KÖZÖSSÉG
A Rovatból

Ugyan már, ez csak egy pofon! - te is tehetsz a gyermekbántalmazás ellen

Az UNICEF Magyarország társadalmi edukációs kampány keretében hívja fel a figyelmet arra, hogy a gyermekek védelme mindannyiunk közös felelőssége.


Magyarországon az elmúlt évek gyermekgyilkossági és szexuális kizsákmányolási bűnesetei joggal irányították a közvélemény figyelmét a gyermekbántalmazás témájára. A koronavírus-járvány okozta bezártság, félelem, egzisztenciális bizonytalanság 2020-ban pedig még veszélyesebbé tette a világot – elsősorban a gyermekek számára.

A kiskorúak egyes kutatások szerint hozzávetőlegesen 30%-kal nagyobb eséllyel válnak bántalmazás áldozatává a pandémia alatt, mint előtte. De hogy ismerjük fel, és mit tegyünk, ha gyermekbántalmazással állunk szemben? Jó-e egyáltalán, ha közbeavatkozunk? Az UNICEF Magyarország társadalmi edukációs kampány keretében hívja fel a figyelmet arra, hogy a gyermekek védelme mindannyiunk közös felelőssége. A novemberben indult „Ismerd fel és tegyél ellene” program főtámogatója a Magyar Suzuki Zrt.

Szóban szidni nem bántás. Vagy mégis?!

Valószínűleg többen találkoztunk már a szituációval: boltban vagy bevásárlóközpontban távoli gyereksírást hallunk. Elsőre talán csak az tűnik fel, zavar a hiszti – aztán közelebb érve kibontakozik a szemünk előtt a jelenet: bömbölő gyermek, dühöngő szülő, szidalmazó kifejezések, megalázó helyzet. A gyomrunk összeszorul. Ismerős érzés? „Ugyan már, ez csak egy legyintés! Egy maflás nem árt neki! Néha helyre kell pofozni!” – bizonyára ezekkel a kifejezésekkel is találkoztunk már legtöbben, ha gyereknevelésre vagy fegyelmezésre terelődik a szó. Az arcunk fintorba rándul, nem értünk egyet. Ismerős helyzet?

Mindennapi életünk során sokszor mégsem tudatosodik bennünk, hogy az, ami éppen a szemünk előtt – vagy akár tudtunk nélkül az internetes térben – történik, az valójában a gyermekbántalmazás egy formája.

A magyarok 38%-a úgy gondolja, egy pofontól nem lesz baja a gyermeknek. Ugyanakkor a szóbeli szidalmazást csak 30%-uk, a telefon elkobzását 14%-uk, a szobafogságot pedig mindössze 20%-uk ítéli bántalmazó cselekedetnek¹. Sokszor a végletekben gondolkozunk, pedig nem csak a szexuális abúzus vagy fizikai agresszió lehet bántalmazás. Ha gyermekünket kiközösítik és megalázzák az osztálytársai, ha tanára az osztály előtt szidalmazza és megszégyeníti, ha az iskolatársai az interneten zaklatják, az is bántalmazás. Noha ezek nyomai kevésbé észrevehetőek, fontos felismerni a jeleket – ehhez pedig odafigyelés szükséges.

Ismerd fel és tegyél ellene!

Ha gyermekbántalmazást tapasztalunk, sokunkban felmerül a kérdés: de hát én mit tehetnék? Bizonytalanok vagyunk: szóljunk, avatkozzunk-e közbe?

Az UNICEF szakértői válasza egyértelmű igen. A gyermekek bántalmazásának felismerése, kezelése, és megelőzése ugyanis közös felelősségünk. Aki egy visszaélést látva elgondolkodik, hogy beleszóljon-e, lépjen-e, van-e köze hozzá, az már jó úton jár.

Hogyan avatkozzunk közbe jól

Ha a játszótéren szemtanúi vagyunk egy pofonnak:

- Avatkozzunk be: az agresszív viselkedés elfogadhatatlan.

- Reagáljunk határozottan, de ne oktassuk ki a szülőt.

- Maradjunk nyugodtak, közvetítsük a helyzet elfogadhatatlanságát.

- A cél az erőszakos viselkedés meggátolása legyen, ne a szülő megszégyenítése.

Ha egy tanár rendszeresen kiabál, megszégyeníti a gyermekeket:

- Tudnunk kell: sok bátorság kell ahhoz, hogy a gyermek elmondja, úgy érzi, rosszul bánnak vele. Sokan félnek a következményektől: attól, hogy leszidják otthon vagy hogy a helyzet esetleg még rosszabbra fordul, ha szól róla.

- Szülőként első teendőnk az együttműködés a pedagógussal. Legyen egy elfogadó hangulatú párbeszéd a történtekről.

- Ha azt érezzük, hogy nem javul a helyzet, tovább kell vinni a problémát az iskola vezetéséhez, vagy a fenntartóhoz.

Mindannyian tehetünk a gyermekbántalmazás ellen, és ahogy az élet más területein, itt is a mindennapi, sokszor aprónak tűnő tetteink a legfontosabbak.

További tippek és információk, valamint a témával foglalkozó szakértői videók találhatók az UNICEF Magyarország „Ismerd fel és tegyél ellene” kampányoldalán. A kampány részeként készült a szülők számára egy kisokos, illetve az UNICEF lefejlesztette a gyermekek számára a Help App nevű applikációt, mely ezen a linken érhető el.

A kampány főtámogatója a Magyar Suzuki Zrt.

¹Forrás: a Publicus 1003 fő megkérdezésével elvégzett országos kutatása


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Annyit vártunk erre, és most itt van” – Leírhatatlan boldogságban él új családjában a kisfiú, aki születésétől kezdve évekig egy kórházi ágyban lakott
A pár második hete viszi bölcsibe, utána minden nap a játszótéren kötnek ki, mielőtt hazamennek Komlóra. Az ügyvéd közben az örökbefogadás lezárását várja.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. november 12.



Reggel bölcsi, aztán irány a közeli játszótér Komlón: Melinda és Jani második hete ezzel kezdik a napot a kisfiúval. A hinta a kedvenc, minden ülésre fel kell ülni. A bölcsiben is hintázott, ott Zsófi lökte, derül ki a Házon kívül riportjából, amit arról a kisfiúról készítettek, aki születésétől kezdve egy kórházi ágyban élt, majd újdonsült nevelőszülei hosszú küzdelem után fogadhatták örökbe.

A játszótéren találkoznak az ügyvéddel is, aki hónapok óta mellettük áll. Azt mondja, várják az örökbefogadási ügy lezárását és az illesztést, hogy a határozat kézhezvétele után a gyermeket családként magukhoz vehessék. Arról is beszél, hogy sok ember összefogása után nyitottabb lett a gyermekvédelem: megkérdezik a szakmai civil szervezeteket, az örökbefogadókat és a nevelőszülőket, és bevonják őket a gyakorlat alakításába.

Hazafelé a kocsiban Melinda felidézi, hogy minden egy puszival kezdődött a pécsi kórház gyermekosztályán. Éjszakás volt, játszottak, a kisfiú odahajolt, puszit akart adni. Az osztályon ez nem szokás, de ő sem bírta ki, és „szétpuszilgatta”. Ahogy ránézett, megfogta az arcát, egy pillanat alatt eldőlt benne: hazaviszi.

Ma már azon kapják magukat, hogy a hátsó ülésen ott szuszog valaki. Otthon a legapróbb dolgok is új élménynek számítanak. Este Melinda tízpercenként benéz a szobába, figyeli a gyerek nyugodt alvását.

Előfordul, hogy a kocsiban alszik el, mire hazaérnek. A ház új terep. Felfedezi az emeletet, megnézi a polcokat is. Az egyik polc azóta készült el, mióta utoljára járt itt.

„Amikor szomorú vagyok, vagy rossz napom volt, belegondolok, hogy mindjárt hazamegyek, és átölelhetem végre. Azt látom anyuékon, hogy boldogok nagyon” - mondja Nóri, a kisfiú új testvére.

A kisfiú még csak egy-egy szó mond, de gyorsan tanul. Mindent mond új családtagjai után, nincs olyan szó, amit ne próbálna kimondani, és szépen meg is jegyzi. Az étvágya is megjött, azonban sírni még nem tud. A kórházban hagyott gyerekek egy idő után nem sírnak. Ő több mint három évig lakott egy kórházi szobában. Most már azonban van kiktől várni a vigasztalást.

„Ha valamit nem lehet, legörbül a szája, főleg ha Nórihoz vagy Olivérhez szeretne felmenni és nem szabad, látszik az arcán, de nem sír. Tényleg meg kell tanulnia sírni tulajdonképpen” - mondja Melinda.

„Annyit vártunk erre, és most itt van. Megvan. Itt van, igen. Ez leírhatatlan boldogság”

– teszi hozzá az anyuka.

Jani az idősebb gyerekek nevelőapja. Arra a kérdésre, hogy ez a kisfiú a közös gyerekük lesz-e, a válasz: igen, igen. Szerintük meg volt írva, hogy oda kell menni dolgozni, meg kell ismerni a kisfiút, és haza kell hozni egy kicsit hétvégére. Sorsszerűnek látják, hogy ennek így kellett lennie.

A Házon kívül teljes riportját itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KÖZÖSSÉG
A Rovatból
100 nap után hazamehetett egy 690 grammal született baba a Honvédkórházból
Alexa 23 hét 4 napra született, több mint három hónapot töltött a koraszülött intenzív osztályon. Most végre eljött a nagy nap, amikor édesanyjával együtt hazatérhetett a családjához.


Örömteli hírről számoltak be a Honvédkórház Facebook-oldalán: több mint három hónap után hazaengedtek egy koraszülött csecsemőt.

A kis Alexa 23 hét 4 napos várandósság után 690 grammal született meg a kórházban. Édesanyjával kereken 100 napot töltött a Perinatális Intenzív Centrum (PIC) osztályon, ahonnan 2975 grammal mehetett haza.

A bejegyzés szerint szülei mellett két nővére is várta otthon a babát. A kórház jó egészséget és sok boldogságot kívánt a családnak.

A kislányról születéskori és mostani fotókat is megosztottak, így jól látható a fejlődése.

Az Észak-pesti Centrumkórház – Honvédkórház Perinatális Intenzív Centruma (PIC) a legmagasabb, 3-as progresszivitási szinten látja el a legkisebb, az életképesség határán született újszülötteket is. A kórház struktúrájához szervezetten kapcsolódik a koraszülött-utógondozás és a fejlődésneurológiai követés is, amely a hazaadást követően támogatja a családot.

Via 24.hu


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Egy tanyán találták meg a 7 éves kisfiút, akit több száz önkéntes keresett Lajosmizsén
Drónokkal és kutyákkal is kutattak az autista gyermek után. A helyi rendőrség a Facebookon mondott köszönetet mindazoknak, akik valamilyen módon segítették a keresést.


Épségben előkerült az a 7 éves kisfiú, aki csütörtök délután tűnt el Lajozsmizsén. A Bács-Kiskun Vármegyei Rendőr-főkapitányság korábbi tájékoztatása szerint az autista gyerek egy tanyasi házból szaladt el 15 óra körül. A szülők bejelentése után a rendőrök nagy erőkkel, önkéntesek segítségével kezdték el keresni. Kutyákkal, hőkamerás drónnal is próbáltak a nyomára bukkanni.

Az összefogásnak meg is lett az eredménye: pár órával később már azt közölte a rendőrség, hogy épen, egészségesen előkerült a kisfiú.

A Bács-Kiskun Vármegyei Rendőr-főkapitányság pénteken a Facebookon számolt be a keresés részleteiről. A posztban, amit „Egy kisfiú eltűnésének margójára” címmel tettek közzé, megköszönték „a civilek, civil szervezetek, társszervek és szolgálaton kívüli kollégák azonnali segítségnyújtását.”

A rendőrség közlése szerint „a gyermek a lajosmizsei otthonából tűnt el pillanatok alatt, annak ellenére, hogy szerető szülei minden pillanatban vigyáznak rá.” A bejelentés után azonnal megkezdték a keresést, amihez segítséget kértek „a jó szándékú emberektől”.

A felhívásukra érkezett reakciókról azt írták: „Segítségkérő Facebook-posztunkra rövid időn belül több százan reagáltak: civilek, civil szervezetek, önkéntesek, kutyás keresőcsapatok és hőkamerás drónokkal érkező segítők indultak útnak az ország különböző pontjairól.” Hozzáteszik, hogy „akik pedig nem tudtak személyesen részt venni, bátorító, támogató üzenetekkel, megosztásokkal segítették a keresést”, amely végül sikerrel zárult.

„A kisfiú szerencsére néhány órán belül épségben előkerült; egy közeli tanyán találták meg, és jól van”

– írták a posztban, amelyben köszönetet mondtak mindazoknak, akik segítették a munkájukat.

Hosszú listában sorolták fel a keresésben részt vevők segítségét, melyek között polgárőrök, tűzoltók, családsegítők, önkormányzati dolgozók, vadásztársaság tagjai és különböző mentő egyesületek képviselői is vannak.

„Számunkra, rendőrök számára felemelő és megható volt átélni ezt a példátlan összefogást, és azt gondoljuk mindenki ugyanígy érzett. Az összefogásnak valóban teremtő ereje van. Hálásan köszönjük mindenkinek – annak a legalább 300-400 önkéntesnek, szervezetnek – a segítséget”.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Új szerepet vállalt a „nyugdíjas” Zacher Gábor
Az ország toxikológusa ugyan már elérte a nyugdíjkorhatárt, de továbbra is dolgozik, sőt, most újabb feladatot vállalt el. Jószolgálati nagykövetként fogja segíteni az Országos Mentőszolgálat Alapítvány munkáját.


Nemrég írtunk arról, hogy Zacher Gábor, az ismert toxikológus elérte a nyugdíjkorhatárt, ebből az alkalomból pedig a mentős kollégák megható meglepetéssel köszöntötték. Egy álriasztással csalták a kedvenc kávézójába, ahol bajtársai és Csató Gábor, az Országos Mentőszolgálat főigazgatója várták.

Zacher Gábor azonban még hallani sem akar a visszavonulásról. Mivel további szolgálatteljesítésének egészségügyi akadálya nincs, a mentőszolgálat engedélyével továbbra is gyakorolhatja hivatását a Központi Mentőállomás rohamkocsiján. A mentőorvos korábban már tisztázta a félreértéseket, és jelezte, hogy csupán papíron lett nyugdíjas, de a munkát nem hagyja abba.

„Abszolút minden megy tovább, csak nyugdíjasként. El nem tudnám képzelni, hogy otthon legyek heti hét napot. Egyelőre szellemileg és fizikálisan is bírom a történetet”

– mondta a Blikknek.

Ezt a szándékát a tettei is igazolták: egy október végi interjúban elmondta, hogy a hatvani kórház sürgősségi osztályán továbbra is vállal havi négy műszakot, és mentőorvosként is dolgozik. „Én nem ismerem a 8-tól fél 5-ig tartó munkaidőt, fiatal orvos koromban volt, hogy bementem péntek reggel és hétfőn jöttem csak haza” – jellemezte a munkabírását.

Most az is kiderült, hogy az orvos újabb feladatot is vállalt: ő lett az Országos Mentőszolgálat Alapítvány jószolgálati nagykövete.

Dr. Czakler Éva, az OMSZA alelnöke szerint Zacher Gábor hitelesen képviseli az egészségügyi témákat. Nagykövetként a jövőben az egészségtudatosság népszerűsítését, a lakosság tájékoztatását és a támogatók bevonását segíti. Az első közös akciójuk egy adventi jótékonysági kampány lesz, amellyel a mentők áldozatos munkájára hívják fel a figyelmet.

„Számomra nem is volt kérdés, hogy elfogadom-e a felkérést”

– mondta az új megbízatásáról.

Zacher Gábor emellett hamarosan új könyvvel is jelentkezik: november végén jelenik meg a Kálmán Norberttel közösen írt, Zacher 3.0 – Az én mentőszolgálatom című kötete, amely a mentőmunka hétköznapjait mutatja be az 1980-as évektől napjainkig.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk