KULT

A Dancing With the Stars legfeljebb akkor írna történelmet, ha Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc is elindulna benne párban

A Dancing With the Stars második adása a kultúrák keveredésére épült, amit kicsit bátor vállalásnak érzek. Bár a kínai-rumbánál éreztem hibákat a koncepcióban, a török szamba működött.

Link másolása

Ismét közös produkcióval (Samba Di Janeiro) indult az ország kedvenc táncműsora. Igaz, ez az ország egyetlen táncműsora. A második adás témája: Tánc a Föld körül. Különböző országokat, kultúrákat kellett megjeleníteni a táncon keresztül. Persze korántsem mindig volt összhangban az ország a tánccal, ennek megfelelően láthattunk kínai rumbát, indiai szambát és olasz quicksteppet is.

Örömmel láttam, hogy az első részben tapasztalt, műsorvezetés körüli zűrzavarok eltűntek. Stohl Andrásnak végre nem kellett keresztbe beszélgetnie a versenyzőpárosokkal, megszűnt a kapkodás.

Elsőként Király Linda és Suti András lépett a táncparkettre, mint Kékasszony és Kékszakáll, miután beestek a kékítőbe.

Mirelit paso doblét jártak a norvég Alessandra Queen of Kingsére. Ördög Nóra lefagyott kicsit, Juronics Tamás viszont érezte az izzást. Ennek kapcsán kitalált egy új filmet is, "Izzó jég " címen - alighanem a Lángoló Jégre gondolt. Összesen 23 pontot kapott az első páros.

T. Danny és Lissák Laura ezúttal salsázott. Az ifjú énekes (?) úgy érzi, ez a tánc sokkal közelebb áll hozzá, mint a múlt heti paso doble. Az biztos, hogy jó hangulatot csináltak, Laura pörgött, mint a búgócsiga, sőt, még puszit is dobott Szente Vajknak, aki ezek után úgy fogalmazott értékelésében, Dannyék bejelentkeztek a bajnoki címre. Ráadásul egyedül ő adott nekik 8 pontot, szóval összesküvéselmélet-hívőknek üzenem: Go!

Eszenyi Enikő és Hegyes Berci jive koreográfiájából nekem egy francia erőszaktevő története bontakozott ki. Az ifjú „garcon” beginázta az idősödő revütáncosnőt, aki tehetetlenül dőlt jobbra-balra, majd amikor kicsit kezdett magához térni, félszeg kísérleteket tett a menekülésre, hasztalan.

A zsűri szerint Eszenyi kicsit túlszínészkedte ezúttal. Nóri úgy fogalmazott, olyan volt, mint egy könnyű lepkekergetés a parkban. Hiányolta a kicsattanó energiát. Vajk persze megvédte őket, de kit nem véd meg Vajk?

Mármint Koppányon kívül.

Összesen 19 pontot kaptak.

Kicsit könnyen dobálózunk olyan szavakkal mint hogy „történelmet írunk”. Ezért szeretném leszögezni, annak dacára amit Stohl Buci mondott,

a Dancing With the Starsban soha senki nem fog történelmet írni. Kivéve talán, ha Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc elindul a versenyben párban, hogy megenyhítsék Brüsszel szívét.

Csuti és Tóth Katica tehát nem írt történelmet azzal, hogy a műsorban Magyarországon ők táncoltak először country táncot. Mondjuk az sem véletlen, hogy még senki nem táncolt countryt a magyar Dancing in the Starsban. Azt sem igazán értem, Texasban miért teszik. Oké, egy western kocsmában bewhiskyzve elhiszem, hogy jó buli, de másnap körülbelül úgy érezheti magát az ember, mint Sheldon Cooper amikor egy geológia könyvvel ébredt az ágyban.

Az amúgy vidám hangulatúra sikerült medley 20 pontot ért a zsűrinél.

Radics Gigi és Baranyi Dávid szépen járta a tangót az Egy asszony illata zenéjére. Gigi a felvezető kisfilmben bevallotta, minden látszat ellenére gátlásos nő. A párkapcsolataiban is kifejezetten gondot okoz neki megmutatni egy másik embernek az „otthoni” Radics Gigit, aki egészen más ember, mint akit a nézők ismernek.

Akárhogy is van, Gigi egyértelműen a műsor egyik esélyesének számít – már amennyire ezt két adásból le lehet szűrni. Juronics Tamás meg is állapította, hogy az első adásban Gigi és Dávid magasra tették a lécet, ami akár problémát is okozhatna a folytatásban, de fölöslegesen aggódott értük, mert most is simán megugrották. 24 ponttal az élre törtek.

Marics Peti és Stana Alexandra produkciójában éreztem némi képzavart. Az egy dolog, hogy a Tigris és sárkány zenéjére táncoltak rumbát, de tették mindezt cseresznyevirág-szirmok esőjében, ami sokkal inkább Japánt jelképezi. Nekem a torii kapu is inkább a felkelő nap országát idézi, de nem láttam a filmet, lehet, hogy szerepel benne ilyesmi.

Szerintem Marics Peti fogja megnyerni idén a versenyt. Egyfelől bárki bármit mond, tehetséges a srác. Jól énekel, és nagyon erős a kisugárzása, a színpadi jelenléte.

Nyugaton fele ennyivel is világsztárok lesznek emberek.

Aztán: a kifelé mutatott kamaszosan nyegle személyisége bejön a fiataloknak. De ami a legfontosabb: közben mindezek mögött Peti képes dolgozni, ha kell. Amikor fontos, komolyan veszi a dolgokat. Jól is táncol, most pedig még az is kiderült, hogy érzései vannak.

Ördög Nóra tökéletesen foglalta össze a Marics jelenséget: „Kezdesz férfivá érni. Eddig hülyegyerek voltál.” Ezzel együtt 9 pontot adott, ami Tamás Vajk 8-asaival kiegészülve 25 pontot ért.

Csutiékhoz hasonlóan Sydney van den Bosch és Ádám Csaba is elsők lehettek. De Csutiékhoz hasonlóan ők sem írtak történelmet. Ők abban voltak elsők, hogy magyar néptáncot táncoltak. Pontosabban azt kellett volna táncolniuk. De hiába ágyaztak meg azzal a produkciónak, hogy Sydney gyerekkorában néptáncolt, már az egykori szépségkirálynő öltözetét látva tudhattuk, hiteles néptáncról itt nem lehet szó.

Persze lehet, hogy a kalocsai Mézeskalács tánccsoportban tűsarkú, piros domina csizmában ropták a csűrdöngölőst, de próbálná csak ilyen hacukában megfejni a tehenet.

Sydney abban reménykedett, hogy miután a műsorban még senki nem táncolt magyar néptáncot, azt csinálhatnak amit akarnak, nincs összehasonlítási alap.

Nóri a produkció után lehűtötte: van összehasonlítási alap, a teljes magyar néptánc kultúra. Sydney mentségére el kell mondani, hogy a felkészülés során megsérült, részleges szalagszakadást szenvedett. Mindenképpen dicséretes, hogy így is vállalta a műsort, és a magam részéről a táncban nem is láttam ennek nyomát. De sajnos így is csak 17 pontot kaptak összesen. Ördög Nóra megítélte az idei legalacsonyabb pontszámot egy ötös formájában.

Erről az estéről Hunyadi Donatella és Bődi Dénes török szambája az egyik kedvenc produkcióm. Múlt héten én is kritizáltam Donatellát a komorságáért. Ennek szerencsére most nyoma sem volt, a lány végig mosolyogta a produkciót. Ráadásul a tánc is egész jó volt, habár lábban azért most is akadtak hibák. Bődi Dénes viszont fantasztikusan jól táncol.

Talán ebben a produkcióban sikerült a legjobban ötvözni a két eltérő kultúrát, a török szamba, amilyen cringe-en hangzik (hogy gyermekem szavával éljek), olyan jól működött. A zsűri is így látta, 23 ponttal jutalmazták.

Amennyire nem bírom Krausz Gábort, amikor harcias séfet játszik, annyira megkapó volt az olasz quick stepben Mikes Anna oldalán. Gábor becsületesen végigtáncolt mindent, amit kellett, és az egész produkció nagyon vidám és szerethető volt. 22 pontot kaptak.

Következett az eredményhirdetés. A zsűri ezúttal 2:1 arányban Eszenyi Enikőt mentette meg, ki tudja miért. A közönség végül Csutiékat tartotta játékban. Kicsit sajnálom Sydney Van den Boscht és Ádám Csabát, mert aranyosak voltak, de tény, hogy ezen az estén ők voltak a leggyengébbek.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Kórházba került Jordán Tamás
A Nemzet Színésze mindenkit megnyugtatott: a probléma gyógyítható és szerencsére nem is súlyos. Hamarosan újra színpadra is áll.

Link másolása

Kórházi kezelésre szorul Jordán Tamás. A Nemzet Színésze azonban a Blikknek azt mondta, hogy már sokkal jobban van, és hamarosan újra színpadra áll.

Jordán eddig szinte minden nemzet színésze választáson részt vett. A Blikk szerint ezért is volt feltűnő, hogy nem volt ott május 3-án a Nemzeti Színházban, amikor a testület Kulka Jánosnak szavazta meg a címet.

„Kórházba kerültem egy kisebb beavatkozás miatt, amiről bővebben nem szeretnék beszélni. Annyit viszont mindenki megnyugtatására elárulhatok, hogy nem baleset ért, a probléma gyógyítható és szerencsére nem is súlyos. Hála Istennek, már sokkal jobban vagyok. Ha minden jól megy, vasárnap már otthon lehetek, hamarosan pedig újra színpadra állhatok”

- mondta a lapnak Jordán Tamás. Mint kiderült, a színésznek már egy április végi előadását is le kellett mondania.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
„Úgy látom magam, mint a Titanic zenekara” – Pályaelhagyó és maradó tanárok mesélték el történeteiket egy rendhagyó színdarabban
A Stereo Akt alkotócsoport darabjában összesen 11 volt vagy jelenlegi pedagógus szólalt meg, a végén pedig a közönség bevonásával ötleteltek arról, hogyan lehetne jobbá tenni az oktatást.

Link másolása

„2023. november 30. óta nem vagyok többé tanár, legalábbis a jog szerint. De a mai napig teljesen idegennek hat ez a félmondat: pont annyira képtelenül hangzik, mintha azt mondanám, nem vagyok többé anya, vagy nem vagyok többé ember.”

„2019 februárjában mondtam fel. Másnap elköszöntem édesanyámtól, akinél addig laktam, mert a keresetem egészét elvitte volna egy albérlet plusz az étkezés ára.

Budapestre költöztem, elmentem egy személyes interjúra, ahol elém tettek egy szerződést a tanári fizetésem háromszorosáért. Még olvasgattam a papírokat, amikor felhívott egy másik hely, és amikor elmondtam, hol vagyok, a korábbi bérem négyszeresét ajánlották.”

„Alapvetően minden rendben. Aztán egyszer csak meglátod a Facebookon, hogy a szintén felmondott magyartanár ismerősöd és szépséges Szabó Magda-verset posztol, és hirtelen kiesik a laptop a kezedből. Nem kellene neki folyamatosan versek és gyerekek között lennie? És az hogy lehet, hogy a legbölcsebb, legkorrektebb töritanár szoftvertesztelést tanul?”

A kőbányai Wesley János Általános Iskola egyik tantermében ezúttal felnőttek ülnek – némán, komor arccal hallgatják a hangszóróból visszhangzó mondatokat.

A Stereo Akt csapata a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében vitte (rendhagyó) színpadra a Miután felmondtam / Miután maradtam című darabot, amely pályaelhagyó, illetve minden nehézség ellenére is kitartó tanárok történeteit mutatja be.

Alapja a Miután felmondtam blog, amelyet 2023 év elején alapított két érintett pedagógus, Sikoparija Lujza és Kovács Éva. Céljuk az volt, hogy a nagyközönség számára is bemutassák a személyes sorsokat és drámákat, amelyek egy-egy ilyen döntés mögött húzódnak.

„Eleinte a blog írásaiból indultunk ki, de hamar rájöttünk, hogy szükség van az érem másik oldalára is: azoknak a pedagógusoknak a történeteire, akik a pályán maradtak, és minden kritikusságukkal együtt belülről folytatják az ellenállást”

– meséli Boross Martin rendező, művészeti vezető, akin kívül egy dramaturg és két drámainstruktor vett még részt a koncepció kidolgozásában.

A cél Boross szerint az volt, hogy a megszólalók az ország különböző pontjairól, a közoktatás különböző szakaszaiból, mozaikként kiadjanak egy rendszerszintű problémát. A blog szerkesztői is elküldték a saját kedvenceiket, ezekből választottak ki hatot. A maradók pedig ismerősi körből vagy ajánlás útján kerültek ki, illetve olyan is akadt, aki korábban már megszólalt a témában, és egy interjújának köszönhetően kérték fel.

Boross Martin

Sikoparija Lujza

A közönséget az előadás elején két részre osztották, az egyik csapat a pályaelhagyók, a másik pedig a maradók történeteit hallgatta meg először. A helyszín és az előadásmód is szimbolikus volt: a pályaelhagyóknak csak a hangját lehetett hallani, míg a maradók – egy kivétellel, aki épp táborozott az osztályával – személyesen is ott voltak. Ők viszont egy már nem használt, elhagyatott és lepusztult iskolaépületben beszéltek pár száz méterrel arrébb a motivációikról és belső vívódásaikról.

„A nulladik szülőin el fogom mondani a leendő osztályom szüleinek, hogy 3+2 éves szerződést kötök az osztállyal, 10. évfolyam végén felmondási opcióval. Ha a harmadik év végén úgy állnak a dolgok, hogy nem tudom többé a szakmai hitelemet és a nevemet adni ahhoz, ami az iskolában zajlik, ki fogok lépni a rendszerből”

– szögezte le az elsőként kiálló Horváth András, a kőbányai Szent László Gimnázium matematika-fizika szakos tanára. Hozzátette: nagyon nem szeretné, de elkerülhetetlennek látja, hogy ez előbb-utóbb meg fog történni.

Horváth András

Szilágyi Kitty

Egy soproni egyházi iskola tanára, Keresztény Dorka a rendszeren belüli lázadás taktikáját választotta. „A fénymásolási limitemet arra használom az iskolában, hogy a könyvekből véletlenül kifelejtett múveket pótoljam. Belülről bomlasztom a rendszert: József Attilával, kortárs irodalommal, színházzal” – fogalmazott, hozzátéve: „Mi van velünk, akik maradtunk? Összekapaszkodtunk, mert világossá vált számunkra, hogy magunkon kivül másra nem számíthatunk.”

Varga Sándor az Eötvös József Gimnáziumból azzal kezdte, több mint 30 éve tanító mestertanárként a pályája csúcsán van, a polgári engedetlenségi akcióba inkább a fiatalabb kollégáival vállalt szolidaritás miatt szállt be.

„A státusztörvényt végig sem olvastam, nem érdekelt különösebben, én csak tanítani akartam. Természetesen nekem is el kellett számolnom a lelkiismeretemmel, például a diákjaim és a gyermekeim előtt. Azt mondtam nekik, hogy úgy látom magam, mint a Titanic zenekara: addig játszom, ameddig hagynak.”

Szilágyi Kitty óvodapedagógus, civil aktivista pedig szinte a sírás határán mesélte: eleinte abban bízott, hogy képes lesz a rendszer hiányosságait kiküszöbölni, és megadni mindent a gyerekeknek, amire szükségük van. Aztán elvették tőlük a lehetőséget, hogy dönthessenek arról, ki léphet iskolába, és olyanok kezébe adták, akik még csak nem is találkoztak a gyerekekekkel.

„Sikerült az intézményvezetői államvizsgám, másnap pedig Novák Katalin aláírta a státusztörvényt. És akkor tudtam, hogy intézményvezető már nem leszek.”

A történetmesélő részhez szerettek volna hozzátenni még valamit a végére, hogy a nézők is aktív alkotóivá váljanak az élmények, illetve ne szomorú, frusztrált hangulatban távozzanak, hanem legyen egy konstruktív része is az estének.

A két részre osztott közönség ezért egy harmadik helyszínen újraegyesült, ahol kisebb csoportokba rendeződtek, majd egy-egy padot körbeülve próbálták megválaszolni az alábbi kérdéseket:

  • Mi garantálhatja, hogy jó tanárok dolgozzanak az iskolában?
  • Mit szeretnénk, hogy egy diák megtapasztaljon az iskolában?
  • Mit jelent a társadalom számára az oktatás? (Jelenlegi/ideális állapot)

A keretet ehhez egy elképzelt iskolai évzáró külsőségei biztosították, élen egy teljesen fogalmatlan “tankerületi vezető” – valójában a darab egyetlen színész szereplője – videós bejelentkezésével, aki beszédében zseniálisan hozta azt a közhelyparádét, ami (sajnos) gyakorlatilag bármelyik valódi ünnepségen elhangozhatott volna.

Az előadást egyelőre a most lezajlott két alkalomra tervezték, de mivel mindkét este hetekkel hamarabb telt házas lett, nem kizárt, hogy ősszel újabb előadásokra is sor kerül majd.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
59 éves korában elhunyt Jantyik Csaba, az Operettszínház színművésze
A színművész Shakespeare-, Molière-, Schiller-főszerepek mellett modern klasszikusokat is alakított.

Link másolása

Hosszan tartó betegség után 59 évesen elhunyt Jantyik Csaba színművész, a Budapesti Operettszínház társulatának tagja – közölte Facebook-oldalán az Operettszínház.

„Mély fájdalommal tudatjuk, hogy tegnap éjszaka hosszan tartó betegség után 59 éves korában elhunyt Jantyik Csaba színművész, társulatunk tagja”

– írták.

Jantyik Csaba 1964. július 30-án született Békésen. Szentesen a Horváth Mihály Gimnáziumban érettségizett irodalmi-drámai szakon 1982-ben, majd felvételt nyert a Színház- és Filmművészeti Főiskola színész szakára, Horvai István–Kapás Dezső osztályába. Diplomáját 1987-ben vette át – írja a Fidelio. Számos nívódíj mellett kitüntették a Debrecen Kultúrájáért díjjal.

2001-ben az Operettszínházhoz szerződött, ahol A muzsika hangja című világhírű musicalben Von Trapp kapitányt alakította először a budapesti közönség előtt. Fontosabb szerepei az intézményben: Kánkán (Aristide), West Side Story (Schrank), Mária főhadnagy (Kossuth Lajos), Lili bárónő (Malomszeghy báró), Menyasszonytánc (Rabbi), Abigél (Torma Gedeon), Szentivánéji álom (Theseus), Viktória (Webster), Rebecca (Julyan ezredes), János vitéz (A francia király), Hegedűs a háztetőn (Kocsmáros), Jekyll és Hyde (Apa, Lord Savage).

Jantyik Csabát a Budapesti Operettszínház saját halottjának tekinti.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt Dabney Coleman, az Aranyoskám és a Gengszterkorzó sztárja
A színészt utoljára a Yellowstone című sorozatban láthattuk. 92 éves volt.

Link másolása

92 éves korában pénteken Dabney Coleman, a Golden Globe- és Emmy-díjas amerikai színész. Halálhírét lánya, Quincy Coleman jelentette be – írja az MTI.

Coleman karrierje 1952-ben indult, és azóta több mint száz filmben szerepelt. Olyan klasszikusokban láthattuk, mint a Pokoli torony (1974), a Kilenctől ötig (1980), Az aranytó (1981), Aranyoskám (1982), Háborús játékok (1983) és a Gengszterkorzó (2010).

A színész a legjobb férfi főszerepért 1988-ban Golden Globe-díjat kapott a The Slap Maxwell Story című filmben nyújtott alakításáért, egy évvel korábban pedig Emmy-díjat nyert a Sworn to Silence című tévéfilmben nyújtott teljesítményéért.

Coleman gyakran alakított cinikus, szarkasztikus karaktereket. Ezt a képességét kamatoztatta olyan filmekben, mint az Aranyoskám és a Kilenctől ötig, ahol emlékezetes negatív figurákat formált meg.

Dabney Coleman hangját több animációs filmben és sorozatban is hallhattuk. Színészi karrierje előtt az Egyesült Államok hadseregében szolgált. A hadseregben töltött idő segített neki fegyelmet és kitartást tanulni, ami később a színészi karrierjében is hasznosnak bizonyult.

Coleman utoljára Yellowstone című tévésorozatban tűnt fel, amelyben egy rész erejéig a főhős John Dutton apját játszotta.


Link másolása
KÖVESS MINKET: