KULT
A Rovatból

John Wick nélkül működik egy John Wick-sorozat? – Az előzetesek alapján szentségtörésnek gondoltuk, de egyáltalán nem az

Nem gondoltam volna, de az Amazon Prime Video szolgáltatásán frissen felkerülő A Continental: John Wick világából sorozat nem rossz. Sőt, egészen élvezhető, egy kicsit limonádé, de hát mit várunk, hiszen a John Wick-ek se filmtörténeti atomvillanások.

Link másolása

A kezdés erős. Egy elég jól összerakott, kicsit olcsósított, vágás nélküli akciójelenettel kezdünk, ami elég jó alaphangulatot ad a sorozatnak. Úgy gondolom nem szabad moziminőséget várni egy streaming sorozattól és alapvetően a Continental szórakoztató.

A történet szerint Winston (Colin Woodell) nagystílű zsivány Londonban, de a gyerekkorát megkeserítő gengszter Cormac (Mel Gibson) visszarángatja New Yorkba, mert Winston bátyja Frankie (Ben Robson) ellopott tőle valami felbecsülhetetlent, ami veszélyezteti az egész bérgyilkosvilág jövőjét.

Így Winston visszatér szülővárosába, hogy megtalálja bátyját és megmentse őt Cormactől.

A színészekkel nincs baj. Frankie-t játszó Ben Robson, nagyon kemény, hozza a Wick-szerű akciójeleneteket, nagyobb darab, mint Keanu, így kicsit más a mozgáskultúrája és fizikai ereje, ami a Jack Reacher-sorozat akcióira emlékeztetett inkább.

Colin Woodell elég karizmatikus Winston szerepében, kicsit megidézi Ian McShane-t, de nem ízléstelen módon,

tehát nem érezni karikatúrának a játékát. Aki viszont lubickol a szerepében, az Mel Gibson. A főgenyót alakító Cormac undorító ripacs, de a legjobb fajtából. Kicsit a Feláldozhatók 3 szerepére emlékeztet, bár annál azért visszafogottabb. Két nagyobb ívű harcjelenet van az első epizódban, ami igazából egy, mert a másodikat, valószínűleg a büdzsé visszafogása miatt szétvagdosták. Ugyan hangulatosan csinálták meg, de látszik, hogy nem ez volt az eredeti elképzelés.

De az első vágás nélküli jelenetnél emelem a kalapom, ha a lesz még ilyen a későbbiekben, akkor nem lesz itt gond.

Eddig élvezetes és sodró a lendülete, nem nagyon ül le a történet. Érdekes karaktereket mutatnak nekünk, a 70’-es évek atmoszférája nagyon működik, hihetetlen mennyiségű pénzt elköltöttek klasszikus zenékre, amik dübörögnek a háttérben, amikor valami esemény történik.

Látom mi a baja sokaknak A Continentallal. Nem John Wick. Egyértelműen minőségi visszalépés, a mozifilmekhez képest, de ez nem volt másként a Gyűrűk ura-sorozatnál sem. Egy Ttévére szánt alkotással szemben véleményem szerint nem szabad olyan magas elvárással leülni, mint amikor a nagyvászon elé csüccsenünk. Popcorn-sorozatnak tökéletes, összesen háromrészes az egész minisorozat, és darabja körülbelül egy óra. Ennyit szerintem megér.

Ha a hibákat keresnénk, természetesen dögivel találnánk.

Logikai bukfencektől kezdünk, de gyorsan elérhetünk a felesleges utalgatásokig, a John Wick-nagyfilmekre. Ha egy önálló sorozatként tekintettek volna rá, akkor úgy gondolom, a kritikai visszajelzés sokkal pozitívabb lenne, mint így, hogy egy nagy világ részévé tették. Meglátjuk, még mit hoznak ki, mert érdekes ez a titkos bűnöző univerzum, ami a John Wick hátterét szolgálja. A folytatásban vagy megtudunk többet erről, vagy csak meglengetik a dolgokat egy potenciális következő évadhoz. Kiderül a harmadik rész végén.

A látványvilág közepes. Sok látképen érezni a CGI-t, mosottas hatású a képi világ, mert túl sok számítógépet használtak a háttér megalkotásához. Hozzáteszem, kellett is nekik, azért a 70’-es évek New Yorkja egészen máshogy néz ki, mint most, és mint tudjuk, a kosztümös filmek/sorozatok az egyik legdrágábbak a korhű környezet megalkotása miatt.

Így vizuális effektekkel, kicsit csalva ugyan, büdzséhatékonyan, de vissza tudták adni a kor szellemét.

A kosztümök és az atmoszféra rendben van, tényleg csöpög a 70’-es évek hangulata a képernyőről, még a gyengébb vizuális effektek mellett is. A zenét már említettem, hogy zseniális, minden pillanatban szinte szól valami ismerős dallam. Amit nem akarok megtudni, mennyibe került a stúdiónak.

Azt javaslom, ne nézze meg senki a borzasztó előzeteseket, mert szörnyűek. Rosszul vannak vágva, csak a gyengeségeit hangsúlyozzák a sorozatnak. Miután megnéztem őket, én is szentségtörésnek gondoltam a sorozatot, pedig én szerettem a John Wicket. Érdemes volt egy esélyt adni neki, tényleg szórakoztató, könnyed kis kosztümös kaland férfiaknak. Semmi több, nem szabad nagy elvárásokat megfogalmazni.

Ez „csak” egy streamingsorozat, ami kicsit tágítja az alapanyag világát, találkozunk még fura bérgyilkosokkal, megtudunk egy-két érdekességet a karakterek múltjáról, és jól szórakozunk közben.

A színészek működnek, a sztori nem vészesen gyenge és attól függetlenül, hogy tudjuk, hogy Winston és Charon biztos túléli az első három részt, még feszültség is van benne. A Continental: John Wick világából megtalálható magyar felirattal a Prime Video katalógusában.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Így tovább nem lehet élni” – Újabb zseniális Bödőcs-kisfilm készült, Csákányi Eszter és Znamenák István is remek benne
Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással. Egy kis Örkény, egy kis Wes Anderson négy és fél percben.

Link másolása

Új kisfilm került fel Bödőcs Tibor YouTube-oldalára: a mintegy 4 és fél perces alkotás két főszereplője Znamenák István és Csákányi Eszter.

A kérvény című opus egy Wes Anderson-szerű miliőben játszódik, és lényegében egy kérvény felolvasásából áll, na meg a hangos csattanóból. De az egészben benne van az „elmúthatvanév” Magyarországa, persze a megfelelően vicces, ironikus körítéssel. A kérvény című kispróza egyébként Bödőcs Prímszámok hóesésben című kötetének egyik fejezete.

Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással.

De felesleges is ennél több, nézzük a kisfilmet:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt András Ferenc
A nemzet művészének rendezőként olyan filmek fűzödnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. 81 éves volt.

Link másolása

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze – jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

András Ferenc, a Savaria Filmszemle életműdíjas zsűritagja emléke előtt a konferencia résztvevői néma felállással tisztelegtek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az intézmény harmadéves filmrendező osztályának osztályvezető tanára csütörtökön hajnalban hunyt el.

András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, 1973-ban szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életében mindvégig jelentős szerepet játszott a film és a televízió. Pályáját 1962-ben kezdte a Magyar Televízióban, majd dolgozott a filmiparban is, ahol a korszak legnagyobb rendezőivel működött együtt, köztük Ranódy Lászlóval és Makk Károllyal.

Rendezőként és forgatókönyvíróként olyan rendkívüli alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Családi kör vagy a Törvénytelen című film – olvasható az SZFE méltatásban.

Mint írták, András Ferenc 1977-ben aláírta a Demokratikus Chartát, kifejezve tiltakozását a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen, a politikai nyilatkozat támogatása miatt hosszú ideig nem forgathatott újabb játékfilmet.

A nyolcvanas években a MAFILM színésztársulatának vezetője volt, majd később a Dialóg Filmstúdiót irányította. Produceri tevékenysége mellett meghatározó szerepet vállalt a szinkronszakma alakításában, valamint a Duna Televízió szinkronműhelyének korszakos vezetője volt. Szerteágazó tudása és tapasztalata ellenére viszonylag későn kezdett tanítani: 2021-től volt az Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező osztályának osztályvezető oktatója, aranydiplomáját pedig 2023-ban vehette át ugyanitt - emelik ki a közleményben.

András Ferenc halálával a magyar film világa kiváló alkotót veszített el, emlékét a filmjein és oktatói munkáján keresztül őrzi a Színház- és Filmművészeti Egyetem

– írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET: