Vért kért kislánya műtétjéhez az édesanya, de válaszul férfiak kezdték el zaklatni
E sorok szerzője sokszor mondogatja - hol a nem létező bajusza alatt motyogva, hol tényleg fennhangon - "engem aztán ma már semmi sem lep meg".
Aztán történik valami és leesik az álla.
Van nekem egy barátnőm, egy kamaszlány édesanyja - ebből kb. be tudod lőni az életkorát. Férjezett, sok-sok éve. A kislánya (szerencsére nem krónikus betegség) egy súlyos, de nem életmentő műtét előtt áll, amely igazán kemény 12-13 órás beavatkozás lesz, és még idén érkezik az időpontja. Mivel a magyar egészségügyben néha random előfordul vérhiány, a szülőket megkérték az orvosok, amennyiben tudnak, kérjenek ismerőseiktől irányított véradást a kislány műtétjére.
Az édesanya írt is egy nyilvános Facebook-bejegyzést arról, hogy ez és ez a probléma van, ilyen és ilyen műtét várható ekkor és ekkor, és leírta azt a két vércsoport-típust, amelyet befogad a kislány szervezete.
Sokan segítettek: voltak, akik csak megosztották a felkérést, voltak, akik odaírták, bár ők aktív véradók, de nem ez a vércsoportjuk és voltak, akik hozzászólásaikkal a drukkolásukat fejezték ki.
A megosztások persze olyanok, mint a pókháló: elindul és behálózza a világot és az ég tudja, hogy az adott ember ismerőseinek az ismerősei és azok ismerősei között hol landol. Ez a bejegyzés pedig landolt. A szélrózsa irányában mindenfelé.
Például annál az Ibrahim nevű fickónál, aki német nyelven írt rá az édesanyára a Facebookon, és rögvest a tárgyra tért: első körben jó lenne egy kávézás Bécsben. Az olyan romantikus, ha már az anyuka itt kínálkozik (vagy valami fura nyelven akar valamit).
Meg ott volt a fickó, aki el sem olvasta a kiírást, de írt és arról révedezett, ha olyan szép az anyuka hangja, amilyen gyönyörű a profilképén, akkor ő nagyon szívesen lenne vele.
Lapozz a továbbiakért: