KULT

A férfiak az útjában vannak – A Sárkányok háza Rhyaenyrája fizetni akart az ingyen kávéért

A mindössze 22 éves Milly Alcock a forgatás előtt úgy érezte, hogy ledobták az óceán közepére, ráadásul mentőcsónak nélkül.


Milly Alcock eddig főként ausztrál sorozatokban szerepelt (pl. A hosszú út hazáig), azzal azonban, hogy megkapta a Sárkányok házában a fiatal Rhaenyra Targaryen szerepét, sokak szerint olyan karriert futhat be, mint a Trónok harcával után Emilia Clarke. A fiatal színésznő most az HBO Max sikersorozata kapcsán nyújtott betekintést a színfalak mögé.

– Kit játszol a Sárkányok házában?

– A fiatal Rhaenyra Targaryent alakítom. Ő a király, Viserys (Paddy Considine) lánya és az egyetlen gyermeke, szóval ez is egy plusz feszültséget jelent. Belekényszerítik őt egy olyan helyzetbe, amiről nem gondolta volna, hogy lehetséges, emellett próbál eligazodni a körülötte lévő világban.

– Milyen ember Rhaenyra?

– Határozott. Tudja, hogy mit akar, csak azt nem, hogy miként érje azt el. Királyi sarjnak és magas rangúnak született, így kiváltságos helyzetben van, szóval nem igazán kell alkalmazkodnia. Ez azt jelenti, hogy megúszhatja, ha például szókimondó, vagy ha nem tartja be a szabályokat.

Ezért szeretjük őt, de emiatt is lehetnek ellenérzéseink iránta.

– Mi áll az útjában?

– A férfiak? Igen, a férfiak az útjában vannak. Mert alapvetően az egész életéről a férfiak akarnak dönteni.

Ő egy nő, akit elutasítanak mint személyt, elutasítják az ötleteit, és folyamatosan figyelmen kívül hagyják. Meg kell küzdenie mindenért.

– Hogyan kaptad meg ezt a szerepet?

– Nagyon szerencsésen alakult minden. Szó szerint két önéletrajzot készítettem Ausztráliában az „egy ismeretlen HBO-projektes" felhívásra még a világjárvány idején. Aztán két héttel később kaptam egy telefonhívást, és az életem megváltozott.

– Na meg a hajad is. Feltételezhetően az egy Targaryen-paróka, amit viselsz a képernyőn.

– Igen. A szőkítés megölte volna a hajamat, mindannyiunkét. Mind kopaszok lettünk volna a végére. Szerencsére volt egy fenomenális fodrász és sminkes csapatunk, mert szinte az összes szereplőnek fonatra, szőrtelenítésre, szakállra vagy valamilyen másfajta kiegészítőre volt szüksége, de minden teljesen zökkenőmentes volt, úgyhogy nagy tapsot Roznak és Kevinnek (Rosalia Culora és Kevin Alexander fodrászok – a szerk.), akik gyakorlatilag a haj istenei.

Emlékszem, hogy amikor először próbáltam fel a parókát, arra gondoltam, "Itt van Rhaenyra! Ez most komoly. Ez tényleg megtörténik.”

Aztán minden nap munka után nagyon óvatosan levettem, majd belenéztem a tükörbe, és kissé megdöbbentő volt ismét önmagamat látni.

– Hogyan változott meg az életed?

– Sydney-ben élek, ahol a világjárvány miatt nagy lezárások voltak. De sikerült felpattannom egy repülőre, és áthelyeznem a székhelyem Londonba. Primrose Hillben laktam, ez volt az első alkalom, hogy egyedül éltem. Sokat tanultam. Nehéz volt, de egyben nagyon kifizetődő is. És persze borzasztó szerencsés vagyok, amiért egy ilyen csodálatos szereplőgárda és stáb vett körül.

Tisztában voltak vele, hogy mindössze 21 éves voltam, a világjárvány idején, egyedül a Föld másik felén, és egy olyan munkát végeztem, amilyet korábban soha.

– Kivel kötöttél barátságot a stábtagok közül?

