KULT
A Rovatból

16 évesen tengerészgyalogosnak állt, nem szerette a két, Oscart is hozó szerepét, és 82 évesen élt túl egy autóbalesetet – Gene Hackman 95 éves

Sosem tartotta magát sztárnak, („csak” egy színésznek) mégis a legnagyobb rendezők akartak vele dolgozni. Egy szinte példátlan karriert hagyott maga mögött 20 éve.


Eugene Allen Hackman a kaliforniai San Bernardinóban született 1930. január 30-án, Eugene Ezra Hackman és Anna Lyda Elizabeth Gray fiaként. Van egy Richard nevű bátyja. A Hackman család  gyakran költözött ide-oda az államokban, végül pedig az Illinois állambeli Danville-ben telepedtek le, ahol Gene angol származású anyai nagyanyja, Beatrice házában éltek. Apja a helyi újságot, a Commercial-News nyomdáját üzemeltette, főként ebből éltek. A kis Hackman elég korán, 10 éves korában döntött úgy, hogy színész akar lenni. 13 éves volt, amikor elváltak a szülei, az apja ezt követően elhagyta a családot.

Hackman rövid ideig az iowai Storm Lake-ben élt, majd 16 évesen otthagyta a középiskolát, elhagyta az otthonát, és a korát meghazudtolva jelentkezett az Egyesült Államok Tengerészgyalogságához.

Összesen négy és fél évet szolgált tereprádiósként, és többek között Kínában állomásozott (Qingdaóban, majd később Sanghajban). A kommunista forradalom miatt 1949-ben Hawaii-ra, majd Japánba vezényelték. 1951-ben, mindössze 21 éves korában szerelt le, majd New Yorkba költözött, ahol több munkahelye is volt. 1962-ben érte őt élete egyik nagy tragédiája, az édesanyja egy dohányzás közben véletlenül keletkezett tűz következtében életét vesztette. Még ugyanebben az évben Gene újságírást és tévézést kezdett tanulni az Illinoisi Egyetemen, de azt végül otthagyta, és visszaköltözött Kaliforniába.

„Nem fogja sokra vinni”

1956-ban vágott neki a színészi karriernek. A kaliforniai Pasadena Playhouse-hoz csatlakozott, ahol összebarátkozott egy másik feltörekvő színésszel, egy bizonyos Dustin Hoffmannal. Hogy két színészi munka között eltartsa magát, Hackman egy Howard Johnson's étteremben dolgozott.

Itt futott egyszer össze véletlenül a Pasadena Playhouse egyik oktatójával, aki azt mondta neki, hogy ez az éttermes melója is bizonyítja, hogy „nem fogja sokra vinni”. Az elutasítás azonban motiválta Hackmant, aki azt nyilatkozta erről később: „Ez inkább pszichológiai hadviselés volt, mert nem hagytam, hogy azok a rohadékok letörjenek. Ragaszkodtam ahhoz, hogy továbbra is mindent megtegyek azért, hogy munkát kapjak. Olyan volt, mintha én lettem volna egyedül mindenki ellen, és bizonyos értelemben sajnos még mindig így érzek. De azt hiszem, ha igazán érdekel a színészet, akkor van egy részed, amelyik élvezi ezt a küzdelmet. Ez egyfajta narkotikum abban az értelemben, hogy erre a munkára képeznek ki, de senki nem engedi, hogy ezt csináld, ezért egy kicsit beleőrülsz. Hazudsz az embereknek, csalsz, bármit megteszel, hogy eljuss egy meghallgatásra, és hogy munkát kapj.”

Kemény fickók Oscarral

Hackman később főként kemény, zord szerepeket játszott, ebben annyira jó volt, hogy két Oscar-díjat is hozott neki, mielőtt 2004-ben, 74 évesen visszavonult a színészi pályától. Az első Oscarját 1972-ben, a dükitörésekben tobzódó zsaru, ’Popeye’ Doyle szerepéért kapta a Francia kapcsolat (1971) című filmért. William Friedkin rendezését szándékosan dokumentarista eszközökkel vették fel, Hackman naturalista, fizikai alakítása pedig tökéletesen illeszkedett ebbe a stílusba. Az olyan jelenetek, amelyekben Hackman rácsokat tép szét, és gyanúsítottakat dobál, kevésbé éreztették Doyle-t nyomozónak, inkább valamilyen veszélyes természeti erőnek.

A második Oscarját 1993-ban kapta Clint Eastwood revizionista westernjében, a Nincs bocsánatban játszott mellékszerepéért. Ő alakította ’Little Bill' Daggett seriffet, a szadista cowboyt, aki imádja hallani a saját hangját.

A Lángoló Mississippi (1988) című filmben nyújtott alakításáért is jelölték, amelynek FBI-ügynökeként szintén hajlandó volt az öklét használni és a törvényt meghajlítani a nagyobb igazságért folytatott harcban. Vagyis úgy tűnt, elég, ha kap egy jelvényes, valamilyen becenévre hallgató, és magát a törvényt lenéző ember szerepét, máris kész a varázslat.

A sikerhez vezető út

Az első mozifilmje egyébként az 1964-es Lilith című dráma volt, amelynek Norman nevű karakterét már 34 évesen játszotta, vagyis elmondható, hogy nem jött korán számára a népszerűség. A szakmán belül ezután ismertté vált, de az amerikai közönség még nem jegyezte meg a nevét. Az első Oscar-jelölését négy évvel később, 1968-ban kapta a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában, amikor Warren Beatty bátyját alakította a Bonnie és Clyde-ban (1967). Egy másik kemény fickó, lőfegyverrel a kezében…

Egy évvel az őt világszerte híressé tevő Francia kapcsolat-beli szerepe előtt Hackmant másodszor is nominálták a legjobb férfi mellékszereplő kategóriájában, méghozzá a Sohasem énekeltem az apámnak (1970) című drámáért. Na, ez a szerep nem hasonlított a többi oscaros karaktereire – egy középkorú főiskolai professzort játszott, aki azért küzdött, hogy lerázza magáról uralkodó, öregedő apja (Melvyn Douglas) ránehezedő árnyékát. Ez a szerep győzte meg Philip D'Antoni producert arról, hogy Hackman alkalmas lenne a Francia kapcsolat főszerepére, mivel „szenzációs színésznek” tartotta. Ám akkoriban még ezzel szinte egyedül volt. A rendező, William Friedkin például kapásból elutasította Hackmant, szerinte nem volt megfelelő Popeye Doyle szerepére. A két rendőrségi tanácsadó, akinek a valós ügyén a Francia kapcsolat alapult, azonban úgy gondolta, hogy Friedkin tévedett, s mivel nem volt más, végül Hackman kapta a lehetőséget.

Ő maga is küzdött a szereppel kezdetben. Gyűlölte a karaktere rasszizmusát és nihilizmusát, valamint a New York-i rendőr, Eddie Egan (akiről Doyle-t mintázták) hozzáállását. Egan tanácsadóként a forgatáson is ott lébecolt, a kapcsolatukat pedig folyamatos viták és hisztirohamok tarkították.

Hackman azt akarta, hogy a rasszista nyelvezetet enyhítsék, Friedkin azonban ezt elutasította, szóval vele is gyakran estek egymás torkának. Hackman azt próbálta elérni, hogy Doyle-t emberibbé váljon. Minden lehetőséget keresett, hogy teljes értékű karakterré tegye őt, ne pedig egy szörnyű sztereotípiává. Freidkin hajlandósága, hogy Hackman és Roy Scheider improvizálhassák a párbeszédjeiket, szerencsére segített ebben. Ahogy a forgatás haladt előre, Hackman végül sikeresen beleélte magát a szerepébe, és ugye az Oscar-díj is befigyelt.

Vígjátékok jöhetnek, erőszak nem

Ha a nagy szerepek mögé nézünk, amelyek híressé tették őt, akkor azt látjuk, hogy a karrierje meglepően változatos és sokrétű volt. Imádott vígjátékokban szerepelni, és bámulatos időzítéssel rendelkezett, nemcsak Mel Brooks gótikus horrorparódiájában, az Ifjú Frankensteinben (1974), hanem például a Supermanben (1978) is, amelyben a viccesen gonosz Lex Luthor karakterét is pillanatok alatt a magáévá tette. Sóhajtozó rezignáltsága egy olyan világgal szemben, amelyet kétbalkezes csatlósok népesítenek be, tökéletes ellentéte volt a Christopher Reeve által játszott hősies, komoly nemezisnek. De említhetjük a Csőre töltvét (1990), a Szóljatok a köpcösnek!-et (1995), a Madárfészket (1996), a Szívtiprókat (2001), vagy sokak szerint utolsó nagy szerepét a Tenenbaum: A háziátok (2001) című Wes Anderson-filmben, mindegyikben megcsillogtathatta komikusi képességeit.

Talán a kulcs annak megértéséhez, hogy Hackman miért tündökölt a kemény szerepekben, a karakterekhez való hozzáállásában rejlik. A Popeye Doyle sötét oldalával való küzdelme mellett érdemes tudni, hogy eredetileg visszautasította Little Bill Daggett szerepét a Nincs bocsánatban. Hackman ugynanis a való életben fegyverellenes (Friedkin egyszer úgy jellemezte őt, mint egy „középnyugati térdreflexes liberálist”). Mire jött a megkeresés a Nincs bocsánat kapcsán, Hackman már kapásból visszautasította az ilyen szerepeket, mivel megesküdött a lányainak, hogy nem vállal többé olyan filmet, ami az erőszakot dicsőíti. Eastwood azonban hajthatatlan volt, senki mást nem akart látni Daggettként. Felhívta Hackmant, és elmondta neki, hogy a film lényege nem a hősies fegyverforgatók ünneplése, hanem rávilágítás a korszak brutalitására és sötétségére. Az erőszak itt nem menő, hanem visszataszító. Hackman hosszasan gondolkodott ezen, aztán végül rábólintott, és előállt egy Oscar-díjas alakítással.

Nem sztár, „csak” színész

Hackman saját elmondása szerint sosem tekintett magára filmsztárként, hiszen nem rendelkezett olyan kinézettel a vásznon, ő csak szimplán színész volt. A pályafutása során viszonylag kevés interjút adott. Végül 2004-ben, az igen pocsék Az elnök emberére talál című vígjáték és kb. 80 leforgatott film után vonult vissza a színészettől, csak azért, mert az orvosa közölte vele, hogy a szíve nem bírja tovább a stresszt. Ennek már több mint 20 éve…

A ’80-as évek végén egyébként Hackman megvásárolta egy bestseller krimi jogait. Azt akarta filmre vinni, mivel állítása szerint hihetetlenül filmszerű volt, a könyv olvasása közben a fejében már le is játszódott egy film a sztoriból.

Arról beszélt, hogy a rendezést is bevállalja, és talán még a főszerepet is eljátssza. De akárcsak később, a Nincs bocsánat esetében, erről is beszélt a családjával, akik megkérték, hogy ne vágjon bele. Épp akkoriban dolgozott a Lángoló Mississippin, és úgy gondolták, elég az erőszakból. Szóval még azelőtt kiszállt a buliból, hogy a forgatókönyv első vázlata elkészült volna. Ebből a filmtervből lett nem sokkal később, 1991-ben A bárányok hallgatnak… Azt pedig, hogy Hackman mit hozhatott volna ki Hannibal Lecter szerepéből, már csak a fantáziánkra van bízva.

Írás, baleset, házasélet

Hackman az élete során kétszer volt házas. 1956-ban vette feleségül Faye Maltese-t, akitől egy fia és két lánya született: Christopher Allen, Elizabeth Jean és Leslie Anne Hackman. Harmincévnyi házasság után 1986-ban váltak el Faye-jel. Majd 1991-ben állt másodszor is az oltár elé, akkor a zongoraművész Betsy Arakawával, akivel máig együtt él közös otthonukban az új-mexikói Santa Fében, amelyről az Architectural Digest 1990-ben leközölt egy cikket, kiemelve, hogy a ház a délnyugati stílusokat ötvözi, és egy 12 hektáros dombtetőn áll, 360 fokos kilátással, amely a Colorado-hegységig terjed.

2012-ben, 82 évesen Hackman angioplasztikán (érplasztikán) esett át, mivel kerékpározás közben elütötte őt egy kisteherautó Florida Keysben. Kezdetben azzal voltak tele a hírek, hogy súlyos fejsérülést szenvedett, később azonban a szóvivője azt nyilatkozta, hogy a sérülése nem több, mint néhány zúzódás és horzsolás. Szerencsére teljesen helyrejött.

Hackman egyébként a visszavonulása előtt és után egy jó ideig főként az írásnak szentelte az idejét. Daniel Lenihan régésszel közösen három történelmi kötetet is írt: a Wake of the Perdido Star (1999) egy 19. századi tengeri kalandregény; a Justice for None (2004) egy a nagy gazdasági világválság idején játszódó gyilkossági történet; az Escape from Andersonville (2008) pedig egy börtönszökésről szól az amerikai polgárháború idején.

2011-ben jelent meg az első önálló regénye, a Payback at Morning Peak című, a régi Nyugaton játszódó szerelmi és bosszúsztori. Legutóbbi könyve, a Pursuit pedig egy rendőrségi thriller, és 2013-ban jelent meg.

Gene Hackman 2025. január 30-án töltötte be a 95. életévét. Még sok évet, és kicsattanó egészséget kívánunk neki!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
Krasznahorkai László Nobel-díját a könyvtár és a könyvesboltok sem hirdetik a szülővárosában, pedig ő azt mondja: beérné egy A4-es papírlappal is
Az író Facebook-oldalán mondott köszönetet mindazoknak, akik gondoltak rá és gratuláltak neki az irodalmi Nobel-díj kihirdetése alkalmából.


Lassan egy hónap telt el azóta, hogy kiderült, egy magyar író, Krasznahorkai László kapja az irodalmi Nobel-díjat. A rangos elismeréshez számos közéleti személyiség gratulált, a világsajtó is hosszan írt munkásságáról. Úgy tűnik azonban, hogy a friss Nobel-díjas szülővárosában, Gyulán nem büszkélkednek annyira a sikerrel – legalábbis az író Facebook-oldalán található bejegyzés szerint:

„Krasznahorkai László hálás mindenkinek, barátnak, ismerősnek, fordítónak és kiadónak, tartós olvasónak és kezdő olvasónak, akár magyar, akár még nem magyar, távolinak tehát és közelinek, és különösképpen a képen látható üzenet íróinak szülővárosomban, Gyulán, ahol rajtuk kívül nemcsak »óriásplakáttal« nem üdvözlik szerény elvándoroltjukat, de még a könyvesbolt vagy a könyvtár előtt sem látni – pedig beérném egy A4-es papírlappal is – az öröm bármi jelét – hálás, tényleg az, hogy szeretettel gondoltak és gondolnak rá az irodalmi Nobel-díj kihirdetése alkalmából.”

A poszthoz mellékelt képen egy ablakra kiragasztott papír látható, amin ez áll: „Krasznahorkai László (szülővárosa: Gyula), irodalmi Nobel-díj, 2025. E ház lakói büszkék rád, gratulálunk!”

Via 24.hu


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
Az Offspring bulija legalább olyan szórakoztató volt, mint a koncertet megelőző szünet – képes beszámoló
Az 1984-ben alapított amerikai punk-rock banda bő 40 év alatt sem veszített sokat a vonzerejéből – és a lendületéből sem, ahogy tegnap az MVM Dome-ban bebizonyították. Humoros, látványos, pörgős bulit csaptak – jöjjön a beszámoló képekkel!
Tóth Noémi - szmo.hu
2025. november 01.



Kevés felemelőbb élmény van egy anyának annál, mint amikor a gyerekkori kedvenc bandájára elviheti a saját kislányát bulizni, akinek – minő szerencse – jelenleg ugyanaz a kedvenc zenekara. Én még a nadrágra csiptethető walkmanemen hallgattam rongyosra az Americana kazettát, nemrég pedig a 9 éves lányom állított össze Spotify listát a best of válogatásukról, úgyhogy kijelenthető, hogy nem évültek el évtizedek alatt sem.

Az előzenekar a francia-kanadai punkegyüttes, a Simple Plan volt, akik kifejezetten jó hangulatot csináltak már az elején is, és láthatóan a közönség egy része miattuk (is) érkezett. Elhangzott többször a „köszönöm Budapest” is, amin mindig meghatódom külföldi bandák esetén, és láthatóan jól érezték magukat a srácok. Hatalmas strandlabdákat is útnak indítottak a csápoló kézáradatba, illetve már ekkor sem fukarkodtak a konfettiesővel. Már önmagában ez az ugrálásra komponált koncert is remekül megalapozta a főzenekart, de a legjópofább blokk a szünetben következett.

Egy világító „fuck yeah” feliratú léghajó kezdett el körözni felettünk egy drónnal, majd táncoló csontvázakkal elindult egy visszaszámláló, és bulis nóták kíséretében különféle tematikákat vetítettek a hatalmas kijelzőkön. Volt például közös karaoke az A-Ha Take on Me című dalával, illetve olyan szekciók, amelyeknél egy adott témára pásztázta a kamera a közönséget. Volt headbang cam, look like cam (itt baloldalon egy híres karaktert, jobb oldalon meg egy rá hasonlító látogatót mutatott a kamera, és nem mindenki volt boldog az összehasonlítástól), fenékrázás és fuck you cam (itt egy család édes kisgyermekei vitték a prímet, akik rögtön boldogan mutogatták a középső ujjukat). Illetve nem maradhatott ki a klasszikus csókkamera sem, amelynek a végére bevágták az elhíresült Coldplay-es jelenetet is. A humorfaktort fokozta a stáb egyik gorillának öltözött embere, aki végig a közönség soraiban bohóckodott, és lehetett vele fotózkodni.

A lányommal is mindenki jó arc volt: mindkét zenekar stábtagjától csak úgy kapott egy-egy pengetőt, felbecsülhetetlen ereklyékkel gazdagítva a megdicsőült negyedikesemet, és lépten-nyomon segítőkész fiúk akarták felvenni őt a nyakukba, hogy jobban lásson.

Amikor berobbant az Offspring, hét év után végre ismét nálunk pörgetve a legjobb és legújabb nótáikat, a közönség teljesen beindult. Szerencsére nem követték el azt a hibát, amit sokan el szoktak, hogy csak az új albumot erőltetik – bár az is ütősre sikerült –, hanem az össze slágeres puskaport is sorra előtték. Le sem lehetett törölni a vigyort a képünkről a lányommal, ahogyan együtt ordítottuk az I Want You Bad, a The Kid’s Aren’t Alright, a Pretty Fly (For a White Guy) vagy a Hit That refrénjeit.

A másfél órás koncertbe belefért egy Ozzy-megemlékezés egy Black Sabbath feldolgozással, valamint egy zongoránál előadott, Beatles-féle Hey Jude is, amely mellé egy saját dalt is balladásított a frontember, miközben a mobiltelefonok vakui elárasztották a stadiont. Apropó, az énekes nem éppen egy szokványos punk, hiszen Dexter Holland molekuláris biológiai doktorátusát HIV-kutatásból szerezte, valamint profi pilóta és repülésoktató is egyben.

Az egész koncert rendkívül látványos volt, és garantáltan unatkozásmentes, hiszen egyfolytában változott a vetítés, pattogtak a strandlabdák, estek a konfettik, lelkesen beszélt a banda, szóródtak a szikrák, sőt, felfújtak két hatalmas gumicsontvázat is, amelyek szájából végül füstcsóva szállingózott. Úgyhogy finoman szólva nem egy minimálra hangolt haknit élvezhetett a közönség, pedig fele ennyi erőfeszítéssel is imádtuk volna az estét.

Még a beengedés, a ruhatár és a metrózás is flottul ment, úgyhogy a lányom első nagyszabású stadionkoncertje szerencsére jobban nem is sikerülhetett volna. Én pedig vagy ezer rockkoncerttel a hátam mögött bátran kijelentem, hogy az Offspring tesz arról, hogy a mondás érvényben legyen: „punks not dead”!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt Ganxsta Zolee édesanyja
Kassai Ilona Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színésznő 97 éves volt.


Ganxsta Zolee a Facebookon tudatta, hogy kedden elhunyt édesanyja, Kassai Ilona, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő.

Az 59 éves rapper szerda este osztotta meg a hírt, egy közös fotóval és szívszorító sorokkal búcsúzott, vette észre a Blikk.

„Tegnap este drága Édesanyám, Kassai Ilona az angyalok közé került, a Mennyek országába. Egy igazi művész volt, és a legjobb anya. Köszönöm mindenkinek, aki most egy picit megemlékezik róla a szívében”

- olvasható a zenész posztjában.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Drámai továbbjutások, mansplaining és az évad talán legnagyobb éneklése: ilyen volt az X-Faktor második székes köre
Patai Anna komoly veszélybe került, végül egy meglepő szabálymódosításnak köszönhetően jutott tovább.


Itt aztán volt minden, mint a vásárban. Jó pár éve írom ezeket a cikkeket, de azt hiszem, ilyen változatos – és erős – székes kört még nem láttam.

Minden mesésen kezdődött, ugyanis Gáspár Laci erre a motívumra fűzte fel a saját rostáját. Hogy, hogy nem hozzá került a versenyzők közül "Piton professzor", "Hamupipőke" és "Gru" is. Ilyen felütés után a mentor természetesen mesés produkciókat várt. Meg is kapta, az más kérdés, hogy némelyik rémmesének bizonyult, de hát végül is halloweeni időszak van.

Ha már szóba került Piton professzor, ő kezdte az éneklést. Kicsit hűtlen lett szerepéhez, mert ahelyett, hogy tisztességes varázslóhoz méltóan hoppanált volna, Zaporozseccel érkezett – az Azon az éjszakán című dalt énekelte, de természetesen ezt is némileg módosítva, Lilinek ajánlva.

Sajnos a professzor nem mondta el az "Invito énektudás" varázsigét, és a mentorok – vállalva a kockázatot, hogy a mogorva varázsló elvarázsolja őket, vagy levon 100 pontot a Griffendéltől – visszaküldték tanítani.

A székek tehát üresen maradtak, de ez igen hamar megváltozott. Gulyás Dániel avagy Danny Roxx a Def Leppardtól a Put Some Sugar on Me-t énekelte. Laci örült a srác érkezésének, mert mint mondta, idén kevés a rock hang. Mondjuk szerintem ez Danny előadásával sem változott, nála nem csak a rockhang kevés, hanem úgy egyáltalán a hang. Ennek ellenére leülhetett.

"Szeretném, ha lenne egy rock katonám" mondta Laci egy Ossian parafrázissal élve.

A külhoni leányzó, Victory jobb volt, a 365 című Netflix sorozat betétdalát, az I See Redet énekelte az Everybody Loves and Outlaw-tól. Azért az ő éneklésében is voltak hiányosságok, de kapott széket. Így hát három éneklés után Lacinak már csak egy kiadó helye maradt.

Következett a "Hamupipőkének" elkeresztelt Kapitány Evelin, aki mintha csak megérezte volna, hogy Laci ma a mesékre utazik, a Mulán egyik betétdalával érkezett. A mentor szeme nem is maradt szárazon, és székkel hálálta meg a produkciót.

A székek beteltek, Majka nem is bírta ki, hogy ne szúrjon oda:

"Megteltek a székek, Lackó! A szórakoztatóipar csúcsa ül azokon székeken."

Gyengébb próbálkozások következtek, ebből a csokorból Ákos csak a humorával emelkedett ki, aki felhívta Laci figyelmét rá, hogy a piros szék még szabad. Illetve bejelentkezett műsorvezetőnek is, amire Majka megjegyezte: "Nagy szükségünk lenne rá, mert ketten vannak, de felet érnek."

De sajnos Ákos sem ülhetett le, ahogy Waskovics Tímea sem annak ellenére, hogy amúgy Laci gyermeki hangulatához nagyon illő dalt választott, Paulinától A te mesédet.

Solti Juli "Seekas" az idei X-Faktor egyik legnagyobb egyénisége, bár ő maga is megállapította magáról, hogy szélsőséges karakter. A produkciója – a Minimál című saját dala – meglehetősen eklektikus volt. Azt hiszem, erre szokták mondani, hogy néha a kevesebb több. De azért kapott széket, mert tényleg jól énekel.

A műsor első igazán meglepő fordulatát a Sztárban sztár leszekben is megfordult Engel-Iván Lili szereplése hozta. Beth Heart Love is a Lie című dalát választotta. Laci némi tépelődés után úgy döntött, Lilinek és Dannynak párbajoznia kell, ami két dologra ébresztette rá a mentort:

Lili nem elég jó, és Danny sem rock katona, legfeljebb HET (háború esetén túsz). Így egy eddig példátlan fordulattal mindkét versenyzőt hazaküldte.

Tóth Andi nagyon büszke volt Lacira ezért a döntésért.

A megüresedett széknek a 17 éves rapper, Lázi Dávid vagyis Lil Davis örülhetett. Laci többször is hangoztatta, hogy szeretne egy jó rappert, és Dávidban megtalálta. Majka meg is bánta, hogy a Táborban átengedte a srácot Lacinak.

Érdekes intermezzo következett. Bukovinszky Vanda, Lakatos Arnold Sándor és Darab Viktor úgy jutott tovább a Táborból, hogy a mentorok felajánlották nekik: álljanak össze trióvá. Mint kiderült, az új formáció kb. 12 óráig létezett, de annyira nem tudtak mit kezdeni egymással, hogy úgy döntöttek, külön próbálnak szerencsét.

A mentorok viszont nem értékelték ezt, hiszen a továbbjutást csapatként kapták, nem külön-külön. Némi tépelődés és moralizálás után produkció nélkül távoztak.

Fogytak a versenyzők Laci csapatából, Majka megint piszkálódni kezdett:

Vannak jó énekeseid? Mikor jönnek?

Ami már csak azért is szenyaság tőle, mivel Solti Juli leültetését ő is támogatta – ezek szerint őt mégsem tartja jó énekesnek?

Jött az idei évad egyik favoritja, Patai Anna. Aki nem csak jól énekel, de jól promotálható is a szakmai múltjával. Nem csoda, hogy Laci és Andi összevesztek rajta a Táborban. Mindenki azt várta, hogy rajt-cél győzelemmel a pirosszékben landol.

Ehhez képest elég gyenge produkciót nyújtott – a mentorok szerint. Bevallom, én nem hallottam annyira rossznak. Önmagához képest lehet, hogy gyengébben teljesített, de

hosszan sorolhatnám azokat az élő show-s versenyzőket a műsor történetéből, akik a kanyarban sincsenek hozzá képest, Király L. Norbitól Zámbó Krisztiánon át Mardollig.

Anna végül kegyelemkettessel leülhetett Juli helyére.

Kicsit csodálkoztam, hogy Tóth Andi nem nyúlt Juli után, hiszen korábban érte is harcolt. De hát ilyen ez a popszakma.

A piros szék sem árválkodott sokáig, hiszen jött Sárközi Lili. Ő az a versenyző, akire egy olasz étteremben figyelt fel Laci. A lány Aretha Franklintől a Say a Little Prayert énekelte egyszál elektromos gitárral a kezében, és Laci személyesen kísérte a biztos továbbjutást jelentő piros ülőalkalmatosságra.

"Irigykedem, Laci. Ez nem is versenyző volt, hanem extra produkció" mondta Tóth Andi.

Elég jól alakult Laci csapata, de ha azt hittük, túl vagyunk az izgalmakon, nagyot tévedtünk. Érkezett ugyanis Bakó Irén alias Nemesi Nazyra, hogy alaposan felkavarja az állóvizet. A fellépése magabiztos volt, de mégsem arrogáns, nagyon kedvesen adta elő, hogy ő azért jött, hogy valakit kipöcköljön a székéből.

Nagyon jó energiákkal érkezett a színpadra, laza volt, nyomát sem mutatta izgulásnak. Aztán hamar meghatóra fordult a hangulat, amikor kiderült, hogy Hegedűs Bori Anya című számát hozta. Édesanyjának szerette volna megköszönni azt, hogy a sok nélkülözés, a szegénység ellenére nem dobta őt el, felnevelte, és most itt lehet.

Nehéz mit hozzáfűzni, így néz ki a profizmus.

Tudatában van a képességeinek, magabiztosan használja őket, éppen ezért nem is fél, szinte a kisujjából rázza ki a feladatot.

És mindehhez társul egy nagyon megnyerő, laza, szerethetően pimasz és vicces egyéniség. Ritka az ennyire egyértelműen sóbizniszbe való versenyző.

Laci nehéz döntés elé került. Megfordította a sorrendet, és először azt mondta el, ki az Lili mellett, akivel biztosan együtt dolgozna – Davis örülhetett. Abban is biztos volt, hogy Evelint nem tudja magával vinni az élő show-ba.

>

Ezután következett Anna és Nazyra párbaja. Őszintén megmondom, számomra nem volt kérdés, hogy Nazyrát kell választania. Először is, sokkal jobban teljesített Annánál. Másrészt az sem mindegy, hogy Anna már ott van a szakmában. Annak idején jól szerepelt egy másik tehetségkutatóban, és lehet, hogy nem tartozik az énekesek elitjéhez, de folyamatosan jelen van énekesként és színészként is. Mondhatnám, kapott bőven lehetőséget.

Nazyra viszont még az út elején van, sokkal nagyobb szüksége van erre a műsorra.

Ha nem is teljesen ezen érvek mentén, de végül Laci is Nazyra mellett tette le a voksát, viszont meggyőzte Andit, hogy Annát vigye magával a saját csapatába. A mentorcsapat egyetlen hölgytagja biztos továbbjutást nem ígért Annának, de esélyt igen.

Ezzel Laci élőshow-s csapata is kialakult, és azt kell mondjam, a műsor történetének egyik legütősebb triója jött össze. Két szuper énekesnő és egy tehetséges rapper lesi majd Gáspár Laci minden szavát.

Hátra volt még Tóth Andi csapata. A mentorok amúgy sem mennek a szomszédba, ha egymást kell froclizni, de Andi körében szintet léptek. Szegény énekesnő folyamatosan kapta a mansplaininget, amikor a körülötte ülő urak meg akarták neki mondani, hogy kell jól dönteni.

Az adok-kapok miatt néha már-már úgy éreztem, a Megasztárt nézem.

A fiúk leginkább attól óvták Andit, hogy ne Patai Annához mérje a többieket, mert ő profi énekes, nem lehet a többi versenyzőtől ugyanazt a szintet várni. Szerencsére a hölgy nem nagyon hagyta magát eltántorítani, és nem osztott kegyelemszékeket.

Nem ülhetett le a Száz forintnak című dalt eléneklő Peter Juhász, sem a mezítláb erdőben éneklő Mátyás. Hiába énekelte, hogy Don't Stop Me Now – Andi pontosan ezt tette, megállította a további menetelést. Eleve Queent énekelni nagyon nagy rizikó, a vérprofik közül is csak keveseknek sikerül. Még magából a Queenből sem mindenkinek.

A 61 éves Oprea Tony volt az első, aki helyet foglalhatott Anna mellett. Tom Jones slágerrel érkezett. Hozzám sokkal közelebb áll ez a stílus, mint mondjuk a rapp, és örülök, hogy a mentorok is értékelik. De azért sejteni lehetett, hogy Tony nem marad ülve végig, hiszen a trend és a biznisz nem kedvez ennek a korosztálynak és ennek a műfajnak.

Karolina Brandova a saját dolgát nehezítette meg a dalválasztásával. Lara Fabian Carusója nem könnyű falat, és nem is sikerült jól elénekelni. Ennek ellenére Andi még nem akarta elengedni, ezért leülhetett a harmadik fehér széke.

Gazdag Máté – Máté Dzsi a mentorok nagy kedvence, ahogy az enyém is. A Táborban ő volt az, aki bevallotta, hogy az angoltudása meglehetősen hiányos, mondhatnánk úgy is, hogy nincs.

De nagyon nagy egyéniség, igazi mackó, akinek nem utolsó sorban nagyon karakteres énekhangja van.

Le is ülhetett.

Laci egyenesen a piros széket adta volna neki, de Andi félt ennyire elkötelezni magát, már csak azért is, mert sokszor hallotta hamisnak Máté éneklését. Így inkább Tonit állította fel, hogy helyet készítsen Dzsinek.

Néhány ígéretes tehetség csalódást okozott Andinak, de aztán jött Molnár Dávid, aki Frank Sinatrát énekelt. Karolina számára itt ért véget a műsor, mert át kellett adnia a helyét.

Bellano produkciója is nagyon bejött Andinak, ezért a rappernek párbajoznia kellett Mátéval. Az énekesnő hosszas tépelődés után úgy érezte, Bellanóval szeretne jobban együtt dolgozni. A párbajban előadott dal győzte meg. Máté kicsit igazságtalannak érezte a döntést, de elfogadta.

Alakult a csapat, de még hátra volt néhány aduász. Andi annyira "belehabarodott" Istenes Márkóba, hogy piros széket adott neki, pedig ez az előadás azért közel sem volt olyan jó. Igaz, Lacinak és Majkának is tetszett. Az biztos, hogy a srác igazi showman, de ahogy Milán is rámutatott, rossz dalt választott – Måneskin: Bagging –, és "borzalmas" volt a produkció.

Én végéig azon gondolkodtam az előadása alatt, hogy mennyivel jobban állna ez a dal Marics Petinek.

Na és akkor még hátra volt Mohácsi Anett. Ő is nagy visszatérő, 2021-ben a mentorházban esett ki. Andi azzal "nyugtatta", hogy kizárólag nagyon erős produkcióval szabadíthat fel helyet. De Anett egy percig sem aggódott, és akkorát énekelt, hogy ha én ülök a mentorszékben, szemrebbenés nélkül lecseréltem volna Patai Annát. Etta Jamestől az All I Could Was Cry (Beyonce feldolgozásban) igazi telitalálat. Olyan dal ez, amivel biztosra lehet menni – feltéve, hogy a versenyző valóban képes elénekelni.

Andi nem volt olyan határozott, mint én. Amiben biztos volt, hogy Molnár Dávidnak mennie kell, és hogy Bellanót is vinni akarja az élő show-ba.

Így hát Anna és Anett párbajozott, és most jött az idei évad talán legnagyobb meglepetése.

Nem az volt a meglepő, hogy Anett Lutricia McNeal slágerét – Ain't That Just the Way – tökéletesen énekelte el. Hanem az, hogy a Lacinál bukdácsoló Patai Anna, miután órákon át ült Andi fehér székében, és az utolsó pillanatban párbajoznia kellett a továbbjutásért, kisétált, és úgy elénekelte Celin Diontól az All By Myself-et, hogy mindenkinek leesett az álla.

Ezen a ponton nem lehetett jó döntést hozni. Úgy gondolom, Andi rosszul tette, hogy Márkót piros székre ültette, és már Bellano tovább jutását sem lett volna elegáns visszavonni. A mentorok is egyetértettek abban, hogy nem lehet választani a két énekesnő között.

Az előbb azt mondtam, Patai Anna éneklése volt az évad legnagyobb meglepetése.

Ez azon a ponton igaz is volt, de rosszul öregedett ez a megállapításom. Majka ugyanis meglepő, az X-Faktor történetében majdhogynem egyedülálló javaslatot tett.

Szerinte a műsor lényege nem az, hogy melyik mentor nyer, hanem hogy a tehetségek lehetőséghez jussanak. Éppen ezért őt nem zavarná, ha Andinak rendhagyó módon négy versenyzője lenne a műsorban. Minden mentor azonnal igent mondott rá, és vélhetően a füleseken keresztül Verebély Marcell kreatív producer is. Így hát a szabályok meggörbítésével minkét énekesnő ott lesz az élő műsorban.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ez nem egészen példa nélküli. 2012-ben – amikor még 6 versenyző juthatott tovább a székes körből – a lányok kategóriájában 6 helyett 7 versenyző mehetett tovább. Akkor Csobot Adél kedvéért módosítottak a gyakorlaton, sok rajongó kritizálta is ezért a műsort. Igaz, akkor a székekről nem egyenesen az élő show-ba vezetett az út, hanem csak a Mentorházba.

Azt ki lehet jelenteni, hogy erős az idei évad, különösen Laci és Andi csapata. Emlékszem még azokra az időkre, amikor a székeknél sorra elvéreztek a legnagyobb favoritok, és végül a továbbjutók is csak nagy jóindulattal kaptak lehetőséget. Ahhoz képest a mostani felhozatal mindenképp bizakodásra ad okot.

Jövő héten csütörtökön egy sajtótájékoztatón mutatják be az élő show szereplőit, amiről természetesen tudósítani fogok, megszólaltatom a mentorokat és az érdekesebb versenyzőket is. Utána pedig jöhet az első élő show!


Link másolása
KÖVESS MINKET: