KULT
A Rovatból

A Barbie kontra Oppenheimer jelenség menti meg a mozikat?

Az utóbbi évek legviccesebb filmes rivalizálása! Az Oppenheimer vs. Barbie mémek mostanában teljesen ellepték az internetet, mivel a két nagyszabású film egyszerre kerül a mozikba július 21-én (nálunk 20-án), ez pedig egy olyan filmes viszályt indított el, ami még sokáig fennmarad.


Barbenheimer – így nevezték el a rajongók a Barbie és az Oppenheimer „összecsapását”. Az egésznek az adja a báját, hogy a két film, vagyis Christopher Nolan Oppenheimere Cillian Murphyvel és Greta Gerwig Barbie-ja Margot Robbie-val és Ryan Goslinggal szinte már nem is lehetne különbözőbb, épp ezért is egyezett bele a Universal (Oppenheimer) és a Warner Bros. (Barbie) stúdió a közös bemutatódátumba, hiszen szerintük egyik sem szipkáz el jelentős mennyiségű nézőt a másiktól, tehát annyira más a célközönség, hogy jól megférnek egymás mellett. A Barbie és az Oppenheimer az utóbbi időben mégis egymásnak estek. Persze csak poénból.

A két film közötti versengés egy kifejezetten vicces online eszmecserét váltott ki, amelyben rajongók és hírességek egyaránt beleszóltak a vitába. De miről is szól pontosan ez a vita?

Együtt erősebbek

Az Oppenheimer vs. Barbie mémek és maga a diskurzus akkor kezdődött, amikor a filmrajongók rádöbbentek, hogy mindkét filmet ugyanazon a napon mutatják be. Az irónia már az egész haddelhadd legelejétől tisztán érezhető volt, hiszen a poénokat természetesen főként arra hegyezték ki, hogy a tartalmuk annyira… nos, különböző.

A Barbie természetesen Margot Robbie Barbie-jának, Ryan Gosling Kenjének, valamint a társaik nagyon rózsaszín és nagyon bájos életéről szól, akik mindannyian egy varázslatos pink álomvilágban élnek, majd átkerülnek a való világba, ami egy kissé más, mint amihez hozzászoktak. A Christopher Nolan (Mementó, A sötét lovag-trilógia, Eredet, Csillagok között, Dunkirk, Tenet) rendezte Oppenheimer viszont a tudós J. Robert Oppenheimer valós történetének fiktív újragondolása, akinek számot kell vetnie azzal, hogy részt vett a világ elpusztítására képes atombomba megalkotásában. A Birmingham bandája és számos mozifilm sztárja, Cillian Murphy játssza Oppenheimert, rajta kívül pedig egy elsöprő sztárgárda tűnik fel a filmben, köztük: Robert Downey Jr., Matt Damon, Emily Blunt, Florence Pugh, Kenneth Branagh, Gary Oldman, Rami Malek és Casey Affleck.

A mémek alkotói közül a legtöbben azon gúnyolódnak, hogy a bemutató napján sok mozi tele lesz izgatott Barbie-rajongókkal a jóval komorabb Oppenheimer-nézők mellett, el lehet például tűnődni azon, mennyire eltérő lesz például a két közönség öltözködési stílusa… És ha ez még nem lenne elég, a Barbie vs. Oppenheimer csevegés csak fokozódott, hiszen most már maguk a hollywoodi hírességek is beleszólnak a dologba!

Például Tom Cruise, akinek új filmje, a Mission: Impossible – Leszámolás Első rész szintén július közepén jelenik meg, bevallotta, hogy mindkettőt meg fogja nézni a nagyvásznon. „Mind a Barbie-t, mind az Oppenheimert látni akarom. Megnézem őket a nyitóhétvégén. Előbb pénteken az Oppenheimert, majd szombaton a Barbie-t” – nyilatkozta a filmsztár.

A mozilátogatók azt is megjegyezték, hogy amíg Margot Robbie lelkesen és megállás nélkül népszerűsíti új filmjét, addig Cillian Murhpy promóciója sokkal visszafogottabb, ezzel is aláhúzva filmjük stílusát, különbözőségét.

Mindenesetre a Barbie rendezője, Greta Gerwig és a sztárja, Robbie nemrég megosztottak egy képet, amelyen az Oppenheimerre szóló elővételes jegyeiket tartják a kezükben, ezzel is erősítve azt a gondolatot, hogy a nézők ne vagy-vagy alapon döntsenek majd, amikor a két film a mozikba kerül. A kérdés tehát nem az lesz, hogy te melyik filmet fogod megnézni, hanem hogy melyiket először és melyiket utána.

A Barbenheimer pszichológiája

A rózsaszín és a fekete. Két nagyon különböző szín, két nagyon különböző film, ugyanaz a megjelenési nap. Egy pezsgő vígjáték kontra egy sötét életrajzi film. Barbie rózsaszín világa szemben az Oppenheimer atombombája által teremtett sötétséggel. Az ellentétek vonzzák egymást – mondják. Ez pedig sok szempontból igaz is, de nem ez az egyetlen pszichológiai ok, amiért ez a furcsa páros létrejött, és amiért imádnivaló. A kontraszthatás is fontos szerepet játszik a Barbenheimer vonzerejében. Ez lényegében azt jelenti, hogy amikor két dolgot egymás mellé teszünk, vagy egymás után tapasztalunk, hajlamosak vagyunk erősebb különbséget, kontrasztot érzékelni közöttük.

Tehát, ha egy nagyon kicsi dolgot nézünk, épp miután valami hatalmasat láttunk, akkor az még kisebbnek tűnhet, mint amekkora valójában, ennek a kontraszthatásnak köszönhetően. Az agyunk ugyanis felerősíti a két inger vagy érzés közötti különbségeket, így azok szélsőségesebbnek tűnnek.

Amikor a Barbie-t és az Oppenheimert egymás mellé helyezzük, mindkét világot intenzívebben tapasztaljuk meg. Amikor a rózsaszín közel van a feketéhez, még feltűnőbbnek tűnik. Vagyis a Barbenheimer valójában maga a nagybetűs kontraszt, aminek máris több millió rajongója van világszerte.

A kérdés inkább az, hogy melyiket érdemes megnézni előbb? Ehhez is több irányból lehet közelíteni. Amennyiben az Oppenheimert nézzük először, a Barbie-val egy pozitívabb végkicsengést kapunk, s talán oldottabban távozunk a mozikból, ám ekkor fennáll a veszélye annak, hogy az előbb látott fajsúlyosabb téma még a Barbie alatt is erősen zakatol majd a gondolatainkban, így kevésbé tudunk koncentrálni a vidámabb képsorokra. Ha pedig a Barbie az első, akkor arra is és utána az Oppenheimerre is kellőképp ki tudjuk hegyezni figyelmünket, de minden bizonnyal kevésbé kellemes hangulatban távozunk a moziból. Ám akárhogy is döntünk, az biztos, hogy egy kifogástalan kontrasztélményben lesz részünk.

Miről is szól ez az egész valójában?

A versengés egyébként csak félig poén, hiszen valóban lesznek azért olyanok, akik csak az egyikre ülnek majd be, az előzetes box office-jóslatok szerint a Barbie kerül majd ki győztesen a gigászok küzdelméből. A helyzetet pedig tovább súlyosbítja, hogy az Oppenheimer egy Universal-film, és közel két évtized óta ez az első alkalom, hogy Christopher Nolan nem a Warner Bros.-szal dolgozott. A szakításuk indító oka az volt, hogy Nolan 2020-as filmje, a Tenet nem tudta visszahívni a közönséget a mozikba a világjárvány közepén. A Tenet sikertelensége miatt a Warner pedig akkor arra kényszerült, hogy a filmjeit egy hibrid (mozi/streaming) megjelenési stratégiára állítsa át. Ez egy rendkívül ellentmondásos lépés volt, amit azóta visszavontak, a mozi- és nagyvászon-őrült Nolant azonban különösen felháborította. S így a Warnertől nem tűnhet szimpatikus lépésnek, hogy a Barbie premierjét épp Nolan új filmjére időzítik… Mégsem erről szól ez az egész.

Néhány kivételtől eltekintve ugyanis, mint például a 2022-es Top Gun: Maverick, a szintén tavalyi Avatar: A víz útja, vagy idén a Super Mario Bros.: A film, a közönség következetesen vonakodik visszatérni a mozikba, legalábbis ami a Covid előtti állapotokat illeti, ezt viszont a filmipar eléggé megsínyli.

A közönség hajlandósága azonban, hogy egy egész napos mozis eseményt hozzon létre a Barbie-ból és az Oppenheimerből, azt sugallja, hogy a két film együttesen lehet az a lökés, amire a 2023-as kasszasikereknek szükségük van: egy szikra, amely újra fellobbantja a filmrajongók lángját, és emlékeztet mindannyiunkat arra, hogy miért szeretünk moziba járni.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Csuja Imre a kelenföldi erőműben talál rá a klasszikus zenére – így újít a Liszt Ferenc Kamarazenekar
Várdai István művészeti vezetőt a kisfilm bemutatója kapcsán a 2024/2025-ös évad egyik újításáról, a 60 perces koncertekről és a bérletes sorozat vendégszólistáiról is megkérdeztük.


Csuja Imre a kelenföldi erőműben csodálkozik rá a Liszt Ferenc Kamarazenekarra az együttes új imázsfilmjében. Várdai István művészeti vezetőt a kisfilm bemutatója kapcsán a 2024/2025-ös évad egyik újításáról, a 60 perces koncertekről és a bérletes sorozat vendégszólistáiról is megkérdeztük.

- A Liszt Ferenc Kamarazenekar imázsfilmjében a rozsdaövezetben feltárul egy ajtó, és megszólal Grieg magával ragadó zenéje. Mit üzentek ezekkel a képsorokkal?

- Ami a film képi világát illeti, a kelenföldi erőmű indusztriális környezete, a belső terek megkopott, de még mindig csodálatos art deco stílusa ragadott meg minket. A vezérlőterem az ólomüveg ablakokkal, a futurisztikus kapcsolóasztalokkal tökéletes helyszín volt a mi zenekarunknak. Remélem, hogy Grieg g-moll vonósnégyesének ez az energikus részlete, ami az imázsfilmben elhangzik, egy pillanat alatt életet visz a már nem működő erőmű falai közé, ahol valaha áramot termeltek. Csuja Imre egy portást alakít, aki a Sokol-rádión zenét hallgat, aztán a távolból hangokat hall, kinyit egy ajtót, és ott vagyunk mi, teljes létszámban. Ezzel a filmmel az új tagjainkat is szeretnénk megmutatni.

- Rendkívül sokat utazik a zenekar. Milyen visszajelzéseket kaptok a turnékon?

- Mindenhol, ahol az elmúlt években jártunk, szívesen fogadták és várják vissza a zenekart.

A Liszt Ferenc Kamarazenekar vonzerejét – a szép játékon túl – a szokottól eltérő, kísérletező műsorpolitikája jelenti, úgy látom, a szervezők és a közönség is hálásan fogadja, hogy valami újat viszünk nekik ahhoz képest, amit a legtöbb kamarazenekar nyújtani tud.

Épp most készítettünk egy lemezfelvételt Pablo Barragán klarinétművésszel és Sárközy Lajos zenekarával a német Accentus kiadónál Szinergia címmel, ami máris pozitív visszajelzéseket kapott. Csaknem öt év telt el, mióta átvettem a zenekar művészeti vezetői pozícióját, és a legfontosabb mérföldkőnek tekintem, hogy kiforrott egy új repertoárunk, és ezt megmutathatjuk a világnak.

Már a harmadik éve rendszeres résztvevői vagyunk a Musik der Meister-sorozatnak a bécsi Musikvereinban. Az előző évi svájci utazásaink eredménye, hogy 2026-ban visszalátogathatunk Genfbe, és nem először járunk Kronbergben, ami párezres kisváros létére nagy találkozási pontja az európai klasszikus zenének Németországban. Ha minden jól megy, sikerült megszerveznünk egy kínai turnét is, hiszen az ázsiai országban nagyon erős és „versenyképes” koncertélet alakult ki az elmúlt bő évtizedben. De jártunk Dél-Amerikában – Chilében és Brazíliában – az elmúlt évben, ahol nagyon lelkesen fogadták a magyar zenét, valamint Norvégiában, ahová ritkán hívnak külföldi együttest. Hamarosan erdélyi körútra indulunk, november elején négy koncertet adunk.

A képen: Várdai István / Fotó: LFKZ Gordon Eszter

- Az új évadban indul a „60 percben” című koncertsorozat. Mi inspirált erre a koncepcióra?

- Ezek a szünet nélküli, egy órás hangversenyek megengedik, hogy egyetlen lendülettel megragadjunk egy-egy témát, zenei korszakot vagy motívumot. Mindenkinek ajánljuk, akár kezdő zenehallgatóknak is, bárkinek, aki nyitott a felfedezésre és szeretne többet tudni a zenetörténet korszakairól. A „60 percben” ötlete akkor merült fel bennünk, amikor a 45-50 perces gyerekkoncertek után visszahallottuk a fiataloktól, hogy szívesen eljönnének a hangversenyeinkre. Az első alkalomra október 19-én kerül sor a Pozsonyi úti református templomban, ahol barokk műveket adunk elő Bachtól Händelig, én pedig Vivaldi egyik csellóversenyét játszom. Később pedig a klasszika, a romantika és a kortárs zene kincseit mutatjuk be.

Fotó: LFKZ Kőhidai Szabolcs

- Ihlet és forma címet viseli az évad. Kiket lát vendégül a zenekar?

- Minden évben igyekszünk olyan szólistákat meghívni, akiket a hazai közönség talán még nem ismer, de mi már tudjuk, micsoda értéket képviselnek. Nagyon örülök minden egyes alkalomnak, amikor egy olyan darabban muzsikálhatunk, mint Schumann csellóversenye. Vendégünk lesz Roman Simovic, aki a Londoni Szimfonikus Zenekar koncertmestereként és szólistaként is fantasztikus muzikalitással rendelkezik, és a miénkhez hasonló izgalommal nyúl hozzá az olyan ritkaságokhoz, mint Sosztakovics hegedűszonátája, amit vonószenekarra és ütőhangszerekre szabott átiratban adunk elő. A meghívásunkra jár először Magyarországon a francia trombitaművész, Lucienne Renaudin Vary, akit üstökösként üdvözöltek pár éve a szakmában. Abouzahra Amira és Abouzahra Mariam hegedűművészek mellett régi ismerősünk, Dmitry Sitkovetsky is itt lesz az általa átdolgozott Goldberg-variációkkal. Várjuk a közös munkát az Anima Musicae Kamarazenekarral, Bartók Zenéje különleges feladat lesz. Az évad lezárásaként Fejérvári Zoltán a magyar zene egyik kevéssé ismert mestere, Veress Sándor Zongoraversenyével lép fel május 14-én. Muszorgszkij darabja, az Egy kiállítás képei pedig az Everest lesz számunkra, és úgy néz ki, saját átiratban adjuk elő.

Jegyvásárlás ide kattintva!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Alekosz exe is felbukkant a Megasztárban: Így énekelt Varsányi Réka a válogatón – videó
Réka két éve foglalkozik énekléssel, most szerencsét próbált a tehetségkutató színpadán. A zsűritől jó kritikákat kapott, de nem jutott tovább.


Váratlanul felbukkant a Megasztárban Varsányi Réka. Az Ázsia Expressz negyedik évadában Alekosz oldalán megismert édesanya bár nem jutott tovább, pozitív kritikákat kapott a zsűritől.

Réka másfél évig volt együtt az izom celebbel, de ahogy fogalmazott: annyi sérelem érte, hogy egy ponton el kellett döntenie, boldog szeretne-e lenni, vagy marad Alekosz mellett. A 32 éves édesanyát a válogatóra kislánya és kisfia kísérte el. Rékát a műsorvezető, Ördög Nóra egyből felismerte, a zsűrinek azonban okozott némi fejtörést, hogy honnan ismerős számukra a hölgy.

Réka elmondta, hogy két éve foglalkozik énekléssel.

Erre Caramell meg is jegyezte, nagyon bátor, hogy ennyi tanulás után megpróbálkozik a Megasztár színpadán.

Réka egy Norah Jones számmal készült, és azt is elmondta, hogy nagyon izgul.

Ez végül sajnos a produkcióján is érződött, és végül Rúzsa Magdi le is intette éneklés közben.

„Még nagyon sok technikai dolog van, amiket ha megoldasz, el tudom képzelni, hogy sok gyakorlással és tanulással, ha újra eljösz ezzel a dallal, akkor az nagyot fog ütni. Még azért nem”

- fejtette ki az énekesnő a véleményét. A többi ítész is hasonló véleményt fogalmazott meg, Marsalkó Dávid például Rékának csodás hangja van.

Végül Réka nem jutott tovább, ahogy fogalmazott: a lámpalázat még le kell küzdenie.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Bréking! Azahriah bejelentette a visszavonulását: „Itt az ideje megpihenni, sok dolgot helyretenni”
Azt azért hozzátette, hogy még idén november végén jön a koncertfilm (Mi vagyunk Azahriah), majd lemegy még egy európai turné, de ezután egy darabig felszívódik.
Fotó: Instagram - szmo.hu
2024. október 06.



“Itt az ideje megpihenni, sok dolgot helyretenni, gondolkozni, változtatni, de legfõképpen tanulni tovább és fejlődni” – kezdte vasárnap kora délután a Youtube-csatornáján közzétett üzenetében Azahriah.

Azt is elárulta, hogy hamarosan visszavonul.

“Nem tudom, mikor találkozunk legközelebb, de biztosan érzem, hogy az a jelenés nagyobb lesz, mint bármi eddig”

– írta az üzenetben az idén a Puskás Arénát háromszor megtöltő énekes.

Azt azért hozzátette, hogy még idén november végén jön a koncertfilm (Mi vagyunk Azahriah), majd lemegy még egy európai turné, és ezután egy darabig felszívódik.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Dalolászás az elmegyógyintézetben – A Joker: Kétszemélyes téboly merész, mocskos és gyönyörű, mégis sokaknak lesz csalódás
Nem azt kapjuk, amit várunk, Joaquin Phoenix és Lady Gaga őrült románcában azonban sokkal több van, mint ami elsőre látszik.


2019-ben bombaként robbant be a filmvilágba és a köztudatba Todd Phillips Joker című filmje a 76. Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon. Nem sokan számítottak arra, hogy a Másnaposok-trilógia, a Terhes társaság, a Cool túra, a Sulihuligánok és a 2004-es Starsky és Huch rendezőjének képregényfilmje megnyeri a fesztivál fődíját, a legjobb filmnek járó Arany Oroszlánt. Ráadásul teljesen jogosan. A Joker ugyanis minden volt, csak nem egy konvencionális képregényfilm.

Inkább egy Martin Scorsese nyomdokain járó „psziché-thriller”, az emberi lélek – jelen esetünkben egy Arthur Fleck nevű, az édesanyjával a létminimumon élő, súlyos mentális problémákkal élő férfi (Joaqin Phoenix) – komoly és komor vizsgálata, ahogy új identitást felvéve menekülni próbál a való élet nyomasztó mindennapjai elől.

A Joker szinte mindent elért, amit egy film elérhet: 11 Oscar-díjra jelölték, amelyből kettőt meg is kapott (Phoenix lett a legjobb férfi főszereplő, és a film zenéje is szobrot kapott), ráadásul ahhoz képest, hogy a divatos Marvel-filmektől annyira különbözött, amennyire csak lehet, és egyáltalán nem próbálta kielégíteni a széleskörű nézői igényeket, óriási kasszasiker lett, több mint egymilliárd dolláros bevételre tett szert világszerte.

A film egyébként kerek egésznek tűnt, alapvetően nem igényelt folytatást, az ilyen Oscar-matériák története amúgy is ritkán kap továbbgördítést. A Jokerről sem feltétlenül gondoltuk, hogy lesz második része, de úgy tűnik, ez egy ilyen franchise, folyton meglep. Minden bizonnyal azért a Warner stúdió presszionálta Phillipséket, hogy dobjanak már össze még egy etapot ebből az egymilliárdos projektből. Az alkotók elmondása szerint pedig végül azért jött létre a Joker: Kétszemélyes téboly, Joaquin Phoenix pedig azért vállalt el a már több mint 40 éves karrierje során először egy folytatást, mert kiokoskodtak hozzá egy olyan felfogást, ami megért egy újabb menetet.

A fentiek tükrében pedig talán egyértelmű, hogy ez a szellemiség minden, csak nem tipikus. Méltó a Jokerhez.

Phillips és forgatókönyvíró-társa, Scott Silver ugyanis azt találták ki, hogy beemelik Arthur Fleck történetének elmesélésébe a musical műfaját is. A Kétszemélyes téboly tehát továbbra sem feltétlenül keresi a nézők kegyeit, sőt, talán még inkább megosztó lesz, hiszen egyrészt a musical jelen korunkban nem épp a legnépszerűbb zsáner, másrészt szinte az egész film az Arkham Elmegyógyintézetben (inkább börtön az) és egy tárgyalóteremben játszódik…

A sztori szerint az első részben a talkshow-házigazda Murray Franklint (Robert De Niro) élő adásban lelövő, és ezzel Gotham utcáin súlyos zavargást szító Arthurt letartóztatják, és az Arkhamba csukják. Éppen a tárgyalására vár, miközben persze továbbra is médiaszenzáció, sok rajongója akad, sőt, egy filmet is forgattak róla. Az intézetben láthatjuk a mindennapjait, többek között a nem túl kedves őrök (élükön Brendan Gleesonnal) ténykedéseit, akik saját szórakoztatásukra („Mondj egy viccet, kapsz egy cigit!”) használják Flecket. Az itteni körülmények persze erősen megviselik őt, ám találkozik a szintén bentlakó Lee Quinzellel (Lady Gaga), aki élénk érdeklődést mutat iránta, és hamarosan egymásba szeretnek. Majd jön a tárgyalás, amely kiemelt médiafigyelmet élvez, százak tombolnak a bíróság épülete előtt bohócmaszkokban/-sminkekben.

Vajon sikerül-e Arthurnak az oldalán Lee-vel megúszni a villamosszéket, az ellene dolgozó ügyész, bizonyos Harvey Dent (Harry Lawte) ugyanis halálbüntetést kért az öt gyilkosságért.

A Joker: Kétszemélyes tébolyról már most látszik, hogy többségében csalódást okoz a nézőknek és a kritikusoknak egyaránt. Senki nem ezt várta ugyanis a folytatástól. Ha egyáltalán várt valamit. Mert abban azért igazuk van, hogy alapvetően nem volt szükség rá. Illetve azzal vádolják még sokan, hogy az egész sztori lényege annyi, hogy az első rész történéseit magyarázza. Ebben is van valami. A Kétszemélyes tébolytól nagyjából azt várhatjuk, hogy Arthur megússza-e a halálbüntetést vagy nem, esetleg sikerül-e megszöknie Lee-vel, és átvenni az uralmat a gothami bűnbandák felett. Aki azonban csak ennyire számít, valóban csalódni fog

Ez a Joker továbbra sem az a Joker, akit a Batman-filmekből ismerhetünk. A Kétszemélyes téboly ezúttal is Arthur lelkivilágát helyezi a reflektorfénybe, a musicalbetétekkel pedig az ő elméjében zajkló lelkiállapotokat igyekszik érzékeltetni.

Joaquin Phoenix ismét parádésan alakítja őt, minden egyes rezdülése, a két énje, a visszafogott, akár gyámoltalannak és tehetetlennek is mondható Arthur és az elsöprő karizmájú Joker (akit igazán egy csodás tárgyalótermi jelenetben láthatunk, amúgy a film játékideje alatt nem túl sokat) közötti őrlődés, valamint az életnek nevezett poklából számára kiutat jelentő Lee iránti érzelmei egyaránt tisztán leolvashatók az arcáról. Lady Gaga pedig tökéletes partnere ebben.

Nehéz a Kétszemélyes tébolyt spoilerek nélkül elemezni, hiszen legfőbb ötlete és vélhetően elkészítésének legnyomósabb oka épp az utolsó snitt, amelynek a hátterében látható valami, ami jelentősen átformálja e franchise-ról alkotott képünket, felfogásunkat. Figyeljünk oda, mert nem érdemes lemaradni róla!

Phillips filmje tehát még annyira sem ismer kompromisszumot, mint az előd, nagy költségvetése tükrében pedig egy kifejezetten bátor és ambiciózus vállalkozásnak tekinthető, amit nem vesz majd be mindenki gyomra, pedig egy kifejezetten sokatmondó és metaforákkal teli, szépen megénekelt sztori többek között a média szenzációhajhász erőszakéltetéséről, és arról, hogyan romanticizáljuk a bűnt. Az egész egy feltartott középső ujj azoknak, akik félreértették az első részt, és menőnek gondolták mindazt, amit Arthur Jokerként véghezvisz. Reméljük, idővel megkapja azt a figyelmet és elismerést, amit megérdemel!

Link másolása
KÖVESS MINKET: