"Sírva megöleltem, és elmondtam, mennyire szeretem" - gazdik mesélték el, hogyan tért vissza hozzájuk elveszett kutyájuk

A kutya az ember legjobb barátja - tartja a mondás. Sokaknál a kutyák elvesztése pedig legalább olyan fájdalmas, mintha egy szerettüket veszítették volna el. Az pedig még szörnyűbb, ha a négylábú kedvenc egyszercsak eltűnik és már soha nem tér vissza.

Négy kutyatulajdonos azonban szerencsés volt: bár hosszú időre elveszítették az állatukat, végül mégis visszakaphatták. A Daily Mail-nek mesélték el a rémesen indult, de végül jól végződött történetüket.

Francesca Debnam-Sharp cocker spánielje, Bella az angliai Braintree-ben található családi farm házőrzője volt, de kiskedvencként is szerették. Éjszakánként egy zárt kennelben pihent - innen lopták el egyszer az éj leple alatt, még 2015 októberében. Gazdái a közösségi médián és a rendőrségen is jelentették Bella eltűnését, sőt plakátokat is kitettek a környéken.

"Akárhányszor megláttam egy cocker spánielt az utcán, lelassítottam, hogy megnézzem, ő volt-e. De ahogy teltek az évek, elkezdtük elveszíteni a reményt"

- mondta a 25 éves Francesca.

Végül mégis kapott egy hívást, amire régen várt: megtalálták Bellát. Egy út mellett dobták ki négy másik kutyával együtt. A mikrochipje alapján azonosították, így tudták értesíteni a gazdáját is.

"Nem is tudtam elhinni, amikor megláttam. Annyira boldog volt, hogy hazajöhetett. De az állapota láttán összeszorult a szívem. Rühes volt, a bőre tele sebekkel, a szőre pedig gubancos és sárga volt a vizelete miatt. Hogy tehet ilyet bárki egy védtelen állattal?"

Bella végül három év után került vissza a gazdájához. A 25 éves lány szerint a kutyáját tenyésztésre használták, amíg alkalmas volt rá, ezután pedig egyszerűen kidobták. Nagyon rossz állapotban volt, de otthon már felépült, azóta pedig már ismét legjobb barátok a gazdájával.

Francesca szerint felháborító, hogy a kutyalopást is úgy kezelik, mint a tárgyak eltulajdonítását.

"A kutya értékét nem határozhatja meg pénz - ők a családunk tagjai"

- véli a fiatal nő.

Nicola Phillips hétéves cocker spánieljét, Scampit szintén egy zárt kutyakennelből lopták el az otthonából, az angliai Colefordból, még 2013 augusztusában. Gazdája mindent megtett, hogy megtalálja őt: értesítette a rendőrséget, plakátokat tett ki a környékre, járta az utcákat, létrehozott egy Facebook-oldalt is. Több üzenetet is kapott az évek során, amely szerint előkerült a kutyája, de mind tévesnek bizonyult. Végül Nicola egyszer ráment a Scampi keresésére indított Facebook-oldalt, amit már hónapok óta nem figyelt. Ekkor vett észre egy videót, amin egy kutyus mászkált egyedül az utcán, egy járókelő pedig felvette. Nicola tudta, hogy Scampi az. Kétszáz mérföldet utazott Észak-Londonba, ahol a kutyáját befogták - öt évvel azután, hogy ellopták.

"Először fel sem ismertem. A feje ferdén állt, később kiderült, hogy sztrókja volt, a bundája összegubancolódott és tele volt bolhákkal. Félig vak és süket lett, és olyan szomorúnak tűnt. Borzasztó volt. Először ő sem ismert fel, de az úton hazafelé végig fgiyelt engem, mintha próbálna visszaemlékezni, hogy honnan ismerhet engem. De amint kilépett az autóból és tudta, hová került, elkezdett szaladgálni és csóválta a farkát"

- emlékezett vissza a gazdája.

Scampi az elrablása óta visszahúzódóbb lett, sok mindentől fél. Az enni- és innivalót azonnal elfogyasztja, szinte pánikszerűen. Gazdájának ezt szívszorító látni, mert szerinte a kedvencét többször éhezett és szomjazott, amíg távol volt.

"Szerintem az emberek, akik ilyeneket tesznek, fel sem fogják, milyen fájdalmat okoznak ezzel. Hetekig nem aludtam, összetörtem, mert egy családtagomat elvették tőlem"

- mondta Nicola.

Scampi már egy idős kutyaként éli napjait, sokat alszik, gazdája pedig minden egyes napot kihasznál, amit még vele tölthet.

Trisha Joseph négyéves springer spánieljét, Belle-t 2016 decemberében lopták el. A kutya három hónapos kora óta élt a 45 éves édesanyával és családjával. Esténként a házhoz tartozó zárt istállóban pihent a kölykével, Bess-szel és a Holly nevű terrierrel. Egy este arra ébredt a család, hogy Belle és Holly eltűnt, a kis kölyökkutya pedig zaklattottan szaladgál körbe-körbe. Hiába hívogatták a kutyákat és keresték őket a közeli erdőben, nem kerültek elő, és a rendőrség sem tudott segíteni a felkeresésükben. Két nap múlva azonban kaptak egy hívást, hogy 100 mérfölddel arrébb megtalálták Hollyt, akit a mikrochipje alapján azonosítottak. Belle-nek azonban még mindig nem volt nyoma sem.

Trisha is órákon át figyelte az eltűnt kutyákkal foglalkozó szervezet oldalát, Facebook-oldalalakat csinált, plakátokat helyezett ki, és a kutyakereskedő oldalakat is figyelte, de hiába. Két évvel a két négylábú eltűnése után egy reggel egy telefonhívásra ébredt: körülbelül 40 idegen ember hívta fel azzal, hogy látták Belle-t egy Facebook-oldalon, ahol eladásra kínálták. A nő írt egy üzenetet az eladónak, aki bocsánatot kért, majd elmondta, hogy hat hónappal ezelőtt 300 fontért vette a kutyát, akiről fogalma sem volt, hogy ellopták. Másnap Trisha a nővérével együtt ment a kedvencéért Worcesterbe, ugyanis annyira ideges volt, hogy ő nem tudott vezetni.

"Odarohantam Belle-hez, sírva megöleltem, és elmondtam, mennyire szeretem. Félénk volt, de csóválta a farkát, még mindig megismert"

- emlékezett vissza Trisha.

Elmondta, hogy bár tudta, hogy tenyésztésre használták Belle-t, akit az előző ideiglenes gazdája Ladynek hívott, de jól bántak vele. Azóta viszont a kutyák már a házban alszanak a család többi tagjával együtt.

Ruth Kirby kedvence, Holtz, az angol bulldog csak 18 hónapos volt, amikor ellopták annak a Waltham Cross-ban található háznak a kertjéből, ahol éppen játszott. Pedig gazdájával egy csendes, barátságos környéken laktak, az udvart pedig egy majdnem két méteres kerítés vette körbe, így Ruth sokszor kiengedte Holtz-ot és a másik ebet, a Scamp nevű Jack Russelt. Amikor az angol bulldog eltűnt, a nő azt hitte, csak kiment a kertben a kutyabejárón keresztül, de aztán rájött, hogy eltűnt. Értesítette a rendőrséget, plakátokat tett ki, hirdetéseket adott fel a helyi újságokban, a közösségi médiában is hírt adott kedvencéről, hogy megtalálja.

"Imádtam őt. Kölyökkora óta velem élt, olyan volt számomra, mint egy gyerek" - mondta Ruth.

Tudta, hogy a kutyáját valószínűleg tenyésztésre akarták használni, mert nagyon drágán lehet eladni az angol bulldog kölyköket, ez pedig nagyon nyomasztotta.

"Nagyon dühített az a gondolat, hogy milyen gonosz módon bánhatnak vele. Nem tudtam aludni, nem tudtam semmire koncentrálni, csak vissza akartam kapni a kicsikémet. Hét év telt el, de Holtz mindig is az eszemben volt."

Aztán egyszer jött egy telefonhívás. Egy állatorvos kereste őt Norfolkból, és azt kérdezte, nem vesztett-e el egy kutyát. Ruth azt hitte, hogy a másik kedvence, Scamp lehet az, de nem, Holtz-ot találták meg a mikrochipje alapján. Egy út szélén bukkantak rá egy idős csivavával együtt.

A nő 100 mérföldet vezetett Norfolkba, hogy újra láthassa a bulldogját, aki borzalmas állapotban volt. Egy hatalmas daganata és számos gyulladása volt, a körmei pedig olyan hosszúak voltak, hogy a kutya alig tudott állni a lábán.

"Hét évet vettek el az életéből úgy, hogy nem szerették, nem törődtek vele - csak azért, hogy pénzt szerezznek vele, és az állapotából kiindulva sokat kereshettek rajta. Ez egyszerűen szívszorító" - mondta Ruth. "De ahogy megszimatolt, elkezdte csóválni a farkát, és visszatértek a boldog emlékek."

A 34 éves nő azóta családot alapított és mivel kisgyerekek is vannak már a házban, Holtznak pedig nyugodt életet akart, a testvéréhez költöztette a kutyát. Azóta is sokszor látogatja régi kedvencét, aki bár sokat alszik, de jól van. Gazdája szerint most már él, és nem csak túlél.