KULT
A Rovatból

10 klip a nyolcvanas évekből, amelytől leesel a székről

Ibiza sztárja, álspanyolok, értelmezhetetlen hátterek, csúnya szalagok és kivillanó cicik. Kínzás, de azért mutatjuk!


A nyolcvanas években a videótechnika fejlődésével és a házi videólejátszók terjedésével egy időben vált követelménnyé, hogy a zenés produkciókhoz klipek készüljenek. Ekkorra ugyanis a rádió már gyakran nem volt elég a promócióhoz, egy idő után szinte semmit nem lehetett eladni mozgóképek nélkül. Az egyre szaporodó zenei csatornák is igényt támasztottak a klipekre.

E produkciók egy részének a minősége azonban hagyott némi kívánnivalót maga után. Hiányzott a pénz, a kreativitás, a rendezői koncepció vagy a megfelelő technika a forgatáshoz, és olyan producerek is akadtak a piacon, akik a mennyiségre mentek, a minőség már nem volt fontos. Tíz olyan "remekművet" választottunk ki, amely slágerlistás vagy igen népszerű dalhoz készült. Ti mivel bővítenétek a listát?

1. Moon Ray: Comanchero (1985)

Mandy Ligios brazil-görög származású énekesnő már tizenévesen olyan színpadi produkciókban lépett fel, mint az Evita, a Hair vagy a Jézus Krisztus Szupersztár, és a nyolcvanas években pedig a Mindhalálig zene musical változatában szerepelt. Olaszországban találkozott két producerrel, velük készítette el Raggio di Luna/Moon Ray művésznéven a Comanchero című számot. A dal 1985-ben felkerült néhány európai slágerlistára, sokat játszották a magyar rádiók is, és itt nagyjából vége is a történetnek.

2. OFF: Electrica Salsa (1986)

Kapaszkodjatok meg. Ez Sven Väth. A nyolcvanas években OFF néven kísérletezett az elektronikus zenével, ennek köszönhető az Electrica Salsa című single is, valamint a '88-as Organisation For Fun című album. Ahogy az egyik kommentelő a klip alatt megjegyzi, Sven Väth (aki ma már producerként is tevékenykedik) hosszú utat tett meg e régi darab óta...

3. Bruce&Bongo: Geil (1986)

Két srác (Bruce Hammond Earlam és Douglas Wilgrove) Nagy-Britanniából szerencsét próbált az akkori Nyugat-Németországban. Aztán egy albumos duó lett belőlük. A Geil című szám érdekessége, hogy a cím abban a kontextusban azt jelentette, hogy király, cool, ám mint ahogy a Wikipédia írja, megfelel a kanosnak is. 1:30-tól érdemes jobban figyelni, ki mindenki király. Vagy kanos.

4. Baltimora: Tarzan Boy (1985)

Újabb italodisco együttes, bár a Baltimora némileg túllépett az egy lemezes előadókon, kiadtak három lemezt a nyolcvanas években, majd a kétezres években a CD változathoz kicsit felturbózták őket. A formáció hivatalos arca a korán elhunyt Jimmy McShane volt, a nóták többségét pedig Maurizio Bassi és Naimy Hackett írta, illetve Maurizio énekelte fel. Nagy sikert kizárólag az 1984-es Tarzan Boy-jal értek el, amely 1985-ben lett világsláger.

5. Dead or Alive: You Spin Me Right Round (Like a Record) (1985)

A külsejében gótikus és zenéjében elektronikus elemekkel tűzdelt brit popzenét játszó együttes ásza az extravagáns külsejű és remek torkú énekes volt. Peter Burns korábban a Nightmares in Wax című gót punk zenekarral nyomult, sőt, Julian Cope-pal is zenélt együtt a hetvenes évek végén. A Dead or Alive szerzeményei közül a Something in My House versenyzett a másik nagy slágerrel, a You Spin Me Right Round-dal, végül utóbbi győzött a klip miatt. A DOA 2011-ben szűnt meg végleg, Peter Burns pedig az eltelt pár évtized alatt számos plasztikai műtétet végeztetett magán, külseje már csak halványan emlékeztet régi önmagára.

6. Tom Tom Club Wordy Rappinghood (1981)

Egy egészen jó újhullámos banda egészen borzasztó klipje. A Tom Tom Clubot a Talking Heads két tagja alapította 1981-ben, és már abban az évben sikeresek lettek. A Wordy Rappinghood két slágerlistán is első helyen végzett Belgiumban, sőt, az Egyesült Államokban a Hot Dance Club Play listán is első lett, pedig az európai popzene rendszerint hátránnyal indult az USA-ban.

7. Scotch: Disco Band (1984)

Tipikus italo disco banda volt a Scoth: kizárólag olasz tagokból állt, csupán 1982 és 1987 közt voltak aktívak, mindössze két albumot adtak ki. A Disco Band német nyelvterületen ért el nagyobb sikereket, Olaszországban csak a slágerlista 28. helyére futotta. A klip azoknak az "alkotásoknak" a szép példája, nem sok értelme van, azonkívül, hogy készült egy videós anyag az esetleges tévés szereplésekhez.

8. Men Without Hat: Pop Goes The World (1987)

Egészen Kanadáig kellett szaladni ezért az egyedülálló produkcióért. Cukinak és kedvesnek szánt, ám teljességgel értelmetlen klip. A Men Without Hatsről azt tartják, hogy újhullámos stílusban játszottak, de ezt mi az alábbi számot hallgatva nem hisszük el egy percig sem. Még 1977-ben alapították a formációt, többször újrakezdték és számos zenész fordult már meg a tagok között. Itthon kevesen ismerik a zenekart.

9. Righeira: Vamos A La Playa (1983)

Gyermekkorunkban azt hittük, a No Tengo Dinero és a Vamos A La Playa előadói spanyolok. Hatalmas tévedés. A Righeirát is az olasz poppiac termelte ki, villámgyorsan, kis költségvetésből. A két torinói srác elsősorban a kontinensen lett népszerű, brit területen mérsékeltebb érdeklődés övezte őket. Meglepő módon a kilencvenes és a kétezres években is adtak ki albumot - bár az eladásokról nincsenek adataink. Klip viszont csak 3 készült, az egyik a legelső slágerhez.

10. Sabrina: Boys (1987)

Már megint olaszok. Az első klipek egyike volt, amelyben mellbimbót villantottak. Slágernek szánták a Boys (Summertime Love) című dalt, hihetetlenül egyszerű videós produkciót forgattak hozzá, és a producer számítása bejött. Ha emlékeink nem csalnak, a Világ Ifjúsága magazinban is téma volt, hogy ki a jobb nő: Samantha Fox vagy Sabrina Salerno, mivel a számot eleinte azzal promotálták, hogy ez a kontinens válasza Samantha Foxra. Az olasz énekesnő állítólag kikérte magának az összehasonlítást. Énekesnőként később nem tudott érvényesülni, de ma zenei producerként sikeres, színészként pedig egy független filmben nyújtott alakításáért díjat nyert 2005-ben.

Ha tetszett a lista, nyomj egy lájkot!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Tragédia a Netflix velencei forgatásán: a stáb szeme láttára meghalt a sikersorozat rendezőasszisztense
Diego Borella az Emily Párizsban ötödik évadának munkálatai közben esett össze. Az orvosok a Hotel Danieli épületébe siettek, de már nem tudták megmenteni a 47 éves rendezőasszisztenst.


Tragikus esemény árnyékolta be az Emily Párizsban forgatását Velencében: váratlanul elhunyt Diego Borella, a Netflix népszerű sorozatának rendezőasszisztense.

A Daily Mail beszámolója szerint az ötödik évad utolsó jeleneteinek felvétele zajlott a lagúnák városában, amikor Borella a stáb jelenlétében összeesett.

A La Repubblica információi szerint

az orvosok csütörtök este, 7 óra körül érkeztek a történelmi Hotel Danieli épületébe, de már nem tudták megmenteni az életét.

A rendezőasszisztens mindössze 47 éves volt. A hírek szerint halálát valószínűleg szívroham okozta.

A tragédia után a forgatást ideiglenesen felfüggesztették. Az ötödik évad velencei jeleneteit augusztus 15-én kezdték rögzíteni, és eredetileg hétfőn fejezték volna be a munkát.

Diego Borella 1978-ban született Velencében. Elismerést szerzett rendezőként és íróként, tanulmányait Rómában, Londonban és New Yorkban folytatta. Közösségi oldalain meséket, haikukat és színdarabokat is megosztott.

(via Femina)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Meghalt Kalmár Tibor
A Rádió Bézs osztotta meg a szomorú hírt, megható sorokkal búcsúzva tőle. Kalmár több mint száznyolcvan tévéműsort rendezett.


93 éves korában elhunyt Kalmár Tibor, Jászai Mari-díjas rendező és érdemes művész. A hírt a Rádió Bézs közölte, ahol megható sorokkal emlékeztek rá.

A Facebookon azt írták: a szórakoztatás nagymestere csak 93 éves volt. Hozzátették, hogy cselekvési kedve, szelleme és humora nem volt korhoz köthető.

„Kalmár a Valahol Európában című filmben "csak" epizódszereplő volt. Ott azt kérdezte tőle a gyerekfőszereplő Kuksi, hogy "Még mindig verik őket?" Mire ő azt válaszolta, hogy "tudja a rosseb". Ezen aztán mindenki nevetett. Mi most nem nevetünk. Meghalt Kalmár Tibor, akiről mindenki azt hitte, hogy 120 évig él majd, aki több mint száznyolcvan egész estés tévéműsort rendezett, aki legnagyobbakkal dolgozott. Korai volt. Mulattattam és mulattam volt az egyik könyvének a címe. Reméljük Kalmár Tibor jól szórakozott. A közönsége egészen biztosan” – fogalmaztak a bejegyzésben.

A Szeretlek Magyarország 2018-ban készített interjút a népszerű szerző-rendezővel.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Az év legjobban titkolt sci-fije? – Visszatért az Invázió, és te valószínűleg még mindig nem hallottál róla
Két évet ugrott az időben az AppleTV sorozata. A világ megmenekült? Az Invázió harmadik évadának nyitánya bebizonyítja: az idegenekkel a rémálom még csak most kezdődik. Hősök támadnak fel, titkok szivárognak ki, és minden pillanatban ott lappang a kérdés: tényleg vége van a fenyegetésnek? Dehogy van, itt a harmadik évad…
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2025. augusztus 24.



A televíziós science fiction világában ritkán akad olyan alkotás, amely egyszerre képes intim, emberi drámát és globális katasztrófát bemutatni, mégis az Invázió pontosan erre vállalkozott 2021-ben. Simon Kinberg sorozata, amely az AppleTV+ megbízásából készült, apró mozaikokból építtette fel egy idegen támadás történetét – nem világmegváltó hősökre, hanem hétköznapi emberekre fókuszálva. Ez a nézőpont kezdettől fogva a széria legerősebb sajátossága, és a harmadik évad nyitánya sem tagadja meg gyökereit:

ismét a kisemberek szemén keresztül látjuk, hogyan alakul az emberiség sorsa egy újabb, látszólag lezárt, de mégis tovább élő fenyegetés árnyékában.

Kinberg neve önmagában is sokatmondó: producerként és íróként egyaránt dolgozott remek és kevésbé sikeres projektekben. A Deadpool 2, a Légió vagy a Sherlock Holmes mellé sajnos olyan címek is feltűnnek a listáján, mint a hírhedt Fantasztikus Négyes (2015), a felejthető 355, vagy a borzalmas X-men: A sötét főnix. Ez a kettősség kíséri végig pályáját, így az Invázió esetében sem lehetett tudni előre, mire számíthatunk. Az viszont két évad alatt már bebizonyosodott, hogy a sorozat képes komoly feszültséget teremteni, miközben nem szuperhősökkel, hanem sebezhető, esendő emberekkel dolgozik.

Az első két szezon nagy erénye a több szálon futó történet volt: egy közel-keleti háborúban rekedt katona, egy japán űrmérnök személyes tragédiája, egy iráni-amerikai család menekülése és egy csapat bajban rekedt diák mind-mind más perspektívából tapasztalta meg az idegenek pusztítását, más-más kontinensen. Ahogy teltek az epizódok, a mozaikdarabok fokozatosan összeálltak, és egyre világosabbá vált, hogy az emberi sorsok közötti látszólag apró döntések globális következményekkel járhatnak.

A második évad végén egy igazi cliffhanger zárta le a történetet: két szereplő kézen fogva lépett be az idegenek anyahajójába, majd vágás, sötét, és vége az évadnak.

A harmadik szezon első része azonban rögtön keresztülhúzza a néző várakozásait. Az évadzáró katarzisa után ugyanis nem folytatódik a történet: két évet ugrunk előre az időben. Az anyahajó lezuhant, a fenyegetés papíron megszűnt, és a világ lassan próbál visszatérni a normalitásba. A hősi halottak között emlegetik Trevante Cole őrmestert (Shamier Anderson) és a fiatal Caspar Morrow-t (Billy Barratt). Csakhogy rögtön az epizód elején kiderül, nem minden az, aminek látszik: Trevante megjelenik egy térkapuban, és semmire sem emlékszik az elmúlt két évből. Innen indul újra a történet, a bizonytalanság, a katonai titkolózás és az emberi bizalmatlanság szorításában.

A forgatókönyv egyik legerősebb húzása, hogy nem próbál hosszan magyarázni, hanem szinte azonnal visszaránt a bizonytalanságba. Ismeretlen gravitációs anomáliák, eltűnő emberek, félrevezető hírszerzési jelentések – minden azt sugallja, hogy az idegenek inváziójának még messze nincs vége. Trevante és a közben felnőtté vált Jamila (India Brown) újra központi figurákká lépnek elő. Jamila bűntudattal küszködik Caspar halála miatt, ám kettejük találkozása újra beindítja az események láncolatát. Amikor katonák támadnak rájuk, menekülni kényszerülnek, és világossá válik, hogy ismét nem számíthatnak senkire – legfeljebb egymásra.

Érdekes módon a nyitány inkább szűkíti, mintsem tágítja a fókuszt.

Nem látjuk egyszerre a régi kedvenceket, a szálak nem futnak párhuzamosan. Aneesha Malik (Golshifteh Farahani) és Clark Evens (Enver Gjokaj) egyelőre még csak az előzetesekből sejthetők, de bizonyosan visszatérnek majd. Más karakterek sorsa kérdéses: Monty (Paddy Holland) újra felbukkanása sok rajongónak örömet okozna, míg Mitsuki (Shioli Kutsuna) halála talán véglegesnek tűnt a második szezonzáróban, bár az Invázió világában soha semmi sem biztos.

Az új évad első epizódja ugyan nem robban be olyan látványos erővel, mint ahogy a második évad fináléja lezárult, de ez nem is áll szándékában. Inkább felépíti az új status quót, miközben lassan, csepegtetve adja a jeleket: a veszély nem múlt el, sőt, valami sokkal komplexebb játszma van kibontakozóban. A katonai erők bizalmatlansága, a titkolózó hírszerzés, és az, hogy még a saját hősüket sem hajlandóak elfogadni, finoman reflektál a hatalom és az egyén konfliktusára. Ez a politikai árnyalat talán eddig is jelen volt a sorozatban, de most még hangsúlyosabbá válhat.

Az idegenek ábrázolása továbbra is különleges. Nem a hollywoodi sablonokra épít, nincsenek klasszikus „szürke kis emberkék” vagy túlzó CGI-szörnyek.

A lények furcsa, folyamatosan fejlődő fiziológiája egyszerre idegen és félelmetes emberi szemmel nézve. Eközben a tudományos magyarázatok ugyan sokszor sántítanak, mégis képesek megőrizni a hitelesség látszatát. Ez a balansz tartja a sorozatot a tudományos fantasztikum keretein belül, anélkül, hogy saját paródiájába fordulna. Nagy kár, hogy vizuálisan a lények gyengébbek, mint a 2025-ben elvárt színvonal.

Az Invázió harmadik évadának nyitánya tehát nem ad mindenre választ, és nem is akar azonnal sokkolni. Ehelyett egy lassan kibontakozó új krízis alapjait fekteti le. A karakterdrámákra koncentrál, ahogy eddig is, miközben apró jelekkel és rejtélyekkel teremt feszültséget. Ez a tempó talán frusztráló lehet azoknak, akik pörgős akciót keresnek, ám a sorozatot mindig is a lassabb építkezés jellemezte.

Összességében az évadnyitó ígéretesen folytatja a történetet: nem szakít a sorozat eddigi filozófiájával, miszerint a világ sorsa hétköznapi emberek apró döntésein múlik. Nem tökéletes, vannak vontatott részei, és az időugrás elsőre kicsit kizökkentheti a nézőt, de mindez hozzájárul a rejtélyhez. Egy biztos, aki hajlandó türelmesen követni a mozaikdarabokból épülő narratívát, annak ismét jutalom lesz a kitartás. Az Invázió továbbra is az egyik legkülönlegesebb idegenes sorozat az elmúlt években – talán tényleg a legjobb, amiről még nem hallottál.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt Gyökössy Zsolt
A legendás tévérendező 96 éves volt. Többek között a Szeszélyes évszakok és az MTV-n sugárzott Gálvölgyi-show-k is az ő nevéhez fűződtek.


Augusztus 21-én, 96 éves korában elhunyt Gyökössy Zsolt színházi- és televíziórendező. A szomorú hírt az IdőJel Kiadó osztotta meg a Facebookon.

Nevéhez fűződik a legendás Szeszélyes évszakok, de rengeteg más színházi és televíziós produkcióban is maradandót alkotott. Nemrég még Sztárok-Sztorik című könyvét mutatta be, amelyben pályájának emlékeit gyűjtötte össze.

„Még fél éve sincs, hogy a Jókai Szalonban együtt ünnepelhettük kötetének bemutatóját – lám, a Fennvaló még megadta neki azt a nagyszerű ajándékot, hogy ebben a maga nemében páratlan emlékezés-gyűjteményben mintegy tisztelegve nemcsak előttünk, de Előtte is felvonulhattak különleges rendezői, televíziós pályájának jólismert művészei – Antal Imrétől Máthé Erzsiig, Dörner Györgytől Latinovits Zoltánig, Alfonzótól és Bodrogi Gyulától Kabos Lászlóig és tovább. Mindnyájuk munkatársa volt – a velük megélt élményeket, a közös munka sok közös történetét örökre emlékezetes módon osztotta meg közönségével e kiadónk által útjára bocsájtott, feledhetetlen könyvében” – írta a kiadó.

Gyökössy Zsolt 1929. június 8-án született Körösladányban. 1952-ben szerezte meg rendezői diplomáját, és közel tíz éven át több magyar nagyváros színházában dolgozott. Rendezett prózai és zenés darabokat, operetteket, operát és daljátékokat is.

Budapesten a Tarka Színpad, majd a Kamara Varieté művészeti vezetőjeként tevékenykedett több mint egy évtizeden át. Később a Magyar Televízióban folytatta munkáját, ahol a főszerkesztőség vezető rendezője lett.

A Szeszélyes évszakok mellett olyan műsorok fűződnek a nevéhez, mint a Fejezetek a cirkuszlexikonból, a Gálvölgyi-show, a szilveszteri műsorok, a Kató néni kabaréja, a Hogy volt! Hogy volt?, a Sportolók a porondon és az Antal-show.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk