A fotószseni és képei Magyarországon
Szombaton a debreceni MODEM-ben nyílt meg a világhírű holland fotós, Erwin Olaf első kelet-európai önálló kiállítása. Mi pedig ott lehettünk a megnyitó előtt, ahol maga a művész vezetett körbe minket, és mesélt a műveiről.
A világhírű fotós 1959-ben született Hilversumban, jelenleg is Hollandiában él, Amszterdamban. Karrierje elején Robert Mapplethorpe, Helmut Newton és Joel-Peter Witkin pártfogását élvezhette.
A stúdiófotózást vegyítve a fotóriporterkedéssel 1988-ban lépett a nemzetközi művészeti színtérre, ekkor nyerte meg Sakkbábuk (Chessmen) című sorozatával a Fiatal Európai Fotográfusok versenyét. Az ezt követő évben a kölni Ludwig Múzeum rendezett kiállítást képeiből. Olaf már 1987-ben elkezdett filmezéssel is foglalkozni, mely azóta ugyancsak meghatározó médiuma művészetének. Filmjei és fotói gyakran párhuzamos történeteket mesélnek el; sorozatait a kiállításokon a hozzájuk készült kisfilmekkel egészíti ki, hogy erőteljesebb hatást érjen el.
Az elmúlt években Olaf mozgóképei bejárták a világ vezető múzeumait és filmfesztiváljait egyaránt. Számos nemzetközi művészeti díjjal tüntették ki, többek között 2006-ban a Nemzetközi Colour Díjjal az Év fotográfusa kategóriában. 2008-ban az USA Lucie Díját, 2011-ben pedig Hollandia legnagyobb művészeti elismerését nyerte el, a százezer euróval járó Johannes Vermeer Awardot. Munkái számos jelentős múzeumban megtalálhatóak, a magángyűjtők pedig egy-egy fotójáért sokszor tízezer dollárnál is többet adnak. Hollandia legismertebb fotográfusaként ő készítette az ünnepi portrékat Máxima hercegnőről, a trónörökös negyvenedik születésnapján.
Erwin Olaf kifinomult és provokatív stílusa meghódította a reklámvilágot is, a kilencvenes évek óta a legnépszerűbb reklámfotósok között tartják számon. Nevével fémjelezve a Diesel Jeans és a Heineken világméretű kampányokat indított. A Louis Vuitton divatcég egy portrésorozatot rendelt tőle az amszterdami Rijksmuseum közreműködésével, valamint a luxusdivatcég, a Bottega Veneta is az ő műveit használta fel reklámanyagaiban 2012-ben.
Szerintem egy kiállításhoz rengeteget ad hozzá, ha ismerjük a képek mögött rejlő történeteket, főként ha ezt maga a művész meséli el. Szeretnénk most ebből átadni nektek is egy kis darabot. Induljunk hát!
A MODEM földszinti kiállítóterében először Olaf "önarcképe" fogad minket, amely a legújabb Berlin sorozatának készítése közben készült.
A kép melletti két folyosón láthatjuk a jelenleg legfrissebb sorozatának, a Berlin sorozatnak a képeit. Erwin Olafra jellemző, hogy képei általában grandiózus műtermében készülnek, de ezúttal külső helyszínt választott. Méghozzá Berlin különböző pontjait, például az első képen látható uszodát vagy az önarcképen is látható, Olimpia Stadion Westendet.
A Weimari Köztársaság Berlinjébe visszarepítő képekről sem hiányozhat azonban a precízen kidolgozott, már-már filmdíszletszerű háttér, vagy a külön erre az alkalomra készített ruhák. Olaf a sorozatban főként gyerekeket fotózott, szereti őket szerepelteti művein, mert úgy gondolja, hogy sokkal nagyobb erőt képviselnek.
A kiállítás névadója, a Berlin sorozathoz készült Körhinta. Olaf úgy gondolta, hogy az elkészült ruhák olyan mesterművek lettek, hogy kár lenne csak úgy hagyni őket. Ezért készült el a képeket kiegészítő installáció, amelynek közepén a bekötött szemű bohóc van, körben pedig fej nélküli próbababák.
A mű így még nem is lenne olyan elborzasztó, de az i-re a pontot a hangszórókból hallható gyermekdal teszi fel, amely állítólag igaz történeten alapul, és a gyerekek arról énekelnek benne, hogy egy hentes húsz kisgyereket öl meg, és dolgozza őket fasírttá.
Ha még több kulisszatitokra vagytok kíváncsaik, nézzétek meg ezt a beszélgetést a sorozatról:
Továbbhaladva a Dusk és Dawn (Alkonyat és Pirkadat) sorozatokat látjuk egy térben. Erwin mesélt arról, hogy az Alkonyat sorozatot egy amerikai fotográfusnő afro-amerikaikról készített képei inspirálták. Az Alkonyat sorozatban egy amerikai család, míg a Pirkadatban egy orosz család gondosan megrendezett életébe nyerhetünk bepillantást.
Olaf a fotózás mellett kísérleti filmesként is ismert. A fotói mellé azért készít rövidfilmeket is, hogy még jobban bevonja a nézőt a saját világába. A kritikusok sokszor említik, hogy műveiben a forma sokszor nagyobb hangsúlyt kap, mint a tartalom. A kisfilmek poénját nem akarom lelőni, de erre a kritikára ad benne választ, és teszi fel a kérdést, hogy létezhet-e a tartalom forma nélkül.
A két sorozat a jobb és a bal, a világos és a sötét játéka. A madárszobrokról először viccesen azt mondta, hogy csak azért kerültek oda, mert szépek. Valójában a funkciójuk, hogy a néző még inkább a képek részeseivé váljon a kiállításon.
Továbbhaladva a Keyhole (Kulcslyuk) sorozat képei következnek. Engem ezek a képek fogtak meg a legjobban.
A történeteket nem ismerjük, Olaf pedig azt szeretné, ha mi találnák ki a saját történeteinket a képekhez.
A sorozathoz egy különleges installáció is tartozik. Két ajtó, mellette egy-egy fülhallgató. Ha belesünk a kulcslyukon, egy család életében nyerünk pillantást. Hogy milyen érzéseket váltanak ki belőlünk a videók? Ez csakis tőlünk függ.
Hogy mit láthatunk pontosan, ezt nem árulom el, kukucskáljatok majd be ti is!
Végül, de nem utolsó sorban a Bánat portrék és a Bánat sorozat következnek. A kiállított sorozatok közül a legrégebben, 2007-ben készült. Amikor ideérünk, Erwin megjegyzi, hogy nagyon meg van hatódva, mert évek óta nem látta kiállítási falon ezeket a képeket.
A képeken az első könnycsepp kigördülését, a fájdalommal való szembesülés pillanatát, valamint a bánat miatt felvett test pozíciókat és reakciókat akarta megjeleníteni. Sikerült!
- meséli nevetve.
A kiállításon, ha nem is kapunk teljes képet Erwin Olaf munkásságából - a korai képei közül egy sem látható -, de mindenképpen megtapasztalhatjuk az ő világát, az ő saját valóságát.
Aki teheti mindenképpen látogasson el Debrecenbe, mert ezért megéri!
A kiállítás 2015. február 1-jéig látható a MODEMben.
Sajnos a hihetetlenül közvetlen és kedves alkotóval már nem lesz alkalmatok találkozni, de a művei biztosan tartós vizuális élményekkel tesznek mindenkit gazdagabbá!
MODEM - Modern és Kortárs Művészeti Központ
Debrecen, Baltazár Dezső tér 1.
2014. október 26. – 2015. február 1.
Jegyinformációkért KATT IDE.
Ha te is megnéznéd a kiállítást, nyomj egy lájkot!