a balhékat: verekedésekbe, rendőrségi, majd bírósági ügyekbe keveredett, jellemzően az önbíráskodás vádjával.

“Sokszor bajba sodródtam, mert nagy volt a szám. Nem voltam szocializálva: nem volt bennem rosszindulat, de fogalmam sem volt, hogy kellene viselkedni. Egy zabolázatlan csikó voltam. Nem vettem észre, hogy hülye vagyok” - mondja a férfi, aki 2007-ben, 28 évesen eldöntötte, hogy lerakja az érettségit.

Ferenc ezután három év alatt leérettségizett. Mivel mindig is foglalkoztatta a politológia, úgy döntött, jelentkezik erre a szakra a Debreceni Egyetemen. Fel is vették.

“Úgy döntöttem, poénból, hogy akkor már csak elmegyek, megnézem, milyen is ez. Végül elvégeztem a három éves képzést. Utána szereztem egy diplomát Igazságügy és igazgatás szakon, majd egy mesterdiplomát szociálpedagógiából. Mellette gyűjtögettem az OKJ-kat is: többek közt gyógypedagógus segítő asszisztens, családsegítő és kulturális rendezvényszervező lettem. Az utóbbi 14 évet végigtanultam, mert segíteni akartam, visszaadni valamit a jóistennek, amiért kirángatott a mocsokból.”

Ferenc ezután a politika felé fordult, be is szállt egy párt kampányába, ám az érdeklődése rövidtávúnak bizonyult:

“Megláttam, hogy mi megy ott, és nem akartam részt venni benne. Úgy voltam vele, hogy a politika nekem inkább maradjon plátói szerelem.”

Már 2014-et írtunk, amikor egy régi haverja megkereste a Tündérkör Alapítvánnyal:

“Amikor még kidobó voltam, őt sokszor meg kellett védenem, cserébe segített nekem hol aludni. Megbeszéltük, ha nagyobbak leszünk, csinálunk egy alapítványt, amivel olyan kölykökön segíthetünk, mint amilyen én is voltam. Amikor aztán bejegyezte a Tündérkört, szólt nekem, hogy "gyere, itt van, akkor csináld!”.

A Tündérkör egyik legfontosabb szolgáltatása, hogy az év minden napján 0-24 órás tanácsadást biztosít: bármikor lehet írni nekik, hívni őket. Ma már nem fordulhatna elő, hogy valaki a fiatal Ferihez hasonlóan a hidegben az utcán kóboroljon. Ha valakinek nincs hol aludnia, olyan állami csatornákat használva tudják elszállásolni, amiket ő nem ismer - elég, ha rájuk ír a Messengeren. De írhatnak azok is, akik bármikor megszorulnának, az alapítvány ugyanis az év 365 napján folyamatos élelmiszerügyeletet biztosít.

“Elsősorban a 16 év alatti gyerekekkel élő, igazán elesett, a szociális szervek előtt láthatatlanul maradó családokat célozzuk meg. Nekik viszünk tartós, száraz élelmiszert, és mivel 20 kg alatti csomagjaink nincsenek, autóval házhoz is megyünk. Ez gyors, hatékony, praktikus megoldás. Mindenkit le tudunk ellenőrizni, hogy valóban rászorul-e, főleg, mert általában van közös ismerősünk.”

Karácsonykor a Csing-Ling élelmiszerügyelet lép életbe, ilyenkor három napon át reggel 8 és este 8 közt bárhová azonnali indulással kiszállítják a csomagokat. Van tisztítószer-adományozás is, általában 2-3 kartonnal visznek egy-egy családnak az elsőosztályú termékekből.

Az alapítvány profiljába tartoznak olyan jótékonysági programok, amik sportra is motiválják a szülőket és gyerekeket. A társadalmi felelősségvállalás több formájára, például a környezetvédelemre is játékos módon hívják fel a figyelmet.

A 3. éves Tündérfutás jótékonysági sportgálán legutóbb például 2700 fő indult, de a pandémia alatt, virtuális formában is rengetegen csatlakoztak a programhoz. Nagy siker az autómentes napon tartott LégFuti futógála is a levegőszennyezés csökkentéséért, ahol már első alkalommal ezren vettek részt. De többszázan jelentek meg az Édességgyűjtő flashmobokon is, ahol minden résztvevő hoz valami finomságot a gyerekeknek karácsonyra, ezért hűtőmágnest kap cserébe.

Az alapítvány munkájának hála pedig nem maradt el az elismerés sem: tavaly például Ferenc nyerte el a Három királyfi, három királylány egyesület Kopp-Skrabski-díját, amelyet a kiemelkedő társadalmi tevékenységet végzőknek ítélnek oda.

“Pedig szakmai zsűri dönt róla, általában orvosok és pszichológusok nyerik. Hajdú-Biharból még az első 10-be sem szoktak bekerülni” - mondja a férfi, akit idén a Mutass jó példát! díjra is jelöltek, nemrég pedig Skrabski Fruzsina Traumáinkon innen és túl című dokumentumfilmjében is szerepelt. Itt többek közt Bagi Ivánnal láthatjuk, aki szintén intézeti gyerekként kezdte az életét.