ÉLET-STÍLUS
A Rovatból

Szimulátor és interaktív sorozat – így zajlik a digitális oktatás az ország egyik legnagyobb hitelintézeténél

Egyre több tevékenységünk az online térben zajlik, a folyamatokat pedig csak tovább gyorsította a koronavírus járvány megjelenése. A digitalizáció jelentette változás az OTP Banknál folyó képzéseket is érinti. De hogyan lesz élményszerű a digitális oktatás egy nagyvállalati környezetben? Mik azok a tanulságok, amik a jövőben is velünk maradnak?


Aki az elmúlt egy évben az irodából home office-ba kényszerült, az minden bizonnyal megtapasztalhatta már az online meetingek sajátos világát, átélt online megszervezett céges karácsonyt, vagy netán digitális csapatépítőn vett részt kollégáival. A járványhelyzet miatt sok mindent újra kellett tervezni a céges kultúrákban, és olyan dolgok is az online térbe szorultak, amelyekről korábban nehezen tudtuk volna elképzelni, hogy személyes kontaktus nélkül is megvalósíthatók. Az ilyen tevékenységek egyike például a nagyvállalatoknál folyó oktatási, képzési tevékenység is.

Az OTP Bankban éves szintén körülbelül 500 ezer órát töltenek az ott dolgozók különféle oktatásokon való részvétellel. Ez az időmennyiség lefedi az új munkavállalók betanulását, a tréningeket és a nyelvoktatást épp úgy, mint a vezetőképzéseket. Hogyan alkalmazkodott egy itthon több, mint 10 ezer - nemzetközileg közel 40 ezer - embernek munkát adó nagyvállalat az új kihívásokhoz? Erről beszélgettünk Balogh Bogdánnal az OTP Bank Fejlesztés és Tudásmenedzsment Osztály vezetőjével és Klötzl Ferenccel, a digitális oktatási csoport vezetőjével.

Újratervezni, digitálisra hangolni két hét alatt

„Február közepén csatlakoztam a céghez és két héten belül el is sodort bennünket a pandémia. Lényegében két hét leforgása alatt teljesen át kellett szerveznünk a bankszakmai oktatásokat digitális platformokra, hogy biztosítani tudjuk az üzlet folytonosságát, hiszen másképp új kollégákat sem tudunk kiképezni. Ez óriási lökést adott: nagyon kreatív megoldásokkal filmeket forgattunk, a rendszerhasználatokhoz kapcsolódóan, különböző munkaköri készségekhez, ügyfélkommunikációhoz, értékesítéshez, és ezek a kreatív oktatási anyagok nagyon jól vizsgáztak” – meséli Balogh Bogdán.

„E mellett átálltunk Zoom platformra, ott zajlottak a „tantermi” oktatások és a tapasztalat azt mutatja, hogy fióki mentorálással kombinálva ez egy jól működő koncepció. Azóta ezeket a hirtelen kialakított megoldásokat természetesen jelentősen tovább fejlesztettük.

Eleinte nyilván idegen volt az online platform és sokan féltek is tőle, de azóta sikerült kiérlelni és jól működtetni. Olyannyira, hogy a jövőben sok tekintetben szeretnénk ezt a dimenziót is megtartani és továbbfejleszteni.

Hiszen utazás, rugalmasság és költség szempontból is óriási előnyei vannak, míg az esetleges hátrányait módszertanilag sok téma esetében jól tudjuk kompenzálni”.

Az oktatás digitális térbe való átemelése mellett a bank stratégiailag is elindított egy megújulási folyamatot, digitális tanulási stratégiát kialakítva. A következő három évben ez fogja biztosítani a digitális tanulás új szintre emelését, most ehhez teremtik meg a technológiai és rendszeralapokat, fokozatosan vezetve be az új tanulási élményeket.

A cél, hogy online közegben is élmény legyen a tanulás

„Alapvetően azt gondolom, a feladat az, hogy kitaláljuk, hogy a tanuló által már megszokott tanulási színteret, – ami korábban jobbára a személyes tanulási környezet volt, beleérte az oktatóval való fizikai találkozást –, miként tudjuk áthelyezni a digitális térbe úgy, hogy ne sérüljön az a módszertan, ami e mögött van. A mi feladatunk az, hogy úgy tudjunk változtatni ezen, hogy a tanuló szempontjából egy hasznos, könnyen elsajátítható és gyorsan megérthető megoldást nyújtsunk, ami segíti abban, hogy elvégezze a munkáját és komfortosan érezze magát ebben a folyamatban” – meséli Klötzl Ferenc, aki a digitális tanulási stratégia kialakításáért és megvalósításáért felel.

Hozzáteszi, hogy lassan egy év elteltével sokan még mindig nem érzik teljesen kényelmesnek a digitális teret, ezért is fontos, hogy jól végezzék a dolgukat, hogy végül a tapasztaltak alapján a tanuló akár még jobban is érezze magát, mint ha tréningen vagy személyes oktatáson venne részt. A cél, hogy a tanulási folyamat eredményeként el tudja végezni azokat a tevékenységeket, amelyet a tananyaggal át szeretnének neki adni. A digitális oktatás nagy előnye, hogy nagyfokú rugalmasságot biztosít, ami a nemzetközi szinten közel 40 ezer főt számláló, országon belül és országhatáron túl regionálisan is sok helyszínen jelen lévő nagyvállalatnál egyáltalán nem elhanyagolható szempont. Egy ekkora méretű szervezetnél fontos a skálázhatóság és az is, hogy gyorsan, sok embert elérhessenek. A termékportfólió komplexitásából adódóan is folyamatosan fejlődik az egész rendszer, hiszen, ha új termékeket fejlesztenek ki, arra is villámgyorsan kell reagálniuk oktatási oldalról is.

Választ adni a napi problémákra

„A digitális oktatásban óriási lehetőségek vannak, a rugalmasságának köszönhetően közel tudjuk vinni a kollégákhoz a tanulási lehetőségeket és az élményt: legyen minél integrálhatóbb a munkájukba és a tartalmat adjuk minél könnyebben emészthető formában, hogy egyszerűen be tudják fogadni az információt, el tudják sajátítani azt a tudást, amire szükség van” – mondja Bogdán. Majd egyből két példát is hoz a bank életéből: az egyik a termékváltozásokról szóló hirdetmények okoseszközön való megjelenítéséről, könnyebben befogadható tálalásáról szól, a másik pedig az ügyfélkiszolgálási készségekhez kapcsolódik. Utóbbit jellemzően egy két napos tréninggel fejlesztették, ám a digitális csatornáknak köszönhetően ez folyamatossá válhat, azaz nem kell két napba sűríteni olyan tréningeket, amelyek inkább viselkedési kompetenciákat fejlesztenek.

„Akkor lesz élményszerű a tanulás, ha a munkavállaló a napi problémáira kap azonnal választ”

– vallja Ferenc, aki úgy véli, hogy a legfontosabb, hogy a képzések során a munkavállaló azokra a kérdéseire kapjon választ és megoldást, amelyek napi szinten foglalkoztatják, így lesz számára jó élmény a tanulás.

Szintén a vállalaton belüli példa, amikor az értékesítők a különböző személyiségtípusokról tanulnak, amelyek segítségével fel tudják ismerni az egyes ügyfelek esetében, hogy kinél, milyen kommunikációs stílust használva járhatnak sikerrel. „Személyiségtípusokat tanítani nem nagyon lehet, bemutatni viszont igen. Erre remek képzési lehetőség van szimuláción keresztül is, olyan élethelyzetek bemutatásával, ahol az oktatóanyagban látottaknak köszönhetően az értékesítő fel tudja ismerni és be tudja azonosítani az adott kommunikációs stílust, majd később, már a munkája során is mindezt fel tudja idézni, vissza tud emlékezni, miként oldotta meg a helyzetet. Ez jó élményt is ad az oktatással kapcsolatban és a jövőben már nem is lesz kérdés, hogy ez hasznos-e” – meséli Bogdán, aki azt gondolja, hogy a digitális közegben is akkor eredményes az oktatás, ha nem általánosságokról szól, hanem konkrét példákat mutat be. Így az absztrakciókból a konkrétra való átkötést már nem a tanulónak kell elvégeznie, hanem eleve a konkrét példáról tud asszociálni a megoldásra.

Olyan, mint egy szappanopera, csak egyszerre tanít és szórakoztat

Az OTP Bank lakáshitelezésben piacvezetőnek számít, ugyanakkor azért, hogy ezt a pozíciót megtartsák, a munkatársak folyamatos képzésére van szükség. Ennek érdekében a hálózatban dolgozók részére OTP Virtuális Bankfiók címmel interaktív kisfilmeket készítettek tananyagként, az epizódok azokat a kulcsmozzanatokat állítják fókuszba, amelyeken eldől, hogy egy-egy érdeklődésből lesz-e üzletkötés.

„Ezt az interaktív filmet mi készítettük el profi színészekkel, OTP bankfióki környezetben, rengeteg humorral és személyes háttértörténettel.

Olyan, mintha egy jó tévésorozatot nézne az ember, ahol bele lehet pillantani a tanácsadó magánéletébe is, aki például éppen esküvőt szervez.

Amikor pedig bejön az ügyfél és elindul az értékesítési történet, különböző döntési pontokhoz érkezve a kolléga tudja kiválasztani, hogy mit tenne az adott helyzetben, a történet pedig a döntésének megfelelően folytatódik. A folyamatot sorozatként, több héten keresztül, epizódonként mutatjuk be a bankban, épp, mint egy szappanoperát vagy napi sorozatot a tévében. A filmet Zoom segítségével szervezett workshopok is támogatják, hogy segítsük a tanulságok leszűrését. Ez egy teljesen újszerű dolog és bár munkáról van szó és fontos üzeneteket visz át, mégis olyan élményt ad a kollégának, mintha egy szórakoztató filmet nézne. Mindennek szerepe van abban, hogy amikor valós szituációba kerül a bankfiókban, beugorjon neki a megoldás.”

A bank az efféle fejlesztéseken gyakran külső partnerekkel, startupokkal dolgozik együtt, akikkel az OTP LAB, a bank innovációs központja segítségével kerül kapcsolatba. Így született meg a bankfióki szimulátor, az EDUardo nevű digitális oktatási eszköz is, melyet bankfióki teljesítmény menedzsmentre fejlesztettek ki, és amelyben a feladat szerint hat hónapon keresztül kell vezetni egy bankfiókot. A szimulációban többféle eseményt lemodelleztek, így a játékon belül ki lehet próbálni mi a teendő például egy versenytárs megjelenésekor, vagy éppen akkor, ha beüt egy világjárvány. A játékban tehát szinte mindent átélhető, ami egy bankfióki vezető életében megtörténhet.

Ahogy Bogdán és Ferenc fogalmaznak, ez csupán néhány példa a digitális oktatásban rejlő szinte kimeríthetetlen lehetőségekre. Ha pedig ennyi a lehetőség és ilyen jól működnek az újítások, adja magát a kérdés, hogy mi "Korábban az volt a kérdés, hogy miért lenne digitális, most meg az a kérdés, hogy miért ne lenne digitális" – mondja a jövő kapcsán Bogdán. – „Ez nem azt jelenti, hogy minden digitális lesz, sokkal inkább azt, hogy nagyon tudatosan szelektívnek kell lenni, hogyha valamit nem digitálisan szeretnénk működtetni, hiszen azért jó néhány esetben indokolt lehet ez utóbbi változat is. Korábban a digitalizáció inkább csak elméleti szinten volt alternatíva, most viszont a tapasztalatok azt mutatják, hogy ezek a megoldások remekül működnek és ezeket a tanulási folyamatokat így is végig lehet vinni. Az előnyök sokszor nagyon jelentősek a fizikai jelenléti oktatáshoz képest. Nem jó vagy rossz változatról beszélünk, egyszerűen más és más eszköztárról és lehetőségekről. Mindkettő lehet jó és eredményes, de mindkettőnek megvannak a korlátai is. Sok mindent tervezünk megtartani, van, amit „élőbe” szeretnénk visszaterelni, illetve adott esetben választási lehetőséget kínálni, így mindenki preferenciái, lehetőségei mentén tud választani.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
A pillanatnyi megkönnyebbülés csapdája: 3 szokás, amivel minden nap ártasz magadnak
A rövid távú hangulatjavítás és a hosszú távú célok közötti ellentét határozza meg a legkárosabb megküzdési mechanizmusokat.


Ha esténként kimerült vagy, de mégis úgy érzed, alig haladtál, és a fontos dolgok újra a másnapi teendőlista élére kerültek, könnyen lehet, hogy három láthatatlan, mégis romboló megküzdési szokás csapdájában élsz. Egy pszichológus szerint a mindennapi stresszre adott ösztönös reakcióinkkal – amelyek rövid távon megkönnyebbülést hoznak – nap mint nap feladjuk a hosszú távú jóllétünk egy darabját. A jó hír az, hogy ezek a minták nem a személyiségünk részei, hanem tanult viselkedések, és kis, azonnal bevethető lépésekkel már ma megtörhetjük a kört.

A Forbes magazinban publikáló Mark Travers pszichológus három gyakori, mégis sokszor alábecsült mintát azonosít, amelyek észrevétlenül mérgezik a hétköznapokat.

Az első a halogatás „önjutalmazással”, a második az érzelmi elzárkózás konfliktushelyzetben, a harmadik pedig a túlzott túlagyalás, vagyis a rumináció.

Ezek a stratégiák azért különösen alattomosak, mert pillanatnyi enyhülést kínálnak: a kellemetlen feladat elodázása, a feszült vita elkerülése vagy a probléma vég nélküli pörgetése átmenetileg csökkenti a stresszt. Hosszú távon azonban a felgyülemlő teendők, a megoldatlan konfliktusok és a mentális kimerültség csak növelik a szorongást.

Az első ilyen méreg

a halogatás, de nem az a fajta, amit a lustasággal azonosítunk. Ez egy sokkal kifinomultabb csapda: az azonnali hangulatjavítás érdekében odázzuk el a nehéz vagy unalmas feladatot. „Megérdemlek egy részt a sorozatból, mielőtt nekikezdek” – mondjuk magunknak, és ezzel pillanatnyi jó érzést vásárolunk, de a feladat súlya és a közeledő határidő miatti bűntudat később sokkal nagyobb árat követel. A szakirodalom ezt a „give in to feel good” (adjuk fel, hogy jobban érezzük magunkat) mechanizmusnak nevezi, ami valójában egy félresiklott érzelemszabályozási kísérlet. „A legtöbb pszichológus az elkerülő viselkedés egyik formájaként tekint a halogatásra, egy félresiklott megküzdési mechanizmusként, amikor ‘azért adjuk fel, hogy jobban érezzük magunkat’” – magyarázza Timothy Pychyl, a Carleton Egyetem halogatás-kutatója.

A hatékony ellenlépés nem az akaraterő megerőszakolása, hanem a rendszer átverése. Az egyik ilyen módszer a kísértés-csomagolás: párosítsuk össze a „kell” feladatot egy „akarom” jutalommal. Például csak akkor engedjük meg magunknak a kedvenc podcastunk hallgatását, ha közben a gyűlölt házimunkát végezzük, vagy csak a futópadon nézhetjük a legújabb sorozatrészt. A másik bevált stratégia a mikro-szokások bevezetése:

ahelyett, hogy a teljes feladatra koncentrálnánk, tűzzünk ki egy mindössze ötperces „indító blokkot” minden nap ugyanabban az időben.

A cél nem a tökéletesség, hanem a kezdeti ellenállás áttörése; a lendület gyakran már önmagát viszi tovább.

A második romboló minta

az elkerülés egy másik formája, ami nem a feladatokra, hanem a kapcsolatainkra irányul: az érzelmi elzárkózás. Amikor egy vita során az egyik fél hirtelen elnémul, elfordul, látszólag kivonul a helyzetből, az nem feltétlenül rosszindulatú játszma. A híres Gottman Intézet kutatásai szerint

ez a viselkedés – amely a válást nagy eséllyel bejósoló „négy lovas” egyike

– gyakran a szervezet vészreakciója. A pulzus megemelkedik, a gondolkodás beszűkül, és a test „lefagyás” üzemmódba kapcsol, mert annyira túlterhelődött érzelmileg, hogy képtelen a konstruktív párbeszédre.

Ilyenkor a leghasznosabb egy előre megbeszélt protokoll alkalmazása. Ahelyett, hogy a falat bámulnánk, jelezzük a partnerünknek, hogy szükségünk van egy 15-20 perces szünetre, hogy megnyugodjunk, de ígérjük meg, hogy utána visszatérünk a beszélgetéshez. Ez a tudatos időkérés nem menekülés, hanem felelős érzelemszabályozás.

A szünet alatt fontos, hogy ne a sérelmeinken rágódjunk, hanem valami teljesen mással foglalkozzunk:

egy rövid séta, pár mély lélegzetvétel vagy zenehallgatás segíthet levinni a pulzust, és visszatérni egy higgadtabb állapotba, ahol már lehetséges a párbeszéd.

A harmadik láthatatlan energiaszivárgás

a túlzott túlagyalás, vagyis a rumináció. Ez az a mentális állapot, amikor egy problémán vagy sérelmen körbe-körbe rágódunk anélkül, hogy megoldást találnánk. Bár a gondolkodás hasznosnak tűnhet, valójában egy negatív spirál, ami rontja a hangulatot, gátolja a kreatív problémamegoldást, és tönkreteszi az alvást. „Olyan, mintha egy végtelen beszélgetésbe ragadnál saját magaddal” – írja le a jelenséget Dr. Jacqueline Olds, a Harvard Egyetemhez kötődő pszichiáter.

Ennek a mentális körforgásnak a megtörésére az egyik leghatékonyabb eszköz a pszichológiai eltávolodás. Ahelyett, hogy azt mondanánk: „szorongok”, fogalmazzunk át: „észreveszem, hogy megjelent a szorongás érzése”. Ez a kis nyelvi csavar segít felismerni, hogy a gondolataink és érzéseink csupán mentális események, amelyek jönnek és mennek, nem pedig mi magunk vagyunk. Erre több azonnali technika is létezik: címkézzük fel a felbukkanó érzést („ez a bizonytalanság”), majd vegyünk öt lassú lélegzetet. Vagy tegyük fel a kérdést:

„Mit mondanék most, ha a saját gyerekem lenne ebben a helyzetben?”

Az eltávolodás segít megtörni a gondolati hurkot és visszanyerni a kontrollt.

Ez a három alternatíva akkor válik igazán hatékonnyá, ha mikro-szokások rendszerébe építjük be őket. Ahelyett, hogy egyszerre akarnánk megváltoztatni mindent, válasszunk egyetlen apró lépést, és azt gyakoroljuk tíz napig. Legyen az napi tíz perc séta ebéd után, óránként öt perc nyújtózkodás az ülőmunka mellett, vagy a nap kezdése egyetlen oldal elolvasásával a régóta halogatott könyvből. Sarah Hays Coomer egészségcoach szerint a „mikroadagolt jóllét” apró, életet tápláló változtatásokkal „állandó megnyugvást és struktúrát csöpögtet a mindennapi káoszba” – mondta a Forbes Health-ben. Ha egy ilyen apró szokás már automatikussá vált, jöhet a következő. Ezzel a módszerrel a nagy, ijesztő változások helyett kicsi, elérhető győzelmek sorozatával építhetjük újra a mindennapjainkat, felszabadítva az eddig láthatatlanul elfolyó energiáinkat.

Via Forbes


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Felejtsd el, amit eddig a csíkos ruhákról hittél: egy új kutatás szerint pont nem az karcsúsít, amire mindenki gondolt
A 241 résztvevős vizsgálat eredménye egy régóta fennálló divattévhitnek mond ellent.


Aki eddig a függőleges csíkokra esküdött a karcsúsítás érdekében, mostantól elfelejtheti a régi divatszabályt: egy friss kutatás szerint ugyanis

éppen a vízszintes ceruzacsíkok teszik a legjobb szolgálatot, ha valaki optikailag nyújtani szeretné az alakját.

A tajvani National Yunlin University of Science and Technology kutatói arra jutottak, hogy a karcsúsító illúziót három tényező együttese határozza meg: a csíkok iránya, típusa és a köztük lévő távolság. A vizsgálatukról – írta a New York Post – 241 egyetemista bevonásával készítettek tanulmányt, amelyben egy női modellről készült fotókat értékeltek, aki különböző mintázatú ruhákat viselt.

A kísérlet során kiderült, hogy a legelőnyösebb hatást általában azok a vízszintes ceruzacsíkok keltették, ahol a csíkok közötti távolság nagyobb, mint maguk a csíkok. A tanulmány szerzői szerint a megállapítás egyértelmű volt.

„A ceruzacsíkos stílus, amelyet vízszintes csíkok jellemeznek, karcsúbbnak láttatja az alakot”

– fogalmaztak. Azonban a hatás nem minden esetben érvényesül. „Ahogy nő a csíkok közötti távolság, a vízszintes csíkok vizuálisan szétszóródnak… és a karcsúsító hatás csökken” – tették hozzá a kutatók, jelezve, hogy a túl ritka mintázat már nem működik.

A kutatás egyúttal azt a tévhitet is eloszlatta, hogy a függőleges csíkokat teljesen el kellene felejteni. Bizonyos esetekben ugyanis ezek is előnyösek lehetnek, különösen, ha sűrű, egyenlő távolságú mintáról van szó.

„Az egyenlő távolságú, függőleges csíkokkal készült minta szintén karcsúbbnak láttatja az alakot”

- áll a tanulmányban. A ruhák és a testkép kapcsolata régóta foglalkoztatja az embereket, sokan tudatosan alakítják öltözködésüket a koruk vagy a testalkatuk szerint, hogy a legelőnyösebb oldalukat mutassák. A mostani kutatás gyakorlati tanácsokkal is szolgál: ha valaki karcsúsító hatású ruhadarabot keres, érdemes a sűrű, vízszintes ceruzacsíkokat előnyben részesítenie, de nem kell automatikusan kizárnia a sűrű függőleges mintákat sem.

A téma aktualitását az is adja, hogy a divatvilágban a csíkos minták ismét reneszánszukat élik.

A csíkok optikai hatásának kérdése egyébként nem új, már 1867-ben a német tudós, Hermann von Helmholtz is leírta

az úgynevezett Helmholtz-illúziót, amely a minták észlelt méretre gyakorolt hatásával foglalkozott. Az elmúlt évtizedekben több, egymásnak ellentmondó kutatás is született, de a mostani tajvani vizsgálat az eddigieknél pontosabban határozta meg, milyen feltételek mellett működik a karcsúsító optikai csalódás.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Elfelejthetjük az orrspray-t? Új terápiás eszközök jönnek a szénanátha ellen
Új orvostechnikai eszközök célozzák az allergiás nátha helyi kezelését, kiegészítve a gyógyszeres terápiákat. A fototerápiás és idegi stimulációs módszerek a gyulladást csökkentik.


A tavaszi szél nemcsak vizet áraszt, hanem egy láthatatlan pollentengert is, ami milliók számára változtatja a megkönnyebbülést hozó jó időt egy hetekig tartó, tüsszögéssel, orrdugulással és viszketéssel teli küzdelemmé. Az allergiás nátha, vagy közismertebb nevén a szénanátha egy olyan civilizációs teher, amelyre a gyógyszeripar milliárdokat költ, a betegek pedig évről évre keresik a hatékonyabb, kevesebb mellékhatással járó megoldásokat. A standard terápia – az orrspray-k és antihisztaminok – sokakon segít, de egyre többen vannak, akiknél a tünetek makacsul fennmaradnak, vagy egyszerűen csak csökkenteni szeretnék a gyógyszerek terhelését. Ebben a helyzetben

egy új technológiai hullám van felemelkedőben, amely nem tablettákkal vagy folyadékokkal, hanem célzott fizikai behatásokkal, fénnyel, hővel és mikrostimulációval igyekszik megzabolázni az orrnyálkahártya túlpörgött immunválaszát.

Az alapötlet az, hogy ha a probléma helyben, az orrban keletkezik, akkor a megoldást is ott kell keresni. Amikor az ártalmatlan pollen, poratka vagy állati szőr bejut az orrüregbe, az immunsejtek téves riadót fújnak, és hisztamint, valamint más gyulladáskeltő anyagokat szabadítanak fel. Ez okozza a jól ismert tünetegyüttest: a sorozatos tüsszögést, az eldugult vagy éppen csorgó orrot és a kínzó viszketést. Az új orvostechnikai eszközök pontosan ebbe a folyamatba avatkoznak be. Ahelyett, hogy az egész szervezetet érintő gyógyszert juttatnának a rendszerbe, lokálisan, közvetlenül a nyálkahártyán fejtik ki hatásukat, hogy lenyugtassák az immunsejteket és csökkentsék a gyulladást. A paletta meglepően széles, a napi néhány perces otthoni kezelésektől az egyszeri, rendelői beavatkozásokig terjed.

Az egyik leginkább kutatott terület az intranazális fototerápia, vagyis a fényterápia.

Ennek létezik otthoni, alacsony energiájú vörös és infravörös LED-fényt használó változata, amely napi kétszer-háromszor néhány perces használatot igényel, és létezik rendelői, kúraszerűen alkalmazott, kevert ultraibolya és látható fényt használó kezelés is. A tudományos bizonyítékok egyre gyűlnek: egy friss szisztematikus áttekintő tanulmány és metaanalízis, amely a témában elérhető kutatásokat összegezte, arra jutott, hogy

a fényterápia szignifikánsan csökkentheti az allergiás nátha összes fő tünetét, beleértve az orrfolyást, a dugulást, a viszketést és a tüsszögést is.

Bár a vizsgálatok módszertana még nem teljesen egységes, az irány egyértelműen ígéretes.

Egy másik,

ennél jóval invazívabb, de hosszabb távú megoldást kínáló irány a krónikus orrfolyásért és dugulásért felelős idegek célzott kezelése. Az orrban található hátsó orrideg (posterior nasal nerve) túlműködése jelentősen hozzájárul a tünetekhez. Ezt az idegi aktivitást ma már képesek csillapítani temperált rádiófrekvenciás kezeléssel, krioablációval (fagyasztással), vagy a legújabb, többpontos rádiófrekvenciás rendszerekkel.

Ezeket az eljárásokat helyi érzéstelenítésben, rendelői körülmények között végzik, és a céljuk az, hogy egyetlen beavatkozással hónapokra, sőt, évekre enyhítsék a panaszokat.

A RhinAer nevű rádiófrekvenciás eljárás klinikai vizsgálatai például hároméves utánkövetés során is tartós tünetcsökkenést és életminőség-javulást mutattak ki súlyos mellékhatások nélkül.

„Több, következetes, hároméves eredményeket bemutató tanulmánnyal a hátunk mögött a RhinAer továbbra is mércét állít a tartós, végleges és átfogó krónikus rhinitis eljárások terén”

– nyilatkozta Matt Brokaw, az eljárást fejlesztő Aerin Medical elnök-vezérigazgatója egy céges közleményben. Hasonlóan jó eredményekről számolnak be a ClariFix nevű fagyasztásos technológiával is, amely egy kontrollcsoportos vizsgálatban bizonyította hatékonyságát.

A legújabb generációt

a NEUROMARK rendszer képviseli, amely egy ülésben, precízen képes kezelni az ideg több ágát. „Épp most zártunk egy rendkívül sikeres kereskedelmi validációs fázist, amellyel a NEUROMARK rendszert a krónikus rhinitis ellátásának élvonalába pozícionáltuk” – mondta Brian Shields, a Neurent Medical vezérigazgatója a BioSpace portálnak. Ezek mellett léteznek kevésbé invazív, mechanikai elven működő eszközök is, mint például az akusztikus rezgést és a kilégzés közbeni pozitív nyomást kombináló készülékek. Kisebb vizsgálatokban ezek is javították az orri légáramlást és a tüneti pontszámokat, de a széles körű alkalmazásukhoz még további, nagy esetszámú kutatásokra van szükség.

Fontos hangsúlyozni, hogy a szakmai irányelvek szerint ezek az eszközök jelenleg nem helyettesítik, hanem kiegészítik a hagyományos kezeléseket.

Elsősorban azoknak a betegeknek jelenthetnek alternatívát, akiknek a panaszai a standard gyógyszerek mellett is fennállnak, akik a mellékhatások miatt szeretnének kevesebb gyógyszert szedni, vagy egyszerűen nyitottak a nem gyógyszeres megoldásokra. A biztonsági profiljuk általában kedvező: a fényterápiánál leggyakrabban enyhe orrszárazságot, az idegi beavatkozásoknál pedig átmeneti fájdalmat vagy diszkomfortérzést jelentettek.

A gyakorlati megvalósítás és a költségek terén jelentős a szórás.

Egy otthoni, LED-fényes fototerápiás eszköz ára 87 euró, vagyis körülbelül 33 ezer forint körül mozog, cserébe napi szintű, percekben mérhető elköteleződést igényel.

Ezzel szemben az egyszeri, rendelőben végzett idegmodulációs eljárások ára külföldön akár a több ezer dollárt is elérheti; egy friss betegbeszámoló 3000 dolláros, azaz nagyjából 1 millió forintos önköltségről számolt be. Bár a bizonyítékok egyre erősebbek, a technológia jövőjét a hosszú távú, nagy esetszámú vizsgálatok fogják eldönteni, amelyek tisztázzák, hogy a betegek mely alcsoportjai profitálhatnak a legtöbbet ezekből az innovatív, célzott kezelésekből.

Via Karger/PMC


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
„A rendrakás nem veleszületett képesség” – íme a tuti módszer, hogy a gyerek rendet tegyen maga után
A szakértők szerint a szülőknek kell megtanítaniuk a rend fogalmát, amihez a legfontosabb eszköz a türelem és a következetesség. A kudarc oka gyakran az, hogy a felnőttek azonnali tökéletességet várnak el, pedig a szokás kialakítása apró lépésekben történik.


A „Rakj végre rendet!” felszólítás helyett léteznek sokkal hatékonyabb módszerek, amelyekkel a szülők rávehetik a gyerekeiket a pakolásra. A gyermekpszichológusok szerint a kiabálás és a büntetés helyett több egyszerű, a mindennapokban is alkalmazható módszerrel könnyebb lehet kezelni a rendetlenséget, és a gyerekek akár élvezhetik is a feladatot.

A rendrakás nem veleszületett képesség, hanem tanult viselkedés írja a Blikk.

A legtöbb család számára ismerős a helyzet: a játékok szanaszét hevernek, a ruhák kupacokban állnak, a rendrakás pedig állandó konfliktusforrás. A pszichológusok szerint a megoldás kulcsa a szülői példamutatásban rejlik: ha a gyerek azt látja, hogy a felnőttek természetes napi tevékenységként kezelik a rendrakást, nagyobb eséllyel sajátítja el ő is ezt a szokást.

A szakértők szerint a rendrakás a gyerekek számára gyakran unalmas, ezért érdemes játékosan kezelni. Például rendezhetünk egy versenyt, hogy ki tudja gyorsabban elpakolni a játékokat, vagy kitalálhatunk egy történetet, amelyben a gyerek a „szuperhős”, aki megmenti a szobát a káosztól.

A játékosság mellett a környezet kialakítása is fontos. A színes tárolók és dobozok segítenek abban, hogy minden tárgynak meglegyen a maga helye, így a gyerekek könnyebben megtanulják, hova kell visszatenni a dolgaikat.

A pozitív megerősítés sokkal hatásosabb, mint a büntetés. A dicséret akkor a leghatékonyabb, ha konkrét és őszinte. Egy általános elismerés helyett érdemes kiemelni a részleteket.

„Nagyon tetszik, hogy a könyveidet szépen sorba rendezted a polcon!”

A következetesség az egyik legfontosabb tényező. Ha a szülők egyszer elvárják a rendrakást, máskor viszont nem, a gyerek összezavarodhat.

Érdemes világos szabályokat bevezetni, például: „Minden este lefekvés előtt elpakoljuk a játékokat.”

A rendrakás akkor működik a legjobban, ha rutinná válik, például ha a nap végén mindig szánnak 5-10 percet a közös pakolásra.

Fontos, hogy a szülők ne várjanak azonnali tökéletességet. A túlzott elvárások frusztrációhoz vezetnek, és elvehetik a gyerek kedvét. A cél nem a hibátlan szoba, hanem egy olyan szokás kialakítása, amely hosszú távon megkönnyíti a gyerek életét.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk