News here
hirdetés

KULT
A Rovatból
hirdetés

5 őrülten bizarr szerelmi történet a mitológiából

Életre keltett női szobor, babérfává változott nimfa, önmagába habarodott isten: ismerjétek meg a különös szerelmi történeteket!

Link másolása

hirdetés

A görög, római mitológia és tulajdonképpen minden nép mondavilága számtalan, izgalmasabbnál izgalmasabb és szövevényesebb történetet hagyományozott az utókorra. Az istenek, varázslatos lények, halandók csatározásai és szerelmei rengeteg képzőművészt megihlettek - ezekből hoztunk néhány példát, ezúttal kifejezetten a romantikus - bár közel sem mindig happy enddel végződő - szálra fókuszálva. Megismerhetitek, milyen alkotások születtek Pygmalion életre keltett szobrához, az önmagába szerelmes Nárciszhoz és a miatta felemésztődő Ekhóhoz, az Apollón vágya elől menekülő és babérfává változó Daphnéhoz, a kedvese kilétéről mit sem sejtő Pszichéhez és Shalott kisasszonyához kapcsolódóan, akinek az lett a veszte, hogy szobája tükrében megpillantott valakit. Nektek melyik tetszik legjobban?

Pygmalión és Galatea

Pygmalión Ciprus királya volt, aki sokáig élt egyedül, agglegényként. Egyszer gyönyörű női szobrot faragott elefántcsontból; önmaga számára is meglepetés volt, hogy alkotása döbbenetesen élethűre sikerült. A nőalak annyira szép volt, mint amilyenhez foghatót még sosem látott: arcvonásai mintha csak éltek volna, épp hogy meg nem szólalt, meg nem mozdult. Pygmalión egyszer csak azon kapta magát, hogy beleszeretett saját művébe. Csókolta, beszélt hozzá, megölelte, becézgette, még ajándékokat is hozott neki, drága ruhákba öltöztette és felékszerezte - azonban hiába, a szobor hideg maradt és élettelen.

pygmalion_lemoyne

François Lemoyne

hirdetés

(c) Manchester City Galleries; Supplied by The Public Catalogue Foundation

Louis Gauffier

pygmalion_rodin1

Auguste Rodin

Egy napon, Aphrodité ünnepén a király azért fohászkodott az istenekhez, hogy bárcsak életre keltenék szerelmét. Imája meghallgatásra talált, a szerelem istennője megkönyörült rajta. Hazaérve Pygmalión egyből a szoborhoz sietett, és amikor megérintette, érezte: meglágyul az elefántcsont. Ahogy végigsimított rajta, bőrén már kitapinthatta a vér lüktetését is. Amikor a király megcsókolta, a lány elpirult és kinyitotta a szemét. Összeházasodtak, frigyükből született Paphos, aki Ciprus szigetének Aphrodité szentélyéről híres városát, Paphost alapította. A történetre számos művészeti alkotás utal, az egyik legismertebb George Bernard Shaw Pygmalion című drámája.

pygmalion_falconet

Étienne Maurice Falconet

Pygmalion_and_Galatea_(Gérôme)_back

Jean-Léon Gérôme

Il_bronzino - pigmalione e galatea

Il Bronzino

Ekhó és Nárcisz

Nárcisz (vagy Narkisszosz) Képhiszosz folyamisten és Leiriopé nimfa fia volt. Születésekor rejtélyes, ám kissé baljóslatú jövendölést kapott Teiresziasztól: csak akkor érheti meg az öregkort, ha nem ismeri meg önmagát, a saját, igazi arcát.

caravaggio

Caravaggio

Nárcisz szép szál ifjúvá serdült. Sok nimfát bolondított magába, ám mindet elutasította - köztük Ekhót is. Az egyik csalódott nimfa azonban nem törődött bele kikosarazásába; Nemesziszhez, a bosszúállás istennőjéhez fordult panaszával, aki meg is hallgatta és teljesítette kívánságát.

A minderről mit sem sejtő Nárcisz vadászat közben egy folyó partjára ért, és mivel megszomjazott, a folyó fölé hajolt, így pillantotta meg tükörképét. Az átok beteljesült: abban a pillanatban magába szeretett. Egész nap ott maradt és vágyakozva nézegette a saját arcát. Reggelre már csak néhány sárga szirmú nárciszt találtak a helyén - a daliás ifjút elsorvasztotta az önszerelem.

1024px-John_William_Waterhouse_-_Echo_and_Narcissus_-_Google_Art_Project

John William Waterhouse

Nicolas_Poussin,_Eco_e_Narciso_(ca._1629-1630),_Museo_del_Louvre,_Parigi.

Nicolas Poussin

800px-West,_Benjamin_-_Narcissus_and_Echo_-_1805

Benjamin West

800px-Affresco_romano_-_Pompei_-_Narciso_ed_Eco

Pompeii falfestmény részlete

A legenda úgy tartja, Ekhó halálosan szerelmes volt belé, de csak messziről csodálhatta a hiú istent, hiszen az ügyet sem vetett rá saját tükörképének bámulása közben. Ekhó fájdalmában felemésztődött és csak a hangja maradt utána.

alexandre_cabanel_-_echo

Alexandre Cabanel

Lady Shalott és Lancelot

Shalott kisasszonyának történetét Tennyson balladája nyomán ismerhetjük - két verzióban is megírta 1833-ban és 1842-ben. A legenda, amelyen a vers alapul, az Artúr király-mondakörhöz kapcsolódik, Elaine Astolat történetéhez, de létezik egy középkori olasz elbeszélés is Donna di Scalotta címmel.

Lady Shalott egy négytornyú, nagy, szürke vár hercegnője, azaz inkább foglya volt, ugyanis bezárva élt ott. Átok sújtotta: amellett, hogy rabságban, a négy fal között, örökös magányban, szövéssel teltek mindennapjai, ablakán sem nézhetett ki. Egy pillantás a szomszédos Camelot városa felé ugyanis az életébe került volna. Őt sem látta soha senki, legfeljebb az énekét hallották odalent. Kinéznie ugyan nem volt szabad, de toronyszobájának falát egy tükör borította, amin figyelhette, mi történik a külvilágban.

shalott_William_Maw_Egley

William Maw Egley

Egy napon Sir Lancelotot vezette a sors arra az ösvényre, ami Shalott vára alatt húzódott. A dalia vakító vértjében ellovagolt a hercegnő börtöne alatt, aki a tükörben észre vette őt. Ez lett a veszte. Szőttesét elejtette, átkát elfeledte, az ablakhoz szaladt és lenézett - éppen Camelot városa felé, amerre Lancelot tartott. Ennél nagyobb hibát azonban nem követhetett el... "S mit szőtt, a szőttes elszakadt, / a bűvös tükör meghasadt, /"Lesújt az átok!" - így riadt / Shalott kisasszonya."

The_Lady_of_Shallot_Looking_at_Lancelot

Waterhouse így képzelte azt a pillanatot, amikor Lady Shalott meglátja Lancelotot...

A lány tudta, hogy eljött számára a vég, az átoknak be kell teljesülnie. Elhagyta a várat. A közeli vízparton talált egy csónakot, amelyre felírta a nevét. Belefeküdt, és hagyta magát elsodortatni a sebesen örvénylő folyóval. Éppen a tiltott városban kötött ki, ahol mindenki a csónakja köré gyűlt - de ekkor már nem élt. A város népe nem tudta, ki lehet a titokzatos Shalott kisasszonya, soha nem látták, nem is hallottak még róla. "Csak Lancelot szólt csöndesen: / Mily bájos arc! Az Ég legyen /kegyes! Nyugodjék csöndbe lenn /Shalott kisasszonya.”

800px-John_William_Waterhouse_-_The_Lady_of_Shalott_-_Google_Art_Project

... utolsó útját pedig így

800px-W.E.F._Britten_-_The_Early_Poems_of_Alfred,_Lord_Tennyson_-_The_Lady_of_Shalott

W.E.F. Britten illusztrációja Tennyson 1900-as évek elején kiadott verseskötetéhez

shalott_arthur_hughes

Arthur Hughes

shalott_grim_shaw

John Atkinson Grimshaw

Ámor és Psziché

Psziché görög királylány volt, akinek messze földön híres szépségéért annyian rajongtak, hogy Aphrodité elkezdett rá féltékenykedni. Az istennő haragjában ráparancsolt fiára, Ámorra, hogy ébresszen szerelmet a lány szívében egy hozzá nem méltó halandó iránt. Ráadásul csapásokkal sújtotta apja országát, melyeknek kiengeszteléséül kikötötte, hogy a királylányt fel kell áldozni.

Pszichét felvitték egy magas hegyre és ott hagyták, de egy gyöngéd szellő sértetlenül elvitte onnan és pompás palotába röpítette, ahol láthatatlan szellemek vették körül a legnagyobb tisztelettel és kényelemmel. A palota ura Ámor volt, aki beleszeretett Pszichébe, de csak éjjelente kereste fel őt, hogy a lány ne lássa és ne ismerje fel. Psziché boldogságának csak ez szabott gátat, hiszen nagyon kíváncsi volt rá, kicsoda is tulajdonképpen szerelmese.

ap_bouguereau

William-Adolphe Bouguereau

ap_clodion

Claude Michel (Clodion)

ap_vandyck

Anthony van Dyck

Egy éjszaka aztán - irigységükben ármányt szövögető nővérei unszolására - nem bírt kíváncsiságával, és miután Ámor elaludt, egy mécsessel fölé hajolt, hogy láthassa az arcát. A keze azonban egy óvatlan pillanatban megremegett, egy csepp forró olaj pedig az alvó isten vállára csordult, aki rögtön felébredt és eltűnt. A szerelmesek próbatételek sora után lettek végül egymáséi, Aphrodité (aki az anyósok rémeként szerepel a történetben) is megbékélt, Zeusz pedig Ámor kérésére még az istenek körébe is felvette a halandó leányt.

ap_david

Jacques-Louis David

1024px-Giuseppe_Maria_Crespi_-_Amore_e_Psiche_-_Google_Art_Project

Giuseppe Maria Crespi

ap_orazio

Orazio Gentileschi

ap_canova

Antonio Canova

1435-CA13-RGB

Goya

François-Édouard_Picot_-_Cupid_and_Psyche_-_WGA17441

François-Édouard Picot

Gerard_FrancoisPascalSimon-Cupid_Psyche_end

François Gérard

Apollón és Daphné

Apollón első szerelme Daphné volt, a szépséges nimfa, Ladón folyamisten leánya. Az istent Ámor nyila akkor találta el, amikor épp nagy hangon dicsekedett neki a Pythón, e szörnyűséges, dögvészt lehelő szörny legyőzése fölött, leszólva Ámor tudományát, aki nyilakat lődözve ejti szerelembe az embereket. Rátartiságának büntetése az lett, hogy Ámor meglőtte őt vágyat ébresztő nyilával, de a párjával, ami viszolygást kelt és szerelmet űz, Daphnét, a gyönyörű nimfát érte.

Amint Apollón meglátta a leányt, nem volt megállás. Üldözte őt szerelmével, de olyan kitartóan, hogy Daphnénak szó szerint menekülnie kellett előle. Hiába csalogatta szép szavakkal, a nimfa ijedten futott előle hegyen-völgyön, erdőn-mezőn keresztül, rettegve annak a gondolatától is, hogy Apollón hozzáérhet. A hajsza egy igaz vadászathoz hasonlított; az űzőt a remény, a zsákmányt a félelem tette fürgévé.

ad_Francesco_Trevisani

Francesco Trevisiani

ad_bernini_jo

Bernini

ad_pauline

Robert Lefévre

Daphné azonban nem vehette fel a versenyt az istennel. Ellankadt, egyre lassult, ereje fogyóban volt; érezte, amint üldözője lehelete már a nyakán elomló fürtjeit éri. Utolsó kétségbeesésében a folyamistenhez rimánkodott, hogy bármiképp is, de mentse meg őt. Ahogy utolsó szavait kimondta, zsibbadás fogta el tagjait, haja lombbá, karjai ágakká változtak, lába gyökeret vert - babérfa lett belőle, de szépsége változatlan maradt. A rajongásig szerelmes Apollón elhatározta, hogy homlokán, tegzén és lantján örökké viselni fogja jelét, a babérkoszorút.

ad_armand_point

Armand Point

ad_detroy

Jean-Francois de Troy

Ha érdekes volt a cikk, oszd meg másokkal is!


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
KULT
Klippremier – Megérkezett Kulka János hamisítatlan őszi sanzonja
A „20 éves tea” egy meghitt videó-etűd kíséretében érkezik. A dalba pár sor erejéig a színész személyes jó barátai, Lang Györgyi és Falusi Mariann is beszálltak.

Link másolása

hirdetés

Falusi Mariann és Lang Györgyi közreműködésével együtt megjelent Kulka János dala egyben a hamarosan debütáló ’Pálmaszív’ kiadványának második előfutára. A „20 éves tea” egy meghitt videó etűd kíséretében érkezik.

Kulka János színművész személyes hangvételű, ’Pálmaszív’ című, október 7-én megjelenő lemezéről hallható a következő felvezető szerzemény, amely igazán jól illik a hirtelen jött szeptemberi hideghez és az induló teázós időszakhoz.

Tariska Szabolcs szövegíró múltba merengő-révedező, hangulatos éjszakai szövegéhez Tövisházi Ambrus az ötvenes-hatvanas éveket és a doowop zenei stílust megidéző zenéje társul. A színész egy éjjeli látogatásról énekel, miközben egy füstös cumbiát hallgat - utóbbi egy kolumbiai tánczene megnevezése.

A téma és a zeneszám érdekessége, hogy a címben szereplő, forró nedű valóban létezik, és a szerzők is nagy rajongói a földes aromájú, kínai öreg teáknak, melyeket a fogyasztás előtt lepréselve évekre földbe ásnak - innen származik a szövegben szereplő húsz év.

A steel gitár által hawaii hangulatot idéző sanzonban pár sor erejéig János személyes jó barátai, Lang Györgyi és Falusi Mariann is beszállt.

A hármast márciusban egy Kongresszusi Központban megtartott megindító koncerten láthattuk legutoljára élőben, most pedig a „20 éves tea” felvételében is visszaköszönnek.

hirdetés

VIDEÓ: Kulka János - 20 éves tea km. Falusi Mariann, Lang Györgyi


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
KULT
Az önkínzástól az új önazonosságig – Megnéztük a Magasságok és mélységek című filmet
Túl lehet-e lépni Erőss Zsolt árnyékán? Kritika Csoma Sándor filmjéről.

Link másolása

hirdetés

Azok, akik feljutottak a Föld legmagasabb hegycsúcsaira és le is jöttek onnan, elmondhatják, hogy ha nem is győzték le a természetet, kiállták a próbát vele szemben. Ami a közönséges halandóknak csupán egyszerre gyönyörű, félelmetes látvány és elérhetetlen vágy, az számukra kézzel fogható hódítás, amelynek élményéért még az életük sem drága. Ilyen ember volt Erőss Zsolt, aki fél lába elvesztése után sem adta fel céljait, míg el nem nyelte örökre a Himalája hava. Bár e szó szoros értelmében halálmegvető bátorságú hegymászó is megjelenik mozaikszerűen Csoma Sándor Magasságok és mélységek című filmjében Trill Zsolt szűkszavú, mégis hiteles alakításában, az igazi főszereplő felesége, hegymászó társa és gyermekeinek anyja (a sorrend nem véletlen), Sterczer Hilda (Pál Emőke), aki kétségbeesetten harcol a gyász tudata ellen, egészen addig, amíg rá nem ébred: csak úgy tud új életet kezdeni, ha megtanul együtt élni ezzel a pótolhatatlan veszteséggel.

Amikor elmentem megnézni ezt a filmet, először az járt a fejemben, hogy kell-e ez most nekem? Még nincs három hónapja, hogy elvesztettem 89 éves Édesapámat, és 91 éves Édesanyám is kórházban van. Aztán a film befejezése után mégis úgy gondoltam: jó, hogy láttam.

Egyfelől megerősített abban, hogy miközben nem a társadalom által elvárt külsőségek számítanak, igenis lehet enyhíteni a gyászt azzal, hogy kibeszéljük magunkból, hogy felelevenítjük a mindennapok közös apró mozzanatait, az elhunyt szokásait, mondásait, a vicces jeleneteket

(igen, néhai sakkmester keresztapám temetése kollektív röhögéssé vált, miután barátai a sír körül mesélni kezdték fergeteges sztorijait...).

Másfelől pedig Édesanyám viselkedését is segített megérteni: ő ugyanis Hildához hasonló utat látszott választani, miután elment az az Ember, akivel 70 éven keresztül együtt voltak: nem sírt, nem beszélt róla, sőt, még rá is szólt azokra, akik szerinte „túl sokat” emlegették, elpakoltatta használati tárgyait, miközben látszott rajta, hogy odabent egyre jobban feszíti valami. Talán ezért is került kórházba.

Hilda számára a gyász leküzdése, a minden áron való keménység ugyanolyan kihívás, mint amikor Zsolttal együtt vágtak neki egy 8000 méteres csúcsnak. Sokatmondó a film eleje, amikor felidézi, hogy a hegyen keveset beszélnek, és akkor sem a kételyekről és főleg nem a halálról.

Az asszony állja a média rohamait, elvégre egy hírességről, egy sportikonról, sokak példaképéről van szó. Kifejezetten mellbevágó volt számomra a tv-show jelenete, amelyben a riporter mintha az özvegy bűntudatát próbálná felébreszteni. Nem hiszem azt sem, hogy sokan képesek lennének arra, hogy amikor élő adásban bekapcsolják társa eltűnése miatt, már-már hideg racionalitással elmagyarázza a hamis illúziókat keltő tévéseknek, hogy Zsolt miért nem élhette túl, hogy nem jutott el a 4. alaptáborig. A háza előtt várakozó stábról pedig egyenesen Fellini Édes élete jutott eszembe, az a jelenet, amikor a társasági élet egyik jeles tagja öngyilkos lesz, felesége még nem tud semmit, de a paparazzók már kiéhezett vadakként készülnek hazaérkezésére.

hirdetés
Pál Emőke átlényegülése Hildává alighanem napjaink magyar mozijának egyik csodája,

különösen azokban a jelenetekben, amikor még kislányába is át akarja ültetni saját keménységét, mintha meg akarná neki tiltani, hogy gyászolja apja elvesztését. Kegyetlen „önfegyelmének” netovábbja, amikor a búskomorrá vált Gerdának levágja a haját, hogy ne tudja állandóan befonogatni fürtjeit, amelyekkel talán apja hegymászó köteleit idézi fel. A józan ész határát súrolja a sátrazás, ami ellen a kislány minden porcikája tiltakozik, de anyja ugyanúgy reagál, ahogyan apja tette, amikor Hilda a hidegre panaszkodott a hegyen: „Ne hisztizz!” Ez a mélységes átélés Nagy Enikő részéről felfoghatatlan lenne számomra, ha nem láttam volna saját négy és fél éves unokámat, amikor meglátogattuk Édesapámat egy héttel a halála előtt, és a kisfiú arcán ott volt: pontosan tudja, hogy a Dédivel nagy baj van…

Ebből az önként vállalt, önkínzó szerepből Hilda kétszer lép ki: a posztumusz „vitézzé avatás” és az emléktábla-leleplezés ceremóniája során keserves nevetőgörcs tör rá, és akkor robban ki belőle elemi erővel a zokogás, amikor egy nagy szemeteszsákba szórja Zsolt szobájának emlékeit, trófeáit, a közös fotókat, és csak egy eltört üveg láttán omlik össze, amelyben vélhetően együtt gyűjtött kövek voltak. Zsolt csapattársának megjelenése, ruháinak látása már a belenyugvás képei. A végső feloldást a pszichológus elfogadása, de még inkább az elszökött gyereknek a templomban való megtalálása adja. Most már szabad sírniuk mindkettőjüknek, most már elkezdhetik megtanulni új életüket. Erőss Zsolt ott marad örökre a szívükben, de talán képesek lesznek mindketten túllépni az elvesztett férj, társ, apa árnyékán. Azóta tudjuk: Sterczer Hilda az idén nyáron újra férjhez ment.

Napjaink nélkülözhetetlen eszköze, az okostelefon ezúttal fontos dramaturgiai szerepet kap. Megszólalásaira épül a cselekmény váza Zsolt eltűnésétől a tévések bejelentkezésén át Gerda szökéséig. Sokszor már abból sejthető, hogy mi következik, ahogy Hilda felveszi, vagy beleszól...

Bár a zárókép csodás tája, a letekintés a hegytetőről a völgybe más esetben akár „boldog véget” is jelezhetne. Hilda végül magára talált, van újra értelme az életének, most már ő segít másokat, akik hasonló poklokat jártak meg és gyerekeket tanít leküzdeni félelmüket a magasságokkal és a mélységekkel szemben. És talán azt is, hogy a kettő között félúton lenni sem könnyű.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
KULT
Felkavaró fotók a World Press Photo kiállításon, mutatjuk a díjnyertes alkotásokat
Lebombázott városok, lángoló erdők és síró anyák fotói mesélnek a világ borzalmairól.
Orosz Emese cikke - szmo.hu
2022. szeptember 23.


Link másolása

hirdetés

Már megnézheted a világ legrangosabb sajtófotóversenyének díjazottjait a Magyar Nemzeti Múzeumban. A World Press Photo 2022. díjnyertes alkotásait a nemzetközi zsűri 130 ország 4066 fotóriporterének 64 823 fotójából választotta ki.

A globális díjazottak pusztító erdőtüzeket, halott gyerekek mementóit és az esőerdők kizsákmányolását is dokumentálták. Mi már láttuk a kiállítást, nézd meg velünk a legerősebb fotókat!

A pályázat idén teljesen megújult: a fotópályázat előzsűrizését regionálissá tették, vagyis

külön-külön értékelték az afrikai, az ázsiai, az európai, az észak- és közép-amerikai, a dél-amerikai, a dél-kelet-ázsiai és óceániai régióból küldött pályaműveket.

A korábbi kategóriák helyett összesen négy kategóriában lehetett pályázni: egyedi fotó, sorozat, hosszú távú munkák és szabadon választott formátum. A kiállításon a régiók négy-négy legjobbnak ítélt alkotása között természetesen megnézhettük a globális díjazottakat is.

Egyedi fotó kategóriában az év sajtófotója Amber Bracken a The New York Times-nak készített Kamloops Residential School című képe lett.

hirdetés

A vörös ruhákba öltöztetett keresztekről készült kép önmagában is felkavaró. Pláne ha megismerjük a hozzá tartozó megrázó történetet. A fénykép azoknak a gyerekeknek állít emléket, akik Kanadában, a Kamloops Helyi Indián Iskolában haltak meg, egy olyan intézményben, amelyet az őslakos gyermekek asszimilálására hoztak létre. 2021-ben 215 jeltelen sírt találtak Kamloopsban, ami megerősítette a szóbeszédet: a 19. századtől működő bentlakásos iskolában

legalább 4100 diák halt meg rossz bánásmód, az elhanyagolás, betegség vagy baleset következtében.

Első helyezett sorozat kategóriában Matthew Abbott National Geographic/Panos Pictures-nek készített Saving Forests with Fire című képsorozata lett:

2021-ben erdőtüzek pusztítottak a bolygónk különböző részein. A díjnyertes fotósorozat azt mutatja be, hogyan élnek együtt az észak-ausztrál Nawarddekenek a tűzzel, hogyan használják fel stratégiailag a környezetük védelmében, és miként égetik fel földjeiket, hogy megakadályozzák a pusztító erdőtüzeket. A Nawarddeken népe több tízezer éve gyakorolja a „hideg tüzelés” technikáját.

Hosszú távú munkák kategóriában az első helyezést Lalo de Almeida érte el Amazonian Dystopia című munkájával, amit a Folha de São Paulo / Panos Pictures-nek készített.

Lalo de Almeida több mint 12 évig foglalkozott a brazil Amazonas erdőirtásának, bányászatának és erőforrásainak kiaknázásának társadalmi, politikai és környezeti hatásaival. Erről szól az Amazonian Dystopia című képanyag illetve arról, hogy ez milyen hatást gyakorol az őslakosokra és az esőerdőre. Brazília az otthona az amazonasi esőerdők 60 százalékának, emellett kulcsfontosságú szabályozója bolygónk ökoszisztémájának, mit a gyarmati idők óta változatlanul kihasználnak.

A Szabadon választott formátum első díját Isadora Romero vizuális történetmesélő Blood is a Seed című videója kapta. Ezt a pályaművet is vetítették a tárlaton.

Romero személyes család történetén keresztül a projekt rávilágít a magvak eltűnésére, a kényszerű migrációra, a rasszizmusra, a gyarmatosításra és az ősi tudás későbbi elvesztésére. A 20. század folyamán a mezőgazdasági növények genetikai sokféleségének 75%-a elveszett világszerte. Romero szerint a sokféleség és a magfajták elvesztésével tápanyagokat is veszítünk, de a kulturális emlékezet is elvész, amit nemzedékről nemzedékre adták át. A videó digitális és analóg fényképekből áll. A rajzokat Romero apja készítette.

A Globális díjazottakon kívül voltak persze más fényképek is a kiállításon, amik nagyon megfogtak bennünket.

Egyértelműen azok a fotók voltak a legmegrendítőbbek, amik a háborús konfliktusok árnyékában élő emberek hétköznapjaival szembesítettek. Többek közt Madagaszkárból, Palesztinából és a közeli Ukrajnából is láttunk erős fotókat.

Engem legjobban a nigériai iskolát ábrázoló fotósorozat rázott meg, ahonnan fegyveresek 140 diákot raboltak el, feltehetően váltságdíjért vagy bebörtönzött Boko Haram-tagok szabadon bocsátásáért cserébe. Két kisgyerekem van, ezért nem nehéz azonosulnom a fényképeken szereplő anyákkal, aki megélték ezt a borzalmat.

Az erdőtüzekről is több régió fotósa adott be pályázatot. Nem csoda, hiszen az elmúlt időszakban kivételesen nagy erdőtüzek tomboltak világszerte. A kiállításon látható projektek megörökítik az indonéziai, oroszországi és görögországi erdőtüzek pusztításának hatásait is.

Nagyon látványosak azok a különleges technikával készült képek is, amelyek az mexikói őslakos ópiumtermelők nehézségeit dokumentálják. Ezek a szegénységben élő földműves közösségek kénytelenek voltak áttérni a máktermesztésre a megélhetés miatt. A fotós karcolásai és tűszúrásai a traumát és a mákgubók megkarcolását jelképezik, mert így nyerik ki az ópiumot. A piros szín a kábítószerhez kapcsolódó erőszakot és vért, de az életet is szimbolizálja.

Általánosságban elmondható, hogy a pályamunkák a világ igazságtalanságairól és borzalmairól szólnak, melyek a fotók elkészítése után sem érnek véget. Éppen ezért üdítően hatottak a hosszú hajú Buenos Aires-i lányról készült fotók a kiállításon. Antonella a COVID bezártság alatt fogadalmat tett, hogy levágatja legnagyobb kincsét, a haját, ha a karantén eltörlése után végre ismét iskolába mehet.

A hollandiai World Press Photo Foundation 1955 óta szervezi a világ legjelentősebb pályázatát, illetve az azt követő utazó kiállítását. A tárlat világszerte 120 helyszínen látogatható és mindig az előző évet mutatja be.

Természetesen a budapesti tárlat is csak egy válogatást nyújt a legjobb alkotásokból. Ha a projektek összes fényképére kíváncsi vagy, látogasd meg a World Press oldalát.

A korábbi rendkívüli közönségsiker után a kiállítás idén is öt héten át nézheted meg. A tárlatot kiegészíti Radisics Milán „Lábnyomunk, -Az ember hatása bolygónkra” című kiállítása. Részletek a Nemzeti Múzeum honlapján.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
KULT
Rákay Philipék befejezték minden idők legdrágább magyar filmjének forgatását
A Most vagy soha! forgatása 80 napig tartott és várhatóan 2024. tavaszán kerül a mozikba.

Link másolása

hirdetés

A Most vagy soha! az 1848. március 15-i eseményeket dolgozza fel, az alkotók elmondása szerint különös figyelmet fordítva a korhű részletekre.

A Lóth Balázs rendezésében, Berettyán Nándor, Mosolygó Sára, Horváth Lajos Ottó, Fehér Tibor, Koltai-Nagy Balázs, Ertl Zsombor, Novkov Máté, Hajdu Tibor, Bordás Roland és Reider Péter szereplésével készülő filmen már a VFX szakemberek dolgoznak. A leforgatott anyaghoz most többek között hozzáillesztik a 3D-ben rekonstruált Nemzeti Múzeumot, a dunai látképeket, illetve azt a több ezres tömeget, amely 174 éve elözönlötte az utcákat a forradalom kitörésekor.

A forgatás áprilisban indult és 80 napig tartott, melynek díszletébe már mi is bepillantást adtunk olvasóinknak.

A Most vagy soha! az utóbbi évtizedek egyik leggrandiózusabb filmes vállalkozása. Az NFI először 4,5 milliárd forintot szavazott meg a gyártásra, majd további kétszáz milliót.

hirdetés
Mivel a gyártó Pilvax Film Kft. 1,4 milliárd forintért igénybe vehet további adókedvezményes támogatást is, így összesen 6,1 milliárd konyhapénzből gazdálkodhatnak az alkotók.

Az már csak a hab a tortán, hogy az első eresztésben a 4,5 milliárdból 2 milliárdot, példátlan módon egy egyedi kormányhatározattal csoportosított át a kormány az NFI-nek, az összeget dedikáltan erre a filmre szánva, de gyakorlatilag mindenféle szakmai, művészi indoklás nélkül - idézte fel a film hátterét a hvg.hu.

A tervek szerint a kész filmet 2024 tavaszán, az 1848-as forradalom 176. évfordulóján láthatja a közönség a mozikban a Fórum Hungary forgalmazásában.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: