Rengeteg ajándékot kaptak a Heim Pál Gyermekkórházban karácsonyozó kicsik – helyszíni riport
A nagy ünnepi készülődés, napok (sőt hetek) óta tartó karácsonyvárás közepette valószínűleg kevés rosszabb dolgot tudunk elképzelni annál, mint kórházban tölteni a karácsonyt. Vagy kórházban tölteni a karácsonyt beteg, lázas, köhögő, fáradt szemű gyerekünkkel, aki ahelyett, hogy otthon csak még egy sütiért alkudozna vagy a fa alatt bontogatná az ajándékát, sápadtan kucorodik az ölünkbe és vár velünk együtt az újabb és újabb vizsgálatra.
A Heim Pál Gyermekkórházban idén is ajándékosztással próbálják szebbé tenni a karácsonyt bent töltő beteg gyerekek napjait. Cégek is, civilek is bőségesen adományoznak ilyenkor – tudjuk meg dr. Nagy Anikó főigazgató asszonytól, aki rendszerint az ajándékosztó csapat élén jár. 24-én, reggel 9-kor a belgyógyászati és tüdőgyógyászati osztály ajtaja előtt állunk, egy csomagokkal, dobozokkal (amelyekre praktikusan fel van írva, milyen nemű és életkorú gyereknek szánják őket) telipakolt kocsi előtt, és ez még csak egy része a „szállítmánynak”.
Rengeteg ajándék, baba, plüss, mesekönyv gyűlt össze a különféle felajánlásoknak köszönhetően, a szétosztásuk legalább egy fél napot igénybe vesz, hiszen az egész kórházat végigjárják, és nemcsak a kórtermekbe, de a játszószobákba is jut belőlük, a traumatológiai osztályon pedig kvázi fájdalomdíjként igyekeznek kedveskedni a kicsiknek.
A bel- és tüdőgyógyászati osztályon két kórterem ajtaja közt már áll a karácsonyfa, a nővérpultot girlanddal és megannyi piros-arany mütyürrel díszítették fel. Ott jártunkkor főleg olyan gyerekeket látunk, akiket csillapíthatatlan lázzal vagy különböző légúti megbetegedéssel hoztak be a szülők. Többen közülük krónikus betegek, akiknek egyáltalán nem tesz jót a most épp felmelegedő, párás idő, levegő.
Egy másfél éves kislány például, aki éppen elképesztő vidámsággal és felszabadultsággal hajtja rózsaszín-lila ajándékmotorját, szombaton került be kruppos fulladás miatt.
Az anyukája abban reménykedik, hogy hamarosan talán hazamehetnek egy vizsgálat után, mert bár először nagy volt az ijedelem, most már nincs baj. A két nagyobb, tizenéves tesó otthon várja őket – míg az anyuka a kislánnyal töltötte az elmúlt napokat a kórházban, apukájukkal előkészültek az ünnepre.
Az osztályra az egészen pici, néhány napos babáktól 18 éves korig fogadnak betegeket, de azért többen mégsem a kamaszok, hanem inkább a kicsik, karon ülők vannak. Két fiatal, jól láthatóan kialvatlan, de azért élénken beszélgető nő babahordozósan sétálgat gyerekeikkel.
A nyolc hónapos baba nem eszik, nem iszik, a másfél évesnél hörghurutot állapítottak meg, de most már inkább tüdőgyulladásra gyanakodnak. Az ő anyukája (aki ismeri a kórházat, volt már korábban itt négyéves kisfiával is) úgy készül, hogy a karácsonyt is bent töltik, szerinte ez a legvalószínűbb forgatókönyv.
Amikor megkérdezem tőlük, mi a legnagyobb lelki teher egy ilyen helyzetben, a másik anyuka egyből rávágja: az, hogy látod, milyen rosszul van, de nem tudsz rajta segíteni, sőt, még el se tudod magyarázni neki, hogy mi történik, és hogy hamarosan jobban lesz.
Gyakorlatilag el sem mozdulnak a gyerekek mellől – az osztályon az egyik szülő mindig bent lehet a beteg mellett, akár ott is alhatnak. Az lesz a karácsonyi ajándék, ha elmehetek hajat mosni, jegyzi meg egyikük, majd amolyan cinkosan-bajtársiasan összenevetnek.
Az ajándékokkal megrakott kocsi a traumatológia felé indul tovább. Logikusnak tűnik, hogy ebben az időszakban az ünnepekkel kapcsolatos balesetek alaposan megszaporodnak: a kórházban dolgozók tapasztalata szerint ilyenkor a kisgyerekek körében nagyon is gyakoriak az áramütések, a különféle háztartási balesetekből következő sérülések, füst- és szénmonoxid-mérgezések, de égési sérülések is szép számmal előfordulnak a gyertyák vagy csillagszórók miatt.
Van, hogy míg nem figyel a szülő, a kicsik belekóstolnak a maró hatású tisztítószerekbe vagy akár elkezdik eszegetni az adventi koszorúról a különféle díszítéseket, mérgező bogyókat.
Az ápolók, orvosok számára ugyanakkor a munka, az ellátás szempontjából nincs nagy különbség a karácsony és az év többi napjai között. Természetes, hogy legszívesebben mindenki otthon szeretne lenni, de ha emiatt van is bennük feszültség, azt éppen a másikra való tekintettel igyekeznek kedvességgel, empátiával, megértéssel felülírni, mondja egy nővér.
A gyerekek pedig igazán örülnek, ha ajándékot kapnak, ahogy Lala bohóc látogatását is élvezik, vagy azt, ha a Mikulás az ablakon mászik be hozzájuk.
