ÉLET-STÍLUS
A Rovatból

Tények és tévhitek: milyen nőt keres egy veszélyes támadó?

Mivel tudod elkerülni idegenek rád leselkedő támadásait? A 7köznapi pszichológia blog szerzője segít,


Leendő és végzett pszichológusok hozták létre a 7köznapi pszichológia blogot, mert a pszichológia mindenki életének része és mindenkire tartozik.

Ragadozó az, aki les, megfigyel, és támad. Ragadozó az is, aki máson vezeti le a benne felgyülemlő dühöt. Aki nem empatizál, így nem is gondol arra, hogy árt másnak a viselkedésével, mert számára csak az fontos, hogy neki jó legyen. Akkor is, ha ehhez mást kell bántani.

Ragadozó az arrogáns és egocentrikus cégvezető, a mindenkin átlépő nárcisztikus társ, de ugyanilyen mérgező egy indulatos, irányításmániás családtag, szomszéd, de akár munkatárs is. Bennük az a közös, hogy bár érzelmi labilitásuk, elnyomó viselkedésük sérülések forrása lehet, és nyilvánvalóan nehéz az ellenük való küzedelem, legalább fel tudunk rájuk készülni, el tudjuk őket kerülni, munkahelyet tudunk váltani, el tudjuk őket hagyni, egyszóval van velük szemben esélyünk.

De mit tudunk tenni azokkal a ragadozókkal, akik a sötétben várják a megfelelő pillanatot, hogy támadhassanak? Hogyan vértezzük fel magunkat olyanok ellen, akik ismeretlenek (vagy legalábbis nem ismerjük a ragadozó arcukat)?

Míg a cikket olvassuk, pár percre tegyük félre naivitásunkat, amely nélkül rideg és fekete-fehér lenne az amúgy alapjaiban színes és barátságos világunk. Koncentráljunk a tényekre, arra, hogy csak Budapesten évente közel 16 000 közterületen elkövetett bűntényt regisztrálnak, ebből pedig több száz a nők sérelme elleni erőszak. Amit mi tehetünk most, hogy felhasználjuk a pszichológiát eszközként, ugyanis az erkölcstelen támadók gondolkozása egy tőről fakad, ami modellezhető, összegezhető. Ugyan aszerint választotta ki 4 áldozatát a martfűi rém, 7 ártatlan, női elszenvedőjét a cinkotai bádogos, és ugyanaz motiválta mind a 4 gyilkossága során a százhalombattai gonoszt. Amit tehetünk mi, hogy felkészülünk, így esélyt adhatunk magunknak ahhoz, hogy elkerüljük a bajt. Ebben a cikkben olyan kutatások és szakértők eredményeit, véleményeit gyűjtöttem össze, amelyek segítséget nyújthatnak önmagunk megóvásában. A cikk némileg egyoldalúnak és helyenként ijesztőnek hathat, mivel nem titkolt szándékom az ördög ügyvédjét játszani az olvasó érdekében.

tamadas5

Hogyan választ az emberi ragadozó?

Agresszor, támadó, predátor, mind-mind állatias viselkedésből fakadó szavak. Ha elképzelünk egy oroszlánt, amint éppen egy zebracsordát próbál becserkészni, mit gondolunk, melyik prédát fogja kiszemelni magának? Nyilván nem a legerősebbet, leggyorsabbat, sokkal inkább a gyengét, a legbiztosabban megszerezhetőt, a legkevesebb kockázattal járót. Ugyanígy gondolkodik az emberi ragadozó is. Agyában tudat alatt lefuttatja sajátos algoritmusát, amellyel legnagyobb valószínűséggel vihet végbe sikeres támadást. Mi, egészséges emberek nem érzünk rá erre az algorimusra, mivel máshogyan, normálisan működünk, emiatt egy veszélyes szituációban legtöbbször pont ellenkezően, sajnos tévesen reagálunk az agresszorra.

Lássuk, és fordítsuk át ezeket a hibás mechanizmusokat! A cikkben főként nőket érő támadásokat említek, mivel az esetek többségében ők vannak kitéve erőszaknak sebezhetőségük révén. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a következő instrukciók férfiak esetében nem lennének alkalmazhatók.

1. Ne öltözz kihívóan, mert úgy magadnak keresed a bajt!

Tévedés.

Kutatók azt bizonyították, hogy nem csak a véletlenen múlik az, hogy egy agresszor kit próbál megtámadni. Az erőszakra készülő ember gondosan felméri, hogy kit, milyen esélyekkel győzhet le. Úgy tűnik, nem az a lényeg, hogy ki, hogyan öltözködik, vagy ki, milyen mértékű szexualitást sugároz. Egy kistermetű, miniszoknyás, kihívóan öltözködő nőn jobban átnéz egy támadó, ha az magabiztosságot sugároz, mint egy kabátot, bő nadrágot viselő, de félénken mozgó lányon.

A közvélemény úgy tartja, hogy a nőiesen, netán szexin öltözködő nők elébe mennek a bajnak. Tényleg így lenne? Kutatások azt igazolják, hogy koránt sincs szignifikáns összefüggés a vonzó öltözködés és támadás valószínűsége között. Az igazság az, hogy a támadó férfiak sokkal gyakrabban csapnak le olyan nőkre, akik konzervatív ruhát viselnek. A támadó szemében az a nő, aki provokatív ruhát visel, nagyobb valószínűséggel magabiztos. A magabiztosság azonban egy potenciális erőszaktevőnek egyenlő egy óriási STOP táblával. Ezzel ellentétben a visszafogott ruházkodású nőt megpillantva, az agresszor belső algoritmusában a szubmisszív, azaz alárendelhető felirat jelenik meg.

tamadas4

2. Lassan járj, tovább érsz?

Tévedés.

Egy lebilincselő, 80’-as években készült tanulmányban elítélteknek mutattak videó felvételeket nőkről, akik ugyanabban a metrómegállóban sétálnak. Arra voltak kíváncsiak, hogy melyiküket, és miért pont a kiválasztott nőt támadnák meg legszívesebben. A videón szereplő hölgyek járási stílusát megfigyelő csoport szinte kizárólag olyan nőket választott potenciális áldozatnak, akik lassabban sétáltak, mint az átlag. Hogy miért? Feltehetően azért, mert stílusukban így nem látszott, hogy sietnének valamerre, a céltalanság pedig bizonytalanságot sejtet. Érdekes módon a túl kicsiket vagy a hosszan elnyújtva, túl nagyokat lépő nők ugyanannyira vonzóak a kegyetlen férfiak számára, mivel a csoszogás, húzott járás azt az érzetet keltik, hogy az illető nem alfa típus, azaz nem irányító, így nagy valószínűséggel alárendelhető, elnyomható egyén.

3. Ne nézz a veszélyes emberre, mert felhívod magadra a figyelmet!

Tévedés.

Képtalálat a következőre: „lesüti a szemét”Sok nő azt gondolja, hogy a szemkontaktus felvétele egy férfival, mindenképp azt sugallja, hogy kontaktust szeretne az illetővel létesíteni. Emiatt ha valakit észrevesznek, hogy őket bámulja, akkor ösztönösen elfordulnak. És ez persze működik is abban az esetben, ha egy szimpla ismerkedést szeretnénk csírájában elfojtani, de sajnos éppen az ellenkező hatást váltja ki abból a férfiból, aki rossz szándékkal akar közeledni. Ha egy ilyen férfinak belenézünk a szemébe, az illető ebből azt az üzenetet kapja: látlak, és figyellek, erős vagyok. És pontosan ez az a figyelem, amit a támadó nem akar, mivel a legtöbb agresszor a váratlanság erejével szeret lecsapni, támadását pedig meg akarja úszni.

Ha úgy érzed, valaki ártani akar neked, emeld fel a fejed, és vedd fel a szemkontaktust. Húzd ki magad, és sugározz magabiztosságot. Érthető, ha ez nehéz feladat, mivel a helyzet kényelmetlen. Többünk ilyenkor legszívesebben összehúzná magát, elfordulna, és elosonna, mintha láthatatlan lenne. De vegyük észre, ilyenkor úgy viselkedünk, mint egy ragadozó elől elsurranni készülő, gyenge és törékeny préda.

tamadas3

4. Ne állj szóba idegenekkel!

Igaz.

Képtalálat a következőre: „magabiztos járás”A támadó tisztában van azzal, hogy egy nő ösztönös reakciója a bajban, hogy sikít, és elfut. Ő pont ezek valószínűségét szeretné minimalizálni, ezért olyan helyzetet keres, ahol a legkisebb lehetősége lehet annak, hogy valaki észreveszi. Félrehívja az illetőt, megállítja, mindezt lehetőleg sötét vagy kietlen területen. Éppen ezért ha tehetjük, inkább tegyünk meg hosszabb útvonalat, de válasszuk a sűrűbben járt, kivilágított területeket. Ha már mindenképp muszáj a veszélyesebb utat választanunk, akkor várjunk be valakit, aki szintén egy irányba megy velünk. Ha megszólítanak, ne álljunk meg, hanem sétálás közben válaszoljunk, hogy sohase csökkenjen a fizikai távolság az illető és mi közöttünk. Ha egy rossz szándékkal közeledő ember minket szemel ki, akkor azzal, hogy úgy érzi, nem tud megállítani, fel is hagy nagy valószínűséggel a próbálkozással.

5. A hatodik érzék kamu, ne adj a megérzéseidre!

Tévedés.

Sohase kérdőjelezd meg az intuícióidat, ha egy idegenről van szó. A támadást átélő nők többnyire arról számolnak be, hogy bár észlelték, hogy valami nincsen rendben, elnyomták ezt az érzést, és így váltak támadhatóvá. Egyszer egy 30 éves nő (nevezzük Évának) elmesélte nekem, hogyan úszott meg egy veszélyes helyzetet. Éva autója lerobbant, de egy idegen férfi hamar megállt az úton, és azonnal felajánlotta neki, hogy hazaviszi.

Éva eleinte ragaszkodott ahhoz, hogy megvárja az ismerősét, de a férfi kedvességével meggyőzte őt. Bár azt mesélte nekem utólag, hogy minden porcikájában érezte, helytelen döntést hozott, és a férfi szemében is érzett valami természetelleneset, mégis elnyomta ezt az érzést. Rosszul tette. Éva úgy menekült meg, hogy kiugrott a mozgó járműből, miután a férfi egy erdei útra fordult félreérthetetlen szándékkal.

tamadas2

6. Törekedjünk a biztonságra, kerüljük a veszélyes helyzeteket!

Igaz.

Amit kutatók tanulmányok, elemzések ereményeként kaptak, Joe Navarro, az FBI különleges ügynöke élesben tapasztalta meg sok-sok eset kivizsgálása során. Veszélyes személyiségek című könyvében többek között az alábbi gyakorlati tanácsokat adja.

- Ha valaki ismerkedni próbál veled, mindig légy körültekintő! Ha nem érzed magad egészen biztonságban, jelezd ezt, ne távolodj el a többi embertől. Egy egészséges felfogással rendelkező férfi megérti, ha nyilvánosan szeretnél vele találkozni, randizni.

- Soha, de soha ne szálljon be senki egy idegen kocsijába, mert ott vészesen lecsökken a menekülés esélye. Akkor se, ha fegyverrel kényszerítik, vagy fenyegetik, kiabáljon és próbáljon elszakadni, mivel még így is nagyobb valószínűséggel szabadul el, mintha engedelmeskedne, és bezárná magát egy térbe a támadóval.

- Amikor az utcán járunk, ne a földet nézzük, ne telefonunkat bújjuk, hanem nézzünk az emberek szemébe, lássák, hogy látunk.

- Határozottan és tudatosan járjunk, mert a figyelmetlen járókelő potenciális áldozat.

- Amikor az autónkhoz megyünk, mindig legyen egy kezünk szabad, és ha beszálltunk, lehetőleg zárjuk be az autónkat.

tamadas1

+1 praktikus tanács

Töltsünk le egy biztonsági applikációt, mint például a KEZEDBEN A BIZTONSÁGOD alkalmazást, amely segítségével előre megadott személyeket vagy a rendőrséget egy gombnyomással vagy gyors mozdulattal riaszthatjuk vészhelyzetben.

Ahogy a cikk elején is említettem, a világ nem fekete-fehér, nem csak jó, és nem csak rossz. Nem szükséges állandóan árnyak után leselkednünk, ismerkedhetünk bátran új emberekkel, mert környezetünk alapvetően biztonságos, a bűnözés évről-évre csökkenő tendenciát mutat, és ha nyitott szemmel járunk, a legtöbb baj elkerülhető. Azonban arra kérem a kedves olvasót, hogy nyisson egy kis rekeszt agyában, és raktározza el az itt kapott információkat, hogy elő tudjuk kapni őket akkor, ha szükséges, mert olyankor saját biztonságunk lehet a tét.

Ha érdekel a pszichológia közérthető nyelven, ne hagyd ki a 7köznapi pszichológia blogot!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
A pillanatnyi megkönnyebbülés csapdája: 3 szokás, amivel minden nap ártasz magadnak
A rövid távú hangulatjavítás és a hosszú távú célok közötti ellentét határozza meg a legkárosabb megküzdési mechanizmusokat.


Ha esténként kimerült vagy, de mégis úgy érzed, alig haladtál, és a fontos dolgok újra a másnapi teendőlista élére kerültek, könnyen lehet, hogy három láthatatlan, mégis romboló megküzdési szokás csapdájában élsz. Egy pszichológus szerint a mindennapi stresszre adott ösztönös reakcióinkkal – amelyek rövid távon megkönnyebbülést hoznak – nap mint nap feladjuk a hosszú távú jóllétünk egy darabját. A jó hír az, hogy ezek a minták nem a személyiségünk részei, hanem tanult viselkedések, és kis, azonnal bevethető lépésekkel már ma megtörhetjük a kört.

A Forbes magazinban publikáló Mark Travers pszichológus három gyakori, mégis sokszor alábecsült mintát azonosít, amelyek észrevétlenül mérgezik a hétköznapokat.

Az első a halogatás „önjutalmazással”, a második az érzelmi elzárkózás konfliktushelyzetben, a harmadik pedig a túlzott túlagyalás, vagyis a rumináció.

Ezek a stratégiák azért különösen alattomosak, mert pillanatnyi enyhülést kínálnak: a kellemetlen feladat elodázása, a feszült vita elkerülése vagy a probléma vég nélküli pörgetése átmenetileg csökkenti a stresszt. Hosszú távon azonban a felgyülemlő teendők, a megoldatlan konfliktusok és a mentális kimerültség csak növelik a szorongást.

Az első ilyen méreg

a halogatás, de nem az a fajta, amit a lustasággal azonosítunk. Ez egy sokkal kifinomultabb csapda: az azonnali hangulatjavítás érdekében odázzuk el a nehéz vagy unalmas feladatot. „Megérdemlek egy részt a sorozatból, mielőtt nekikezdek” – mondjuk magunknak, és ezzel pillanatnyi jó érzést vásárolunk, de a feladat súlya és a közeledő határidő miatti bűntudat később sokkal nagyobb árat követel. A szakirodalom ezt a „give in to feel good” (adjuk fel, hogy jobban érezzük magunkat) mechanizmusnak nevezi, ami valójában egy félresiklott érzelemszabályozási kísérlet. „A legtöbb pszichológus az elkerülő viselkedés egyik formájaként tekint a halogatásra, egy félresiklott megküzdési mechanizmusként, amikor ‘azért adjuk fel, hogy jobban érezzük magunkat’” – magyarázza Timothy Pychyl, a Carleton Egyetem halogatás-kutatója.

A hatékony ellenlépés nem az akaraterő megerőszakolása, hanem a rendszer átverése. Az egyik ilyen módszer a kísértés-csomagolás: párosítsuk össze a „kell” feladatot egy „akarom” jutalommal. Például csak akkor engedjük meg magunknak a kedvenc podcastunk hallgatását, ha közben a gyűlölt házimunkát végezzük, vagy csak a futópadon nézhetjük a legújabb sorozatrészt. A másik bevált stratégia a mikro-szokások bevezetése:

ahelyett, hogy a teljes feladatra koncentrálnánk, tűzzünk ki egy mindössze ötperces „indító blokkot” minden nap ugyanabban az időben.

A cél nem a tökéletesség, hanem a kezdeti ellenállás áttörése; a lendület gyakran már önmagát viszi tovább.

A második romboló minta

az elkerülés egy másik formája, ami nem a feladatokra, hanem a kapcsolatainkra irányul: az érzelmi elzárkózás. Amikor egy vita során az egyik fél hirtelen elnémul, elfordul, látszólag kivonul a helyzetből, az nem feltétlenül rosszindulatú játszma. A híres Gottman Intézet kutatásai szerint

ez a viselkedés – amely a válást nagy eséllyel bejósoló „négy lovas” egyike

– gyakran a szervezet vészreakciója. A pulzus megemelkedik, a gondolkodás beszűkül, és a test „lefagyás” üzemmódba kapcsol, mert annyira túlterhelődött érzelmileg, hogy képtelen a konstruktív párbeszédre.

Ilyenkor a leghasznosabb egy előre megbeszélt protokoll alkalmazása. Ahelyett, hogy a falat bámulnánk, jelezzük a partnerünknek, hogy szükségünk van egy 15-20 perces szünetre, hogy megnyugodjunk, de ígérjük meg, hogy utána visszatérünk a beszélgetéshez. Ez a tudatos időkérés nem menekülés, hanem felelős érzelemszabályozás.

A szünet alatt fontos, hogy ne a sérelmeinken rágódjunk, hanem valami teljesen mással foglalkozzunk:

egy rövid séta, pár mély lélegzetvétel vagy zenehallgatás segíthet levinni a pulzust, és visszatérni egy higgadtabb állapotba, ahol már lehetséges a párbeszéd.

A harmadik láthatatlan energiaszivárgás

a túlzott túlagyalás, vagyis a rumináció. Ez az a mentális állapot, amikor egy problémán vagy sérelmen körbe-körbe rágódunk anélkül, hogy megoldást találnánk. Bár a gondolkodás hasznosnak tűnhet, valójában egy negatív spirál, ami rontja a hangulatot, gátolja a kreatív problémamegoldást, és tönkreteszi az alvást. „Olyan, mintha egy végtelen beszélgetésbe ragadnál saját magaddal” – írja le a jelenséget Dr. Jacqueline Olds, a Harvard Egyetemhez kötődő pszichiáter.

Ennek a mentális körforgásnak a megtörésére az egyik leghatékonyabb eszköz a pszichológiai eltávolodás. Ahelyett, hogy azt mondanánk: „szorongok”, fogalmazzunk át: „észreveszem, hogy megjelent a szorongás érzése”. Ez a kis nyelvi csavar segít felismerni, hogy a gondolataink és érzéseink csupán mentális események, amelyek jönnek és mennek, nem pedig mi magunk vagyunk. Erre több azonnali technika is létezik: címkézzük fel a felbukkanó érzést („ez a bizonytalanság”), majd vegyünk öt lassú lélegzetet. Vagy tegyük fel a kérdést:

„Mit mondanék most, ha a saját gyerekem lenne ebben a helyzetben?”

Az eltávolodás segít megtörni a gondolati hurkot és visszanyerni a kontrollt.

Ez a három alternatíva akkor válik igazán hatékonnyá, ha mikro-szokások rendszerébe építjük be őket. Ahelyett, hogy egyszerre akarnánk megváltoztatni mindent, válasszunk egyetlen apró lépést, és azt gyakoroljuk tíz napig. Legyen az napi tíz perc séta ebéd után, óránként öt perc nyújtózkodás az ülőmunka mellett, vagy a nap kezdése egyetlen oldal elolvasásával a régóta halogatott könyvből. Sarah Hays Coomer egészségcoach szerint a „mikroadagolt jóllét” apró, életet tápláló változtatásokkal „állandó megnyugvást és struktúrát csöpögtet a mindennapi káoszba” – mondta a Forbes Health-ben. Ha egy ilyen apró szokás már automatikussá vált, jöhet a következő. Ezzel a módszerrel a nagy, ijesztő változások helyett kicsi, elérhető győzelmek sorozatával építhetjük újra a mindennapjainkat, felszabadítva az eddig láthatatlanul elfolyó energiáinkat.

Via Forbes


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Felejtsd el, amit eddig a csíkos ruhákról hittél: egy új kutatás szerint pont nem az karcsúsít, amire mindenki gondolt
A 241 résztvevős vizsgálat eredménye egy régóta fennálló divattévhitnek mond ellent.


Aki eddig a függőleges csíkokra esküdött a karcsúsítás érdekében, mostantól elfelejtheti a régi divatszabályt: egy friss kutatás szerint ugyanis

éppen a vízszintes ceruzacsíkok teszik a legjobb szolgálatot, ha valaki optikailag nyújtani szeretné az alakját.

A tajvani National Yunlin University of Science and Technology kutatói arra jutottak, hogy a karcsúsító illúziót három tényező együttese határozza meg: a csíkok iránya, típusa és a köztük lévő távolság. A vizsgálatukról – írta a New York Post – 241 egyetemista bevonásával készítettek tanulmányt, amelyben egy női modellről készült fotókat értékeltek, aki különböző mintázatú ruhákat viselt.

A kísérlet során kiderült, hogy a legelőnyösebb hatást általában azok a vízszintes ceruzacsíkok keltették, ahol a csíkok közötti távolság nagyobb, mint maguk a csíkok. A tanulmány szerzői szerint a megállapítás egyértelmű volt.

„A ceruzacsíkos stílus, amelyet vízszintes csíkok jellemeznek, karcsúbbnak láttatja az alakot”

– fogalmaztak. Azonban a hatás nem minden esetben érvényesül. „Ahogy nő a csíkok közötti távolság, a vízszintes csíkok vizuálisan szétszóródnak… és a karcsúsító hatás csökken” – tették hozzá a kutatók, jelezve, hogy a túl ritka mintázat már nem működik.

A kutatás egyúttal azt a tévhitet is eloszlatta, hogy a függőleges csíkokat teljesen el kellene felejteni. Bizonyos esetekben ugyanis ezek is előnyösek lehetnek, különösen, ha sűrű, egyenlő távolságú mintáról van szó.

„Az egyenlő távolságú, függőleges csíkokkal készült minta szintén karcsúbbnak láttatja az alakot”

- áll a tanulmányban. A ruhák és a testkép kapcsolata régóta foglalkoztatja az embereket, sokan tudatosan alakítják öltözködésüket a koruk vagy a testalkatuk szerint, hogy a legelőnyösebb oldalukat mutassák. A mostani kutatás gyakorlati tanácsokkal is szolgál: ha valaki karcsúsító hatású ruhadarabot keres, érdemes a sűrű, vízszintes ceruzacsíkokat előnyben részesítenie, de nem kell automatikusan kizárnia a sűrű függőleges mintákat sem.

A téma aktualitását az is adja, hogy a divatvilágban a csíkos minták ismét reneszánszukat élik.

A csíkok optikai hatásának kérdése egyébként nem új, már 1867-ben a német tudós, Hermann von Helmholtz is leírta

az úgynevezett Helmholtz-illúziót, amely a minták észlelt méretre gyakorolt hatásával foglalkozott. Az elmúlt évtizedekben több, egymásnak ellentmondó kutatás is született, de a mostani tajvani vizsgálat az eddigieknél pontosabban határozta meg, milyen feltételek mellett működik a karcsúsító optikai csalódás.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Elfelejthetjük az orrspray-t? Új terápiás eszközök jönnek a szénanátha ellen
Új orvostechnikai eszközök célozzák az allergiás nátha helyi kezelését, kiegészítve a gyógyszeres terápiákat. A fototerápiás és idegi stimulációs módszerek a gyulladást csökkentik.


A tavaszi szél nemcsak vizet áraszt, hanem egy láthatatlan pollentengert is, ami milliók számára változtatja a megkönnyebbülést hozó jó időt egy hetekig tartó, tüsszögéssel, orrdugulással és viszketéssel teli küzdelemmé. Az allergiás nátha, vagy közismertebb nevén a szénanátha egy olyan civilizációs teher, amelyre a gyógyszeripar milliárdokat költ, a betegek pedig évről évre keresik a hatékonyabb, kevesebb mellékhatással járó megoldásokat. A standard terápia – az orrspray-k és antihisztaminok – sokakon segít, de egyre többen vannak, akiknél a tünetek makacsul fennmaradnak, vagy egyszerűen csak csökkenteni szeretnék a gyógyszerek terhelését. Ebben a helyzetben

egy új technológiai hullám van felemelkedőben, amely nem tablettákkal vagy folyadékokkal, hanem célzott fizikai behatásokkal, fénnyel, hővel és mikrostimulációval igyekszik megzabolázni az orrnyálkahártya túlpörgött immunválaszát.

Az alapötlet az, hogy ha a probléma helyben, az orrban keletkezik, akkor a megoldást is ott kell keresni. Amikor az ártalmatlan pollen, poratka vagy állati szőr bejut az orrüregbe, az immunsejtek téves riadót fújnak, és hisztamint, valamint más gyulladáskeltő anyagokat szabadítanak fel. Ez okozza a jól ismert tünetegyüttest: a sorozatos tüsszögést, az eldugult vagy éppen csorgó orrot és a kínzó viszketést. Az új orvostechnikai eszközök pontosan ebbe a folyamatba avatkoznak be. Ahelyett, hogy az egész szervezetet érintő gyógyszert juttatnának a rendszerbe, lokálisan, közvetlenül a nyálkahártyán fejtik ki hatásukat, hogy lenyugtassák az immunsejteket és csökkentsék a gyulladást. A paletta meglepően széles, a napi néhány perces otthoni kezelésektől az egyszeri, rendelői beavatkozásokig terjed.

Az egyik leginkább kutatott terület az intranazális fototerápia, vagyis a fényterápia.

Ennek létezik otthoni, alacsony energiájú vörös és infravörös LED-fényt használó változata, amely napi kétszer-háromszor néhány perces használatot igényel, és létezik rendelői, kúraszerűen alkalmazott, kevert ultraibolya és látható fényt használó kezelés is. A tudományos bizonyítékok egyre gyűlnek: egy friss szisztematikus áttekintő tanulmány és metaanalízis, amely a témában elérhető kutatásokat összegezte, arra jutott, hogy

a fényterápia szignifikánsan csökkentheti az allergiás nátha összes fő tünetét, beleértve az orrfolyást, a dugulást, a viszketést és a tüsszögést is.

Bár a vizsgálatok módszertana még nem teljesen egységes, az irány egyértelműen ígéretes.

Egy másik,

ennél jóval invazívabb, de hosszabb távú megoldást kínáló irány a krónikus orrfolyásért és dugulásért felelős idegek célzott kezelése. Az orrban található hátsó orrideg (posterior nasal nerve) túlműködése jelentősen hozzájárul a tünetekhez. Ezt az idegi aktivitást ma már képesek csillapítani temperált rádiófrekvenciás kezeléssel, krioablációval (fagyasztással), vagy a legújabb, többpontos rádiófrekvenciás rendszerekkel.

Ezeket az eljárásokat helyi érzéstelenítésben, rendelői körülmények között végzik, és a céljuk az, hogy egyetlen beavatkozással hónapokra, sőt, évekre enyhítsék a panaszokat.

A RhinAer nevű rádiófrekvenciás eljárás klinikai vizsgálatai például hároméves utánkövetés során is tartós tünetcsökkenést és életminőség-javulást mutattak ki súlyos mellékhatások nélkül.

„Több, következetes, hároméves eredményeket bemutató tanulmánnyal a hátunk mögött a RhinAer továbbra is mércét állít a tartós, végleges és átfogó krónikus rhinitis eljárások terén”

– nyilatkozta Matt Brokaw, az eljárást fejlesztő Aerin Medical elnök-vezérigazgatója egy céges közleményben. Hasonlóan jó eredményekről számolnak be a ClariFix nevű fagyasztásos technológiával is, amely egy kontrollcsoportos vizsgálatban bizonyította hatékonyságát.

A legújabb generációt

a NEUROMARK rendszer képviseli, amely egy ülésben, precízen képes kezelni az ideg több ágát. „Épp most zártunk egy rendkívül sikeres kereskedelmi validációs fázist, amellyel a NEUROMARK rendszert a krónikus rhinitis ellátásának élvonalába pozícionáltuk” – mondta Brian Shields, a Neurent Medical vezérigazgatója a BioSpace portálnak. Ezek mellett léteznek kevésbé invazív, mechanikai elven működő eszközök is, mint például az akusztikus rezgést és a kilégzés közbeni pozitív nyomást kombináló készülékek. Kisebb vizsgálatokban ezek is javították az orri légáramlást és a tüneti pontszámokat, de a széles körű alkalmazásukhoz még további, nagy esetszámú kutatásokra van szükség.

Fontos hangsúlyozni, hogy a szakmai irányelvek szerint ezek az eszközök jelenleg nem helyettesítik, hanem kiegészítik a hagyományos kezeléseket.

Elsősorban azoknak a betegeknek jelenthetnek alternatívát, akiknek a panaszai a standard gyógyszerek mellett is fennállnak, akik a mellékhatások miatt szeretnének kevesebb gyógyszert szedni, vagy egyszerűen nyitottak a nem gyógyszeres megoldásokra. A biztonsági profiljuk általában kedvező: a fényterápiánál leggyakrabban enyhe orrszárazságot, az idegi beavatkozásoknál pedig átmeneti fájdalmat vagy diszkomfortérzést jelentettek.

A gyakorlati megvalósítás és a költségek terén jelentős a szórás.

Egy otthoni, LED-fényes fototerápiás eszköz ára 87 euró, vagyis körülbelül 33 ezer forint körül mozog, cserébe napi szintű, percekben mérhető elköteleződést igényel.

Ezzel szemben az egyszeri, rendelőben végzett idegmodulációs eljárások ára külföldön akár a több ezer dollárt is elérheti; egy friss betegbeszámoló 3000 dolláros, azaz nagyjából 1 millió forintos önköltségről számolt be. Bár a bizonyítékok egyre erősebbek, a technológia jövőjét a hosszú távú, nagy esetszámú vizsgálatok fogják eldönteni, amelyek tisztázzák, hogy a betegek mely alcsoportjai profitálhatnak a legtöbbet ezekből az innovatív, célzott kezelésekből.

Via Karger/PMC


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Ha laposabb hasat szeretnél, nem csak oda kell gyúrnod ész nélkül, máshol rejlik a titok nyitja
A célzott hasizomgyakorlatok ugyan erősítik a törzset és javítják a tartást, de önmagukban nem elegendőek a zsírpárnák eltüntetéséhez.
Sz.E., Fotó: Pexels - szmo.hu
2026. április 30.



Ha lapos hasat akarsz, valószínűleg eddig rossz helyen keresed a megoldást.

A titok ugyanis nem a hasprések számában, hanem a tested legnagyobb izomcsoportjaiban keresendő.

A célzott hasizomgyakorlatok ugyan valóban erősítik a törzset és javítják a tartást, de önmagukban nem elegendőek a hasi zsírpárnák eltüntetéséhez.

Mi kell hát a laposabb hashoz?

Az, hogy ne feledkezz meg a lábadról és a farizmodról se.

A test ugyanis egyetlen energiarendszerként működik, és a zsírvesztéshez kalóriadeficitre van szükség, vagyis több energiát kell elégetni, mint amennyit beviszünk. Egy 2011-es kutatás is megerősítette, hogy hat hét, kizárólag hasizomra fókuszáló edzés nem csökkentette érdemben a hasi zsírt vagy a derékkörfogatot a résztvevőknél.

A szakértők szerint a guggolások, kitörések és egyéb alsótest-gyakorlatok azért hatékonyabbak a fogyás szempontjából, mert jelentősen megnövelik a kalóriafelhasználást.

A kulcsot a nagy izomcsoportok jelentik, mivel ezek edzése sokkal több energiát igényel, mint egy-egy kisebb izom izolált mozgatása. Az izomtömeg növelése ráadásul a nyugalmi anyagcserét is kismértékben gyorsítja, ami hosszú távon szintén segítheti a súlykontrollt.

A hivatalos ajánlások szerint a felnőtteknek hetente legalább 150 perc közepes intenzitású mozgásra és legalább két izomerősítő edzésnapra van szükségük, amelyek minden nagy izomcsoportot – köztük a lábakat, a csípőt, a hátat, a hasat, a mellet, a vállakat és a karokat – érintenek. A mozgás mellett az étrend is kulcsfontosságú: a mérsékelt kalóriadeficit, a megfelelő fehérjebevitel, a pihentető alvás és a stressz kezelése mind elengedhetetlenek a sikerhez.

Fontos azonban reális elvárásokat támasztani, a közösségi oldalakon látott ideálok ugyanis gyakran csalókák.

Gyakori jelenség, hogy fitneszedzők és influenszerek mutatják be, hogy a tökéletesnek tűnő fotókat csupán a megfelelő testtartás, a behúzott has és az ideális fényviszonyok teszik makulátlanná, a valóságban még egy sportolónak sincs a nap 24 órájában kockahasa.

A motivációt érdemesebb a teljes testi átalakulásból meríteni, hiszen egy jelentős súlyvesztés után látványosan megváltozhat az arcunk is.

A lényeg tehát a következetesség és a teljes testet érintő szemlélet. A hasi zsír csökkentése nem egyetlen gyakorlattól vagy csodamódszertől függ, hanem a rendszeres, nagy izomcsoportokat is megdolgoztató mozgás és a kiegyensúlyozott étrend kombinációjától.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk