35 éve Lennon nélkül
A Beatles rajongói számára örökre fekete keretessé vált az a nap, mikor New York egyik utcáján lelőtték kedvencüket: John Lennont. Noha még ma is ő ül a világ könnyűzenei trónján, dalai szinte népszerűbbek, mint valaha, a híres zenész már 31 éve nincs az élők sorában.
A legendás Beatles együttes tagja, szövegírója, a gitáros, dalszerző, könyvíró, filmszínész és lemezproducer életét egy őrült rajongója oltotta ki 1980. december 8-án.
Az egykori gombafejűek tinilányok őrjöngése közepette hódították meg a világot, végleg beírva magukat a rocktörténelembe. Az 1980. december 8-i dátum pedig világraszóló gyásznapot eredményezett.
Nézzük a részleteket:
Két nappal a tragikus esemény előtt, délután a United Airlines Chicagoból érkező 904-es menetrendszerinti járatával New Yorkba érkezett egy bizonyos Mark David Chapman nevezetű fiatalember. Ott-tartózkodása ideje alatt többször „dekkolt” a Dakota-háznál John Lennonra várva, de sosem bizonyult elég türelmesnek, így még a találkozás előtt távozott.
A szemüveges, kövérkés fiatalember nem volt az a tipikus John Lennon rajongó, hisz fejében gyilkos terveket forgatott -mégis meglehetősen nyugodtnak mutatkozott. Ráérő idejében egyik szállodából a másikba költözött, sétálgatott, és sokadszorra is meg szerette volna vásárolni kedvenc és már számos alkalommal olvasott könyvét: Salinger Zabhegyezőjét, ám épp sosem volt hozzá szerencséje.
December 8-án délelőtt 10-kor kelt fel, lezuhanyozott, s elindult a Nyugati 72. utcán, hogy a Dakota-épület előtt várja meg a híres zenészt. Mivel az még nem hagyta el az épületet, volt ideje kényelmesen megebédelni, melyre meginvitált két lányt az ott ácsorgó rajongók közül. De Lennon még mindig nem mutatkozott. Chapman tovább várt, közben megismerkedett egy ott lézengő amatőr fotóssal, ki szintén hírességekre vadászott. Paul Goresh már nem volt ismeretlen a ház alkalmazottai számára, hiszen Fat Dave néven már jól ismerték.
Amikor egy Chevrolet dzsippel Lennon fia, Sean érkezett meg, még Chapmant is bemutatta neki, aki pár protokolláris mondatot is váltott a fiúval, majd kabátja zsebéből elővette könyvét, s olvasni kezdett.
Ez idő alatt Lennon Annie Leibovitz-cal, az ismert fotóssal dolgozott a hetedik emeleten. A Rolling Stone-ban megjelenő cikkhez készítettek felvételeket. A fotózás délben ért véget, délután ötkor John és Yoko megjelentek a Dakota-ház kapujában, hogy limuzinjukkal a Record Plant stúdióba menjenek. Mivel az autó késett, a járdán kellett várakozniuk, ahol a rájuk váró rajongóknak Lennon autogramokat osztott. Chapman is kapott aláírást: „John Lennon, 1980. december.” Goresh közben vadul kattogtatott fényképezőjével, s az a kép, melyen a néhány órával később gyilkossá vált Chapman és az áldozattá váló Lennon közösen szerepelt, hamarosan az egész világot bejárta.
Chapman akkor nem tett semmit. Zavarban volt, Lennon jelenlétében valósággal lebénult. Csak akkor tudott megszólalni, amikor Lennonék autója már eltűnt a forgalomban.
Nem sokkal később a ház előtt összeverődött rajongók is elmentek, s már csak Goresh és Chapman maradtak az épület előtt. Goresh fél kilencig kitartott, aztán búcsúzni készült, de Chapman figyelmeztette: „Én a helyedben várnék még. Soha nem tudhatod, hogy látod-e még valaha. Történhet valami....” De Goresh nem hallgatott rá és távozott.
Lennonék limuzinja 22:50-kor érkezett vissza a Dakota-ház elé. Elsőként Yoko szállt ki, majd John, kezében egy kazettás magnóval. Amikor Yoko elhaladt Chapman mellett, a fiú odaköszönt neki: „Helló!” Aztán Lennon is odaért mellé. A többi már lassított felvételként történt: Chapman két lépést tett előre, kabátzsebéből elővette pisztolyát, tüzelőállásba helyezkedett, majd halkan megszólalt: „Mr. Lennon?!” John néhány lépésnyire a bejárattól félig megfordult, amikor a háta mögött 7-8 méterre álló Chapman tüzelni kezdett. Az első két lövés hátulról, mellmagasságból érte és megpördítette az áldozatot. Aztán a következő két lövedék a vállán találta el, az ötödik pedig célt tévesztett.
Chapman, miután kilőtte a tárat, leeresztette a kezét, és kísérletet sem tett a menekülésre, pedig az alig néhány méternyire lévő metróállomás labirintusában könnyen eltűnhetett volna. De Ő nem menekült, még csak nem is mozdult. Csak állt, s várt. Lennon golyókkal a testében még néhány lépést haladt előre, kinyitotta a bejárati ajtót, elbotorkált a közeli irodáig, ahol arcra borulva a földre rogyott.
Az épületben Jay Hastings volt az éjszakai portás. A fiatal férfi éppen újságot olvasott, amikor meghallotta a lövéseket, majd a betört ablaküvegek csörömpölését. Mire felocsúdott, már a halálra vált, sikoltozó Yoko rohant be. –„Johnt lelőtték!”- kiabált hisztérikusan, majd letérdelt férje mellé, és kezébe vette annak fejét. Hastings értesítette a legközelebbi rendőrőrsöt, kabátjával betakarta a remegő Lennont, a sebek elkötözéséhez pedig valósággal letépte nyakából a nyakkendőjét. Közben az áldozatnak már szájából és melléből is bugyogott a vére. A szemei nyitva voltak, de már üvegesedtek. Aztán hirtelen hányni kezdett: még több vért és húsra emlékeztető pépes anyagot öklendezett, miközben Yoko eszelősen orvosért kiabált.
Kint Chapman a földre dobta a gyilkos fegyvert, majd a Zabhegyező hőséhez hasonlóan ő is levette kabátját, lábához tette, hogy az érkező rendőrök láthassák: fegyvertelen. Majd tovább várt, s tovább folytatta az olvasást. Ekkor a közeli utcából már hallatszottak a rendőrautók szirénái. Mark David Chapman semmi ellenállást nem tanúsított, amikor megbilincselték.
Odabent Lennon már vérébe fagyva feküdt a földön. A rendőrök felfelé fordították és az egyik rendőrautóhoz vitték, hogy megpróbálják minél előbb kórházba szállítani. A járőrkocsi hátsó ülésére tették, s a Columbus sugárúton őrült sebességgel, villogva, szirénázva hajtottak át vele a pirosokon, az 58.utcánál a Roosevelt kórház elé, ahol az ügyeleti osztály sebészei már a bejáratnál megkezdték az újraélesztést, pedig már az első pillanatban látták, hogy az reménytelen.
Az életfogytiglani börtönbüntetésre ítélt férfit külön zárkában helyezték el a New York állambeli Attica városban, az állam egyik legbiztonságosabb börtönében. Többször kérelmezte büntetésének csökkentését, de ez ellen a rajongók és az özvegy is hevesen tiltakoztak.
John Lennon 1940. október 9-én született Liverpoolban, majd a Liverpool College of Art növendékeként kezdett zenélni. Első együttesét Quarrymen néven alakította meg (Paul McCartneyval), majd névváltozások és személycserék után ebből formálódott 1959-ben a Beatles együttes. Első kislemezük 1962-ben készült Love Me Do címmel.
Ezután hamarosan a világ legismertebb beatzenekarává váltak. Lennon az együttes gitárosa és énekese volt, zenét is szerzett, és természetesen szerepelt a Beatles világsikerű filmjeiben, az Egy nehéz nap éjszakájában és a Helpben. 1965-ben - társaival együtt - az angol királynőtől lovagi címet kapott. Ő írta a Beatles-dalok szövegeit, amelyek az idő haladtával egyre intellektuálisabbak lettek.
Második felesége, Yoko Ono hatására 1968-ban kezdett lemezeket felvenni az együttes nélkül. Távolodása a Beatlestől az 1967-es Bors őrmester lemeztől egyre nyilvánvalóbb lett, hogy az asszonynak döntő szava volt abban, hogy a „gombafejűek” felhagytak a koncertezéssel.
A Beatles 1970-es felbomlása után sikeres szólókarriert ért el. Békedalaitól remélte, hogy elfeledtetik a közönséggel a Beatles- korszak „zsengéit”. A legkitűnőbb album az 1971-es Imagine, melynek címadó számában John egy olyan világról énekel, amelyben nincsenek országok, nincs vallás, az emberek egyenlőként élnek benne.
Második gyermeke születése után öt évre visszavonult a nyilvánosság elől, s fiát nevelte. 1980-ban készített egy közös lemezt Yokóval, s ugyanezen év decemberében merénylet áldozata lett. Gyilkosa, Mark Chapmann életfogytig tartó börtönbüntetést kapott. Lennon 1968 és 1980 között 12 nagylemezt készített, s kevés koncertet adott.
Iránta érzett tiszteletből magyar zenészek 2002-ben megalapították a John Lennon Emlékzenekart. Berthóty László, Takáts Tamás, Herr Attila, Gál Gábor és Hoffmann György azt vallja, hogy Lennon helyett ma már csak a dalai beszélnek, így az emlékzenekar számára nagyon fontos, hogy ne hagyják elveszni az emlékét.