ÉLET-STÍLUS
A Rovatból

Szimulátor és interaktív sorozat – így zajlik a digitális oktatás az ország egyik legnagyobb hitelintézeténél

Egyre több tevékenységünk az online térben zajlik, a folyamatokat pedig csak tovább gyorsította a koronavírus járvány megjelenése. A digitalizáció jelentette változás az OTP Banknál folyó képzéseket is érinti. De hogyan lesz élményszerű a digitális oktatás egy nagyvállalati környezetben? Mik azok a tanulságok, amik a jövőben is velünk maradnak?


Aki az elmúlt egy évben az irodából home office-ba kényszerült, az minden bizonnyal megtapasztalhatta már az online meetingek sajátos világát, átélt online megszervezett céges karácsonyt, vagy netán digitális csapatépítőn vett részt kollégáival. A járványhelyzet miatt sok mindent újra kellett tervezni a céges kultúrákban, és olyan dolgok is az online térbe szorultak, amelyekről korábban nehezen tudtuk volna elképzelni, hogy személyes kontaktus nélkül is megvalósíthatók. Az ilyen tevékenységek egyike például a nagyvállalatoknál folyó oktatási, képzési tevékenység is.

Az OTP Bankban éves szintén körülbelül 500 ezer órát töltenek az ott dolgozók különféle oktatásokon való részvétellel. Ez az időmennyiség lefedi az új munkavállalók betanulását, a tréningeket és a nyelvoktatást épp úgy, mint a vezetőképzéseket. Hogyan alkalmazkodott egy itthon több, mint 10 ezer - nemzetközileg közel 40 ezer - embernek munkát adó nagyvállalat az új kihívásokhoz? Erről beszélgettünk Balogh Bogdánnal az OTP Bank Fejlesztés és Tudásmenedzsment Osztály vezetőjével és Klötzl Ferenccel, a digitális oktatási csoport vezetőjével.

Újratervezni, digitálisra hangolni két hét alatt

„Február közepén csatlakoztam a céghez és két héten belül el is sodort bennünket a pandémia. Lényegében két hét leforgása alatt teljesen át kellett szerveznünk a bankszakmai oktatásokat digitális platformokra, hogy biztosítani tudjuk az üzlet folytonosságát, hiszen másképp új kollégákat sem tudunk kiképezni. Ez óriási lökést adott: nagyon kreatív megoldásokkal filmeket forgattunk, a rendszerhasználatokhoz kapcsolódóan, különböző munkaköri készségekhez, ügyfélkommunikációhoz, értékesítéshez, és ezek a kreatív oktatási anyagok nagyon jól vizsgáztak” – meséli Balogh Bogdán.

„E mellett átálltunk Zoom platformra, ott zajlottak a „tantermi” oktatások és a tapasztalat azt mutatja, hogy fióki mentorálással kombinálva ez egy jól működő koncepció. Azóta ezeket a hirtelen kialakított megoldásokat természetesen jelentősen tovább fejlesztettük.

Eleinte nyilván idegen volt az online platform és sokan féltek is tőle, de azóta sikerült kiérlelni és jól működtetni. Olyannyira, hogy a jövőben sok tekintetben szeretnénk ezt a dimenziót is megtartani és továbbfejleszteni.

Hiszen utazás, rugalmasság és költség szempontból is óriási előnyei vannak, míg az esetleges hátrányait módszertanilag sok téma esetében jól tudjuk kompenzálni”.

Az oktatás digitális térbe való átemelése mellett a bank stratégiailag is elindított egy megújulási folyamatot, digitális tanulási stratégiát kialakítva. A következő három évben ez fogja biztosítani a digitális tanulás új szintre emelését, most ehhez teremtik meg a technológiai és rendszeralapokat, fokozatosan vezetve be az új tanulási élményeket.

A cél, hogy online közegben is élmény legyen a tanulás

„Alapvetően azt gondolom, a feladat az, hogy kitaláljuk, hogy a tanuló által már megszokott tanulási színteret, – ami korábban jobbára a személyes tanulási környezet volt, beleérte az oktatóval való fizikai találkozást –, miként tudjuk áthelyezni a digitális térbe úgy, hogy ne sérüljön az a módszertan, ami e mögött van. A mi feladatunk az, hogy úgy tudjunk változtatni ezen, hogy a tanuló szempontjából egy hasznos, könnyen elsajátítható és gyorsan megérthető megoldást nyújtsunk, ami segíti abban, hogy elvégezze a munkáját és komfortosan érezze magát ebben a folyamatban” – meséli Klötzl Ferenc, aki a digitális tanulási stratégia kialakításáért és megvalósításáért felel.

Hozzáteszi, hogy lassan egy év elteltével sokan még mindig nem érzik teljesen kényelmesnek a digitális teret, ezért is fontos, hogy jól végezzék a dolgukat, hogy végül a tapasztaltak alapján a tanuló akár még jobban is érezze magát, mint ha tréningen vagy személyes oktatáson venne részt. A cél, hogy a tanulási folyamat eredményeként el tudja végezni azokat a tevékenységeket, amelyet a tananyaggal át szeretnének neki adni. A digitális oktatás nagy előnye, hogy nagyfokú rugalmasságot biztosít, ami a nemzetközi szinten közel 40 ezer főt számláló, országon belül és országhatáron túl regionálisan is sok helyszínen jelen lévő nagyvállalatnál egyáltalán nem elhanyagolható szempont. Egy ekkora méretű szervezetnél fontos a skálázhatóság és az is, hogy gyorsan, sok embert elérhessenek. A termékportfólió komplexitásából adódóan is folyamatosan fejlődik az egész rendszer, hiszen, ha új termékeket fejlesztenek ki, arra is villámgyorsan kell reagálniuk oktatási oldalról is.

Választ adni a napi problémákra

„A digitális oktatásban óriási lehetőségek vannak, a rugalmasságának köszönhetően közel tudjuk vinni a kollégákhoz a tanulási lehetőségeket és az élményt: legyen minél integrálhatóbb a munkájukba és a tartalmat adjuk minél könnyebben emészthető formában, hogy egyszerűen be tudják fogadni az információt, el tudják sajátítani azt a tudást, amire szükség van” – mondja Bogdán. Majd egyből két példát is hoz a bank életéből: az egyik a termékváltozásokról szóló hirdetmények okoseszközön való megjelenítéséről, könnyebben befogadható tálalásáról szól, a másik pedig az ügyfélkiszolgálási készségekhez kapcsolódik. Utóbbit jellemzően egy két napos tréninggel fejlesztették, ám a digitális csatornáknak köszönhetően ez folyamatossá válhat, azaz nem kell két napba sűríteni olyan tréningeket, amelyek inkább viselkedési kompetenciákat fejlesztenek.

„Akkor lesz élményszerű a tanulás, ha a munkavállaló a napi problémáira kap azonnal választ”

– vallja Ferenc, aki úgy véli, hogy a legfontosabb, hogy a képzések során a munkavállaló azokra a kérdéseire kapjon választ és megoldást, amelyek napi szinten foglalkoztatják, így lesz számára jó élmény a tanulás.

Szintén a vállalaton belüli példa, amikor az értékesítők a különböző személyiségtípusokról tanulnak, amelyek segítségével fel tudják ismerni az egyes ügyfelek esetében, hogy kinél, milyen kommunikációs stílust használva járhatnak sikerrel. „Személyiségtípusokat tanítani nem nagyon lehet, bemutatni viszont igen. Erre remek képzési lehetőség van szimuláción keresztül is, olyan élethelyzetek bemutatásával, ahol az oktatóanyagban látottaknak köszönhetően az értékesítő fel tudja ismerni és be tudja azonosítani az adott kommunikációs stílust, majd később, már a munkája során is mindezt fel tudja idézni, vissza tud emlékezni, miként oldotta meg a helyzetet. Ez jó élményt is ad az oktatással kapcsolatban és a jövőben már nem is lesz kérdés, hogy ez hasznos-e” – meséli Bogdán, aki azt gondolja, hogy a digitális közegben is akkor eredményes az oktatás, ha nem általánosságokról szól, hanem konkrét példákat mutat be. Így az absztrakciókból a konkrétra való átkötést már nem a tanulónak kell elvégeznie, hanem eleve a konkrét példáról tud asszociálni a megoldásra.

Olyan, mint egy szappanopera, csak egyszerre tanít és szórakoztat

Az OTP Bank lakáshitelezésben piacvezetőnek számít, ugyanakkor azért, hogy ezt a pozíciót megtartsák, a munkatársak folyamatos képzésére van szükség. Ennek érdekében a hálózatban dolgozók részére OTP Virtuális Bankfiók címmel interaktív kisfilmeket készítettek tananyagként, az epizódok azokat a kulcsmozzanatokat állítják fókuszba, amelyeken eldől, hogy egy-egy érdeklődésből lesz-e üzletkötés.

„Ezt az interaktív filmet mi készítettük el profi színészekkel, OTP bankfióki környezetben, rengeteg humorral és személyes háttértörténettel.

Olyan, mintha egy jó tévésorozatot nézne az ember, ahol bele lehet pillantani a tanácsadó magánéletébe is, aki például éppen esküvőt szervez.

Amikor pedig bejön az ügyfél és elindul az értékesítési történet, különböző döntési pontokhoz érkezve a kolléga tudja kiválasztani, hogy mit tenne az adott helyzetben, a történet pedig a döntésének megfelelően folytatódik. A folyamatot sorozatként, több héten keresztül, epizódonként mutatjuk be a bankban, épp, mint egy szappanoperát vagy napi sorozatot a tévében. A filmet Zoom segítségével szervezett workshopok is támogatják, hogy segítsük a tanulságok leszűrését. Ez egy teljesen újszerű dolog és bár munkáról van szó és fontos üzeneteket visz át, mégis olyan élményt ad a kollégának, mintha egy szórakoztató filmet nézne. Mindennek szerepe van abban, hogy amikor valós szituációba kerül a bankfiókban, beugorjon neki a megoldás.”

A bank az efféle fejlesztéseken gyakran külső partnerekkel, startupokkal dolgozik együtt, akikkel az OTP LAB, a bank innovációs központja segítségével kerül kapcsolatba. Így született meg a bankfióki szimulátor, az EDUardo nevű digitális oktatási eszköz is, melyet bankfióki teljesítmény menedzsmentre fejlesztettek ki, és amelyben a feladat szerint hat hónapon keresztül kell vezetni egy bankfiókot. A szimulációban többféle eseményt lemodelleztek, így a játékon belül ki lehet próbálni mi a teendő például egy versenytárs megjelenésekor, vagy éppen akkor, ha beüt egy világjárvány. A játékban tehát szinte mindent átélhető, ami egy bankfióki vezető életében megtörténhet.

Ahogy Bogdán és Ferenc fogalmaznak, ez csupán néhány példa a digitális oktatásban rejlő szinte kimeríthetetlen lehetőségekre. Ha pedig ennyi a lehetőség és ilyen jól működnek az újítások, adja magát a kérdés, hogy mi "Korábban az volt a kérdés, hogy miért lenne digitális, most meg az a kérdés, hogy miért ne lenne digitális" – mondja a jövő kapcsán Bogdán. – „Ez nem azt jelenti, hogy minden digitális lesz, sokkal inkább azt, hogy nagyon tudatosan szelektívnek kell lenni, hogyha valamit nem digitálisan szeretnénk működtetni, hiszen azért jó néhány esetben indokolt lehet ez utóbbi változat is. Korábban a digitalizáció inkább csak elméleti szinten volt alternatíva, most viszont a tapasztalatok azt mutatják, hogy ezek a megoldások remekül működnek és ezeket a tanulási folyamatokat így is végig lehet vinni. Az előnyök sokszor nagyon jelentősek a fizikai jelenléti oktatáshoz képest. Nem jó vagy rossz változatról beszélünk, egyszerűen más és más eszköztárról és lehetőségekről. Mindkettő lehet jó és eredményes, de mindkettőnek megvannak a korlátai is. Sok mindent tervezünk megtartani, van, amit „élőbe” szeretnénk visszaterelni, illetve adott esetben választási lehetőséget kínálni, így mindenki preferenciái, lehetőségei mentén tud választani.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
A spanyolok 10.000 önkéntest keresnek, akik négy éven át vállalják, hogy minden nap isznak bort a tudomány nevében
Az eredmények eldönthetik a WHO és a mediterrán étrend hívei közti vitát.


Spanyolországban épp most zajlik a tudománytörténet talán legkellemesebbnek hangzó kísérlete: 10 000 önkéntest toboroztak, hogy derítsék ki, mi történik az emberrel, ha rendszeresen iszik egy kevés bort. Mielőtt azonban bárki csomagolna és repülőjegyet foglalna, a helyzet ennél bonyolultabb. A Navarrai Egyetem gigantikus, négyéves vizsgálata

nem egy államilag finanszírozott, végtelenített borfesztivál, hanem egy kőkemény klinikai kutatás, ami végre pontot tehet egy évtizedes vita végére: a mértékletes piálás tényleg segít, vagy csak egy elegánsabb módja annak, hogy lassan kinyírjuk magunkat?

A felállás pofonegyszerű: fogtak 10 000, már eleve mérsékelt alkoholfogyasztó spanyolt – 50 és 75 év közötti férfiakat és nőket –, majd két csoportra osztották őket. Az egyik csapat azt a tanácsot kapja, hogy hagyja abba teljesen az ivást. A másik csoport folytathatja a „mediterrán ivási mintát”:

a nők legfeljebb heti hét, a férfiak legfeljebb heti tizennégy italt fogyaszthatnak, de azt is szigorúan étkezéshez kötve,

a hét folyamán elosztva, a rohamivást kerülve. Senkit nem biztatnak az ivás elkezdésére, és ingyen bort sem osztogatnak. A kutatók négy éven át követik a szív- és érrendszeri betegségek, a rák, a demencia és a depresszió kockázatának alakulását mindkét csoportban. A tét nem kicsi, a projektet vezető Miguel Ángel Martínez-González szerint ugyanis „ez fogja kimondani a végső szót” a témában.

A spanyol professzor nem rejti véka alá a frusztrációját az eddigi kutatásokkal kapcsolatban.

„Felháborító, hogy milliókat költöttünk több ezer beteggel végzett gyógyszervizsgálatokra, miközben az alkohol hatásairól rendelkezésre álló legnagyobb randomizált vizsgálat mindössze 224 önkéntest követett 2 éven át”

– nyilatkozta az El Españolnak. Az UNATI nevű projekt, amelynek hivatalos adatai a ClinicalTrials.gov adatbázisában is elérhetők, ezzel szemben 10 000 embert vizsgál négy éven keresztül, ami nagyságrendekkel nagyobb és megbízhatóbb mintát jelent. A hitelesség kulcsfontosságú, ezért a kutatók messziről elkerülik az alkoholipart. A 2,5 millió eurós (mai árfolyamon nagyjából 950 millió forintos) költségvetést teljes egészében az Európai Kutatási Tanács állja.

„Egyetlen fillért sem fogadunk el az alkoholipartól, a kutatásunkat az Európai Kutatási Tanács közpénzből finanszírozza”

– szögezte le Martínez-González.

A tudományos buligyilkosok, vagyis az Egészségügyi Világszervezet európai irodája szerint azonban a vita már rég lezárult. Pár éve kiadtak egy közleményt, amelyben feketén-fehéren leírták:

„Nem beszélhetünk úgynevezett biztonságos alkoholszintről. Mindegy, mennyit iszunk – az egészségkockázat az első kortytól kezdődik.” A WHO szerint az alkohol bizonyítottan rákkeltő, legalább hét daganattípus kialakulásáért felelős, és a kockázat már egészen kis mennyiségnél is fennáll.

Ezzel a kőkemény állásponttal megy szembe a spanyol kutatás, amely azt a hipotézist teszteli, hogy a kulturált, étkezéshez kötött, mértékletes borfogyasztás hosszú távon legalább annyira biztonságos lehet, mint a teljes absztinencia.

A projekt vezetője sem egy elvakult alkoholrajongó. Miközben az idősebb korosztály mértékletes ivásának lehetséges előnyeit vizsgálja, a fiataloknak egészen mást üzen. „Egy 35 év alatti embernek azt mondanám, hagyja abba, még ha csak egy pohár bort is iszik” – mondta egy interjúban. A toborzásra januárra már közel 7000 jelentkező akadt, a kutatás pedig a tervek szerint 2028 közepén zárul le, az első komolyabb eredményekre tehát még bő két évet kell várni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
„Ezt a felvételt soha nem lett volna szabad látnotok” – most bárki megnézheti az amerikai hadsereg videóját a rejtélyes égi háromszögről
Egyenesen egy hírszerzési archívumból szivárgott ki a videó, ami hatalmas nyomást helyez az amerikai kormányra. Az oknyomozó szerint a felvételt szándékosan el akarták titkolni, de vajon miért?


Döbbenetes felvétel került elő az amerikai hadsereg archívumából: három azonosítatlan, izzó gömb repül tökéletes háromszög alakzatban a Perzsa-öböl felett. Bár a videót csak most hozták nyilvánosságra, az eredetileg még 2012. augusztus 23-án, helyi idő szerint nem sokkal hat óra után készült.

A nagyjából egyperces, infravörös felvételt az amerikai légierő egyik MQ-9 Reaper drónja rögzítette.

A bizarr esetről először a UNILAD számolt be. A videót januárban a WEAPONIZED podcast két házigazdája, Jeremy Corbell és George Knapp oknyomozók tették közzé, akik szerint az anyag egyenesen egy hírszerzési archívumból származik. Az amerikai katonai szervek a jelenséget hivatalosan UAP-ként, azaz azonosítatlan anomális jelenségként minősítették. Corbell szerint a felvételen látható, ahogy az egyik fény egy pillanatra lemarad a formációtól, majd visszatér a helyére.

„Ezek a tárgyak tudatában vannak egymásnak, intelligensek, és tartják az egyenlő távolságot repülés közben. De hirtelen azt látjuk, hogy az egyik tesz egy játékos kis mozdulatot, mintha lemaradna az alakzatban, majd újra előre jön”

– magyarázta Corbell.

Társa, George Knapp a felvétel katonai eredetét hangsúlyozta, ami szerinte hitelesebbé teszi azt. Ugyanakkor egyértelműsítette, hogy bár a látvány egyetlen, háromszög alakú járműre emlékeztet, valójában három különálló objektumról van szó. „Ez egy katonai szenzor által rögzített kép, ami egy háromszög alakú UFO-nak tűnik. De ha megnézzük, egyértelműen látszik, hogy nem az” – mondta Knapp.

A videót az amerikai Védelmi Minisztérium adta ki, amelyet egy 2025-ös elnöki rendelet óta másodlagos névként ismét a „Hadügyminisztériumnak” (Department of War) lehet nevezni, bár a tárca hivatalos neve nem változott. Corbell szerint a felvétel kiszivárgása komoly jelentőséggel bír.

„A kormányotok UAP-ként jelölte meg ezt, és ezt a felvételt soha nem lett volna szabad látnotok” – állította az oknyomozó.

Az eset nem egyedi. Az utóbbi időben több hasonló, Közel-Keleten rögzített katonai videó is napvilágot látott, köztük a 2016-os „moszuli gömb” néven elhíresült fotó és egy 2021-es szíriai drónfelvétel. A téma politikai súlyát jelzi, hogy a kongresszusban is téma volt egy 2024-es jemeni incidens, ahol a hírek szerint egy amerikai Hellfire rakétával próbáltak eltalálni egy hasonló azonosítatlan objektumot. Míg a nyilvánosságra kerülő anyagok fokozzák a kormányzati átláthatóság iránti nyomást, a szkeptikusok szerint a jelenségekre lehetnek földi magyarázatok is, például optikai csalódások, szenzorhibák vagy más, hagyományos repülőeszközök.

 


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
A legkegyetlenebb pillanat: kiderült, mit hallanak a betegek, miután leállt a szívük
Egy kutatás a klinikai halál legfélelmetesebb titkát tárta fel újraélesztett betegek beszámolói alapján.


Mi történik, ha a szívünk megáll, de az agyunk még működik? A legrosszabb rémálom válhat valóra: egy új kutatás szerint a betegek hallhatják, amikor az orvosok kimondják a halál beálltát, miközben már nem tudnak jelezni a külvilágnak. Dr. Sam Parnia, a New York-i NYU Langone Medical Center kutatóorvosa és csapata a Resuscitation című tudományos folyóiratban tette közzé azokat a meghökkentő eredményeket, amelyekről a New York Post is beszámolt februárban.

A kutatók 25, többségében amerikai és brit kórházban vizsgáltak 53 szívleállás-túlélőt. A túlélők közel 40 százaléka számolt be arról, hogy a klinikai halál állapota alatt tudatos gondolatai vagy emlékei voltak.

Az orvosok elektroencefalográffal mérték az agyi aktivitást, és a gondolkodással összefüggő gamma, delta, théta, alfa és béta agyhullámokat észleltek még 35-60 perccel a szív leállása után is.

„Ők [a túlélők] úgy érezték, hogy teljesen tudatuknál vannak” – mondta Dr. Parnia. „Nemcsak a tiszta tudatosság jeleit tudtuk kimutatni, hanem azt is, hogy ezek az élmények egyediek és univerzálisak. Különböznek az álmoktól, illúzióktól és téveszméktől.”

A jelenség magyarázata az agy úgynevezett diszinhibíciója lehet. Amikor a szívleállás miatt megszűnik a vérellátás, az agyban lévő természetes gátlórendszerek kikapcsolnak. Ez egyfajta szuperfókuszált állapotot hozhat létre, ami megmagyarázhatja a részletes emlékeket és az „élet filmjének lepörgését” is. „Ahogy az agy a vérellátás hiánya miatt leáll, a normál fékrendszerek kioldanak, ezt nevezzük diszinhibíciónak.

Ez lehetővé teszi az emberek számára, hogy hozzáférjenek a teljes tudatukhoz: minden gondolatukhoz, emlékükhöz, érzelmi állapotukhoz, mindenhez, amit valaha tettek, és amit az erkölcs és etika szemszögéből élnek újra.”

Ezek az eredmények alapjaiban változtathatják meg az újraélesztési protokollokat. Ha a tudatosság részben megmaradhat, egyáltalán nem mindegy, mi hangzik el a beteg mellett a beavatkozások során. „Bár az orvosok régóta úgy gondolták, hogy az agy körülbelül 10 perc után maradandó károsodást szenved, miután a szív leállítja az oxigénellátását, a munkánk azt találta, hogy

az agy az elektromos helyreállás jeleit mutathatja a folyamatos újraélesztés alatt is”

– tette hozzá Dr. Parnia.

A tudományos közösség ugyanakkor óvatosságra int. A kutatásban vizsgált túlélők alcsoportja kicsi volt, és a rögzített agyi aktivitás és a későbbi élménybeszámolók közötti közvetlen ok-okozati kapcsolatot nem sikerült egyértelműen bizonyítani. A vita mindenesetre rávilágít, hogy a halál nem egyetlen pillanat, hanem egy folyamat.

A szívleállás utáni agyi aktivitás léte komoly etikai kérdéseket is felvet, például a szervdonáció időzítésével kapcsolatban.

A kutatók szerint a következő lépés nagyobb mintákon végzett, folyamatos agyi monitorozás lehet, hogy pontosabb képet kapjanak a haldoklás folyamatáról. Az eredmények addig is arra figyelmeztetnek: sosem tudhatjuk, ki hallja, ami egy kórházi ágy mellett elhangzik.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Magyarok kedvenc webshopjaira csap le az EU: hamarosan nem éri meg a Temuról és a Sheinről rendelni?
Brüsszel megelégelte az olcsó kínai dömpinget, és keményen odacsap. Hamarosan komoly vámok drágíthatják a filléres göncöket, vége lehet a bulinak.


A ruházati termékeknél globális tendencia, hogy miközben egyre többet vásárolunk belőlük, azok egyre kevesebbe kerülnek – mondta a Pénzcentrumnak adott interjúban Dobos Emese, az MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont gazdaságkutatója.

Szerinte ez a jelenség leginkább az úgynevezett ultrafast fashion márkáknál, mint a Temu vagy a Shein, figyelhető meg.

A kutató szerint a magyar vásárlók európai összehasonlításban is kiemelkedően nyitottak az ilyen termékekre, ami alátámasztja azt a régóta ismert trendet, hogy a magyarok egyszerre árérzékenyek és divatérzékenyek. A háztartások költéseinek itthon nagyjából 3,5 százalékát teszi ki a ruha és a cipő, ami globálisan is növekvő arányt mutat.

Az ultrafast fashion fogalma elsősorban a kínai szereplőkre vonatkozik, amelyek üzleti modelljének lényege, hogy naponta több ezer új terméket tesznek elérhetővé, szemben a klasszikus fast fashion márkák heti frissítésével.

Dobos Emese kifejtette, hogy ezek a cégek rendkívül gyorsan képesek reagálni a közösségi médiában felbukkanó mikrotrendekre, mivel gyakran helyben, a logisztikai központjaik közelében gyártatnak. „Míg a hagyományos fast fashion márkák korábban főként a nagy kifutós divatmárkákat másolták, addig az ultrafast fashion szereplők algoritmusokkal figyelik például az Instagramot és a Pinterestet, és ha látnak valamit, ami akár kismértékben is népszerűnek tűnik, azonnal elkezdik gyártani” – magyarázta a szakértő.

Az extrém alacsony árak mögött a gyártási költségek drasztikus leszorítása áll. A kutató szerint a legjellemzőbb tendencia az olcsó alapanyagok használata, a termékek leegyszerűsítése és a munkaerő méltánytalan megfizetése.

Bár a legtöbb cégnek van etikai kódexe, ez szerinte gyakran csak kommunikációs szinten valósul meg. Ha kiderül, hogy egy beszállítónál nem megfelelőek a munkakörülmények, a megrendelő egyszerűen szerződést bont és másik gyártót keres. „Ami igazán döbbenetes, hogy mindezek ellenére a kereskedő még így is nagy valószínűséggel profitot termel” – fogalmazott Dobos Emese.

A magyarok körében a használt ruha vásárlásának is nagy hagyománya van, aminek posztszocialista gyökerei vannak, mivel a nyugatról érkező termékeket jobb minőségűnek tartották. Az online platformok, mint a Vinted, elterjesztették azt a gondolkodást, hogy a megunt ruhákat pénzzé lehet tenni. A kutató ugyanakkor megkérdőjelezi ezen platformok fenntarthatóságát.

„Kérdéses, mennyire tekinthetők ezek a platformok valóban fenntartható alternatívának, ha tele vannak ultrafast fashion és fast fashion termékekkel” – vetette fel, hozzátéve, hogy nem tartja életszerűnek, hogy valakinek egy 500 forintos Shein pólóra lenne szüksége másodkézből.

Az olcsó kínai termékek korszaka azonban a végéhez közeledhet. Dobos Emese szerint az Európai Unióban több olyan kezdeményezés van napirenden, amely a divatipar, különösen az ultrafast fashion modell szabályozását célozza.

„Ezek az intézkedések elsősorban a határokon átnyúló, tömegtermelésre épülő kínai vállalkozásokat érintenék, vámok vagy egyéb korlátozások bevezetésével. Mindez hosszabb távon valóban áremelkedést eredményezhet, ami akár a magyar vásárlók számára is érzékelhető lehet” – mondta a kutató. Hozzátette, hogy nemcsak az ultrafast fashion, de bizonyos szempontból a luxusipar működése is fenntarthatatlan, mivel az egész iparág komoly költségnyomás alatt áll.

A minőségromlás a szakértő szerint általános jelenség, amely már a luxusmárkákat is érinti.

„Ma már a luxusmárkák is használnak poliésztert, és náluk is előfordulnak kivitelezési hibák” – állítja. A ruhák elavulása kapcsán kifejtette, hogy bár nem feltétlenül tervezik őket rövid élettartamra, az emberek gyakran sokkal hamarabb megválnak tőlük, mint ahogy ténylegesen elhasználódnának. „Nekem például van olyan blúzom, ami fast fashion termék, de mégis tíz éve hordom” – hozott személyes példát.

A Kínából rendelt termékek jelentős egészségügyi kockázatokat is rejtenek. Létezik ugyan egy uniós vegyianyag-rendelet (REACH), de a felülvizsgálata lassú, és az ellenőrzés nehézkes. „Nincs kapacitás arra, hogy minden egyes, az EU-ba beérkező terméket megfelelően átvizsgáljanak” – mutatott rá a problémára. A textiliparban több mint tízezer vegyi anyagot használnak, és ezek együttes hatásáról szinte semmit nem tudunk. „A szervezetet egyszerre érik a kozmetikumok, az élelmiszerek és a ruházati termékek vegyi összetevői, ezek együttes hatásáról pedig gyakorlatilag semmilyen pontos információnk nincs.”

A divatipar környezeti terhelése óriási, bár a pontos hatásokat nehéz mérni az ellátási láncok széttagoltsága miatt.

A fő probléma a poliészter, mint kőolajszármazék használata, de a természetes alapanyagokra való teljes átállás sem megoldás, mert az a termőföldekre és a vízkészletekre helyezne elviselhetetlen nyomást. A valódi megoldás a túltermelés és a túlfogyasztás visszafogása lenne, de a kutató ezt nem látja reálisnak. „Nehéz lenne bárkinek is megmagyarázni, hogy mostantól csak az eddig vásárolt ruhamennyiség ötödét veheti meg – ezt egyszerűen nem lehet kikényszeríteni.”

A közhiedelemmel ellentétben Magyarországon ma is létezik ruházati ipar: több mint 3000 vállalkozás mintegy 17 ezer főt foglalkoztat, és sok high-end, luxusmárka gyártat itthon.

A hazai varrodák többsége azonban exportra dolgozik. A globalizáció miatt a magyar tervezőket is érinti a másolás veszélye, ahogy a hamisított termékek piaca is jelentős az országban.

Dobos Emese szerint a magyar textiliparnak van jövője, nemcsak a ruházati termékek, hanem az olyan speciális területek miatt is, mint az űripar, autóipar vagy hadiipar. A ruhagyártás ráadásul továbbra is élőmunka-igényes maradt, mert a gyorsan változó trendek és a kis szériák miatt nem éri meg robotizálni.

„Az ultrafast fashion cégek például gyakran mindössze 100 darabot gyártanak egy új termékből első körben, majd a kereslet alapján döntenek az utángyártásról” – magyarázta. A hazai iparág legnagyobb kihívása a szakemberhiány és a pálya alacsony presztízse. „A divattervezői képzések világszerte előtérbe kerültek, és Magyarországon is évente legalább száz divattervező végez el szakirányú képzést. Ők azonban jellemzően nem tudnak divattervezőként elhelyezkedni.”

Ezzel párhuzamosan a gyakorlati szakemberek, mint a szabászok képzése szinte teljesen eltűnt.

A termékcímkéken szereplő információk gyakran félrevezetőek. A „Made in Italy” címke például rákerülhet egy olyan termékre is, amit nagyrészt Kelet-Európában gyártottak, és csak az utolsó munkafázist végezték Olaszországban.

„Ez egyértelműen visszaélésre adott lehetőséget” – jelentette ki a kutató. Hasonló a helyzet az anyagösszetétellel is, ahol a „greenwashing” gyakori jelenség: egy termék újrahasznosítottnak van feltüntetve, miközben csak néhány százalékban tartalmaz ilyen alapanyagot.

A jövőbeli fogyasztói trendekkel kapcsolatban Dobos Emese a szélsőségek felé tolódást látja. A tudatosnak tartott, másodkézből vásárló rétegnél is megjelenhet a túlfogyasztás. A szemléletformálásnak nagy szerepe lenne, de a kutató szerint a helyzetet nehéz általánosítani. „Az biztos, hogy a fenntarthatóságra érzékeny réteg még nem érte el a kritikus tömeget; inkább egy kisebb szegmensről beszélünk, a domináns motiváció pedig továbbra is az alacsony ár.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk