Vakokkal is vízitúrázik a Szürke Hód
Janics István és Prikler György azért szervez vízitúrákat, hogy minél több emberrel megismertessék és megszerettessék a kenuzást, illetve a természetjárást. Bázisuk a Szigetköz, de már bejárták a Kárpát-medence majdnem minden folyó és állóvizét. Engedéllyel rendelkező túravezetőik kiválóan tájékozódnak a holtág-rendszer útvesztőjében. A szűk, sebes erektől a nagy folyami ágakig igyekeznek minden vízfelületet megevezni. A vállalkozás felfutott, ezért karitatív tevékenységbe is belefogtak.
Prikler György 1998 óta dolgozik a hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Református Gimnáziumban. Matematikát, biológiát, informatikát és református hittant tanít.
Emellett vízitúra vezető a Szürke Hód Bt.-ben, a Magyar Természetjáró Szövetség Vízitúra Bizottságának a tagja, valamint a Csongrád Megyei Természetbarát Szövetség Elnökségi tagja. "Egy nagyon kedves feleségem van és három gyermekem" - mondja mosolyogva.
Györgyöt két túra között sikerült elkapnunk, hogy elmondja, miért vittek el vakokat vízitúrázni, és mitől szép a kenuzás.
- A semmiből bukkant fel az ötlet, hogy vízitúrákat szervezzetek?
- Dehogy. Mindketten a Szigetközben nőttünk fel, a gimnáziumi és egyetemi évek alatt oda jártunk ki sátrazni. Ez egyfajta életforma volt: nyáron fogtuk magunkat, és hetekre elmentünk a haverokkal. Fiatalok voltunk, együtt voltunk, volt egy ladikunk, pecáztunk, szabadnak éreztük magunkat.
- Mi a szép a Szigetközben?
- Teljesen egyedi hely. A Dunának két delta-torkolata van, az egyik lent, Dobrudzsában, a másik pedig itt. Ahogy a Duna a Kisalföldre ér, teljesen szétterül, és holtág-rendszert alakít ki. A Szigetköz vadregényes, gyönyörű táj, ráadásul gyermekkoromban még teljesen érintetlen terület volt.
- Hogyan kezdődött a Szürke Hód története?
- Kezdetben nem volt sem nevünk, sem cégünk. Az egyetemi évek után tanárként helyezkedtem el 1998-ban, és nem sokkal később szervezni kezdtem vízitúrákat a tanítványaimnak. 2000 körül vittük a Szigetközbe az első diákcsoportot.
Elhatároztam, hogy viszek még túrázni embereket. Vettünk pár kenut, aztán egyre többen jelentkeztek. Amikor a kenukat megvettük, akkor már több volt, mint hobbi; tudatosan készültünk arra, hogy azokat többre használjuk. A cég 2005-ben alakult.
Fotó: Bögi Ádám, Szürkehód Vízitúra Facebook oldal
Pedagógus túra a vadregényes Szigetközben, 2012-ben - Fotó: KLg Odk, Szürkehód Vízitúra Facebook oldal
- Milyen élményekkel érkeztek haza a diákok az első vízitúráról?
- Egyre többen jöttek a gimiből. Először 20 gyerekkel mentünk, aztán megtörtént, hogy 3 hétig, 3x20-25 gyerekkel túráztunk. Szépen felfutott a túraszervezés. Kezdetben ismerősökön keresztül jelentkeztek a résztvevők, majd amikor az interneten hirdetni kezdtük, még többen jöttek, és nemcsak ismerősök, meg ismerősök ismerősei, hanem vadidegenek is megtaláltak bennünket.
- Milyen kapacitással működtök?
- Már két táborozóhely is várja a túrázókat Dunaszigeten: Cikolasziget és Doborgazsziget. Öt-hat éve még csak egy kocsmát béreltünk ki, amely mögött sátorozóhely áll, emellett egy kempinget is üzemeltetünk. Elég rugalmasan kezeljük a részvételt: van, aki hoz magával kenut, van, aki tőlük bérel, van, aki mástól, és van, aki csak táborozni jön. Előfordul, hogy egyszerre 100-200 ember is van a kempingben. Sátorhelyek mellett 4 darab négyszemélyes faházat is bérbe vehetnek, sőt, egy turistaházat is. A túrázók száma egy évben 500-1000 fő, a többiek csak kempingeznek vagy csak kenut bérelnek nálunk.
- Csak a Szigetközbe mentek?
- Mivel Hódmezővásárhelyen élek, tavasszal és ősszel ide hozok kenukat, és járok a Körösökre, a Fekete-Körösre, Sebes-Körösre, Fehér-Körösre, fel Erdélybe, illetve Partiumba. A Marosra és a Tiszára is járunk a gyerekekkel. Minden évben elmegyünk a Drávára, a Lajtára – Ausztriából - evezünk le. Most volt egy egy hetes túránk, jöttünk le Linztől a Dunán. Voltunk a Garamon, átugrunk néha a Rábára. Eljárogatunk mindenfelé, a Szigetköz csak egy bázis, ott vagyunk júliusban és augusztusban.
Vízitúra vakokkal
A Fehér-Körös Partiumban
VIDEÓ: Ilyen a Fehér-Körös romániai szakaszán, fél vadvizen evezni
- Honnan jött az ötlet, hogy vakokkal is vízitúrázzatok?
- Régóta gondolkodtam azon, hogy ha már ennyire felfutott a Szürke Hód, valamilyen karitatív tevékenységet is végeznünk kellene. Egy természetbarát szervezeten keresztül találtuk meg egymást a vakokkal, civil fórumon találkoztunk először. A Bethlen Gimiben ugyanis működik egy egyesület, amely betagozódott a Csongrád Megyei Természetbarát Szövetségbe. Ott vagyok én a vízitúra bizottságnak a vezetője, illetve elnökségi tag. Felajánlottuk a vakok számára, hogy elvisszük őket túrázni, nekik tetszett nekik az ötlet, és belevágtunk. A májusi túrán mondtuk, hogy ha tetszett nekik, jöjjenek még. Most szóltak, hogy szeptemberben jönnének ismét.
- Hogyan nyilatkoztak a kirándulásról?
- Nagyon nagy élmény volt nekik. A vakság és a gyengén látás elég változatos formákban jelenik meg. Vannak például olyan gyengén látók, akik víz közelben éltek, csak az évek folyamán valami miatt elvesztették a látásukat. Voltak köztük, akiknek pontszerű a látása. A csoportból csupán egy vagy két személy volt születése óta vak, a többiek vakokká váltak. A lényeg, hogy öröm volt nekik velünk lenni, még fényképeztek is. Igazából nekünk nagyobb élmény volt, mint nekik, annyira pozitív hangulatot hoztak a társaságba, és annyira kedvesek voltak.
- Jól hallottam, fényképeztek?
- Persze, azok, akik nem teljesen vakok, miután elkészítik a képeket, felteszik a gépre, és hatalmasra nagyítják, vagy éppen nagyítóval nézegetik. Volt, aki csak hangokat vett fel.
- Sajnos van, aki azt gondolja, hogy a fogyatékossággal élőkkel sok a gond, és ezért inkább nem is foglalkozik velük.
- Természetesen segítség nélkül nem ment volna. Egy kenuban 4 emberhez két látó kell. A kenut meg kell fogni, vízen kell beszállni. De amikor már a kenuban ültek, szépen belejöttek az evezésbe. Az evezés technikájának megtanítása különbözik a látókétól, hiszen az, hogy valaki csak elmondja szóban, de nem látják, legfeljebb elképzelik, számukra nehezebb. Miután megtapasztalták, milyen az evezés, már simán ment nekik.
- Hol voltatok a vak csoporttal?
- Mártélyon, egy holtágon. Én magam sem tudtam, hogy fog menni, nem volt ehhez tapasztalatom, nem tudtam, mennyire veszélyes, hogyan tudunk végigmenni az úton. Nyugodt, inkább tó jellegű, meleg víz volt, mindenki mentőmellényt viselt, teljesen biztonságos körülmények között túráztunk. Ez roppant fontos szempont, hiszen a kenuk elég gyorsan fel tudnak borulni: elég egy rossz mozdulat, vagy ha valaki átül az egyik oldalról a másikra. Sem borulás, sem más probléma nem adódott. Úgy gondolom, tavasszal és ősszel tudunk nekik egy-egy ilyen túrát szervezni, aztán ha lesznek visszajárók, azokkal már a Tiszán is le tudunk evezni akár Mártélyról Szegedre. Ennyi elsőre elég volt, el is fáradtak.
A szeptemberi túra Mártélyon a Vakok és Gyengénlátók Csongrád Megyei Szervezetével - Fotó: Vakok és Gyengénlátók Csongrád Megyei Szervezete
A szeptemberi túra Mártélyon a Vakok és Gyengénlátók Csongrád Megyei Szervezetével - Fotó: Vakok és Gyengénlátók Csongrád Megyei Szervezete
Három éve a természetbarát szövetségen keresztül tartottak ilyen tanfolyamot, és most is terveznek egyet. A jelentkezők között többen is vannak, akik a régi diákcsoport tagjaiból kerültek ki. A Dél-alföldi régióból 3 éve 20 ember jelentkezett. A vízitúrák szervezőinek ismerniük kell a hajózási szabályzatot, rendelkezniük kell meteorológiai, egészségügyi ismeretekkel is. Tanulnak vízjárást, áramlástant, GPS térképészetet és képben kell lenniük Magyarország vizeivel kapcsolatban.
- Akadnak necces helyzetek a vízitúrák alkalmával?
- Mindig. Folyóinkon, főleg a Rábán vagy a Hernádon, erős a víz. Ha kicsi, akkor is veszélyes, ha egy fatorlasz alá tolja a kenut, de akkor a víz még csak derékig ér, és nincsen akkora ereje. Ha közepes a vízállás, vagy magas, hatalmas az ereje. A Szigetköz jó tanulópálya. Ott vannak úgynevezett keresztzárások, amikor bukik le a víz, van, hogy egy méter magasan. Ott azért utána kialakulnak állóhullámok, örvények, találkozni alámosott partszakasszal, felbukkannak alámosott fák bedőlve. Ha valaki már többször volt velünk túrázni, akkor már kicsit vadabb vizekre is le tudunk menni vele.
- Például?
- Egy olyan folyón, mint a Fekete-Körös vagy a Sebes-Körös Erdélyben, folyamatosan megy a víz, ha valaki felborul, akkor lehet, hogy sokat kell úsznia ahhoz, hogy ki tudja magát szedni, vagy ki tudjuk menteni. Vízjárás függő vagy folyófüggő, hogy milyen folyóra, milyen vízálláshoz milyen csoportot lehet vinni. A túravezetőnek nagyon észnél kell lennie, és nagyon kézben kell tartania a dolgok menetét.
A Fekete-Körösön vagy Fehér-Körösön Erdélyben nagy a folyó esése, előfordul, hogy kilométerenként két méter is, az pedig fél-vadvíznek számít. Sziklák is találhatók a vízben, oda olyan csoportot kell vinni, akik már jól tudnak evezni. Nyugodtabb szakaszok is vannak, de folyamatosan mondom a résztvevőknek, mit kell csinálniuk. Azért így is előfordulhat, hogy ha valaki nem elég ügyes, alámosott fa alá csavarodik, és felborul. Ilyenkor kimentjük, kiszedjük.
Eddig már körülbelül tízezer embert láttam evezni, tudom, ki mire képes, mire nem, mit szabad neki és mit nem. Ez nagyon fontos.
- Mennyi idő alatt lehet rutint szerezni?
- Egy hét alatt kenubiztos lesz az ember. Ha valaki a Szigetközbe jön, hét közben nyugodt vizekre visszük, de hét végén már kicsit gyorsabb vizekre is vinni tudjuk őket.
- Jellemzően kik vesznek rész vízitúrán?
- Teljesen vegyes a társaság. Sok a családos résztvevő, jönnek egyetemisták, sőt, ötvenes-hatvanas korosztályból jönnek visszatérő csoportok.
Nyári túrán szúnyogriasztót, naptejet, hosszú ujjú inget, ha nagyon erősen süt a nap, sapkát, fürdőruhát, törölközőt, egy kis kaját és sok folyadékot érdemes vinni. Extra felszerelés és tudomány nem kell hozzá. Prikler György szerint a vízhez egy kis óvatossággal felvértezett bátorság kell, valamint nyitottság, és egy kis ügyesség. A komfort iránti igényt otthon kell hagyni. Előfordul, hogy esőben kell evezni, ami gyönyörű ugyan, de nem valami komfortos.
- A vegyes társaságok miatt még nem volt gond?
-Nem árt, ha a résztvevők még a túra előtt leírják, milyen igényeik vannak.
Bár súrlódások nemigen fordulnak elő.
- Hogy-hogy nem?
- Akik eljönnek túrázni, jó fejek. Rendszerint nyitott, pozitív, természetszerető emberek. Nem olyan típusúak, akik szeretik, ha mindig minden úgy történik, ahogy ők akarják. Nyugalmat keresnek, és azt meg is találják.
- Speciális igényű csoportok is szoktak jelentkezni?
- Rendszeresen jönnek hittanos csoportok, nemcsak protestáns felekezetekből, hanem katolikus egyházközségekből is Nagyon jó csendeshét program a vízitúra.
A Rábán is voltunk már hívő emberekkel. Elvonulunk a természetbe, és akkor talán Istenhez is kicsit nagyobb csendben és könnyebben találunk el.
A Bibliaszövetség is szervez kenutúrát fiataloknak. Nekem is jók ezek az alkalmak, nekem is jó egy kicsit ott épülni velük együtt.
Cím: Dunasziget, Nagysziget utca 28.
Telefon: +36204645012, +36203960617
e-mail: [email protected], [email protected], [email protected]
Honlap: szigetkozkemping.hu
Ha szereted a természetet, nyomj egy lájkot!