– Nagyon közel kerültem Emily Carey-hez (ő alakítja Alicent Hightowert – a szerk.). Virtuálisan beszéltünk először, még a forgatások előtt, mivel Alicent és Rhaenyra között erős kapcsolat van, s nagyon fontos volt a történet szempontjából, hogy ez a viszony miként változik. Aztán találkoztam vele, és mindkettőnknek ugyanazok voltak az érzései a sorozattal kapcsolatban. Mindketten fiatal nők vagyunk, és egy olyan, nagyszabású szériában dolgozunk, ami főként a férfiakra épül. Szóval rögtön kialakult bennünk a rokonszenv egymás iránt. Imádom Emilyt, és ahogy Rhaenyra, én is próbálom őt óvni mindentől. Úgy érzem, mintha a kishúgom lenne.

– Milyen volt számodra a forgatás?

– Hogy egy kis perspektívát adjak: eddig csak az ausztrál televízióban szerepeltem.

Vagyis olyan érzés volt, mintha valaki elhozott volna Ausztráliából, és kidobott volna az óceán közepén mentőcsónak nélkül. Mintha a Pi életébe cseppentem volna.

Úgy éreztem, hogy megfeneklettem és hallucinálok: ez az egész tényleg megtörténik? Mi folyik itt? Hihetetlen volt! Ez volt az első alkalom, hogy egy nagy stúdióban forgattam díszletek között. Emlékszem az első napomra, amikor például ki akartam fizetni a kávémat, ami amúgy ingyen volt. Ausztráliában csak kekszet és teát kaptunk, ennyi. De persze imádtam ott mindent, és gyorsan is alkalmazkodik mindehhez az ember, mert rájön, hogy ez a fajta precizitás és gondoskodás szükséges ahhoz, hogy minél jobban bemutathassuk a történetet, amit el akarunk mesélni. Ez a világ annyira részletes, hogy lehetővé tette az összes részlegünk vezetőjének – legyen az jelmez, fegyverzet, díszlet vagy smink –, hogy kellő mennyiségű időt és erőforrást kapjon azért, hogy mindenre oda tudjon figyelni. Ez az, ami a Trónok harcát olyan naggyá tette, és remélhetőleg emiatt lesz a Sárkányok háza is csodálatos.

– Mi az, ami legjobban tetszett a forgatás során?

– Például a speciális világítás. Mivel a film a középkorban játszódik, nincs áram, így mindent tűzzel világítanak meg. Mivel a fény visszaverődik a földről, ezért minden padlót és talapzatot – legyen az beltéri vagy kültéri – mindig jó alaposan lemostak vízzel, hogy a fény a megfelelő módon verődjön róla vissza.

Mindegyik jelmezem és mindenki más jelmeze, sőt, az összes hímzés, amit a nézők látnak, mind-mind kézzel készült.

Még ahhoz is, hogy egy pengén lévő vésésről visszatükröződjön a fény, több ember munkájára, odafigyelésére volt szükség. Hihetetlen.

– Rhaenyra egy sárkánylovas. Milyen az ő sárkánya?

– Syrax a neve. Miguel (Miguel Sapochnik, a Sárkányok háza egyik rendezője és producere – a szerk.) azt mondta, hogy az egyes sárkányok személyiségét egy-egy állatról mintázzák, ami szerintem nagyon érdekes. Syrax figurája például egy sason alapszik.

Fontos megérteni, hogy a mi világunk kontextusában a sárkány olyan, mint egy háziállat. Akár egy kutya, és mindenkinek van valamilyen kapcsolata a kutyájával.

Szerintem mi, emberek olyan dolgokhoz vonzódunk, amik hasonlóak hozzánk. És ahhoz, hogy ez a közelség létrejöjjön fontos, hogy rokonlelkek legyünk a kapcsolatban. Ez persze a valóságban azt jelentette nekem, hogy egy kicsit interakcióba léphettem egy kék vászonnal, meg is simogattam néhányszor. Ez így elmondva vicces, de a végeredmény fantasztikusan néz ki.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Tragédia a Netflix velencei forgatásán: a stáb szeme láttára meghalt a sikersorozat rendezőasszisztense
Diego Borella az Emily Párizsban ötödik évadának munkálatai közben esett össze. Az orvosok a Hotel Danieli épületébe siettek, de már nem tudták megmenteni a 47 éves rendezőasszisztenst.


Tragikus esemény árnyékolta be az Emily Párizsban forgatását Velencében: váratlanul elhunyt Diego Borella, a Netflix népszerű sorozatának rendezőasszisztense.

A Daily Mail beszámolója szerint az ötödik évad utolsó jeleneteinek felvétele zajlott a lagúnák városában, amikor Borella a stáb jelenlétében összeesett.

A La Repubblica információi szerint

az orvosok csütörtök este, 7 óra körül érkeztek a történelmi Hotel Danieli épületébe, de már nem tudták megmenteni az életét.

A rendezőasszisztens mindössze 47 éves volt. A hírek szerint halálát valószínűleg szívroham okozta.

A tragédia után a forgatást ideiglenesen felfüggesztették. Az ötödik évad velencei jeleneteit augusztus 15-én kezdték rögzíteni, és eredetileg hétfőn fejezték volna be a munkát.

Diego Borella 1978-ban született Velencében. Elismerést szerzett rendezőként és íróként, tanulmányait Rómában, Londonban és New Yorkban folytatta. Közösségi oldalain meséket, haikukat és színdarabokat is megosztott.

(via Femina)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Az év legjobban titkolt sci-fije? – Visszatért az Invázió, és te valószínűleg még mindig nem hallottál róla
Két évet ugrott az időben az AppleTV sorozata. A világ megmenekült? Az Invázió harmadik évadának nyitánya bebizonyítja: az idegenekkel a rémálom még csak most kezdődik. Hősök támadnak fel, titkok szivárognak ki, és minden pillanatban ott lappang a kérdés: tényleg vége van a fenyegetésnek? Dehogy van, itt a harmadik évad…
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2025. augusztus 24.



A televíziós science fiction világában ritkán akad olyan alkotás, amely egyszerre képes intim, emberi drámát és globális katasztrófát bemutatni, mégis az Invázió pontosan erre vállalkozott 2021-ben. Simon Kinberg sorozata, amely az AppleTV+ megbízásából készült, apró mozaikokból építtette fel egy idegen támadás történetét – nem világmegváltó hősökre, hanem hétköznapi emberekre fókuszálva. Ez a nézőpont kezdettől fogva a széria legerősebb sajátossága, és a harmadik évad nyitánya sem tagadja meg gyökereit:

ismét a kisemberek szemén keresztül látjuk, hogyan alakul az emberiség sorsa egy újabb, látszólag lezárt, de mégis tovább élő fenyegetés árnyékában.

Kinberg neve önmagában is sokatmondó: producerként és íróként egyaránt dolgozott remek és kevésbé sikeres projektekben. A Deadpool 2, a Légió vagy a Sherlock Holmes mellé sajnos olyan címek is feltűnnek a listáján, mint a hírhedt Fantasztikus Négyes (2015), a felejthető 355, vagy a borzalmas X-men: A sötét főnix. Ez a kettősség kíséri végig pályáját, így az Invázió esetében sem lehetett tudni előre, mire számíthatunk. Az viszont két évad alatt már bebizonyosodott, hogy a sorozat képes komoly feszültséget teremteni, miközben nem szuperhősökkel, hanem sebezhető, esendő emberekkel dolgozik.

Az első két szezon nagy erénye a több szálon futó történet volt: egy közel-keleti háborúban rekedt katona, egy japán űrmérnök személyes tragédiája, egy iráni-amerikai család menekülése és egy csapat bajban rekedt diák mind-mind más perspektívából tapasztalta meg az idegenek pusztítását, más-más kontinensen. Ahogy teltek az epizódok, a mozaikdarabok fokozatosan összeálltak, és egyre világosabbá vált, hogy az emberi sorsok közötti látszólag apró döntések globális következményekkel járhatnak.

A második évad végén egy igazi cliffhanger zárta le a történetet: két szereplő kézen fogva lépett be az idegenek anyahajójába, majd vágás, sötét, és vége az évadnak.

A harmadik szezon első része azonban rögtön keresztülhúzza a néző várakozásait. Az évadzáró katarzisa után ugyanis nem folytatódik a történet: két évet ugrunk előre az időben. Az anyahajó lezuhant, a fenyegetés papíron megszűnt, és a világ lassan próbál visszatérni a normalitásba. A hősi halottak között emlegetik Trevante Cole őrmestert (Shamier Anderson) és a fiatal Caspar Morrow-t (Billy Barratt). Csakhogy rögtön az epizód elején kiderül, nem minden az, aminek látszik: Trevante megjelenik egy térkapuban, és semmire sem emlékszik az elmúlt két évből. Innen indul újra a történet, a bizonytalanság, a katonai titkolózás és az emberi bizalmatlanság szorításában.

A forgatókönyv egyik legerősebb húzása, hogy nem próbál hosszan magyarázni, hanem szinte azonnal visszaránt a bizonytalanságba. Ismeretlen gravitációs anomáliák, eltűnő emberek, félrevezető hírszerzési jelentések – minden azt sugallja, hogy az idegenek inváziójának még messze nincs vége. Trevante és a közben felnőtté vált Jamila (India Brown) újra központi figurákká lépnek elő. Jamila bűntudattal küszködik Caspar halála miatt, ám kettejük találkozása újra beindítja az események láncolatát. Amikor katonák támadnak rájuk, menekülni kényszerülnek, és világossá válik, hogy ismét nem számíthatnak senkire – legfeljebb egymásra.

Érdekes módon a nyitány inkább szűkíti, mintsem tágítja a fókuszt.

Nem látjuk egyszerre a régi kedvenceket, a szálak nem futnak párhuzamosan. Aneesha Malik (Golshifteh Farahani) és Clark Evens (Enver Gjokaj) egyelőre még csak az előzetesekből sejthetők, de bizonyosan visszatérnek majd. Más karakterek sorsa kérdéses: Monty (Paddy Holland) újra felbukkanása sok rajongónak örömet okozna, míg Mitsuki (Shioli Kutsuna) halála talán véglegesnek tűnt a második szezonzáróban, bár az Invázió világában soha semmi sem biztos.

Az új évad első epizódja ugyan nem robban be olyan látványos erővel, mint ahogy a második évad fináléja lezárult, de ez nem is áll szándékában. Inkább felépíti az új status quót, miközben lassan, csepegtetve adja a jeleket: a veszély nem múlt el, sőt, valami sokkal komplexebb játszma van kibontakozóban. A katonai erők bizalmatlansága, a titkolózó hírszerzés, és az, hogy még a saját hősüket sem hajlandóak elfogadni, finoman reflektál a hatalom és az egyén konfliktusára. Ez a politikai árnyalat talán eddig is jelen volt a sorozatban, de most még hangsúlyosabbá válhat.

Az idegenek ábrázolása továbbra is különleges. Nem a hollywoodi sablonokra épít, nincsenek klasszikus „szürke kis emberkék” vagy túlzó CGI-szörnyek.

A lények furcsa, folyamatosan fejlődő fiziológiája egyszerre idegen és félelmetes emberi szemmel nézve. Eközben a tudományos magyarázatok ugyan sokszor sántítanak, mégis képesek megőrizni a hitelesség látszatát. Ez a balansz tartja a sorozatot a tudományos fantasztikum keretein belül, anélkül, hogy saját paródiájába fordulna. Nagy kár, hogy vizuálisan a lények gyengébbek, mint a 2025-ben elvárt színvonal.

Az Invázió harmadik évadának nyitánya tehát nem ad mindenre választ, és nem is akar azonnal sokkolni. Ehelyett egy lassan kibontakozó új krízis alapjait fekteti le. A karakterdrámákra koncentrál, ahogy eddig is, miközben apró jelekkel és rejtélyekkel teremt feszültséget. Ez a tempó talán frusztráló lehet azoknak, akik pörgős akciót keresnek, ám a sorozatot mindig is a lassabb építkezés jellemezte.

Összességében az évadnyitó ígéretesen folytatja a történetet: nem szakít a sorozat eddigi filozófiájával, miszerint a világ sorsa hétköznapi emberek apró döntésein múlik. Nem tökéletes, vannak vontatott részei, és az időugrás elsőre kicsit kizökkentheti a nézőt, de mindez hozzájárul a rejtélyhez. Egy biztos, aki hajlandó türelmesen követni a mozaikdarabokból épülő narratívát, annak ismét jutalom lesz a kitartás. Az Invázió továbbra is az egyik legkülönlegesebb idegenes sorozat az elmúlt években – talán tényleg a legjobb, amiről még nem hallottál.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt Kalmár Tibor
A Rádió Bézs osztotta meg a szomorú hírt, megható sorokkal búcsúzva tőle. Kalmár több mint száznyolcvan tévéműsort rendezett.


93 éves korában elhunyt Kalmár Tibor, Jászai Mari-díjas rendező és érdemes művész. A hírt a Rádió Bézs közölte, ahol megható sorokkal emlékeztek rá.

A Facebookon azt írták: a szórakoztatás nagymestere csak 93 éves volt. Hozzátették, hogy cselekvési kedve, szelleme és humora nem volt korhoz köthető.

„Kalmár a Valahol Európában című filmben "csak" epizódszereplő volt. Ott azt kérdezte tőle a gyerekfőszereplő Kuksi, hogy "Még mindig verik őket?" Mire ő azt válaszolta, hogy "tudja a rosseb". Ezen aztán mindenki nevetett. Mi most nem nevetünk. Meghalt Kalmár Tibor, akiről mindenki azt hitte, hogy 120 évig él majd, aki több mint száznyolcvan egész estés tévéműsort rendezett, aki legnagyobbakkal dolgozott. Korai volt. Mulattattam és mulattam volt az egyik könyvének a címe. Reméljük Kalmár Tibor jól szórakozott. A közönsége egészen biztosan” – fogalmaztak a bejegyzésben.

A Szeretlek Magyarország 2018-ban készített interjút a népszerű szerző-rendezővel.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt Gyökössy Zsolt
A legendás tévérendező 96 éves volt. Többek között a Szeszélyes évszakok és az MTV-n sugárzott Gálvölgyi-show-k is az ő nevéhez fűződtek.


Augusztus 21-én, 96 éves korában elhunyt Gyökössy Zsolt színházi- és televíziórendező. A szomorú hírt az IdőJel Kiadó osztotta meg a Facebookon.

Nevéhez fűződik a legendás Szeszélyes évszakok, de rengeteg más színházi és televíziós produkcióban is maradandót alkotott. Nemrég még Sztárok-Sztorik című könyvét mutatta be, amelyben pályájának emlékeit gyűjtötte össze.

„Még fél éve sincs, hogy a Jókai Szalonban együtt ünnepelhettük kötetének bemutatóját – lám, a Fennvaló még megadta neki azt a nagyszerű ajándékot, hogy ebben a maga nemében páratlan emlékezés-gyűjteményben mintegy tisztelegve nemcsak előttünk, de Előtte is felvonulhattak különleges rendezői, televíziós pályájának jólismert művészei – Antal Imrétől Máthé Erzsiig, Dörner Györgytől Latinovits Zoltánig, Alfonzótól és Bodrogi Gyulától Kabos Lászlóig és tovább. Mindnyájuk munkatársa volt – a velük megélt élményeket, a közös munka sok közös történetét örökre emlékezetes módon osztotta meg közönségével e kiadónk által útjára bocsájtott, feledhetetlen könyvében” – írta a kiadó.

Gyökössy Zsolt 1929. június 8-án született Körösladányban. 1952-ben szerezte meg rendezői diplomáját, és közel tíz éven át több magyar nagyváros színházában dolgozott. Rendezett prózai és zenés darabokat, operetteket, operát és daljátékokat is.

Budapesten a Tarka Színpad, majd a Kamara Varieté művészeti vezetőjeként tevékenykedett több mint egy évtizeden át. Később a Magyar Televízióban folytatta munkáját, ahol a főszerkesztőség vezető rendezője lett.

A Szeszélyes évszakok mellett olyan műsorok fűződnek a nevéhez, mint a Fejezetek a cirkuszlexikonból, a Gálvölgyi-show, a szilveszteri műsorok, a Kató néni kabaréja, a Hogy volt! Hogy volt?, a Sportolók a porondon és az Antal-show.


Link másolása
KÖVESS MINKET: