KÖZÖSSÉG
A Rovatból

Hogyan lehet gyermekünk halálával, a világ legnagyobb fájdalmával tovább élni?

Túlélni, feldolgozni és mosolyogni: egy gyógyíthatatlan beteg és egy elhunyt gyermek édesanyja osztotta meg velünk történetét.


A gyógyíthatatlan betegségben szenvedő gyermekeket befogadó Tábitha-házról indított cikksorozatunkban beszélgettünk már a főorvossal, az ott dolgozókkal, és a hozzátartozókat támogató pszichológussal is. Legnagyobb elismerésünk és köszönetünk pedig annak a két édesanyának jár, akik elmesélték, hogyan élnek együtt beteg gyermekük gyógyíthatatlanságával - és halálával.

"Nekünk ezt írták meg odafentről"

IMG_1170

Csőszné Eszenyi Zsuzsa egy ismerős révén került kapcsolatba a Tábitha-házzal, ahol a beszélgetésünk is történik. Zsuzsa 14 éves kisfiát a családból már senki sem tudja igazán ellátni. Amíg még kicsi volt Danika, addig sokan ott voltak segítségként, mind a család, mind a barátok. De ahogy a gyerek növekszik, egyre nehezebb az ellátása. Mostanra már csak a Tábitha-ház maradt. Semmi lehetőségük nem lenne, ha ez a ház nem létezne: bármikor idehozhatják, ha például a szülőknek hivatalos dolgot kell elintéznünk, iskolai programon kell részt venni, vagy ha mondjuk a kistestvérével el szeretnének menni moziba, vagy strandolni a nyáron. Olyan helyekre, ahova Danit egyszerűen nem lehet vinni.

Dani halmozottan és súlyosan sérült. Nem tud ülni, állni, beszélni, nem hall, nem szobatiszta. Minden szinten ellátásra szorul.

A terhesség idején már lehetett tudni, hogy gond lesz, főleg az utolsó hónapban észlelt tünetekből. "Számítottunk a nehézségekre. Úgy gondolkodunk: nekünk ezt írták meg odafentről, ezzel kell együtt élnünk."

Danika egyébként egy vidám gyerek, hacsak nincsenek orvosi fájdalmai, problémái. Nevetgél, szereti, ha foglalkoznak vele. Nagyon szeret labdázni.

1

Megkérdezem, hogy a kistestvér - 9 éves - mennyit ért mindebből. Beleszületett az egészbe, persze eleinte szokatlan volt neki, miért nem jön például játszani vele a bátyja. De ahogy egyre nagyobb, egyre inkább képes elfogadni azt, hogy a bátyja soha nem fog tudni játszani vele. Elfogadja ezeket, és ahol tud, segít.

Ez az élet már nem egy "folyamatos, mindennapos küzdelem". Természetessé válik a helyzet, mindenki teszi a dolgát. Küzdelem csak akkor van, ha fájdalmak, orvosi problémák támadnak.

Szigorú rendszer szerint működnek, ami Danika számára nagyon fontos. Pontos ideje van az evésnek, ivásnak, mindennek.

Nehéz dologra kérem most Zsuzsát: szeretném, ha mondana valami bátorítót a hasonló nehézségekkel vívó olvasóinknak. Azt feleli: nincs két ugyanolyan gyermek, és bármilyen rendellenességgel jönnek is a világra, nagyon szerethetőek.

"Miért akkor szembesüljön a közelgő halálával, amikor már értelemmel is felfogja?"

Bördősné Bátky Judittal egy kávézóban találkozom, és amikor leülök a mosolygós, életteli anyukával szemközt, még nem sejtem, hogy az eddigi legemlékezetesebb interjúm veszi kezdetét. Nem azért, mert meghalt a kislánya. Hanem azért, amit ezzel kapcsolatban mesél. Ahogyan gondolkodik.

A terhesség 33. hetében nála is előbukkantak a gyanús jelek a terhesség alatt: mit sem sejtve ment a szokásos - sokadik - kontrollra, amin mindaddig tökéletesen rendben volt minden. Majd hidegzuhanyként érte az orvosok gyanúja, miszerint lehetséges, hogy azonnal meg kell indítani a szülést. Kislánya szíve ugyanis nem fejlődött ki rendesen.

IMG_0809k

Judit, aki korábban egy kisfiúnak is életet adott már, kétségbeesve feküdt be a kórházba, ahol napokig várt az orvosok döntésére. Sokan voltak ott hasonló helyzetben lévő ijedt kismamák, egymás támogatása rengeteget jelentett számukra.

A szülés végül császármetszéssel történt. Világra jött Réka, akiről azt sem lehetett tudni, képes lesz-e alkalmazkodni a külvilághoz, képes lesz-e egyáltalán levegőt venni - egy fejletlen szív ugyanis rengeteg más szervre is hatással van, elsősorban a tüdőben okozhat magasnyomást. Érthető módon óriási megkönnyebbülést jelentett, hogy Réka felsírt. Ránézésre tökéletes kisbaba volt, semmilyen rendellenességet, hiányosságot nem lehetett felfedezni rajta. De a szívelégtelenség ettől még ott volt, így aztán

az édesanyja csak a születésekor láthatta egy pár percig, mert rögtön vitték a kardiológiai intézetbe. Másfél hétig nem találkozhatott a kicsivel.

Megkezdődtek a kínzó beszélgetések Réka esélyeiről az orvosokkal, akik egy műtétsorozatot javasoltak nekik a pici esélyeinek javításáért, ami úgynevezett egykamrás keringést alakít ki a szívben - persze csak sikeres beavatkozás esetén. Judit és férje azt akarták tudni: ha ezen a tortúrán végigviszik gyermeküket, az mit jelent, meddig élhet majd, és mennyi esélye van annak, hogy az egy boldognak nevezhető élet lesz. Válaszként annyit kaptak: van olyan húszéves, akit végigvittek ezen a műtétsorozaton, és még él. Miközben persze arra sincs sok esély, hogy a csöppség az első operációt túléli. De - az orvos szerint - mindent meg kell próbálni.

A szülők viszont máshogy vélekedtek. Gondolkodási időt kértek, amit a kardiológus nehezen fogadott el. Egy orvosnál érthető ez a gondolkodás: mindenáron meg akar menteni mindenkit. De egy szülő számára más ez, magyarázza Judit, olyan nyitottsággal és részletességgel, amit eleve nagyon csodálok. Még mosolyog is, miközben egy haldokló gyerek anyjának gondolatait próbálja megértetni.

IMG_0934k

Végül - persze sok-sok orvosi tanács kikérése, mély beszélgetések után - úgy döntöttek, nem kérik a műtéteket. Önzésnek érezték volna, hogy végigvigyék Rékát ezen a szenvedéssorozaton, cserébe azért, hogy "talán túléli," és még úgy sem lesz esélye egy teljes életre.

"Miért akkor szembesüljön a közelgő halálával, amikor már értelemmel is felfogja? Miért akkor álljon elém azzal, hogy 'Anya, miért kell meghalnom? Mit csináljak? Miért nem segítesz nekem?' Ezt én nem tudtam volna elviselni, és igen, magamat is védtem a döntéssel. Ahogy a férjem is."

A kardiológus nehezen értette meg, hogy nem szeretnék a műtétet, de végül, egy második szívkatéterezés után ő is belátta, hogy a műtétsorozat nagyon nagy kockázattal járna.

Réka hét hónapig élt. Hét hónap boldogság és kőkemény küzdelem. A szülőknek kellett találniuk az egyensúlyt, hiszen bármi is történt, attól még van egy fiúgyermek és egy házastárs is, van munka, van élet. A négyéves nagytesónak eközben mindent helyesen kellett kommunikálni, a gyermeki félelmeit feloldani, megértetni vele a megértethetetlent.

Judit előveszi a fotókat, amiket magával hozott. Lelkesen, mosolygósan mesél róluk, úgy, mint bármelyik édesanya, akinek egészséges gyereke már felnőtt, és csak a régi, szép emlékek miatt mutogatja a babaképeket.

IMG_0882k IMG_0911k

Réka tényleg egy tökéletes, egészséges, csodaszép és nem utolsósorban szuper cuki csecsemőnek tűnik. Boldog, mosolygós és végtelenül kedves baba volt, meséli édesanyja.

Akkor keresték meg a Tábitha-házat, amikor a kicsi szervezete elkezdte feladni a harcot. Mivel nem tudta kivédeni a különféle fertőzéseket, többször megbetegedett, és egy idő után már nem lehetett szájon át etetni, sőt oxigénre is szüksége volt. A kórházban nem akarták hagyni, de azt is tudták: ez az a pont, ahol segítséget kell kérniük.

A Tábithában eltöltött pár nap - mint Judit fogalmaz - a legjobb volt, ami történt velük. Ennél nyugodtabb néhány napot, ennél barátságosabb és elfogadóbb környezetet nem is kívánhattak volna maguknak vagy a kicsinek. "Mindent megtettek azért, hogy Réka utolsó napjai a lehető legjobban, legfájdalom- mentesebben, legnyugodtabban teljenek." Judit reggelente elvitte fiát az óvodába, majd kiment kislányához, és estig ott volt vele.

Egy keddi hajnalon jött a telefonhívás, hogy Réka elment. Ő volt az első csöppség, aki a törökbálinti hospice-házban hunyta le végleg a szemét.

Judit és férje nem tudtak sírni. Csak feküdtek az ágyon.

"Igen, volt bennünk egy megkönnyebbülés is. Szörnyű ezt kimondani, de igaz" - mondja Judit, én pedig maximális tisztelettel hallgatom, ahogy ezt is felvállalja.

Mindenki a maga módján dolgozta fel a történteket a családban. Judit és fia gyakran előveszik a Rékáról készült fényképeket, beszélgetnek róla. A fiúnak nemrég családfát kellett rajzolnia az iskolában - kishúgát is feltüntette rajta. Volt egy játékbabája is, amit ő és édesanyja még Rékának szántak ajándékként, de már nem tudták odaadni. A fiú kishúga halálakor megkérdezte, lehet-e az övé a baba. Panni volt először a neve, de aztán Réka lett. Fontos eszköz volt a négyéves számára testvére halálának feldolgozásában.

De hogy lehet ilyesmit feldolgozni, ha lehetséges egyáltalán? Judit egy szót emel ki nagyon: a támogatást. Számára a családtagok és a legjobb barátok támogatása jelentette a legeslegtöbbet. Hiszi és vallja, hogy nem kell egyedül küzdenünk a fájdalmunkkal: kérhetünk segítséget. Nem mindig az kell, hogy kézzel fogható segítséget nyújtsanak, vagy hogy magáról a fájdalmunkról beszéljünk velük. Sokszor elég, ha a támogatás csak úgy ott van. És beszélgetünk, bármiről, akármiről a világon.

Sőt, Judit még egy nagyon fontos dolgot említ: egy ilyen tragédia után akár az is lehetséges, hogy még értékesebb, minőségibb életet kezdünk élni. A legőszintébb, ragyogó mosollyal mondja:

"Amióta mindez megtörtént velünk, azóta érzem, hogy az életet élni kell, és nem lehet leragadni bizonyos problémáknál. Pedig nem vagyok egy hurráoptimista típus, de nagyon szeretek mosolyogni, nevetni, és megtalálni mindenben azt a pontot, aminek örülhetek. Imádok élni. Akkor miért ne éljek?"

IMG_0930k

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Az egyik legkegyetlenebb vadászati módszert akarja eltöröltetni 25 ezer magyar
A kotorékozás ellen indított civil kezdeményezés kevesebb mint két hét alatt vált országos üggyé, miután átlépte a 25 ezer aláírást. Az aláírók azt követelik a jogalkotóktól, hogy törvényben tiltsák meg az állatok föld alatti megtámadását.


Több mint 25 ezren írták alá tíz nap alatt azt a petíciót, amely a kotorékvadászat teljes törvényi betiltását követeli Magyarországon. A kezdeményezés villámgyorsan vált országos üggyé, miután a Rókales Alapítvány útjára indította a kampányt.

Kedd délutáni adatok szerint az aláírások száma már a 25 700-at is meghaladta, derül ki a petíció oldalán. Az alapítvány május 30-án indította el a petíciót, amelyben a kotorékozásként ismert vadászati módszer megszüntetését sürgetik.

Ennek során kutyákat küldenek föld alatti üregekbe, hogy ott sarokba szorítsák, megtámadják, megöljék vagy kiűzzék a kotorékban élő állatokat.

„A kotorék nem „vadászati terep”, hanem az állatok lakóhelye, búvóhelye és a kölykök felnevelésének helyszíne.”

A szervezet szerint a föld alatti összecsapások súlyos, gyakran végzetes sérülésekkel és elhúzódó stresszel járnak mind a vadon élő állatok, mind az erre használt kutyák számára.

A vita jogi hátterét az adja, hogy míg az 1998. évi XXVIII. törvény általánosságban védi az állatokat a szükségtelen szenvedéstől, a vadászatról szóló törvény végrehajtási rendelete (79/2004. (V. 4.) FVM rendelet) kifejezetten említi a kotorékmunkát a vadászkutyák feladatai között.

A petíció pontosan ezt a jogi ellentmondást kívánja feloldani egyértelmű törvényi tiltással, mivel az aláírók szerint az állatok zárt, menekülésre alkalmatlan térben való szembekerülése önmagában felveti az állatkínzás tilalmának sérelmét.

A kezdeményezés címzettjei között szerepel az Élő Környezetért Felelős Minisztérium és az Agrár- és Élelmiszergazdasági Minisztérium is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Saját aranyérmet kapott és a sztárokkal fogott kezet a 9 éves Zsombi a BL-döntőn
Az UEFA elnökének társaságában léphetett a pályára a 9 éves Zsombi a Bajnokok Ligája-döntő díjátadóján Budapesten. A kisfiút az Amigos a gyerekekért szervezet választotta ki egy kórházi műtétje után.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. május 31.



„Szerintem a legnagyobb vágyam teljesült” – mondta az a 9 éves kisfiú, aki tegnap este az egész világ szeme láttára sétálhatott fel a Puskás Aréna gyepén felállított színpadra a Bajnokok Ligája-döntő után. Zsombi az UEFA elnökének társaságában foghatott kezet a PSG és az Arsenal sztárjaival, saját aranyérmet kapott, sőt, még a BL-serleget is megérinthette – számolt be róla az RTL Híradó.

A fiú, aki az Arsenalnak szurkolt, a svéd-magyar csatárnak, Gyökeres Viktornak magyarul gratulált. Arra a kérdésre, hogy mondott-e neki valami személyeset, Zsombi csak ennyit felelt: „Nem, csak annyit mondtam neki, hogy gratulálok, amikor elhaladt előttem.”

„Yamalnak és Mbappénak még nincs Bajnokok Ligája-érme, mint nekem” – jelentette ki magabiztosan.

Zsombi az RTL Híradónak azt is elárulta, eleinte fel sem fogta, mekkora dologban van része. „Nem tudtam, hogy ez ilyen óriási dolog, de aztán rájöttem, hogy kezet fogtam nagy sztárokkal.” A szülei végigizgulták a nagy pillanatot. „Nagyon drukkoltam, mert tudtam, hogy ő is úgy indult el otthonról, hogy nagyon izgult: jaj, mi lesz, nehogy elrontson valamit” – mondta az egyik szülő.

A fiúnak akkor esett le igazán, mi is történt vele, „amikor a tévében viszontlátta saját magát.”

A kisfiú is bevallotta, hogy mennyire lámpalázas volt. Az élmény feldolgozása még tart, olyannyira, hogy Zsombi holnap az iskolában előadást is tart majd a kalandjairól. Addig is őrzi emlékeit: egy aláírt mezt, egy tornazsákot és egy új labdát, amit azóta le sem tesz. A lehetőség egyébként nem a véletlen műve volt. Az Európai Labdarúgó-szövetség alapítványa vette fel a kapcsolatot az Amigos a gyerekekért civil szervezettel, akik már 12 éve foglalkoznak kórházban kezelt gyerekekkel. Zsombival egy műtétje után, a Bethesda Gyermekkórházban találkoztak, és nem volt kérdés, hogy őt választják a különleges feladatra.

Rajta kívül más gyerekeknek is felejthetetlen élményt nyújtott a budapesti döntő. Az UEFA hallássérült gyerekeknek is biztosított lehetőséget egy különleges jelzőrendszer segítségével, az Ezüst Cipő Foci Suliból pedig 11 fiú és egy lány labdaszedőként vehetett részt a meccsen. Mindez egybecseng az UEFA üzenetével, miszerint a labdarúgás mindenkié.

Az RTL beszámolóját Zsombi nagy kalandjáról itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Egyetlen év miatt szakíthatják el nevelőszüleitől a beteg magyar kisfiút
Egy cserháthalápi házaspár egy éve neveli a korábban intézetben élő fiút, akit betegsége miatt eddig senki sem akart befogadni. Most egy jogszabályi korlát miatt elvehetik tőlük a gyereket, ügyükben már a Mi Hazánk egyik képviselője is lépett.


Egyetlen év miatt szakíthatnak el nevelőszüleitől egy beteg kisfiút, akinek a hatóságok már amerikai örökbefogadó családot is találtak. Zsuzsa és Tamás egy éve gondoskodnak Tibiről, aki náluk talált először otthonra, miután születésétől fogva intézetben élt. Az örökbefogadását egy jogszabályi korlát akadályozza – számolt be róla a Blikk.

A cserháthalápi házaspár és a kisfiú kapcsolata akkor kezdődött, amikor a férj, Tamás abban az intézetben kezdett dolgozni, ahol Tibi élt. A férfi és a betegeskedő, magára hagyott fiú között hamar kötődés alakult ki. A pár először 2024 karácsonyán vitte haza egy napra a gyereket.

Zsuzsa szerint a találkozás annyira jól sikerült, hogy utána keresték az alkalmakat a közös időtöltésre.

„Hihetetlen, de olyan volt, mintha mindig is velünk lett volna” – emlékezett vissza.

Az intézet szakemberei is támogatták a kapcsolatot, Zsuzsa pedig elvégezte a nevelőszülői tanfolyamot. A pár átalakította a lakást, hogy a fiú otthon érezze magát. Tibi végül 2025 májusában költözhetett hozzájuk nevelőszülőként, és azóta is velük él.

A házaspár szerette volna hivatalosan is örökbe fogadni, ám ekkor szembesültek egy jogi akadállyal:

a törvény szerint az örökbefogadó és a gyermek között legfeljebb 50 év lehet a korkülönbség, ami náluk 51 év.

Az ügyet felkarolta a szintén ezen a településen élő Dócs Dávid, a Mi Hazánk országgyűlési képviselője, aki a minisztériumhoz és a szakhatósághoz fordult.

„A jelenlegi szabályozás szerint nincs kivétel a jogszabály alól, ezért írásban fordultam a minisztériumhoz és a szakhatósághoz, hogy tegyünk valamit az érdekükben” – mondta a politikus.

A képviselő szerint egyedi elbírálásra vagy törvénymódosításra lenne szükség, mert szorít az idő.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Kétszer kellett újraélesztenie egy idős férfit egy 17 éves kadétnak egy csepeli buszmegállóban
Olajos Álmos a 148-as busz megállójában mentette meg egy idős férfi életét. A honvéd kadét a képzésen tanultakat alkalmazta éles helyzetben.


Perceken múlt egy idős férfi élete Csepelen, a 148-as busz Orgonás utcai megállójában, miután rosszul lett és összeesett.

Egy 17 éves honvéd kadét, Olajos Álmos a barátnőjével sietett a segítségére, és kétszer is újra kellett élesztenie a férfit.

A fiatalember éppen az évfordulójukat ünnepelte a barátnőjével, Fannival, amikor észrevették, hogy egy buszra felszállni készülő idős férfi megszédül, majd hanyatt esik. Míg egy járókelő azonnal hívta a mentőket, Álmos a férfihez lépett, és ellenőrizte a légzését – számolt be róla a Blikk. Amikor látta, hogy a férfi már nem lélegzik és a feje lilulni kezd, megkezdte a mellkaskompressziót.

„Egy idő után azt láttam, hogy a bácsi már egyáltalán nem lélegzik, majd elkezdett lilulni a feje. Ekkor tudtam, hogy nincs mire várni, azonnal megkezdtem a mellkaskompressziót. Kétszer kellett újraélesztenem, mert az első próbálkozás után egyszer már elkezdett magától lélegezni, de aztán újra leállt a keringése”

– idézte fel a történteket a lapnak.

Eközben barátnője, Fanni a férfi táskájában gyógyszereket és orvosi leleteket keresett, hogy az érkező mentősöknek azonnal átadhassa a legfontosabb információkat a beteg állapotáról.

Álmos a drámai pillanatokról elmondta, éles helyzetben teljesen más volt végrehajtani a tanult mozdulatokat, mint a tanteremben. A hirtelen jött ismertségtől zavarba jött, de hangsúlyozta, számára természetes volt a segítségnyújtás.

„Amikor odafutottam, egyáltalán nem gondolkodtam a következményeken, hiszen egy ilyen helyzetben nem is lehet mérlegelni, tenni kell a dolgunkat”

– tette hozzá.

A fiú a Bocskai Református Oktatási Központ informatikai technikus képzése mellett honvéd kadét programban is részt vesz, ahol rendszeresen gyakorolják az újraélesztést egy speciális babán.

Kiképző tanára, Molnár Gábor elárulta, a helyes ritmus tartására egy különleges módszert is alkalmaznak: az „Érik a szőlő” című népdal ütemére tanítják a harminc mellkaskompresszió és két befúvás ciklusát.

Álmos helytállását a Honvédelmi Minisztérium a közösségi oldalán ismerte el, iskolájában pedig főigazgatói dicséretet kapott. A fiatalember a jövőjét a Magyar Honvédségnél képzeli el, ahol a katonai informatikai és kibervédelmi területen szeretne tiszti pályára lépni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk