25 ezer emberrel szeretkezett a színpadon, de otthon egyedül feküdt le – 50 éve halt meg Janis Joplin
Utolsó, Pearl című albuma, amely meg nem ért 28. születésnapja előtt egy héttel, 1971. január 11-én jelent meg, az önégetés szinte orvosi pontosságú lenyomata: aki úgy énekelte a rohanó Move Overt, olyan segélykiáltást hallatott, mint a Cry Baby-ben, aki olyan eldohányzott, elivott kacagásba fojtja a Mercedes Benz végét, az tudja, hogy közel a vég. Még némi reményt ad Kristofersson Me and Bobby McGee-je, de a záró Get It While You Can-be stílszerűen beleadta utolsó leheletét: „Ragadd meg, amíg lehet” – üvöltötte.
A Pearl utolsó felvételének másnapján találtak rá holtan egy lepusztult Los Angeles-i szállodában: Janis Joplin szétroncsolt szervezetének egy heroin-túladagolás adta meg a kegyelemdöfést. Már-már giccsszámba megy az a történet, hogy néhány nappal később távirat érkezett az énekesnő utolsó lakhelyére. A feladó David Niehaus volt, és azt írta, hogy mennyire hiányzik neki Janis.
Nincsen bizonyíték arra, hogy Janis szándékosan meg akart volna halni, de sejtette, hogy nincs sok hátra neki. Valószínűleg ezért írt három nappal korábban végrendeletet, amelyben meghagyta, hogy hamvait szórják a Csendes-óceánba, megmaradt 1500 dollárját pedig haverjai igyák el az utolsó centig az emlékére.
Janis Joplin csak halála után vált „szupersztárrá”. 1969 májusában ő került volna a Newsweek címlapjára, de a korábbi elnök Dwight D. Eisenhower halála ezt felülírta. Fotói közül több ikonikussá vált azóta. Holtában sikerült neki csupán a toplisták élére kerülnie a Me and Bobby McGee-vel. Természetesen neki is jelentek meg kiadatlan felvételei, még olyanok is, amelyek 1966-ban készültek egy San Franciscó-i klubban. Több dokumentumfilm idézte fel emlékét, 2017-ben Amy Berg Little Girl Blue-jában a magánember Janist próbálta bemutatni mindenekelőtt családjával folytatott levelezésén keresztül. Jellemző, hogy 2015-ben egy árverésen 1, 76 millió dollárért kelt el pszichedelikus rajzokkal dekorált Porschéja.
Fotó:Flickr- Iain Cameron
Janis Joplin dalait hallgatni ma sem üdítő élmény, de két hideglelés között betekinthetünk az emberi lélek olyan bugyraiba, amelyeket még magunk előtt sem merünk feltárni.