X-Faktor: Megjött A Versenyző, Akin Mindenki Röhög, Aztán Mindenki Jól Elszégyelli Magát
Elnézést kérek, de most elfogult leszek. Sok mindent láttunk már az X-Faktorban az elmúlt kb. 10 évben,
de arra nem voltam felkészülve, hogy az adás elején a saját általános iskolai énektanárom néz majd velem szembe.
Töreky Erzsébetnek nem sikerült Pavarottit varázsolnia belőlem, de ez nem az ő hibája. Viszont mások mellett ő is sokat tett azért, hogy zeneszerető ember legyek. Egyébként tudom róla, hogy énekel –szerintem nem is rosszul –, bár az X-Faktor világa talán tényleg nem neki való.
Nehéz számot választott, hiszen Mima dala nem csak énekben, de színészileg is nagy kihívás. Ráadásul, ahogy Miska szerepe annak idején összeforrt Feleki Kamillal, úgy Mima amíg világ a világ, Für Anikó lesz, tehát aki ezt a dalt énekli, azt mindenki hozzá fogja mérni.
Szerencsére a zsűri magát meghazudtolva kedvesen és korrekten bánt Erzsi nénivel, két igent is kapott. Így tovább ugyan nem jutott, de emelt fővel távozhatott. Azt nem lehet elvitatni, hogy szórakoztató előadást kaptunk, és ami a legfontosabb,
látszott rajta, hogy szívből csinálja, szereti, önazonos.
A Tanárnő amúgy tud ilyet is:
Ami ezután következett a műsorban, az maga a döbbenet. A Nosztalgia duó – egy aranyos, idős házaspár – lakodalmas előadása után Laci közölte:
„Erről két szó jut eszembe: Boldogság! és Rendezvény!”
Hazaküldték őket, de a Dallos-Gáspár-Puskás trió saját hatása alá kerülve létrehozta a nem létező Rendezvény kategóriát – ami kb. annyit tesz, hogy még falunapon is vállalhatatlan –, és sorra továbbjuttatták a repedtfazék hangú, extrovertált bohócokat. Hogy miért tették ezt, arra ép ésszel nehéz magyarázatot találni, ezért különböző konteókat költöttem.
1: A munkáját egyedül komolyan vevő Alexet leszámítva a mentorok úgy döntöttek, eleget tettették, hogy X-Faktor egy zenei tehetségkutató, coming outolnak. A producereket úgyis csak a cirkusz és a nézettség érdekli.
2: A sok gagyi előadó között ott volt valakinek a valakije, akit nem mertek rögtön az elején kiszórni, és így próbálták fedezni a dolgot.
Ez a két legvalószínűbb magyarázat, az nyilván nem lehetséges, hogy a tisztelt mentorok ennyire lenézik mind a fellépőket, mind a közönséget, mind az X-Faktort, hogy úgy érzik, ez belefér.
Ezekkel a szavazatokkal a saját - vélt vagy valós - hitelességüket teszik semmissé.
Minden esetre ez az a pont, ahol kábé fölöslegessé vált az első kör. Ha Szabó Antal, Borbély Helén vagy Csóka-Nyánkú Tímea továbbjuthatott, akkor mindenkinek az élő műsorban a helye.



Persze az egész „rendezvény” szekciónak az volt a lényege, hogy megágyazzon Horváth Adriánnak, aki a színpadra lépve meglehetősen bizonytalanul viselkedett, ha valakinek teszem azt egy nyuszi jutott eszébe róla, az tökéletesen érthető. Gáspár Laci kihúzta belőle, hogy falu napokon szokott fellépni, és rögtön meg is kapta a „rendezvény” címkét. Ráadásul Michael Bublé nevét is elrontotta.
Aztán elkezdett énekelni, és leesett az állunk. Rögtön megérthettük, hogy a magyar Susan Boyle-lal van dolgunk:
Adrián maga A Versenyző, Akin Mindenki Röhög, Mikor Bejön, És Aztán Mindenki Jól Elszégyelli Magát.