KÖZÖSSÉG
A Rovatból

"Szeretném, ha hozzámennél a férjemhez" - a haldokló feleség megindító levele

Amy Krouse Rosenthal amerikai írónő megható levelét a New York Times közölte először. Azóta milliók olvasták.


A sikeres chicágói írónőnél idén állapították meg, hogy petefészekrákja végső stádiumú, gyógyíthatatlan.

A háromgyermekes anyuka a randioldalak stílusában írt levelében próbál meg férjének párt találni, miután ő már nem lesz.

A teljes levél

"Próbálkozom már egy ideje, hogy megírjam ezt a történetet, de a morfium hiánya és az ízletes sajtburgerek (mit nekem 5 hét igazi étel nélkül?!) teljesen leszívták az energiámat - és az írással kapcsolatos eltökéltségem is. Hozzáteszem, az időszakos mikroalvások is visszatartanak a feladat gyors befejezésétől. Akárhogy is, bevallom, ez valamilyen formában élvezet számomra, olyan, mint egy kábítószeres delírium.

Mégis tartanom kell magam a határidőhöz, mely jelenleg elég nyomasztó. Addig kell ezt őszintén elmondanom nektek, amíg kitüntettek figyelmetekkel és szívverésetekkel.

"
A legkülönlegesebb ember felesége vagyok már 26 éve. Még 26 évet terveztünk együtt eltölteni.

Akartok egy beteg viccet hallani? Egy házaspár besétál a sürgősségire 2015 szeptember 5-én, késő délután. Pár órával később, és a tesztek elvégzése után a orvos tisztázza, hogy a feleség szokatlan fájdalmainak oka a jobb oldalon nem vakbélgyulladás, hanem petefészekrák.

Ahogy a pár hazafelé tart szeptember 6-án reggel, valahogy a ködös sokkból ráeszmélnek, hogy a nap, amikor megtudták a végzetes igazságot, egybeesik legfiatalabb gyermekük kirepülésével. Három gyermekük közül ugyanis már egy sem lakik otthon.

Megannyi terv vált köddé aznap.

Illusztráció az eredeti cikkhez

Nem lesz dél-afrikai családi utazás a szülőkkel. Nincs már értelme megpályázni a Loeb-ösztöndíjat a Harvardon. Nincs ázsiai álomnyaralás édesanyámmal. Nincs több írótalálkozó a csodálatos indiai, vancouveri és jakartai iskolákban.

"
No wonder the word cancer and cancel look so similar.*

(*A rák és a törlés - ez esetben egy tervezett program - szavak hasonlóságán alapuló nyelvi játék.)

Ekkor léptem életem új szakaszába, a "B Tervbe" (újabb nyelvi játék, angolul ugyanis a 'B' kiejtve 'be', vagyis: Plan 'Be', tehát 'légy', 'lenni'), amely csak a jelenben él. Engedjétek meg, hogy bemutassam nektek azt az úriembert, akiről ez a levél szól: Jason Brian Rosenthalt.

"
Könnyű belezúgni. Én is megtettem egyszer.

Hadd fejtsem ezt ki: John bácsi, édesapám legjobb barátja egy nyári táborból ismerte Jasont és engem is külön-külön. Én akkor nem ismertem őt, akkoriban a keleti országrészbe mentem egyetemre, majd dolgozni is. Mikor visszatértem Chicagóba, John bácsikám szervezett egy vakrandit, Jasonnek és nekem.

Mindez 1989-ben volt. Csak 24 éves voltam. Nem vártam semmit ettől a kapcsolattól, de amikor kopogott az ajtómon azt gondoltam: 'Hűha, van ebben a férfiban valami nagyon szerethető.' A vacsora végére már tudtam, hogy feleségül akarok menni hozzá.

És Jason? Nos, ő egy év múltán tudta meg.

Sosem voltam Tinderen, de csinálok Jasonnek egy profilt most azonnal, az együtt töltött idő tapasztalataiból táplálkozva. Nem kevesebb, mint 9490 napról van szó. Először az alapokkal kezdem: körülbelül 178 cm magas, 72 kilogramm súlyú, szőkésbarna hajjal és mogyorószínű szemekkel.

Igen elegánsan öltözik, alkalomhoz illően. Justin és Miles, a két legkisebb fiunk mindig kölcsönveszik a ruháit. Akik ismerik, vagy csak egy pillantást is vetnek rá, tudják, hogy kitűnő ízlése van a zoknikhoz. Fitt, és élvezi ha formában van.

Ha a lakásunk beszélni tudna, nem tartaná magában, hogy Jason hátborzongatóan praktikus. Kiválóan főz. Imádom amikor hazatérve a munkából hoz nekem egy kis olívabogyót sajttal, mielőtt nekiáll a vacsorának. Szereti az élőzenét is, ez a kedvenc időtöltésünk közösen. A 19 éves lányunk, Paris inkább vele megy koncertre, mint bárki mással.

Az első memoárom írása közben a szerkesztő azt mondta, hogy szeretné ezt a karaktert jobban megismerni. Természetesen elfogadtam volna, mivel Jason elbűvölő. De mondhatta volna azt is, hogy szeretném Jasont jobban megismerni. 'Tegyünk még bele Jasonból!'

"
Lenyűgöző apuka, kérdezzetek meg bárkit. Azt a fickót a sarkon. Kérdezzétek meg! El fogja mondani. Ja, és a levegőben fordítja meg a palacsintát!

Amúgy fest is. Szeretem a festészetét. Igazából művésznek hívnám őt, ha nem lenne jogi diplomája, ami egy belvárosi irodába kényszeríti reggel 9 és délután 5 között. Úgy értem kényszerítette, amíg nem voltam beteg.

Amennyiben egy álmodozó, ámde mégsem teketóriázó útitársat keresel, Jason a te embered. Vannak még passziói, főleg a kis dolgokhoz vonzódik: kóstolókanalak, bögrék, szobrok párokról, amint egy padon ülnek - amilyenek kapcsolatunk kezdetén voltunk.

Bizony ilyen Jason: az első terhességem ultrahangvizsgálata közben egy csokor virággal érkezett. Mindig korán kel, és vasárnaponként egy különc arckifejezéssel üdvözöl reggelente a kanalak, a korsók és a banánok közül.

Ő az, aki a benzinkútról vagy a kisboltból visszatérve annyit mond: "Nyújtsd a tenyered!" és voilá, máris ott terem egy kis édesség.

"
Azt hiszem eleget tudsz róla, hogy a Tinderen jobbra húzd. Vagy várj! Mondtam már, hogy hihetetlenül sármos? Az arca végtelenül hiányozni fog...

Mindez úgy hangzik mint egy tündérmese a herceggel, és nem állunk messze tőle. Az alatt a 25 év alatt, amit együtt töltöttünk, a szokásos ház körüli ügyes-bajos dolgokon kívül csak a betegségem húzta keresztül a számításainkat. Micsoda pech!

A legutóbbi memoáromban (melyet teljes egészében a diagnózisom előtt írtam) megkértem az olvasókat, hogy küldjenek tetoválásmintákat, melyekkel összeköthetik magukat az íróval, jelképesen, tintával. Teljesen komolyan gondoltam, és a beküldőktől is ezt a komolyságot vártam. Több száz minta érkezett, majd pár héttel az augusztusi publikáció előtt hallottam egy 62 éves milwaukeei könyvtárosról, Paulette-ről. Ő csak ennyit tanácsolt: "még többet". Első könyvemből vette, amiben kifejtem, hogy az első szavam a "more" volt kiskoromban. Most úgy tűnik ez lesz az utolsó is.

Szeptemberben Paulette ideutazott a chicagói tetoválószalonba. Neki is csináltak egyet a bal csuklójára, míg az enyém a bal alkarom alá került, a lányom kézírásával. Ez volt a második tetoválásom. Az első, egy kiskapitális "j", 25 éve a könyökömön van, bizonyára kitaláljátok, kihez kapcsolódik. Jasonnek is van egy: "AKR".

"
Több időt szeretnék Jasonnel tölteni. Ugyanennyit a gyerekeimmel is.

Szeretnék csütörtök esténként a Green Mill Jazz Clubban Martinit kortyolgatva szórakozni. Ez azonban nem fog megtörténni. Talán csak pár napom van ezen a bolygón. Szóval miért csinálom ezt?

Valentin-napra csomagoltam be ezt a levelet. Nem virágot szeretnék kapni: abban reménykedem, a megfelelő személy elolvassa majd, megtalálja Jasont, és kezdődik egy új szerelmi történet.

Ehhez szándékosan hagyok itt egy üres helyet, hogy tiszta lappal induljatok el a megérdemelt, álomszerű utazásotokon.

Forrás: NY Times


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Már több mint százan jelentkeztek önkéntes babasimogatónak a kistarcsai kórházban maradt csecsemők szeretgetésére
A Flór Ferenc Kórházban hivatalos önkéntes program indul a kórházban maradt csecsemők megsegítésére. Olyan emberek jelentkezését várják, akik időt töltenek a babákkal, ringatják, szeretgetik, megnyugtatják őket és játszanak velük, hogy a kicsik az alapellátáson túl a szükséges szeretetet és törődést is megkaphassák.


Szervezett keretek között, önkéntes szerződéssel és kötelező oktatással babasimogató programot indít a kistarcsai Flór Ferenc Kórház. Az ötletgazda, Balogh Tamás egy Facebook-posztban jelentette be a kezdeményezést, amelynek célja egy országos modell kidolgozása. Azt írta, „a Flór Ferenc kórház lesz a minta kórházunk”.

Múlt héten nagy sajtóvisszhangot kapott a hír, miszerint a kistarcsai kórház csecsemő- és gyermekosztálya öt újszülött kisfiúról gondoskodik, akiket nem vittek haza a születésük után. A kórház közzétette, milyen adományokat – például egyes tápszert, pelenkát és légzésfigyelőt – fogadnak szívesen a babák ellátásához. Az ott dolgozók elmondása szerint azonban a kórházban hagyott babáknak leginkább szeretetre, törődésre, érintésre van szükségük, ehhez kellenének önkéntesek.

„Olyan emberek, akik időt töltenek olyan újszülöttekkel és csecsemőkkel, akik hosszabb ideig kórházban maradnak, mert a szüleik nem tudják vagy nem akarják hazavinni őket. Ölbe venni és ringatni a babát, megnyugtatni sírás esetén, beszélni hozzá vagy játszani velük, bőrkontaktust biztosítani, és úgy általában jelen lenni”

– foglalta össze Balogh Tamás a feladatokat egy ápoló elmondása alapján.

Az ötletgazda közölte, hogy a napokban hosszas és eredményes megbeszélést folytatott a kórház csecsemő- és gyermekosztályának főnővérével, valamint a főorvos jóváhagyásával kötöttek megállapodást. Ennek keretében bemutatják, hogyan is képzelik el a babasimogatást szervezetten, a szabályok betartásával, a megfelelő oktatások elvégzésével. Cél, hogy a program „legfőképpen a babákra nézve biztonságos keretek között legyen megszervezve”.

A jelentkezés feltételeihez tartozik, hogy az önkénteseknek szerződést kell kötniük a kórházzal. A szerződés semmire nem kötelez, viszont kizárólag a szerződés meglétével, és az alábbi pontok teljesítésével lehet csak belépni a babákhoz.

Az önkéntesek a papírok megléte után hivatalos babasimogatók lesznek. Ehhez részt kell venniük egy másfél órás képzésen, amely tűz- és munkavédelmi, adatvédelmi, minőségirányítási, valamint kórházhigiéniai oktatást foglal magában. Emellett szükségük lesz egészségügyi alkalmassági igazolásra is,

amihez EKG-, labor- és mellkasröntgen-vizsgálatokat kell elvégezni. Balogh szerint ezt a kórház soron kívül és azonnal elvégez az önkénteseken.

A babasimogatók a feladatukat fehér köpenyben, hivatalos kitűzővel fogják végezni, és szigorú szabály, hogy a babákról kép, videó és hanganyag rögzítése szigorúan tilos.

Az önkéntesektől heti minimum egy, de lehetőség szerint két óra jelenlétet kérnek, és csak olyanok jelentkezését várják, akik a rendszeres utazást Kistarcsára meg tudják oldani. Az ötletgazda hangsúlyozza: „Egyszeri babasimogatók ne jelentkezzenek. Ez nem turista látványosság”.
Így jelentkezhetsz babasimogatónak:

Írj egy e-mailt Ágoston Ibolya főnővérnek az alábbi címre: agoston.ibolya@florhosp.hu. Az ötletgazda azt kéri, hogy senki ne keresse fel személyesen a kórházat a jelentkezés céljából, ez csak e-mail küldésével lehetséges.

Balogh Tamás nem sokkal a felhívás megosztása után arról tájékoztatott a Facebookon, hogy

alig pár óra alatt már több mint százan jelentkeztek babasimogatónak.

A távlati cél egy olyan egységes rendszer kidolgozása, amelynek a végén, az ország összes kórházban maradt babája mellett ott lesz legalább egy, de remélhetőleg 4-5 babasimogató.

Azt is közölte, hogy már felvette a kapcsolatot a Semmelweis Egyetem Gyermekgyógyászati Klinikaval, de tervben van a Bethesda Gyermekkórház is, és sorban jön majd az ország összes többi kórháza is. A rendszert lassan, de stabilan építenék fel.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Elvitte a mentő a sofőrt! Ne büntesd meg!” – egy idegen cetlije mentette meg a bírságtól a rosszulléttel küzdő autóst Pécsen
Egy pécsi áruház parkolójában lett rosszul egy férfi, akit kórházba szállítottak, az autója azonban a parkolóban maradt, ahol egy óra várakozás után fizetni kell. Egy szemtanú nemcsak üzenetet hagyott a szélvédőn, de a parkolóőrrel is egyeztetett a méltányosságról.
DKA – Fotó: - szmo.hu
2026. július 06.



„Elvitte a mentő a sofőrt! Ne büntesd meg! Köszi” – ez az üzenet állt azon a kis papírcetlin, ami néhány nap alatt bejárta a magyar internetet. Múlt hét szerdán Pécsen, kora reggel egy áruház parkolójában egy autós rosszul lett, mentő vitte kórházba. Később, amikor visszatérhetett a kocsijához, egy kézzel írt üzenetet talált a szélvédőjén. A cetlit lefotózta és megosztotta a Facebookon, hogy köszönetet az írójának.

„Szeretném szívből megköszönni annak a kedves, ismeretlen embernek, aki ezt a szélvédőmre tette. Ez a figyelmes és önzetlen gesztus igazán megmelengette a szívemet, és mosolyt csalt az arcomra. Jó érzés tudni, hogy vannak még ilyen kedves emberek. Kívánom, hogy az élet sokszorosan adja vissza ezt a jóságot Önnek. Legyen csodálatos napja, és köszönöm még egyszer ezt a szép gesztust!”

– üzente a sofőr a megmentőjének.

A kedves történetről az Országos Mentőszolgálat is beszámolt a Facebookon, a poszt alatt pedig megszólalt a cetli írója, Solymosi-Kisfalvi Anita is. Azt írta kommentben, hogy ott csak az járt a fejében, hogy meg fogják büntetni az autó tulajdonosát, ezért nem sokat mérleget, tette, amit jónak látott. A Blikknek részletesebben is elmesélte, mi történt. Mint mondta, az egyre hangosodó szirénára lett figyelmes a parkolóban.

„Közelebb mentem, és akkor láttam, hogy egy ott parkoló autóhoz érkeztek, ahol egy úr állt, aki a mellkasát szorította. Még be tudta zárni az autóját, aztán betették a mentőbe, én pedig vártam, hogy elviszik-e, vagy sem”

– idézte fel a történteket.

Mivel az áruház parkolójában egy óra várakozás után fizetni kell vagy komoly büntetést kockáztat az ember, Anita cselekedett, miután a mentő elhajtott a beteggel. Először megírta a cédulát, amit a szélvédőre tett, majd felkereste a parkolóőrt is.

„Ismerem Tamást, aki a parkoló autókra figyel, és mondtam neki, hogy egy kórházi kivizsgálás nem csak egy órán át tart, így ne büntesse meg a tulajt. Részemről ez volt a legkevesebb, amit tehettem. Nem azért csináltam, mert viszonzást várnék, egyszerűen így éreztem helyesnek”

– mondta a nő.

A parkolóőr egyetértett vele abban, hogy egy ilyen esetben el lehet tekinteni a büntetéstől.

Az autó sofőrje, Csaba később írásban köszönte meg a segítséget, és elárulta, mi történt vele. „Szívinfarktusra utaló tünetek miatt hívtam magamhoz a mentőt. Munkába menet, vezetés közben lettem rosszul.”

„Abban a pillanatban nem az járt a fejemben, hogy szabálytalan helyen parkolok-e, vagy hogy ezért esetleg büntetést kapok.”

A férfi hozzátette, csak az volt a fontos, hogy minél hamarabb segítséget kapjon. Külön megköszönte Anita kedvességét és emberségét, ami sokat jelentett számára a nehéz pillanatokban.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Az egész falu énekelve virrasztott a partra sodort 18 éves lány holtteste mellett
A Djaul-sziget lakói a közösség hagyománya szerint nem hagyták magára a partra sodort lányt, akinek édesanyját is ugyanott találták meg. A két holttest több mint 200 kilométerre került elő attól a helytől, ahol a két csónak felborult.


A Djaul-sziget egyik falujának lakói egész éjjel énekelve virrasztottak egy 18 éves lány holtteste mellett, akit a tenger sodort partra. A lány annak a múlt szombati pápua új-guineai hajószerencsétlenségnek az egyik áldozata, amelyben két, családokat szállító csónak borult fel. Péntek reggelig kilenc áldozatot találtak meg. A hatóságok ekkorra hivatalosan is az áldozatok felkutatására összpontosító szakaszba léptették a keresést – írja az ausztrál ABC News.

Michael Rangrang helyi tanító szerint a közösség számára természetes volt, hogy nem hagyják magára a lányt.

„Ez a kultúránk része. Ha valaki meghal, tennünk kell valamit” – mondta.

A lány és édesanyja holttestét három nappal a baleset után találták meg, több mint 200 kilométerre a tragédia helyszínétől. A keresésben több mint húsz hajó vesz részt, de a viharos idő és az erős áramlatok nagyon megnehezítik a munkát.

Byron Chan, Új-Írország tartomány kormányzója is beszélt a nehéz körülményekről.

„A holttestek elsodródnak az emberek és a szigetek mellett. Különösen a fiatalabb áldozatoké, mert könnyebbek, így messzire sodorja őket a víz” – mondta.

A kormányzó közölte, hogy nagyobb hajók bevetéséhez a pápua új-guineai haditengerészet segítségét kérte. Rebecca Marigu helyi újságíró arról számolt be, hogy szerdán három holttestet is láttak. Mire azonban a hajó vissza tudott térni értük, a magas hullámok miatt már nem találták őket. A rendőrség cáfolta azokat a híreszteléseket, amelyek szerint kalóztámadás történt. Az egyik azonosított áldozat a helyi egészségügyi hatóság munkatársa volt. Kollégái díszsorfallal búcsúztak tőle.

A tragédia múlt szombat délután történt a Bismarck-tengeren. A két csónak fedélzetén 27 ember, köztük több kisgyerek utazott. A családok a Pangpang Beach Resortban tartott születésnapi ünnepségről tartottak hazafelé, amikor a csónakok felborultak. Csak a két hajóvezető élte túl a balesetet. Hat órán át sodródtak a vízen, mire partot értek.

Ez volt az ország egyik legsúlyosabb tengeri szerencsétlensége a Rabaul Queen 2012-es kompkatasztrófája óta, amelyben több mint 140 ember halt meg.

A tragédia ismét felhívta a figyelmet a tengeri közlekedés biztonsági hiányosságaira egy olyan országban, ahol a szigetek közötti utazás a mindennapok része. A hatóságok szerint szigorúbban kellene ellenőrizni a kötelező GPS-jeladók és mentőmellények használatát.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Saját vizéből itatott meg egy szomjas gólyát a közutas a 40 fokos hőségben
Nagy Árpád a Tiszakécske melletti kánikulában segített a madáron, miután észrevette, hogy az a bokrok leveleit csipkedi. A férfi a Facebookon osztotta meg a történetet, ahol azt írta, az eset jól mutatja, mennyire megviseli az állatokat is a rekkenő hőség.


A 38-40 fokos hőségben egy szomjazó gólyával találkoztak a Magyar Közút dolgozói Tiszakécske határában, miközben hidegkátyúzást végeztek. Egyikük, Nagy Árpád a saját védőitalából itatta meg a madarat. Az esetről kedden posztolt a Facebookon „Szavak nélkül” címmel, a történet pedig gyorsan terjedni kezdett az interneten.

A közutasok az út menti árokban figyeltek fel a madárra, ami a bokrok leveleit csipkedte, láthatóan megviselte a kánikula – írta a Sokszínű Vidék. Nagy Árpád a bejegyzésében leírta a váratlan találkozást és a madár reakcióját.

„A reggel kapott hideg vizünkből – amit védőitalként kaptunk – megpróbáltam odacsalogatni. Meglepő módon a gólya átsétált az árkon, odajött hozzánk, és ivott a vízből. Egy apró pillanat volt a mai munkanapból, de jól megmutatta, mire képes a szomjúság, és mennyire megviseli az állatokat is ez a 38–39–40 fokos hőség” – részletezte a férfi. A posztjában arra is felhívta a figyelmet, hogy a nagy melegben nemcsak egymásra, hanem az állatokra is vigyázni kell. „Mi, közutasok nap mint nap az utakon dolgozunk, és ilyenkor nemcsak egymásra kell figyelnünk, hanem a körülöttünk élő állatokra is.

Egy tál víz, egy kis odafigyelés, egy perc törődés akár életet is menthet” – fogalmazott Nagy Árpád.

Nem ez az első eset, hogy a Magyar Közút munkatársai állatok segítségére sietnek. Korábban országszerte híre ment, amikor dolgozóik egy nehezen világra jövő kisborjú születésénél segédkeztek, egy másik alkalommal pedig egy útszélén talált, elhagyott kiskutyát fogadtak örökbe a veszprémi mérnökségen. Ezek az esetek azt mutatják, hogy a cég munkatársai a terepen végzett feladataik mellett gyakran kerülnek olyan helyzetbe, ahol gyors reagálással és lélekjelenléttel tudnak segíteni a bajba jutott állatokon.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk