„Szeretjük a soha meg nem született gyermekeinket is” – felkavaró történetek a nehezített gyermekvállalásról
Jándli Mercédesz "Az úton lévők" kategóriában vette át a díjat. Hét éve harcol a betegséggel, túl van két műtéten és még csak 23 éves. „Endometriózis. A 21. század orvostudományának egyik legnagyobb rejtélye. Nem tudják, hogy mitől alakul ki, s nem tudják, mivel volna gyógyítható.” Mercédesz hamarosan tanítónő lesz, minden nap gyerekekkel fog foglalkozni. Hisz benne, hogy egyszer kezében tarthatja a saját babáját, még ha természetes úton nem is lehet gyereke. Anyukája példáját látja maga előtt, és 4 éves kishúgát, aki lombikos baba.
„A lombik végtelen türelemre tanít. Több éves várakozás a babára, a több órás várakozások a legkülönfélébb vizsgálatokra. Megtanít arra, hogy igenis nem lehet mindig erős az ember… érzékenyít és így azt is megmutatja az embernek, hogy a legkisebb dolgoknak is lehet és kell örülni” – ez már Kasza Éva története. Elzáródott petevezeték, polip, műtét, sikertelen első lombik, újabb műtét, második sikertelen lombik: „A kellős közepén vagyunk, de megyünk tovább, mert hiszem, hogy egy picur már várakozik, hogy megérkezzen.” Éva a Lélekanya díj "Reménység" kategóriájának díjazottja.
„Mindenhol várandósokat és gyermekeket láttam” – kezdi történetét a védőnőként dolgozó Orosz-Karászi Zsuzsanna, aki a „Bátorság" kategóriában vette át a díjat. „Esküvő előtt két nappal a párom szabadságon volt, így együtt mentünk 11 hetes ultrahang vizsgálatra. Ez volt az első vizsgálat, ahová közösen tudtunk menni. Nem volt szívhang”. Az esküvőjüket úgy csinálták végig, hogy senki nem tudta, elveszítették gyermeküket. Később kiderült, hogy a műtét közben egy eszközt benne hagytak, orvosi műhiba áldozata lett. Majd jött az újabb diagnózis: Ashermann syndroma.
„Arcon csapott az élet, hogy 27 évesen soha nem lehet gyermekem, aztán egy pici cisztát találtak, amit el kell távolítani és jöhet a baba, mondták, de végül laparotómia lett. Eltávolították a petevezetékemet, a hasfalam, bélrendszerem, minden összetapadva. Négyes stádiumú endometriózis.” A második lombiknál a 10. héten derül ki, hogy a petezsák üres, a baba megállt a fejlődésben, de újrakezdik és nem adják fel.
„Álmodtam. Az álmomban hangosan sírt egy kisgyerek. Hívtam, hogy jöjjön, nagyon várom, de csak sírt tovább. Mondtam, majd a doktor bácsi segít, de áruld el, hogy hívnak! Emma. Az álom reményt adott és nevén nevezte a célt, Emmát” – írja Nóra, aki bár nagyon szeretett volna anyává válni, de a betegsége útjában állt: kiújuló endometriózis. Ám már az első lombik sikeres volt és megszületett az álombéli kislány. „Döbbenten ültünk a kanapén ketten a férjemmel, miközben a 10 hónapos Emmus négykézláb száguldott körülöttünk. Pozitív lett a tesztem. Egy újabb kis Tündérlány választott minket úgy, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne”. Blaha Nóra „A beteljesült álom" kategóriában vette át a Lélekanya díjat.
Erikánál 34 évesen, szörnyű fájdalmak után derült ki, hogy IV-es stádiumú endometriózisa van. „Sajnos Önnek nem tudunk segíteni” – egy nagyműtét után ezzel a mondattal kellett megbirkóznia. Mivel egy jóindulatú májdaganat miatt nem részesülhetett hormonkezelésben, így a lombik se jöhetett szóba. Mégis úgy döntött, anya lesz. „Én gyermek nélkül nem tudom elképzelni az életemet…13 hónapja érzem magam várandósnak, hiszen várjuk a mi kis Csodánkat, akit pont ugyanúgy fogunk szeretni, mintha magam szültem volna… én nem a szívem alatt hordom a gyermekünket, hanem benne.” Kajdelné Windisch Erika "A nagy döntés" kategóriában kapott Lélekanya díjat.
Dr. Szilágyi Mónika 35 évesen ment férjhez, a várva várt gyermekáldás azonban sokáig váratott magára. „Minden sikertelen beültetés után meghallgattam, hogy az életkorom a “főbűnös.” A 12. beültetésen van túl. „Négy stimulálás, sok-sok csodaszép embrió, soha egy pozitív tesz. 40 évesek lettünk. Május 16-án, a férjem névnapján kaptuk vissza az utolsó kis reménysugarunkat, az utolsó fagyasztott embriónkat. Hihetetlen, ami történt. Még nem tudjuk felfogni.” Mónika a "Siker 40 felett" kategóriában lett díjazott, mert „Sikerült. Tudom, hogy még sok minden történhet, de a csoda már megtörtént…Bárhogyan alakul is a jövő, egy biztos: sohasem késő, hogy a történetünk boldog véget érjen.”
A Lélekanya díj egyik alapítója, a Noivalto.hu, - ami Az utolsó lombik c. vlognak is helyet adott -Különdíjat adott át Tarnóczy Orsolyának a Fehér ajtók című írásáért. „Júniusban újból nekivágunk. Mi ketten. Én és életem szerelme. Ő azt mondja, ha ennek az lesz a vége, hogy mi ketten maradunk, az is csodálatos. Minket nem állíthat meg semmi. Se eredmények, se orvosok, se fehér ajtók.”
