6 kozmikus katasztrófa, ami véget vethet a földi életnek
Donald Trump ide vagy oda, a világvégét – egészen pontosan a Földünk végét - valószínűleg inkább természeti katasztrófa fogja okozni. Az Independent összeszedett hat olyan tudományos feltételezést, amelyek szerint előbb, vagy utóbb, bolygónk űrből jövő erők áldozatává válik. Nyugalom, minden bizonnyal mi nem érjük meg – de az ükunokáink sem még!
1. Nagy energiájú napkitörés
Napunk nem egy nyugodt csillag, épp ellenkezőleg, Folyamatosan erős mágneses mezőt gerjeszt, amivel Földünknél sokkal nagyobb napfoltokat is képes létrehozni. Valamint naprészecskéket és sugárzást bocsájt ki, közismertebb nevén napszelet. Ha ez normális értékek között mozog, bolygónk északi területein megcsodálhatjuk a csodás auróra jelenségét, ám amikor túl intenzív, megakadályozza a rádiókommunikációt és akár áramkimaradásokat is okozhat.
Az emberiség által dokumentált legijesztőbb ilyen eset 1859-ben történt. A Carringtom-eseménynek elnevezett kitörésnek kisebb elektronikai eszközök látták a kárát. Többek között a távírás lehetetlenné vált egy rövidebb ideig. Ehhez hasonló esetek valószínűleg régebben is történtek, csak nem feltétlenül érzékelték akkor még az emberek, mert nem volt elektromosság. Viszont ha ma történne ilyen, beláthatatlan következményei lennének, mert nem működne az internet, a GPS és nem lenne fűtés vagy légkondi, a repülőgépek pedig lezuhanhatnának.
2. Meteorbecsapódás
Hatásait ismertetnünk sem kell, hisz bizonyára mindenki látott már meteoros katasztrófafilmet. A meteorokat a dinoszauruszok kihalásához is társítják, mint közismert okot.
Az emberiség nemrég kezdett el kifejleszteni egy védekező rendszert, amely segítségével majd kivédhetjük az esetleges kisebb meteoritokat, de a nagyokkal szemben teljesen védtelenül állunk.
Az emberiség történetében szerencsére eddig még nem volt példa „világvégét” jelentő meteorra. Ez sok csillagász szerint azért is lehet így, mert a Jupiter, naprendszerünk legterebélyesebb és legnagyobb tömegű planétája lévén pajzsot képez körénk, és helyettünk abba ütköznek bele a kozmikus kőtömbök. Feltételezések szerint ha nem létezne a Jupiter, élet sem alakulhatott volna ki a Földön. Ettől függetlenül lehet hallani kisebb meteoritok becsapódásáról. 2013-ban az oroszországi Cseljabinszkben óriási hangrobbanással és fényjelenséggel járt egy ilyen, sok kilométeres körzetben ablakok törtek be.
3. Naptágulás
A csillagok bizonyos idő elteltével elpusztulnak, és nem kivétel ez alól a mi Napunk sem. Előrejelzések szerint 7,72 millió év múlva várható ez a dolog, és úgynevezett „fehér törpévé” válik.
Viszont nyugalom, az emberiség addigra rég megsemmisül majd. Ahogy a Nap öregszik, egyre nagyobbá és hidegebbé válik – olyannyira megnő a mérete, hogy a Merkúrt és a Vénuszt biztosan megsemmisíti. A Föld talán megmarad tovább, de a Nap olyan erős napszelet teremt majd, hogy erősen lelassul, és így spirálszerűen belebukfencezik naprendszerünk középpontjába, hogy ott örökre elolvadjon.
4. Gammasugárzás
A gammasugárnak elnevezett extrémen erős sugárkitörést úgynevezett bináris csillagrendszerek (két csillag egy pont körül kering) és szupernóvák (felrobbanó csillagok) okozhatnak. Azért is erős a hatásuk, mert egy szűk, kicsi méretű sugárnyalábot lövellnek ki mindössze néhány másodperc alatt, de az intenzitása miatt tönkreteheti az ózonrétegünket néhány pillanat alatt. Ha ez megtörténik, védtelenekké válunk a Nap UV-sugaraitól.
Asztronómusok felfedezték a WR104 nevű csillagrendszert, amely túl közel van hozzánk, ráadásul csak tippelni tudunk, mikor történik meg a sugárkitörés. Viszont arra is van esélyünk – szerencsére elég nagy –, hogy pont elkerül majd bennünket.
5. Szupernóvarobbanás
Akkor történik szupernóvarobbanás, amikor egy csillag elpusztul. Galaxisunkban, a Tejútban nagyjából 100 évente kétszer történik ilyen esemény, az is különösen a középpontjához közelebbi csillagok körül. Mi szerencsére a centertől kétharmad úton vagyunk csak.
Tudósok azonban felfedezték a Betelgeuse nevű haldokló, szuper vörösóriás napot, amely az Orion csillagképben található mindössze 460-650 fényév távolságra tőlünk (ez közelinek számít). Viszont szerencsére úgy vélekednek, hogy 50 fényévnyi távolság kell legalább ahhoz, hogy a hatását érezzük.
6. Vándorló csillagok
Léteznek úgynevezett vándorcsillagok, amelyek a galaxisunkban változtatják a helyzetüket. Ha egy netalán túl közel ér a mi napunkhoz, a naprendszerünk legszélén lévő kőhalmazt, az Oort-felhőt felkavarja, ami miatt üstökösként belecsapódhatnak Földünkbe is.
Egyébként a mi Napunk is folyamatosan mozog a Tejút közepe felé tartva. Jelenleg kevésbé sűrű csillagközi gázokon keresztül megyünk át, amelyet egy szupernóva csillag teremtett. Ebből azért nem veszünk észre semmit, mert a napszél és a napunk által kibocsájtott mágneses mező megvéd bennünket ezektől a hatásoktól szinte egy védőburkot létrehozva – amelyet héliosz-szférának hívunk. Nagyjából 20-50 ezer év múlva hagyjuk majd el ezt a helyet, ami jelentősen megváltoztatja a Föld éghajlatát is, ha éppen nem pusztítja el az élőlényeket.
Forrás: Independent
Ha érdekes volt, oszd meg másokkal is!
