KULT
A Rovatból

A bolygófaló robot a Földre éhezik, a rajongók bekönnyeznek – Megnéztük a Transformers: A fenevadak korát

Michael Bay távozott, és lám, azóta valahogy jobb Transformers-filmek készülnek… Azért az anyacsavaros akcióktól most leteszik a hajukat a franchise fanjai.


A Transformers-franchise története majdnem 40 évvel ezelőttre, 1984-re nyúlik vissza, ekkor jelentek meg ugyanis a japán Takara cég által piacra dobott játékfigurák, amelyek észak-amerikai forgalmazásának jogait a Hasbro szerezte meg. Sőt, ugyanezen év szeptemberében startolt a Transformers animációs tévésorozat is, mindezek pedig jelentős hatással volt az akkori gyerekgeneráció mindennapjaira. E sorok írója is számtalan robottal rendelkezett, a G.I. Joe-k és Kobrák mellett Optimus fővezér, Űrdongó, Megatron, Üstökös, Fülelő és Sokkoló játékfigurái sem panaszkodhattak amiatt, hogy egy polcon porosodtak volna naphosszat…

A rajzfilmsorozat annyira népszerű lett (a G1-es, vagyis az első generációs széria amúgy négy évadot élt meg), hogy 1986-ban készült egy egész estés verzió is a széles vásznakra, a mozifilm pedig átvezette a következő generációba a szereplőket, és olyan nagyságok is szinkronizáltak benne, mint pl. Leonard Nimoy, Eric Idle és Orson Welles.

Számtalan játék, animációs sorozat, videójáték és képregény után pedig 2007-ig kellett várnia a rajongóknak arra, hogy a CGI-technika lehetővé tegye az élőszereplős feldolgozást, Michael Bayre pedig A sziget (2005) csalódást keltő bevételei után épp ráfért egy sikerfilm. 16 évvel ezelőtt úgy gondoltuk, Bay arra született, hogy Transformers-filmeket rendezzen, hiszen az autókká, repülőkké, tankokká és egyéb böszme járművekké alakuló gigantikus robotok robbanásokkal tarkított csatározásait az ő képességeihez találták ki. Siker is lett a 2007-es nyitófilm, aminek kétségtelenül volt egy bája, ám a folytatások (A bukottak bosszúja – 2009, Transformers 3 – 2011, A kihalás kora – 2014), még ha még többet is kaszáltak, mint az első, minőségben szinte folyamatosan romló tendenciát mutattak, mígnem a 2017-es ötödik rész, Az utolsó lovag már nagyjából nézhetetlen lett a gyerekes, idétlen humorával, a katyvasz sztorijával, a papírmasé karaktereivel és a túltolt látványvilágával. S mivel ez az etap anyagilag is alulmaradt a várakozásoktól, megszólalt a vészharang: itt bizony változtatni kell!

Szerencsére ezt akkor már a producerek is felismerték, mivel épp ez időtájt startolt az Űrdongó (2018) című spin-off forgatása, amiben az öt film után megfáradt Michael Bay helyére a Kubo és a varázshúrok (2016) című csodás stop-motion animáció készítője, Travis Knight ugrott be rendezőként. A sztorit visszarepítették a nyolcvanas évekbe, az akciókat visszafogták, és jóval nagyobb figyelmet szenteltek a karakterrajzoknak. Az Űrdongó kisebb szabása kevesebb bevétellel is kecsegtetett, abban azonban a közönség és a kritikusok többsége is egyetértett, hogy ez a helyes út a Transformers-filmek számára.

Így érkeztünk el a jelenhez és A fenevadak korához, ami egy új szériát hivatott elindítani. Egyfajta előzmény és reboot egyben.

Az új epizódok kapcsán pedig a producer Lorenzo di Bonaventura azt ígérte, hogy (amennyiben a mostani rész sikert arat) ötvözik majd a Michael Bay-filmek bombasztikus akcióit az Űrdongó személyesebb, intimebb, karakterközpontúbb felfogásával.

Ennek tükrében kéretik tehát feldolgozni A fenevadak korát, amely időben az Űrdongó és a 2007-es Transformers között játszódik, konkrétan 1994-ben, a helyszín pedig a franchise-on belül első ízben az USA keleti partja, azon belül is New York (legalábbis egy ideig).

Kapunk azonban egy expozíciót is, amelyben bemutatják az új szereplőket, a különféle állatokká átalakuló robotokat, a Maximálokat, akik egy bizonyos Transztérkulcs nevű féreglyuknyitó eszközt próbálnak megóvni a Terrorconoktól (az élükön a bitang Ostorral), akik elvinnék azt gazdájuknak, a bolygóméretű és bolygóhabzsoló Unicronnak, hogy ő kedvére cikázhasson a galaxisok között új fincsi planéták után nézve. A Maximálok bolygóját be is kebelezi, néhányuknak (Optimus falkavezér, Légpenge, Rhinox és Gepárd) azonban sikerül időben eltűnnie onnan, a kulcs pedig természetesen a Földre kerül, ahol tovább folyik érte a kutatás, amibe már két ember, a katonaveterán rádiós Noah (Anthony Ramos), a régészgyakornok Elena (Dominique Fishback), valamint néhány, a kis sárgolyónkon rekedt Autobot (Optimus fővezér, Űrdongó, Arszi és Délibáb) is beszáll.

A rendezői székben a Creed II (2018) direktora, Steven Caple Jr. foglalt helyet, aki betartotta Lorenzo di Bonaventura ígéretét: A fenevadak kora valóban akciódús, de szerencsére nem annyira megalomán, mint Michael Bay filmjei, viszont több figyelmet szentel bizonyos karakterek motivációjára, személyiségére. Már amennyit egy ennyi figurát mozgató Transformers-film sztorija enged e téren. Ne várjunk tehát Űrdongó-szintű mélységeket, de azt nem vitathatjuk el, hogy Noah és Délibáb kettőse abszolút emlékezetes, Optimus fővezér (Peter Cullen már negyven éve szinkronizálja őt, egészen hihetetlen) sem az az ultrabölcs, az embereket mindenáron óvó szenszei még, akit az eddigi filmekből megismerhettünk, Ostor talán a legfélelmetesebb és leginkább badass ellenfél, illetve jut drámai pillanat Optimus falkavezérnek és Légpengének is. Az alkotók nem bántak kesztyűs kézzel a hősökkel, maradjunk ennyiben!

Ha pedig mindehhez még hozzávesszük, hogy a Bay-féle kretén humort is kiirtották a képletből (helyette kapunk némi ’90-es évekbeli New York-i gettódumát, de annyi baj legyen), és az akciószekvenciákat sem vágdosták teljesen rommá, így fel is fogunk belőlük valamit, ez mindenképpen haladás.

Na nem az Űrdongóhoz, hanem az öt korábbi filmhez képest, s még akkor is, ha nem A fenevadak korát emlegetjük majd, ha az okosan megírt, igazán emlékezetes, és mindenkit maradéktalanul kiszolgáló blockbusterekről beszélgetünk épp.

Persze kérdés, hogy mit várunk egy Transformers-filmtől? A franchise régi nagy rajongói például azt, hogy a karakterek jobban hasonlítsanak az eredeti külcsínjükhöz (ez pipa), hogy a robotoknak legyen némi személyisége is (nagyjából pipa), hogy láthassunk látványos csatározásokat (ha az epikus perui finálét nézzük, abszolút pipa), hogy köszönjenek vissza régi robotarcok, jók és gonoszok egyaránt (Unicront már pedzegették Az utolsó lovagban is, de itt tényleg olyan, mint az animációs soriban), emellett legyen valamennyire vicces, valamennyire drámai, de mindenképpen szórakoztató. Ezt képviseli ez a franchise, A fenevadak koráról pedig, ha nem is vonul majd be a filmtörténet nagyjai közé, az tiszta szívvel kijelenthető, hogy az Űrdongó után a második legjobb Transformers-film. Van még hova fejlődni, de ez már egy sokkal jobb irány a jövőbeli darabok számára. Autobots, roll out!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Az apa az eltűnt lányát keresi, és egy gyilkos is végig ott van mellette – mindent elsöprő családi titok az új sikersorozatban
A főszereplő élete egyetlen pillanat alatt omlik össze, amikor megtudja az igazságot. A nyitott befejezés a nézőkre bízza a döntést: egy ilyen titokkal vajon együtt lehet-e élni?


„Szeretjük a csavarokat… szerintünk epizódról epizódra csak jobb lesz” – nyilatkozta Harlan Coben, a thriller-irodalom egyik mestere arról a januárban bemutatott Netflix-sorozatról, amely ismét bizonyítja, hogy a legveszélyesebb titkokat nem bűnszövetkezetek, hanem a családok őrzik.

A Run Away című, nyolcrészes minisorozat Coben 2019-es regényének brit adaptációja, amely egy apa, Simon (James Nesbitt) kétségbeesett kutatását követi nyomon drogfüggőségbe süllyedt, eltűnt lánya, Paige után.

A nyomozás azonban gyorsan túlnő egy családi drámán:

a felszínre kerül egy gyilkossági ügy, egy örökbefogadási szál és egy zárt, kultszerű közösség sötét múltja is.

A történet érzelmi epicentrumában Simon felesége, a gyermekorvos Ingrid áll, akit Minnie Driver formál meg. Bár a karakter a cselekmény egy pontján kómába kerül, és

több kritika is alulhasználtnak érezte a színésznőt, az ő döntései és elhallgatásai mozgatják a szálakat a háttérből.

„Ez a hihetetlenül mély szeretet Ingrid és Paige között szó szerint szétszakadt a függőség miatt” – mondta Driver a karakterek kapcsolatáról.

A cselekmény bemutatja, ahogy a szégyen és

a tehetetlenség falakat épít a legszorosabb kötelékek közé is, a szülők pedig egymás elől is rejtegetik a fájdalmas igazság morzsáit.

A családi titkok elrejtésében kulcsszerepet játszik a nagynéni, Yvonne is, aki Simon üzlettársaként aktívan részt vesz bizonyos információk visszatartásában.

A történet a fináléban éri el a csúcspontját, amikor kiderül, hogy a lányt bántalmazó Aaront nem a rá vadászó bérgyilkosok ölték meg, és

ennek a titoknak súlya alatt Simon világa összeomlik, a sorozat pedig egy nyitott kérdéssel engedi el a nézőt.

„Az utolsó pillanatban belenézek a kamerába, mintha azt kérdezném: ‘Mit tegyek most?’” – mondta James Nesbitt a Netflix Tudum oldalán.

Minnie Driver is egy másik különösen megrázó jelenet forgatásáról beszélt őszintén. „Soha nem csináltam még ehhez hasonlót… szörnyű volt – egyáltalán nem élveztem” – mondta a Radio Times-nak.

A sorozat feszült atmoszféráját Északnyugat-Anglia borús tájai alapozzák meg.

A fiktív Lanford University külső jeleneteit több valós egyetemi helyszín „összevarrásával” hozták létre Manchesterben és Liverpoolban, a lepusztultabb városrészeket pedig a stáb vászonra festett, valósághű graffitikkel tette még hitelesebbé.

A magyar nézőknek feltűnhet egy érdekes részlet, mert az egyik jelenet háttérben felbukkan egy „Laszlo” felirat az egyetem falán,

de erről hivatalos információ nincs, valószínűsíthetően csak a díszletelem része.

A sorozatot a kritikusok vegyesen fogadták: a Rotten Tomatoes portálon 81%-on áll, dicsérve Nesbitt odaadó játékát és a feszes tempót, míg a Metacritic oldalán 58 pontot ért el, ahol a cselekmény túlzsúfoltságát és logikai terheltségét emelték ki.

A sorozat ritka módon az utolsó percig képes fokozni a feszültséget – kihagyhatatlan darab a műfaj szerelmeseinek.

VIA The Guardian


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
A Stranger Things sztárjai mégis készítettek egy „utolsó, titokzatos részt” a történet folytatásáról
Finn Wolfhard és csapata a Saturday Night Live stúdiójában reagált a rajongói teóriákra és a kilencedik résszel kapcsolatos pletykákra.


Januárban a Stranger Things rajongói hetekig reménykedtek egy titkos, kilencedik részben, ami felülírja a sorozat befejezését. A pletykának végül a Netflix vetett véget, a pontot az i-re pedig a Saturday Night Live tette fel egy paródiával, amiben a sorozat sztárjai is feltűntek.

A Tiktokon és Facebookon is futótűzként terjedő elmélet a „Conformity Gate” nevet kapta, és azt állította, hogy a Duffer testvéreknek van még egy utolsó, eddig titokban tartott rész a tarsolyukban, amiből kiderül, hogy a főgonosz, Vecna valójában nem halt meg.

A teória alapját a fináléban látott apró vizuális részletek és háttérképek félreértelmezései adták. Erről természetesen kiderült, hogy kacsa.

A pletykákra reagálva a Netflix hivatalos közösségi média felületein egyértelmű üzenetet tett közzé: „A STRANGER THINGS MINDEN RÉSZE MOST MEGTEKINTHETŐ”, jelezve, hogy nincs több epizód. Több amerikai lap, köztük a Forbes, már január elején tényellenőrző cikkekben cáfolta, hogy bármilyen titkos rész érkezne.

A történet január 17-én vett új fordulatot,

amikor a sorozatban Mike-ot alakító Finn Wolfhard volt a Saturday Night Live című szkeccsműsor házigazdája.

A műsorba Wolfhard mellett Caleb McLaughlin és Gaten Matarazzo is beugrottak, hogy újra eljátsszák sorozatbeli karaktereiket.

A műsorban lejátszottak néhány lehetséges spinoff-sorozat ötletével: Steve Harrington tanáros sorozatot, Nancy Wheeler újságírós-nyomozós szériát kapna, Wolfhard karaktere pedig egy Szex és New York-adaptációban folytathatná.

A Conformity Gate népszerűségén felbuzdulva a titokzatos kilencedik rész is belekerült a műsorba.

A paródiában elhangzott, hogy a finálé „minden eseménye csak egy illúzió volt, és Vecna még mindig él”, ezzel kigúnyolva a rajongói elmélet alapállításait.

A rajongók végül nem egy új epizódot, hanem egy werkfilmet kaptak. Január 12-én jelent meg a Netflixen a „One Last Adventure: The Making of Stranger Things 5” című, több mint kétórás dokumentumfilm a sorozat készítéséről. A film rendezője, Martina Radwan egy nyilatkozatában a Conformity Gate-et egyszerűen vágyvezérelt gondolkodásnak nevezte. „Bárcsak lenne egy titkos epizód, de sajnos nincs” – tette hozzá, végleg lezárva a spekulációkat.

Íme, a videó:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt Koltai János, akit Gábor Gáborként ismert az ország a Szomszédokból
A 90 éves színész festőművészként, rendezőként és díszlettervezőként is aktív volt.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. január 16.



Életének 91. évében elhunyt Koltai János, a Szomszédok legendás Gábor Gáborja. A halálhírt egy közeli ismerőse közölte pénteken a Facebookon - vette észre a Blikk.

A bejegyzés szerint

a színész álmában, csendes nyugalommal hunyt el.

„Végtelen fájdalommal a szívünkben tájékoztatjuk mindazokat, Akik szerették, ismerték, becsülték, hogy KOLTAI JÁNOS színművész, festőművész, rendező, díszlettervező életének 91. évében álmában csendes nyugalommal a " nem ismert tartományba" átköltözött. Szellemisége, hite, igényessége, ereje, humora, ölelése, fénye mindörökké velünk marad. Úgy fogunk élni , úgy fogunk dolgozni ezt követően is, ahogyan azt Te elvárnád tőlünk. El nem múló örök szeretettel búcsúzunk mindazok nevében, Akik számára János a valódi fényt jelentette.”

A Jászai Mari-díjas színművész egy ideje betegeskedett, és felesége, Pap Éva színésznő 2023-as halála óta egyedül tengette napjait ádándi otthonában. Tavaly több interjúban is beszélt egészségi gondjairól, erős térdfájdalmára és elesésekre panaszkodott. A 2024-es karácsonyt is egyedül töltötte.

Koltai János nemcsak színészként, hanem festőművészként, rendezőként és díszlettervezőként is aktív volt. Pályafutása során játszott többek között Szegeden, 1965-től pedig a Madách Színház tagja volt. Az országos ismertséget és a közönség szeretetét azonban a Szomszédok című teleregény hozta meg számára, amelyben Gábor Gábort alakította.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Te lenyúlnál 20 millió dollárt, ha senki sem látja? Matt Damon és Ben Affleck egymásnak feszül A nagy fogásban, avagy Agatha Christie és a korrupt zsaruk esete
Ember legyen a talpán, aki előre kitalálja a Netflix új akció-krimijének összes csavarját!


Gyerekkoruk óta ismerik egymást, már több mint négy évtizede a legjobb barátok a köztük lévő balhékról szóló pletykák ellenére, s lám, idén újra egy közös filmmel jelentkeznek: Ben Affleck és Matt Damon magánéleti és filmbeli kapcsolata valahol lenyűgöző. Már az 1989-es Baseball álmokban együtt statisztáltak, majd mindketten feltűntek az 1992-es Vágyak csapdájában és az 1995-ös Glory Daze-ben (ez inkább Affleck filmje volt), mígnem 1997-ben sikerült az áttörésük, amikor a közösen írt forgatókönyvükből elkészült Gus Van Sant rendezésében a Good Will Hunting, amelyben nem mellékesen mindketten szerepeltek is.

Egy Oscar-díj lett a jutalmuk (a legjobb eredeti forgatókönyv kategóriájában), s ekkor már rengetegen megjegyezték a nevüket.

Kevin Smith is ekkor karoltak fel őket (inkább Afflecket), a következő években azonban már a nagy hollywoodi stúdiók is kapkodtak értük. Külön folytatták az A-kategóriás sztárság felé vezető útjukat: Damon például a Ryan közlegény megmentésével, A tehetséges Mr. Ripley-vel, az Ocean’s-filmekkel, A téglával vagy a Bourne-filmekkel, míg Affleck az Armageddonnal, a Szerelmes Shakespeare-rel, a Pearl Harbor – Égi háborúval vagy A rettegés arénájával többek között, majd rájött (és vele együtt mi, nézők is), hogy mennyivel jobb rendező, mint színész (Hideg nyomon, Tolvajok városa, Az Argo-akció stb.).

A Good Will Hunting óta eltelt majdnem 30 év már, Damon és Affleck pedig azóta is fel-felbukkannak időnként közösen egy-egy filmben, bizonyítva, hogy a barátságuk és a gyümölcsöző munkakapcsolatuk örök. A cameós feltűnéseken kívül (ilyenekből volt azért több) együtt láthattuk őket nagyobb szerepben a Dogmában (1999), Az utolsó párbajban (2021), az Air – Harc a legendáértban (2023, még egy Affleck-rendezés), vagy most A nagy fogásban.

Szóval igazából az utóbbi években kaptak rá igazán, hogy ismét együtt „randalírozzanak” a vásznon vagy a tévék képernyőin.

A nagy fogással ezúttal a streaming világában kalandoznak, amelynek író-rendezője, Joe Carnahan már veteránnak számít a kemény (és a kemény zsarus) filmek világában: Narkó (2002), Füstölgő ászok (2006), Fehér pokol (2011), Boss Level – Játszd újra (2020), Zsarubutik (2021), csak hogy néhány címet elmítsünk.

Ezúttal Carnahan inkább a karakterek közti dinamikákra és a fordulatokra helyezte a hangsúlyt, mintsem az akciókra, A nagy fogásnak ugyanis ez adja a savát-borsát. Nem az alapsztori a lényeg, mivel az nem túl eredeti. Egy rendőrosztag, az élükön Dumars hadnaggyal (Matt Damon) és Byrne őrmesterrel (Ben Affleck) kap egy fülest egy úgynevezett drogházról, amelyekben ők egyáltalán nem drogokat keresnek, hanem az abból származó lóvét. Ki is mennek az osztagukkal (+ Steven Yeun, Teyana Taylor, Catalina Sandino Moreno) egy házhoz, amelyben csak a fiatal lányt, Desit (Sasha Calle) találják, akinek látszólag fogalma sem volt róla (a nagyanyjától örökölte két hónapja a kecót), hogy a padláson kb. 20 millió dollárt rejtettek el. Egy ilyen hatalmas összeg pedig még a legbecsületesebb rendőröket is megingathatja.

Meg is ingatja, így elkezdődik a bizalmi játszma hőseink között: ki a spicli, ki van kapcsolatban a kartellel, ki akarja lenyúlni a lóvét, ki akarja visszaszolgáltatni azt, ki kit akar átverni?

A nagy fogás első fele (vagy inkább kétharmada) ennélfogva egy kamaradarabra hajaz, amelyben a főszereplők egy szűk, zárt helyszínen (egy házban) próbálják kezelni a helyzetet, és ahol nemcsak kintről érkezik a veszély (a kartell vagy korrupt zsaruk képében), hanem belül, egymás közt is le kell rendezni a dolgokat, és megküzdeni a gazdagság részegítő hatásaival.

Egy kicsit lassan indul be a film, és elég sok a duma, majd a házban, amikor előkerül a pénzt, végre felpörög a sztori. Carnahan ügyesen adagolja a feszültséget, és valóban nem lehet tudni, kiben bízhatunk és kiben nem. Mindenki gyanús, mindenkinek van motivációja.

Az író-rendező így csomagolja ezt az alapvetően akciós zsarusztorit egy Agatha Christie-szerű krimibe, annak minden jellemzőjével: átverésekkel, csavarokkal és egy nagy leleplezéssel.

Majd a film végén Carnahan rádöbben, hogy az akciókat (a házban egy lövöldözést kapunk csak) feláldozta a sztori és az emberi egymásnak feszülések oltárán, s így beleerőszakol még a fináléba egy több fronton zajló és sablonos akciószcénát, amely azonban a film addigi szellemiségéből nem igazán következik, és nem is ad hozzá túl sokat az élményhez. Plusz a lezárást is sikerült rendesen elnyújtani, ami szintén egy kissé idegenül hat egy ilyen filmben, annyira azért nem epikusak a történések.

Ezektől függetlenül azonban szórakoztató két órát szerez nekünk A nagy fogás, amelyben Damon, Affleck és a többiek hozzák a tőlük elvárhatót, és amelynek fondorlatos sztorija minden bizonnyal sokakat meglep majd. Jó fogás a Netflixen!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk