KULT
A Rovatból

Ricsárdgír: Viccből kezdtek zenélni, ma már több ezer rajongójuk van

Látványosan nem veszik komolyan, amit csinálnak, mégis egyre több a telt házas bulijuk, legutóbbi klipjükkel pedig még az RTL Híradóba is bekerültek.


Valószínűleg kevés szórakoztatóbb zenekar lehet Magyarországon a Ricsárdgírnél: a szentendrei gyökerű csapat fellépései inkább stand up comedybe oltott performanszokra emlékeztetnek, ettől függetlenül – vagy épp ezért – szinte megőrül a közönség a dalaikra.

Írtak számot Palvin Barbiról, Harrison Fordról és Ördög Nóráról is (utóbbit maga a műsorvezető is megosztotta), pár hónapja megjelent klipjük pedig már 150 ezer megtekintés körül jár.

Ebben egy Orbán Viktorra kísértetiesen hasonlító fiatal politikus érkezik egy időgéppel 1989-ből a jelenbe, és nagyon nem tetszik neki, amit lát. A videóról még az RTL Klub Híradója is beszámolt.

A Ricsárdgír hosszabb szünet után január végén koncertezik újra Budapesten, ennek apropóján beszélgettünk Mártondanival (gitár-ének), Zsirai Andrissal (basszusgitár) és Paál Lacival (szintetizátor).

– Abban minden bizonnyal egyetértünk, hogy ez a zenekar szimpla viccként, szórakozásként indult. Tavaly viszont már végigkoncerteztétek a nyarat, játszottatok csomó fesztiválon és klubban, sokszor telt ház előtt. Változott a hozzáállásotok?

MD: Egy nagyon bizarr, skizofrén állapot van egy éve a zenekarban. Hiszem hogy a Ricsárdgír nagyobb részben azért működhet, mert látványosan nem vesszük komolyan, hagyjuk hogy a színpadon derüljön ki melyik dalt nem tudjuk lejátszani, és egy jópofa hobbiként tekintünk még mindig az együttesre. Viszont körülbelül két éve egyre több ember jár ránk, tavaly több telt házas koncertünk is volt.

Na emiatt van ez a skizofrén állapot, mert bár a jegyárakat próbáljuk nagyon alacsonyan tartani, aki veszi a fáradtságot és a kabátját, esetleg a szandálját és eljön egy Ricsárdgír koncertre, ami mondjuk egy olyan helyen van, ahol 700 forint a sör és nincs szóda, akkor szemétség lenne még ki is cseszni velük a mi részünkről.

Persze azért még így is sikerül néha és pórul jár a közönségünk, mert változatlanul szét vagyunk esve... Mivel továbbra is évente csak maximum 10 próbánk van, így annyit tudunk csinálni, hogy józanul adunk koncertet. Amúgy sem bulizunk már annyit, többet járunk össze társasjátékozni, mint a Király utcába.

– Mikor tudatosult bennetek először, hogy már nem csak a haverjaitok járnak a a bulijaitokra? Hogyan csapódott ez le bennetek?

Andris: Az én barátaim igazából soha nem jártak, mert utálták az egészet.

MD: Körülbelül 3 éve, az Éndalom videoklip után, pár helyen az év végi kliplistákba belerakták és több emberhez eljutott a nevünk. A haverjaim csak akkor jönnek, ha beviszem őket ingyen.

ricsardgir1

Egy vitán felül előnyös fotó a zenekarról

ricsardgir6

– Milyen a tipikus Ricsárdgír rajongó? Szerintetek mi fogja meg az embereket a zenétekben?

MD: Először is a tipikus Gír rajongó humoros. Tapasztalataink szerint, akikkel mindig találkozunk egy koncert után, iszonyatosan viccesek és okosak. Sok mindenről lehet velük beszélgetni és izgalmas emberek.

Laci: Szerintem aranyosak nagyon.

– A második lemezetek sokkal jobban szól az elsőnél, és a dalok is kidolgozottabbak rajta. Sokat fejlődtetek zeneileg az évek során?

MD: Szerintem semmit nem fejlődtünk, és ezt mindenkire értem. Inkább csak az változik néha, hogy kinek mennyire van kedve és ideje foglalkozni egy dallal. Az első lemezt összesen 5000 forint körül készítettük, mindent egyben vettünk fel, meg sem lehetett keverni a dalokat, mert mindent egy sávra rögzítettünk. Azt hiszem, nálunk senki sem fejlődik, mert akkor nem tapasztalnánk ugyanazokat a hibákat minden koncerten vagy próbán.

Andris: A második lemezt már egy rendes stúdióban rögzítettük Cs. Szabó Zoltán segítségével. Az nem tűnt fel, hogy a dalok kidolgozottabbak lennének, mert szerintem nem fejlődtünk zeneileg semmit.

Laci: Dehogy fejlődtünk, sőt!

– Tudatos koncepció, hogy ennyi hírességről írtok számot? Palvin Barbi, Ördög Nóra, Tony Curtis és Harrison Ford után várható még más is?

MD: Ezek közül csak a Palvinbarbi volt tudatos, mert reméltük, hogy ha készítünk hozzá egy meztelen nős klipet, akkor sokan megnézik, szerencsénk is lett vele. Ahogy az a kínai mondás is tartja: “Több mell, több cici.”

Harrison Fordról azért énekelek, mert a legmenőbb pasi a világon. Ha 40 évesen úgy fogok kinézni, mint ahogy ő most kinéz 75 évesen, akkor szerencsém van.

Nem tervezzük, hogy más hírességekről írunk, ha eszünkbe jut valami biztos foglalkozunk vele, de addig nem erőltetjük.

– A Mindenki boldog klipje lassan 150 ezer megtekintésnél jár. Számítottatok ekkora hype-ra?

MD: Mi sosem számítunk nagy hype-ra magunkkal kapcsolatban, elég pesszimista az egész banda, ha a zenekarról van szó. Azért bíztunk benne, mert a rendező, Horváth Viktor nagyon erős koncepcióval állt elénk, és nagyon szeretjük a munkáit, szerintünk ő a legjobb kliprendező most itthon.

– Milyen visszajelzések jöttek rá? Volt köztük negatív, beszólogatós is?

Laci: Több negatív visszajelzésre számítottunk.

MD: Volt pár zsidrákozás, buzizás és sorosozás. Laci a zsidrákra azt hitte, valami kétéltű élőlény.

– Vannak még hasonló közéleti-politikai témák, amikről szívesen énekelnétek?

MD: A második lemezen egy-két dalban már szóba hoztunk közéleti témákat, akár az Éva otthonban, a Mi nem tudjukban, a Test falában, vagy a Sztár vagy szarban.

Természetesen vannak hasonló témák, írok is ezekről otthon, de a Ricsárdgír változatlanul nem egy lázadó zenekar, általában azt csináljuk amihez kedvünk van. Akkor éppen ahhoz volt kedvünk, hogy feldolgozzuk egy dalban a mi környezetünk általános véleményét a Mindenki boldogban.

Persze sok mindenről lehet énekelni, sőt rengeteg mindenről, mert Magyarország termeli a témákat, de arra vannak olyanok, akik ezt marha jól csinálják, például Krúbi.

– Szentendrén pár éve még elég sok zenekar működött, de tavaly-tavalyelőtt többen is (pl. Presszó Tangó Libidó, Sajnosbatár) abbahagyták. Milyen most a kulturális élet a városban, van utánpótlás?

MD: Igazából már nem annyira tudom, milyen ott a kulturális élet, mert kb. 5 éve Pesten lakom. Laci is 6 éve Pestre költözött, Bali váci, Andris az egyetlen, aki ott lakik. Ha kijárunk, akkor is csak anyukáinkhoz, vagy nagymamánkhoz. Fogalmam sincs, mi zajlik Szentendrén, de remélem minden a legnagyobb rendben van. Sajnálom, hogy ezek a zenekarok feloszlottak, sokat jártam rájuk. Az Ed Is On és a Blue Tips, amiben Andris basszerozik, ők koncerteznek sokat. Remélem születnek új zenekarok, nekem havonta volt mindig egy új zenekarom Szentendrén, mikor még gimisek voltunk.

Andris: Sajnos most ott tartunk, hogy az egyetlen koncerthely a városban nyár vége óta nem üzemel és nem is tudjuk pontosan, hogy mikor fog, mert állandóan változik a szervező személye. Pedig szerettünk volna még a télen fellépni, meg tervben volt, hogy hívunk ki pesti zenekarokat is. A helyi zenei élet visszafejlődését szomorúnak tartom.

Laci: Kiskoromban szerettem itt élni, de már sajnos csak a szüleim miatt járok haza.

ricsardgir4ricsardgir5

– Nektek is több hullámvölgyetek volt az elmúlt években, amikor hosszabb-rövidebb időre abbahagytátok. Mi hozott végül mindig újra össze benneteket?

Laci: Igazából soha nem hagytuk abba, csak csináltunk kamu búcsúkoncerteket, hogy többen eljöjjenek, így lett meg az első teltházas bulink Szentendrén.

MD: Aztán a hajón is csináltunk egy búcsúkoncertet, akkor meg Pesten lett meg az első teltházas koncertünk.

Szerintem komolyabb hullámvölgyünk sem volt, bár egyszer amikor Békáson egy fesztiválon berepült egy darázs a számba, akkor elgondolkodtam, hogy megéri-e ez az egész.

– Nyár vége óta alig léptetek fel, tudatosan. Volt egy konkrét pont, amikor besokalltatok, vagy inkább egy folyamat eredménye?

Andris: Sok koncertünk volt tavasszal és a nyár során, úgy gondoltuk nem ártana egy kis szünet. Meg új számok írásával is akartunk foglalkozni.

MD: Augusztusban már úgy éreztük, hogy nekünk ez nehezen megy, A Bohemian Betyarsnak vannak olyan hetei, hogy kb. minden nap fellépnek valahol, ráadásul ők ezerszer több energiát használnak fel mint mi. Hallod Kakas hogy csináljátok?? Volt a 3 hónapos szünetben 4 próba, ezalatt írtunk 7 új dalt. Ez nálunk jónak mondható.

– Hiányzott azért a színpad?

Andris: Elég gyorsan elrepült ez az idő, de aztán az aurórás titkos koncertet már várta nagyon mindegyikünk.

MD: Furcsa érzés volt, hogy nincsenek koncertek, nem is nagyon telt úgy el egy hónap 2012 óta, hogy ne koncerteztünk volna.

ricsardgir7ricsardgir8

– Mire számíthat a közönség a visszatérő bulin? Mi lesz más, mint eddig?

MD: A január 26-ai koncertre elég sok mindennel készülünk, új dalok, új vendégfellépők is lesznek.

Ráadásul komolyabb show elemeket is láthat, aki eljön, például engem most egy tánckoreográfus tanít, mert az egyik dalban táncolni fogok.

Csinálunk egy Ricsárdgír újságot a hajóra, aztán havonta lesz újságunk. Elő is lehet rá fizetni. Nagyon olcsó lesz. Nagyon várjuk már, főleg azt, hogy megmutassuk a közönségnek, milyen új dalokat írtunk. Lefogadom, hogy elsőre nem mindenkinek fog bejönni.

– Az idei évet is annyira megnyomjátok, mint az előzőt? Mit vártok leginkább tőle?

MD: Az idei évet azzal a gondolattal kezdtük el, hogy próbáljuk meg megnézni mik a zenekar határai, mi az amit még szeretünk csinálni. A 2017-es évben buliztunk, koncerteztünk, mókáztunk, 2018-ban is ez a cél, csak sokkal kísérletezőbbek leszünk, aztán vagy bejön vagy nem. Sokkal több vidéki koncertünk lesz, pesti pedig kevesebb. Amit már mondtam, lesz egy havonta megjelenő Ricsárdgír újság, lesz egy Ricsárdgír mobiljáték, egy feleslegesen hosszú, vastag könyv, szerintem ez a legviccesebb.

Dolgozunk a harmadik albumon, ami a The Dark Side of the Moon-nal ellentétben sokkal színesebb, vidámabb, bulisabb és könnyeddebb lesz. Videoklipek helyett pedig idén egy sokkal izgalmasabb dolgot találtunk ki: írtunk egy forgatókönyvet és a márciusban megjelenő EP-nk dalaihoz forgatunk klipeket, amiket egy kisfilmbe illesztünk. Trashmusical vagy inkább Klipfilm. Most próbálunk rá pénzt szerezni.

– Van egy határ, aminél már nem akartok több rajongót és nagyobb népszerűséget, vagy jöhet bármekkora sztárság?

Andris: Jöhet!

Laci: Persze, jöhet!

MD: Bármekkora jöhet. Maximum ha nagy a nyomás, felakasztom magam.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Nudista nyári táborokban töltötte a gyerekkorát, nácinak vallotta magát, és Björk szexuális zaklatással vádolta – 30 érdekesség a 70 éves Lars von Trierről
A zseniális rendező élete régóta hemzseg a botrányoktól, miközben halálosan fél a repüléstől, és gyakran depresszióban szenved, 2022 óta pedig Parkinson-kórban is.


1. Lars Trierként született Koppenhágában, 1956. április 30-án.

2. Nudista, zsidó, kommunista szülők nevelték fel, akik – ahogy von Trier fogalmazott egyszer – az otthonukban nem hagytak sok teret az érzelmeknek, a vallásnak vagy az élvezetnek.

3. A fiatal Lars gyermekkorában többször is nudista táborokban töltötte a nyaralását, és megjegyezte, ateista családban nőtt fel. Bár az apja zsidó volt, vallásos azonban aligha.

4. Von Trier édesanyja, Inger 1995-ben, a halálos ágyán vallotta be az akkor már 39 éves fiának, hogy az igazi apja nem Ulf Trier volt, akit addig annak hitt, hanem egykori munkaadója, Fritz Michael Hartmann. Inger ugyanis egy „művészi génekkel” rendelkező férfit akart a gyermeke apjának, és Hartmann, aki egy jeles dán zeneszerzőcsalád tagja volt, úgy tűnt, megfelel a követelményeknek. Lars akkor úgy döntött, meg akarja ismerni az igazi apját, és fel is kereste őt, de csalódás lett a vége, nem jöttek ki jól egymással. Hartmann végül azt mondta neki: ha van még mondanivalója, azt az ügyvédjén keresztül teheti meg.

5. Gyerekként egy ifjúsági tévésorozatban (Hemmelig sommer) játszott, illetve néhány saját filmjében is szerepelt (A bűn mélysége, Járvány, Európa, A Birodalom).

6. A korszak két legfontosabb dán kommunista írója, Hans Kirk és Hans Scherfig gyakran látogatták von Trier gyermekkori otthonát, édesanyja pedig Bertolt Brechtet imádta (akinek hatása nyilvánvaló a rendező Dogville: A menedék című filmje alapján).

7. 19 évesen publikálta első cikkét egy helyi újságban. A cikk a festő és író August Strindbergről, valamint a festő Edvard Munchról szólt, illetve az ő megőrülésükről. Von Triernek ugyanis tetszettek az őrült, szenvedő művészek.

8. Az érettségi után a Koppenhágai Egyetemen filmelméletet, a Dán Nemzeti Filmiskolában pedig filmrendezést tanult. 25 évesen a müncheni Nemzetközi Filmiskolai Fesztiválon két díjat nyert a Nocturne (1980) és a Last Detail (1981) című rövidfilmjeiért. Egész estés diplomafilmje, az Images of Liberation pedig már moziforgalmazásba is került 1982-ben.

9. Fiatalkorában szarkasztikus tréfaként passzintotta oda a „von” előtagot a nevéhez, mivel a Dán Nemzeti Filmiskola hallgatói így hívták őt. Azóta folyamatosan használja is.

10. Számos híres rendező és színész fejezte ki elismerését von Trier munkássága iránt. Quentin Tarantino a Dogville: A menedék (2003) című filmjét említi a valaha írt legjobb forgatókönyvként, Paul Thomas Anderson azt mondta, hogy „bárhová elvinné Lars von Trier poggyászát”, Martin Scorsese a Hullámtörés (1996) című filmjét a ’90-es évek 10 legjobb filmje közé sorolta, Johnny Depp pedig így nyilatkozott egy dán filmmagazinnak: „Mondd meg von Triernek, hogy várom az ajánlatát, ha ő készen áll, én is készen állok.”

11. Soha életében nem járt az Egyesült Államokban. Ennek legfőbb oka egyébként, hogy halálosan fél a repüléstől.

12. Három színésznője is megkapta a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon a legjobb színésznő díját: Björk a Táncos a sötétbenért (2000), Charlotte Gainsbourg az Antikrisztusért (2009) és Kirsten Dunst a Melankóliáért (2011).

13. Steven Spielberg felajánlotta neki, hogy rendezzen filmet Amerikában, miután megnézte az Európa (1991) című filmjét, de von Trier elutasította a neki szánt forgatókönyvet.

14. Abban az évben, amikor elnyerte a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál Arany Pálma-díját (a Táncos a sötétbenért), majdnem kihagyta az átadó ünnepséget. Annyi fóbiája van, hogy csak egy speciálisan felszerelt lakókocsiban tudta megtenni az odavezető utat.

15. Egy filmesekből álló csoporttal együtt segített létrehozni a Dogme 95 nevű kollektívát. A szervezet megállapodott abban, hogy bizonyos szabályok szerint készítenek filmeket, például csak kézi kamerákat használnak, és kizárólag eredeti helyszíneken forgatnak. Ő maga egyetlen Dogma-filmet rendezett, az 1998-as Idiótákat.

16. A 2011-es cannes-i filmfesztiválon „persona non gratának” nyilvánították a Melankólia  sajtótájékoztatóján elhangzott vitatott megjegyzései miatt (többek között azt monta, hogy ő náci, és megérti Hitlert…), amelyek szerinte ironikusak voltak, és önéletrajzi poénoknak szánta őket, de a sajtó és a közönség nagy része félreértette. 2011 októberében, öt hónappal a fesztivál után kijelentette, hogy a vita következtében a jövőben tartózkodik minden nyilvános nyilatkozattól és interjútól.

17. Szakított a második gyermekét váró terhes feleségével, Caecilia Holbekkel, és összeköltözött a (sokkal fiatalabb) bébiszitterükkel, Bente Frøgéval, akit 1997-ben szintén feleségül vett. Tőle két fia született, és 2015-ben váltak el.

18. Rendezett egy Oscar-jelölt alakítást is: Emily Watsonét a Hullámtörésben.

19. A tavaly novemberben elhunyt német színész, Udo Kier volt a lánya, Agnes keresztapja.

20. A Manderlay forgatása során a drámai hatás kedvéért levágtak egy szamarat; ez a cselekedet arra késztette többek között a színész John C. Reillyt is, hogy tiltakozásul kilépjen a filmből az állatokkal szembeni kegyetlenség miatt. A jelenetet még a premier előtt kivágták a filmből.

21. A 2004-es Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon elnyerte az UNICEF „Cinema for Peace Award” díját. Azért kapta, mert szinte minden filmje olyan témákkal foglalkozik, mint az irgalom és az etika.

22. 2007 májusában (amikor éppen nekilátott volna az Antikrisztus forgatásának) arról számoltak be, hogy Lars depresszióban szenved, és lehet, hogy teljesen felhagy a filmkészítéssel.

23. A tervek szerint ő rendezte volna Wagner Ring-ciklusának négy operáját a 2006-os németországi Bayreuth-i Fesztiválon, de 2004-ben visszalépett a projekttől, mivel úgy érezte, ez meghaladná a képességeit, és nem érzi magát képesnek saját ambíciói megvalósítására.

24. Az egyik kedvenc filmje az 1940-es Philadelphiai történet.

25. A Dogville: A menedék című filmjét tartja a legjobbjának, mert „annyira átkozottul jól meg van írva”. Ezzel szemben a folytatását, a Manderlayt (2005) tartja a legrosszabbnak a sajátjai közül.

26. Jobb keze ujjperceire az F, U, C, K betűket tetováltatta.

27. Tervezett Amerika-trilógiája soha nem teljesült be, mivel a Dogville: A menedék és a Manderlay után a harmadik film, amelynek címe Washington lett volna, végül nem készült el.

28. 2017 októberében, miután több tucat szexuális visszaéléses ügy indult a filmproducer Harvey Weinstein ellen, Björk a Facebook-oldalán közzétette, hogy egy dán filmrendező szexuálisan zaklatta. A Los Angeles Times bizonyítékot talált arra, hogy az énekesnő Lars von Trierről beszélt. A rendező tagadta, hogy szexuálisan zaklatta volna őt a Táncos a sötétben forgatásán során. Von Trier nyilatkozata után Björk további vádakat tett közzé a rendező ellen személyes Facebook-oldalán.

29. 2022 augusztusában von Triernél Parkinson-kórt diagnosztizáltak. Akkor azt nyilatkozta: „Egy kis szünetet tartok, és kitalálom, mit tegyek, de remélem, hogy az állapotom javulni fog. Ez egy olyan betegség, amit nem lehet eltüntetni; a tünetekkel viszont együtt lehet élni.” 2025. február 12-én a Zentropa producere, Louise Vesth az Instagramon keresztül jelentette be, hogy von Triert a betegség miatt egy gondozóintézetbe szállították.

30. 2023 augusztusában von Trier az Instagramon közzétett egy kritikus bejegyzést az F-16-os vadászgépek Ukrajnába történő szállításával kapcsolatban, és a bejegyzését azzal zárta, hogy „az oroszok élete is számít!” Két nappal később újabb bejegyzést tett közzé ugyanott, amelyben azt írta: „Minden szívdobbanásommal támogatom Ukrajnát! Csak a nyilvánvalót mondtam ki: hogy minden élet számít ezen a világon!”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Új misztikus sorozat indult az AppleTV+-on, de valami nagyon nem stimmel Widow’s Bay kisvárosában!
Minden adott egy klasszikus Stephen King-féle misztikus történethez, mégis sikerül valami újat alkotni. A hangulat folyamatosan változik, és sosem tudhatod, mire számíts. Pont ettől válik igazán izgalmassá a Widow’s Bay!
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2026. május 01.



Matthew Rhys az utóbbi években csendben, de magabiztosan újra a reflektorfénybe lépett, és úgy tűnik, mostanra megtalálta azt a közeget, ahol igazán jól érzi magát. A streaming-sorozatokban. A Widow’s Bay című új széria pontosan ilyen terep: egy baljós hangulatú, kisvárosi misztikus történet, amely egyszerre próbál ijesztő, elgondolkodtató és meglepően humoros lenni.

Az első epizódok alapján pedig az a helyzet, hogy ez a furcsa elegy jobban működik, mint elsőre gondolnánk.

A történet egy New England partjainál fekvő apró szigeten játszódik, amely első pillantásra tipikus, kissé elfeledett kisváros benyomását kelti. A helyi polgármester, Tom (Rhys) ambiciózus tervekkel próbálja felrázni a közösséget és fellendíteni a turizmust. Ennek érdekében egy riportert is a szigetre hív, hogy pozitív képet fessen a helyről. A gond csak az, hogy Widow’s Bay múltja korántsem makulátlan és úgy tűnik, a jelen sem lesz az.

Már a nyitójelenet világossá teszi, hogy itt nem pusztán egy karakterdráma bontakozik majd ki. Egy sűrű, baljós köd ereszkedik a szigetre, és benne nyomtalanul eltűnik egy helyi halász. Ez a klasszikus horroralaphelyzet könnyen átcsúszhatna klisékbe, de a sorozat meglepően visszafogottan kezeli a természetfelettit. Nem tolja azonnal az arcunkba a válaszokat, inkább apró jelekkel, fokozatosan építi fel a feszültséget.

Tom karaktere ebben kulcsszerepet játszik. Ő az a vezető, aki mindenáron racionalizálni próbálja az eseményeket, még akkor is, amikor a helyiek egyre inkább a babonák és régi hiedelmek felé fordulnak.

A sziget múltja ugyanis tele van sötét történetekkel: sorozatgyilkosok, kannibál szekták és különféle megmagyarázhatatlan események hagytak nyomot a közösségen. Ez a háttér folyamatosan ott lebeg a jelen történései felett, és egyre nehezebbé teszi Tom számára, hogy fenntartsa a józan ész látszatát.

A sorozat egyik legnagyobb erénye, hogy nem választja szét élesen a realizmust és a misztikumot. Ehelyett a kettőt finoman egymásba csúsztatja, így a néző folyamatos bizonytalanságban marad: vajon tényleg történik valami természetfeletti, vagy csak az emberek félelmei torzítják a valóságot? Ez a megközelítés sokkal hatásosabb, mint a direkt ijesztgetés, és erősen emlékeztet a Midnight Mass nyomasztó, vallási és közösségi témákat boncolgató hangulatára.

A rendezés szintén sokat hozzátesz ehhez az atmoszférához. Az első két epizódot Hiro Murai jegyzi, akit olyan sorozatokból ismerhetünk, mint az Atlanta vagy The Bear.

Murai érzékenyen bánik a tempóval: hagyja lélegezni a jeleneteket, miközben folyamatosan adagolja a feszültséget. A ködbe burkolózó vidék, a csendes utcák és a zene együttese egy olyan félelmet keltő, mégis magával ragadó világot teremt, amely könnyen beszippantja a nézőt.

A zene külön említést érdemel. Nem tolakodó, mégis végig jelen van, és finoman erősíti a jelenetek hangulatát. Hol nyugtalanító, hol melankolikus, de mindig pontosan tudja, mikor kell megszólalnia. Ez az aprólékos hangulatépítés az, ami igazán kiemeli a sorozatot a hasonló produkciók közül.

Ami viszont igazán meglepő, az a humor jelenléte. Bár a történet alapvetően sötét és fenyegető, a sorozat nem fél időnként önironikus vagy kifejezetten vicces lenni.

Ebben nagy szerepe van az alkotónak, Katie Dippold, akinek korábbi munkái meglehetősen vegyes képet mutatnak. A The Heat vagy a Parks and Recreation bizonyítják, hogy kiváló érzéke van a ritmusos, karakterközpontú humorhoz, még ha más projektjei nem is mindig sikerültek jól. Itt azonban úgy tűnik, sikerült megtalálnia az egyensúlyt: a humor nem rombolja a feszültséget, inkább emberközelibbé teszi a karaktereket. Rhys pedig nagyon ügyes időzítéssel igazi vígjátékszínészi vénáját és bemutatja.

A mellékszereplők szintén hozzájárulnak ehhez az élményhez. Bár még csak az évad elején járunk, már most több érdekes történetszál bontakozik ki, amelyek később komoly szerepet kaphatnak. A kérdés csak az, hogy a sorozat képes lesz-e ezeket megfelelően kibontani, vagy elveszik a saját rejtélyeiben. Könyörgöm ne legyen ez is egy újabb Lost, vagy Kiút! Az első epizód hangulata erősen idézi a Sthephen King-féle A köd világát, míg a második rész már inkább az 1408-as szoba klausztrofób, pszichológiai horrorát hozza. Ez a váltakozó tónus izgalmas, de egyben kockázatos is: hosszú távon csak akkor működik, ha a sorozat képes egységes irányba terelni majd a történetet.

A Widow’s Bay első két része igazán ígéretes kezdés. Hangulatos, jól játszik a néző elvárásaival, és képes egyedi ízt adni egy ismerős műfajnak.

A legnagyobb kérdés az, hogy ez a gondosan felépített feszültség és rejtély vajon hova fut ki. Ha sikerül megtartani az egyensúlyt a humor, a dráma és a horror között, akkor könnyen az év egyik meglepetéssorozata lehet. Ha nem, akkor csak egy újabb érdekes, de végül kifulladó próbálkozás marad a sok közül.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Kilencven éves Szilágyi János, a magyar rádiózás egyik meghatározó figurája
A Pulitzer-emlékdíjas újságíró, Szilágyi János ma ünnepli 90. születésnapját. Pályáját a Halló, itt vagyok! című műsora határozta meg, amelyben tudatosan kerülte a politikát.


Volt egy idő, amikor még nem podcastnak hívták, ha valaki beszélgetett emberekkel, hanem rádióműsornak. Nem volt stúdióba beállított növény, nem kellett hozzá feliratkozás, Patreon, YouTube-kommentháború. Volt helyette egy mikrofon, egy telefonvonal, meg Szilágyi János.

1936. május 3-án született Budapesten, és ha valakinek a neve mellé Magyarországon oda lehet írni, hogy rádiós legenda, akkor az övé mellé egészen nyugodtan oda lehet.

Szilágyi pályája nem úgy néz ki, mint egy szépen laminált karrierút. Volt gyakornok a Rádióban, dolgozott vidéki lapoknál, minisztériumi sajtóosztályon, visszakerült a Magyar Rádióba, később újságoknál, tévében, talkshow-ban dolgozott tovább, és közben valahogy mindig ugyanaz maradt: egy riporter, aki nem úgy kérdezett, mintha a válasz már előre meglenne a fejében.

A nagy dobása persze a Halló, itt vagyok! volt, amely 1980 januárjában indult, és 1989 decemberéig ment hétfő esténként.

Egy betelefonálós műsor, ami ma már nem tűnik forradalminak, mert mára mindenki mindenhová betelefonál, kommentel, üzen, élőzik és felháborodik. Csakhogy akkor ez még nem a zaj része volt, hanem maga az esemény. Az ország ült a rádió mellett, és hallgatta, ahogy ismeretlen emberek beszélnek szerelemről, magányról, dühről, csalódásokról, apró magyar tragédiákról és még apróbb magyar reményekről.

A műsor lényege zavarba ejtően egyszerű volt: bárki betelefonálhatott. Névtelenül is. Szerelmi ügyekkel, családi bajokkal, magánéleti katasztrófákkal, hétköznapi nyomorúságokkal. Szilágyi pedig kérdezett. Nem mindig simogatva, nem mindig puhán, de úgy, hogy abból többnyire beszélgetés lett, nem kihallgatás.

Egy 2020-as interjúban úgy fogalmazott: nincs kínos kérdés, csak tudni kell megfogalmazni, és jó helyen, jó időben feltenni.

Ez elég pontos ars poetica egy olyan embertől, aki a magyar nyilvánosságban még akkor tanulta meg az egyenességet, amikor az egyenesség nem feltétlenül volt karrierstratégia.

A Halló, itt vagyok! sikere szinte hisztérikus volt – ezt később maga Szilágyi is így idézte fel. A betelefonálós műfaj ma már közhely, akkor viszont még nem volt az. Akkoriban az, hogy egy hallgató egyszer csak beleszólhatott az országos nyilvánosságba, nem „interaktív formátum” volt, hanem kisebb csoda. Persze magyarosan: némi gyanakvással, némi ítélkezéssel, és

azzal a klasszikus mondattal, hogy „mennyi hülye hív fel téged”. Szilágyi erre állítólag azt válaszolta: „te is hülye vagy, csak nem telefonálsz”.

Ennél tömörebben az ország lelkiállapotát azóta sem nagyon sikerült összefoglalni.

1989-ben aztán abbahagyta. Nem azért, mert nem működött, hanem mert túl jól működött, és közben a rendszerváltás politikai indulatai elkezdték benyomni az ajtót. Szilágyi azt mondta, a műsor emberekről és magánéletekről szólt, nem arról, hogy ki kit akar kipaterolni.

A politika-mentesség volt a legfontosabb alapelve, amelyet évtizedekkel később is következetesen képviselt.

„Nem megyek bele, hogy az egyik szidja Orbánt, a másik szidja Gyurcsányt, a harmadik mindkettőt, én pedig azt hallgassam.”

A formátum erejét mutatta, hogy 2021-ben a 168.hu felületén újraéledt. Az akkori bejelentéskor Szilágyi egyértelművé tette a játékszabályokat: „Halló, újra itt vagyok… szerdánként, este 7-kor bármit megbeszélhetünk… A politikából és a járványból viszont már mindenkinek elege van, ezért… ne fárasszuk egymást” – közölte a 168.hu. A kiadó tulajdonosa akkor úgy fogalmazott: „A Halló, itt vagyok! a magyar médiatörténet egyik fontos pillére… Szilágyi János élő legenda.” A próbálkozás azonban nem bizonyult tartósnak: Szilágyi 2024-ben a Blikknek azt mondta, az újraindított műsor „nem tartott sokáig, elhalt, kimúlt és végérvényesen véget ért”.

A sikerei mögött egy különleges kérdezéstechnika áll, módszeréről kendőzetlen őszinteséggel beszélt, nem rejtve véka alá a szakmai profizmust sem, ami az empátiával együtt adta stílusának egyedi élét.

„Nagyon cinikusan fog hangzani, de tényleg így van: bárki legyen az, akár a pápa, akár a házmester, amikor interjút készítek vele, ő nekem a munkaeszközöm.”

A pályakép azonban nemcsak szakmai diadalok sorozata. Személyes élete során komoly megpróbáltatásokkal is szembe kellett néznie. Egy drámai műtét története során tévesen diagnosztizált tüdőrákkal operálták, a hiba csak a beavatkozás után derült ki.

A közelmúltban pedig a tőle megszokott nyíltsággal beszélt az időskori nehézségekről. Az ATV Húzós című podcastjában elmondta, hogy a memóriazavar jeleit tapasztalja magán. Az Index cikke szerint az orvosa úgy vélte, a feledékenysége az öregedéssel is együtt járhat, és nincs „betegszinten”, Szilágyi saját megélését drámai szavakkal írta le.

„Nagyon erős demenciám van… Rohadtul felejtek… Spekulálok, de nem jutnak eszembe nevek, a legegyszerűbb szavak.”

A szakma eközben életműszinten ismerte el a teljesítményt. 1996-ban Gáll Ernővel megosztva kapta meg a Joseph Pulitzer-emlékdíjat életmű kategóriában, amely a hazai újságíró-társadalom egyik legrangosabb elismerése – rögzíti a díj hivatalos oldala. Nyugdíjas éveit visszavonultan, de anyagi biztonságban éli.

„Az évek alatt összegyűjtött pénzünkből élünk, így nem kell sehol munkáért kopogtatnom. Ráérő nyugdíjasként jól megvagyok itthon, a családommal és a barátaimmal”

– nyilatkozta a BEST magazinnak.

De talán még fontosabb, hogy öröksége ma is élő formátumokban hat tovább. Az a civil hang, a kényes kérdések kulturált felvállalása, amit ő meghonosított, sok mai beszélgetős műsorral rokonítható.

Boldog születésnapot, Szilágyi János!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meryl Streep 5 év szünet után tér vissza 20 évvel ezelőtti szerepébe, és még mindig rajongva utálhatjuk Az ördög Pradát visel 2-ben
Lady Gagával és a divatvilág krémjével erősít Andy, Miranda, Nigel és Emily sztorija, amely már inkább a hatalmi csatározásokról szól, de még mindig nagyon vicces.


20 év nagy idő. A filmkészítésben és a divatban is. 20 év alatt rengeteg változás mehet végbe a világban, a trendekben éppúgy, mint a társadalmi felfogásban. Mégis 20 év után döntöttek úgy a 2006-os Az ördög Pradát visel alkotói, hogy ideje megismételni az egykori sikert. David Frankel rendező (Miami rapszódia, Marley meg én, Vad évad, Amit még mindig tudni akarsz a szexről, A heng ereje, Váratlan szépség) filmje anno hatalmas sikernek bizonyult: a mindössze 35 millió dolláros gyártási kötségeire világszinten 326,5 milliót keresett csak a mozikból, emellett hozott egy Oscar-jelölést Meryl Streepnek a női főszereplők közt (az eddigi huszonegyből a tizennegyediket), és egy Patricia Field jelmeztervezőnek is. Nem mellesleg pedig kultfilm lett belőle, a divatról szóló filmek között legalábbis mindenképp, nagyon rá tudott csatlakozni ugyanis az akkori közhangulatra.

Anne Hathawayből is sztárt csinált, a Neveletlen hercegnő (2001) után ez volt a második nagy dobása főszereplőként, illetve megismertette a világgal Emily Bluntot, akinek ez volt a második mozifilmje a brit Szerelmem nyara (2004) után. Streep pedig egy tőle akkor még viszonylag szokatlan szerepkörben tündökölhetett, nem sokszor játszott ugyanis korábban negatív karaktereket (Nőstényördög, A mandzsúriai jelölt).

Az utóbbi hét évben ráadásul semmilyen mozis tartalomban nem szerepelt; az utolsó egész estés filmje a 2021-es Ne nézz fel! volt, de az meg a Netflixen debütált, ahogy a 2020-as The Prom – A végzős bál is, a szintén 2020-as Szabad szavak pedig az HBO Maxon, így a legutóbbi szélesvásznú premierje a 2019-es Kisasszonyok volt.

Ezt az 5 (vagy 7) éves hiátust szakította most meg azért, hogy ismét belebújjon egyik legismertebb és legnépszerűbb karaktere, Miranda Priestly bőrbébe

Az ördög Pradát visel 2-ben persze nemcsak ő és Anne Hathaway térnek vissza, hanem Emily Blunt, valamint az első rész titkos sztárja és talán legszimpatikusabb karaktere, Nigel is Stanley Tucci alakításában, ahogyan Tracie Thoms is Lilyként vagy a szlovák születésű Tibor Feldman Irv Ravitzként. Ugyanakkor, akik Adrien Grenier (Nate), Simon Baker (Christian) vagy Rich Sommer (Doug) újbóli felbukkanására számítottak, csalódni fognak, nem teljes hát a reunion.

A sztori szerint egyébként a filmbeli világban is eltelt kb. 20 év. Miranda továbbra is a Runway főszerkesztője, Nigel pedig továbbra is a jobbkeze. Andy (Hathaway) azóta neves újságíró, és komoly, a társadalmat érintő cikkek szerzője lett a Vanguard magazinnál, amely épp a történet elején, egy újságírós díjátadó kellős közepén értesíti a dolgozóit arról, hogy nincs többé munkájuk. A Runway is válságban van, mivel kapcsolatba hozzák a lapot egy komoly botránnyal, így a tulajdonos Irv visszahívja a frissen munkanélküli Andyt rovatvezetőnek, hogy rakja rendbe a magazin renoméját. Miranda persze nem örül, hogy felsőbb utasításra odatették mellé Andyt (akire nem is emlékszik), de kénytelen együtt dolgozni vele, a lánynak pedig úgy tűnik, kiváló ötletei vannak. Felbukkan persze Emily is (Blunt), aki időközben a Runway legnagyobb hirdetője, a Dior vezető pozíciójában dolgozik, sőt, összejött egy milliárdossal (Justin Theroux), így Miranda és Andy rendesen ki vannak neki szolgáltatva.

Az ördög Pradát visel 2 a 2020-as évek szellemében sokkal inkább szól a hatalmi harcokról, mint a divatról. Oligarchák, luxuscikkek, urizálás, cégeladások, csődök, felvásárlások, úgy tűnik, ebbe az irányba tolódott el mostanra a hangsúly, ezzel pedig a forgatókönyvíró, Aline Brosh McKenna is tisztában volt.

Az első rész egyébként még Lauren Weisberger regénye alapján készült (szintén McKenna adaptálta), a folytatás azonban már eredeti szkripttel rendelkezik. Ennek tükrében Andyből a negyvenes éveire is gyermektelen, egyedülálló nőt csinált, aki még nem találta meg a nagy őt, és minden erejével a munkájára koncentrál, de azért a biztonság kedvéért lefagyasztatta a petesejtjeit. Emilyből elvált nő lett két gyerekkel, Mirandának új férje, van, a hegedűművész Stuart (Kenneth Branagh), Nigel pedig maradt Nigel. S amikor ez a kvartett újra összeáll, ismét megindulnak a fúrások, ármánykodások vagy akár a békülések, összefogások is.

A második rész nagy erénye, hogy sikeresen megidézi a 20 évvel ezelőtti kezdetek hangulatát, és a karaktereit is épp annyi változtatással küldi a vásznakra, amennyi még belefér.

Miranda például a korral valamennyit lágyult, és bár nem hazudtolja meg önmagát, a 2020-as évek társadalmi érzékenységére ő is kénytelen reagálni. Például nem hajíthatja a kabátját az asszisztense arcába, azt neki kell felekasztania a fogasra, illetve a jelenlegi első asszisztense, Amari (A Bridgeton családból ismert Simone Ashley) munkakörébe az is beletartozik, hogy ha Miranda valami sértőt, nem „píszít” készül mondani, csinálni, figyelmeztesse őt, hogy talán nem kéne.

A film fókuszának elcsúszása (a divatvilág persze most is számottevő jelenetben kap helyet, de a sztori alakulása egyre inkább a partvonalra küldi ezt a tematikát) bizonyára megosztó lesz, az első rész rajongói közül sokan kifogásolják majd, mégis meglepően jól működik még mindig ez a formula. Frankel és McKenna képesek annyi humorral, szarkazmussal, mondanivalóval, jól működő karakterdinamikákkal és szórakoztató cameókkal (Lady Gaga az első helyen, Donatella Versace a másodikon) megpakolni a filmet, hogy az esetlenségek és csetlések-botlások is könnyen megbocsáthatók legyenek. Meryl Streep pedig rég volt ilyen jó. Legalább öt éve…


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk