A Rovatból

Mit ne mondj soha annak, aki fél a repüléstől?

Nagy segítséget nyújthattok a félősöknek egy-egy jól eltalált mondattal. De még nagyobbat az ártó gondolatok visszatartásával.


Leendő és végzett pszichológusok hozták létre a 7köznapi pszichológia blogot, mert a pszichológia mindenki életének része és mindenkire tartozik.

Nem állíthatjuk, hogy minden ember, aki retteg a repüléstől, azonnal repülésfóbiás is, de azt biztosan tudjuk, hogy aki fél a repüléstől, mindegy, hogy hogyan címkézik a szorongásait, nehéz pillanatokat (akár órákat) él meg fent a levegőben. Számára nagyon fontos lehet az utazás előtti, mentális felkészülés és az, hogy a levegőben töltött idő alatt is higgadt és fókuszált tudjon maradni.

A repülésfóbiáról és okairól korábbi cikkünkben részletesebben olvashattok, de mivel a fóbia pszichológiai értelemben egy komoly, diffúz szorongást jelent, ami fellép a félelem tárgyának gondolatától, és konkrét pánik tüneteket okoz, így a cikk további részében repülési félelemről fogok beszélni, amely - mintegy spektrum - magába foglalja a diszkomfort érzettől a fóbiáig terjedő állapotokat is.

Igazán fóbiásnak azt az embert nevezzük, akinek irracionális félelmei vannak. Azokat, akik irtóznak dolgoktól, amiktől egy normál (értsd átlagos) embernek nem jutna eszébe. Egy fóbiás személy konkrét félelmet él meg egy adott dolog jelenlétében (nem undorodik vagy utál), és képes erősen szorongani már akkor is, ha csak rágondol félelmének tárgyára. A leggyakrabban előforduló fóbiák állatokkal, magassággal/mélyeséggel, illetve utazással kapcsolatosak. A szorongás hátterében több dolog is állhat. Egyrészt ott a jól ismert evolúció, miszerint az emberi fejlődés során hasznos félelmek (pl. tigristől, szakadéktól, tűztől) máig - sajnos feleslegesen - megmaradtak fóbiák képében, másrészt a fóbiás személy élete során valamilyen formában megélt negatív tapasztalat is átalakulhat könnyedén félelme központi tárgyává.

Félelmeink ezerfélék lehetnek, amikkel nap mint nap meg kell küzdenünk. Félünk a határidős munkánk szorító közelsége miatt, a sötétben közlekedéstől, főnökünk haragjától, vagy akár a legirreálisabb, már-már fóbiának is beillő helyzetektől, mint például a repüléstől. Szinte bármitől retteghetünk, amiben benne rejlik az a lehetőség, hogy árthat nekünk, vagy nem leszünk képesek megküzdeni vele. Ilyen pedig ezer és ezer dolog van az életünkben.

Amit nem szabad elfelejtenünk, hogy félelmeink alapja sokszor a tanult tehetetlenség, amelyet mindenki átél olyan helyzetekben, ahol képtelen volt megharcolni önmagáért, és ezért a következő, hasonló szituációban inkább átadja magát a félelemnek ahelyett, hogy beleállna a feladatba. Pedig a küzdés és harc mindannyiunk alapvető és hozott képessége, amit ha megtanulunk használni, képesek lehetünk félelmünk tárgyát is hegy helyett dombnak, majd domb helyett földkupacnak látni.

A repüléstől való félelemnek pontosan ilyen, mélyről jövő szorongás is lehet az alapja. Az az alapvető aggodalmunk, hogy nem mi irányítunk, nem vagyunk képesek kontrollálni a repülő mozgását, és ez rettegéssel tölthet el minket. Azoknak, akik számára az instabil állapot okoz már-már pánikszerű félelmet, leginkább úgy segíthetünk, hogy ahelyett, hogy fókuszba helyezzük a kontroll elvesztését, kezébe helyezünk racionális, gondolati alternatívákat, lekötjük a figyelmét és javaslunk neki trükköket, amelyek oldhatják a szorongását.

Amit ne mondj soha:

Repülőgép még nem maradt fent!

Hát igen, ez a mondat - bármilyen viccesnek is szánják - olyan embert még nem nyugtatott meg, aki pontosan attól fél, hogy a repülő, amelyen utazik, valami oknál fogva (szinte bármi elképzelhető számára) nem fog tudni a levegőben maradni = lezuhan.

Csak a felszállás és a leszállás veszélyes, a többi már simán megy!

Itt ugyanaz a gond, hogy a jószándék ellenére, a végeredmény ugyanaz. A repüléstől félő személy végig fogja rettegni az utat, miután a baleset legkisebb eshetőségét is százszor valószínűbbnek érzi annál, aki nem szorong a légi utazástól.

Igyál valami alkoholt előtte, és semmi bajod sem lesz!

Ez a tanács is magától értetődő lehet annak, akit ellazít egy pohár alkohol. Annak viszont, akinél épp egy pánikroham körvonalazódik, olaj lehet a tűzre. A szorongás oldására valóban sokaknak segít az alkohol, de nem vagyunk egyformák, és épp emiatt mindenki magának kell eldöntse, milyen segítséget vesz igénybe az ellazuláshoz. Ráadásul a repülőgép alacsonyabb oxigénszintje miatt szervezetünk egészen másképp reagálhat az alkoholra.

Ugyan, emlékezz csak, a Hudson folyóra is képes volt letenni a pilóta azt gépet!

A sikeres és sikertelen kényszerleszállások szintén kerülendők, mivel felerősítik azt a már meglévő aggodalmat, hogy az utazás során bármikor előfordulhatnak vészhelyzetek. A repüléstől félő személy minden furcsa hangban és rázkódásban a katasztrófát látja, nincs szüksége felesleges történetekre.

Amit jó, ha mondasz:

Gondolhatnánk azt, hogy egy repüléstől rettegő személynek segíteni egyenlő lehet a vékony jégen táncolással, mivel annyi téma van, amit kerülni kell. Ezért nézzünk rá az érem másik oldalára, hogy miképpen lehet jól kísérni barátunkat, kedvesünket, ismerősünket a repülőút alatt. Kétség nem fér hozzá, hogy egy tapasztalt segítő, utazótárs a legnagyobb segítség lehet a szorongó számára.

Nyugodj meg, mindannyiunknak vannak félelmei!

Az, hogy a félelemtől terhelt ember belássa, szorongása feloldható, mondd el neki, hogy félni mindenki fél. Valaki ettől, valaki mástól. Ez viszont nem azt jelenti, hogy be is következik a szerencsétlenség. Akár bíztathatod arra is, hogy mondja ki hangosan a félelmeit, és segítsd abban, hogy megérezze az irreális oldalát a gondolatainak.

Gondolat STOP!

A repülés alatti szorongást úgy kell elképzelni, mint egy lefelé haladó spirált, ami beszippantja az rettegőt. Minden egy apró hanggal, turbulenciával, átfutó gondolattal indul (pl. "Már nem kellene ráznia, hiszen fent vagyunk a felhők fölött, és ez a pittyegés vajon mit jelenthet?"), ami a szervezetben félelmi reakciót vált ki (izzadás, emelkedett vérnyomás, száraz száj), és az illető addig formálja, erősíti az eredeti, másnak semmit sem mondó jelenség fontosságát ("Biztosan a kapitány jelezte a légiutas kísérőknek, hogy baj van!"), majd elragadják az érzelmekkel átitatott legfőbb félelmek ("Vajon ha zuhanunk, meddig tart, amíg meghalunk? Sokat szenvedünk? És a gyerekeimet ki fogja majd felnevelni? A szüleim biztosan belerokkannak, ha megtudják!"), és végül minden út Rómába, azaz a zuhanás szinte már elkerülhetetlenségéhez, illetve fizikai-lelki rosszulléthez vezetnek.

Mondjuk el utastársunknak, hogy próbálja ott megragadni a pillanatot, ahol elindul ez a lefelé tartó, negatív spirál. Vegyen egy nagy levegőt, lassan fújja ki, de próbálja elkerülni azt, hogy elragadják a negatív, egymást erősítő gondolatok.

A repülőgép nem hiába a legbiztonságosabb közlekedési eszköz!

Igen, most jöhetnek az olyan racionális érvek, amiket mindenki ismer, és tényleg igazak is, mint például a fenti mondat. Azt is el lehet mondani például egy utazás során, hogy a repülőgépek és személyzet ellenőrzési protokollja olyannyira szigorú, hogy aligha csúszhat hiba a rendszerbe, és pont emiatt nincsenek balesetek.

Ez a pittyenés csupán azt jelzi, hogy a légiutas kísérők felállhatnak.

Ha tapasztalt utazók vagyunk, és tisztában vagyunk azzal, hogy utazó partnerünk fél a repüléstől, segíthetünk neki azzal, hogy elmagyarázzuk neki a turbulencia lehetséges okait, a különböző hangokat, és látni fogjuk az arcán, hogy oldódik benne a feszültség. Ilyenkor mi adjuk a 2. pontban említett gondolat STOPot, mivel a félelmeket csírájában oldjuk fel.

Nagy levegő, és lassan fújd ki!

A relaxáció az egyik leghatékonyabb eszköze a szorongás oldásának. A pulzus csökkentésével tudatunk azt érzékeli, hogy minden rendben van. Próbálkozhatunk az izmok ellazításával, de van, akinek éppen az jön be, ha megfeszíti minden izmát, majd elengedi azokat. Utóbbi a kontroll érzetét adja, azaz a szorongó személy megtapasztalhatja, hogy nem csupán egy tehetetlen test a levegőben.

Kérsz valami nassolnivalót?

Sokaknak segít a feszültség oldásában, ha eszegetnek az utazás alatt, egyrészt mert a gyomorba került táplálék a szervezetet munkára kényszeríti, ahelyett, hogy a lehetséges vészhelyzetet monitorozná, másrészt egy finomság képes elterelni a figyelmünket.

Ha igazán segíteni szeretnénk a félelmeivel küzdő, akár pánik közelében lévő utastársunknak, a legfontosabb amit tehetünk, az elfogadás. Ha biztosítjuk afelől, hogy amit érez, másokkal is előfordul, és bátran beszélhet a gondolatairól, önmagában sokat jelenthet, mivel nem kell a benne tomboló félelmekkel egyedül megküzdenie. Tartós szorongás vagy a repülést teljesen megakadályozó fóbia esetén azonban érdemes szakember segítségét kérni. A repülésfóbia tünetei terápiával hatékonyabban enyhíthetők vagy akár meg is szüntethetők.

Ha érdekel a pszichológia közérthető nyelven, ne hagyd ki a 7köznapi pszichológia blogot!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
A Bridgerton sminkese most elárult néhány komoly beauty-titkot a forgatásról – köztük azt is, mitől olyan hibátlan Sophie bőre
Nic Collins, a sorozat sminkmestere, végre megmutatta, hogyan érik el Sophie Baek irigylésre méltó, ragyogó bőrét. A trükk egy egyszerű keverési technika.


A szereplők ragyogása nem csak kosztüm kérdése: a Bridgerton 4. évadában Sophie Baek hibátlan bőre mögött fegyelmezett előkészítés, visszafogott textúrák és egy profi keverési trükk áll – közvetlenül a sorozat sminkfőnökétől. A Netflix nemrég tette elérhetővé a sorozat negyedik évadának első négy epizódját, amely Benedict Bridgerton és az új hősnő, Sophie Baek történetére fókuszál. A Daily Mail szerint a karakter szépsége a történetmesélés szerves része, ami a két világ közötti különbséget is hangsúlyozza.

Nic Collins, a sorozat haj- és sminktervezője elárulta, Sophie sminkjét szándékosan visszafogottra tervezték.

„A kedvenc részem Sophie megjelenésének megalkotásában az egész »lenti« világ felépítése volt, és annak biztosítása, hogy egyértelmű különbség legyen a két világ között.

Sophie sminkjének nagyon természetesnek és letisztultnak kellett lennie ahhoz képest, ahogyan a »fenti« szereplőket látjuk” – magyarázta a szakember.

A friss hatás elérése már jóval az alapozó felvitele előtt elkezdődött. „A bőrelőkészítés nagy része volt a reggeli rutinnak. A legtöbb napon nagyon korán voltak a sminkes hívások, ezért

egyenesen a hűtőből kivett cryo golyókat használtunk egy nyirokelvezető masszázshoz, hogy felébresszük az arcot. Ez egy annyira egyszerű dolog, de valóban meghatározza, hogyan néz ki a bőr egész nap”

– mondta Collins. Ezt követte a hidratálás egy Caudalie Beauty Elixir permettel és egy réteg Tatcha Dewy Skin Creammel. „Együtt hibátlan, »belülről ragyogó« alapot hoztak létre, ami azt jelentette, hogy a természetes smink erőfeszítés nélkülinek és valódinak tűnt a kamerán. Az egész arról szól, hogy megteremtsük azt a finom ragyogást, ami egyáltalán nem tűnik sminknek.”

Sophie legdrámaibb sminkje a maszkabálon látható, ahol az arcának nagy részét maszk takarja. „Mivel az arcának nagy része takarásban volt, igazán arra koncentráltam, hogy a szemek és az ajkak kiugorjanak.

Lágy definíciót adtunk a szemek köré, az ajkakat pedig hidratáltan és ragyogóan tartottuk”

– részletezte a sminkes. Az ajkak különösen központi szerepet kaptak. „Yerinnek már eleve gyönyörű ajkai vannak, ezért csak egy áttetsző színnel emeltem ki őket.”

A kulisszák mögött azonban akadtak nehézségek, különösen a maszkok helyén tartásával. „Határozottan alábecsültük, milyen trükkös lesz a maszkot pont jónak beállítani. Egy kis komédiává vált a forgatáson” – nevetett Collins.

Ahogy a szezon halad előre, Sophie sminkje is finoman átalakul, követve érzelmi útját.

„Annyit elárulhatok, hogy Sophie sminkje valóban átalakul a szezon során, követve a karakterívét.

A megjelenése tükrözi, hol tart érzelmileg, de ez mind nagyon finom. Apró változásokat fogtok észrevenni a színben, az intenzitásban és a ragyogásban, ahogy a magabiztossága nő.”

Ami pedig a tökéletes bőrt illeti, Collins egyetlen bevált technikára esküdött.

„A kedvenc módszerem a gyönyörű bőr létrehozására Sophie-n az volt, hogy összekevertem az alapozót egy ragyogásfokozó primerrel.”

Ezt a kombinációt a „hibátlan, természetes bőrhöz minden alkalommal bevethető” párosnak nevezett.

Via Daily Mail


Link másolása
KÖVESS MINKET:

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Hidegzuhany az Ozempic-kúra után: ezért jönnek vissza a leadott kilók kamatostul - mutatjuk a megoldást
Sokan a végső megoldást látták az Ozempicben, most pedig tehetetlenül nézik, ahogy visszajönnek a kilók. Egy spanyol orvos elmagyarázza a sokkoló biológiai okot és a lehetséges kiutat.


A fogyás gyors lehet, a visszahízás még gyorsabb – ez a hidegzuhany vár azokra, akik abbahagyják a népszerű Ozempic vagy Mounjaro injekciókat. A leadott kilók akár 80-90 százaléka is visszakúszhat, és velük együtt a korábban elért egészségügyi előnyök is semmivé válnak.

Egy friss, januári oxfordi kutatás szerint a gyógyszer elhagyása után a visszahízás üteme havonta akár 0,8 kilogrammot is elérhet.

A jelenség mögött egyszerű biológia áll. Dr. Gontrand López-Nava, a madridi HM Sanchinarro Egyetemi Kórház Endoszkópos Bariátriai Egységének igazgatója szerint a gyógyszerek az agy étvágyközpontjában fejtik ki hatásukat. „Ezek a GLP-1 gyógyszerek közvetlenül az agyban hatnak, blokkolva az étvágyat és a jóllakottságot jelző áramköröket. De ez a blokk csak addig működik, amíg a gyógyszert szedik” – magyarázta a szakértő. Amint a kezelés véget ér, az agy visszatér a régi működéséhez: a páciensek újra éhesnek érzik magukat, a jóllakottság érzése csökken, és rájönnek, hogy a szokásaik valójában nem változtak meg.

A visszahízás mértéke sokkoló. Dr. López-Nava a The British Medical Journalban megjelent metaanalízisre hivatkozva állítja, hogy a leadott súly 80-90 százaléka visszajön. Ezt támasztja alá a STEP 1 kísérlet kiterjesztett vizsgálata is, amely szerint

a gyógyszert elhagyók egy éven belül a leadott súly kétharmadát szedték vissza.

A legrosszabb pedig nem is a mérleg által mutatott szám. „A visszahízással a kardiometabolikus előnyök is eltűnnek” – figyelmeztet Dr. López-Nava, utalva arra, hogy a vércukor-, koleszterin- és vérnyomásértékek is visszaromolnak a kiinduló szintre.

A szakértő szerint a valódi megoldás a szokások megváltoztatása. „A megoldás egyik fele az, hogy segítünk a pácienseknek kontrollálni az éhséget, akár gyógyszerrel, akár endoszkópos bariátriai eljárásokkal. A másik fele viszont a bariátriai pszichológia és a táplálkozástudomány, mert a páciensek így tudják valóban megváltoztatni az életmódjukat és az ételhez fűződő viszonyukat” – hangsúlyozza Dr. López-Nava. A cél, hogy az evés ne az érzelmek – szorongás, gyász vagy ünneplés – levezetésére szolgáljon. Dán kutatások azt is kimutatták, hogy

a gyógyszeres kezelés melletti rendszeres, közepes vagy erős intenzitású testmozgás nemcsak az anyagcserét javítja, de a gyógyszer elhagyása után is segíthet mérsékelni a visszahízást.

A szakértők egyetértenek abban, hogy a gyógyszeres kezelés hatalmas előrelépés, de önmagában csak egy mankó. Az elhízás krónikus betegség, nem az akaraterő hiánya, kezelése pedig nem egyetlen recept felírásával, hanem egy életre szóló tervvel lehetséges. Ez magában foglalja az orvosi, táplálkozási és pszichológiai támogatást, és a gyógyszereket is kizárólag orvosi felügyelet mellett szabad alkalmazni.

Via ¡HOLA!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Kutatók belenéztek az agyba ásítás közben, és nem hittek a szemüknek
Ausztrál kutatók azt hitték, tudják, mi történik ásításkor, de egy MRI-vizsgálat mindent a feje tetejére állított.


MRI-felvételek leplezték le: egyetlen ásítás teljesen más irányba tereli az agyat védő folyadékot, mint egy mély lélegzetvétel. Ausztrál kutatók jöttek rá a meglepő jelenségre egy friss tanulmány alapján, írta a ScienceAlert. A kutatócsoport 22 egészséges résztvevő fejét és nyakát vizsgálta MRI-vel, miközben ásítottak, mélyeket lélegeztek, vagy épp megpróbálták elfojtani az ásítást.

A felvételek kimutatták, hogy ásításkor az agy-gerincvelői folyadék (CSF) a koponyától a gerinc felé mozdult el.

Ez pont az ellenkezője annak, ami egy mély belégzésnél történik.

Mindkét cselekvés, az ásítás és a mély légzés is, fokozta az agyból kiáramló vér mennyiségét, helyet csinálva a friss vérnek. Az ásítás kezdeti szakaszában azonban az agyba áramló artériás vér mennyisége nagyjából egyharmadával megugrott. A kutatók azt is észrevették, hogy minden résztvevőnek volt egy rá jellemző, egyedi ásítási mintázata, ami minden alkalommal ismétlődött.

„Az ásítás a cerebrospinális folyadékot az ellenkező irányba mozgatta, mint egy mély lélegzetvétel” – mondta Adam Martinac idegtudós a New Scientist magazinnak. „És mi csak ültünk ott, hogy hűha, erre egyáltalán nem számítottunk.”

A nagy kérdés, hogy miért van ez a különbség.

A kutatók szerint az ásításnak különleges szerepe lehet az agy „kitakarításában”, vagyis a salakanyagok eltávolításában. Egy másik elmélet szerint az agy hűtését szolgálhatja.

Az agyhűtés elméletét korábbi adatok is alátámasztják, amelyek kapcsolatot találtak a környezeti hőmérséklet és az ásítások gyakorisága között. Az agyi salakanyag-eltávolítás, az úgynevezett glymphatikus rendszer kutatása egyre fontosabb terület, és más vizsgálatok már kimutatták, hogy

alvás közben a folyadékáramlás felerősödik az agyban.

A kutatók ugyanakkor óvatosságra intenek. A tanulmányt még nem bírálták el független szakértők, és a megfigyelt hatás nem jelentkezett mindenkinél, a férfiaknál például ritkábban. Ezt azonban részben a mérőeszköz zavaró hatása is okozhatta. Az ásítás tehát jóval több lehet egy egyszerű reflexnél. Egy bonyolult, velünk született idegrendszeri program, amelynek pontos szerepét további kutatásoknak kell tisztáznia.

„Az ásítás egy rendkívül adaptív viselkedésnek tűnik, és élettani jelentőségének további kutatása gyümölcsöző lehet a központi idegrendszer homeosztázisának megértésében” – írják a szerzők.

Már csak az a kérdés, hogy amíg ezt cikket olvastad, hányszor kellett ásítanod?


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Itt a krónikus hazudozók lebuktatásának új, alattomos módszere – kiderült, mit árul el a szenvedély
Egy friss brit kutatás trükkös, de zseniális módszert dolgozott ki a notórius hazudozók kiszűrésére: nem azt figyeli, mit mondanak, hanem hogyan.


A hazugságkutatás a kommunikációpszichológia Szent Grálja. Mindenki hazudik – ezt rég tudjuk, de nem mindegy, milyen gyakran, és milyen típusban. Van az apró, szociálisan elfogadott hazugság: „Nagyon jól áll ez az ing!”, „Sajnálom, aznap nem érek rá…” Ezek a kis füllentések valójában kenegetik az emberi kapcsolatokat. A másik véglet viszont a krónikus hazudozó:

aki úgy és olyan gyakran ferdít, hogy már-már a valóság is csak egy lehetőség neki a sok közül.

Ők azok, akiknek a szavában már senki sem bízik, és akikkel kapcsolatban egyre inkább az a kérdés: mitől ilyen kórosan allergiásak az igazságra?

Most a University of Portsmouth kutatói – élükön Sharon Leel pszichológussal – egy újfajta kísérleti módszert dolgoztak ki arra, hogy a krónikus hazudozók mikor és hogyan buknak le. A módszer neve: az Ördög ügyvédje-teszt. Az alapötlet annyira egyszerű, hogy szinte fáj: kérj meg valakit, hogy előbb érveljen a saját véleménye mellett, majd érveljen az ellenkezője mellett is. És nézd meg, mikor mondja szenvedélyesebben. Na, ott lesz az igazság.

Nem mindegy, milyen hazugságról beszélünk

A klasszikus hazugságvizsgálatok – például a poligráf vagy a szemmozgás-elemzés – mindig azt feltételezték, hogy valaki vagy igazat mond, vagy nem. A Portsmouth-i kutatás viszont egy finomabb réteghez nyúlt: az identitás szintjén lévő véleményhazugságokhoz, azaz ahhoz, amikor valaki a politikai, erkölcsi vagy társadalmi nézeteiről nem mond igazat. Tipikus helyzet: beszélgetsz valakivel, nem ismered jól, és a téma átcsúszik kényes terepre – mondjuk politikára. Először csak óvatosan puhatolózol, majd esetleg bele is mész egy kis hazugságba, nehogy összezördüljetek. De vajon ki az, aki csak udvariasságból „csúszik meg”, és ki az, aki alaptermészeténél fogva hajlamos a hazugságra?

Az ördög ügyvédje: egy új hazugságcsapda

Leel és munkatársai 170 résztvevővel dolgoztak, akiket videós Zoom-interjúkon keresztül kérdeztek meg véleményes kérdésekről – például, hogy bízhatunk-e a kormányban, vagy hogy a közterületi kamerák megsértik-e a magánszférát. A résztvevőket két csoportra osztották: egyik fele mondhatott igazat, a másiknak viszont hazudnia kellett.

Ezután mindenkitől azt kérték, hogy mondja el az álláspontját, majd érveljen az ellentétes nézőpont mellett is, mintha ő is azt vallaná.

Később megkérték őket, értékeljék, mennyit hazudtak, és mennyire gondolták, hogy az interjúztató elhitte nekik.

Az interjúkat hang- és videófelvétel alapján értékelték: hány érvet tudtak felsorakoztatni, mennyire voltak világosak, eredetiek, szenvedélyesek, és mennyire tűnt az egész hitelesnek. A legérdekesebb mérőszám: a szenvedély – azaz az, hogy valaki mennyire hisz abban, amit mond. Ez lett a legfontosabb különbség a hazudozók és az igazmondók között.

A lebukás kulcsa: a szenvedély hiánya

A kutatás azt találta, hogy a krónikus hazudozók meglepően simán eljátsszák az ördög ügyvédjét – tehát könnyen és folyékonyan tudnak az ellenkező vélemény mellett érvelni. Az igazmondóknak ez sokkal nehezebben ment, különösen akkor, ha részletes, példákkal alátámasztott magyarázatot kellett adniuk.

A különbség ott jelent meg igazán, amikor a szenvedélyességet mérték. A hazudozók, amikor nem az igazi nézetüket mondták, látványosan elvesztették a lendületüket. Nem világosan, nem meggyőzően, és legfőképp: nem szenvedéllyel beszéltek. Ahogy a kutatók fogalmaztak:

„Ha valaki olyan véleményt mond, amit igazán vall, abba szenvedélyt is visz. A hazudozók viszont, akik nem hisznek abban, amit mondanak, nem mutatnak szenvedélyt.”

A leglátványosabb különbségek akkor jelentkeztek, amikor bővebb kifejtést kértek: ilyenkor a krónikus hazudozók még inkább lebuktak – nem volt elég az ékesszólás, ha hiányzott mögüle az elhivatottság.

Így ismerhetsz fel te is egy hazudozót

A kutatás egyik legfontosabb tanulsága, hogy nem kell többé mikrokifejezéseket figyelned, nem kell szemmozgást vagy gesztusokat elemezned – elég, ha hallgatod, ahogy a másik beszél.

A szenvedély az, ami nem hamisítható: ha valaki igazat mond, az felizzik. A hangja, a testtartása, a szóhasználata is átmegy egy másik regiszterbe.

Ha pedig kényszerből a másik oldal mellett kell érvelnie, egyből megtorpan, dadogni kezd, ismétli magát, vagy unott lesz. A szenvedély nem hazudik.

Éppen ezért a kutatás azt is javasolja, hogy ha tudni akarod, mit gondol valaki valójában – például egy párkapcsolat elején –, csak kérd meg, hogy játsszon ördög ügyvédjét. Érveljen az ellenkező vélemény mellett is. És csak figyelj: hol lobban fel a láng. Mert ott lesz az igazság.

A Leel-féle tanulmány új korszakot nyithat a hazugságkutatásban: nem a szándékos lebuktatásról szól, hanem arról, hogyan kényszeríthető ki az igazság egy olyan helyzetben, ahol nem lehet hazudni. Mert nem a konkrét tények érdekelnek, hanem az, hogy valaki miben hisz igazán. És erre nem feltétlenül az a válasz, amit mond – hanem az, ahogyan mondja.


Link másolása
KÖVESS MINKET: